Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

IS83. JÜNTUS 23. VASÁRNAP

«r*.** *

MEG* Et

i/Cn-inn

Csodajárvány Nyugaton

A „szabad világban”, különösen Nyugat-Németország- ban újfajta szakirodalom bontakozott ki az utóbbi években. Számos könyv és még több cilkk lelkiismeretes írója szót emel a mindent elárasztó ba- bonaság és csodahit ellen. A sok könyv és cikk közül csak egynek a jellemző címét idézzük: Babona és boszorkánytéboly ma. Alcíme: Civilizációnk alvilágából. Szerzője H. Auhof er, megjelent a Herder vállalat kiadásában (Freiburg, Basel, Wien).

A „szellem alvilága"

Ezt most kezdik felfedezni a másik, a bűnözők és prostituáltak félelmetes nyugati alvilága mellett. A tudatlanság és hiszékenység vámszedői garázdálkodnak ebben a dudva- tenyészetben. Mielőtt közelebbről szemügyre vesszük őket, ki kell igazítanunk egy tévedést, amelytől a lelkiismeretes szerzők sem mentesek.

H. Auhofer jóhiszeműségéhez nem fér kétség: riadót fúj a nyugatnémet közegészséget veszélyeztető, az emberek gondolkodásmódját mindinkább eltorzító csodahit ellen. Hibája — és nemcsak az övé —, bogy igazságtalanul általánosít. A mai, modern civilizáció „szellemi alvilágáról” beszél, különbségtevés nélkül. Nem tudja, vagy nem veszi tudomásul, hogy a szocialista országokban törvények védik az emberek egészségét kuruzs- lóktól és sarlatánoktól, a „szabad vállalkozás” ürügyén nem tevékenykedhetnek szélhámosok, mert — és a legfontosabb

— nincsenek meg a társadalmi alapjai a babona, a csoda- hit terjedésének.

Igazságtalan tehát az egész emberi civilizáció „szellemi alvilágáról” beszélni. Még lelkiismeretesebb nyugati szerzők előbb-utóbb ezt a különbséget is észreveszik majd.

„Csodadoktorok"

és „csodagyógyszerek"

Szinte hihetetlen, de igaz: Nyugaton milliók és százmilliók betegségükben nem orvoshoz fordulnak, hanem az újságokban „szabadon” reklámozott csodadoktorokhoz, „bo- szorkáhyűzőkhöz”. Ez utóbbi fogalom nálunk ismeretlen. Azt jelenti: hogy csak Nyu- gat-Németországban tízezernél több ember hirdeti, terjeszti és milliók elhiszik — mint a középkorban —, hogy a betegségeket boszorkányok” okozzák. A „boszorkányűzők” az őskori varázslókra, sámánokra, mágusokra emlékeztető hókusz-pókusszal dolgoznak. Tevékenységük legjobb eset-; ben ártalmatlan, de gyakran \ halált okoznak kuruzslásuk- \ kai. Ilyenkor és csak ilyenkor,; bíróság elé kerülnek. A tudat-j lan emberek azonban mentő- j tanúként vallanak mellettük í

— s a bíróság, a paragrafu-;

sokra hivatkozva, nevetséges; pénzbüntetést szab ki, vagy a; per éppen felmentéssel végző-; difc. ;

Bruno Gröning, az utóbbit évtizedek leghírhedtebb nyu- J gatnémet csodadoktora, vagyis; tudatlan kuruzslója, egy tu- \ berkulotikus fiatal lány szii- $ leit lebeszélte arról, hogy or-} vossal kezeltessék tovább} gyermeküket. A leány meg-} halt, Gröninget felmentették}

— azzal az indokolással, hogy;

csak az áldozat tudná bizonyi-í tani a vádlott bűnösségét...} A felmentő ítélet után hatal-} más tömeg ünnepelte Grönin- ^ get, München utcáin elakadt a } forgalom, olyan diadalmenetet jí rendeztek a fanatikus szélhá-í mosnak. Fél évtized alatt 150 í ezer paciense volt, fél tucat ? titkárt tartott, milliókat kere-^ sett. Fiatalon, 43 éves korában } halt meg, mert soha nem} ment orvoshoz gyógyítható be-j; tegségével. ^

Ugyanilyen hihetetlenül } hangzik számunkra a „cső- } dagyógyszerekkel” űzött nyu- } gatj kuruzslás. Filléres füze-} tek és drága, halálfejjel ellá- } tott, lepecsételt könyvek aján-} lanak a betegeknek ilyen} „gyógyszereket”: fekete macs-} ka vére kenyérre csöppent-} ve, élő egér kitépett foga.} üvegben szétmálló giliszták^

— nem folytatjuk az ízlés-}

telenségek sorát í

ruzslók hivatkoznak ezekre a tekintélyekre...

Igazság a tévedésben

Jóhiszemű nyugati szerzőket említettünk bevezetőben. Kétségbeesetten látják, hogy együgyű és szélhámos kuruzs- lók „szabadon” folytatják üzelmeiket. Ártanak a köz- egészségügynek és középkori szintre vetik vissza az emberek gondolkodásmódját. Erélyes rendszabályokat követelnek az államtól, mert ettől függ, hogy a bíróságok milyen eréllyel képesek fellépni a babonák terjesztőivel szemben.

Ebben igazuk van, egyetértünk velük. De tévedésük több ponton is tettenérhető. Egyiket már említettük: nem tesznek különbséget a nyugati és a szocialista világ között. Ebből következik másik tévedésük. Tiltakozásukban a babonák ellen érezhető hit és a tudás megkülönböztetése. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy körülbelül ilyen tanácsot adnak olvasóiknak: azt hiszel, amit akarsz — boszorkányt, ördögöt, túlvilágot — de ha beteg vagy, menj orvoshoz.

Képtelen kettősség. Ahol nem az ész, az értelem kormányozza a világot, a tudatlan és hiszékeny emberek sötétség prédái lesznek. Az igazság útja: a világot nem kettőzhetjük meg büntetlenül, „csodák” nincsenek, a természet törvényeit senki sem változtathatja meg önkényesen. örömeink és gondjaink, egészségünk és betegségeink az anyagban gyökereznek. Az ember csak azzal segíthet önmagán, attól lehet erősebb és boldogabb, hogy mindig pontosabban is- i meri meg az egyetlen világot, a természetet.

Gyenes István

Méltán borzadunk ezektől a primitív esztel enségektől.

Méltán kérdezzük: miért tűrik ezt? Azért, mert a hatóságok álláspontja, hogy „szabad” világban élnek és nem szólnak bele, hogy ki miben hisz... Még nagyabb baj, hogy ha perré kerül a sor, a szakértőknek megidézett tudósok álláspontja sem egységes.

Sajnos, némely tudós is...

Nem a többségük, erről szerencsére szó sincs. A nyugati tudósok túlnyomó többsége az értelem és a tudományos haladás híve. De mindig akad néhány, aki a babona, a „szellemi ' alvilág” malmára hajtja a vizet. Például Peuckert göttíngai néprajz- kutató és Jores hamburgi orvosprofesszor: bírósági tárgyalásokon és könyvekben, cikkekben, zavaros elméleteket hirdetnek „a lélek ősi mélyrétegeiről, a természetfölötti erőkről, a mágia, a varázslat döntő szerepéről a modem ember életében”.

A nyugati bíróságok pedig ítéletet hirdetnek: nem hivatottak eldönteni a tudósok vitáit (ebben valami igazuk van), és felmentik a kuruzs- lókat.

Ismét társadalmi-világnézeti okokban, találjuk meg a bajok forrását. Orvosok, akik mindent meglesznek egy beteg gyógyulásáért, „szabadon” hirdethetik érzelemellenes, idealista nézeteiket. Sok nyugati atomfizikusnál ugyanezt látjuk: a helyesen felismert gyakorlati tényekből téves és félrevezető filozófiai, világnézeti következtetéseket vannak le. S ez nem marad meg az elvont elmélet síkján, hanem ártalmasán ható „anyagi erővé” válik; bíróságok és kuA GLOBÁLIS RAKÉTA

Tanuló vezető

A Szovjetunió következetes a békés egymás mellett élés politikájában, ám Nyugaton még mindig vannak olyanok, aki],- világhatalomra törnek és a fegyverek erejével szeretnék bebizonyítani, hogy a kapitalista rendszer oldalán van a fölény. A Szovjetunió ezért kénytelen szüntelenül fejleszteni, tökéletesíteni gazdasági és katonai potenciálját. Hruscsov miniszterelnök, esztende- ja a Kalinyin választókörzet lakosságához szólva, egyebek között beszélt az új globális rakétákról is. Azt mondotta: „Az Egyesült Államok katonai körei

valamiféle falat szeretnének

emelni a Szovjetunió vissza- csapása ellen. E végett egész radarhálózatot építettek, ki, s közben arra számítottak, hogy a hálózat segítségével már röptűkben ártalmatlanná tehetik a rakétákat, amelyek nagyjából az Északi-sarkon át, tehát a legrövidebb úton érkeznek amerikai terület fölé. Nos. az új globális rakéták képesek arra, hogy bármely irányból körülrepüljék a Földet, s bármely célpontot megsemmisítsenek. A globális rakéta léte megfosztja jelentőségétől az előzetes riasztóberendezések hálózatát.”

A szovjet kormányfő nyilatkozata hideg zuhanyként érte az amerikai katonai köröket. A Pentagon vezetői ugyanis már régóta nagy propagandát csináltak az Alaszkán, Grön- Iandon és Angliában létesített három rakétaelhárító riasztóállomásnak, Ezeknek az lett volna a feladatuk, hogy még idejekorán felfedezzék azokat a rakétákat, amelyek az Északi-sark irányából közelednek az Egyesült Államok felé. E megfigyelő- és riasztóáLlomá- sok felszerelésére, noha a munkával még korántsem készültek el, máris több milliárd dollárt fordítottak, amelyről most kiderült, hogy kidobott pénz. hiszen a globális rakétával szemben, ezek az állomások tehetetlenek.

De lássuk, mi a különbség a globális rakéta és a közönséges interkontinentális rakéta között?

Az új rakéta a glóbusz szóból kapta a nevét, mivel valóban képes arra. hogy csaknem az egész földgolyót megkerülve mérjen csapást a célpontra. Ezzel szemben a ma ismeretes interkontinentális rakéták hatósugara 8000 kilométer körül van.

Az interkontinentális rakéta

röppályája egy olyan ellipszis ívének felel meg, amelynek egyik középpontja a Föld ] középpontjával egyezik meg. I A földfelszín bármely két i pontján át végtelenül sok ellipszis pályát lehet kialakítani. Az interkontinentális rakétákat azonban ezek közül csupán néhány ellipszispályára bocsátják fel, mert olyan röppályákat választanak ki, amelyek kevesebb energia-, tehát üzemanyag-felhasználást követelnek.

Ha tehát mondjuk az adott célpont az interkontinentális rakéta kilövőhelyétől északra esik, úgy a rakétát már eleve északi irányba bocsátják fel, s így az ellenfél, amely ugyancsak ebből az irányból számít a rakétaveszélyre, ott megfigyelő- és riasztóállomásokat szerel fel. A globális rakéta

Természetesen, a globális rakéták irányító rendszerének

sokkal pontosabbnak kell lennie,

mint az interkontinentális rakétáknál. A röppálya hosszának növekedésével ugyanis megnövekszik a repülés ideje és így az esetleges számítási hibákból eredő legapróbb eltérések is megsokszorozva éreztetnék hatásukat,

A szovjet rakétairányító berendezések működésének pontosságát jól szemlélteti a szovjet Vosztok-űrhajók útja. S hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról, milyen bonyolult feladatokat kellett megoldani a globális rakéta megszerkesztésekor, érdemes megemlíteni, hogy a globális rakéta csak a szputnyikok felazonban egészen más helyze-| bocsátása után született meg. tet teremt, mert ugyanannak j A szovjet globális rakéta lé- a példánkban szereplő célpont- 1 te meglepetésszerűen érte az

nak a megsemmisítéséhez egyáltalán nem feltétlenül szükséges, hogy a globális rakétát éppen északi irányban lőjék ki, A globális rakétát ebben az esetben is kilőhetik a homlokegyenest ellenkező, tehát déli irányba, s így a rakéta csaknem az egész Földet i megkerülve, ugyancsak délről, I tehát olyan irányból mér csapást az agresszor területére, ameiről ez a csapás előzetes megfigyelő-állomások híján. készületlenül éri. Persze, délről is ki lehet építeni a megfigyelő- és riasztóhálózatot, ami .azonban egyrészt újabb milliárdokba kerül, másrészt egyáltalán nem nyújt biztosítékot arra nézve, hogy mire ezek az új állomások elkészülnek. nem fedeznek-e fel olyan újabb rakétatípusokat, amelyek ezeket az állomásokat is teljesen haszontalanokká teszik.

imperialistákat. Amint azt maga Robert McNamara

amerikai hadügyminiszter elismerte,

a globális rakétáik megjelenésével az Egyesült Államok területe déli, keleti és nyugati irányból teljesen védhetetlen- né vált, mert., ott , lehetetlen megfelelő megfigyelő- és riasztóállomásokat felállítani.

Az Egyesült Államok légiereje pályázatot hirdetett az amerikai globális rakéta megszerkesztésére. Az érdekelt cégeknek tavaly novemberig kellett benyújtaniok a pályamunkákat. Nyilván még jó időbe telik, amíg a tervrajzok nyomán megszületik az első amerikai globális rakéta mintapéldánya, ami újabb bizonyítéka annak, hogy mennyire elmaradt az Egyesült Államok a Szovjetuniótól a rakétaépítésben.

Családias hivafa

aztán kifizetődött — öt forintért!

A második héten felkeresett egy kis kövér kartárs, akit még sohasem láttam. Bambán, bánatos szemmel nézett rám.

— Szegény kis Gizellánk válik — szólalt meg tompa, gyászos hangon.

— Az ördögbe is, ki az a kis Gizella? — robbant ki belőlem szívtelenül.

— Hát csak ismered Gizellát! — kiáltotta szemrehányóan a kis kövér. — Nem emlékszel már a három hónappal ezelőtti pompás esküvőre? A gyönyörű ajándékunkra. a rengeteg tojásliltőrre, amivel kínálgattak?

— Nem, valóban nem — ráztam a fejem.

— Persze — kapott észbe a kis kövér —. te még akkor nem voltál nálunk. De azért adhatsz valamit. — S máris nyújtotta a gyűjtőívet.

— Nálatok a válást is meg- ünneplik? — kérdeztem nyilvánvaló ingerültséggel.

— Ne légy már ilyen cinikus — könyörgött a kis kövér. — Szegény Gizellának annyi kiadása van a válással meg a költözéssel, igazán segítenünk kell rajta.

Kicsit húzódoztam, de végül mégis megpuhultam, és a szegény kis Gizellára is áldoztam öt forintot. Mérgelődtem is miatta, míg csak haza nem indultam. i

Mikor ki akartam lépni a kapun, egyszerre csak észrevettem, hogy egy csomó kartárs ácsorog ott. Hirtelen fel- csattant a kis kövér hangja:

— Jenő. te is hozzánk tartozol. el ne menj! A kedves kis Gizella nem akar hálátlan lenni és meghívott minket egy rundóra!

Hetvenen vonultunk le a legközelebbi eszpresszóba, ahol Gizella fejenként hat pohárka konyakot fizetett. Valóban. megint kifizetődött — öt forintért!

Ezek a rejtélyes esetek elgondolkoztattak. Itt valami nincs rendben. Valahol, valami bökkenő van. de egyelőre még nem jöttem rá, hogy mi. S így ment ez folyton: születésnap, névnap, eljegyzés, lakodalom, ezüstlakodalom. jubileum, s mit tudom én, még mi minden. Fizettem az ötforintos normámat, ahogy azt elvárták tőlem, és rendszeresen visszakaptam befektetésem két-három szorosát. Amikor azután Károly ünnepelte a születésnapját, akkor végre bepillanthattam a kulisszák mögé. Károllyal ugyanis egy szobában ültem, asztalunk egymás mellett állt. Most nekem kellett gyűjtenem. Naphosszat vándoroltam a

gyűjtőívvel, egyik osztályról a másikra, míg nyolcvankét kartárstól összegyűlt négyszáz forint. A befolyt összegből vásároltam Károlynak egy virágcsokrot és egy csodálatos bólészervizt. Ezután Károly revansálta magát. A legközelebbi cukrászdából hozatott a nyolcvankét kartárs részére egy-egy dupla feketét, oroszkrémtortát meg három-három manduláscsókot. Az egész kis mólca belekerült neki summa summárum, ezerkettőszáz- negyvenhat forintba. Károly kénytelen volt előleget felvenni. Hidegvérüen, de kissé sápadozva viselte el sorsát, majd hazavitte a bólészervizt, hogy odaállítsa meglevő hat bólészervize mellé.

Végre világosság gyúlt az agyamban, s ugyanakkor jeges félelem szorította össze a szívemet. A saját születésnapomra gondoltam! Titokban másik állás után néztem, s mikor már vészesen közeledett a rettegett nap, sietve fel- mondtam.

— Nem érzed jól magad a mi kis kollektívánkban? — kérdezte fájdalommal teli hangon az osztályvezetőm.

— De. igen! Sőt, nagyon, nagyon is ... családias! De tudod. bizonyos személyi körülmények ... — dadogtam.

— Kár. nagy kár — sajnálkozott az osztályvezetőm. — Ugye, neked nemsokára lesz a születésnapod? Ó, milyen jó lett volna, ha együtt ünnepelhetjük és milyen szívesen megleptünk volna valamivel.

— Egy darabig rámszegezte tekintetét, majd hirtelen felkiáltott: — Tudod mit, Jenő? Kapsz egy kis emléket tőlünk és tartunk egy jó búcsúösszejövetelt.

Megtörtén vonszoltam ki magam a szobájából. Elvesztem! De egy jóságos véletlen a segítségemre sietett. Másnapra megbetegedtem. Orvosilag igazolt influenzával feküdtem ágyamban elrejtve. Gondtalanul és békésen teltek el felmondási időm napjai. míg távol hivatalom veszélyeitől. kúráltam magamat. De egy napon, óh jaj, kinyílt a betegszobám ajtaja és besétált a hivatal küldöttsége: a támogatásommal elvált kis Gizella, akinek második esküvőjére röviddel azután ismét gyűjtöttek, a pokolian csinos Juci és az osztályvezető.

— Jenőke, te szegény! — zokogta Juci. és aranyhaja arcomra borult.

— Hatvannyolc kartárs kíván jőbbulást — zengte mély bariton hangján ünnepélyesen •az osztályvezetőm.

Gizella virágot és csomagocskákat rakott takarómra miközben negédesen felkiáltott:

— És ha ieléptílsz. megünnepeljük gyógyulásodat! Meggyőződésünk, hogy kireszel magadért!

Este felkeresett a kezelőorvosom.- Egyszerűen nem tudta megérteni, mi okozhatta viszszaesésemet.

(Hollősi Tibor fordítása)

Alighogy elfoglaltam új munkahelyemet, egy pokolian csinos leányzó könyökölt íróasztalomra. Kábítóan illatos szőke haja végigsímította arcomat.

— Jenőkém — suttogta bizalmasan —, három nap múlva lesz Bandi születésnapja. Remélem, hozzájárulsz az ajándékhoz.

— Ki az a Bandi? — kérdeztem gyámoltalanul mosolyogva.

— Ö, egy nagyon aranyos kolléga — csicseregte, és nyomban orrom alá tolta a gyűjtöívet, amelyre már körülbelül hatvan kartárs jegyezte fel hozzájárulását. Némi lelkitusa után öt forintot adományoztam a vadidegen Bandi születésnapi ajándékára. A szöszke hálásan megpaskalta orcámat.

— Juci vagi/ok! — mutatkozott be.

Az esetről már teljesen megfeledkeztem, de három nap múlva ismét megjelent Juci.

— Bandi hálás köszönetét és ezt a csekélységet küldi — trillázta. s közben lerakott az Íróasztalomra egy dupla feketét. egy oroszkrémtortát és három mandulás csókot, ördög és pokol, gondoltam, ez

WILLY FRANK: