Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-08 / 132. szám

n» mert I J9S3. JÚNIUS 8, SZOMBAT Éc/es esztendő Az idei év első fele kedvező volt a méhcsaládok fejlődésé­re, a virágpor és a máz gyűj­tésére egyaránt. Már kora ta­vasszal jól gyűjtöttek a méhek a fűzről és a rendkívül dúsan virágzó gyümölcsfafélékről, majd a repcetáblákról. Ez tet­te lehetővé, hogy a méhészek országszerte felerősödött, népes méhcsaládokkal várhatták a fő mézelőnövény, az akác nyí- lását.^ Az akácosok általában min­denütt bőven virágzottak, a többnyire meleg, csapadékos idő kedvezett a nektárképző­désnek is. Megtalálták számí­tásaikat a vándorméhészek: a korábban kezdődött délvidéki .akácvirágzást jó pergetéssel zárták, majd az északi vi­dékekre települtek át, s a szor­gos méhek még egyszer, meg­töltötték a kaptárak mézterét. A népes nagy családok gyűj­tése a déli és északi akácon együttesen elérte a 35—40 ki­lót. v A további kilátások hason­lóan jók: helyenként már vi­rágzik a hars, bő méhlegel ő,t ígérnek a különféle takar­mánynövények, sőt a mézelő gyomnövények is. (MTI) A KILENCTAGÚ BIZOTTSÁG Közöseim lakossággal-Fő a szakértelem-Napirenden a javaslatok VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK — Nem kell sókat gondol­kozni azon, melyik a legjobb állandó bizottságunk — tűnő­dik egy cseppet Józsa Gábor- né, a szigetszentmiklósi vb- titkár. — A községfejlesztési volt a múltban is a legtevékenyebb, s úgy látszik, most is az élen maradnak. így történt, hogy felkereked­tünk, megkeresni Török Gyu­lát, a községfejlesztési állandó bizottság elnökét. Háza, kert­je akár a tisztára mosott üvegpohár. — A Szabó utcában dolgozik a férjem — egyenesíti derekát a szőlőkötözésből felesége. — Ott biztosan megtalálják. Már messziről látni az éles napsütésben, hol épül az új ház. Építője nem más, mint Török Gyula, lévén képesített kőművesmester. — Jaj, Gyula bátyám, ha magát megint elviszik — si­ránkozik a fal mellől két kol­léga — nem haladunk. — Ejnye no — csitítja őket 100 személyes épület Sportkombinát a festői Királyréten A Kismarosról kiinduló kes- kenyvágányú vasút 12 kilo­méternyi út után éri el a festői szépségű Királyrétét. Hatalmas lombú fák által öve­zett tisztáson találkozunk a Morgó-patak felső szakasza­val. Nyugalom, csend, ózon- dús levegő — ideális kör­nyezet üdülésre, pihenésre. Itt kapott háromholdnyi területet a KISZ Pest me­gyei Bizottsága, hogy fel­építse állandó jellegű iskolá­ját. Sok tervet kell meg el­készíteni, megvalósítani, amíg az objektum végső format ölt. Az alapelgondolás azon­ban már megvan és kitűz­ték az átadás napjának ide­jét is. A kis patak egyik partján épül a százszemélyes, modern épület. Előreláthatólag 280 ezer téglát, 430 köbméter ka­vicsot, 250 köbméter homo­kot és négy vagon követ használnak majd fel. Télen is fűthető épület lesz s így egész évben helyet biztosít majd az ifjúsági _ szervezet vezetőinek képzéséhez. Mintegy kétmillió forintos létesítményről van szó. Az érték nagy részét a fiatalok társadalmi munkával teremtik elő. A megye egész ifjúsága megmozdul a nemes cél ér­dekében. Ki két keze munká­jával, ki szellemi felkészült­ségével, mások művészi adottságaikkal — de a fia­talok ezrei fognak össze a királyréti építkezésért. A megyei KlSZ-alapszer- vezetek tagonként legalább tíz forinttal akarnak hozzá­járulni az új iskolához. Ezt a pénzt nem adakozásból, hanem rendezvények, sport­műsorok bevételeiből terem­tik elő. A váci fiatalok elsők- kö­zött jelentkeztek a talajegycn- getcsnél, az alapozásnál, el­végezhető társadalmi mun­kára. Múlt szombaton a Sztá­ron Sándor gimnázium nyolc- van főnyi csapata: vasárnap egy váci honvédalakulat KISZ-esei vonultak csákány- nyal, lapáttal felszerelve a ki­rályréti tisztásra. A patak egyik partján az iskolaépü­let alapja bontakozik ki: a másik oldalra pedig egy sportkombinátot terveznek. A cél nagy, de a feladat szép és lelkesítő. S amikor a KISZ megyei bizottsága 1964. november 7-ét jelölte meg az átadás időpontjául, bizo­nyára épített arra a munka­szeretetre, szorgalomra, amit már a munka kezdetén ta­pasztalhattunk; 1 (P. R.) Török Gyula egy kicsit nevet­ve, egy kicsit pironkodva. — Tudjátok, nem maradok soká­ig. Aztán a kert végében, óriási labodalevelek között ülünk a gerendán és arról beszélünk, mi a titka a községfejlesztési állandó bi­zottság jó munkájának. — Titka éppen nincs — vá­laszol komótosan — csak egy a fontos; aki elvállal valami­lyen munkát, azt ésszel, szív­vel csinálja, ne kelletlenked- jen. A szakértelem sem az utolsó. Bizottságunk kilenc ta­gú, van abban vízügyi főelő­adó, építészmérnök, kultúr­mérnök, asztalos kisiparos, ta­nár, nyugdíjas és üzemi dol­gozó és jómagam. Ami tőlük telik, adják szívesen. — Honnan tudja az állandó bizottság, hogy amit megvaló­sítanak, valóban a legfonto- sabb-e, az keli-e a lakosság­nak? — Nem állítom, hogy csal­hatatlanok vagyunk, meg nem is a magunk ötletei után me­gyünk. Azt valósítjuk meg, amit az adott lehetőségek ke­retei között a lakosság a leg­jobban kér. Itt volt a tanács­választás. Számát sem tudom, hány kisgyűlés volt a község­ben. Mindegyiken elhangzott sokféle kívánság. Ide ez, oda az kellene. A kívánságokat a tanácstagok elmondják a ta­nácsüléseken, s jól megvitat­juk azokat. Mi is elmondjuk a véleményünket, aztán ha már mindenki egy akaraton van. akkor kiadjuk a jelszót: emberek, .ezt megcsináljuk. — Mit tekint most a köz­ségfejlesztési állandó bizottság szívügyének, min dolgoznak? — Amit tenni kell, az egyút­tal szívügy is. Legtöbben ide­valósiak vagyunk. Itt szület­tünk és itt akarjuk leélni az életünket. De .jól akarjuk le­élni, rendes, szép községben. Sok mindent tettünk már, de még sok utat-járdát kell rend­behoznunk. Maguk is látták, ez a legelőbbrevaló. Aztán so­sem fogyunk ki a villamosí­tásból. Ha egy helyen elké­szülünk, már máshonnan sür­getik, velünk mi lesz? — Van-e már végleges el­képzelésük a község rendezé­sére? — El kell készíttetnünk a község egyszerűsített általános távlati fejlesztési tervét, és ezen belijl a belterület részletes rendezését. Eddig úgy dolgoztunk, ahol a legjobban kellett, ott csinál­tunk valamit. Ez is jó volt, de még jobb lesz, ha már vég­leg tudjuk, hol mi lesz, hová mit tervezzünk. Befejezzük a beszélgetést. Török Gyula dolgos két kezé­re vár az épülő ház, szorgal­mára, szakértő vezetésére pe­dig a szigetszentmiklósi köz­ségfejlesztési állandó bizott­ság. (K. M.) * üj üzem kezdi meg működését megyénkben Mészkőbánya és kőörlő Diósdon A diósdi Szidónia-hegy lej­tőjén az Ásványbánya Válla­lat évek óta termel ki öntödei homokot. Ugyanennek a hegy­nek a tetején és közvetlenül a hegytető alatt húzódó mész- kőréteget azonban eddig nem hasznosították. Pedig 90—97 százalékos mésztartalmú kő lelhető a Szidónia-hegyen és az ilyen magas mésztartalmú kő porrá őrölve, talajjavítás céljára kiválóan akalmas. Ez a hegy, hasonlóan a zebegényi hegyhez, édesvízű tenger sok évezredes üledéke. A bányavállalat az eddig ki­aknázatlan és a mezőgazdaság szempontjából rendkívül érté­hogy a munka teljes üzemmel megindulhat. Igaz, a kőőrlő egyelőre a szabad ég alatt dol­gozik. A hegyre szállították azon­ban már az építőanyagot, mert megfelelő épületet emelnek rövidesen a kőmalöm számá­ra. Ugyancsak megfelelő épü­letbe kerülnek a bányavállalat diósdi telepének műszaki és adminisztratív dolgozói is, akik eddig egy kunyhó egyetlen szűk szobájában zsúfolódtak össze. Az öntödei homok-, meg a mészkőbánya és őrlő dolgo­zói részére fürdőhelyiségek és öltözők szintén épülnek az új irodaházban. A homokbánya kés mészkő kitermelését júni­us második felében megkezdi. Ugyanakkor megkezdődik a helyszínen a kibányászott mészkő feldolgozása is. Megér­keztek már az őrlőgépek, ösz- sze is állították azokat, ügy­eddigi alkalmazottain kívül a bányavállalat diósdi telepének létszáma a rhészkőbányászás és őrlés megindulása után mint­egy harminc fővel növekszik. A mészkőőrlőüzem évi kapa- ' citása százezer tonna lesz. @i'iMü\Tßüw0 Bevált a kísérlet A kocsériak régóta vajúdó problémája volt a tejellátás. A szerencsésebbek a háztáji gaz­daságokból kaptak ugyan ele­gendő tejet, de sokan nem ju­tottak így hozzá. Most a helyi önklszolgálóbolt kísérletkép­pen bevezette a kannatej áru­sítását. A kísérlet kitűnően bevált és ma már naponta 100 liter tejet értékesít a bolt. lárom évre ítélték a rablét Húsvét vasárnapján egy söntésben Lajos Endre össze­akadt Sima János nevű egy­kori cimborájával. Észrevet­te, hogy a néhai jóbarát zse­bében jelentős összeg lapul. Amikor Sima János elindult hazafelé, Lajos Endre követte kerékpárral. Utolérte és leütöt­te a férfit, majd kirabolta. Két honvéd azonban utána eredt a támadónak, aki nem tudott eg'érutat nyerni. A - bíróság rablás és könnyű testi sértés bűntette miatt Lajos Endrét háromévi szabadságvesztésre ítélte. Három hétig zárva Június elsején bezárt a jász- karajenői gyógyszertár. Veze­tője ugyanis most vette ki a szabadságát. A község lakos­sága sérelmezi, hogy három hétig gyógyszer nélkül marad. Igaz, hogy az orvosok rendel­keznek bizonyos készenléti gyógyszermennyiséggel, ez azonban édeskevés. És mi lesz, ha netán valami váratlan eset fordul elő? Vajon gondoltak-e erre az illetékes egészségügyi szervek? Mowoaoyrofigg SOK AZ ELLENŐR Ismét elszaporodtak az el­lenőrök az autóbuszokon. Az elmúlt egy hónap- alatt körül­belül félszáz utazás alkalmá­ból legalább tízszer kérték a jegyet Monor és Gyömrő kö­zött. Minden ötödik úton egy ellenőr?! Ez túlzás. Nemcsak a nagyfokú bizalmatlanság in­dokolatlan az utazóközönség­gel szemben, hanem egyesek véleménye szerint az ellenőri apparátusra fordított költségek bizonyos hányadát helyesebb lenne az utazás kulturáltságá­ra fordítani. Napirenden: a költségvetés A Monori Járási Tanács leg­utóbbi ülésén megvitatták a járás ez évi költségvetését. A beszámoló megállapította, hogy a községi tanácsok 1962. évi saját bevételi tervüket 94.4 százalékra teljesítették. A be­vételi kiesés abból ered, hogy a bölcsödében, óvodákban, is­kolai napközi otthonokban az előirányzott térítési díjak nem folytak be, a tervezés a reális­nál magasabb volt. Emelkedtek ezzel szemben a piacok és a vásárok bevételei. Á beszámo­lóban részletesen foglalkoztak az ez évi előirányzatokkal. A megyei tanács az eredetileg ja­vasolt költségvetés összegét 227 ezer forinttal felemelte. Ez az emelés kiterjed a lakásgaz­dálkodásra, az államosított épületek fokozottabb karban­tartására, az általános iskolák, gimnáziumok politechnikai ok­tatásának fejlesztésére. A já­rási tanácsülés az 1963. évi összesített költségvetést több mint 44 millió forint kiadás­sal és ugyanannyi bevétellel elfogadta. Befejeződött a korai borsó és a primőr karalábé felvásárlása A nagykőrösi MÉK-teleprö 12 vagon korai borsó érkezett az elmúlt napokban, amely­nek jelentős része exportra került. - Korai karalábéból mintegy 78 vagonnyi mennyi­séget vásároltak fel, amiből 53 vagonnal külföldre. 25 va­gonnal pedig a belföldi pia­cokra szállítottak. A közeli napokban már újburgonyát is vagoníroznak az állomáson, osztrák, csehszlovák, és NDK- beli címekre. Az eddigi meg­figyelések szerint jó termés Ígérkezik ebből a cikkből is. Világifjúsági nap Nagykőrösön A város KISZ-istái és úttö­rői június 9-én, _ vasárnap egész napos világifjúsági napot rendeznek. Délelőtt 9 órakor a Petőfi-iskola kisdobosait avatják a Kossuth-szobomál. 10 órakor a cifrakerti szabad­téri színpadon Arató András, a Pest megyei KISZ-bizottság titkára beszél a fiatalokhoz. Délután vjdám vetélkedő, ba­rátságos labdarúgómérkőzés, látványos tórnabemutató, es­te pedig bál egészíti ki a gaz­dag programot. AMIT SENKI SEM TUD íVf Váci gimnazisták dolgoznak a tereprendezésen (Cserny Gábor felv.) :j-.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX''^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV; jón, Benő már nyúlt a jegy­zettömbje, ceruzája utáh, s írta a szöveget, amit a Cink- veisz-család egy tagja, roko­na, jó ismerőse, vagy szom­szédja diktált be a számá­ra. ■ Utána kölcsön kért pénzt a szerkesztőségi titkárnőtől, a kollégáktól és ment a hir­detési osztályra. Arra min­dig ügyelt-, hogy legalább tíz forinttal többet kérjen a szük­ségesnél, legalább egy duplá­ra meghívhassa Macát a bü­fébe. Ha meg nem, este men­tek sétálni Ürömre. Valami­vel viszonozni kellett az ál­landó soronkívüliséget. Az a bizonyos csepp akkor hullott Benő poharába, ami­kor Cinkveisz Icuka egy hét­főn reggel hét órakor imi­gyen telefonálta ki Benőt az ágyból: Benőke, nem azért hívtalak fel, mintha érde­kelne, miért nem jöttél teg­nap, csak arra kérlek, dobj fel egy hirdetést. Elveszett a barátnőm nagynéniének a sárga kanárija. Icuka talán még ma is azt hiszi, elromlott a telefon és az recsegett. Pedig Benő fog- csikorgatását közvetítette hozzá az érzékeny membrán. — Fogja meg a tanti a ka­náriját! ... * a KÉTHETES mátrai nász- zl útjáról visszatért Béda Benőné, született Marmelád Maca írásbeli kérelemmel áthelyezésért fordult a mun­kaügyi osztályhoz, mert férje kívánságára a remitendán szeretne dolgozni. Komáromi Magda OST EGY OLYAN titok­ról lebbentem fel a fáty­lat, amit, ha én meg nem te­szek, soha senki meg nem fejt, s talán hosszú évtizedekig rá­gódnának rajta a Béda-, a Cinkveisz- és a Marmelád-csa- ládban. Kezdődött ott, hogy Béda Benő, a Mindenki Felett Pál­cát Törünk című reggeli lap újságírója felette szerelmes volt Cinkveisz Icukába. Ami­ben nincs semmi csodálni való, mert Benő huszonhat éves volt és ilyen korban még mindenki mindig szerelmes. Icuka a húszat taposta, való­színűtlen vékony tűsarkain. Mindehhez nagyon bájos mo- : solyt, valamint óriási barna l szemeket viselt. A lassan egy éve bontakozó szerelmet az érdekelt csalá­dok atyai és anyai mosollyal ; ösztökélték a frigy felé. Már- l már ott tartottak, hogy csak azt kellett eldönteni, a Salét­rom, vagy a Pipitér utcai sze­mélyzeti szoba lesz-e az új pár meghitt otthona, amikor sze­relmük virága kornyadozni kezdett, majd lehullt. Béda Benő pedig viharos gyorsaság­gal anyakönyvvezető előtt je­• lentette ki, hogy feleségül óhajtja venni — Marmelád Macát, a kiadóhivatal sem nem bájos, sem nem ifjú dol­gozóját. Mondom, az esetre senki sem tudott magyarázatot adni, í még a Marmelád-család sem, * akiknél az ifjú pár nem a sze­mélyzetiben, hanem a kertre néző verandán lakott. A meg­táltosodott Marmelád-papa sa­ját költségén alakította át csa­ládi fészekké, önálló kémény­nyel. j'jGY KEZDŐDÖTT, hogy U egy téli estén Cinkveisz- mama dühösen adta elő va­csoránál, hogy bejárónőt ke­reső hirdetését a Mindenki Felett Pálcát Törünk lap ki- adóhivatala csak két hét múl­va közli. A jelenlevő Benő ekkor hanyagul csak ennyit mondott: tessék rámbízni. Délelőtt lemegyek $ elintézem, hogy már másnap megjelen­jen. ígéretét valóra váltani nem volt könnyű, de Marmelád Maca, a hirdetésfelvevő je­lentéktelen szürke külseje alatt érző szívet hordott, 's végül is visszaélt hivatali be­osztásával. Igaz, takarítónő nem jelent­kezett, de ez mit sem von le Benő érdemeiből. Még két hét sem telt el, amikor Cinkveisz- papa hívta félre és arra kérte, adjon fel egy hirdetést hasz­nált horgászfelszerelésre. A költségekre húsz forintot nyújtott át. — Ugyan, Dezső bátyám, csak nem fog megsérteni? Ho­vá gondol! Nekem, mint a szerkesztőség tagjának, ez nem kerül egy fillérembe sem. Csupán ledíktálom a szöveget és már másnap mindenkit megelőz az én hirdetésem. Bl — Annál jobb — örvende­zett Cinkveisz Dezső. — Gye­re, igyunk erre egy stampedli­vel. Másnap a hirdetési osztá­lyon Benő leszurkolt Marme­lád Maca kezeihez harminchét forintot. Két nap múlva Piri néni fordult Benőhöz a szo­kott tartózkodásával, hogy ugye, nem veszi tolakodásnak egy szerencsétlen özvegyasz- szonytól, ha egy kis szíves­ségre kéri. Régóta szerette volna ingóságai egy részén túladni, de fázott a borsos hir­detési ártól. Ha neki úgysem kerül semmibe... ,ENÖ NYELT, bólintott, s majd kétszáz forintot fi­zetett. Kis tányéron három mignont vitt fel Macának. Aztán elszabadult a pokol. A Cinkveisz-család minden tagja apróthirdetett. Benő nyögött, izzadt, fizetett, s a zálogba csapta nélkülözhető holmiját. Két ízben lemondta Icukával a randevút, helyette szakmánybán udvarolt Mar­melád Macának, sőt moziba vitte. A következő héten ha­zakísérte Ürömre. Az ibolya- illatos estén olyan tapaszta­latot szerzett, hogy a látszat csal. Attól, hogy egy lány elmúlt huszonöt éves és enyhén iksz lábai vannak, még lehet nagyon kedves, okos teremtés. Az idő előrehaladtával a dolgok úgy alakultak, hogy ha csengett asztalán a tele-

Next

/
Thumbnails
Contents