Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-17 / 113. szám
4 rK.au jWECISf f^ártop 1063. MÁJUS Ív', Az akarat még nem egyformán erős — Nem elég, hogy cigány, még kacska is, A keze beteg. Sehol nem kellett. Nem akarták felvenni sehol — így panaszkodik férje sorsáról Hevesi József né, amikor Tahitót- faluban meglátogatjuk. Valóban Hevesi József egyik keze beteg. De a másikkal szívesen dolgozik. Régóta keresett munkát, de valami indokkal mindig elküldték. Korsós László, a Szentendrei Járási Pártbizottság és a cigányokkal foglalkozó bizottság egyik tagja meglátogatta őket és hívta: keresse fel Hevesi a pártbizottságon. Megkezdődött a telefonálgatás, Ide is, oda is szólt Korsós László. Azt sem tudni pontosan, hányszor volt nála Hevesi József, amíg a gyáraik, a hivatalok vezetői tiltakozása, akadékoskodása után szinte Gyűlik a vályog Kovács Júliánál rábeszélés nélkül felvették a Szentendrei Papírgyárba. Addig bizony az is előfordult, hogy valamelyik gyárkapunál feltartóztatták, beljebb nem engedték. Munka, nélkül ballaghatott haza. Már napok óta a papírgyárban dolgozik. Hegedűs István j gül a cementárugyárban az asszony is helyet kapott. Egy napig. Azután kimaradt. — Igaz, mások ugyanazt végezték, amit én. De nekem nehéz volt, meg hát..szokatlan — magyarázkodik Hevesi Józsefné. — És csak szó nélkül elmaCsek jót mondhatunk róla — újságolja Hegedűs István Korsós Lászlónak Engem helyezzenek el! — rixnánkodik Virág Béláné igazgató épp a minap számolt be Korsós Lászlónak: — Egyezer sefn mulasztott. Egyeljük a munkáját is, és hidd el. csákó ját rpogáhatunk róla. Még HW'VefSzük észre, hegy nem egészséges1 ember. A feleségével azonban baj van. Már á munkakönyv megszerzése is nehézen sikerült: A régit elveszítette. Az új kiváltására pedig rém tellett. radt? — kérdeztük, amit úgyis tudtunk. Zavarba jön, szégyelli magát, kivált Korsós László előtt. Ákkór sütötte . azonban legmélyebbre szemét, amikor barátnője, Virág Béláné kérni kezdi: — Engem’ helyezzenek el! Én nem félek a nehéztől, én nem hagyom . ott a helyem. Igazán segítenek? Jaj, de jó! S csodálatosan, beszédes szeme nevetett a boldogságtól. Nem győzte ismételni: most már nemcsak a férje, de ő is dolgoztat! A férje ugyanis négy éve jár a Budapesti Mezőgazdaságii Gépgyárba. Ilyesmire vágyik Virágné is. Kőiben hozzánk szegődik egv idősebb asszony. Nehéz volt... meg hát szokatlan — magyarázkodik Hevesi Józsefné ötven forint. Korsós, aki nem csupán hivatalból lót-fut a cigányok ügyében — zsebéből fizette ki az ötvenest. Lehet ezen vitatkozni: helyesen tette-e vagy sem, de a lényeg, hogy kiadták a munkakönyvét. Azután ismét kezdődött a sok-sok telefonálgatás és véAzt mondja, a Bélával beszélne, de azért csak nem mozdul, miniket figyel. Béláról meg is feledkezik, nem nagyon palástolja, hogy csak ürügy volt kíváncsiságára: — A házak miatt jöttek? — faggatózik. Azután Kovács Júliát keressük. Keze nyomát előbb találjuk, mint őt. A házuk a belvíz idején dőlt . össze. Most szükséglakásban él. A járási pártbizottság, illetve az e célra létrehozott bizottság azt ígérte, hogy a károsult családoknak segít. Ajtót, ablakot,, tervrajzot, szakmunkást ad az új otthon építéséhez. Mindezt azonban csak akkor, ha látják, hogy a házépítők hozzákezdenek a vályogvetéshez. Az öt család közül még csak. Kovács Júlia iparkodott. A többiek tétováznak. Van, akii a. másikra vár és olyan is, aid fél, hátha nem segít mégsem senki. Kovács Júlia dolga is nehéz. Sokszor még szomszédai sem értik meg, hogy valami szebbre, jobbra tör. Kijelölt telkén a karókat is kidobálták. Azt sem tudja, hová tegye vissza?- Néhányon csupán azt tekintik, hogy a férfi, akivel együtt él, nem rendes ember. Különbséget azonban nem tesznek: egy család és kész! Nem veszik észre, hogy az asszony szeretne kitalálni a sötétből. Nézzenek csak be .szükségotthonába! Számolják meg, hány csinos kis ruhát varrt unokájának. És azt: milyen tisztán, rendesen tartja őket. Három ráncos pirosbabos 'táncszoknyát mutat: azt hitte, az ő unokája is szerepel majd a színpadon, ügy, de úgy szerette volna! Hiszen megérdemelné: jeles tanuló. Azután egy fehér, gondosan rakott szoknya kerül elő. És míg a ruhák közt matat, igazi nagymamái hévvel unokáját dicséri. A kislány szerényen húzódik félre. Akkor is hallgat. amikor nagyanyja bevallja: — Nagycságák kérem, én még írni-olvasni sem tudok. Mielőtt búcsúzunk, mindŐrá büszke a nagymama annyiunknak kezébe tulipán- csokrot nyom. Szép, piros tulipánok. Szánkon a tiltakozás: hiszen öt forintot is megér csokor jx De idejében harapjuk el a szót: világért sem sértenénk meg. A sarkon, észrevesszük, egy szőke fiatalember néz hosszan autónk után. Idevaló. Előbb beszélgettünk vele: az Öbudai Hajógyárban dolgozik. Akkor akarja kivenni a szabadságát, amikor építhet. Olyan otthont teremt masának, ahová már nyugodtan asszonyt is hozhat — tervezgeti. Tisztes távolban nyomunkban volt egész délután. Talán mondani akart még valamit, csak valahogy nem fogalmazta meg. Mi azonban így is értettük. Őt, Virág Béláriét, Hevesi Józsefet, Kovács Júliát is. Valamennyien más- ról-másról beszéltek új barátjuknak, Korsós Lászlónak, de lényegük úgy hasonlított: másképp, egészen másképp akarnak élni! Ma még mezítlábasak a gyerekek, ' egyik-másik szoba ritkán lát seprűt, és olykor még a veszekedés is messzire hallik. Az akarat sem egyforma erős és a készség sem hozzá, de egy bizonyos: a távolság, amerre kémlelnek, már belátható és egész szivüket adnák azoknak, akik megfogták kezüket és elindították őket a járatlan úton. Sági Agnes Foto: Gábor Viktor A KÖLTŐ RANGJA Megjegyzések Juhász Ferenc „József Attila sírja" című verséhez Költőnek ]eninj rangot jelent. Méghozzá Kossuth-díjas költőnek, alig a harmadik „X” betöltése után! Jó érzés lehet fiatalon a lexikonban szerepelni. Az igazi rangot, az igazi dicsőséget azonban az jelenti, ha hétről hétre, hónapról hónapra várják az olvasók, a verskedvelők költőjük szavát, verseit. Kell-e annál többet mondani, mint azt, hogy három irodalmi folyóiratunk: a Nagyvilág, a Kortárs és az Uj írás pillanatok alatt hiánycikk az újságárusoknál? Mind többen szomjaznak az irodalomra, mind többen keresnek felüdülést a novellák, a versek tengerében. Magam is így vagyok. Rohanok az újságárushoz, lázasan olvasok, barátaimmal vitatkozom egyik-másik íráson, és azon sem csodálkozom, amikor kora reggelenként a Gellért-usZodában nem is egy Kortársat vagy Uj írást látok a pihenőknél. Feltűnésekor Juhász Ferencet is szerettem. Lírája hozzám, nekem is szólt. Mostanában azonban legtöbbször csak beleolvasok verseibe — idegen lett. Hogy a legutóbbi Uj írásban mégis elolvastam a „József Attila sírja’’ című versét, csak azért- történt,’ mert nyomában óriási felháborodás keletkezett. Kíváncsi voltam: csak a prűdök, az álszentek,. a mindenben hibát keresők tiltakoznak-e, vagy valóban van ok a háborgásra? De érdekes-e az én véleményem? Hiszen nem lehet azt kívánni: mindenki egyformán értse, szeresse Illyés Gyulát, Baranyi Ferencet, Váczi Mihályt vagy Benjámin Lászlót. Ki a lírát, ki az epikát, ki mást szeret. A költő, amikor •pennát fog, nem is vezetheti tollát az a gondolat: kinek járjon most kedvében? v _ Ez azonban nem mond ellent annak, hogy minden vers gyönyörködtetni akar, S a szerkesztők _ helyes en! — olyan költemények előtt sem zárják be szerkesztőségük ajtaját, amelyek nem mindig sikerült művek, olyan költők előtt sem, akik keresik az új formákat, s nem mindig követik a régi verstani szabályokat, de formájuk megfelel tartalmuknak és így vagy úgy szépséget, esztétikái gyönyörűséget fe! dezhet fel bennük az olvasó. Nem így a legutóbbi Juhász • Ferenc versben. Idézzek belőle? Nem. Hiszen a vers | jelzőtömegén, .zavarosséigám túl még számtalan helyen gusztustalan, ízléstelen, bán- í tó. Akadhat valaki, akinek | tessék ez az írás? j Akadhat, aki méltónak találja József Attilához? j Vagy új, szép gondolat okát ébresztene bárkiben? Zűrzavaros, enyhén szólva dekadenciájával, érthetetlen összevisszaságával szolgái valamit? Nem csupán és . nem is elsősorban Juhász Ferencről van szó. Eliszen nem . új dolog kimondani: mindenki azt ír, amit akar, amiről és amilyen mondanivalója, közölnivalója van. És úgy írja meg, ahogy tehetségéiből, leikéiből telik, ahogy hangulata presszionálja. Más azonban az, hogy mi marad író- asztalfiókban és mát találnak szerkesztőink közlésre méltóinak. Kérdés, hogy az Uj írás máskor talpon álló szerkesztői mért dobták sutiba jóízlésüket, miért váltak igénytelenné és nyitottak kaput ilyen „mű”-nek? Juhász Ferencnek is jobb szolgálatot tettek volna, ha visszautasítják. Hát még az irodalomnak és a versrajongókinak milyen tetszetős dolgot cselekedtek volna! Az Uj írást szerencsére már nem csupán „szakmabeliek” olvassák, nem js ez a fél ja. Ezzel a verssel, ezzel a mondandóval azonban aligha sízoigálta nemes törekvését. S. Á. Juháss Gyula és Móra Ferenc barátsága Tegnap délután hűszperces műsort hallottunk a Kossuth- rádióban Két meghitt, régi cimbora — Juhász Gyula és Móra Ferenc barátsága címmel. A versrészletekke! illusztrált előadást Magyar László, lapunk munkatársa,’ Juhász Gyula és Móra Ferenc barátja írta» Az irodalomtörténészek előtt is ismeretlen vonatkozását tárta fel „a két szegedi nagy” barátságának. A kitűnő társadalmi pozícióban levő és vagyonokat kereső Móra csendes irigykedéssel tekintett az örökösen pénzhiánnyal küzdő, még állandó íróasztallal sem rendelkező Juhász Gyulára. S ennek oka, hogy az ifjúkorában lírikusnak indult Mórát Juhász Gyula költészete döbbentette rá lírájának középszerűségére. Eltemette magában a lírikust, de élete végéig benne maradt a fájdalom, s a szelíd irigységgel párosult baráti tisztelet Juhász Gyula személye és költészete iránt. Az érdekes és az irodalomtörténet szempontjából is igen értékes írást Kovács Károly és Ladányi Ferenc tolmácsolta. Jelenet Az ismeretlenség határán című izgalmas magyarul beszélő szovjet filmből, amely június elején kerül bemutatásra megyénkben KÖNYVESPOLC Kazakevics: A KÉK FÜZET A nagyon tehetséges Kazakevics legújabb könyve, A kék füzet, Vlagyimir lljics Lenin éleiének egyik szakaszát, mondhatnánk a legizgalmasabb, legmozgalmasabb szakaszát dolgozza fel. A szépen megírt és rendkívül ízlésesen kiállított könyv Leninnek, az embernek állít emléket. A történelem nagy embereit, nagy egyéniségeit a közönséges halandó csak történelemformáló tetteikben ismeri, s hajlamos elfelejtkezni arról, hogy ők is emberek. Emberek, akik éppen úgy szenvednek, küzdenek, akik éppen úgy ■ álmatlankodnak fejfájástól gyötörve, mint az egyszerű emberek, akiknek nem állítanak szobrokat, s nevüket nem emlegetik évtizedek, évszázadok múlva is. Kazakevics könyve kézzelfogható közelségbe hozza Lenint, s az olvasó meggyőződik arról, hogy Lenint emberi tulajdonságai, rendkívüli akaratereje, bátorsága, humanitása, törhetetlen hite is alkalmassá tette a vezetésre. (Európa Könyvkiadó, Ni- kodémusz Elli fordítása. Az ízléses borítólap Pap Klára munkája.) Karel Capek: Egyszerű élet Mi minden lehet az emberből? Hány és hány út, lehetőség áll az induló ember előtt, s milyen óriási szerepe van a körülményeiknek, különösen akkor, ha az ember nem elég határozott, engedi magát sodortatni az eseményektől, a körülményektől. Capek hőse egyszerű életet élt. Halála előtt megírja élettörténetét, s kiderül, hogy legkevesebb nyolcféle ember, nyolcféle egyéniség küzdött benne élete folyamán, s hol egyik, hol másik került előtérbe, s az egyszerű élet nem is olyan egyszerű élet, mert tele van bonyodalmakkal, vívódásokkal, kísértésekkel. , Capek kedvenc témája az egyéniség boncolgatása. Az egyszerű élet befejező kötete egy trilógiának, amelyet teljes egészében az egyéniség kérdésének szentelt. Első kötete a Hordubal, a második a múlt év végén megjelent Meteor s harmadik az Egyszerű élet. A nagy cseh filo- zófus-tanár-írónak ez a trilógia a legjelentősebb alkotása. A három könyv mindegyüké külön-külön is teljes egészet ad, s rendkívül lebilincselő olvasmány. (Európa Könyvkiadó, Zádor András fordítása. A borító Pásztor Gábor munkája.) (lm) Most játsszák megyénkben A sárga cipő története című érdekes, színes lengyel filmet
