Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-22 / 144. szám

1983. JŰNITIS 22, SZOMBAT J**IW*» étECt t/£jHap Hét kiállítás Naponta átlagosan 300 láto­gató keresi fel az Iparművé­szeti Múzeum kiállításait. Az ötvösművészet remekeit, a ke­leti szőnyegeket, az üvegmű­vészet történetét és az úgy­nevezett Észté rházy-k incseket bemutató állandó kiállításo­kon kívül nagy az érdeklődés a francia bútorgyűjtemény iránt is, amely szeptember vé­géig tekinthető meg a mú­zeumban. Legtöbben a híres faenzai kerámiagyártási eljá­rásokat és formaművészetet bemutató kiállítást látogatják, amelyet július 5-ig tartanak nyitva. Wartha Vincének, a kémiai technológia nagy ma­gyar tudósának emlékkiállítá­sa ugyancsak július elején zá­rul az Iparművészeti Múzeum­ban. (MTI) A FEJLŐDÉS ÚTJÁN r _ 25 ezer forintos jutalom - U j gépek Budakalászon-A pomáziak győzni szeretnének A közelmúltban egyesült egy vállalattá a Budakalászi Gyapjúszövőgyár a Pomázi Posztógyár, a Váci Fonógyár és a Budapesti Gyapjúmosó. így az új vállalatnak minden gyárában van fonodája, ezen­kívül Pesten, Pomázon és Bu­dakalászon szövödéjük műkö­dik, míg a kikészítés mun­káját a budapesti és a buda­kalászi gyár végzi. Az egye­sült vállalat új neve: Gyapjú- mosó-Szövögyár. Ticz Józsejné, a vállalat igazgatója az év első négy hónapjának versenye után, amelyet a budakalászi gyár nyert, újabb hathónapos, gyáregységek közötti versenyt hirdetett meg. A hathónapos verseny győztesét 25 ezer forint jutalom illeti meg. A versenyben a gyárak leg­fontosabb feladata a jó anyaggazdálkodás, a termelé­kenységi és műszaki mutatók javítása és a balesetek csök­kentése. A pomázi gyárigazgatóval, Kubalek. elvtárssal beszélget- [ tünk, aki elmondta, hogy az j összevonás előtt a tavalyi év­ben a Pomázi Posztógyár el- I nyerte az élüzem címet. — Ez már kezdetben — mondja az igazgató — komo­lyabb feladatot jelentett a számunkra, hiszen a tavalyi jó eredményeket kellett most, az összevonás után még to­vább növelnünk. Megtudtuk, hogy a termelé­kenység növelésére Pomázon megtették már a műszaki in­tézkedéseket. A szövődében háromgépes blokkokat alakí­tottak ki a korábbi kétgépes blokkok helyett. A háromgé­pes blokkokon könnyebben kezelhető cikkeket futtatnak és ezzel, bár a szövő keresete növekszik, munkája sem nehe­zebb a régebbinél. Az üzem pártvezetősége jú- j nius végén értékeli a munka- [ yerseny és a szocialista bri- 1 iád mozgalom jelenlegi helyze- | tét. Ezt követően taggyűlése- | zen is foglalkoznak a kérdés- | ;el. Negyedévenként termelési Irtekezleteket tartanak, ahol ; valamennyi dolgozó megteheti j észrevételeit és javaslatait a | ■nunkaversennyel kapcsolat- ’ óan. A budakalászi gyárban Ti- 7iár József igazgató főként az izem gépi berendezéseinek i íorszerűsíiéséről, az ezzel | capcsolatos örömökről és von­lokról beszélt. Elmondta, hogy j i bajai gyár Ngiigat-Németor- l ERŐSEBBEK, MINT A TEL A magyar és a német szerelők együttes versenye a DCM-ben „Ismét emberéletet követelt a második világháború­ból visszamaradt gránát” — olvashatjuk gyakran az újsá­gok hasábjain. Tápiószelén ugyan nem követeit még em­beréletet a Pest—Szolnok megyei Pincegazdaság szőlésze­tében napvilágra kerüli tizenegy tüzérségi lövedék —. ám az csak a szerencsén múlott. Március elején ugyanis a pin­cegazdaság szőlőjében egy diófa kiemelése közben a mun­kások a felvételen is látható háborúból származó tüzérségi lövedékekre bukkantak. Erről nyomban írásban értesí­tették a rendőrséget, intézkedés azonban mind a mai na­pig nem történt. Most is ott hevernek a borzalmas hatású tüzérségi gránátok a tőkesorok között, bárki hozzájuk nyúlhat. Ráadásul alig hetven méternyire a veszélyes ponttól, ott áll az általános iskola, most ugyan már nem a tanuló, de a napközis gyerekekkel. A környékbeliek nem is sejtik, mekkora veszedelem fenyeget itt gyermeket, felnőtteket egyaránt. Ezúton hívjuk fel a helybeli tanács és a rendőrség figyelmét, intézkedjenek azonnal, mielőtt még nem késő. % dik FIGYELEM! FIGYELEM! FIGYELEM! Háatúji ienyéssüsssó-akció! Termelőszövetkezeti tagok, vasutasok, állami és egyéb vállalatok. Intézmények dolgozói szűz és vemhes tenyészüszőt kaphatnak a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Irodától az alábbi kedvezményes feltételekkel: Szűzüszőfogadás esetén: 1. ) 4 éves kamatmentes hitel, 2. ) 4 mázsa abrakjuttatás hivatalos áron, 3. ) kedvezményes törlesztési feltételek, 4. ) a szaporulat szerződéses értékesítése Az igénylések bejelentése, részletes tájékoztatás a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda budapesti kirendeltségénél (Cím: Budapest V.. Október 6 u. 22. Telefon: 115—693) és a kirendeltség területi szerződtetőinél. első kemencével. Elhatároz­ták, hogy a másik két kemen­cét november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulóján üzembe ál­lítják. A tél okozta elmaradás miatt csak úgy tudják betar­tani a kétszeres határidőcsök­kentést, ha minden percet alaposan kihasználnak a sze­relés zavartalansága érdeké­ben. A magyar és a német sze­relők is jól tudják ezt. Ezért június elsejével új munkaver- senyszakaszt kezdtek, amely­nek az a fő célkitűzése, hogy november 7-én már mind a három kemence dolgozzon. Pontos terveket készítettek. Ezeket sokszorosították és az érdekeltek rendelkezésére bo­csátották. A tervek a szerelés minden részletére kiterjednek. I A német szerelők vállalták, j hogy biztosítják a tervszerű j munkafeltételeket. magyar: kollégáik pedig határidő \ előtt összerakják az egyes gép­részeket, berendezéseket. Miközben javában tart már j az új versenyszakasz, az első ! kemence lassan a végleges át- j adás küszöbéhez érkezett. Jú- 1 nius 1-én leállították a terve­zett revízióra és 13-án már újra megkezdte a klinker ége­tését. Amikor éléri a napi 850 ( tonnás teljesítményt, megtör­ténhet a hivatalos átadás is, s attól kezdve a „Barátság”- kemence véglegesen üzembe- áll a DCM-ben. Mostanáig 25 ezer tonna künkért égettek Vácott, s eb­ből 19 ezer tonna cement ké­szült eddig. Telnek a cement- silók. közben igyekeznek a szerelők, hogy a másik két ke­mence is minél előbb ontsa a fontos építőanyagot. — A kókai Kossuth Ter­melőszövetkezet ma reggel 9 órai kezdettel ünnepi köz­gyűlést tart a községi kul- túrházban. Ekkor veszik át a gyenge termelőszövetkeze­tek megerősítéséért folyó versenyben elért második helyezésük díját. 3 Hál istennek sok a pénzünk! A ceglédi öregek azt be­szélik, hogy az épület nyolc­van évvel ezelőtt börtön volt. A középkorúak már csak istállóra, illetve szük- ségkórliázra emlékeznek. A szóban forgó objektum ma j iskola, állapotát tekintve egyáltalán nem méltó Tán­csics Mihály emlékének tisz­teletére. Az egy katasztrális holdnál nagyobb területet befogó földszintes épület­sor valóban szánalmas be­nyomást kelt a város szívé­ben. A belső kép még a kül­sőnél is lehangolóbb. Ám hogy ne legyen az, a napok­ban megkezdődött az újjá- építők felvonulása (talán már a munka is). Az illetékes ta­nácsi osztály a legfelsőbb szinten jóváhagyta, hogy a rozzant intézményt majd­nem kétmillió forint költség­gel felújítsak. Szép summa, kétségtelen! Am nem állok egyedül véleményemmel, hogy ekkora befektetést nem érdemel. Igaz, állagmegóvási és .úgynevezett bepucolási munkálatokra szükség van, akár egy falat kenyérre, s ezzel jó pár esztendőre elvi­selhető állapotba kerül az ósdi épület. Arra azonban nincs szükség, hogy a telje­sen korszerűtlen iskolát nagy költséggel szétbontsák és aztán újraépítsék. E mellett szól egyebek között az is, hogy Cegléd városfejlesztési tervében — amelyet már jó­váhagyott a megyei tanács is — az iskola lebontása sze­repel. (Csupán zárójelben: a a helyi sajtó már 1936-ban is cikkekben sürgette a város­képet csúfító rozoga épület eltávolítását.) Persze, ha ezt a felújítási keretet más is­kola tatarozására nem lehet felhasználni, az egészen más dolog. Kivált, ha sok a pénzűnk... — and — Gondok között sült kenyér Pont akkor látogattuk meg az aszódi kenyérgyárat, ami­kor Ajftai László, a Pest me­gyei 2. számú Sütőipari Vál­lalat gyártásvezetője ellen­őrizte a termelést és a ke­nyér minőségét. Elmondta, hogy mindent rendben talált, csupán egy boltban volt pa­nasz a kenyér minőségére, de ez sem számottevő. A korszerű félautomata- üzemben csak kenyeret süt­nek. Az eredetileg 60 mázsa termelésre tervezett üzem­ben száz mázsa kenyeret sütnek naponta. Két mű­szakban 12 szakmunkás és 27 kisegítő dolgozik. A sü­tött kenyérmennyiség 80 százaléka félfehér. 20 száza­léka pedig finomfehér mi­nőségű. Vajda Arnold, az aszódi gyár vezetője is bekapcsoló­dott a beszélgetésbe. El­mondta korántsem apró gondjaikat melyeket a köz­pont képviselője is megerő­sített. Elmondták, hogy gond még a szállítás, s ezen sür­gősen változtatni kellene. A megnőtt termelés következ­tében kicsi lett a raktár. 17 napi lisztkészletet kellene tárolni, s örülnének, ha öt napi készletük lenne. Sok gondjuk van a vízel­látással. Ezért a megyei ta­nács segítségével új kutat fúrnak. Amikor ott jártunk, már 50 méteres mélységnél tartottak, de folytatják a munkát, mert a szakértők véleménye szerint 100—120 méternél artézi víz van, ami szivattyúzás nélkül törhet a felszínre. Szükségmegoldás­ként az egyik tsz kútjából kapnak vizet, de ez kevés. A probléma megoldásában nap mint nap sok segítsé­get kapnak a honvédségtől, akik tartálykocsival szállí­tanak vizet a kenyérgyárba. Gyakori az áramhiány, s ez sokszor veszélyezteti a kenyér minőségét. Ilyenkor is a honvédségtől kapnak se­gítséget. A katonák egy agg­regátorral biztosítják az áramellátást. Ez azonban csak ideiglenes megoldást jelent. A vállalat vezetői ke­resnek egy aggregátort, ami­vel áramkiesés esetén maguk pótolhatnák a gépek hajtó­erejét. Készpénzzel azon­ban nem tudnak fizetni, csak könyvjóváírással vehetik át a gépet. így viszont még nem tudtak aggregátort beszerez­ni. Szükséges, hogy a megyei tanács is segítsen nekik, mert a kenyérellátás zavar­talanságának biztosítása mindannyiunk egyik, legfon­tosabb feladata. F. I. Méltatlan Gödöllőhöz Nem azért, mert Gödöllő járási székhely. Még azért sem. mert sok kiránduló ke­resi fel, vagy mert az or­szág egyetlen egyetemi vár... községe. Pusztán azért szólunk ellene, mert még a legeldugottabb fa­luban sem szabadna ilyen­nek előfordulnia. A gödöllői Hársfa Étte­remről van szó. Meggondo­latlan pillanatban léptünk be éttermébe. Ebédelni akar­tunk, s szomjasak is voltunk. — Karalábélevest kérünk... — Nincs. — De az étlapon ... — Borsóleves van. — Akkor borsólevest ké­rünk és pörköltet, rizs... Ezt azonban a pincér már nem hallotta, a mon­dat felénél elrohant asz­talunktól. Így burgonyát ho­zott rizs helyett. Pörkölt hús helyett pedig — zsírt. Ezt — becsületére legyen mondva — szó nélkül visz- szavitte és kicserélte három szem húsra. Szódavizet is kértünk. Azt mondták: nincs. Csak, amikor kifelé mentünk az étteremből, láttunk magunk előtt egy tele ládát. Bambi, málna, vagy valamilyen más üdítő ital sem volt — csak sör. De mi autóval voltunk és nem ihattunk sört. Sima vizet kaptunk — azaz ez nem egészen igaz. Karalábéfoszlányok úsztak a vízben és tapad­tak a pohár falához. Az asztal térítője is piszkos, gusztustalan volt. A ka­nál, amelyet levesünkhöz adtak, elődünk étlapját tük­rözte. S mindezen még az sem ment semmit, hogy nagy betűkkel hirdetik: III. osz­tályú üzem. A Vöröskő Étterem példája bizonyítja Tahitótfalunál, egy harma­dik osztályú üzem is lehet tiszta, gondozott. A Hársfában naponta két­száz előfizető és úgy negy- ven-ötven betérő utas ebé­del. Lennének azonban csak tizen, vagy húszán, akkor sem szabadna ilyen kiszol­gálást megtűrnie a Váci Vendéglátóipari Vállalat­nak. Mert amit a Hársfá­ban tapasztaltunk — nem embernek való. S. A. Ez is a Dunakanyarban van! Keresse fel a Tahi és Visegrád közötti útszakaszon Duna- bogdányban a most megnyílt Vadásztanya kisvendéglőt! Kitűnő hideg-meleg ételek, presszókávéi Halféleség nagy választékban! Parkírozás) lehetőség az udvaron, és a Dunára néző terasszal, kellemes szórakozási lehetőséget nyújt. j A kemény tél, mint sok he- I iyen másutt, a Dunai Cement- í és Mészműnél is nagy mérték- i ben hátráltatta a munkát. Mi- | után megérkezett a tavasz, a | magyar és a német szerelők i együttes erővel láttak munká- i hoz, hogy megszüntessék az el­maradást. Munkájukban adott szavuk serkenti őket, ugyanis korábban Ígéretet tettek arra, hogy egy évvel az eredeti ha­táridő előtt, még az idén üzembehelyezik a DCM mind­három kemencéjét. Ezt az eí-, határozást követte egy máso- j dik, miután ez év március 21- | én. a Magyar Tanácsköztársa- ■ ság kikiáltásának évforduló­ján megkezdték a termelést az j szagból új végszárítógépet vá­sárolt és a régit átadták ne­kik. Sikerült jó tervezéssel úgy felújítani a Baján kiselej­tezett gépet, hogy az ma ugyanolyan eredménnyel dol­gozik, mint a Nyugat-Német- országból importált új gép. A festöde négy fakádja helyett két új, korszerű kádat állítanak be. Ezenkívül az NDK-ból új bolyhozógép érkezik az üzem- I be. Jelentős korszerűsítési mun­kát végeznek a nedves kiké­szítő részlegben is. Két ványo- lógépet kicseréltek és felújít­ják a Csepelről érkezett há­rom nehéz ványolót. A har­madik negyedévben a koráb­ban három szalagmosó he­lyett. már négy dolgozik Bu- dakalászon. A kapacitás bővítésével el­érik, hogy növelhetik a pomá­zi gyár részére végzett kiké­szítő munkát. Az igazgató beszámolt ar­ról is. hogy az említett ered­ményeket, de a terveket is csak a törzsgárda segítségével valósíthatják meg. Másként nem is lehetne. Minden reggel úgynevezett operatív értekez­letet tai'tanak, amelyen az előző nap munkájáról és az aznapi feladatokról esik szó. Ezeken a reggeli tanácskozá­sokon részt vesz az igazgatón kívül a manipuláns, valamint a fonoda, a szövődé, a kiké­szítő a meo, a laboratórium, az üzemgazdasági csoport ve­zetője és a diszpécser. Máris megmutatkozik a jól össze­hangolt munka eredménye, amely a korszerűsítés mellett elsősorban biztosítja a buda­kalásziak terveinek megvaló­sítását

Next

/
Thumbnails
Contents