Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

1963. MÁJUS 21, KEDD NÉHÁNY GONDOLAT AZ ÉLETRŐL, S AZ EMBEREKRŐL Madár a tolláról, az ember a munkájáról is felismerhető. * Többet ér ma egy baráti szidás, mint ravatalom» fölött a hozsannázás. ¥ Ha megbírálják, az önérze­tes duzzog. A főnök kritikáját a talpnyaló szívvel köszöni. ★ Labdarúgásunk jövője biz­tosított. A helyezkedést ma már családi körökben is ta­nítják. ★ A helytállásról különösen akkor tudok szépeket monda­ni, amikor még nem fáradtam bele a helytállásba. A HÁZASSÁGRÓL Egy elrontott házasságnak két' Oka van: a férj, a fele­ség ...és esetleg egy harma­dik. ★ Az igazi házasságban teljes a szabadság. Mindkét fél sza- j badon gondolkodik. 1 MAGAMRÓL Elvesztettem az önbizalmam, j Most már rajtam kívül ma-1 garnnak tetszem a legjobban.; * Szeretem nézegetni a nőket. Miért ne?! Hiszen csak hűsé­get esküdtem, vakságot nem! ; Szikora István 1 AZ ÚJ CSALÁDTAG A vállalati összevonások so­rán több új üzemme] szapo­rodott megyénk iparvállala­tainak népes családja. Az egyik új családtag a volt Dugattyú- és Csapágy öntő- gyár, amely Budapesten, a Béke téren székel, s a Csepel Autógyár gyáregysége lett. Első látogatásunkkor Imre János párttitkár, a műszaki osztály vezetője mutatta meg az új rokon házatáját. Ä rö­vidített nevén DUCSA nem mammutüzem. A földszintes irodákhoz földszintes üzem­épületek tartoznak. A mű­helyek kormos falai közt olajos munikaruhás emberek serénykednek. A pillanatkép eléggé egyhangú, de a láto­gató hamarosan felmelegszik az elektromos olvasztókemen­cék mellett. Mintha évtizedek óta is­mernénk valamennyi új, fe­hérköpenyes é® munkaruhás barátunkat. Itt is, ott is akad egy kis idejük, amíg az öntő­kanalakból a kokiilákba öm­lik á folyékony magyar ezüst, hogy elújságolják, mi min­dent csináltak már eddig, és milyen új gondolafok forrnak még bennük. Gépe­ket mutatnak, amelyeket sa­Új élelmiszerbolt nyílik Szentendrén Már régebben kér élelmi­szerboltot Szentendre város tanácsától a 23-as kilométer­kő környékének lakossága. Innen a legközelebbi élelmi­szerüzlet. is nagyon messze esik és így a környéken la­kók mindennapi bevásárlásu­kat csak nehézkesen bonyo­líthatják le. A városi tanács a lakók ké­relmét. továbbította. _a_ megyei tanácshoz, amelynek kereske­delmi osztálya és a Nyugat­Pest megyei Élelmiszerkiske­reskedelmi Vállalat vezetői a város illetékes vezetőivel együtt hétfőn tartották meg a .helykijelölési eljárást. Megta­lálták az új bolt számára a környék lakosságának is meg­felelő alkalmas helyet és így rövidesen megkezdődhet an­nak az épületnek a felépítése, ahol, ha csak lehet, még ez év. végé. előtt megnyílik a leg­újabb szentendrei élelmiszer­bolt. MÁJUSBAN A TEL ELLEN Nem elkésett akció, de nem is a következő tél ellen ké­szülődnek a szobi vasutasok, /©most elmúlt nehéz téli pe­riódus sok kellemetlen, gazda­ságilag káros következményét próbálják megszüntetni. Komp­lex értekezleten határozták el, hogy a szállító vállalatokkal egyetértésben — törlesztik az időjárás okozta adósságot. ötvenegyezer tonna áru maradt elszállítatlan a nehéz téli hetekben. Ennek pótlását vállalták a szobiak saját állo­másukon. Nem jelent keveseb­bet ez, minthogy havi tizen­hétezer tonna terven felüli árumennyiséget kell útnak in­dítani. Hogyan sikerült ez eddig? Áprilisban a tervezett har- mincegyezer tonna helyett negyven kilenc ezer tonnát szál­lítottak el az állomásról. Mind­ehhez hozzá kell tenni, hogy ez a számadat, amint a fel­sorolt többi adat is, csali a he­lyi forgalomra vonatkozik. Gondjuk maradt emellett a megnövekedett nemzetközi te­herforgalom is. Május 23-tól már könnyeb­ben eleget tesznek a vállalt többlet kötelezettségnek, mert szolgálatba lép az új határ­állomás, a csehszlovákiai Stu- rovóban. Itt a két szomszéd ország vasutasai, átmenőfor­galmi szakemberei közösen dolgoznak, hogy meggyorsít­sák a nemzetközi forgalmat. Ennek következménye lesz, hogy Szob állomáson többnyire csak keresztül futnak a szerel­vények, s nem zavarják a he­lyi munkát. A közeli két kő­bánya dolgozói és szállítás- vezetői különben pontos ter­vező-szervező munkával segí­tik a MÁV munkáját. A sok esztendeje szolgálatot teljesítő vasutasok nem emlé­keznek ilyen nagy forgalom­ra, de ezzel együtt gyorsan fogy a restancia. A küzdelem a tél ellen — legalább utó­lag — eredménnyel zárul. Gomhaparadicsom Gödöllőn Pirkad az ég alja, ébred az' erdő. madarai köszöntik a na­pot. Emberek jelennek meg az erdőn, harmatot taposva kere­sik fel a gombatelepüléseket. A napokban az Erzsébet- park bejáratánál beszélgettem Palicza Józseffel, a máriabes- nyői csemetekert vezetőjével, ö irányítja a park felújítási munkáit. Beszélgetés közben megérkezett Preyer Gyula gombaszakértő. Négy eszten­deje jár ki Gödöllőre és eb­ben a 25 hektáros parkban kutat a gombák után. Meny- nyiségileg nem nagy hozamú­ak a park gombalelőhelyei, de számszerűség, illetve fajta szempontjából különlegesség­nek számítanak. A gödöllői parkba a gombaspórák telepí­téssel kerültek és kerülnek manapság is, amikor a Termé­szetvédelmi Tanács felügyele­te és a máriabesnyői csemeté­kért gondozásában újítják fel a védetté nyilvánított parkot. Preyer Gyula a négy év alatt 263 féle gombára bukkant, Különös szenvedéllyel beszélt róluk és elujságolta, a közel­múltban sikerült találnia egy ritkaság számba menőt, a csipkés tallóőzlábot. ját maguk terveztek és készí­tettek. Meglepő, milyen messze lát­nak a füstös falak közül. Kí­sérőnk és a többiek szaval messze vezetnek bennünket innen. — 1900-ban 7300 tonna al­míniumot termeltek a világon, 1960-ban pedig ez a szám meghaladta a négymilliót — mondja Imre János. — .S Magyarországon? — 1938-ban 1309 tonna volt, ami 1960-ra 50 ezer tonnára nőtt. — Szép szám. — Igen, de nem ilyen szép a kép, ha azt is hozzátesszük, hogy a hazai öntvénygyártás teljes mennyiségében az alu­mínium, illetve a könnyűfé­mek körülbelül csak 3,5 szá­zalékot képviselnek. — Ez a többi ipari ország­hoz viszonyítva valóban ala­csony. — Ha a könnyűfémöntvény gyártási technológiáját vizs­gáljuk, a műszaki elmaradott­ság még szembetűnőbb; — Miért? — Mert könnyűfémöntvény- termelésünk körülbelül 60 szá­zaléka homokformázással ké- | szül. Az ipari országokban ál- ' tatában fordított az arány. — Bizonyára nyomós okai vannak, hogy nálunk még ennyire kedvezőtlen az arány. Talán nem volt elég lehető­ségünk megfelelő beruházá­sokra. Válaszként először körbe­mutatnak kis birodalmukban, s szó nélkül is érti a látoga­tó, hogy számottevő beruhá­zásnak nyoma sem látszik itt, mégis mindenütt kokillába ömlik a folyékony fém. — Akkor hát hol kell ke­resni a választ? — Az okokat a sok helyütt még meglevő, nehezen változó szemléletben kell keresnünk — mondják. —, Pedig most már megdönthetet­len eredményekkel tudjuk iga­zolni, hogy a pártnak a terme­lékenység növelésére és az anyagtakarékosságra vonatko­zó útmutatásai ebben a gyár­tási ágban is általános érvé­nyűek és megvalósíthatók. Azt is elmondják, hogy a kokilla valóban többe kerül, mint a homokforma. De az is igaz, hogy a homokformát csak egyszer lehet használni, a kokillát pedig, mivel fémből van, nagyon hosszú ideig. Még­is vannak, akik azt vitatják, hogy a kokilla csak nagy da­rabszám öntésénél kifizetődő, ök tényekkel igazolják, hogy egyes típusoknál már 100—200 darabnál gazdaságosabb ered­ményt értek el. Előkerülnek a példák. Az élelmiszeriparnak korábban homokformázással gyártották a lisztcentxifugaház öntvé­nyét. Ez 23 kilót nyomott. A kokilla elkészítése után az öntvény súlya 14 kilóra csök­kent. Amikor a gazdaságossá­got vizsgálták, kiderült, hogy a kokilla elkészítési költségé­nek levonása után darabon­ként 580 forintot takarítottak meg. Igaz, hogy ez a megtaka­rítás a megrendelőnél jelent­kezik, de hát ez népgazdasági szempontból nem lényeges. Azt is kiszámították, hogy a ko­killa ára 150 öntvény legyár­tása után megtérült, s ez a megrendélőnék körülbelül fél évi szükséglete volt. Azt is lemérték, hogy ezekből az öntvényekből egy jó öntő és 1 .........— ■ni wi ■ m agkészitő műszakonként 15 darabot tudott elkészíteni, míg kokillával ketten 40 darabot öntöttek egy műszakban. A termelékenység növelése mellett az anyagtakarékosság is számottevő. Például az önt­vényfelhasználó üzemeknél még ma is rúdöntvényekből készítik a különböző méretű szíjtárcsákat. Ezeket kokillá- val alakra és méretre tud­ják önteni, s így az anyag 30—40 százaléka megtakarít­ható, nem is szólva a forgá­csolási időről. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár, az Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyár és az Ikarus-gyár csupán ezekkel a tételekkel évenként külön-külön fél-, illetve egymillió forintot ta­karított meg. Ugyanez a mód­szer a szíjtárcsákon kívül tartókonzolok, csapágybakok és még sok más f azonöntvény gyártásánál is ugyanilyen sikerrel alkalmazható. Átlagban 15—20 százalékos anyagtakarékosság érhető így el, ami áz egész országban évenként 400 tonnával több könnyűfémöntvény gyártásét tenné lehetővé a mostani anyagfelhasználás mellett. S ami ugyancsak nem elha­nyagolható, egy kiló alumí­niumot 7 deka olajjal lehet felolvasztani. Ez az említett 400 tonnánál 28 tonnára rúg, ami már tetemes ősz- szeg, ha azt vesszük, hogy ennyi olajat feleslegesen ége­tünk el. — Ennyi érv is elegendő ah­hoz, hogy megértse az em­ber, az új módszer a jobb. Akkor miért ragaszkodnak egyesek a régihez? Saját tapasztalataik alap­ján magabiztosan válaszol­nak: — A kokillaöntés maga­sabb képzettséget és több felelősséget kíván a műszaki dolgozóktól. Ezt pedig még nem mindenki vállalja. — És a DUCSA merre tart? — Már túljutottunk a ko- killakészítés nehezén. Kü­lönböző gépegységeket ké­szítettünk a kokillarészek nyitására és zárására. "így csökken a nehéz fizikai munka, de már ennél is messzebbre nézünk; úgy érezzük, elég sikeresen rakjuk le a fém­öntés gépesítési folyamatá­nak alapjait. Reméljük, rövidesen a töb­biek is velük tartanak ... F. I. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Sok ezren a békegyűléseken A Hazafias Népfront kere­tében működő, a leszerelési hónappal foglalkozó operatív bizottság ülésén értékelték a májusi békehadjárat eddigi eredményeit. Megállapították, hogy a dolgozók legkülönbö­zőbb rétegei nagy aktivitással vettek részt az általános le­szerelés, a békés együttélést követelő gyűléseken. Az eddi­gi találkozókon sok ezren vet­tek részt a járásban. Nincs egyetlen olyan község sem, ahol akár rétegtalálkozók, akár nagygyűlések, -vagy asszony- találkozóik keretében ne fog­lalkoztak volna a VI. magyar békekongresszus tiszteletére kezdeményezett leszerelési hó­nap fő célkitűzéseivel. Szeptembertől—májusig: 260 ismeretteriesztő előadás A járási tanács végrehajtó bizottsága a járásban folyó művészeti és ismeretterjesztő munkát vitatta meg legutóbbi ülésén. A múlt év szeptembe­rétől ez év májusáig a ceglédi járásban 260 ismeretterjesztő előadás hangzott el, az érdek­lődők száma meghaladta a 10 ezret, öt faluban termelőszö­vetkezeti akadémiákat szervez­tek, amelyek átlagban 25—30 embert vonzottak. Abonyban, Albertirsán és Jászkarajenőn nagy sikerrel zajlottak le áz ifjúsági akadémia előadásai. Az előadások tematikáját elő­zetes közvéleménykutatás alapján állították össze. Mike- buda község kivételével a já­rásba mindenhová eljutnak a hivatásos színészek. A műked­velőcsoportok eredményesen közreműködnek a nemzeti ün­nepeken, a községek különbö­ző rendezvényein. A kulturá­lis szemlére a járás nyolc szín­játszó csoportja, két irodalmi színpada, tíz népi tánccsoport­ja, négy énekkara és tizenkét szólistája nevezett be, össze­sen 345 szereplő. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a szem­lén az Abonyi Földművesszö­vetkezet együttese, az abonyi József Attila Tsz színjátszó- csoportja, a kőröstetétleni Vö­rös Csillag Tsz és a törteli mű­velődési otthon léánycsoport- ja. a Petőfi Tsz közel 4000 hol­das gazdaságának területe. Az idén több mint 70 hold szőlőt telepített a közös gaz­daság, a vesszőik meg is.fo- gamzottak. A tervet másfél holddal túlteljesítették. 1965- ig a gazdaság 200 hold szőlőt telepít. A rozs jó termést ígér A dinnyések is szorgalmasan dolgoznak, előreláthatólag a dinnyére sem fizet majd rá a Petőfi Tsz tagsága. A kis­teleki dűlőben virágzik a bor­só, másfelé is biztató képet mutat a határ. Számottevő műveletlen terület sehol sincs, legfeljebb egy helyen kell az őszi gabonát — miután kifa­gyott — kiszántani. Nyolcszáz új szezonmunkás Bár a Nagykőrösi Konzerv­gyár lassan elveszti szezonjel­legét, ma még tavasztól őszig szükség van alkalmi munkásokra. A szezonmunká­sok szerződtetése most fo­lyik. Eddig már 680 nőt és 120 férfit szerződtettek a nyá­ri munkára. A szerződött férfidolgozók többségét egye­lőre a gyárban folyó építke­zéseknél foglalkoztatják A helyi gimnáziummal is szer­ződést kötött a konzervgyár. A megállapodás alapján a diákok külön csoportban, tanári felügyelettel kereshetik meg nyáron a nyaraláshoz, vagy az öltözködéshez szük­séges zsebpénzt. Az idény­munkára alkalmaznak néhány egyetemen és főiskolán tanu­ló nagykőrösi fiatalt is. Százhat van hold szőlő, és gyümölcsös A nagykőrösi Petőfi Terme­lőszövetkezetben mindössze 100 hold szántása van még hátra. Ez a terület eddig annyira nedves volt, hogy a gépek nem voltak képesek ott munkába állni. Most 12 traktor dolgozik nyújtott mű­szakban a 100 holdon. Be­fejezéshez közeledik a közös gazdaságban a kukoricavetés. Csányi dinnyések az idén 28 hold sárgadinnyét és 56 hold görögdinnyét termelnek, a pa­lántázás folyik. A múlt év őszi és az ez év tavaszi te­lepítési tervét teljesítette a termelőszövetkezet, összesen Ahogy elhagyja az ember ; 160 holdon létesítettek szőlőt, Tápiósápot, rögtön elé tárul | illetve gyümölcsöst. HATARSZEMLEN TAPIOSAPON „Felfedeztük Magyarországot!“ — Hogyan jutottam ehhez a remek álláshoz?. dasági kapcsolato­kat. Mondhatná va­laki: az üzleti ér­dekek úgy kíván­ják, hogy különki­adásokban foglal­kozzanak a szovjet, a magyar vagy a csehszlovák iparral. Ha így lenne, már önmagában ez is örvendetes. Ám en­nél sokkal jelentő­sebb az érv. Peter Zentner így fogal­maz: — Felfedeztük Ma­gyarországot! Csak itt láttuk, mennyi­re hibás az a kül­földön kialakult vé­lemény, hogy Ma­gyarország gyümöl­csön, zöldségen, élel­miszereken kívül mást nem képes szállítani. Sydney Pauláén szerényen hozzáte­szi: — Reméljük, szán­dékunk sikerrel jár. Nem vállalkoztunk többre, csak bemu­tatni a magvar ipar néhány termékét. Nem tudni, a két­ségkívül konzerva­szép műszaki fotó­kat. Senki nem mondja ki, de egy kicsit mindenkit ha­talmába kerít az érzés: elismerés, kö­szönet ennek a két fiatalembernek és munkatársaiknak. A különkiadás 22 ezer példányban eljut minden jelentősebb angol céghez. Cég­vezetők, direktorok, részvénytársaságok elnökei és trösztök vezérei forgatják lapjait. Felfigyelnek a Ganz-gyár termé­keire, az ELEKTRO- IMPÉX ajánlatára, a Csepel Autógyár­ra és az lkarusra. Az ajánlólevél: Mr. Alan Green angol keres­kedelmi miniszter meleghangú elősza­va az angol —ma­gyar gazdasági kap­csolatok örvendetes fejlődéséről. Mel­lette Incze Jenő kül­kereskedelmi mi­niszter nyilatkozata. Az Envoy Jour­nals cég kétségkí­vül szívügyének tart­ja a Kelet—Nyugat közötti normális gaz­Történetünk hőse két angol fiatalem­ber. Különös is­mertetőjelük? Alig­hanem nincs. Mo­doruk sima, öltöze­tük a legutolsó divat szerint. Bemutatko­zódnál megkérdik: milyen nyelven óhaj­tok beszélni velük. (Hová tűnt a század eleje „splendid iso- lation”-e, az elszi­getelődés dölyfe, amelynek egyik fő szabálya volt: „Ha velünk akarsz tár­salogni, tanuld meg nyelvünket!’’) Syd­ney Pauláén igazga­tó az Envoy Jour­nals cégnél. Peter Zentner a reklám­főnök. Két tekinté­lyes angol, egy be­folyásos kiadó kép­viseletében. Nem turisták, hi­vatalos ügyben időz­nek hazánkban. Büszkén, örömmel nyújtják át újság­íróknak, külkereske­delmi szakemberek­nek, közgazdászok­nak néhány hetes magyarországi tar­tózkodásuk gyümöl­csét: az „Industrial Intelligence” külön- számát, amelyet tel­jes egészében ha­zánknak szentelnek. Irigyen nézzük a kitűnő papírt, a tív Angliában mi­lyen fogadtatásban részesült az Indust­rial Intelligence szép kiállítású, 28 olda­las különkiadása. Annyi azonban bi­zonyos, Pauláén úr és Zentner úr jó szolgálatot tett ha­zánknak. Igazai kell adni Mr. Zentner- nek, aki így búcsú­zott: — Mi azt tartjuk: aki kereskedik, gyű­löli az ellenséges­kedést. Induljanak csak útnak Buda­pestről szerelvények, teli magyar iparcik­kekkel, műszerekkel Anglia felé. És ha­józzanak be ..Made in England” felira­tú szövetvégeket, gépeket a Csator­nán, budapesti cím­re. Az együttműkö­dés, a normális nemzetközi kapcso­latok efféle köve­teit — úgy gondoljuk — mindenfelé szíve­sen látják. Tegyük mindjárt hozzá: akárcsak az olyan nyíltszívű, ha­zánk iránt őszintén érdeklődő jószándé­kú szakembereket, mint az Envey Jour­nal Budapesten járt képviselői. Gyapay Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents