Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

1963. Április 28, vasärnap

"xMírlap

Következik az érettségi

Lehoczky Zsuzsa a

szubrcttje

san —, amire azelőtt az ösz- szefoglalók sarkallták. Repe- titio est mater stdiorum, az ismétlés a tudás anyja; változatlanul kötelező szabály ez az érettségiző diák számára, sőt — törvény.

Nem kétséges, érettségiző diákjaink nagy többsége komoly felelősségtudattal készül vizsgájára. Vannak diákok, akik rendszeresen konzultálnak tanárjaikkal. Mások tanulóköröket alakítanak, segítenek egymáson. A diákszolidaritás fölemelő példái ismeretesek: a jobbak korrepetálják a gyengébbeket.

Az érettségiző diák szülői

azzal segíthetik gyermekük felkészülését, hogy a kellő nyugalmat biztosítják neki. Meg kell teremteni a felkészülés jó családi légkörét — ha eladdig nem volt meg. Félre kell termi a perpatvarokat, ebben az időszakban kevesebb házimunkával és egyéb megbízatással kell terhelni a diákot. Annál több legyen a szeretetteljes érdeklődés és az okos buzdítás. A legnagyobb szülői segítség változatlanul a kapcsolat fenntartása az iskolával. A szülő keresse fel a szaktanárokat, kérje ki a tanácsukat, tájékoztassa őket gyermeke szorgalmáról és nehézségeiről.

Az eredményes érettségi a diák, a tanár és a szülő közös munkája. Erre kell gondolni,1 eszerint kell cselekedni, és akkor kevés lesz a csalódás.

Jelenet a Fekete-fchér-vörös mennyezetes ágy című új nyugatnémet filmből. Daliah Lévi és Thomas Fritsch.

1 MÉG IDŐBEN SZÓLUNK

immár hagyomány, hogy amint beköszönt a jó idő,

1 megkongatjuk a harangot: mi lesz a megye szabód- : téri színpadaival? Tavaly heteken át írtunk erről, sorra veve í a gödöllői, leányfalui, zebegényi gondokat, terveket, de leg- í főképp — az akadályokat. Ki játsszon, mii játsszon és — ki ? vállalja az anyagi kockázatot? r .

Most, hogy újra közeledik a nyár, s nemsokára befeje- zödik a színházi évad, ismét megkérdezzük az illetékeseket:

$ gondoltak-e már a szabadtéri színpadokra, vagy pedig a hely ( zet marad továbbra is — változatlan?

Ha összeszámolnánk, hogy az elmúlt esztendőkben hány

2 százezer, vagy éppen millió forintot költöttünk a megye sza- ^ badtéri színpadjaira, és mérlegre tennénk ezt az összeget; a f másik serpenyőbe pedig azt, hogy mit kapott midezért cseréjbe a közönség — a mérlegnek ez a serpenyője bizony nagyon könnyűnek találtatna. Vajon ez lesz a helyzet az idén is? (A % tavalyi tapasztalatok ugyanis nem voltak túlságosan bíz- % tatóak. ..)

^ A napokban éppen ezért ellátogattunk Leányfaluba és f Zebegénybe, hadd halljuk az idei terveket, mivel készülnek az £ idei nyáron.

$ j eányfalun egyszerű dolgunk volt. A tanácson közölték.

ff L velünk: tervek még nincsenek. Pillanatnyilag kultúrál otthon igazgató cserére készülnek. Az új igazgató májusban ff veszi át hivatalát, s az ő feladata lesz majd a szabadtéri sz'm- ff pad fellendítése is. Hogy mi módon kívánnak ehhez a tanács ff vezetői segítséget nyújtani, pillanatnyilag még maguk sem ff tudják.

% Zebegényben a tanácstól Németh Ferenc iskolaigazgatóhoz ff irányítottak — ő itt a szabadtéri színpad legfőbb patrónusá, ff szervezője, irányítója egyszemélyben. Itt már nagyobb a sze- ff rencsénk: Németh Ferenc valóban szívügyének tekinti Zece* ff gény szabadtéri színpadát. Csakhogy — s ez a bökkenő —■ f, egymagában ő is keveset tehet. A terv már elkészült: öt vagy ff hat előadást szeretnének rendezni az idei nyáron. Egy, vagy ff két hangversenyt, amelyen a budapesti I. István gimnázium ff hetven tagú szimfonikus zeneipara lépne fel, június közepére % ifjúsági zenei fesztivált terveznek, amelyen a zebegényi fwbós- ff zenekaron kívül fellépne egy fővárosi fúvószenekar, valamint ff az udvardi (Csehszlovákia) kultúr csoport. A további tervek ff között az Állami Déryné Színház két előadása szerepelne még.

A zebegényiek terve megvalósítható, de akamllanul is fel- ff merül a kérdés: kielégítő-e? Hiszen az Állami Déryné Színház % két előadását leszámítva a többi műsor nem hivatásos művé- f, szék programja lenne. A kérdés akaratlan: az öntevékeny ff együttesek műsora vajon elég vonzóerőt jelent-e ahhoz, hogy ff megteljen az ezer személyes szabadtéri színpad?

Évente átlagosan tízezer üdülő fordul meg Zebegényben. j Közönség tehát lenne. De ahhoz, hogy a fővárosból odautazó £ üdülők is látogassák a műsorokat, feltétlenül szükség lenne J hivatásos művészek gyakoribb szereplésére is. S itt merül fel f újra a régi kérdés: ki vállalja a kockázatot? Mert ha nem i kedvez az idő, a fél gázsit akkor is ki kell fizetni a rrtűvé- í széknek. De ki fizesse ki? Talán az iskola igazgatója — a sa- i ját zsebéből? Vagy a művelődési ház — az évi alig tízezer fo- f, rintos költségvetéséből?

ff TTjta szólunk, mint minden évben: valamit tenni .kellene ff U végre központilag! S ezt a valamit tenni-t nemcsak a ff megyei tanács művelődésügyi osztályának címezzük. Más rne- ff gyei szerveknek is. Például a TIT-nek. Mi lenne, ha országit néző kirándulásaikat összekötnék valamelyik Pest megyei sz&* ff badtéri színpad előadásával? De bekapcsolódhatnának a sza- badtéri színpadok fellendítésének nem kis munkájába a me- ^ gyei KISZ-bizottság illetékesei csakúgy, mint a Hazafias Nép- ff front vezetői, aktívái. Közös összefogással talán végre sike- ■i fűlne elörelendíteni a szabadtéri színpadok kátyúba rekedt : szekerét. Prukner Pál

’!

Érdemes, sőt szükséges felfigyelni azokra a „véleményekre”, amelyek a cáron levő érettségi vizsgálatok diákjai között keringenek. A prob-' léma nem jelentéktelen. Gyors ütemben közeledik a >,nagy nap”, s ennek eredménye sok tekintetben befolyásolja a most még csupán 18 éves ifjú emberek jövendő életét. Ápertén meg kell mondani, nem mindegy az, miképp sikerül az „erőpróba”.

Diákjaink többsége helyesen fogja fel a feladatát és okosan használja fel az érettségi , vizsgálatokig még hátralevő idejét. Akadnak azonban a kisebbség soraiban olyanok, akiket helytelen, sőt káros nézeteikre már eleve és határozottan figyelmeztetni kell. Az egyik effajta nézetet azok hangoztatják, akik kijelentik: „E n nem akarok tovább tanulni. Nem pályázom sem technikumba, sem egyetemre, nekem megfelel az elégséges bizonyítvány. Ipari pályára megyek, ott nem nagy a követelmény”. Mások viszont azt mondogatják társaiknak: „Már nem érdemes tanulni. Javítani úgysem lehet, a tanári kar konferenciáin előre eldöntötték, ki milyen minősítést kap, kinek milyen lesz a rendűsége. Mivel beszámítják dz előző évek átlagát — a bizonyítvány voltaképpen kész.”

Súlyosan tévednek az ilyen

és effajta nézetek képviselői. Ráadásul nem ártalmatlan, amit mondanak, mert esetleg megzavarják vele társaik gondolkodását. Mi hát a teljes igazság? Nos, bármilyen pályára készül a diák, jó érettségi bizonyítvánnyal mindenütt szívesen fogadják. A jó érettségi bizonyítvány önmagában kategorizál és minősít és számottevő köny- nyítéseket jelenthet. Ami pedig a követelményeket illeti, ezeket ' a rohamos fejlődés üteme szabja meg. Válójában nemhogy alacsonyak lennének az iparban, hanem éppen ellenkezőleg: növekRakovszky József:

Majd egyszer

Majd egyszer én is lopni járok, miként a titkolódzó párok, kik az orgonát orozva tépik, s a május szavát mindig megértik.

Majd egyszer én is újra kezdem a régi dalt, mit elfeledtem.

A régi kislányt visszahívom, s az ifjúságot visszasírom.

Majd egyszer én is lopni járok, becsapom a kerek világot, s ha megtettem, amit akartam, eltűnök a múló avarban.

XXXN\VvXXXNXXXXXXXXXXXXXXNVX\X\.XXX\\XXXXXX'>i

INÁRCSI FILMESEK

— Ilyet beszerzek magamnak.

— Na. nem mer beleülni?

— kérdezték a többiek.

— Én-e? Már benne is vagyok. — Belehuppant. — Jó ülése van! No. tapsoljatok!

Nevettek, tapsolták, Bedná- rik kihúz a magát.

— Ha ezt a gróf látná! — jegyezte meg büszkén.

A vendégeket átkísérték B Munkácsy-terembe. Bednárik hátra maradt. Az ajtóban megkérdezte Vass elvtársnöt

— vajon kinek a székében ült. Az megmondta neki. Tt’dnárik elővett egy üveg -D pálinkát, odatette, ahol

ült. Egy noteszlapra a következőket irta:

„Ezt olyan küldi, aki szintén a gyeplőnél áll alkalmazásban.”

Galgóczy Imre

jl/l ásnap hajnalban két filrn- ■ '* gyári llcarus szállította fél Inárcsot az Országház elé. A gazdaság ezen a napon a helyettesekre épült. Jöttek a járástól, a megyétől. Kérdezősködtek. A válasz ez volt:

— A parlamentben vannak, tsz-érdekből!

Az Országházba elsőnek Pe- rényi Pista bácsi, az elnök lépett be, utána a többiek. Az elnök olyan otthonosan lépkedett, hogy az asszonyok nyelvükre is vették a szálfa férfit:

— Hallja, nem volt maga testőr itt valamikor?

Az elnök nevetett (Hisz ismerik őt zsellér korából!) Az ülésteremben Vass Istvánná üdvözölte a híres tsz tagjait. Leültette őket a képviselők helyére. Bednárik János fo- gatos azonban a miniszteri székeket vette szemügyre. Az egyikre meg is jegyezte:

a serény, vidám inárcsi lázi nyok a kertészetben sokszor megkérdezték már elnöküket:

— Aztán Pista bácsi, nem mond semmit a munkánkra?

Az csak elneveti magát és váltig hajtogatja:

— Meglátjátok, egyszer lefilmeznek benneteket.

j. A lányok csak nevettek. De \ fele se tréfa, mert az egyik ; nap valóban befutottak a fil- mesek. A szövetkezet közgyű- ; l.f*.frő.? forgattak filmet. Oda \ özönlött a sok nép. A felvétel ; alatt az inárcsiak természete- : sen ^viselkedtek, az „életet ad- ták”. A rendező megköszönte '.a hiteles alakítást és közölte, i hogy a másnapi, parlamenti í forgatást is az inárcsiak köz- ; re rn ű köd és év e l akarja megol- ? dani. Lehetséges-e? Áll az al- \ ku? — kérdezte. — Miért ne! í válaszolták az inárcsiak.

élet legismertebb vezetőivel, 'f Az érdekes adatra a szadai ff Székely Bertalan Múzeum (r bukkant és Tóth Rezső, a (f múzeum agilis vezetője el is í határozta, hogy adandó al-g kálómmal fölelevenítik az ^ egykori rézmetsző Karacs ff Ferenc és Karacs Teréz cm- ff lékét, mint szadai szőlőbir- ff tokosokét. Megkezdte az em- ff lékek és az adatok gyűjté- ff sét. Levéllel fordult Horváth á Mártonhoz, a Petőfi Iro-í dalmi Múzeum főigazgatójá- 4 hoz, akitől segítséget kért) a továbbiakhoz. A főigazgató j nagy megértéssel fogadta a | szadai kívánságot és meg-i bízta munkatársát, dr. Bal-; kányi Enikő csoportvezetőt,! hogy tartson helyszíni szemlét i Szadán. Balkányi Enikő a na- i pókban látogatást tett a: szadai Székely Bertalan Mú- í zeumban és részletesen meg- j beszélte Tóth Rezsővel a \ tennivalókat. Abban állít- < podtak meg, hogy a jövő év- ' re tervezett helytörténeti ki-í állítás _ kereteben tárják a í közönség elé a Karacs-család : emlékeit. I

A szadai Margita-hegy ké- I pe is megváltozik addig. A í szőlőtelepítési programban : ugyanig ^ Székely Bertalan fes- j tői fekvésű falucskája is mái-! tó helyet kapott, a Mareitaí napsütéses lankáján 1965-ig í száz hold szőlőt telepítenek. I valamint száz hold gyümöl-: esőst és négyszáz holdon kér- : teszetet rendeznek be. fele-: részben öntözéses rendszerrel.^ Magyar László í

SZADA hajdanában leginkább kiváló borairól volt nevezetes. Az egész szadai Margita szőlőskert volt, amelyben olyan aromás, tüzes borok termettek, hogy hírük az egész országban elterjedt. A szadai bor is igazolta azt a régi közmondást,-; hogy a jó bornak nem kell, cégér, nincs szüksége reklámra, hírét messze földre önként elviszik a jó borok kedvelői. A szadai boroknak, amint ezt az irodalomtörténet feljegyezte — önzetlen lelkesedésből — igen nevezetes „ügynökei” adódtak. Nem kisebb nevek szerepeltek köztük, mint Kazinczy Ferenc, Virágh Benedek, Bajza József, Vörösmarty Mihály, sőt még Katona József is, a Bánk bán költője.

Igen érdekes módon kerültek közelebbi ismeretségbe a szadai borral. Állandó vendégei voltak ugyanis Karacs Ferenc nevezetes rézmetsző barátságos pesti házának. Karacs Ferenc, aki Püspökladányban látta meg a napvilágot 1771-ben és a rézmetszés tudományát a debreceni kollégiumban sajátította el, miután Teleky László támogatásával kiadta előbb Magyarország, majd egész Európa huszonnégy lapos térképét, Pestre költözött a múlt század elején, itt vett házat és került szoros barátságba a magyar irodalom nagyjaival, akik állandó vendégei voltak asztalának. Karacs mesternek Szadán volt szőlője és vendégeit az ott termett borral traktálta.

Szada régi dicsőségét szinte nyomtalanul elrabolta a múlt század legvégén a fi- loxéra, ez az Amerikából behurcolt ellenség, amely a szadai Margita szőlőültetvényeit is elpusztította. Azóta csak parányi szőlőkertek tengődtek ezsn a vidéken, de hogy a helynek minden talajbeli és, éghajlati; adottsága megvan a kiváló borok termeléséhez, azt a négy év előtti megyei borverseny eredménye bizonyítja: a szadai bor nyerte meg ezen a versenyen az első díjat.

TALÁN a régi dicsőség emléke sem maradt volna fent napjainkig, ha meg nem őrzi Karacs Ferenc Teréz lányának apjáról írt megem- ; lékezése. Karacs Teréz ma- , ga is nevezetes alakja volt a j magyar életnek: költő, író, \ pedagógus, egyik úttörője a nőnevelésnek, aki szoros kapcso- ' latot tartott fent a szellemi

I HOGY ÚJRA TEREMJEN A MARGITA

i.

vő a jellegük. A jó szakmunkás manapság egyre inkább technikussá fejlődik, s a technikus mérnökké. Az új gépcsodák, az automatizálás, a technika ugrásszerű fejlődése idején az előképzettség színvonala igen fontos tényező. Végzetesen lebecsüli a modem munkás- osztály jelenét és jövőjét az, aki olyasfélét hisz, hogy soraiban simán boldogulni lehet elégtelen vagy silány előképzettséggel. Nyugodt lélekkel állíthatjuk: a jó szakmunkás jelző már ma is magas szakmai és társadalmi kvalifikációt jelent. És még valamit: az esetek ezrei bizonyítják, hogy az ,a diák, aki „ma nem, akar tovább tanulni”, később — nagyobb nehézségek árán — mégis nekivág.

És az „előre meghatáro- rozott” érettségi minősítés?

Ilyen nincs. A mi iskola- rendszerünk nem tűri az előre meghatározott rendű- ségeket. Felelőtlenség „előre kitöltött” érettségi bizornyít- ványokról . beszélni. Persze, az éveken át kiemelkedő eredménnyel dolgozó diákok végbizonyítványa n.erft kétséges., Ezek számára könnyítések is lehetségesek. De kivétel nélkül, minden egyes diák számára fennáll az a lehetőség, hogy az érettségin egy vagy akár két fokkal javíthat. Az érettségin elhatárolják a korábbi eredményeket a vizsgán nyújtott teljesítményektől. Sok évi átlagtapasztalat bizonyítja, hogy az érettségi vizsgálatok eredményei rendszerint job-; bak az osztályvizsgai ered-; menyeknél. i

Ezúttal elmaradnak az év-; végi összefoglalók. Egyes, i könnyelmű diákok félreértik e tény jelentőségét. Úgy vélik, megszabadultak egy csomó gondtól, nem zaklatják őket, megszűnt az „előéreü- ségi”. Nos, az összefoglalók elmaradása lényegében nem csökkenti, hanem fokozza^ a diák felelősségét. Ez az intézkedés apellálás , a diák felelősségérzetére,- arra, hogy önmaga tegye meg azt — lelkiismeretesen és szorgalma.X'vWXVNXVvNXXXXVXXVsXVNX'.VXVWVXXWNWXXXVX-