Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-16 / 164. szám
1963. JÜLItTS 16, KEDD ^mJCirhm Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága nyílt levelet intézett a pártszervezetekhez, a Szovjetunió valamennyi kommuni stáj ához. Az SZKP Központi Bizottsága a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzetközi kommunista mozgalom legfontosabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kelt levelével kapcsolatban. Az SZKP Központi Bizottsága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg Moszkvában folyó találkozójára és sajnálattal állapítja meg, hogy „a KKP képviselői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet”. „Ennek ellenére az SZKP küldöttsége a legnagyobb türelmet és önuralmat tanúsítja, s arra törekszik, hogy a tárgyalások pozitív eredményekre vezessenek. A leg- közelebbi jövő megmutatja, hogy a kínai elvtársak készek-e kölcsönös kapcsolatainkat annak alapján építeni, ami összefűz, s nem pedig, ami bennünket elválaszt. Készek-e kapcsolatainkat a marxizmus—le- ninizmus elveinek alapján építeni. Az SZKP Központi Bizottsága ismertette a kínai vezetőségnek az SZKP-val és a többi testvérpárttal való nézeteltérései történetét, majd megjegyezte, hogy „a KKP vezetői szembeállítják saját külön vonalukat a kommunista mozgalom általános irányvonalával, rá akarják kényszeríteni a kommunista mozgalomra diktátumukat, korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt, mélységesen hibás nézeteiket”. Az SZKP Központi Bizottsága megemlítette, hogy „hosszú éveken át jók voltak pártjaink kapcsolatai”. De bizonyos idővel ezelőtt egyrészről a KKP részéről, másrészt az SZKP és a többi testvérpártok között komoly nézeteltérések merültek fel. „Az SZKP Központi Bizottságának egyre fokozódó gondot okoznak a Kínai Kommunista Párt vezetőségének megnyilatkozásai és cselekedetei, amelyek aláássák pártjaink összeforrott- ságát, népeink barátságát.” Az SZKP Központi Bizottsága megjegyezte, hogy a KKP Központi Bizottságának június 14-i levele .,önkényesen magyarázza a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezleteinek nyilatkozatait, eltorzítja e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit”. „A KKP Központi Bizottságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a többi kommunista partot, a XX., XXI. és XXII. kongresszusok határozatait, az SZKP programját”. „Mindenki, aki elolvassa a KKP Központi Bizottságának levelét, látja az egységről és összefogásról szóló hangos frázisok mögött a barátságtalan rágalmazó támadásokat pártunk és a Szovjetunió ellen, látja, hogy csökkenteni akarják annak a harcnak a történelmi jelentőségét, amelyet népünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzelméért a békének és a szocializmusnak világméretű diadaláért”. Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban megírja, hogy a KKP vezetői „a testvérpártokkal fennálló ideológiai nézeteltéréseket tovább mélyítve, kiterjesztették ezeket az államközi kapcsolatokra is. Kínai szervek kezdték korlátozni Kína gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott kereskedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csökkentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csökkentették mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésére.” „A kínai vezetők nem mondták meg népüknek az igazat, nem mondták meg, hogy ezek a kapcsolatok kinek a hibájából szűkültek. Nagy arányú propagandát indítottak a kínai kommunisták. sőt az egész név körében, hogy rontsák az SZKP bel- és külpolitikájának hitelét, szovjetellenes érzelmeket korbácsoljanak fel.” Rátérve a KKP-nek az SZKP-vei és a nemzetközi kommunista mozgalommal való nézeteltérései lényegére, az SZKP Központi Bizottsága kijelenti: „A vita középpontjában a népek létérdekeit érintő kérdések állnak ezek: a háború és a béke kérdései, a szocialista világrendszer szerepének és fejlődésének kérdései, a személyi kultusz ideológiája és gyakorlata elleni harc kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc stratégiájának és taktikájának kérdései.” A KKP vezetőségének tézisei — amelyek szerint mindaddig nem lehet véget vetni a háborúnak, amíg van imperializmus: a békés együttélés ábránd és nem általános vezérelve a szocialista országok külpolitikájának; a békéért vívott harc akadályozza a forradalmi harcot — azt jelentik, hogy a kínai elvtársak a háború és béke kérdéseiben szembefordulnak a kommunista világmozgalom általános irányvonalával. „Nem hisznek az új világháború megelőzésének lehetőségében. lebecsülik a béke és a szocializmus erőit, túlbecsülik az imperializmus erőit, figyelmen kívül hagyják a néni tömegek mozgósítását a háborús veszély elleni harcra”.! Az SZKP Központi Bizottsá- ga hangsúlyozza, hogy „a ki- j nai elvtársak nyilvánvalóan ! j lebecsülik a termonukleáris háború egész veszélyét”. „Az atombomba nem más, | mint papírtigris, s egyáltalán nem borzalmas” — állítják. — A fő dolog ugyebár az, hogy véget kell vetni az imperializmusnak, amilyen gyorsan csak lehet, de az már nyilvánvalóan másodrendű kérdés, hogy ezt hogyan, milyen veszteségek árán lehet elérni. De joggal feltehető a kérdés, kinek a számára másod- ! rendű dolog ez? Az emberek százmillióinak-e, akikre biztos í halál vár, ha kirobban a ter- I monukleáris háború? Azok- ' nalc az államoknak-e. amelyeket az ilyen háborúnak már az első óráiban letörölnek a föld színéről? A KKP Központi Bizottságának június 14-én kelt levele sokat beszél az állítólag a forradalom nevében hozandó „elkerülhetetlen áldozatokról”. Egyes felelős kínai vezetők beszéltek annak a lehetőségéről is. hogy háború esetén százmilliókat kell feláldozni. „A szétzúzott imperializmus romjain a győzedelmes népek igen gyors ütemben építenek majd fel a kapitalista rendszernél ezerszer magasabb civilizációt, felépítik majd valóban ragyogó jövőjüket” — olasható az „Éljen a leninizmus!” című cikk- gyűjteményben. amelyet jóvá- ; hagyott a KKP Központi Bizottsága. Joggal kérdezhetjük a kínai ■ elvtársakat, tisztában vannak-e azzal, hogy miféle „ro- I mókát” hagyna maga után , egy nukleáris rakéta-világháború. Az SZKP Központi Bi- j zottsága — s meggyőződésünk, hogy egész pártunk, az egész • szovjet nép egy emberként tá- i mogat ebben bennünket — | nem oszthatja a kínai veze- ! töknek azt a nézetét, hogy emberek százmillióinak holttestén „ezerszer magasabb civilizációt” lehet felépíteni. Az ilyen nézetek durván ellentmondanak a marxizmus—leninizmus eszméinek. „Meg szeretnénk kérdezni a kínai elvtársakat, akik azt javasolják, hogy a fényes jövőt termonukleáris háború által lerombolt régi világ romjain építsük fel, vajon kikérték az imperialista országok munkásosztályának véleményét erről?” „Ha a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak elpusztulnak a régi világ romjai alatt, ki fogja felépíteni a „fényes jövőt”? tyA békés együttélés lenini politikáját folytattuk, folytatjuk, és fogjuk folytatni a jövőben is — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Pártunk a szovjet nép és minden más ország népe iránti kötelességének tekinti ezt. A béke biztosítása jelenti a leghatékonyabb hozájárulást a szocialista rendszer megszilárdításához, és következésképpen ahhoz, hogy növekedjék befolyása a felszabadító harc egész menetére, a világ- forradalom folyamatára.” Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy „a KKP vezetőinek igazi álláspontja nagyon világosan megmutatkozik a háború és béke kérdéseiben, a leszerelésért vívott harc túlzott lebecsülésében. sőt. tudatos semmibevevésében”. „A leszerelésért vívott harc a háború megakadályozásának legfontosabb tényezője; tényleges harc az imperializmus ellen. Ebben a harcbán a szocialista tábor mellett áll az emberiség abszolút többsége. Az a benyomás alakult ki, hogy a KKP vezetői előnyösnek látják a nemzetközi feszültség fennállását és súlyosbodását, különösen a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszonylatban. Nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy a Szovjetuniónak provokációra provokációval kell felelnie, az imperialista tábor „veszettéi” által állított csapdákba kell esnie. Erre az útra lépni egyértelmű a békének és a népek biztonságának a veszélyeztetésével — állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának levele. Azok a kommunisták, akik szívükön viselik a népek érdekeit, sohasem teszik ezt. Az SZKP Központi Bizottsága „valóban gyalázatos koholmánynak és a testvérpár- tok megrágalmazásánák minősíti a KKP Központi Bizottsága június 14-én kelt levelében foglalt ama vádakat. amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését kiterjesztik a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak, az elnyomott és az elnyomó osztályok, a dolgozó tömegek és az imperialisták közötti kapcsolatokra. „A békés együttélés elve természetesen nem terjeszthető ki a kapitalista államokon belül az antagonisztikus osztályok közötti viszonyra, nem terjeszthető ki a munkásosztálynak a maga osztályérdekeiért, a burzsoázia ellen vívott harcára, az elnyomott népeknek a gyarmatosítók ellen vívott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Az SZKP határozottan ellenzi a békés együttélést az ideológia területén. Ez olyan közismert tény, amelyet mindenkinek ismernie kellene, aki magát marxista—leninistának tartja.” „A nézeteltérések középpontjában álló következő fontos kérdés: A tőkés országokban élő munlcásosztály forradalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai és módszerei, az emberiség szocializmusba való átmenetének útja“ — mondja nyílt levelében az SZKP Központi Bizottsága. A levél rámutat, hogy a KKP vezetői útón-útfélen beszélnek a világforradalomról, mindenféle okból, sőt gyakran ok nélkül is forradalmi frázisokkal dobálóznak, míg mások, éppen azok. akiket a kínai elvtársak bírálnak, a legkomolyabban kezelik a forradalom kérdését, ahelyett, hogy hangzatos frázisokat hajtogatnának, tudatos erőfeszítéssel azon vannak, hogy figyelembe véve korunk viszonyait, megtalálják a szocializmus győzelméhez vezető legbiztosabb utat és kitartóan harcolnak a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a szovjet kommunisták és más szocialista országok testvér- pártjai felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak békepolitikájukkal a munkásosztálynak, a kapitalista országok dolgozó népének. A szocializmus országai a békének általuk kivívott feltételei között jelentős sikereket érnek el a gazdaságfejlesztés területén, egyre nagyobb győzelmeket aratnak a tudomány és technológia területén, javítják a dolgozó nép életfeltételeit, fejlesztik és tökéletesítik a szocialista demokráciát, megnyerik a világ minden országában élő népek szívét és agyát. A szovjet kommunistáik tán- toríthatatlanul követik Lenin útmutatását, hogy „a nemzetközi forradalomra a legnagyobb hatást gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk”. Kitűnik azonban, hogy vannak olyan elvtársak, akik eldöntötték: V. I. Lenin tévedett. „Mit jelentsen ez? A bizalom hiányát abban, hogy a szocializmus országai gazdasági versenyben le tudják győzni a kapitalizmust? Vagy pedig olyan emberek álláspontjáról van szó, alkik szembekerülvén a szocialista építés nehézségeivel, elvesztették a kedvüket, s nem látják annak lehetőségét, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalomra gazdasági sikereikkelt a szocializmus saját országúikban végrehajtott sikeres építésének példájával gyakorolják a legnagyobb hatást? ök a forradalmat Inkább egy más — számukra rövidebbnek tűnő — úton akarják megvívni. Egy győzelmes forradalom azonban a nép munkájával és csak a nép munkájával szilárdíthatja meg és fejlesztheti sikereit, csak ezzel bizonyíthatja be a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben”. ,A kínai elvtársak gőgösen és sértő módon nem kevesebbel és nem többel vádolják Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok és más országok kommunista pártjait, mint opportunizmussal és reformizmussal, „parlamentáris kretenizmussal”, sőt még azzal is, hogy a „burzsoá szocializmus” felé sodródnak. Milyen alapon? Azon az alapon, hogy ezek a kommunista pártok nem hangoztatják az azonnali proletárforradalom jelszavát, bár a kínai elvtársaknak is meg kell érteniök, hogy ezt a forradalmi helyzet kialakulása nélkül megtenni nem lehet’’. Az SZKP Központi Bizottsága a továbbiakban hangoztatja: a kínai kommunisták midőn ellene fordulnak mindannak ami jelenleg a fejlett kapitalista országok kommunista pártjait foglalkoztatja, nem mutatják a szolidaritás minimális érzését sem azon kommunisták iránt, akik az osztályharc élvonalában harcolnak a tőke ellen, s nem mutatnak semmiféle megértést ez országok adott feltételei iránt sem, a sajátos út iránt, amelyet a munkásosztály forradalmi mozgalma ezekben az országokban követ. „A forradalom nevében a kínai elvtársak valójában éppen azokat az utakat utasítják el, amelyek a forradalomhoz vezetnek. Olyan irányvonalat próbálnak a mozgalomba becsempészni, ami ahhoz vezet, hogy a kommunista párt elszakad a tömegektől, a munkásosztály a monopóliumok uralma, a kapitalizmus ellen vívott harcában elveszti szövetségeseit”. A kínai elvtársak nem értenek egyet a kommunista világ- mozgalommal a különböző országoknak a szocializmusba való átmenete formáinak kérdésében. Ismeretes, hogy az SZKP és más marxista—leninista pártok — amint ezt a moszkvai értekezleteik dokumentumai és az SZKP programja világosan leszögezi — abból indulnak ki, hogy lehetséges a szocializmusba való békés és nem békés átmenet. Ennek ellenére a kínai elvtársak azt vetik pártunk és más testvérpártok szemére, hogy csak a békés utat ismerik el. Az SZKP Központi Bizottsága ezután megjegyzi, hogy a kínai elvtársak a for- radalmiság alapfeltételeiként mindenben és mindenütt a fegyveres felkelést látják. Az SZKP Központi Bizottsága leszögezi: a kínai elvtársak ezzel tagadják a szocializmus győzelméért vívott harc békés formáinak lehetőségét, noha a marxizmus— leninizmus azt tanítja, hogy a kommunistáknak a forradalmi osztályharc minden formáját: az erőszak és az erőszak nélküli formát is ki kell használniok. Az SZKP Központi Bizottsága, tanulmányozván a nemzetközi munkásosztály és az ázsiai, afrikai, latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalma harcának párhuzamát, emlékeztet arra, hogy a kínai elvtársak olyan „elmélettel” hozakodtak elő, amely szerint korunk fő ellentmondása nem a szocializmus és az imperializmus, hanem a nemzeti felszabadító mozgalmak és az imperializmus között van. Ezek a kínai elvtársak szemmel láthatólag a legkönnyebb módon akarnak népszerűséget szerezni magúknak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek szemében. Ez az „elmélet” azonban ne tévesszen meg senkit. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy ennek az „elméletnek’’ valódi célja elszigetelni a nemzeti felszabadító mozgalmat a nemzetközi munkásosztálytól és vívmányától: a szocializmus világrendszerétől. Ez azonban éjrpen a nemzeti felszabadító mozgalomra jelent súlyos veszélyt. Mi magyarázhatja a KKP téves álláspontját korunk fő problémái iránt? Talán az, hogy a kínai elvtársak teljesen elszakadtak a valóságtól, hogy demagóg betűrágó módon közelítik meg a háború, a béke és a forradalom kérdéseit, hogy nem tudják megérteni korunk adott feltételeit? Vagy talán az, hogy a kínai elvtársak által a „világforradalomról” csapott fülsiketítő lárma mögött más célok rejlenek, amelyeknek semmi közük a forradalomhoz. Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele rámutat: mindez leleplezi annak az irányvonalnak hibás és ártalmas voltát, amelyet a KKP vezetősége a világ kommunista mozgalmára akar erőszakolni. A kínai vezetők az ,általános irányvonal” látszatával semmi mást nem tesznek, mint felsorolják a. munkásosztály legáltalánosabb feladatait, anélkül azonban, hogy tekintetbe vennék az adott időt, s az osztályerő jelenlegi irányvonalát anélkül, hogy megfelelően mérlegelnék a jelenkori történelmi időszak jellegzetességeit. Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a marxista—leninista pártok meghatározták közös irányvonalukat, kidolgozták a nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi szakasza irányvonalának alapfeltételeit. Ennek az általános irányvonalnak lényege röviden: harc a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. „A KKP vezetőinek korunk legfőbb politikai és elméleti kérdései iránt tanúsított nézeteit nem lehet elválasztani gyakorlati tevékenységüktől, amelynek célja aláásni a világ szocialista táborának és a nemzetközi kommunista mozgalomnak egységért”. Az SZKP Központi Bizottságának levele végezetül kijelenti: dicsőséges lenini pártunk egész történelme folyamán engesztelhetetlen harcot vívott a jobboldali és a baloldali opportunizmus ellen, a troékizmus és a revizionizmus ellen, a dogmatizmus és a szektarianizmus ellen, a nacionalizmus és a sovinizmus ellen, ezeknek minden megnyilvánulása ellen, mind az országon belül, mind a nemzetközi küzdőtéren. Pártunk megácélosodott és megerősödött a marxizmus—leninizmus tisztaságáért folytatott harcában, s nem fél a modem 6za- kadárok semmilyen kirohanásától sem, akárhonnan jöjjenek is azok ... Az SZKP Központi Bizottsága a párt és az egész szovjet nép előtt felelősségének teljes tudatában kijelenti, hogy teljes erőnkkel megtettünk és megteszünk mindent a Kínai Kommunista Párttal való egységünk megszilárdításáért. Lenin zászlaja alatt a kommunista világmozgalom egységéért, a szocialista világrendszerhez tartozó országok egységéért, a gyarmatosítás ellen harcoló minden nép hatékony megsegítéséért a béke ügyének megszilárdításáért, a kommunizmus nagy eszméinek győzelméért az egész világon ... Az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelének visszhangja BERLIN Az SZKP Központi Bizottságának a pártszervezetekhez és az összes szovjet kommunistákhoz intézett nyílt levele az NDK közvéleménye érdeklődésének középpontjában áll. A Neues Deutschland hétfőn közölte a levél teljes szövegét. VARSÓ A Trybuna Ludu hétfői száma három és fél kolum- nás terjedelemben, rövidítés nélkül közölte a nyílt levél szövegét. A lap csaknem másfél ko- lumnán ismertette olvasóival a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága június 14-i levelének rövidített szövegét. PRÄGA A Rudé Právo teljes szöveggel közölte az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelét. SZÓFIA A bolgár központi lapok hétfőn közölték a nyílt levél teljes szövegét. A Rabotnicseszko Delo kiemeli a levélnek azt a részét, amely szerint az SZKP Központi Bizottsága a békés együttélés lenini politikáját folytatja most és a jövőben is, mivel a szovjet nép és más országok népei kötelességének tartja ezt Párizs A l’Humanité hétfői száma teljes oldalon ismertette az SZKP nyílt levelét és kivonatokat közölt a Kínai Kommunista Pártnak az SZKP-hoz intézett június 14-i leveléből. A Francia Kommunista Párt lapja rámutat: az SZKP nyílt levele rendkívül nagy jelentőségű dokumentum az összes kommunisták számára, akik a legkülönbözőbb feltételek között ugyanazért a kommunizmusért harcolnak. A kínai kommunisták üzenete megengedhetetlen támadásokat tartalmaz, nemcsak az SZKP. hanem más pártok, köztük a Francia Kommunista Párt ellen is. A kínai párt üzenete érvek híján gvalázkodásban, rágalmakban bővelkedik.
