Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

/ 1963. MÁJUS 5, VASÁRNAP •T^iirfap Régészeti és helytörténeti kiállítás Aszódon A Petőji-múzeum helyisé­ül geiben első ízben kerül nyilvánosság elé a járás gaz­dag régészeti gyűjteménye és történelmének dokumentá­ciós anyaga. Korek József, a Nemzeti Múzeum főigazgató- nelyettese értékelésében, ko­moly társadalmi jelentőséget tulajdonított a kiállítás meg­rendezésének, amelynek célja, hogy az Aszód környéki la­kossággal megismertesse föld­jének történetét és felhívja fi­gyelmüket a régészeti emlé­kek értékére, fontosságára. Ha érdeklődésüket ily módon si­kerül felkelteni, akkor a nap mint nap útjukba kerülő lele­teket nem semmisítik meg, ha­nem maguk is részesévé vál­nak a gyűjtőmunkának. Aszód környéke rendkívül gazdag, különösen kora rézkori és bronzkori emlékekben. A fel­táráskor előkerült település- maradványok éx umasírok új megvalósításba helyezik ezt az időszakot, mivel ez ideig ha­sonló leleteket csak a Dunán- ■ tálon találtak. Nagy segítséget nyújtott Asztalos István múzeumigaz­gató kutatásaihoz az MTA régészeti kutatócsoportja. Az anyag elrendezése dr. Ka- licz Nándor adjunktus forga­tókönyve alapján történt: jég­kori állatmaradványoktól kezdve mutatja be a helyi le­leteket, a szarmata kori római emlékekig. A kiállítás ren­dezése meglepően merész öt­letességre vall. Jászódy Béla elmondta, hogy be akarta bi­zonyítani, nem feltétlen szük­séges a több ezer éves emlé­keket archaikus keretben pub­likálni. Az időszámítás előtti ember munkaeszközeinek, dísztárgyainak időtálló szép­ségét a világos, változatos szí­nű alapok kiemelik, közelebb hozzák a mai emberhez. A kiállítás látogatói nem a fel­foghatatlan távlatok misztiku­mán keresztül nézik őseik ha­gyatékát. hanem a közös föld Május — Gábor Viktor felvétele lakóit és munkásait üdvözlik bennük. Szinte felszabadulnak a jégkor, vaskor időbeli súlya alól, apró hasonlóságokat fe­deznek fel az ősi szerszámok, és saját munkaeszközeik közt, keresik a kapcsolatot a rég­múlt emberével. F eltűnő a hasonlatosság a modern kerámia dísztár­gyai és a négyezer évvel ez­előtt készített agyagedények között, és ezzel tudatosan él a rendezés, erre alapozza meg­oldásait. Nemes szépségű tár­gyak kerülnek elő a késő bronzkori sírokból, különböző nagyságú, formájú korsók, tá­lak, melyek fényt derítenek az akkor itt élő emberek vég­telenül finom művészi érzéké­re. Ezek az emlékek egy vi­rágkorában levő művészetre utalnak, a praktikusság és esz­tétika összefonódásának túl- érettség előtti, még felfelé ívelő szakaszára. A sírleletek közt olyan kultikus szoborma­radványokra bukkantak, ame­lyek kezdetleges formában, de már a kisplasztika jelertfátét bizonyítják. Ha az utóbbi há­rom év ütemében folytatják az ásatásokat, nemcsak régészeti, hanem művészettörténeti szempontból is jelentős ered­ményeket érhetnek el. A helytörténeti kiállítás Aszód járás történetével fog­lalkozik, a honfoglalástól az 1848-as szabadságharc idejéig. Az Országos Levéltár anyagá­nak kópiáival, eredeti okmá­nyokkal, jobbágykori kínzó­eszközökkel, helyi vonatko­zásban érzékelteti a történel­mi időszakot. A Rákóczi-sza- badságharc galgamácsai ön­kénteseinek névsorában felfe­dezhetők olyan család nevei, amelyeknek leszármazottai ma is élnek. j feladat, amelyre Asztalos István és munkatársai vállalkoztak, mind tudomá­nyos. mind népművelési szem­pontból egyaránt jelentős. Cél­juk. megismertetni az aszódi járás népével saját történel­mét. és szeretetet. megbecsü­lést szerezni a járás értékek­ben. hagyományokban gazdag földjének. Nemes vállalkozá­suk első sikerét bizonyítja ez a kiállítás. Egri Mária Pályaválasztás előtt Marlene Dietrich szótára Marlene Dietrich német filmszínésznő akkor hagyta el Németországot, amikor a hit­lerista tábornokok hódító had­járatukra készülődtek. Akko­riban sok művész hagyta el a náci Reichet, de Marlene Diet­rich emigrációja nem egysze­rű szökés volt a pokolból, ha­nem politikai cselekedet, nyíjt kihívás a fasiszta kormánnyal szemben. A filmszínésznő minden lehetséges eszközzel folytatta a harcot a fasizmus ellen: a háború alatt például a szövetséges haderők katonái­nak- tartott előadásokat. Marlene Dietrich amerikai filmszerenlése Hollywood szá­mára egész korszakot jelen­tett. Több tucat filmben sze­repelt, természetesen ezek közea legkülönbözőbb zsá­nerű 'Űrnek voltak, de Marle­ne T ' '‘rich nem mindennaoi tehr sége biztosította mind­egyik számára a kasszasikert és az eléggé magas művészi színvonalat. (Ezzel kaocsolat- ban érdemes megemlíteni a közelmúltban a magvas mo­zikban játszott A vád tanúja című filmet, smelvben a vi­lághírű német filtrá’ínésznő az egyik főszereit alakítja.) Marlene Dietrich nemrág könyvet írt. amely a Mrrlene D’etrich szótára címet viseli. Ebben az igen eredeti könyvé­ben a világhírű filmsztár a legkülönbözőbb kérdésekkel kapcsolatos gondolatait körii az olvasóval. Ragadjon ki né­hány példát ebből a nem min­dennapi lexikonból. Anyai szeretet. A legtisz­tább és leesrenvedélyesebb formájú szeretet. Automobil. A férfiak ked­venc játéka. Céltalanság. Ha beköszönt életükben, ez annyit jelent, hogy felkészültek a saját te­metésükre. Elet. Az. élet nem vakáció. És aki ezt a szempontot ma­gáévá teszi, annak életében elég vakáció lesz. Gazdagok. Többségük na­gyon unalmas ember. Hibák. Ilyesmik másóknak vannak. Könyvtár: a legértékesebb valami, amivel rendelkezhet valaki. Megszokás: Gyakran össze­tévesztik a szeretettel. Mogorvaság: Megöli a szere­tetet. Gyűlölet: 1933-tól 1945-ig gyűlöltem. Nehéz úgy élni, hogy az ember gyűlöl. De ha ezt a körülmények követelik meg, hozzá kell szokni a gyű­lölethez. Én aligha tudnék bárkit is gyűlölni azért, mert személy szerint nekem oko­zott kárt. Ahhoz, hogy gyűlöl­ni tudjak, a személyemnél sokkal nagyobb valaminek kell kárt okozni. Hirosima: „Az a bomba, amely Hirosimára hullott le, Amerikára is lehullott. Nem városra, nem hadiüzemre, nem hajógyárra esett le. Nem pusztított el sem templomo­kat, sem iskolákat, sem em­bereket. De lehullott, leesett és felrobbant s megrázta az egész országot. Ö, istenem, könyörülj meg gyermekein­ken, könyörülj meg Ameri­kán. Herman Hagedorn, 1946.” Ezek a sorok Barlett 1948-ban napvilágot látott „Szárnyas szavak” című könyvének 12. kiadásában olvashatók. Kima­radtak viszont az 1955-ös 13. kiadásból. Nem a mai idők jele ez? Oroszok. Szeretem az oro­szokat humorérzékük miatt s azért, mert mélyek az érzé­seik, mert megvetik a nyárs­polgárokat. Lelkiviláguk mély. Le tudnak szállni a‘ legna­gyobb mélységekig s fel tud­nak szállni a legmagasabb csúcsokra, soha nem képe­sek megmaradni a lagymatag embertípus kedélyének ve­szélytelen színvonalán. Ez a benyomáson? akkor alakult ki, amikor megismerkedtem az orosz irodalommal. Ezt aztán igazolták az orosz emberek­kel való találkozásaim. önfegyelem: A leghaszno­sabb az összes fegyelem kö­zül. Postás. Gyerünk, járjunk mindnyájan. Azt mondják, hogy a postások nem szoktak szívszélhűdést kapni. Tánc. Azok a férfiak, akik­kel szeretek elbeszélgetni, so­ha sem táncolnak. Tartásdíj. Kitölti a szerelem elmúlásával keletkezett lég­üres teret. Marlene Dietrich köny­véből fordította: Sárközi Gyula Közelednek az érettségi vizs­gák és ez nem kis problémát okoz a negyedikeseknek. De ezen túlmenően van talán egy nagyobb problémájuk is: a pályaválasztás kérdése, amely nem a múlt évek eredményét zárja le, hanem életük irá­nyát szabja meg a jövőben. A ráckevei Ady Endre gim­náziumot kerestük fel, hogy képet kapjunk a tizennyolc­évesek további terveiről, szán­dékairól. Bár egész pontos statisztikát még nem sikerült összeállítani, mert az idén az elmúlt évekhez viszonyítva egy hónappal eltolódott a fel­vételi kérelmek beadásának határideje, így teljes képet csak május 10. után kapha­tunk a fiatalok továbbtanulási szándékairól. De Simka Imre igazgató dossziéjában ennek ellenére már ott feküdt negy­venhárom tanuló kérelme és a két negyedik osztályban folytatott felmérések azt mu­tatják, hogy a diákok nyolc­van százaléka tovább akar tanulni. Feltehetően nem lesz meg­lepő, ha elsőnek az orvostu­dományi egyetemet említjük. Nem is ragaszkodnak a buda­pestihez, lényeg, hogy sikerül­jön bejutni. Antal Géza pél­dául Debrecenbe szeretne ke­rülni. Édesapja is orvos, így otthonról van már egy kis gyakorlata, meg a nyári tábo­rozások idején ő volt mindig a tábor „felcsere”. Sokan szeretnének az ELTE bölcsészkarára felvételizni, a lányok közül pedig igen sokan választják a pedagógiai főis­kolát, a felsőfokú tanítóképzőt és az óvónőképzőt. Ahogy Lencsér Mária mondotta a többiek nevében is, szeretik a gyermekeket, van türelmük foglalkozni velük. ö már most is állandó kapcsolatban áll a gyermekekkel, négy éve úttörővezető az alsóbb osztá­lyokban. A fiúknál továbbra is köz­kedvelt a műszaki egyetem. Közelebb áll a gyakorlati élet­hez, mint az ELTE fakultásai, így fogalmazta ezt meg Ke- vitezky László, aki bár elő­ször atomfizikusnak készült, de megijedt annak „veszélyes­ségétől” és így a villamosmér­nöki pálya mellett döntött. Már van is némi „előtréning- je” a felvételihez, hisz évek óta dolgozik a matematikai lapoknak, azonkívül bekerült a tv „Ki miben tudós?” című adásának döntőjébe, őszintén elmondta azt is, hogy a dol­gok anyagi vonatkozásai is érdeklik "fes pályája ebben Is sokat ígérőnek látszik. És itt eszünkbe jut az igazgatóval folytatott beszélgetés arról, hogy a mai fiatalság igényei bizony egyre nagyobbak és a rádió vagy motorkerékpár nem jelenti az álmok csúcsát. Sajnálatos azonban, hogy a gimnázium érettségiző diákjai közül senki sem akar a me­zőgazdaságban elhelyezkedni, a felsőfokú oktatási intézmé­nyekbe nem jelentkezők is in­kább a tanácsban vagy a pos­tán az irodai munkát választ­ják. A fiúk számára a környé­ki Pest vidéki Gépgyár nyújt nagy segítséget, amely felveszi a tovább nem tanuló fiúkat és munkájuk mellett szakirá- , nyű technikumba küldi őket, ahol behatóbban foglalkozhat­nak a szerszámgépfejlesztés kérdéseivel. A hetvenhárom most végző negyedikes közül szinte uni­kum Reisinger Ibolya — ő ugyanis Színház és Filmmű­vészeti Főiskolára jelentkezett. Bár felvétele ebben az évben sajnos nem sikerült, nem vesztette el a kedvét és jelen­leg a budapesti kétéves stúdió- jellegű báb főiskolát végzi, ahol avatott művészek oktat­ják őt a színészmesterség alapjaira. Imádja a verseket, szavalataival sok kitüntetést szerzett már az ország kul­turálisé versenyein és mint „színésznő” is gyakorol' az is­kola színjátszókörének a kö­zeli községekben rendezett előadásain. Sikerének talán egyik legkedvesebb bizonyíté­ka, hogy vidéki nézőitől már levelet is kapott „Kedves Kál­mán” megszólítással, ugyanis akkor éppen fiúszerepet ját­szott a jövendő drámai szí­nésznő. Míg bekerül a főisko­lára, hasznosítani szeretné idejét és a laboratóriumi asz- szisztens képzőbe kéri felvéte­lét. A müsiaki pályákhoz kevés érzékkel rendelkező lányok nyelvérzékükkel kárpótolhat­ják t magukat és a Felsőfokú Külkereskedelmi Akadémiát elvégezve külkereskedelmi vállalatok alkalmazzák őket. Tyoszity Olga már most jól beszéli az oroszt, németet, szerbet és horvátot, az akadé­mián még az angolt is meg szeretné tanulni. További cél­ja pedig az, hogy esti egyete­men elvégezhesse a filológiát. Gyakorlatképpen addig is be­jár édesapjához a Csepel Autógyárba, hogy az azt elég gyakran látogató külföldi vendégeket segítse kalauzolni. Csak néhány érettségizőt kérdeztünk meg a sok közül, de az elmondott néhány pél­da is bizonyítja a fiatalok széleskörű érdeklődését és to­vábbtanulási vágyát. Tanul­mányi eredményük pedig iga­zolja törekvésüket, mert mint az iskola igazgatója mon­dotta: a két negyedik osztály átlaga a legjobb az iskolában, majdnem eléri a négy egészet. Reméljük, a sikeres érettségi és felvételi vizsgák letétele után egy lépéssel közelebb ke­rülnek terveik megvalósitásá- hoz. Fóti Judit Műteremben — Szánthó Imre rajza Egyes régi és mai fiatalokról füveim számának szaporod­ik tóval kénytelen-kelletlen megnyugszom abban, hogy már nem vagyok mai fiatal. Ez bizonyos fokig szerencse is, mert a mai fiatalokat min­denki szidja. Ki szidja őket? Természetesen mi, régi fiata­lok. Tény, való, hogy magam sem vagyok a végletekig el­bűvölve a mai fiatalok öltöz­ködésétől. általános műveltsé­gétől, főleg pedig modorától: végtére is ezért vagyok régi fiatal. Egyre régülö fiatalsá­gomat azonban egyelőre még nem lepte be annyira a por Május 9-én Szentendrén mutatják be a Mindennap élünk című új magyar filmet. Női főszereplője: Agárdy Ilona és penész, hogy némi össze­hasonlítást ne tudnék tenni. Mert melyek is a fő kifogá­sok? A mai fiatalok kedvelik a kelleténél rikítóbb, vagy ép­pen gyászsötét színeket, nem a mi ízlésünk szerint öltöz­ködnek. Köztudomású ezzel szemben, hogy a magunk ide­jén mi, régi fiatalok, egyene­sen tolakodtunk a szürke, semmitmondó öltönyökért, és akkor voltunk a legboldogab­bak, ha olyan jellegtelenül ruházkodhattunk. mint Ma­dách falanszterének lakói. : A mai fiatalok szokatlan ; ** stílusban és a szükséqes- ! nél többet táncolnak. Mennyi- ; vei jobb volt nekünk, régi j fiataloknak, akiket a még : régebbiek (azt hiszem, ezeket ! már nyugodtan nevezhetjük ! öregeknek) csak a charleston ! és az on-step botrányos figu- ; ráiért kárhoztathattak. (Törté- :nelmi tény egyébként, hogy a \ bécsi hercegérsek valamikor a : városáról elnevezett erkölcs- \ felen valcert is egyházi átok- ; kai sújtotta, amit a valcer j egész jól kibírt.) Ezenkívül \ bennünket, régi fiatalokat, ; úgy kellett karikás ostorral el- \ terelni egy-egy táncmulatság- \ ra. mert szívesebben ültünk \ otthon és sütöttünk pogácsát \ hamuban. t A mai fiatalok jelentős ré­sze nem érdeklődik komolyabb problémák iránt és csak fe­lettébb ködös fogalmuk van a relativitás elméletéről. Bez­zeg mi, régi fiatalok, szabad óráink zömét Kant: A tiszta ész kritikája című művének a századforduló szellemi éle­tére gyakorolt hatásának elem­zésével töltöttük. A mai fiatalok túlságosan hangosak és szokatlan mód­szerekkel igyekeznek kitűnni a lányok előtt. Mi régiek aztán nem’ Mi zordan és ridegen há­tat fordítottunk a női nem­nek: — ezért is lőttek a vi­lágra a mai fiatalok. 17,égül. a mai fiatalok nem ' örülnek kellőképpen a nevelő szónak és nem fogad­ják örömnvalogva, ha valaki: ..Most pediglen meg lesztek nevelve?' csatakiáltással le akarta húzni a skalpjukat. Mi. régiek egyszerűen lelke­sedtünk ezért és soha nem akartuk eleink helyett, sőt ve­lük szemben, megváltani a vi­lágot. Mert mi. régi fiatalok, ugyan­is makulátlanok voltunk, hi­bátlanok. tiszták, már a szüle­tésünk pillanatában tökélete­sen készek. Csak egyetlen hi­bánk akad: — nem vagyunk mai fiatalok. Menthetetlenül régiek let­tünk. Ordas Iván

Next

/
Thumbnails
Contents