Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

1363. MÄJTJS 12, VASÁRNAP

rr&r megye»

kJCÍvIííD

Karel Capek: A rabló

Kulturált körülmények között

Bertolt Brecht:

BÉKEHARC

Felleghajtó szél hozza a mennydörgő vihart, de a háború fergetegét emberfia szabadítja a világra, nem az egek szele.

Tavaszi verőfényben zsendül a föld, s virágot nyit a rét.

A béke örömszép szirma más, nem rög termi, hanem emberi akarás.

Vas és acél gőgös királyai nem gyártanak ekét, kalapácsot, mérlegük főtétele a háború.

Két kezünkön számolhatjuk meg őket, harácsoló vágyuknak mégis szűk e sáros földgolyó! Elő ember, csengő arany csak számoszlop nekik, rubrikába való.

Amíg akár egy él közülük, fenyeget a haláltáncos dáridó.

Szülő! Veszélyben a gyermek, békeharccal védheted meg életét.

Rajtad is áll, hogy legyőzik-e millióink a háború dühét.

Ha sorompóba lépve egyet akarunk, átkos emlék lesz a vérontás és békés a holnapunk.

Népek! sorsotok ma a ti kezetekben van.

Nem végzet többé a háború, s nem ajándék családok léte.

Fékezzük meg az uszítókat, tanítsuk emberségre.

A gyűlölet arcába sújtva szertefoszlik az öldöklés réme!

Boldog Balázs fordítása

y

ozemélyes vallomással kez- ? ? dem mondanivalómat: ' ^ nagyon szeretek színházba jár• ni. De a színházban, talán

• ^ furcsán hangzik, nemcsak az ' ^ előadást élvezem. Még elő- ) ^ adás előtt és a szünetekben 1 ^ szívesen elnézegetem színháza- ' ^ ink ünnepélyes pompáját, él- ' ^ vezem a légkör jóleső feszült- ' ^ ségét, halk, finom hangulatát, 1 í ft felüdítő látvány szememnek 1 ? a szépen, ízlésesen felöltözött 7 ^ emberek sokasága. Ezért ne- ’ ^ kém az a nap, amikor szín- 7 ^ házba megyek — ünnepnap.

^ Gyakran fordulok meg a ’ ^ megyénk városaiban és közsé- ’ ^ geiben működő művelődési | házakban is. Ezeken a helye- í ken azonban csak nagyon rit- ? kán és jóval gyengébben ér- ^ zem az ünnepélyesség varázsát. ^ Persze, a művelődési házat a ^ budapesti kőszínházafchoz, épí- ^ tészeti remekművekhez hason- ^ lítani nem lehet. De a műve- ^ lődési ház egyben a falu színje háza is. És ha az összelhason- ^ lítást magam sem tartom he- ^ lyesnek, mégis azt mondom, j! nem törvényszerű a repedezett ^ fal, a rozsdás kályhacső, a tö- í rött szék, az olajos padló, a ? cigarettavég, a piszkos ablak. ^ Mert miért is lenne mindez ^ törvényszerű, s miért ne le- ^ hetne az adott körülmé- ^ nyék között a művelődési ház ?! rendezvényeinek hangulata is ^ ünnepibb, kellemesebb, kultu- í ráltabb?

y

í •« Művelődési (házaink zöme- J 1V1 nek külső és belső álla- ^ pota, tehát maga az épület és ^ a berendezés is, sajnos, na- í gyón lehangoló. Az elhanyagolt, hulló vakolatú épület, a hiányos és kopott berendezés, az eldobált szemét mind megannyi (hangulatrontó hatás, amely alól nem vonhatja ki magát az ember, pedig felemelő élményt, új ismeretet, avagy a művészet varázsát várja arra az időre, amelyet a művelődési ház falai között tölt. Az elhanyagoltság illúzióromboló, de ezen túl, fegyelmezetlenségre csábít.

A népművelési szervek évről évre komoly erőfeszítéseket tesznek a művelődési házak csinosítására. Minden évben sor kerül néhány épület tatarozására, s minden évben sor kerül néhány művelődési intézmény berendezésének kiegészítésére, felújítására. Az igények azonban állandóan nőnek. Klubok alakulnak, amelyeknek berendezés kell, bővítik a színháztermet, mert szűknek bizonyul, pénz szükséges hozzá. Korszerűsítik a színpadi világítást, tízezrekét igényel. Beázott a tető, festés után kiált a mennyezet. Egyre több ember fordul meg a rendezvényeken, gyorsabban használódik el, gyorsabban romlik, kopik a berendezés. Ezek a tények, bár még ezeknek a tényeknek ismeretében sem fogadom el, hogy a művelődési házaknak olyannyira elhanya- goltaknak kell lenniük, mint amennyire jelenleg azok. Mert a kályhacsövet be lehet festeni, a képet, a festményt beüve- geztetni nem nagy dolog, a farsangi bál krepp-papír díszeit nem feltétlenül fontos

Nagy érdeklődés előzi meg A különös lány című, jugoszláv film bemutatását, amelyet május 24-től, illetve május 27-től játszanak a szentendrei és a szigetszent- miklósi filmszínházak

; hüvelyknyi kampós szeggel felerősíteni, a villanyburát időnként le lehet porolni, s a padlót nem kell feltétlenül olajjal kenni, mert szebb és köny- nyebben kezelhető a padló- , lakk. Néfiány hamutartó és ■ hulladékgyűjtő elhelyezése . sem okozhat különösebb ; gondot, de mindez több törődést igényelne, S nemcsak akkor, amikor tisztasági, csinosítási verseny van, hanem állandó jelleggel. Tehát ez a könnyebbik. A nehezebb feladat az épület rend- bentartása. tatarozása és a berendezés felújítása. Ehhez már pénz kell, sok pénz kell. A megyei közsógfejlesztési csoport ebben az évben négyszázezer forintot fordít a műit évben megkezdett tatarozások, bővítések befejezésére. Másfél millió forintot igényeltek a megyei szervek erre a célra, de még nem kapták meg a Művelődésügyi Minisztériumtól. Az ez évi társadalmi munkát a művelődési házaknál mintegy 220 ezer forintra tervezik az eddigi ígéretek szerint. A rendelkezésre álló megyei anyagi források felhasználása az idén mindössze kilenc művelődési házat érint. De a megyében 162 művelődési ház működik, s szinte valamennyire ráférne a tatarozás, karbantartás, berendezésbővítés. A pénz azonban, amit a megye adhat, ehhez kevés.

B

ár tudjuk, hogy a községi tanácsoknak is kevés a községfejlesztési alap, hiszen nemegy helyen súlyos gondokat kell abból a kevésből is . megoldani. A jelenlegi körül- ^ mények között azonban mégis ^ a községfejlesztési alap és a ^ társadalmi munka az. amire ? leghamarabb és leginkább szá- ^ mítani lehetne sok helyen. ^ Sajnos azonban, a rendeíke- ^ zésre álló lehetőségekkel sem ^ élnek mindenütt, mert vagy a ^ tanács nem érzi még magáénak í a művelődési házat, vagy a í művelődési ház igazgatója á.mond le már eleve,az első.lá- 2 tásra reménytelennek tűnő ? erőfeszítésről. Pedig néhány ^ (helyen gyors intézkedésre len- ^ ne szükség. A nagy idegen- ^ forgalmú Tahitótfaluban és ^ Leányfalun például a Dunakanyarhoz méltatlanul rossz ál- ^ lapotban van a művelődési < ház. Ez mondható el az isasze- j gi művelődési házról is. Felső- ? gödön pedig magántulajdon- 2 ban van az épület, ezért a í fennálló rendelkezések értel- ? méhen nem is költenek rá ko- v molyabb összeget.

^ Néhány községben a tanács ^ a KISZ-szel és más tömeg- ^ szervezetekkel összefogva, ^ vagy pedig a művelődési ^ ház vezetősége a hozzá- ? juk járó fiatalok önzet- ^ lenségére, áldozatvállalásá- ^ ra támaszkodva, saját erő- ^ bői igyekszik megoldani a ^ művelődési ház ilyen jellegű í gondjait. Ürömben a múlt év- í ben hozzáláttak az előadóte- i rém teljes felújításához, s a ? nagy munkát most rövidesen ^ befejezik. Foton a fiatalok se- | gítségével és több iparos köz- ^ reműködésével csinosítottak,

^ festettek. Gyónón községfej- ^ lesztési alapból és társadalmi ^ munkából klubot rendeztek be ^ és televíziót vásároltak. Tá- á piógyörgyén a helyi ktsz hat ^ dolgozója — Józsa Gyula és 2 brigádja —. háromezer forint »értékű társadalmi munkát vé- í géz, ablakokat, ajtókat mázol; í Nagy tárcsán a községi tanács » húszezer forintot fordít a köz- Í ségfejlesztési alapból a műve- 'í lődési terem színpadának kor- ^ szerűsítésére. Ezt az összeget $a KISZ-fiatalok és a terme- ^ lőszövetkezet tagjai további ^ háromezer forint értékű társa- i dalmi munkával egészítik ki.

y

TT'zek a példák bizonyítják,

^ hegy a megyei keretből ^ végzett nagyobb munkákon kí- ^ vül saját erőből is sokat lehet ^ tenni még az épület karban- ^ tartása, tatarozása érdekében ^ is, nem beszélve a belső csi- ^ nosításról, az ízlésesebb be- ^ rendezésről, díszítésről, rend- | ről. A kulturált körülmények ^ is nevelő hatásúak, különösen ^ a fiatalokra, s ezen túl eme- | lik a komoly, tartalmas ren- ^ dezvények értékét, ünnepé- ^ lyesebbé, hatásosabbá teszik ^ azokat.

í Tenkely Miklós

kis bonbonropogtatásra bement anyjával a szalonba.

Do, miután megszabadult tőle, még a verés ellenére sem tudta, hová legyen örömében. Bement a konyhába, és szépen kitapogatta testén a toliseprű nyelének nyomát, arcán pedig a karcolásokat.

De ha egyszer kielégült a bendő, az ember szórakozásra vágyik, és a henyeseg csínyekre csábítja az embert. így hát alig nyelte le a kisfiú a bonbonokat, máris a macska kiszabadítására támadt megint kedve.

Ahogy elmentek a vendégek, máris nyafogni kezdett:

— Mama, miért nem engedsz a macskához?

A hölgy, nehogy ellenkezésbe kerüljön csemetéjével, a ketrec mellé kísérte. Szur- kapiszkálások. Nyávogások. Egymás után kitörő kacagások. És aztán a csemete szép csendesen nekifogott, hogy kinyissa a ketrecet.

— Ne nyúlj hozzá! — kiáltott az anyja. — Elszökik és az apád megver érte!

— Hiszen az előbb te magad mondtad Dónak, hogy ez lehetetlen.

Látva, hogy fiacskája duzzogni kezd, a hölgy habozni látszott, s ez jó alkalom volt a kölyökeek, hogy a maga malmára hajtsa a vizet.

— Milyen jó lenne, ha kijönne!

— Nem lehet!

A gyermek szeme erre könnybe lábadt. S az anya legyőző tett.

— Nocsak, nocsak — mondta gyorsan. — Igazán rettenetes vagy! De éppen csrfe egy pillanatra, ugye, drágaságom?

És a fiú kinyitotta a reteszt. A macska lusta léptekkel bújt elő, majd a szája szélét nyaldosva, boldogan nyújtózkodott, felgörbítette a hátát, és dorombolná kezdett. A gyermek fölébe hajolt, hogy megcsodálja habfehér fogait, rózsaszín nyelvét és villogó bajszát. A jámbor állat csak annyit nyikkantott: miau. A gyermek meg a hátát simogatta, mire a macska néhány lépés után újra nyávogott egyet: — Miau!

A gyermek örömmámorában a macska nyakára fonta kezét. Aztán hirtelen ösz- szezárta ujjait A macska fölnyiválkolt, ugrott egy nagyot, és eltűnt a kapu mögött.

Az ámuló úrnő szinte kővé meredt megdöbbenésében. Aztán futni kezdett utána. Időközben Do is előkerült.

— Fogd el! Fogd el! —> kiáltozta feléje.

Csakhogy a macska közben fölugrott a falra, és máris a tetőn termett. - S mintha onnan föntről fittyet hányna az egész világnak, csupán egy fölényes „miau”-t hallatott.

A ház asszonya kijött a sodrából. De nem tudván, kin töltse ki a mérgét, nekiesett Dónak. S mert az ijedtében a falnak fordult, tovább rikoltozott:

— Mit csinálsz ott, te sóbálvány? Mit ácsorogsz olyan mulyán, ahelyett, hogy megfogtad volna?

Az amúgy is felzsklatott Do erre már igazán nem tudott mit mondani.

— Hát mit csináljunk most?

— ejtette le két karját a ház asszonya.

És miután Do ijedtségében, mintha megnémult volna, az asszony rikácsolni kezdett:

— Hát te itt kukulsz, és eszedbe se jut, hogy elfogjad?

Do igazában nem is tudta, mit kellene tennie, hogy a macskát kézre kerítse. De mert asszonya súlyos tenyerét már ismerte, egyszeriben sírva fakadt. Hisz csak az imént is, milyen alaposan elpáholták, pedig neki volt igaza. Az asszonyának most sincs igaza, tehát újra megveri. Ám a szeméből ömlő könnyek mintha meglágyították volna kissé asszonya haragját.

— Próbáld valahogy nyai- kon csípni azt a macskát! — ripakodott rá.

De máris fölhangzott a ház urának hangja, aki éppen ekkor nyitotta az ajtózárat. Miért is jött ilyen korán haza? S mert a hivatalában sem tudott megszabadulni a macskája utáni vágyakozástól, azt mondta tehát, hogy behajtani való számlái vannak, csak hogy hazaugorhas- son, s egy percre csak megpillanthassa szerelme tárgyát.

Az úrnő az ura lépteinek hallatára azt sem tudta, élő-e vagy holt. Dühében őt teszi majd felelőssé mindenért, és szokása szerint, a drága vázától kezdve, egészen az antik teakészletig, ösz- szetöri az egész berendezést.

Hirtelen azonban remek eszméje támadt. Sugdosni kezdett Do fülébe:

— Ha az úr megkérdezi, ki eresztette ki a macskát, ugye azt mondod, hogy te voltál, Do? Ugye, azt mondod?

S miután így sikerült áthárítania a rettenetes bűnt a szolgálóra, egyszeriben megkönnyebbült. Elébe futott a férjének, és méltatlankodva adta tudtára:

— A macska kiszabadult a ketrecből!

A hír, mint a mennykőcsa- pás, sújtott le a ház urára. A gutaütés környékezte.

— Hogy engedhettétek?

— Ö tehet róla! — felelte az asszony, s vádiól ag a cselédke felé mutatott.

Az uraság tüstént nekiesett Dónak, hajánál ragadta meg, és a földre teperve, öklözni kezdte. Milyen szerencse, hogy a felesége közbelépett:

— Ne bántsd! Majd megfogja a macskát. Ráérsz akkor is, ha estig nem sikerül megfognia.

— De hát hogy lehet eny- nyire ostoba?

— Én kérlek, hogy ne verd itt nekem!

A' gazda ^ ujjával fenyegette a sírdogáló szolgálót. A Sizame félelmetesen meredt a lányra:

— Elevenen temetlek él, ha nem hozod vissza nekem!

S mint a futófoolond, csapta be maga mögött az ajtót, biciklijére ugrott, és elkari- kázott a hivatala felé.

Amikor eltűnt a láthatárról, az asszony a szolgáló után kiáltott:

— Tudod-e, mit kell csinálnunk, Do? Ide csalogatjuk. Hozz ki néki egy kis rizst, hátha az ételre idejön.

Do felment a teraszra, sj hogy felgerjessze a macska; étvágyát, megcsendítette a j rizsestálat, „ közben pedig azt; szajkózta:

— Miau! Miau! Miau!

A macska feléje fordult, ési ráfelelt: „Miau”, de különben! cseppet sem zavartatta ma-í gát. í

Már majdnem délutáni négyre járt az idő. A nyári: nap égető sugarakkal zápo- í rozta be a kislány födetleni fejét. Csak úgy ömlött róla; a veríték. Már egy negyed! óra is eltelt, de a macska: csak nem ment lépre.

Végül is a jóságos úrhölgy,: erősítésül, mozgósította a: szakácsot, és a gyaloghintót \ hurcoló kulit is. Ezek az- j tán fölrpásztak a tetőre, és; mindenféle cselt alkalmazva,; nagy kevervesen megfogták a \ macskát. J

Micsoda szerencse! Az űr; bálványa visszatért ketrecé-; be, és végre Do is kezdett / magához térni. I

frappáns, Vass Éva Mimi-je bájos jelenség. Füiöp Zsig- mond rokonszenves „rabló” Békés Itala öreg cselédje Fanka mesteri alakítás. Horváth Jenő az apa szerepében kissé nehézkes, Simor Erzsi pedig mintha nem tudott volna teljesen azonosulni az anya szerepével, viszont Rákosi Mária jól kiaknázta a cigányasszony figurájában adódó lehetőségeket. Ilosvay Katalin, Garics János, Gyenge Árpád, Vándor József, Kér> Gyula, Horváth Ferenc, Gaál Gyula, Joó László, Bay Gyula, Bakay Lajos, Regős Péter és Rédei Richárd adta még tehetségét a szép játékba.

m. L

nézőteret. Hiába töpreng, nem tudja eldönteni magában, hogy kinek volt szószólója a szerző? A lázadó ifjúságé-e, vagy az okos, óvatos apáé?

A MADÁCH SZÍNHÁZ produkciója szép és mértéktartó. Vámos László rendezése ötletes, csak a zárójelenet tette kissé bizonytalanná, ami természetes, hiszen — ha valóban így írta meg a szerző — nemcsak a darab hangulatának egységét töri meg vele, hanem szándékát is elködösíti kissé.

A színészek nagy lelkesedéssel és szeretettel keltették életre a lírai vígjáték finoman megrajzolt figuráit. Márkus László újszerű prológja

AMÍG FIATALSÁG lesz a földön, a szerelem, és édestestvérei, a líra és a romantika, elpusztíthatatlan valóság marad. Bölcsek és tudósok elemeire bonthatják, ezerféleképpen megmagyarázhatják, a lombik előbb-utóbb szétpattan, a logika csődöt moríd. Az örökké vonzó titok közelébe igazán csakis a költészet és a művészet férkőzhet. Daphné és Leukippos, Abelard és He- loise, Dente és Beatrice, Romeo és Júlia szerelme is azért őrizhette meg vüágos századunkban is üdeségét és izgalmas szépségét, mert a művészet konzerválta. És azért lesz maradandó sikere a neves cseh költő, Karel Capek lírai vígjátékának, A rablónak,, amely most került a közönség £ elé a Madách Színház színpa- / dán, mert az írásművészet es'f- >t közeivel mindig lehet újat és j szépet mondani a legősibb té- í máról, az ifjúságról és a sze- í relémről.

A darab témája ugyanis leg-; örökebb téma: a szerelem, cse- ; lekménye pedig egy egymást í felváltó generációk, a szülők í és gyermekek örök harca a! szerelem körül. Hiába öltözte-; tik a kislányt babaruhába, hiá-; ba rejtik vasrácsos ablakok; mögé, lassan felcseperedik, rej-; télyes vágyak virágoznak ki; szívében és amikor a vasrá- í csők előtt felbukkan a fiú, a! „rabló”, az öregek minden! erőfeszítése, minden bölcsessé-í ge, tapasztalata hiábavaló: aj rabló győz, szemtelenül, le-: küzdhetetlen erővel ragadja í el tőlük féltve őrzött kincsü-; két és viszi magával boldog? zsákmányát. Ebben az örök? harcban mindig az ifjúság? győz. Ha belehal, akkor is. Az ? élet törvénye parancsolja, ? hogy győzzön.

Szép, tisztahangú, nemes ? líra melegíti át Capek vígjáté-? kát, romantikája mesteri fo-? gásokkal hódítja meg az? örömmel hevülő szíveket. Mi-? előtt azonban az előadás vé- í gén--legördülő függöny jog-! erőre emelhetné az örökké Iá- J zadó ifjúság diadalát, várat- J lan kisértetként felbukkan aj nővér, aki évekkel előbb szin-j íén lázadó volt, és rabját kő- j vetve elszökött a szülői ház-? tói. Most megcsalt szívét és? összetört életét vonszolja visz-? sza. A szerelem és az ifjúság? diadalán már-már örvendező ? néző meghökken, tapsralen- J dűlt keze lehanyatlik. Aztán J kissé zavartan, tétova érzések-^

kel hagyja el a kivilágosodott ?■ I