Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-10 / 107. szám

4 1963. MÁJUS 10, PÉNTEK MINDENNAP ÉLÜNK HIBA LENNE a film al­kotóitól azt követelni: miért nem egy jó brigádot mu­tattak be. Hiba lenne még akkor is, ha nálunk már sok szocialista brigád dolgo­zik, s olyanok, amelyek ugyan még nem szerezték meg a szocialista címet, de munkájuk, életük, a fejlődő embert példázza. Igaza van Kertész Ákosnak, a darab írójának, ihogy még nem minden munkás jutott el e magasabb szintre. Akadnak jód dolgozó brigádok — mint a filmben is —, amelyeket számtalan ellentmondás jel­lemez. Valami többre, jobb­ra vágynak, de beleütköznek saját jellemük fogyatékossá­gaiba. A brigád vezetője szeretné társaiban kibontani a meghittebb összetartás ér­zését, de nem sikerülhet, hiszen ő maga is gyönge. Csak vívódik magában — munkatársaira azonban nincs hatással. , A jó téma, sajnos, elvesz a filmben. Sem a dramaturg, sem a rendező nem reme­kelt. Hosszú, vontatott jele­netek követik egymást, vé­geérhetetlen csókolózás a film bevezetőjében, unalmas bo­lyongás a lakás minden zeg- ziugában. A gyár életét ál­landó kopácsolás jelképezi. Egy filmet nem az tesz munkásfilmmé, hogy a sze­replők másfél órán át gép mellett állnak, hanem az ember, a munkásjellem be­mutatása. A Mindennap élünk-ben azonban szünet nélkül „dol­goznak”, azaz veszekednek, vitatkoznak, bolondoznak, ko- pácsolnak, fusiznak. Amit a filmen látunk, azt is kétsé­gessé teszi számunkra: mitől került első helyre ez a bri­gád a töbibi előtt? A CSELEKMÉNY két vo­nalon halad: a brigád nyolc tagja tiltakozik a kilencedik felvétele ellen, mert akkor n dcik kevesebb pénz jut. Az sem ejti gondolkodóba a társaságot, hogy a kilence­diknek ' négy gyereke van és „állítólag” jó munkás. (Ezt csak onnan tudjuk, hogy tapasztalt brigádvezetőjét ki­oktatja a legegyszerűbb mun­ka ügyesebb elvégzésére.) A téma valóságos, kivált azért, mert a vásznon úgy tűnik, még a nyolc embernek sincs elég munkája. A brigádvezető, bár nem szívből teszi, győzködik tár­saival, hogy végre befogad­ják a jövevényt. A konflik­tus mind mélyebbé válik, de a kilencediknek „meg kell i halnia”, mert különben ho­gyan is fejeződne be a film? A munkások ■ életéről, egyéni vonásairól keveset tud­tunk meg. Legfeljebb annyit: hajszolják a pénzt, vala­mennyien irigylik az újtól a munkahelyet, a kereseten kí­vül vajmi kevés tartja össze a brigádot, legfeljebb a fusi­zás kínálta mellékkereset. A cselekmény másik vona­la a szerelem: a férj-feleség és a velük együtt dolgozó har­madik, akibe a tisztességes, jól dolgozó asszony belesze­ret. A konfliktus azonban nem konfliktus. Ugyani® a férj teljesen papírfigura. Min­den mondata, cselekedete rosszaságáról, ürességéről, durvaságáról tanúskodik. El­ső pillanatban tudja az em­ber: ezt a férjet ott kell hagyni, hiszen a feleségével mint cselédjével bánik. Egy­szer, egyetlenegyszer sincs emberi szava, de máshoz sem. Sematikus ábrázolás. S amikor életrekel hetett volna a férj az eszpresszójelenetben; — ott vált a leggyengébbé. Talán, ha számos, tehetsé­ges színészünk között válo­gattak volna és nem kivá­Pályázati felhívás A TIT megyei szervezete, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Szövetkezetek Pest megyei Központja pályá­zatot hirdet a szövetkezeti mozgalommal, elsősorban a termelőszövetkezeti mozga­lommal foglalkozó helytörté­neti tanulmányok megírására. Beküldési határidő: 1964. áp­rilis 4. (TIT megyei szerveze­te, Budapest, VIII., Múzeum u. 7.) Első díj: 3090, második díj: 2000, harmadik díj: 1000 forint. Irodalmi színpadok bemutatója A kulturális szemle kereté­ben május 11-én, szombaton este hét órakor a hévízgyörki művelődési otthonban kerül sor az aszódi járás irodalmi színpadjainak (Galgamácsa, Aszód, Hévízgyörk, Túra) be­mutatójára. Népi tánccsoportok találkozója Vasárnap Püspökhatvanban találkoznak az aszódi járás legjobb népi tánccsoportjai és népi együttesei. A műsorban A feleség — Agárdy Ilona Károllyal — játszatják telje­sen indokolatlanul a szerepet — erősíthették volna a figurát. MÁRÖL, mai emberhez szólna a film. Életünkből les­ték a témát. Éppen ezért még jobban sajnáljuk, hogy nem érték el céljukat a film alkotói és ezen még a kitű­nően játszó színészek sem változtathattak. Unatkozunk, bosszankodunk a film né­zése közben és utána is csak arra gondolunk: is­mét egy lehetőség, amit nem váltottunk valóra. Sági Agnes fellépnek a galgahévízi, ikXadi, galgamácsai, bogi, túrái, vác- egresi és a püspökhatvani cso­portok. A bemutató délután fél négykor kezdődik. Népdalest Szombaton este fél nyolc órai kezdettél Nyisd ki babám az ajtót címmel népdalestet rendeznek a tápiószecsői Dam­janich Művelődési Otthonban. A műsorban népi játékok, né­pi táncok és cigánydalok is szerepelnek. Kiállítások Ma délután fél hatkor nyí­lik a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítótermében Chován Lóránt festőművész kiállítása. — Szombaton dél­előtt a Műcsarnokban Lu- gossy lenő, a művelődésügyi miniszter helyettese és Fran- tisek Pisek, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe nyitja meg a Csehszlo­vák művészet XIX—XX. szá­zad című kiállítást. •— A Med- nyánszky-teremben ugyancsak szombaton nyílik Bartl József festőművész kiállítása. ló labdarúgóval — Sándor Kulturális híradó BATSÁNYI JÁNOS i mai olvasót mélységes zi megilletődöttség szállja meg, ha a régi magyar iroda­lomtörténet sárguló lapjain tallóz, vagy kezébe álcád egy- egy régi folyóirat nemzeti iro­dalmunk hajnalhasadásának korábbi korából. Föl-föltámad benne az érzés, hogy talán ezek a lapok sokkal inkább őszintébben és reálisabban őr­zik az igazi történelem emlé­keit, mint a mindenkori hiva­talos történelemírás alkotásai. Az első magyar irodalmi fo­lyóirat, a Magyar Múzeum, 1787. november 13-án jelent meg Kassán. A gondolatot a fiatal Kazinczy Ferenc vetette föl, buzgó bajtársára lelt hoz­zá az öreg és tekintélyes Ba­ráti Szabó Dávidban, aki egy akkor még teljesen ismeretlen nevű fiatalembert is magával vitt a merész társulásba, Bat- 'Xnyi Jánost. Kazinczy akkor már fölkészült az irodalmi életünk megújításáért szervez­kedő mozgalom vezérségére, Batsányiban rögtön fölismerte forradalmasabb lelkű vetély- társát. Szövetségük a Magyar Múzeum harmadik száma után fel is bomlott, Kazinczy megsértődve kivált a triászból és Orpheus címmel új folyó* iratot indított. Batsányi most már a maga elgondolása sze­rint vívhatta tovább a megin­dított harcot. A vetélytársak távoli célja azonos volt: kiemelni a ma­gyarság szellemi életét a már akkor elaggott feudalizmus érzés- és gondolalzsibbasztó posványából, a francia forra­dalmak szellemében elérni vele az európai színvonalat. A közös cél felé vezető útban nem is egyezhettek meg. Ka­zinczy Ferenc a mély kultú­rájú, előkelő nemesi család kifinomult ízlésű sarja a leg­fontosabbnak a nyelv és a formák cizellálását tartotta. Az alacsony származású, „nemtelen” Batsányi számára mindennél fontosabb volt a mondanivaló, s — a forrada­lom. Kazinczy elsősorban kul- túrharcos volt, Batsányi első­sorban és mindenekfölött poéta, mégpedig politikai köl­tő. ülönös tréfája a véletlen­nek, hogy mindketten vádlottai lettek a Martinovics- pörnek. A forradalomtól lé­nyegesen távolabb álló Ka- zinczyt hét esztendei börtönre ítélték, Batsányit pedig az el­lene emelt vádban ártatlan­nak találta ugyan a bíróság, de a börtön falára írt lázító mondatai miatt egy évig volt a kufsteini börtönben. Pedig a Magyar Múzeum­ban közölt még ma is megrázd erővel zengő, „A franciaorszá­gi változásokra” merész verse leplezetlenül megváltja a ja- kobinusságát: ... Tj is, kiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhér!, Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párisra vessétek! És különös játélca a sorsnak az is, hogy az öt esztendővel korábban szabadult Batsányi soha vissza nem térhetett ha­zájába, elfeledve, mellőzve holt meg 1845-ben az ausztriai Linzben, 82 éves korában és halálának híre is csak két év múlva ért haza. Kazinczyt pe­dig a hétesztendei kemény ra- boskodás után a mégis újuló, forrongó szellemi élet vezéri pálcája várta. Ennek a következményeit a legtömörebben Szerb Antal fogalmazta meg nagyszerű Magyar - Irodalomtörténeté­ben: „Ha Kazinczy helyett az ő kézébe jutott volna a hege­mónia, bizonyára Jcevesebb gondot fordítottak volna a formai csiszoltságra és kiasz- j szikus tökéletesség felé ke­vésbé törekedtek volna, ehe­lyett a költészet gazdagabb lett volna humánumban, poli­tikai lendületben és hama­rabb eljutott volna a Vörös- marty-nemzedék romantikájá­ig.”’ rodalomtörténetünknek kétségtelenül Batsányi János az egyik legvonzóbb és i ugyanakkor tragikus sorsú j alakja. Méltán emlékezik rá szeretettel és bámulattal a j magyarság ma is, születésé­nek kétszázadik évforulöján. (m. 1.) MEGYEI IFIK A CSEPEL MŰVEKBEN Csütörtökön reggel ismerős I fiatalok randevúztak a Borá- j ros téri gyorsvasút-végállo- | máson. Tizennyolc ifi találko- j zott, s indult el nyolc óra tájt a menetrend szerinti gyorsvas­úttal, a főtérig. A Csepel Vas- és Fémművek kapujához tar­tottak, s ott fogadta őket nagy örömmel az ország leg­nagyobb vas- és íémművének KISZ-bizottsági titkára, Illés Sándor. Ismerőseink a budai járás­ból keltek útra. A járási KISZ-bizottság hívta össze a nagyüzemi ifjúsági tit­károkat, a fiatal mérnökök, műszakiak és közgazdászok ta­nácsának vezetőit és az ifjú termelési felelősöket. A sok­szorosított program szerint üze­mi tapasztalatcserére indul­tak Szávai Ferenc KISZ-titkár vezetésével. Néhány érdekességet prog­ramjukból. Végigkalauzolták a budai járás küldötteit a szer­számgépgyáron. Itt állítják össze a legkorsze­rűbb maró- és fúrógépeket. Szót váltottak a betanított szakmunkásokról. Ma már égető problémává lett; az ipar fejlődése egy sor speciális munkaterületet hozott létre, amelynek ismerői, gyakorlói azonban nem tehetnek szak­vizsgát. így betanított mun­kásokként szerepelnek, holott többnyire magas színvonalú a követelmény. Nem egyszer előfordult, hogy egy-egy ilyen betanított ifjúmunkás a szak­ma ifjú mestere lett — szak- képesítő igazolás nélkül. A csepel művek fiataljai kérés­sel fordultak a minisztérium­hoz, hogy az idők szavának megfelelően tegyék lehetővé a speciális szakvizsgákat. A na­gyobb hatás, a gyorsabb ered­mény kedvéért a megyeiek is csatlakoznak az akcióhoz. A Mechanikai Művek vállalta magára hasonló, sürgető bead­vány megszövegezését. Érdekes tapasztalat, hogy a vendéglátó üzemben előzetes gyáregységi vetélkedés dönti el, kik nevezhetnek a maga­sabb, gyári vizsgára, a szaiana ifjú mestere címért. Másrész­ről törvény, hogy aki már el­érte ezt a szintet, csak ennél nagyobb célért indulhat. Volt ugyanis olyan, aki éveken át vitte a pálmát — ugyanabban. A Gödöllői Vegyesipari Ktsz két kozmetikai műhelye sok fővárosi üzlettel vetekedő forgalmat bonyolít le. A gö­döllői járás egész területéről százszámra keresik fel a fa­lusi asszonyok a korszerűen felszerelt szalont. A nagy ke­resletet a gödöllői kozmetiku­sok már nem is tudják kielé­gíteni, ezért új munkaerőt szerződtettek, aki a Pest kör­nyéki falvakban tartja rende­léseit. Egyelőre Abonyban, Pi­Egyik legkedveltebb borun­kat, az egri bikavért a laikus fogyasztók általában ugyan­úgy borfajtának tartják, mint Ez nem ösztönzött magasabb gyakorlati és szellemi teljesít­ményekre. A csepel művek szép épü­letében, az ifjúság házában ta­lálkoztak a budai járási ven­dégek a Vörös Csillag szocia­lista kohászbrigáddal. Baráti és szakmai beszélgetést foly­tattak, megtudták, hogy csak ez az egy brigád két­millió forintot takarított meg az üzemnek egy esz­tendő alatt. A hivatalos program nem kevésbé kellemes része volt a vasműben eltöltött ebéd, s a találkozást követő fehér asz­tal melletti beszélgetés. lisen, Albertirsán, Monoron rendszeresítették a vándor- kozmetikus-szolgálatot, amely­nek működése várakozáson fe­lüli sikerrel járt, s ezért ha­marosan más Pest környéki községekre is kiterjesztik. A vándorkozmetikus gépkocsival látogatja a falvakat, és a szakszerű kezelésen kívül minden alkalommal ingyenes tanácsadást, előadást is tart. (MTI) például a kadarkát, a furmin­tot vagy a hárslevelű* Ez azonban tévedés. Az utóbbiak ugyanis botanikailag önálló szőlőfajták borai, a bikavér pedig csupán különböző vö­rös borok meghatározott ará­nyú keverékének kereskedel­mi elnevezése. De már nem sokáig... Rövidesen a bika­vér is az önálló fajta rangjára emelkedik. Mennyi iparifa lesz az élőfából? Új módszert dolgoztak ki az Erdészeti Tudományos Intézetben Vándorkozmetikus-szolgálat a Pest környéki falvakban Miből lesz a bikavér ? . A. faipar évi termelési ter­vei jelentős részben azon múl­nak, hogy az erdészet milyen mennyiségű és választékú nyersanyagot tud rendelkezé­sére bocsátani. Az erdőgazda­ságoknak ezért a kitermelés előtt meg kell állapítaniok, hogy az élőfákból mennyi és milyen ipari fa várható. Mind­ez igen sok munkát jelentett és nem is nyújtott pontos adatokat. Az Erdészeti Tudo­mányos Intézetben most ki­dolgozták az ipari fabecslés új, úgynevezett méretcsoport os módszerét. Megállapították az élő fa méretei, valamint a belőle származó iparifa meny- nyisége és minősége közötti törvényszerű összefüggést, s erről táblázatot készítették. Az erdőgazdaságokban így csak a kitermelés előtt levő fák magasságát és átmérőjét kell lemérni, s azután egyszerű matematikai-statisztikai szá­mítással megállapíthatják, hogy az azonos méretű fák csoportja mennyi és milyen ipari célra alkalmas fát ad. A helyszíni becslést így most egzakt számítás váltja fel. Mindez csupán munkaerőben évi 2—2.5 millió forint meg­takarítást jelent, nem szólva arról a még fontosabb nép- gazdasági eredményről, hogy a fafelhasználást ezentúl orszá­gos és üzemi szinten is sokkal pontosabban lehet megter­vezni. Az új iparifa-becslési módszert az állami erdőgazda­ságok országszerte bevezetik. (MTI) ____ I TTASAN VEZETTEK Hozsi Kálmán 40 éves nagykátai tsz-ta.g a napokban ittasan vezette motorját. Még mielőtt nagyobb bajt okozhatott volna, a rendőr­járőr megállította, igazoltat­ta, majd miután részegségét konstatálta, megakadályozta, hogy tovább furikázzon. Az ittas fővel történt motorozás miatt természetesen bűnvádi eljárást indítana,k ellene. Érden viszont szerda éj­szaka, a Budai út 10. előtt eszméletlenül találták az út­testen Pál Imre 24 éves hely­beli kőművest. A fején tíz centiméteres, mély sérülés volt, s az orvosi vizsgálat megállapította, hogy kopo­nyaalapi törést szenvedett. Jelenleg élet-halál között le­beg a kórházban. A jelek szerint Pál is ittasan motor rozott, úgy érte a súlyos baleset. A részeg motoros ügyében a vizsgálatot tovább folytatják. A Szőlészeti Kutató Intézet- ben nemesítették ki ezt az új, Bikavér 2-nek elnevezett sző­lőfélét. A kadarka szőlőt Mé­doc Noir, Kékfrankos és más vörösborszőlők virágporával termékenyítették meg. A saját­ságos keresztezés eredménye: olyan szőlő, ami közvetlenül bikavért terem. A hazai borszőlőnemesítés néhány más érdekességet is ígér. Szinte már a neve is ré­szegítő a francia szőlők ke­resztezésével előállított Jász- uér-nek és Ördöguér-nek. Szí­nük is szép csillogó, piros s remélhetőleg az ízük is lesz olyan csábító, mint a nevük és külsejük. Üjabb borváltozatot kapnak majd a könnyebb ka­darka kedvelői is: az azonos minőségű, de sötétebb, tömö­rebb színű kék kadarkát. Gya­rapszik a fehér borok népes családja is, Csobánkai híradás Acs Klára, a csobánkai mű­velődési otthon igazgatója ér­tesítette lapunkat, hogy mind­két csobánkai cigány együttes fellép a vasárnap megrende­zésre kerülő szentendrei járási kulturális szemle program­jában. Nem Dobos Sándor biztatására írtam meg a Korszerűsítsék Erd-felsőt című cikkemet, amelyet a Pest megyei Hírlap közölt. Az írásra az emberi jóérzés, az érdi közvélemény, valamint a magam véleménye késztetett. Ugyanis Érd-fe'ső állomás a 30 évvel ezelőtti utasforgalomhoz megfelelőnek bizonyult, de most, amikor naponta ezrek utaznak erről az áldomásról, már nem felel meg az igényeknek. A cikkben kifogásoltam azt is,' hogy a meglevő váróterem nagy részét lefoglalja az a lakás, amelyet egy vasutascsalád részére tartanak fenn az ál’omás nem erre a célra hivatott épületé­ben. A cikk tehát kényes kérdést tárgyalt, és ebből kifolyólag rendkívül furcsa helyzet állott e'ő. Ugyanis megjelent egy bizott­ság a napokban Dobos Sándor­nál, Érd-felső állomás pénztá­rosánál és jegyzőkönyvileg kihallgatták, miért bíztatott fel engem a cikk megírására?! Dobos Sándor nagyon régóta Érd-felsőn dolgozik becsület­tel és tisztességgel. Most mégis az egyeztető bizottsághoz kel­lett fordulnia, hogy „szolgálati érdekből” ne helyezzék át Erdligetre. Ezennel szeretném határozottan leszögezni, hogy Dobos Sándorral jó viszony­ban vagyok ugyan, de nem az ő véleményére, nem az ő biz­tatására írtam a cikket. írá­somban az érdiek jogos felhá­borodásának adtam hangot Mindezt még idejében szerelném közölni, addig, amíg Dobos Sándor „szolgálati érdekből” hátrányos helyzetbe nem ke­rül. Téri András tudósító, Érd Tudósítónk levelét szíves figyelmébe ajánljuk a szóban forgó bizottságot kiküldő MÁV-intézmény, sőt felettes szerve vezetőjének. Ahogy mi tudjuk, a közérdek és a közmorál a bí­rálatban foglaltak orvoslását kívánja, ellenben kifejezetten tiltja, hogy a bírálót jó szándékú jelzéséért felelősségre von­ják. Különösen, ha az nem is bírált. Vagy talán tévednénk?... A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents