Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-07 / 131. szám
4 1963. JÜNIUS 7, PÉNTEK Mi a fontosabb? ITALBOLT? KÖNYVTÁR ? „Egy ország kultúrájának fokát a könyvtárak állapota jellemzi”.(Lenin) Ha fii Sokáig így tart, egyenrangú fél lesz az olvasószervezéssel és az állománygyarapítással a falusi könyvtáraikban a helyiségügy is. Régebben azzal is megelégedtünk, ha egy tanteremben vagy egy hivatal folyosóján megtűrték a könyv- szekrényt és boldogok voltunk, ha évenként kétszer nem helyezték át egy másik hivatal folyosójára. Az eredmény: megyénk az utolsó helyre került a könyvellátottságot illetően. Furcsa példa jut eszembe ezzel kapcsolatban. Bizonyítására a legszembetűnőbb példára hivatkozom. Az italboltok cukrászdákká alakulnak, vagy legalábbis új, többé-ke- vósíbé ízléses berendezést kapnak. A kulturált környezet megteremtése azonban korántsem halad ilyen ütemben a művelődési intézményekben. VísegTádtól Pilisszenike- résztig két év alatt valamennyi italboltot felújították. Ez idő alatt viszont mindössze két könyvtár kapott megfelelő elhelyezést és be- 7 rendezést. Egyedül Pomázon történt, hogy egyszerre nyitották meg az új cukrász- I diát és az új könyvtárat. Igaz, hogy a cukrászda kapta a jobbik helyet, a könyvtár előző helyét. A szentendrei járásban azdmúlt | két esztendő alatt megnégyszereződött a könyvtári könyvek száma. Míg 1960-ban a járás közsé- j geiben mindössze 8400 kötet j volt, tavaly ez a szám 15 600- j ra nőtt, s a tervek szerint 1965-foen 32 900 kötet lesz. Már most, a legkisebb községben. is, eléri a könyvek száma azt a mennyiséget, amikor már nem fór el a meglevő szekrény ökben. Viseg- rádon például a könyvtár a kultúrotthon négyféle szakkörével van közös helyiségben, ahol a szakkörök kellékei mellett összesen három szekrény fér el, ebbe van bezsúfolva kétsorosán 1200 kötet. Pedig már a falusi könyvtáraik, fejlődési útja is a szabadpolcos kölcsönzés! A visegrádi könyvtáréhoz hasonlóan, hat könyvtárunkban a fejlődés kerékkötője a rossz elhelyezés. Igaz, hogy a könyvtár — a vendéglátóipartól eltérően — nem nyújt közvetlen tömény szórakozást az olvasóknak, de a könyvtárban hatványozottabban szükséges az ízléses, korszerű követelményeknek megfelelő környezet. Az olvasás és vele együtt a könyvtár jelentőségét csak akkor tudjuk bebizonyítani az embereknek, elsősorban a még nem olvasóknak, ha olyan környezetet teremtünk, amely eleve tiszteletet és megbecsülést vált ki. Az ilyen könyvtárba szervezés nélkül is szívesen mennek az emberek. Bizonyítja ezt a budakalászi példa is, ahol százötven olvasó volt, amíg a könyvtár az iskola folyosóján állt. Az új könyvtár egyéves működése alatt négyszázra emelkedett az olvasók száma. Járásunkban mindössze két könyvtár (Budakalász, Po- máz) felel meg a korszerű, szabadpolcos követelményeknek. A többi sürgős felújításra, új berendezésre vár. A leányfalui könyvtárban például rossz az ablak, az ajtó és a cementes padl£. Kályha helyett a tanács egy nagyon ízléses szőnyeget adott a könyvtárnak. Az igaz, hogy az olvasók fáztak a télen — a könyvtáros még többet —, de így is óriási fejlődés mérhető le ebben a könyvtárban a hatvanas esztendő állapotaihoz viszonyítva. Szentkereszten a szedett- vedett bútorok ridegségét enyhíteni lehetne a „járulékos” berendezések biztosítósával (szőnyeg, képek, függöny, virág), valamint rendszeres takarítással. Csobánkán a könyvtár kinőtte a mozi helyiségéből levágott folyosót. Állományát csak azért tudja egyelőre elhelyezni, mert a könyvek nagy része kint van az olvasóknál — a falucska minden harmadik lakosa könyvtári tag — újabb könyvek vásárlására pedig nincs hitelkerete. (A helyi tanács évi ezerötszóz ‘ forintból kívánja 530 olvasó könyvigényét kielégíteni!) A kisoroszi és a tahitót- falui könyvtárak alapterülete egyenkínt nyolc négyzetméter. A .helyiségbe egyedül egy kis íróasztal fér be. (Elismeréssel adózunk azért a leleményes kutatómunkáért, amivel a helyiség méretéhez megfelelő kicsi íróasztalt sikerült beszerezniük.) A polcok előtt három ember fér el. Az olvasók egy része a tanács udvarán vagy az iskola folyosóján vár, amíg rá kerül a sor. Ilyen körülmények között természetesnek látszik, ha elmaradnak a könyvtárból. Hat könyvtárunk közös helyiségben van a művelődési otthonnal, iskolával. (Sziget- monostor, Pócsmegyer, Du- nabogdány, Visegrád, Pilis- szentlászló, Pilisszentkereszt.) Berendezésük zsúfolt, ízléstelen. Mi hát a kiút? Helyiségügyünk rendezésére a járási tanács végrehajtó bizottsága 1963. február 2,-i ülésén az alábbi határozatot hozta: „A vb szükségesnek látja, hogy azokban a községekben, ahol a jövőben kultúrotthon bővítésére kerül sor, ott gondoskodni kell a könyvtárhelyiség biztosításáról.” De vajon ezzel megoldódik-e minden? Aligha. Horváth Gabriella, a szentendrei járási könyvtár vezetője És ahol nem: Pilisszentkereszt KÖNYVESPOLC: Arthur Miller-drámák . r'thur Millert, a kitűnő /1 amerikai drámaírót bemutatni a magyar közönségnek szükségtelen. Drámái — Pillantás a hídról, Az ügynök halála,A salemi boszorkányok és az Édes fiaim — az elmúlt évek legforróbb színházi sikerei közé tartoztak hazánkban is. Most, az ünnepi könyvhét alkalmából az Európa Könyvkiadó kötetbe gyűjtve s egy, eddig nálunk még nem játszott drámával — Két hétfő emléke — kiegészítve adta közre a Miller-drámákat. A kötet sikerére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy szinte napok alatt szétkapkodták a tizenötezer példányt, s már a könyvhét alatt „hiánycikknek” számított. Mi a Miller-drámák sikerének titka? (Más ugyanis egy dráma színpadi és más könyvsikere). Miller kiváló mesterségbeli tudásán túl (a szövegközi instrukciókkal szinte regényként olvashatók drámái) elsősorban az író mély embersége. Miller abban a küzdelemben, amit az ember önmaga megváltásáért folytat, azt a győzelmet érzékeli, amely minden tragédia örömforrása, a görög drámától máig. Nemcsak együtt érez hőseivel, de szereti is hőseit, akik mindig az egyszerű emberek közül valók. Érthető tehát, ha ezeknek a hősöknek a sorsa óhatatlanul is közel kerül az olvasóhoz, C sak a dicséret hangján szólhatunk az Európa j Könyvkiadóról a Miller-drámák megjelentetésének kapcsán. De nem csupán a megjelentetés ténye késztet erre, c kötet ízléses kivitelezése is. / védőborító és a kötésiem Ura Erika, a világos és áttekinthe tő tipográfia Horváth Tibo munkáját dicséri. Külön érdé me a könyvnek, hogy megta láthatók benne a nálunk is be mutatott Miller-drámák színházi előadásainak képei is, mintegy emlékeztetőül a for- j ró sikerű előadásokra. P *= * A MOSTOHAGYEREK Egy lakótelep ezernyi gonddal — Üzlet, útjavítás kellene — Segítsenek az érdekeltek Megyénk nem legnagyobb, de egyik elsőrendű fontosságú ipari üzeme, a Telefongyár Bugyi községbeli telepének gyors ütemű fejlődéséről többször is beszámoltunk. Szeretnénk azonban a gyár dolgozói számára emelt lakótelepről is jót írni. Sajnos, nem tehetjük. A telep kommunális ellátottsága túlságosan kezdetleges, jóformán nincs is és "ezt száz, a fővárosból kiköltözött család, a gyár műszaki törzsgárdája, értelmiségiek, szakmunkások sínylik meg. A mindennapi élelmiszerbeszerzés például jelentős fizikai erőpróbára teszi az asszonyokat, holott csaknem valameny- nyien, mintegy 90 százalékuk, maguk is dolgoznak a gyárban. Három kilométer távolságra esnek a teleptől a faluban levő üzletek. Egy kilométernyire a gyár mellett levő kisebb földművesszövetkezeti élelmiszerbolt pedig nem tudja kielégíteni az igényeket. Hús egyáltalán nem kapható benne, nyitvatartási ideje sem felel meg. Délelőtt 11 és délután 6 óra között árusít. Háztartást azonban kell vezetni a telepen. Nincs ugyanis étterem még a faluban sem. Ez idén a telepen épül egy kis boltocska, a raktárt is beleszámítva, mindössze 100 négyzet- méter alapterületű. Tehát nagysága miatt is csak kis segítséget jelenthet. Más panaszuk is van a telepieknek. Legelemibb szükségleteik kielégítésére lakóházaik építésénél nem gondoltak. Például fodrászuk sincsen, de iskolájuk, óvodájuk, bölcsődéjük sem. Pedig a telepen sok a gyerek. Iskola most épül. Két tanterem lesz benne az alsótagozatosoknak, hogy legalább a kisgyerekeknek ne kelljen a község távoli iskolájába járni. Az annyira szükséges bölcsőde, óvoda építéséről azonban csak sok szó esik, az érdekelt lakók panaszkodnak és távoli ígéreteket kapnak. Bugyi község tanácsa szívesen építene, de pénze nincs rá. — A Kohó- és Gépipari Minisztérium beruházásában épült a lakótelep — mondják a járási tanácsnál. — Tulajdonképpen több lakás kellene, a gyár dolgozóinak létszáma állandóan emelkedik, egyre többen járnak ki a fővárosból. De nem tudunk róla, mintha a legközelebbi jövőben bővülne a lakótelep. Kommunális létesítményeket viszont — egy rendelet értelmében — a beruházó csak száz lakáson felül köteles építeni. Sok panasz érkezik hozzánk a lakótelepről és a járási tanács igyekszik szorgalmazni a panaszok alapján a bajok orvoslását. Mi sajnáljuk legjobban, hogy Gyorsabban, olcsóbban A népi ellenőrök vizsgálata nyomán: intézkedések a tanácsi építőipar munkájának javítására, a kivitelezések idejének lerövidítésére A népi ellenőrök a közelmúltban • átfogó vizsgálatot tartottak a tanácsi építőiparban, s megnéztek: milyen, eredményeket hoztak a vállalati átszervezések, mit tettek az illetékesek az építkezések gyorsabbá, gazdaságosabbá tételére. A vizsgálat egyik legfőbb tapasztalata az volt, hogy még mindig gyakran okoz fennakadást, késedelmet az építési munkák megfelelő előkészítésének hiánya és az erők szétforgácsoltsága. A tanácsi építőipar vezetői ezért most azt a feladatot szabták a vállalatoknak: mindenütt alakítsák meg — illetve ahol már megvannak, lássanak munkához — az építést előkészítő csoportok. E csoportok munkakörébe tartozik többek között a tervek alapos felülvizsgálata, továbbá az építkezésekkel kapcsolatos munkaerő-, gép- és anyagszükséglet felmérése, a kapacitás jó kihasználtságának biztosítása ■és a különböző munkálatok összehangolása. A népi ellenőrök azt is megállapítottak, hogy a határidők sokszor azért nem elegendők a kivitelezőknek, mert a vállalatok nem jól gazdálkodnak szakmunkásaikkal, s a szakmánkénti létszámszükséglet előzetes felmérése helyett, „menet közben” csoportosítják át a munkaerőket, ami kapkodáshoz, lemaradás- hqg. vezet. Hasonló hibák forrása az is, hogy az építtetők rendszerint az első negyedév végén egyszerre, szinte egy „tételben” továbbítják a tervdokumentációkat a kivitelezőknek, akik azután — időhiány miatt — nem tudnak megbirkózni az előkészítés sokrétű feladataival. A népi ellenőrök észrevételei alapján a tanácsi építőipar vezetői elhatározták: intézkedési tervet készítenek az építtető, a tervező és kivitelező szervek tevékenységének összehangolására, a munkák egyenletes elosztására, a jobb együttműködés megteremtésére. (MTI) * HELYCSERE Híres hazánkfia, a világvándor Ba- lambér Barna, miután már bejárta az egész földet, és talpalatnyi -hely nem maradt előtte ismeretlen, hazajött Magyarországra. ott is Pest megyébe. Evett- ivott, aludt három éjjel, három nap. Amikor már kipihente a nagy út okozta fáradalmakat, újra csak erőt vett rajta a nagy szenvedély, utazni, átni, felfedezni. Csakhogy most rém a regényes Halmahéra-szige- eket kereste fel, -'em is a Sargas- so-tenger partjaira utazott, hanem nyűtt útiruhájában elindult az egyik hegyes-völ- gyes járás útjain. Ahogy ment, mendegélt, eljutott abba a kis faluba, ahol jó cimborája, régi pajtása volt hajdan a tanácselnök. Benyitott a tanácsházára. — Höl van az én régi, jó cimborám, az elnök? — kérdezte a szorgos gépírótól. — Hol is lenne — válaszolt —, ha nem az egyik gyárunk vezető beosztásában. Aztán Balambér Barna füléhez hajolva megsúgta, melyik gyárban milyen beosztásról van szó. •— Jaj nekem — kapott a szívéhez a világutazó. — Hiszen abban a gyárban és abban az állásban három évvel ezelőtt egy másik jóba- rátomat, ugyancsak községi tanácselnököt helyeztek el annakidején, amikor leváltották. Vele ugyan mi történt? — Nem kell aggódnia — válaszolt a gépiró. — Ugyan, mi történhetett volna? Idejött tanácselnöknek! Mikor Balambér Barna felocsúdott, elővette meghitt jószágát, ütött-lcopott, zöld fedelű határidőnaplóját, amelybe az utazásai során szerzett élményeit jegyezte. Most fejcsóválva csak ennyit írt: Hogy mik vannak?! (K m.) anyagi lehetőség hiányában egyebet nem tehetünk. Véleményünk szerint a minisztériumnak és minden más illetékes szervnek össze kellene fognia és végleges megoldási találni a probléma megoldására. Mégpedig minél előbb. A lakások megfelelnek a követelményeknek, de azért még nincs bennük minden. A villanyóra például hiányzik. Az egész telep áramfogyasztását mérik, s függetlenül az egyes lakások tényleges fogyasztásától, százfelé osztják, aztán egyenlő arányban hajtják be a fogyasztás díját minden lakón. Aki, mondjuk egész éjjel égeti a villanyt, ugyan- | annyit fizet, mint aki már I. este kilenckor eloltja. Az útviszonyok rendkívül rosszak. A gyárat, illetve a telepet a főútvonallal öszze- kötő bekötő út igen kátyút. De ez nemcsak az utasoknak árt. A sok zötyögés, rázás miatt már nem kevésszer keletkezett hiba a teherautón szállított érzékeny gyártmányokban is. Alaposan rendbe kellene hozni az utat és portalanítása is elengedhetetlen. A járművek felverik a port, a széljárás iránya pedig olyan, hogy a porfelhő a gyár felé száll. Ellepi a por a műhelyeket és sok kárt tesz a finom, precíziós műszerekben, kristályokban. A gyár és a telep felé vezető bekötő út átszeli a Duna—Tisza-csatornát. Természetesen híd vezet rajta keresztül. Ezen a hídon a személyforgalom azonban nevetségesen anakronisztikus módon bonyolódik le. A hídfőnél megáll az autóbusz, utasai kiszállnak, aztán előbb az autóbusz üresen, majd utasai gyalogszerrel haladnak át a hídon. A túlparton persze újra fel- szállnak. Ennek az oka, hogy a híd csupán 12 tonna teherbírású. így építették és most, hogy autóbuszok sűrűn és teherautók még sűrűbben közlekednek rajta, nem építették át. Kétségtelen, az útaszfalto- zás, a portalanítás, a hídépítés sokba kerül. Csak éppen azt kellene kiszámítani, hogy a rossz út, meg a por okozta károk nem kerülnek-e többe. Annak kiszámítása pedig némileg bonyolultabb számtani művelet lenne, hogy a lakótelepiek munkateljesítményét milyen mértékben és hogyan befolyásolja a kommunális létesítmények hiánya miatt megrövidülő pihenő idejük. De talán ezt a számítást is érdemes volna elvégezni. Érettségizett lányok jelentkezhetnek gyermekápolónőnek A Pest megyei Tanács egészségügyi osztálya felhívja a 18 —32 év közötti érettségizett Pest megyei lányok közül azdkat, akik hivatást éreznek magukban a gyermekápoláshoz és a Budapesti Gyer- mekápolónő-képző Iskola kétéves bentlakásos tanfolyamára jelentkezni akarnak, hogy felvételi kérelmüket nyújtsák be június 20-ig a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályán (Budapest V. Városház u. 7.). Felvételüket kérhetik nyolc általános iskolát végzettek is, ha tanulmányi eredményük legalább „jó” eredményű volt. A felvételi kérelemhez csatolni kell rövid önéletrajzot, iskolai végbizonyítványt* két igazolványfényképet, a szülők kereseti kimutatását és a lakóhelyük szerint illetékes szakorvosi rendelőintézet vizsgálati eredményeit tartalmazó igazolást. *
