Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-11 / 108. szám

1963. MÁJUS 11. SZOMBAT vmsr JFECr KI K-fCirim> 3 Félre az akadályokká I! A gépipari párthatáro­zatról szóló előző írásunkban a termelékenységemelés és a műszaki fejlesztés néhány fon­tos követelményét elevenítet­tük fel. Ez a téma azonban olyan gazdag, hogy címszavak­ban Is oldalakat igényelne. Szívünk szerint szólnánk va­lamennyiről, de még a leg­fontosabbakra is alig futja. Ezért most is csak egy-két kö­zéppontban álló, vagy oda kívánkozó gondolatot villan­tunk fel — gondolatébresztő­nek. A megyei pártbizottság gép­ipari határozata külön feje­zetet szentel a Szerszámgép­fejlesztő Intézet munkájának, feladatainak, de nem ezekről akarunk itt szólni. A Szer­számgépfejlesztő Intézet ugyanis országos szerv, s mint ilyen közvetlenül a miniszté­rium irányítása alá tartozik. Speciális feladatokat is kap, tehát példáját nem minde­nütt lehet alkalmazni. Ellen­ben van egy nagyon fontos utalás ebben a fejezetben, amit jó, ha megyeszerte meg­szívlelnek. így hangzik: „Az intézetben — és minden üze­münkben, ahol gépek tervezé­sével, vagy fejlesztésével fog­lalkoznak — törekedni kell központilag gyártható szab­ványalkatrészek alkalmazá­sára, s olyan részegységek ter­vezésére, amelyek egyes gép­családokba változtatás nélkül beépíthetők.” Egyetlen mondat, mégis milyen fontos feladatot állít az érdekelt vállalatok elé. Nem könnyű végrehajtani. Erről megint csak a Diósdi Csapágygyárban és a Mecha­nikai Művekben tanúskodhat­nak. Hozzájuk hasonló törek­vésekkel találkoztunk még a Minisztertanács és a SZOT vö­rös vándorzászlajával kitünte­tett Csepel Autógyárban, amely példamutató kapcsola­tot tart fenn a Szerszámgép- fejlesztő Intézettel és a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemi Vállalatnál. Ezeket a gyárakat az élet kényszerítette rá, hogy meg­szívleljék a határozat idézett kitételét. Termelésük évről évre emelkedik. Építkezésre és új gépek beszerzésére nem igen van módjuk, s nem is az a cél, hogy építkezéssel és több gép beállításával oldjuk meg a többtermelést. A meg­levő gépparkot kell moder­nebbé, korszerűbbé, termelé­kenyebbé tenni. A Diósdi Csapágygyárban oldották meg ezt a problémát a legjobban. Ügy okoskodtak, hogy bizonyos idő elteltével minden gépet nagyjavításba kell venni. Ezt az időt nem csak arra használták fel, hogy kijavítsák a hibákat, hanem terveztek és vitatkoztak. Eköz­ben kialakult, hogy a külön­böző típusú gépeket javítás közben hogyan lehet félauto­matává átalakítani. Ezt is úgy oldották meg. hogy lehetőleg azonos szabványú alkatrészek, berendezésele kerüljenek az egyes gépcsaládokba. Ezekből a berendezésekből tartalékot is képeztek. így elérték, hogy ha valamelyik gépen hiba fordul elő, a tartalókberen- dezéssel a hibás részt lecseré­lik, s a gép egy-két óra múl­va tovább dolgozhat Kívánatos lenne, hogy az emlitett vállalatokon kívül az egész megyében átvegyék ezt a fontos kezdeményezést, s itt valamennyi vállalatunkra gondolunk, nemcsak a gép­ipari üzemekre. „Állandóan napirenden kell tartani a gyártott termékek fejlesztését” — olvashatjuk a gépipari határozatban. Álta­laiban ez megtörténik, mégis beszélni kell róla. Ebben a fejezetben arra is figyelmez­tet a határozat, hogy a ma még korszerű termékek fej­lesztés nélkül holnap már elavulttá válhatnak. A Csepel Autógyárban ér­zik talán a legjobban ennek súlyát. A mai járműgyártás sokkal erősebb és korszerűbb motorokat kíván, mint a régi. S bizony, az elmúlt években eléggé elmaradtak a motorok fejlesztésében. Ennek persze, számos objektív oka is van, de az élet ezekről nem vesz tudomást. A fejlődéssel lé­pést kell tartani. A Csepel Autógyár szakemberei áriáéi erőfeszítéseket tettek az el­maradás megszüntetése érde­kében. Értek is el eredménye­ket, de nem szabad lankad­ni a lendületnek. A Ganz Árammérőgyárban is hosszú ideig húzódott egyes új gyártmányok soro­zatgyártása. A sok figyel­meztetés nyomán ma már lé­nyegesen jobb a helyzet, de elég még egy kisiklás és a piae látja kárát. Dicséretes a ceglédi Köz­lekedésépítési Gépjavító Vál­lalat gyártmányfejlesztő mun­kája is. Aszfaltútépítő fél­automata telepükkel például I méltán arattak nagy sikert a I tavalyi ipari vásáron. Sck I külföldi érdeklődő kereste | fel őket. és rendeléseket is kaptak. Mit ért mindez, ha az érdeklődőknek azt kellett mondani, hogy legjobb eset­ben is csak egy év múlva kap­hatnak ilyen gépet. Persze, nem a gyár az oka, hogy így alakult a helyzet. Nem kaptak időben elegendő anya­got. Azt is megértjük, hogy nálunk szigorú anyaggazdál­kodásra van szükség, mégis az a véleményünk, hogy ilyen esetekben el kell tekinteni az általános kötöttségektől. Sokáig ugyanilyen cipőben járt a Gödöllői Gépgyár is. Ügyesen konstruált, a régi­nél felével könnyebb új, mo­dern hűtőkompresszorukat évekig nem tudták sorozat­ban gyártani, mert nem kap­tak hozzá megfelelő támoga­tást. Ilyenformán a legjobb fejlesztő munka is meddővé válhat, aminek végső soron az egész ország kárát látja. A felsorolt példák mind- | egyikénél elmondtuk, hogy i nem az üzem, illetve nem ! csak az üzem volt a hibás az | elmaradásért. Akkor hát hol í kell keresni a hibák gyöke­rét? Véleményünk szerint a nem kielégítő kooperáció, valamint sok esetben az irá­nyitó szervek bürokratizmu­sa, meg nem értése hátrál­tatja a jó gondolatok meg­valósulását. Ezen bizonyos mértékben változtat az üze­mek összevonása és a ve­zető szervek átszervezése, de ettől még nem kell csodákat várni. Szerintünk a vállala­toknál kell még operatívabb munkát végezni ahhoz, hogy új, korszerű termékeinket gyorsan piacra tudjuk vinni. Ha mindenütt meglesz az annyit emlegetett népgazdasá­gi szemlélet, akikor meghúz­hatjuk a harangot a mara- diság felett. Sajnos, csupán egy kis tanácsi vállalat pél­dájával tudunk érvelni. A Maglódi Gépgyárban rájöttek arra, hogy a hidroglóbusok víztartályát fele költséggel tudják gyártani egy újfajta megoldással. Nem vártak pe­csétes papírokra. Mindjárt a gyakorlatban bizonyították, hogy az új módszer jobb. olcsóbb, mint a régi. Ez olyan érv volt, ami előtt mindenkinek meg kellett ha­jolnia. Az ilyen módszer valóben kockázatos. Éneikül azon­ban nincs iparfejlesztés. „A gazdasági és műszaki veze­tők harcoljanak helyes meg­látásaikért, még felettes szerveik esetleges maradisá- gával, huzavonájával szem­ben is.” „A párt elvárja a kommunista és nem kom­munista vezetőktől, hogy ne csak jól vezessenek, hanem bátran harcoljanak is az újért, a jobbért.” Úgy gondoljuk, a két idé­zethez nem kell kommentár. A bürokrácia, a maradiság elleni küzdelemben a párt mindenkinek a legmesszebb­menő segítséget nyújtja, ha ez szükséges. Szakadatlanul bátor kezdeményezésre ösz­tönzi a párt szakemberein- Iket, akárhol is dolgoznak. Nem véletlen ez, hisz az ő kezükbe van letéve a magyar ipar jelene és jövője is. S a mi szakembereinknek jó hí­rük van az egész világon. Erre a jó hírre nap mint nap ma is rászolgálnak, de tudásukat, tehetségüket a jö­vőben még hathatósabban kéül gyümölcsöztetniük mind- annyiunk érdekében. Farkas István Lányok a pokróc mögött Sürgős intéskedést Aszódon — a gyerekek nevelése érdekében Tavasz van. Az egyik orgona virágos, madárfüttyös napon furcsa kis kaland hírét hozta hozzánk Aszódról a posta. A hír levél­ben Jött, a levelet F. M., egy gimnazista leány aggódó édes­gatója, érthetetlenül, elzárkó­zni a további közös intézkedé­sek elöl, a rendőrség pedig ar­ra hivatkozik, hogy van más dolga is .. A levél vétele után tüstént Aszódra siettünk. A kolLé­apja írta. A szülők félelmét tette szóvá, akiknek gyereke az aszódi leánygimnázium kol­légiumában lakik. Arra a ka­landra hívta fel figyelmün­ket, amely április 25-re vir­radó éjszaka a tizenhét éves kollégiumi lányok hálójában történt. Az aggódó szülök szerkesztőség, a segítségét kér­nevében a nyilvánosság te. Idézünk leveléből. „A kollégiumba a múlt hé­ten két ipari tanuló fiú be­tört, s benyomult az egyik há­lóterembe ... Póruljártak, mert a lányok felébredtek és kiverték őket. Az igazgatónő azonnal átment az iparitanuló­intézetbe, s a tetteseket a rendőrség segítségével megta­lálták... A lányok azonban azóta is állandó inzultusoknak vannak kitéve, az utcán mo­lesztálják őket... A kollé­gium ablakán kövek repülnek be ... valóságos ostromállapot van az épületben, a nevelők félholtak az idegességtől, a gyerekek nem alszanak rende­sen, nem megy a tanulás... Az iparitanuló-intézet igaz­Továbbfejlesztik a termelőszövetkezetek patronálásának új módszerét Egy évvel ezelőtt indult el, az ország különböző vidékein egy időben, a termelőszövetke­zetek patronálásának új mód­szere: az erősebb segítse a gyengét mozgalom. Ennek ke­retében a múlt év végén már 36 fejlett, szilárd termelőszö­vetkezet és 76 állami gazda­ság vezető szakembere töltött be, saját addigi munkaköré­nek ellátása mellett, vezető funkciót egy-egy gyenge szö­vetkezetben. Az idei év első hónapjaiban 300 fölé emelke­dett a mozgalomban részt ve­vő szakemberek száma, s az állami gazdasági, termelőszö­vetkezeti vezetők mellett sok tudományos kutató is vállalt elnöki, vagy főagronómusi tisztséget. A tapasztalatok szerint ez a mozgalom a gyenge szövet­kezetek patronálásának eddi­gi legeredményesebb és leg­egészségesebb formája. A me­zőgazdasági üzemek problé­máit közvetlenül, a maguk gyakorlatából is ismerő szak­emberek segítik az elmaradot­takat, mégpedig nem alkalmi­lag, hanem a gazdaság terme­lésének állandó, rendszeres irányításával és szerveziésével. A Földművelésügyi Minisz­térium szorgalmazza és anya­gi támogatással is ösztönzi a mozgalom további szélesedé­sét. Ezentúl nem mezőgazda- sági üzemek megfelelő kép­zettségű szakemberei is betölt- hetnek tsz-főagronómusi, vagy főkönyvelői munkakört. Ami az anyagi elismerést illeti: a 3004/5-ös kormányhatáro­zat értelmében most mind­azok a szakemberek, akik ed­digi munkájuk ellátása mellett vezető állást vállalnak gyenge termelőszövetkezetekben, egy évig havi 800—1500 forintos jövedelemkiegészítést kaphat­nak. A Földművelésügyi Minisztérium ezenkívül jelen­tős összeget fordít ezeknek a szakembereknek a jutalmazá­sára is. (MTI) gium igazgatója, Balogh Ilona, nagyrészt megerősítette a pa­naszt. Elmondta, hogy a két ka- maszfiú egy félig nyitva levő — zárt kertre nyíló — föld­szinti ablakon mászott be az épületbe. Nesztelen, macska­léptekkel osontak végig a fo­lyosókon, fel a lépcsőkön, itt- ott kiemeltek a lányok szekré­nyéből egyet s mást, majd be­nyitottak az útjukba kerülő el­ső hálóterembe. Egy kislányt találtak ébren. A kislány las­san erőt vett félelmén, s han­gos szóval felriasztotta barát­nőit. Azután már együttes erő­vel zavarták ki a hívatlan éjszakai vendégeket. A nagy zajra elősiettek a nevelők. Pillanatok alatt fel­hívták az iparitanuló-intéze- tet, s így még azon az éjsza­kán sikerült elcsípni a két le­gényt Másnap visszakerültek a lányokhoz az elcsent hol­mik is. A teljes igazsághoz hozzá­tartozik az, — s erre szintén az igazgatónő hívta fel figyel­münket —, hogy a kaland után azonnal magia az ipari­tanuló-intézet igazgatója pro­ponált bűnvádi eljárást a két fiú ellen. A leánykollégium ennek nyomén a rendőrségen meg is tette a szükséges fel­jelentést. Az aggódó lányos papák és mamák megnyugtatására az ügyről talán még annyit, hogy a két kalandéhes fiút az ügyészség bíróság elé kívánja állítani, tehát elnyerik méltó büntetésüket. Felőlük eztán nyugodtak lehetnek, személy szerint velük több" galiba már nemigen lesz. Hanem mi van a panasz töb­bi részével? A zaklatásokkal, a kőhajigálásokkal, a lányok nyugtalanításával ? A levélben szereplő „ost­romállapot” kifejezés — amint mi erről saját szemünkkel győződtünk meg — némileg túlzás, de tény. hogy a kollé­gium egyik ablakát „ismeret­len tettesek” azóta kővel be­verték. Mint ahogy az is tény, hogy a leánykollégium veze­tősége az éjszakai kalandot követő napokban rendkívül gyorsan, sok ezer forintos költ­séggel, végig berácsoztatta az épület összes földszinti abla­kait. Ugyancsak tény, hogy sö­Alekszandr i Naszibor: Rejtekhely az Elbán v (94) ? 4 Ez a gyanú csak fokozódott, 4 amikor az ezredes analizálni í kezdte Torp viselkedését. Hi- í szén az is lehet: Torp pusztán | csak azért engedte őt a kocsi- 2 jába, s azért 6 előtte adott rá- 4 diójelentést a teherautók 'j megérkezéséről, hogy elaltassa | az ő éberségét, elterelje magá- í ról a gyanút. S így ráadásul 4 sikerült is izolálnia Ribint a | többiektől!. . . íj — Parancsoljon —, mondta íj kedveskedve. — Ezért a ciga- íj rettáért kezeskedem. Törökor­szágból való. íj — Valóban kitűnő dohány, í, már az előbb megállapítottam 'j —, felelte Torp, s kivett a tár- íj cából egy cigarettát. íj — Maga is jön a rakomány- íj nyal? — érdeklődött Ribin, íj miközben gyufát gyújtott, s íj tüzet adott a Sturmführernek. ^ — Aligha. Fontosabb dol­íj gaim vannak. — Torp keser- íj nyésen elnevette magát — íj Egy jómadárra vadászok most. íj — Érdekes lehet. Ki az il- íj lelő, ha nem titkos az ügy? íj — Titkos —, felelte Torp. | Hátulról erős dudálás hal- ^ látszott. Ribin megfordult, s 4 visszanézett. A vezérkocsiról - * integettek. — Álljon meg, legyen szíves — szólt Ribin. — Valami tör­tént ott. A terepjáró fékezett. Meg­állt az utánuk jövő teher­autó is. Odaszaladt Ribinhez egy katona, s jelentette, hogy az egyik autó tömlője leenge­dett. — Mennünk kell tovább! — Torp türelmetlenül nézegette az óráját. — Az az egy kocsi majd utolér bennünket. — Nem lehet —, felelte ha­tározottan Ribin. — Szigorú parancsot kaptam, hogy vala­mennyi kocsi egytől-egyig a helyszinen legyen. Figyelmez­tettek, hogy nagy rakományt viszünk, az összes kocsira szükség lesz. Megyek és igyek­szem meggyorsítani a javítást. — Menjen —, recsegte inge­rülten Torp. — Menjen, csak hagyjon még itt egy cigaret­tát. — Készséggel! Ribin harmadszor is a kém­elhárító felé nyújtotta kinyi­tott cigarettatárcáját. Amint távolabb haladtak, Ribin beszámolt Percevnek Torpról, elmondta milyen gya­núi támadtak. — Torp lenne az? — kér­dezte meglepetten Percev. — Jól látta, ezredes elvtárs? — Megnéztem az igazolvá­nyát. — Mielőbb értesíteni kell Kerimovot. De hogyan lehet­ne ezt megcsinálni? — Percev elgondolkozott. — Távolabb tudja tartani valamelyest a terepjárót attól a helytől, ahol találkozunk majd azokkal? — Hosszú ideig? — kérdez­te Ribin. — Amennyi időre sikerül. Ha csak fél percre is. — Addig talán igen. — Akkor én mindent elinté­zek. — Percev magyarázni kezdte: — A teherautók meg­előzik a lemaradt terepjárót és. -.. Torp kocsijának türelmetlen dudálása szakította félbe őket. — Értem. — Ribin Percev vállára tette a kezét. — Ak­kor így csináljuk. Mi mind­annyian ott leszünk majd a közelben. — Értettem. — Kocsikra! 2. Az Elba balpartján haladt a gépkocsioszlop. Az út fokoza­tosan távolodott a folyótól. Az út és a folyó között keskeny cserjesáv húzódott. A sáv egy­re szélesedett, mind sűrűbb­nek látszott, s vagy öt kilo­méter után erdő váltotta fel, A kanyarban Torp csökken­tette a sebességet, s kinézett a kocsi ablakán. A teherautók tempósan jöttek utánuk. — Itt van? — kérdezte Ri­bin. — Igen, ebben az erdőben. Ribin az órájára nézett. Ti­zenegyet mutatott. Torp teljesen levette a gázt. A kocsi szinte csak lépésben haladt. így telt el néhány perc. Torp fürkészve nézte maga előtt a környéket. Úgy tűnt, keres valakit. S kisvártatva feltűnt a kocsi előtt egy em­ber, aki magasba emelt kéz­zel állt az út közepén. — Na végre — sóhajtott megkönnyebbülten Torp. A férfi közelebb ment hoz­zájuk. Katonai egyenruhában volt* az illető — magas, szi­kár, csontkeretes szemüveget viselő férfi —, hauptmanni rangjelzés fénylett a .paszo­mányán. Torp szó nélkül jobb­ra húzódott, átadta neki a he­lyet a volánnál. A tiszt beült a kocsiba. — Nem tartóztatták fel a kocsikat az úton? — kérdezte a Hauptmann. — Nem — válaszolta Torp. A terepjáró elindult. A Ha­uptmann kihajolt az abla­kon, hátranézett é9 megnyom­ta a dudát. Aztán balra for­dult és vigyázva átvágott az út szélén. Befordult az erdő­be. Meggyújtotta a terepjáró lámpáit. A fényszórók sugara viliózva ugrált az óriás fenyők vastag törzsén. A fák olyan sűrűn álltak egymás mellett, tétedés után a folyosók abla­kait belülről mindenütt vastag pokrócokkal borítják az ava­tatlan. kandi tekintetek előL Mindez persze a lányok és a nevelők megnyugtatását cé­lozza, de mégsem mondható túlságosan megnyugtatónak. Hisz’ enyhén szólva, furcsa állapot pokrócokkal borított ablakok mögött élni és tanul­ni. Az ilyen óvintézkedések teremtenék ugyan biztonságot, de vele együtt nyomasztó lég­kört is, ami semmi esetre sem használ a tanulásnak. Mit lehetne tenni? Véleményünk szerint a ha­sonló esetek megelőzésére a rendőrségnek soklcal gyorsab­ban és határozottabban kelle­ne fellépnie. Noha a rendőrök azon az éjszakán a helyszínre azonnal kiszálltak, az április 25-én tett feljelentésre csak május 4-én rendelték el a nyo­mozást. Arra hivatkoztak, hogy sok más, nagyobb súlyú bűnügyben kell haladéktala­nul eljárniuk. Ez kétségkívül igaz. De az ilyen, a közvéle­ményt erősen foglalkoztató, rendkívüli esetekben szerin­tünk társadalmi érdek az azonnali intézkedés! És volna tennivaló a tanin­tézetek körül is. A leánykollé­gium és az iparitanuló-intézet vezetői között nem szabad presztízskérdést csinálni abból, hogy a történtekben ki, meny­nyire hibás. Láttuk, tudjuk, hogy az intézkedés nem egy­szerű. De intézkedni kell, ezt kívánja az aszódi közvélemény és mind a lányok, mind a fiúk nevelésének érdeke. Ügy gon­doljuk, az érintett felettes szerveknek, tehát a Művelő­désügyi Minisztériumnak, a Munkaügyi Minisztériumnak, a megyei tanács művelődés­ügyi osztályának, s a többi il­letékes hatóságnak sürgősen össze kellene dugniuk a fejü­ket, s közösen elhatározásra jutni a megoldást .illetően. Tanácskozásukhoz illő tisz­telettel az alábbiakat javasol­nánk: 1. jó lenne gondoskodni ar­ról, hogy a leánygimnázium politechnikai óráit ne az ipari­tanuló-intézet tőszomszédságá­ban tartsák; 2. lehetőséget kellene te­remteni arra, hogy az ipari­tanuló-intézet nevelőinek mód­jukban álljon a jelenleginél keményebb, szorosabb fegyel­met teremteniük. Ha ez sikerül, akkor — ta­vasz ide, tavasz oda —, bizo­nyára nem esnek meg többé ilyesféle kalandok.:. Firon András hogy valósággal áthatolhatat- lannak tűnt az erdő. — Betyár egy út — mondta maga elé Torp. — Az, mosolyodott el a Hauptmann, miközben újabb éles kanyart vett. Látni lehetett: a Hauptmann jól ismeri az erdőt. Hol egyik, hol másik oldalára dőlt a te­repjáró majdhogynem súrolva a kétoldalt álló fák törzsét, cikcakkokban, kidőlt fák és sűrű bokrok között lavírozva haladt. Ribin a visszapillantó tü­körbe nézett. A teherautók bukdácsolva követték a terep­járót. Eltelt vagy negyven perc. Egy tisztás látszott előttük. Annak irányába tartott a ko­csi. — Most egy elég mély árok következik — mondta a Hauptmann. Kapaszkodjanak. Ribin csak akkor látta meg a széles árkot, amikor már néhány méterre voltai tőle. Önkéntelenül a kocsi ajtajá­ba kapaszkodott. Az árkok mellett egy újabb tiszt állt. Odament a terepjáróhoz, s a kezével mutatott valamerre. — Térjél jobbra! A Hauptmann engedelmesen jobbra kanyarodott a kocsi­val. A tiszt ott maradt. Ribin még látta, amint oda­ment a terepjáró mögött húsz méternyire haladó vezérkocsi­hoz. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents