Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-02 / 127. szám
res» MEGYEI kMívIod 1963. JÚNIUS 2, VASÁRNAP A SZÁLAS TAKARMÁNY SORSA Körúton: Alagtól Vácig és a szentendrei járásban Csodálatosan kivirult idén tavasszal a természet, a gazdagon zöldellő pompás növényzet mintha bizonyítani akarná a kemény és kegyetlen tél után az élet legyőzhetetlenségét. A falvak határát járó ember szeme gyönyörködve pihen meg a gazdagon, dúsan hullámzó vetéseken, legelőkön és réteken. Még az utak méntén, az árokpartokon keni marad kasxúlatlan a* uíah menti fii sem Állvánvokou szárad a lucerna „az erdőkbe, termőföldekbe ékelődött kisebb részeken is .olyan masas a nedydús fű, hogy el lehet rejtőzni benne. A szálas takarmány sorsa érdekelt bennünket most. hét .végén, amikor végigutaztunk Pest megye egyik részén, NÉGYSZÁZ HOLDON KERTÉSZKEDNEK Ezen a nyáron már 400 holdon kertészkednek a sári Fehér Akác Termelőszövetkezetben. Csaknem háromszázötven holdat öntöznek e területből, öt nagy teljesítményű berendezés táplálja csökutakból a paprika-, káposzta- és paradicsomtáblákat, A Cibak-dűíőben éppen most Kvetik meg az alapját egy hét- fenholdas kertészetire:, ahol ez idén főként paprikát termelnek. Mint a felvételen is látható, szaporán dolgoznak a sári asszonyok, versenyben ültetik a paprikapalántákat. Elégedett ú velük Tóth Vilmos brigád vezető, hisz a munkalendületük, meg a kedvező időjárás szép termést igér. Különben ezt a területet is öntözik. Egyelőre csővezetéken jut ide a víz, a szomszédos csatornából, mire azonban a Csatorna kiapad, (a nyári nagy VftíŰ&Ö&cM-T' hffdtgrd e lik'Wsti f a Csókát, amelyen már fái’ábtrn «bhgózik a -négytagú liutfúró. brigád. részként ezért a munkáért. Mindig több a jelentkező, mint amennyi a terület. — Ahogyan készen leszünk a lucerna és a réti széna begyűjtésével, ezt is elkezdik vágni nyomban :— mondotta. Erre szükség is van, nehogy megvénüljön az értékes takarmánynak való. A Váci Járási Tanács mezőgazdasági osztályán éppen a legilletékesebbet találtuk bent: Mosonyi Imre• mezőgazdászt. aki a takarmány- termeléssel, a rétek és legelők ügyeivel foglalkozik. — Az a tapasztalatunk — mondotta —, hogy sajnos ezeket a kieső, apróbb területeket bjzony sok helyen mostohán kezelik a termelő- szövetkezetek. De igaz az is, hogy jelentős részük nem tartozik a tanácsok és a tsz- ek hatáskörébe. Az országutak, a vasútvonalak mellett, nem kaszálhatnak a szövetkezetek, csak a saját területükön levő dűlőutak, árkok mentén. Idén, okulva az előző évek takarmányszűkéből, erre a tartalékra is felfigyeltek és kaszálják, begyűjtik. Elmondta még: a járás tizennégy termelőszövetkezetében összesen 2Í70 hold a rétek, és 2300 hold a legelők területe. Idén olyan dús a fű, hogy a legelőket is lehet legalább egyszer kaszálni. Ez jelentős takarmánytöbbletet ad az előző évekhez képest. Szódon közel 400 (holdat, Kősdon 180-at. Foton 120 holdat tesz ki például" á relékv:' terűléte,; amelyekről már részijén gépSzombat reggel a piacon pel kaszálják is, másrészt pedig kézi erővel gyűjtik az új szénát a termés egy bizonyos hányadáért a házuk táján állatot tartó szövetkezeti parasztok. A túlsó parton, a szentendrei járásban, ez a jelszó: minden levágható fűtermést betakarítani. Bár már megkezdték a tsz-ek területén a kaszálást, itt, a hegyek árnyékában csalj később nő magasra a fű. Jelenleg a nagyobb erőt még a lucerna betakarítására összpontosítják a tsz-ek. A munka gyorsan halad, a 470 holdból 200-at; géppel vágnak le. A járási, tanácsnál azt ajánlották: nézzük meg, hogyan vált be a pomázi Petőfiben és a dunabogdányi Úttörőben az állványos szénaszárítás. — Nekünk, 190 állatot számláló szarvasmarha-tenyészetünk részére, minden takarmányra szükségünk van — így kezdte a beszélgetést Pomá- záh a Petőfi Tsz elnöke, Schiffer Andor. Tavaly 18 vagon kellett volna, csak szálas növényekből. Persze, nem tudtuk megtermelni. Idén rríár jobb a helyzet: 40 holdas lucernaföldünkön áz első termést levágtuk már, a behor- dással is készen vagyunk. Négyszázötven mázsa szárad az állványokon, 50-et pedig feletettünk zölden, de még lesz legalább 100 mázsánk kazalba rakva. Most már kaszálják a kis füveseket is; az útszéli, árokparti termést is begyújtjuk mind egy szálig. Kimegyünk a szövetkezet tanyájához. Az istállók mögött, a Duna menti lapályon, zárt, katonás rendben sorakoznak a a lucernával megrakott szárítóállványok. Kétszázötvenet készítettek belőlük a szövetkezet tagjai és 175-ön szárad már a zölden behordott termés. Koller Gyula brigádvezető gyönyörködve mutatta meg nekünk, s így mbtKítá:' -‘:>a | — Jó dolog az állványos szárítás. Azzal, hogy zölden hordjuk be a termést és itt, az állványokon szárítjuk, nem pereg le a levél, megmarad a fehérje. Sokkal nagyobb így a lucerna tápértéke. Idén olyan bőséges a takarmánytermés, hogy még a .tavasszal vetett lucernát is kétszer tudjuk kaszálni. Ha másutt is ilyen, gonddal gyűjtik be a szálas takarmányt, mint ahogy itt láttuk, nagy javára válik ez mind a közös, nagyüzemi állománynak, mind a háztáji állattartásnak. <h. f. p.) Száporán járnak a kezek, palántáiják az asszonyok.a paprikát 1 I 2 tásnak í Ilyenkor kvasszal különleges Izgalmat jelent egy- egy reggeli séta a pesti piacokon. Már útközben leolvashatjuk a szembejövők arcáról, hogy milyen a piac; van-e elég áru, kibírhatók-e az árak. Ilyenkor, tavaszutón, szinte egy egész város hangulatát le lehet mérni azon, amit az árusok között fel- alá sétálva látunk.. Az idén jó a hangulat a piacon, legalábbis jobb, mint tavaly ilyenkor volt. A háziasszonyok arcát kevesebb gond felhőzi, mert. a friss zöldségfélék szinte már megjelenésük pillanatában elérhetővé váltak a legtöbb vásárló számára. Olcsóbb az újburgonya, a borsó, a cseresznye, mint az elmúlt év hasonló időszakában, hogy a salátáról, s más effélékről ne is szóljunk. Kisebb a főzés gondja és ez nagyon jó, mint ahogy jó az is, hogy ezt az árubőséget jelentős részben a Pest megyei szövetkezetek és állami gazdaságok földműves népének köszönjük. Annak, hogy Nagykőrös, Cegléd, Inárcs és Dabas vidékéről szinte szünet nélkül áramlanak a primőráru-szállítmányok a fővárosba, s szinte megjelenésük pillanatában elérhetővé válnak a legtöbb em- bér számára. Van ebben valami szép és felemelő, túl a jelenség anyagi részén, a forintban lemérhető hasznon. Az ember arra gondol, hogy íme, lassan megérik a befektetéseik gyümölcse, megvalósulnak a régi álmok. Gyermekkorom jelentős részét Pest megye két-három falujában töltöttem. Sokat jártam napszámba Gyónón Z. Zsiga bácsihoz, akj akkoriban a község egyik legmódosabb gazdája volt. Jövedelmét nem annyira földjei holdszámának köszönhette, hanem annak inkább, hogy a gazdálkodáshoz segítségül hívta a józan észt, s — már akkor — a tudomány vívmányait is. Emlékszem: vágyai netovábbja volt, hogy egyszer kertészetet létesítsen földje egy részén, de valami mindig közbejött, e erejéből már nem futotta olyan jelentős beruházásra, mint kútfúrás, a sok munkáskéz rendszeres foglalkoztatása, a költséges szállítás folyamatos biztosítósa. Emlékszem aztán Dabason E. Ferenc bátyám tengernyi küszködésére, amellyel megpróbált gyümölcsöst telepiTéglapillérek, vert fal Olcsón épít jó istállót a kakucsi Lenin Tsz j Két vörös zászló is hirdeti ] ^ az elnök irodájában, hogy ta- ] 'j vaJy első helyen végzett a j ^ kakucsi Lenin Tsz a dabasi ; ^ járás termelőszövetkezeteinek j 'j versenyében. Jól dolgozik, az j 'j egész járásban legtöbbet fi- í ^ zetett a munkaegységért. Bár j ^ 3570 holdas területéből mind- ! í; össze 1442 a szántó, s azon ^ sem csupán takarmányt tér- i j, meszt. mégis jelentős az állat- j '/. állománya. Ötszáz birkája, van, ugyanannyi sertése és évente körülbelül ezer süldőt hizlal. Ezer tojó mellett minden évben 13 ezer csirkét nevel. Szarvasmarháinak száma pedig 326. ^Mellesleg megjegyezve, 400 ( tagja között is sok a tehene» j gazda, száznegyven tehén van ; " 'j a háztáji istállókban, s számo- I san vállaltak kocatartást, szer- \ £ ződtek sertéshizlalásra. Az ál- | lattartókat a tsz vezetősége j £ bőven segíti szemes-, meg s'zá- íi lastakarmánnyal. y\ | 4 De a közös jószágot is jól tartja a Lenin Tsz. Nehezen (ugyan, de teljes épségben . teleltek át az állatok. Az istál- ; lókban, amiket hevenyészve emeltek két-három éve, bizony fázták, de különösen a szarvasmarháknál nem ez volt a legnagyobb hiba. — Nem tudjük tisztántar- tani, időközönként, ahogy kell, kimeszelni ezeket az istállókat —, mondja Kuli Imre, a Lenin elnöke —, márpedig így hiába minden igyekezetünk, ! sehogy sem sikerül kialakítani ! gürnükorrnentes törzset. Valóságos sziszifuszi küz- j delmet jelent így a fertőzés- mentes tehenek szétválasztásáért folytatott kísérlet. Ennek akarnak véget vetni a kaku- csrak és ezért építenek egyelőre csak egy új istállót, de tervbe vették, hogy ezután évről évre megépítenek egyet- egyet. A most épülő ötven j szarvasmarhának készül. Fúrják a csői.utat a házi kútfúróbrigád tagjai , ÍKorinánv f^lyj Saját építőbrigádjával, egyszerű eszközökkel csináltatja á tsz. Téglapilléreken nyugvó fedélszéke alatt azonban magtár számára is lesz hely. A pillérek között vertfalat húznak fél. Ez pedig hőszigetelő és sima, tehát az istálló meleg marad" télen és köny- nyep meszelhető falait állandóan fertőtleníthetik. Belsejében két sor betonoszlop jelzi az állások helyét, padlózata is betonból készült, mindkét oldalán megfelelő vajat vezeti a trágyalét a gyűjtőmedencébe. Természetesen folyóvíz is kerül az istállóba. Építésénél már most gondolnak arra, hogy amikor tehetik, még korszerűbbé teszik, gépesítik az új istállót. Automata etetőt, fejőgépet, motorral ellátott szecskavágót és minden egyéb kelléket be- • szereznek. Persze, ez még csak a távoli jövő terve. — Annyi azonban bizonyos — jegyzi meg Kuli Imre elnök —, ez az új istálló úgy épül,-hogy még száz év múlva is istálló lesz. Mégsem kerül aránylag sokba, körülbelül 200 ezer forint kell hozzá. Az eddigi istállóink építése egyen, ként mintegy 120 ezer forint költséget emésztett fel és bizony nem vagyunk velük valami nagyon megelégedve. Mellettük ez az új, noha igazán nem lesz hivalkodó, mégis palotának tűnik fel. Annyi ■ a kétfajta építkezés között a különbség. Őszre a kakucsi Lenin Tsz szép szarvasmarha-állományából ötven „költözik” ebbe az istállópalotába. teni kevéske földjén. Kudarcot vallott ez a próbálkozása, amelyet végül bérelt földön, a tulajdonos befektetése segítségével valósított meg, s mire a fák termőre fordultak volna, valamilyen oknál fogva kiesett a bérletből, más tanyába kellett költöznie. Egy nyarat a nagykőrösi tanya- világban töltöttem Bátor István bácsiéknál, aki több mint 20 hold homok gazdájának vallhatta magát, de odáig soha nem jutott el — pedig még a nélkülözést is vállalta —, hogy utolérje ezt a mi XX. századunkat. Jól tudom, voltak, akiknek sikerült, de sokkal nagyobb azoknak a száma, akiknek vágya vágy maradt. „ Úgy hulltak le az idők malmán sorra-rer dre mind, hogy szép elképzeléseiket legföljebb a fiaiknak adhatták át. Nem, nem volt könnyű. Még akkor sem, amikor az ötvenes évek legvégén arról érkezett hír, hogy nagyüzemek alakulnak a sok-sok kis parcellából. Mennyi volt a kétség, mennyi a vesztett remény! Hónapokig tartó huzakodások, sok kedvetlenség előzte meg a nagy fejlődést, amiből később történelmi tétel lett. S ez a tétel úgy szól: Pest megye dolgozó parasztjainak többsége rálépett a közös gazdálkodás útjára. Akkoriban, 1960-baa egyszer a kakucsi .Lenin- Tsz- ben jártam. Kuli Imre, a tsz elnöke a tervekről beszélt. Arról szólt, hogy a kertészetet rövid időn belül több mint 200 holdra fejlesztik. Szőlőt, gyümölcsöst telepítenek olyan homokon, amilyet eddig csak Kecskemét és hellyel-kpzzel Nagykőrös környékén - sikerült aranybányává változtatni. És Szentlőrinckátán jártam, ahol gondban voltak: hogyan biztosítsák a jó megélhetést a városiból hazatérő, apáik helyére álló fiatalok számára. S a titok nyitja a belterjesség fo- kbziisUtían, más szóval az öntözéses kertészkedés kibővítésében rejtőzött. Nagykőrös vidéke, Gyón, Dabas, Szentlőrinckáta és a többi mind — öröm leírni — most újból egyre többet hallat magáról. Szűkszavú távirati jelentések adják hírül, hogy ■mind több árut küldenek a városnak. Lehet, hogy az árakkal kapcsolatos reményeik valamivel alatta maradnak az előzetes számítgatás- nak, tie még mindig jó árak ezek. Ha pedig a MÉK, a FÖLDSZÖV emberei hivatásuk magaslatán állnak, nem éri őket károsodás, mindenki jól jár. Jól jár a pesti munkás, aki sokszor komoly áldozatokat hozott s hoz azért, hogy a termelőszövetkezetek megvalósíthassák ipari jellegű beruházásaikat, már amelyek-, hez az ipar segítsége kell. Amihez traktor kell és csőhálózat, teherautó és vasúti vagon. A reggeli séta a piacokon tükrözi azt is, "hogy mennyire gyümölcsöző lehet a városok és a falvak népének összefogása. A munkás arra gondol: van értelme a befektetett százmillióknak, milliárdok- nak. S Szentlőrinckátán, Gyónón, Dabason jobban bíznak az emberek: érdemes volt vállalni a kezdeti buktatókat, mert íme, a falu is mindinkább felveszi a lépést a várossal, a termelés kulturált-! sága, a technika térhódítása és igen, a megélhetés biztonsága tekintetében is. Tavaly azelőtt a pesti bérházakban némelyik korán kelő asszony sokszor megállította a piacra igyekvő szomszédját: ugyan, ne menjen ki a piacra, egyáltalán nem érdemes, nincs ott semmi, s ami van, az is drága. Az idén másként van, jobb a helyzet. Csökken a legnagyobb gond, az élelmezés gondja, s reméljük, ez a folyamat tovább tart majd. Hiszen azt azért nem mondhatjuk, hogy minden rendben lenne. De a mostani képből erőt meríthetünk, s bizakodást, s úgy gondoljuk, hogy ez az erőt-merítés segít abban is, hogy könnyebben megoldjuk ami ránk vár: az előttünk álló nem kis tennivalókat. Kovács Imre Alagfól Vácig, majd átkelve a Dunán, a szentendrei járásban folytattuk utunkat a főváros felé. Mert bár az idei esztendő- bőséges szálasta- karmány-termést ígér, a kö-.1 zös gazdaságok fejlődő ál- i latállományának és a háztá-i jiban - tartott teheneknek, 1 még a vadon burjánzó, s dús, értékes tápanyagokat tártál*- ‘ mázó fűre is szükségük van. ; Hogyan hasznosítják- ezeket, a területeket, milyen ütemben folyik a lucernások és a íj rétek első termésének betakarítása — ez iránt érdeklődtünk, amerre jártunk. Legelőször a sződi Hala-j dús Tsz községen túli major- j ját kerestük fel. Útközben j láttuk, hogy a lucernatáblá- : kon forgatják már az első kaszálásként levágott termést, amit bizony . naponta megáztattak a délutánonként is- j métiődő záporok. Az útmenti j füvet azonban még érintetie- j nül találtuk. — Kaszálatlan rét és útszéli füves még nem máradt nálunk egy esztendőben sem — mondta üdvözlés utáni kérdésünkre Lévák Jözsef elnök. — A szövetkezet területén le- ; vő útmenti, árokszéli füve- i sek legalább harminc holdat : tesznek kil Tavaly is kétszer | kaszálták. Termésük eltar- j tott 15 háztáji tehenet, és j még jutott 100 mázsa széna ; belőle1 a közös istálló számára is. Elmondta .az elnök: az idén j sokkal többre számítanak, i most is a tagoknak adják ki betakarításra ezek¥t,,ö,|üyes;*^sz©)itSÍ- A ter' j mcß 4eiét,, ?
