Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

1963. JŰLITJS 14. VAS A RN AP Kezükben a magyar mezőgazdaság ; Falu Tamás: VÁNDOR Vándor, ki úton ballagsz, Botodra ráhajolva, A lihegésed vagyok, Mely elszáll a távolba. A messze ablak vagyok, Ahová hív az álom, A hűvös szellő vagyok A forró makadámon. A remegésed vagyok, Mikor a célt meglátod, Sarokba dobott botod, a halálos fáradtságod. \ Hegedűs László: KEREPESI TÁJ Letarolt rét, szomorgő fűzfasor, szürkés vonalpár a völgymenti út. Két ló megtorpan. A kerék fáról s mered égbe tartón a kocsirúd. Félig lejtőn rekedve félreáll s dűlni kész a rakott szénáskocsi. A lovakat vezetné valaki s fönn a gazda veszettül kiabál. Idébb, hol a töltés nyugatra tér, asszony kapál sinylő kukoricát. Föl se pillant. Gondja kis földjinél. Pedig fölötte most vonat fut át. Üres kocsi előtt pajkos lovak vígan harapják az útszél füvét, nincs, ki rájukmérje ostornyelét, vagy suttyogó szíjcsapást osztogat Sűrű akácos. Már nem éri fény, most száll a nap távol hegyek mögé. Rúgdosva az út porát, kislegény, gyerek poroszkál, a telep felé. Piroslik a lankán egy-egy tető, gyümölcskertek, nagy jegenyék között. S égbe mosódva a vidék fölött érik szőkülve a búzamező.«« i Szabó Zoltán: NYÁR Zöld ég — friss, dús falombok borultak ott főiedbe. Zöld fűujjak ezer karcsú hegyén lebegtél, Meséjük ringatott zene-zöld zizegéssel. Ültem a bűvöletben. Csillogó zöld bogár őrizte könnyű álmod, Hangszerére a szöcske zöld szordinót szorított, Virág vagy ;— hitte — és pompás vajszirom színű Melledre szállt bután egy nagy káposztalepke. Jelenet az Egy nyár története című új NDK filmből, amely a nyári hónapok programján szerepel termelőszövetkezete-'? diák- - - • • —n- /j . Szentiványi Kálmán: MAI TÖRTÉNET Stefánia Sandrelli a Tisztességes fiatalember című olasz filmben új hétfő délig hozod a kézira­tot. Szervusz! Hátrafelé szaglászott a virá­goktól pirosló teremben — valahol főzték az ünnepi pörköltet, szivárgott a fi­nom illat. A beszéd hosz- szabb az elégnél; az igazga­tó jól öltözött, széles vállú, kopaszodó fiatalember, gya­korlottan szónokol. Recsegi tüntetőén jegyzetel, kinézte már az emberét, van őneki gyakorlata. Fehér asztalnál az igazgató mellé ügyeskedte magát. Csodák csodája — az igaz­gató emlékezett Recsegi régi riportjaira. — Egészségedre, elvtársacs- kám. Belemenős dolgot akarsz? Nálunk nincs mit leleplezni. Minket a tavalyi munkánkért tüntettek ki, s engem már csak csúfolko- dásból szólítanak igazgató­nak ... Nem érted? Közben hozzászerveztek három más üzemhez. Újpesten van a központ. Az utolsó pillana­tig verekedtem az önállósá­gért, így kimaradtam az igazgatóságból, pedig... — Dobolt az abroszon töm­pe ujjaival, szórakozottan nézte a táncolókat. — Néhány jó emberem kitartott velem, ezeket rosszabb helyre lök­ték át. Én meg lefokozód­tam telepvezetővé, itt... Hej- haj! Megkapom a szoros ter­vet, utasítgatnak, utalványo­zási jogom, költségvetésem nincs, személykocsim elug- rott Rossz lóra tettem, paj­tás, engem nem lehet meg­írni, ne strapáid magad, egészségedre... Recsegi az igazgató kackiás bajuszát nézte, az előlegre gondolt, és majdnem elsírta magát. Rászállt az igazga­tóra, ott mástól mai történe­tet már nem csíphet fel, hiába jött. Körbe mutatott a vidámságtól forgó teremben. — Nincsenek elkeseredve.;. Az igazgató legyintett — Nekik mindegy. No, szer­vusz. — Hirtelen elhatáro­zással felpattant és táncra kérte az iparigazgató testes feleségét. Recsegi szeplős arca égett a méltatlankodástól, mintha az igazgató becsapta, meg­károsította volna. Elszán­tan inni kezdett, közelebb húzott egy konyakos üveget. S meglátta a boszorkány- frizurás, diákblúzos leányt egy orgonacsokor mögött. Kapott kitüntetést ő is, az igazgató szónokolt valamit a legjobb politechnikás osztály­ról, ez a kék szemű, szivacs arcú lány a vezetőjük. Re­csegi közeledésre használta fel a szakmát — a mai törté­netről lemondott. — Kezét csókolom, kisasz- szony... — Fontoskodva kap­kodott jegyzetfüzetéért. — Vagy inkább táncoljunk? A lány pillantása saját fe­hér blúzára röppent, bal mel­lén fekete szalagcsokor. Re­csegi bambán bámulta a gyászt. Szamárfüleket fir­kált füzetébe, aztán néhány vonással a szőke lányt, hiszen valamikor képzőművésznek készült ő. — A többiek nem jöttek el a mulatságra? A lánynak mély, kissé ér* des hangja volt. — Gyakorolnak az ének­karban. Gyulára készülünk, kultúrversenyre. Nesze neked — mai törté­net! Recsegi előtt ringatózott a szőke lány a konyak ködé­A közelmúltban részt vettem egy értekezleten, ahol az elő­adó többek között a mező­gazdaságról is beszélt, össze­hasonlítást tett a magyar me­zőgazdaság, Európa más or­szágainak, s az Amerikai Egyesült Államok mezőgazda­sága között. Ennél a hasonlí­tásnál a gépesítés vizsgálata adta a fő támpontot. Kétségte­len, hogy a gépesítés rendkí­vül fontos. De csak ezt tekin­teni alapvető fontosságúnak — hiba. Az igazság az, hogy so­kan hajlamosak a szántóegy­ségre jutó gépi munkával, műtrágyával, stb. mérni a fejlettség fokát, a mezőgazda­sági termelés szántjét. Arról azonban ritkán esik szó hogy hány szakember jut arra a bi­zonyos szántóegységre? Pedig minden bizonnyal a termékek mázsáiban lenne mérhető a szakember munkája, s ha ösz- szehasonlítanánk az elegendő szakemberrel rendelkező és szakemberrel nem rendelkező gazdaságok termésátlagait, szembeszökő lenne a különb­ség. i A mezőgazdaság átszervezé­sével megteremtettük a nagy­üzemi szocialista mezőgazda­ság alapjait, kereteit De ah­hoz, hogy tartalmában is nagyüzemi szocialista mező- gazdaságunk legyen, ahhoz a mezőgazdasági termelés szint­jét kell felemelnünk, olcsób­ban, sokkal többet kell szántó- egységenként produkálni. Eh­hez azonban az átgondolt üzemszervezés a gépesítés, az öntözés, a vegyszerek haszná­lata, stb. mellett, sőt ehhez, s ezt megelőzően a jelenleginél sokkal több szakemberre van szüksége a mezőgazdaságnak. Egyetemi és főiskolai végzett­ségű vezetőkre, technikumi végzettségű szakvezetőkre, s sok ezer, jól képzett szak­munkásra. A magyar mező- gazdaság jövője a szakembe­rektől függ. Nekik kell a teg­napi kisparasztok tíz- és száz­ezreivel egyetértésben élni a nagyüzemadta lehetőségekkel s a világszinttel egyenrangú agrárkultúrát teremteni, Ne­kik, s az eljövendő szakembe­reknek. A mezőgazdaság szakember- hiánya már évtizedekkel ez­előtt is gondokat okozott. S már évtizedekkel ezelőtt fel­vetődött — persze a kor viszo­nyainak megfelelően — a kis­gazdaságok tömörítésének, s a szakemberek tömeges kikép­zésének gondolata. Gróf fits Gábor egyetemi magántanár, a magyaróvári gazdasági aka­démia igazgatója a Magyar Szövetkezés című lap 1931 ka­rácsonyi számában a többi között így ír: „-.-A helyesen megszervezett és irányított termelőszövetkezetek révén a kisgazdák terméseredményeit lényegesen lehetne fokozni... Ha a kisgazdák termésátlagait sikerül a nagybirtok átlagní-; vájára emelni, úgy az ország-; nak évente körülbelül 200 mil­lió pengő többletbevételt je-\ lent... Ha ennek az összeg-j nek csak két százalékát fordí­tanák a termelőszövetkezete-j két vezető szakképzett, sző-; vetkezeti gazdák honorálására,; akkor ezer-ezerötszáz új eg- • zisztenciát lehetne az államj és a gazdatársadalom megter­helése nélkül teremteni...” Érdemes fellapozni a Köz­ponti Statisztikai Hivatal ada­tait, milyen adatok alapján íródott a cikk, hogyan alakult a termésátlagok közötti kü-: XXXXXXXXXXXXV^XXXXXNXXXXXXXXXXXXX>XXXXX>A „Kedves Marnia, csodálatosan szép helyről írom neked ezt a levelet. Tegnap délután érkeztem ide, a Lajos-forrási Ságvári Endre túristaházba, illetve érkez­tünk harmincán, fiatalok. A harmincból öten vagyunk ku­baiak, a többi huszonöt kö­zött van Zanzibar, bolgár, vi- etnqmi, guineai. jemeni fiú és leány. Valamennyien ma­gyar egyetemeken tanúinak, vagy az előkészítő tanfolya­mokon vesznek részt, mint jómagam. Mindössze két hónapja bú­csúztam el tőled, s ezért ta­lán hitetlenül fogadod majd azt a bejelentésemet, hogy már magyarul beszélgetek a többiekkel és természetesen a magyarokkal is. Igaz, hogy nem könnyű a magyar nyelv, de jól haladok a. tanulásban. Persze, kell is. hiszen az ősz­től már a Műszaki Egyete­men tanulok... így kezdődik Cancio Guil­lermo huszonkétéves kubai _ diák levele, amelyet édes-í anyjának irt az elmúlt na- \ pókban. A levél még biztosan j nem érkezett meg a címzett-\ hez, táléin éppen most repül j •vele egy gép az óceán fölött.: Négy oldalra sikerült Can-; cio levele. Egy egész délután; írta a túristaház ebédlőjében. Igaz. ennek legfőképp az volt az oka, hogy időnként valaki mindig letelepedett a kubai diák asztalához, csak néhány ? $ — Recsegi, te vagy az én J emberem, valamikor mást Jsem írtál, mint csupa gyá- J ri dolgot, ha valahol híre J kelt egy sztahanovistának, J azonnal rászálltál egy ko- J lumnáig.., Hányódik nálam J egy meghívó, várj csak! — J turkált az újságkivágások, ^ külföldi képeslapok, össze- ? fűzött tájékoztatók között. |— Megvan, Posztógyár! Nincs 4 messze, mégis vidék, HÉV- ^ vei odajutsz. — Egyik kézzel ^átadta a díszes papírt, má- ^ síkkal bevett két fehér tab­lettát, nem lehetett tudni, fejfájás, gyomorégés vagy ki- J merültség ellen. J Recsegi szeplős arcán fintor J rándult, gyűrűs ujjaival ren- J detlenre gereblyézte őszülő, J de modern frizuráját. J — Háromszázat kérek, költ- J ségekre, azonnal. J A szerkesztő bólintott, s ír- íta az utalványt, fintorogva 4 beszélt, hangja pattogott, mint ? harc közben kimerült katonai ^ parancsnoké: — Bevéslek a laptervbe, percre, ismerkedni, de az is­merkedő percekből mindig félóráik leitek, ami természe­tesen nem olyan nagy csoda. Bulgáriát például sok ezer kilométer választja el Kubá­tól. Szimeonova Pavtína, a tizenkilencéves bolgár diák­lány pedig eddig csak az új­ságokból, filmhíradókból is­merkedett a kubai emberek életével. Érthető tehát, ha a néhány perces ismerkedésből közel egy óra leit... pedig hátra van még két hét, amit együtt töltenek itt. a festői környezetben épült Lajos- forrási túristaházban. Pavlina arról mesélt, hogy az apja jelenleg Magyaror­szágon dolgozik, az egyik ha­lásztelki gazdaság agronómu- sa. ö szintén az előkészítő tanfolyam résztvevője, s ha sikeresen elvégezte, az orvos­egyetem hallgatója lesz. Mindez természetesen he­lyet kapott Cancio levelében. S az is. hogy milyen hosszan y érdeklődött a csinos bolgárt lány az apjáról, aki részt? vett Castro seregében. S míg rótta a sorokat, két'? guineai fiatalember telepe-$ dett le az asztalához. Diaye'f André és Kuyáte Karlosz. J Mindketten a Testnevelési í Főiskola hallgatói. Az egyik? röplábdás, a másik focista.? Másfél esztendeje érkeztek ’? Magyarországra, s mindkét-'? ten nagyon szépen beszélikJ már a magyar nyelvet. J Rég besötétedett már, ami- J kor Cancio leírta az utolsói mondatot. g „Légy egészen nyugodt, J anyám: nagyon jól érzem'? magam, szeretek itt lenni, s ? úgy érzem, szeretnek minket,% kubaiakat, s ez nagyon jó/? dolog.” J Igen, nagyön jó dolog azA ha az emberek, nemzetségre ? való tekintet nélkül, megér-$ tik és szeretik egymást. Ezj nemcsak barátságot jelent, de J azt is, hogy: béke. 4 oCevél Ifja pici na ólja lönbség a kis és a nagy gazda­ságok között. Ezek szerint 1927-ben a száz holdon aluli gazdaságok búza termésátlaga hét mázsa volt, a száz holdon felülieké pedig 8,3 mázsa. Ha­sonló adatokat láthatunk éve­ken keresztül. A 6záz holdon felüli gazdaságok búza ter­mésátlaga mindig magasabb volt egy-két mázsával. Milyen képet kapnánk, ha nem száz holdon aluli, hanem húsz, vagy tíz holdon aluli gazda­ságokat vennénk vizsgálat alá? A termelőszövetkezetek szak- emfoerellátottsága ma már össze sem hasonlítható még a régi nagygazdaságok uradal­mak szakemberellátottságával sem, hiszen 1945 óta, az Ag­rártudományi Egyetem létre­hozása óta évenként több és több kiválóan képzett szak­emberrel rendelkezünk. Ennek ellenére még mindig kevés a szakember, mert a mezőgaz­daság erőteljes fejlődése, a kö­vetelmények megnövekedése, a gazdaságok specializálódása még több szakvezetőt igényel. Ahhoz például, hogy Pest me­gyében a termelőszövetkeze­tek az állami gazdaságok je­lenlegi szakemberellátottságát elérjék, további 830 egyetemi és főiskolai végzettségű és 2400 közép- és felsőfokú tech­nikumi végzettségű szakember munkóbaállására van szükség. Ezenkívül 13 ezer mezőgazda- sági szakmunkás szükséges, olyanok, akik képzettségük­nél és gyakorlatuknál fogva kvalifikáltabb munka önálló ellátására is képesek. A termelőszövetkezetekbe kihelyezett szakemberek mel­lett sok tegnapi kisparaszt kezdett el tanulni. Az elmúlt tanévben a megyénkben levő' mezőgazdasági technikumok levelező tagozatán, a központi osztályokban és a 32 kihelye-j zett osztályban 437 szövetke- \ zeti vezető és dolgozó tanult. \ A termelőszövetkezeti elnökök > közül negyvenen tanulnak; közép-, illetve felsőfokú tech-i nikum, valamint az Agrártu-! dományi Egyetem levelező ta-; gozatán. A szakmunkások száma jelen-j leg kétezerötszáz. A szakimul- \ kásképzés az idén tavasszal;; hozta meg az első komolyabb; eredményét Hétszáznegyven-; öt termelőszövetkezeti tag tett', szakmunkásvizsgát növényter-'? mesztési, állattenyésztési, ker-^ tészeti stb. szakokon. Az el-J múlt év tavaszán 190-en vizs- / gáztak. Az elkövetkező évek- £ ben újabb ezrek vizsgázhat-^ nak akik a múlt évben, s az; idén szerzik meg az előkép- zettségüket Ahhoz azonban, hogy a ki-J tűzött szakemberlétszámot el-' érjük, az eddigieknél is na-; gyobb gondot kell fordítanunk^ egyrészt a felnőtt dolgozók to- / vébbtanulására és a fiatalok?: kiképzésére. Most folyik a je-; ientkezés a felsőfokú mező-' gazdasági technikumokra, s J most folyik a mezőgazdaságig tanulók szerződtetése is. A ta-£ pasztalatok szerint mindkettő J nagyobb figyelmet kíván aj szövetkezeti vezetőktől. S már J most kellene arra is gondolni,'? hogy kiket lehetne a felsőfo-'? tű mezőgazdasági techniku- J mok levelező tagozatára jelöl- J ni, ahová majd ezután kell je-J lentkezni. i (tm) á 4 r. J Es egy másik neves olasz film- 4 sztár: Daniela Rocca, akit a ? legutóbb a Válás olasz módra 4 című filmben láttunk Virna Ősi, a fiatal olasz film-: színész-generáció egyik tehet-; séges tagja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents