Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

1963. MÁJUS 12, VASÁRNAP "ijfúlan FEJEDELEMSÍR? ÁLDOZATI HELY? Amatőr régészek kutatómunkája a Holdvilág-árokban’ Zuhogó esőben állt meg a HÉV Budapestről érkező ko- * ra reggeli szerelvénye a po- mázi állomáson. Az utasok közül néhányan — köztük dr. Korek József, a Nemzeti Múzeum helyettes főigczgató- la is — kutatva nézett körül, keresve azokat, akiknek meg­hívására indultak útnak. Fii- | íöp Zoltán, egy budapesti | szövetkezet műszaki dolgo- j zója lépett eléjük, és men- J tegetőzött, hogy talán el j kellene halasztani a kirán- j dudást, mert az eső miatt ! a meghívottak legtöbbje úgy­is visszariadt az úttól. A meghívó levél arról szá­molt be, hogy egy amatőr ré­gészekből önként verbuváló­dott kis társaság a múlt év tavaszán nagyarányú régé­szeti feltárást kezdett el a Pomáz határában húzódó Holdvilág-árok legmagasabb pontján, a Ldm- hegy és a Csikóvár találko­zásánál, a Karolin-szakadék fölött. Napvilágra hozták egy feltehetően népvándór- láskori monumentális szikla- építmény jelentős részletét A munka azonban az illeté­kes szervek megértő támoga­tásának hiányában megakadt, sőt, mivel az engedély nél­kül végzett ásatások terüle­tén életveszélyessé vált a turistaközlekedés, ha nem kapnának segítséget és tá­mogatást, kénytelenek len­nének visszatemetni a már feltárt sziklaépítményeket is. Pedig hát megítélésük sze­rint nagy kár lenne értük, j hiszen eddig hozzájuk fog- | hatót sehol sem talált az j európai régészet. Szakadó esőben kapaszkod­tunk föl a dobogókői autó­buszra és indultunk a „tett- hely” felé. Közben kiderült, hogy vagy tíz amatőr ré­gész várta az állomáson a -vendégeket;, egyetemi hall­gatók, fiatal munkások, tiszt­viselők, köztük néhány nő is, akik mind a Holdvilág-árok titkait kutató törzsgárdához tartoznak. Az autóbuszról a Munka­terápiái Intézet telepénél szálltunk le, és innen vág­tunk neki a háromkilométe­res, helyenként elég meredek útnak. Útközben tudtuk meg az előzményeket. A régészek előtt a neve­zetes lelőhely nem ismeret­len. A figyelmet rá még Sashegyi Sándor hívta fel, aki regényes körülmények között három évtizeden át vallatta igen szép eredményekkel tit­kairól ezt a vadregényes vi­déket. A néphit a szédítöan mély szakadék fölött sejti Ár­pád sírját, talán még Atti­láét is... Fii löp Zoltán munkatársa volt Sashegyinek és a múlt év tavaszán két amatőr ré­gész társával, Mészáros Jó­zsef vállalati diszpécserrel és Bere Ervin gépkocsivezetővel csákányozni kezdett a mint­egy háromszázötven méteres magaslaton. Alig negyedórái csákányozás után már ki­derült, hogy a hegyoldalban hatalmas faragott sziklaépít­mények rejtőznek. Ettől kezdve minden sza­bad idejüket itt töltötték. • A turisták jól ismerik a környéket és szívesen ke­resik fel a Lám-hegy olda­lát. Feltűnt nekik a három amatőr régész, érdeklődtek a kutatás célja iránt, és a leg­közelebbi szombaton már csá­kánnyal, lapáttal felfegyver­kezve jelentkeztek, hogy ők is részt kívánnak venni o munkában. A kis brigád hét­ről hétre nőtt. így alakult ki a törzsgárda, és így' történ­hetett, hogy őszig közel hétszáz munkanapot áldoz­hattak a monumentális szik­laépítmény föltárására. Igen óvatosan, értékelik a fölfedezést, és szavuk el­árulja, hogy tudományosan is jól felkészültek erre a munkára. Beszélgetés közben pontosan idézik az egykori arab historikusok, valamint Anonymus és Kézai Simon feljegyzéseit, és a mai tör­ténelemtudomány megállapí- táSMU" -T r “ ■ — Semmi, bizonyosat nem tudhatunk- — hangsúlyozzák — csak feltevéseink lehetnek, de hogy reálisak-e ezek a feltevések, azt a további nagyarányú feltárás dönthet­né csak el. A legérdekesebb föltevés lényege körülbelül az, hogy a honfoglalás korában bizo­nyos változások történtek a honfoglaló törzsek politikai szerkezetében. Korábban ezek a törzsek úgynevezett kettős fejedelemség alatt éltek, ván­doroltak és harcoltak. Az egyik fejedelmet a Kende-nemzetség adta, ez volt a Levedi— Kurszán—Buda dinasztia, a másikat az Ügek—Álmos— Árpád dinasztia. 904 és 907 között történt a változás, amikor minden hatalom Ár­pád kezében összpontosult. A Kende nemzetség azonban továbbra is a honfoglaló ma­gyarok egyik leghatalmasabb nemzetsége maradt, birtoká­hoz tartozott a Pilis is, benne a Lám-hegy. Való­színűnek látszik, hogy a Holdvilág-árok fölötti szikla- építmény ennek a nemzet­ségnek volt valamilyen kul­tikus helye. Felső részén találtak néhány olyan üre­get, amelyről feltehető, hogy sírkamra volt, ahová talán a nemzetség vezetőit temet­ték el. A szakadék alatt szintén találtak hasonló, mes­terségesen vájt üregeket, le­het, hogy a nemzetség töb­bi tagjainak sírhelyét. A pontos meghatározás igen nehéz, meat, hiszen ed- I dig még sehol Európában nem találtak népvándorlás- laori fejedelmi sírt, és így i analógiák nem állnak a ré- | gészek rendelkezésére. Ha vi- ! szont ez a logikusnak látszó A Kende-nemzetség vad regényes sziklasírjai tőséget kapna a Holdvilág- árok sziklaépítménye. A beszélgetésben részt Korek József, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese és Faller László művészettörténész nagy érdeklődéssel ta­nulmányozza a sziklaépítményről készült felvételeket és vázlatokat feltevés beigazolódna, nem­csak régészeti, de történelmi szempontból is óriási jelen­ilyen hatalmas faragott sziklatömbö két tártak fel az amatőr régészek (Gábor felv.) edénytöredéket, fegyvert, de még emberi csontot sem hoztak napfényre, csupán né­hány madárcsomt került elő a sziklába vájt üregekből. — Lehet, hogy itt is fiktív sírok voltak — szólal meg az egyik fiatal amatőr archeo­lógus — o nagy halottakat valahol másutt rejthették el, hogy sírjukat a halottrab­lók ki ne foszthassák, Nem messze meredezik az a mai- régebben feltárt, húsz méter magas, teljesen: simá­ra vésett, függőleges sziklafal, amelyen a rejtélyes „kap­tárfülkék” láthatók, és ol­datában a titokzatos kút. Ez egy bariangüregbe nyíló, öt íhéter mély, kerek lyuk, amely egy sziklába vájt, hétszintű, szélesebb aknába vezet. Az üreget egy hu­szonegy méter magas, egy méter széles, kör resztmetszetű kürtő köti ösz- sze a sziklafal mögötti fenn­síkkal. Hogy mi lehetett a rendeltetése, az is még megfejtésre váró titok. Zuhog a zápor, a barlang természetes eresze alá húzó­dunk előle. Arról folyik a szó ismét, miképpen alakult ki az amatőr törzsgárda. Szombatonként, vasárnapon­ként jönnek a turisták. Kí­váncsian nézegetik a mun­kát, kedvet kapnak rá ők is, aztán már rendszeresen kijárnak. A nyáron egy böl­csészhallgató csoport bukkant fel. Köztük néhánynak szak­tárgya a régészet. A mun­ka tehát a szakmájukba vág. Guba László a vezetőjük. Két fiatal, érettségizett mun­kás, Tóth Attila és Mihály Péter csatlakozott hozzájuk, Itt kaptak kedvet a régész- kedésre, és azóta már fel­vételüket kérték a tudo­mányegyetemre. Szeles Sán­dor a Duna Cipőgyár stan- colója, Varró János a fő­város köztisztasági hivatalá­nak szb-titkára, a legkitar­tóbb munkatársak közé tar­tozik. A romantikus helyen per­sze a romantika is könnye» megterem. A brigád egyik alapító tagja, Mészáros Jó­zsef, itt ismerkedett meg Katókával. Néhány hét múl­va itt tartották meg eljegyzésüket. Ma már boldog házasok és minden víkendjüket itt töl­tik — csákányozással. Szelídül az eső. megindu­lunk a csuszamlós lejtő» visszafelé. — Szeretnénk folytatni a munkát — ■ mondja Fülöp Zoltán , szeretnénk hasz­nosítani az önkéntesen je­lentkező fiatalok lelkesedé­sét. Tapasztalhattuk, hogy különösen a bölcsészhallgatók és i számára milyen hasznos és ke- gyönyörűséges a társadalmi munkának ez a formája. Azt szeretnénk, ha a Nemzeti Múzeum vállalná a további feltárások irányítását, szak­embert állítana brigádunk élé­re. Szeretnénk, ha az ille­tékesek kellőképpen felfigyel­nének erre, a maga nemében páratlan sziklaépítményre, éa megteremtenék teljes feltárá­sának lehetőségét. A meghívott intézmények között volt az Országos Mű­emléki Felügyelőség is, amelynek képviseletében Fal­ler László művészettörténész vett részt a kiránduláson. Megítélése szerint ezen a he­lyen a Műemléki Felügye­lőségnek csalk akkor lesz szerepe, ha feltárásra kerül az évezredes sziklaépítmény. Korek József, a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyette­se, a visszaúton, a vonaton csak annyit mond, hogy a sziklaépítmény jelentősége kétségtelen, és nagyon sok tisztázásra méltó kérdést vet fel. Az amatőr régészék most reménykedve várják a fej­leményeket. Magyar László A Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából a Nemzeti Múzeumban újból bemutatják a fejedelmi kincseket császártól. Nagy érdeklődés­re tarthat számot az Or­szágos Széchényi Könyvtár­ban őrzött Nagy Lajos-kori képes krónika, továbbá a Corvinák. Szerepel a kiállí­táson Mátyás király címeré­vel díszített aranybrokát trónkárpitja és hatalmas ve­lencei üvegserlege is. II. Ulászló díszkardja egy olasz >; ötvös remekműve, s II. Gyula I pápa ajándékaként került Ma­gyarországra. A Fejedelmi kincsek című kiállítást május 12-től 26-ig tekinthetik meg az érdeklő- ! dők. (MTI) vesznék a lelkes munkatár­saik is, meglepő tájékozott­sággal. Alaposan ismerik a történelmet, az archeológia szakikifejezéseit. Nem lehel eldönteni, hogy ki köztük a bölcsészhallgató és ki az üzemi munkás. De egyfor­mán lelkes és egyformán fia­tal valamennyi. Közben a nehéz, esőáztat- ,ta, csúszós terepein fdlérünk az ásatás színhelyére. Kolosszális sziklatömbök meredeznek az ég felé, oldalukon jól látszanak az emberi munka nyomai. Korek József, a Nemzeti Múzeum helyettes főigazga­tója szerint ezeket a szikla- tömtoöfcet időszámításunk ti­zedik századában faraghatták meg, akkor véshették belé­jük a lépcsőket, az üregeket, de hogy milyen célból, azt egyelőre megállapítani ' nem Iahet. A legkevésbé valószí­nű az, hogy itt kőbánya lett volna valaha, mert ez a kő a leghitványabb fajta, laza andezit-tufa, ami épít­kezési célokra sohasem volt alkalmas, igen gyorsan szét­mállik. Nem lehetett itt kő­bánya, azért sem, mert a ki­fejtett kőtömböket még a mai technikai felkészültség­gel sem lehetne egyköny- nyen elszállítani innen. A kereken ezer esztendővel ezelőtt simára faragott, me­redek sziklafalakon imitt- amott 'tülönös bevésések láthatók. Lehetséges, hogy értelmes rovás-jelek, amelyeknek meg­fejtése a tudósok feladata lesz. Vannak olyan jelek, amelyekből azt is lehet következtetni, hogy a po­gány magyarok áldozati he­lye volt itt. Csak az a kár, hogy a szorgalmas csákányok í eddig egyetlen sírmeilékletet, A Magyar Nemzeti Mú zeumban a Budapesti Nem zetközi Vásár alkalmából újból bemutatják a Fejedel­mi kincsek című kiállítást, A múzeum régi anyagai mel­lett az „újabb szerzemények is kiállításra kerülnek. Lát­hatja majd a közönség az őskori aranykincseket, a két szkita aranyszarvast, a ki­állított három korona közül a legértékesebb Konsztanti- nosz Monomakhosz bizánci császár arany rekeszzománc díszű koronája, amelyet va­lószínűleg 1. Endre magyar király kapott ajándékba a

Next

/
Thumbnails
Contents