Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-21 / 169. szám
1963. JÚLIUS 21. VASÄRNAP Paul Eluard: Majakovszkij’ Lágy volt mint a gyapjú És becses mint a selyem A keze fehér Leánykéznél gyöngédebb A szegények és Gyermekek nyelvén beszélt Anyák boldog ártatlansága Lakozott benne Látnok volt Ki megjárta a Csüggedés és halál Ezernyi poklát Munkakedv sugárzott Belőle és tudás Magahízó remény Harcos elszántsága Agyúszónál hangosabban Hirdette népének diadalát Szétzilálta az életet Hogy újjá fésülje Völgyek és bércek Visszhangozták igazságát Ismerte a könnyet És a mosolyt Tudott simogatni De féltek haragjától Csupasz mellét mutatva Az ellenfélnek Ellenségei meghaltak Ö ma is él Egyszerű emberek szivében És vére ott lüktet Az emberiség ereiben (Boldog Balázs fordítása) AZ ÚJJÁSZÜIETÉSHIMNUSZA * TO évvel ezelőtt, koiltő. 1SS8. Július 18-én született a easy forradalmár ^\\\\\vv\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v.va A jövő héten kerül bemutatásra Dunakeszin, Szentendrén, Budaörsön és Foton a sikert aratott amerikai filmvígjáték, A nagy riport KXXXXXXXXWXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV\XXXXXXXXXXVXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXX\XXXXYXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.XXXX-, A helli világítótorony (Kovács Ilona felv.) genforgalnii gócpont, külföldiek kellemes nyaralóhelye s ekként „valutagyár” is egyben, azért: — Jaj, persze, hogy a miénk. Eljöttünk s eljövünk jövőre is. , A viszontlátásra... — Dovidzenya — búcsúzunk most már lengyelül, s a hajó indul velünk Hell felé. ty is halászfalu a gdanski -í\ öblöt körülfogó félsziget csücskében. Nekünk egy kissé — a világ vége is. Megérkezünk a Zófiával, körülnézünk a halászbárkákkal zsúfolt kikötőben, végigsétálunk a rövid főtucán, még fölpillantunk a karcsú világítótoronyra —- s már le is futottunk a térképről. fürödnek kellemes, hús vízben. Távolban óriási tengerjáró hajó. Itt apró halászbárkák pöfögnek. Közeledésük jelzi: jócskán elmúlt a nap. Szede- lőzködünk hát mi is, és velünk együtt újból benépesítik a kis főutcát a hazafelé tartók. A Zófia kicsinek bizonyulna, így a Panna Wodna, a Vízikisasszony vesz a hátára. S megszalad a naptár... ■ismét Sopot. Ismét a Tor1 pedó. És ismét Varsó. Előttünk a város, mögöttünk a szebbnél szebíb tájak, s a levegőben mindenütt: — az újjászületés himnusza. Egy rengeteg pusztulást elszenvedett ország építi céltudatosan a jeTündér Danuta, s bájos mamája Filmhíradó í j Nápoly négy napja a címe \ Nanni Loy olasz rendező filnv- ! jének, amely a nápolyi nép- j nek a nácik elleni lázadásáról i szól. A film kitűnően ábrázol- : ja, hogyan arathat diadalt egy ilyen spontán felkelés, vezető és gyakorlat nélkül, felfegyverzett, könyörtelen ellenséges katonák ellen. A rendező olyan tehetséggel jeleníti meg a lázadás kialakulásának komplex folyamatát, hogy egyre több jellemportré alakul ki a szer- , vezetlen harc káoszából A \ film nagy érdeklődést keltett. : * Jurij Csuljukin, A két fiú i egy kislány és a Mai lányoki című filmek rendezője forga-i tókönyvet írt Trublainyi ifjú- i sági regényéből, Hajóinas a j Kolumbus hajóról címmel. A \ filmet a kijevi filmstúdióban i forgatják. ★ A budapesti Hunnia Film- ': stúdióban ezekben a napokban \ a következő filmek forgatását\ fejezik be: Foto Haber, Ene-l kék éneke, és a Hogy állunk \ fiatalember? című filmalko-í tást ★ i Egy hamburgi rendőr meg-! kérte a városban tartózkodó' \ * Jane Mansfield filmszínésznőt, ! adna neki autogramot — az: ingére, a szíve fölé. A szőke! filmsztár golyóstollal írta rá: a nevét az ingre, s a rendőr j biztosította, hogy ezt az inget! soha nem fogja mosodába ad-: ni. : * I Pietro Germi, a Válás olasz* módra című film rendezője is-'} mát Szicíliában forgatja kő-'} vetkező filmjét, amely a le-} ányanyák sorsával foglallko-} zik. A film foglalkozni kíván} ennek a súlyos problémának a} társadalmi hátterével is. * Rövidesen elkészül a nagy: érdeklődéssel várt új magyar! film, a Tücsök. A napokban; került sor az utolsó felvételekre! y az ebszőnyi bányában. * \ Megkezdődtek a Szélhámos- $ Tiő című új magyar filmvígjá-'} ték felvételei a Budaörsi úton.} A film rendezője Kalmár'} László. Főszereplője a még} ismeretlen Szilvássy Annamá-: ria, aki ősztől a Színművészeti! Főiskola hallgatója lesz. '• * himnusz egy akkordja í /l csendül. Alig-parányi épület; szinte fabódé. De ■praktikus betonaluljárók valamennyi sínhez. És szélsebes röptetőül magyar gyártmányú Torpedó motorvonat. Valóban: minden az életet szolgálja elsősorban. A dísz, a pompa — a holnap tartozása. Élni, alkotni, s megérdemelten pihenni. Miként ez utóbbira készülnek mindazok, akik velünk együtt száguldanak Varsó e csarnok nélküli pályaudvaráról a Balti-tenger felé. A német szóra — így társal- gunk a lengyel kollégával — az egyik útitárs felkapja a fejét. S látom, hogy akkor is ide-ide pillant, amikor látszólag könyvébe merül. Amikor azonban úgy adódik, Budapest kerül szóba, gyorsan közbekérdez: — Vengry? S szinte fellélegzik, amikor megtudja: magyarok vagyunk. Mosolyog. Átadja az ablak melletti helyet, ő már sokszor látta a tájat. Meséli az elsuhanó lovagvár történetét, süteménnyel kínál. Cserébe kolbász jár; ő rögtön sörért szalad. S míg a büfékocsiból visszatér, barátjától hallom: apját a nácik ölték meg. A német szó ezért zaklatja fel. De lám, velünk — németül mondja: „Szeretem a magyarokat” — már önfeledten társalog Jurek. S bár Gdanskban leszáll, meghív (másnap meg is látogatjuk) s ő is többszöri vendégünk a tíz tengerparii napon. oopoí. Kicsi, de kellemes *3 környezetben elhelyezett megálló. Taxi. Keskeny utcák, sétányok, parkok. És hatalmas szálló. Hajdan kaszinó, most háromemeletnyi kényelmes szobáival, patinás-csillogó, reprezentatív halijával, felújított, modern éttermével és mindenekelőtt — tengerre néző balkonjaival, gyönyörű parkjával s forró homokpart járni: a mi birodalmunk. Szobánk mint egy lakosztály, s fürdőszobánk, méreteivel, maga a házhoz szállított tenger. Az meg csak morajlik, hív, csalogat, megfürdünk benne — az igaziban; napozunk a parton, azután irány a móló. Itt nem is múlhat el nap anélkül, hogy a mólón végig ne sétálnál. Hallgatod a tengert, élvezed a szellőt, odabólintsz az ismerősöknek, sétálsz és -— innen szállsz hajóra is. Kopczyska asszonyt is itt is- mertük meg. A tündér Danuta, apró kis baba bájos mamája nem szállt ugyan tengerre velünk, de szívesen állt gépünk lencséje elé s kedvesen-áradón mesélt Lodzról, ahol élnek s ahonnan csak nyaralni jöttek ide most is, mint minden esztendőben. Mert bár e part ide— Tudod, én előre éreztem — tegezte először a férfit az asszony —, hogy előbb-utóbb gyerekem lesz tőled. így a pénzedet összegyűjtöttem, neki. Szép kis summa vár rá a takarékban. Pé ter ámult. — De ugye megvárod? — nézett rá szinte könyörgő tekintettel az asszony. — Megpróbálom — nézett órájára ő, s határozatlanság lett úrrá rajta... és hirtelen, mintha áramütés érte volna, eszébe jutott, hogy nála van a tejjegy. Mit szól a felesége, ha közben hazaért, s nincs otthon a tej? ' ' Es a CSalad gondja hirtelen úgy rázuhant, mint a régi fából készült vízimalmok nagy kereikeire a zúgó patakvíz ... Neki is indulnia kellett. — Édesem — szólt sebtiben az asszonyhoz. — Add nekem ezt a képet. — Jó — egyezett bele Ágnes. — De most... sajnos... már.., már mennem kell... Majd egyszer... majd ... majd megnézem a lányom... Addig is csókolom ... Csókollak ... és sietve kezet csókolt az asszonynak, s futott a legközelebbi buszmegálló felé. Az ottmaradt, lábatlan asz- szony szemébe egyetlen könnycsepp sem jött. Egy pillanatig csodálkozott is ezen ... aztán elfásultan nézett maga elé... színház utcában... Még az Esti Hírlap is írt rólam, nem olvasta? — Nem. — A Kottáiba vittek, ott gyógyítottak ki. A nővérem pedig, szintén özvegy asszony, szabályszerűen kidobta ezt az alávaló gazembert, s ő vette át az üzletet. Nála van a kislányom is, ő gondozza! — A kislánya? — lepődött meg Péter. — Hiszen... — harapta el a szót. — Az mese volt, magának, hogy bátrabb legyen. — Péter hálásan nézett az asszonyra. — Az utolsó találkozásunk valamelyikén ... magától... — Igen? — hebegte a férfi. — De hát akkor miért nem... — Ugyan — legyintett Ágnes. — Én nem akartam magát tönkre tenni, hiszen nagy volt köztünk o korkülönbség. De azért mindig szerettem magát ... Csak magát — vallott szerelmet a szerencsétlen asz- szony. — Igen — mélázott Péter. — És most hol van ő... a lányunk, a lányom? — Iskolában ... Mindennap eljön meglátogatni a tanítás után. Várja meg... Jó? — Megpróbálom — hebegte zavartan a férfi. Ágnes pedig, arcán büszke mosollyal egy fényképet mutatott a régi szeretőnek. Csinos, copfos, hetedikes kislány nevetett feléjük, szakasztott a Péter képmása volt. — Ugye bájos? — Tündéri — fogta a képet Péter, és reszketett a keze. Fiatal, szőke nő. Egy modern vonalú, fekete retikült kéri. — Azonnal — mosolygott rá az asszony. — Ugyan kedves, fordult a régi férfihez — vegye le a táskát a polcról. A társam, aki kiszolgál, most éppen nincs itt. És ő szó nélkül levette a polcról a kért holmit és nyújtotta a régi kedves felé ... Ám a táska mégsem ért oda, mert kiesett a férfi kezéből. Nem ügyetlenség, hanem egy döbbenetes tapasztalat tette mindezt. Ágnesnek — így hívták az asszonyt — mindkét lába teljesen hiányzott. — Vegye fel, kérem — szólt rá még mindig mosolyogva. Péter a régi szerető, ki az előbb a pult mögé volt kénytelen menni, most szinte reszkető kezekkel nyújtotta át a kért holmit ... A vásárló fiatal nő pedig nem sokáig töprengett, fizetett, s ment. Amikor újra egyedül maradtak, Péter nem tudta, hogyan kezdje. — Mi-i-i? ... történt a lábával? — dadogta ... és bele fájdult a szíve, mert micsoda formás tagok voltak azok ... Ú, hányszor simogatta! Ágnes arca elfelhősödött. — Négy esztendeje, az uram halála után egy évre. Bánatomban ... Egy fiatal józsefvárosi férfi szerelmet hazudott nekem. Feleségül mentem hozzá, s pokol lett az életem mellette. Részegeskedett, vert, fű- vel-fával megcsalt. Rettenetes volt. A villamos elé vetettem magam... Itt a közeli Népmába kerítette, mikor benyitott. Az egykori szerető most is ott ült a pult előtt, mint régen. A haja, a ruhája eleganciát mutatott, az arca pedig a régi kedvességről, bájról árulkodott. — Jé, micsoda meglepetés! — kiáltott fel őszinte örömmel az asszony, mikor meglátta. — Foglaljon helyet... — és egy székre mutatott. — Köszönöm — mondotta ő, majd kezetcsókolt, s elfogadva leült. Egyedül voltak, s váratlan nagy beszélgetésbe kezdtek. Nagyjából elmesélték életüket, gondosan kerülve az árnyas részeket. A férfi célzott a régi szerelemre, s az asszony hervadt arca kigyúlt. — Boldogan — bólintott. — Tudtam, hogy egyszer visszajön. Mindig váriam ezt a napot ... — És most már egyedül is vagyok. Öt éve halott az uram. — Szegény — szólott erre ő halkan, de belül örült, hogy az a rosszmájú, beteges ember már nincs többé útban. Aztán megint semmiségekről beszéltek. ö azonban türelmetlen s nagyon kiéhezett volt. A régi szerető észrevette, s boldogan ki is nevette. — Ó, hát most már maga a mohó!... Ne féljen, most már nyugodtan jöhet a lakásomra. öt pedig forró hullám öntötte el e szavak hallatára. De ekkor egy vevő érkezett. Kétoldalt határövezet. A keskeny sétány azonban a tengerbe torkollik s a hullámok tövében homokparttá szélesedik. S míg arrébb a lengyel tengerészek őrködnek a vártán — itt külföldiek s hazaiak egyaránt zavartalanul napoznak, bóbiskolnak, játszanak, s lent s a jövőt. A dísz, a pompa néhol még a holnap tartozása. De minden, minden az életet szolgálja. Búcsúkört ír le a gépmadár. A viszontlátásra — sok sikert, lengyel barátaink! K. J.
