Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 85. szám

4 ^yfirfop 1963. ÁPRILIS 12, PÉNTEK Tízezer kötet — két szoba Látogatás a szentendrei járási könyvtárban ÖDÖN HANGULATÚ gir- be-gurba utca végén, a Duna- parton akadtam rá egy pa­rasztházban. Ahhoz képest, ahogy a helyiérdekűn elkép­zeltem egy „járási könyvtá­rat”, inkább zsúfolt, kis rak­tárhelyiségnek tűnt. Az egyik, sötétebb szobában tömött pol­cokon és szekrényekben áll­tak a könyvek, a kisebbikben éppen értekezletre készült a könyvtár négy dolgozója. A mostoha körülmények ellené- re, miután az értekezlet tár­gyáról kérdezősködtem, kide­rült, hogy eredményes könyv­tári és népnevelői munka fo­lyik itt. A szoros értelemben vett könyvtári munkán kívül más kulturális feladatot is ellátnak: író-olvasó találkozó­kat szerveznek a gyermekek­nek mesedélutánokat, a fel­nőtt érdeklődőknek klubdél­utánokat rendeznek és irodal­mi albumot készítenek egy- egy rendezvényük tárgyával kapcsolatban. Jó szándékú munkájuk ered­ményességét azonban korlá­tozza a helyhiány. A tízezer kötetből álló könyvtár állomá­nyának egyötöd része emiatt szorul a pincébe, rossz tárolá­si viszonyok közé. Kétezer kötetnyi érték van fokozot­tabb rongálódásnak kitéve. Nem nyerhet méltó elhelye­zést az értékes művészettör­téneti anyag sem. Nem ke­véssé fontos feladat ez, ha fi­gyelembe vesszük, hogy Szent­endrének aránylag nagy mű­vésztársadalma van, képző­művészek és keramikusok, akik szívesen keresik fel a szép gyűjteményt. A KÖNYVTÁR rendezvé­nyéi, amelyeket bizonyára szívesen látogatna nagyobb közönség is, a könyvtár helyi­ségeiben — két szoba — igen szűk korlátok közé szorulnak. Húsz személynél több nem vehet részt az író-olvasó ta­lálkozókon vagy a klubdélutá­nokon. Bár a kétszázhuszon­hét, kölcsönző olvasó nagy szá­zaléka gyermek, ennél na­gyobb az érdeklődők száma. A megoldatlan problémák kö­zé tartozik a nagyszámú gyer­mek kölcsönző ellátása a fel­nőtt olvasóközönség igényei­nek korlátozása n^jkiil. Ezt a nehézséget a bevált gyermek­könyvtár-rendszerrel lehetne esetleg elhárítani. A könyvtár négy nődolgozó­ja az állomány kezelése mel­lett rendszeresen számontartja az irodalmi folyóiratok anya­gát és továbbképző tanfolya­mon vesz részt. Lelkes és ki­tartó munkájukat segíthetnék a jobb munkakörülmények megteremtésével. T. Z. KÖNYVESPOLC Georgij Magyimov: Az igazi érc í j ogyan születnek a hősök? 11 Mi tettük rugója, hogyan és miért emelkednél: ember­társaik fölé, a tegnapi szürke­ségből, az egységes egészet, középszerűséget mutató tö­megből? Ezt a kérdést boncolgatja a tehetséges, fiatal szovjet író, egy dokumentum hitelességé­vel. A szocializmus, a kommu­nizmus építése, az egyszerű emberek millióinak minden­napi tevékenységének ered­ménye. Annak eredménye, hogy minden ember, álljon bármilyen poszton, minden nap hozzátegye a maga obu- lusait a nagy műhöz. A nagy mű építése azonban szinte na­ponta követel hőstetteket, na­ponta követel rendkívüli em­bereket, akik képesek elhárí­Vélez de Guevara : tani a munka elé gördülő aka­dályokat, akik lelkesedésük­kel, vagy egyszerűen csak be­csületes szorgalmuklcal moz­gósítják, magukkal ragadják a többieket. S hogy az adott pillanatban ki lesz az az ember, aki az érdeklődés középpontjába ke­rül, aki nagyszerűt visz vég­hez, azt a körülmények döntik el. S az író nagyszerűen bizo­nyítja, hogy az egyszerű szov­jet emberek az élet legnehe- , zebb pillanataiban is helytáll­nak. az egyszerű ember is tud hőssé válni, s akár életét is feláldozza, mert tudja, hogy miért harcol, miért dolgozik. A cél ad erőt az áldozatokhoz. S a névtelen építőből így válhat hős. (A kisregény az Európa Könyvkiadónál jelent meg.) A sánta ördög V élez de Guevara kalandre­génye a kor egész társ.a- j dalmáról ad keresztmetszetet. A nagy kópé, Don Cleofás, fog­lalkozására nézve deák, ka­landjain keresztül ad átfogó képet az író, a XVII. század Spanyolországról, társadalmi, erkölcsi viszonyairól. A szerelmi légyotton rajta­kapott deákot hölgye rokonai halálra üldözik, hogy bosszút álljanak rajta. Menekülés köz­ben egy professzor szobájában akad össze a kis sánta ördög­gel, akit a tudós palackba zár­va őriz. Don Cleofás kiszaba­dítja, s hálából a kisördög le­emeli a házak tetejét, s meg­mutatja a deáknak a derék spanyol honpolgárok életét. Hogy mi van a tetők alatt, azt az olvasók is megtudhatják, s közben kitűnően szórakoznak, s egyben teljes korképet kap­nak, mely természetesen' nem mentes az író csipkelődő, sza­tirikus szemléletétől. A nagymultú spanyol kópé- regények legjobbját kapja ke­zébe az olvasó, nagyon szép kötésben, az Európa Könyvki­adó gondozásában, Kondor Bé’a eredeti rézkarcaival il­lusztrálva. (tea) R eflektorf ényhen Rónaszéky András Legutóbb Dunai Ferenc Nadrág című darabjában lát­tam, az igazgató szerepében. Kíváncsian vártam ezt a ta­lálkozást, hiszen néhány hét­tel előtte Feleki Kamill t lát­tam ugyanebben a szerepben. Vajon adhat-e valami újat Fe­leki után egy fiatal színész? Adott. Rónaszéky más fel­fogásban állította a nézők elé az igazgatót, mint nagynevű színésztársa a pesti bemuta­tón. Energikusabb, fiatalabb embert formált a figurából, de hitelesen hatott így is. Tehetséges színész. Tíz éve játszik — vidéki közönség előtt. Pécsett kezdte. Az em­ber tragédiájának londoni színében Artúrt játszotta elő­ször. — Egy ki,csit furcsa volt mindjárt, a kezdet kezdetén a próba, hiszen operettszínész­A Nadrág igazgatójának szerepében nek, pontosabban táncos-komi­kusnak készültem — mondja. S a komoly hangvételű be­mutatkozást már a könnyű műfaj odaadó szolgálata kö­vette. Sybill, Viktória, Tava­szi keringő, Szókimondó asz- szonyság. Aztán megint pró­za: a Pygmalion Freddy-je, a Királyasszony lovagja lakáj szerepe. Pécs után Békéscsaba volt a következő állomás. Csaj­kovszkij: Diadalmas asszonyá­ban kezdett, Sztyepánovics tá­bornokot alakította. Aztán a Bál a Savoyban, a Nebánts- virág, majd újra a Szókimondó asszonyság következett. Ezút­tal azonban már nemcsak sze­replője volt a darabnak, de egyúttal társrendezője is. A harmadik állomás: az Ál­lami Déryné Színház, amely­nek ma is egyik elismert, meg­becsült színésze. —• Szeretem ezt a színházat, ég akkor is, ha nincs állandó 5színháza, hanem estéről es- re más városban, községben pünk a közönség elé. Mégis :eretem, talán leginkább sért, mert újra néhány szép, rózai szerepben léphettem a űnpadra. A Déryné Színház kö_ ínsége először Burián: Szüle- isnap című művének mérnök terepében ismerkedhetett íeg Rónaszéky Andrással. A ollégák véleménye szerint sí- eres volt ez a találkozási melyet újabb jó alakítások övettek. Soós György: Pék ímű színművében Balog Sán- órt, a rossz péket játszotta, a ,iliomfiban Szellemfit, Efti- miú: Csavargó-jában a cím­szerepet. Aztán újra operett­ben, a Valahol Délen-ben lé­pett színpadra s a napokban játszotta századszor a Nadrág igazgatójának hálás szerepét. Tíz esztendő után már jogos a kérdés: mi volt a legkedve­sebb szerepe? — A Nadrág igazgatója. S ha már a szerepekre került a szó, azt is elmondhatom, hogy Bicska Maxit szeretném elját­szani legközelebb. Sikerül? Rámosztják a szerepet? Még nem tudom. Csak annyit: na­gyon szeretem ezt a brechti figurát. Búcsúzóul: tovább. ter_ vei? — Modem, mai darabokban szeretnék játszani. Elsősor­ban mai fiatalokat. Olyano­kat, akikkel nap mint nap ta­lálkozom az utcán: vidámak, sugárzik belőlük az életigen­lés, de ugyanakktír forrófe- jűek, meggondolatlanok, hi­báznak, elbuknak, de van erejük ahhoz, hogy felemel­kedjenek. továbblépjenek az úton, amelyen haladnak. — P — Erdőszéli tragédiák A méteres hóban, csontig ható, jeges szélben, a hegyol­dalt borító erdőből szarvas­csapat indul a kora esti szürkület leple alatt a falu­széli kertek felé. A máskor oly gyors, karcsúlábú. ke- | esés állatok, legyengülve a i több hónapja tartó, hideg j téltől, most csak nehezen, küszködve jutnak előre, a j magas hóban. Elöl az erő­sebb bikák, idősebb, tehenek, utánuk, nyomukba lépeget­ve, anyjukat követve, a bor­jak haladnak. Felőlük^ a hegygerincről fúj a szél, s ők, az éhségtől hajtva, vonul­nak a széna- és lucemakazlak felé. S ekkor sötét árnyak jelen­nek meg a havon; két osz­lopban, némán, hang nélkül kúsznak. Kóbor ebfalka kö­zeledik. Az oszlopok élén egy- | egy megtermett farkaskutya. | A két oszlop szétválik, a nagy kutyák lelapulva hátrama- maradnak. A többiek, szé- j les félkörben, kétoldalt a szarvasok hátába kerülnek, s hajtják lefelé a csapatot. Riadt, kétségbeesett mene­külés. Az idősebb állatok nagy szökellésekkel eltűnnek az erdő irányában. De a szemből, vicsorogva, vérszomjasán támadó két farkaskutya levág egy fiatal teheneit és két borjút. Az átharapott to­rokkal elterülő szarvasokra marakodva veti rá magát a kuiyahad. A képet a közelmúltból idézte fel képzeletünk: az idei télen nem egy ilyen ■ erdőszéli tragédiának voltak [ tanúi a 11 körzetre osztott visegrádi vadgazdaság vadá­szai. A Pilisi Erdőgazdaság területén, Szentendrétől egé­szen Esztergomig, az ő becs­léseik szerint, mintegy 25 százalékkal csökkent a nagy­vadállomány létszáma, a ke­gyetlen tél, s nem utolsó­sorban a falkákba verődött farkaskutyák pusztításai kö­vetkeztében. A veszteség a szarvasóik, őzek közül ke­vesebb, de elhullott a Viseg- rád környékén élő muflo­nok tíz százaléka és mintegy húsz százalékkal csappant a \ vaddisznóállomány is. A ta- j vaszi számlálás szerint a ne- I mes vadfajok közül jelenleg mintegy 700 szarvas, 300 őz és 200 muflon él a Pilis hegység és a Gerecse erdei­ben. Ezeket az adatokat egy nagyon fiatal embertől, Bíró Lászlótól tudjuk meg, a vad- i gazdaság visegrádi irodájá- j ban. Itt Dvorak Oszkár fő- j vadászt kerestük, a közked- j veit, s még külföldön is is- i mert Őszi bácsit, de helyet- | teseként az ifjút jelölték J meg az éppen jelentéseket összesítő vadászok. Bíró Laci még húszéves sincs, tavaly érettségizett a soproni erdé­szeti technikumban, azután került ide, az ország egyik legszebb vadgazdaságába. A szerény, csendes fiú tudja, sokat kell még tanulnia az idősebb, tapasztalt vadászok­tól. — A nagy telet a mi terüle­tünkön viszonylag szerencsé­sen vészelték át a vadon élő állatok — mondja. — Ahogy halljuk, másutt nagyobbak voltak a veszteségek. Persze, a sikeresnek mond­ható teleltetésért keményen meg kellett dolgozniuk a pi­lisi vadászoknak. A területen levő ötven etetőhöz Hogyan telelt a vadállomány a pilisi hegyekben? küzdelem a vérengző farkaskutyák ellen — még mindig könnyű zsák­mánya a vad a kutyáknak. De már készítik számukra a sózókat. Az agyaggal és fosz­forsavas mésszel kevert kony­hasó ugyanis, elengedhetetlen tavaszi tápláléka a szarvasfaj­táknak: véd a fertőzésektől, erősíti a csontozatot és segíti az agancsképződést. Amikor a hegyekről is el­tűnt a hótakaró, nagyobb erő­vel vehették fel a harcot a vadállomány kártevői, vám- szedői: a -rókák, vadmacskák, borzok és a legnagyobb ve­szélyt jelentő farkaskutyák el­len. Eddig, csak ebben a gaz­daságban, most, a tél végi he­tekben 250 kutyát lőttek le és mérgeztek meg a vadászok sztrichnines csalétekkel. Amikor erről folyik a szó, éppen belép a helyiségbe egy magas, szélesvállú férfi. Pus­káját leakasztja a válláról és azonnal bekapcsolódik a be­szélgetésbe. — Sej nos nem elegendő a farkaskutyák után kirótt évi 240 forint adó, — mondja ke­serűen. Ez a kutyafajta egyre divatosabb lesz. Ahe­lyett, hogy a kitűnő házőrző és nem kóborló, magyar kutyafaj­tákat, a pulit, a kuvaszt tarta­nák falun, még 200—300 fo­rintot is adnak egy farkas­kutya kölyökért és az adót is megfizetik érte. Magyarorszá­gon már régen nincsenek far­kasok. De most mesterségesen tenyésztik azokat! S mondja tovább saját ta­pasztalataiból : Mór nagyon sok parasztház udvarán ta­lálni farkaskutyát, vagy en­nek korcsát, amely még vé- rengzőbb, veszélyesebb. Ő, SZajkovics László, Pilismarót és Dömös határában az elmúlt hetekben 69 kutyát pusztított el. Hétezer hektáros körzeté­ben, ezek a nappal szelíd ház­őrzőknek tűnő fenevadak, a tél folyamán 26 muflont és 12 szarvast téptek szét. Elmond egy esetet: két kutya, a zajló, jeges Dunába hajszolt két szarvasbikát. Hosszú kilo­métereken át űzték a bikákat és a folyóparton, hátsó comb­jukat tépve, harapva zavar­ták őket a vízbe. Beszámol egy másik farkaskutya pusztításá­ról is: ez, az egyik erdőszéli tanyáról .járt éjszakánként ma­gánosán vadászni. A havon maradt, széttépett tetemek és a kutya lábnyomai alapján a va­dász megállapította, hogy egy­magában néhány hét alatt egy szarvasbikát, két borjút, öt őzet és négy vaddisznót • ölt meg. Egy hétig járt a nyomá­ban, leste, míg végül a 65 ki­lós kutyát puskavégre kapta. Bár a szentendrei járásban a községi tanácsok éppen a vadállomány védelme érde­kében, ebzárlatot rendeltek el a téli hónapokban, és sok pénzbírságot szabtak ki azok­ra, akik nem kötötték meg kutyáikat, — úgy látszik az eddig hozott intézkedések nem elegendőek. Igaz, a farkas­kutyát kedvelők nem szívesen veszik még ezeket a rendsza­bályokat sem: mégis igazuk van azoknak, akik még szigo­rúbb hatósági intézkedést kö­vetelnek. Mert a szabadon élő nemes vad, a szarvas, a muflon és az őz, egyik kincse a hazai táj­nak. (h. f. p.) A megvalósult álom — Szép kocsi? Tetszik? Mindig ilyet álmodtam magamnak. S egy szép napon sikerült. Hogyan? Elmondom. Vgy kezdődött, hogy elhatároztam: ösz- szegyűjtök any- nyit, amennyi­ből megvehetem. Amikor már együtt volt öt­ezer, betettem a takarékba. A kiskunlachúzi OTP-nél, gépko- csi-nyereménybe- tétkönyvre. Az­tán szorgalmasan gyűjtögettem to­vább. De nem kellett túl sokáig vámom. Óriási örömhírre ébred­tem nemrég. Megtudtam a la­pokból, hogy ki­húzták a betét­könyvem számát! Azóta az enyém ez a szép kis Wartburg. S hogy mi van a pén­zemmel? Bent van a takarék­ban és gyűjtök tovább. Fiatal va­gyok, van meg mire ... — így vá­laszolt kérdésünk­re a szerencsés nyertes, ifj. Béki János, a Kiskun- lacházi Vegyes Ktsz fényképész­műhelyének ve­zetője. További jó sze­rencsét! Vasárnap megnyílik a korányi turistaszálló hóekével törtek utat, hogy naponta kaphassanak ta­karmányt az erdei állatok. Ezenkívül villásfákat készí­tettek; ezeken is, sőt a csa­pásokon, ahol a vad rend­szeresen vonul, még a hóra is helyeztek el takarmányt, összesen 32 vagon szénát, lucernát, vadgesztenyét, mak­kot és szemesterményt kap­tak a tél folyamán a szarva­sok, muflonok és őzeik. Más évektől eltérően, ami­kor nagy disznóhajtások, iz­galmas vadkanvadászatok ver­ték fel az erdők csendjét, idén télen nem dörrentek a távcsö­ves puskák, nem fogadtak kül­földieket sem. Nyugalmat akartak biztosítani az értékes állatoknak, hogy ezzel is se­gítsék a telelést. — Mégis legyengült az állo­mány, — mondja Bíró László­A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal két évvel ez­előtt vette kezelésébe a ko­rányi turistaszállót és azt kibővítve, korszerűsítve az évről évre örvendetesen emel­kedő idegenforgalom szol­gálatába állította. A hosszú­ra nyúlt téli szünet alatt is folyt a szálló épületeiben a felújítási munka, befejez­ték területének parkosítá­sát is. A turistaszálló meg­nyitására húsvét vasárnap­ján kerül sor. A szálló öt­ven szobájában mintegy száz­húsz jól felszereli ágy van. a legtöbb szoba kétágyas, de vannak háromágyasok is. Valamennyi szobába folyó­vizű mosdót szereltek fel és meleg folyóvízzel látják el a fürdőszobákat. Horány iránt már a múlt évben is igen nagy volt az érdeklődés, a szobaigénylők száma az idén még inkább növekedett és így a meg­nyitás napján már csaknem „zsúfolt házzal” kezdheti sze­zonját. Felvételi vizsga az Állami Balett Intézetben Az Állami Balett Intézet felvételi vizsgát hirdet 10—12 éves lányok és 10—14 éves fiúk részére, akik elvégezték az általános iskola első négy osztályát. A növendékek 9 éves képzést kapnak. Az in­tézetben általános és közép­iskola működik. A felvételi vizsgára május 1—15 között lehet jelentkez­ni. A vidéki gyerekek vizs­gáit csak az iskolaév befeje­zése után tartják. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents