Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

Vn. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM 1963. ÁPRILIS 25, CSÜTÖRTÖK Helytörténeti kiállítás A budapesti Legújabbkori Történeti Múzeum és a helyi Arany János Múzeum hely- történeti kiállítást rendez a város 1848-tól 1962-ig terjedő történetéről. A két múzeum kéri mind­azokat, akik a város múltjával kapcsolatos, főleg tárgyi em­lékekkel, illetve írásos vagy fényképdokumentumokkal rendelkeznek, levélben vagy személyesen juttassák el a két múzeumnak. A beküldött tárgyakat a mú­zeumok megőrzik, illetve adott esetben megvásárolják. A Legújabbkori Történeti Múzeumnál Budapest, V., Jó­zsef nádor tér 7., Annus Imré- né, a helyi múzeumban dr. B alanyi Béla címére várják a küldeményeket. JKiA:\TKS A FÚTDEKRÖf, HEGYEN ÁT, VÖLGYÖN ÁT... * Uttörö-csapatvezetök országjárása VETI A KUKORICÁT A DÓZSA TSZ 2. BRIGÁDJA Á Dózsa Termelőszövetke­zet irodájában nagy a for­galom. Hétfő van, tanács­kozásokat tartanak a heti munkáról szinte mindenfelé. A mezőgazdasági munkákért felelős főagronómust keres­sük, de ő is tanácskozik. Az elnök és a főkönyvelő Ceg­léden intézi a termelőszö­vetkezet pénzügyeit. A fő- agronómusra idősebb férfi és nő vár. — Mi járatiban? — Panasszal. ■— Súlyos? — Az bizony. — Aztán miről van szó? — A háztájiról. Az emiber szűkszavú, ke- I Felkészült a göngyölegtelep a szezonra A bel- és külföldi ládák a göngyölegtelepen készülnek. Az anyagot a Ládaipari Válla­lat szállítja oda. 1963 első negyedévében ha­vonta 150 000 export- és 100 000 belföldi forgalomra alkalmas ládát készített a gyár 45 dol- dolgozója. Az első negyedévi tervet 106 százalékban sikerült teljesíte­niük, ami hatmillió forintot jelen­tett. A burgonyacsíráztatáshoz már 260 000 rekeszt helyeztek .ki a, termelőszövetkezetekbe. A saláták részére 30 000 lá­dát kiszállították a leszerző­dött helyekre a nyírségi almavidékre kért 70 000 ládát is továb­bították. A tavaszi borsó, retek, hagyma, földieper, málna stb. részére szükséges ládamennyi­séget a MÉK még nem jelen­tette, de az eddigi gyakorlat­nak megfelelően a Pest me­gyei göngyölegszükségletet biz­tosítani tudják. Az ehhez szük­séges láda és rekesz rendel­kezésre áll, sőt esetleg ebből még más megyéknek is tud­nak juttatni. A félmillió láda kevés len­ne ugyan a szezon fogalmá­nak lebonyolításához, de mi­vel egy láda 4—5—6 ízben megfordul, így a ládaforgalmat három­millióra lehet felemelni (májustól októberig). A konzervgyárból például x naponta 18—20 ezer ládát kap-| nak vissza a szezon ideje? alatt. | A telep minden dolgozója f kifogástalanul dolgozik. A te-^ lepet szeretik, csinosítják. A? tavasszal társadalmi munká- /. ban négyszáz nyárfával ültet-% ték körül a telepet. Tervbe f vették a telepen belül a szé-f lesebb utak fásítását is. Még 1963. évben elkezdődik ? a telep bővítése és kor szerű sí-2 lése, mintegy 300 000 forintra'- tervezett költséggel. A szűk j kis iroda nagyobb helyiséget? kap. Lesz mosdó, fürdő, ét­kező, öltöző is. — fehér — veset beszél, hát még ha idegen kérdezgeti. Végül azonban az asszony is se­gít, és így lassan-lassan ki­alakul a kép. Bent az értekezlet lassan véget ér, és mi végre meg­kezdhetjük beszélgetésünket, de a főagronómusnak azon­nal el kellett mennie, és így Kustár Ambrussal, a II. sz. brigád vezetőjével kezdjük a szót. Ötvenen dolgoznak az irá­nyítása alatt, és az ő brigád­juk áll a legjobban a tavaszi munkákkal, pedig a szeszélyes időjárás elég­gé megnehezítette mun­kájukat. A vizes földrészeket tárcsáz­ták és fooronálták, hogy mi­nél hamarabb hozzáfoghas­sanak a vetéshez. Mindjárt sorolja is a pél­dákat. 60 hold borsót, 60 hald lucernát, 40 hold árpát, 30 hold cukorrépát és 15 hold burgonyát már elvetettek. A kukorica vetése és az uborka, paradicsom bok- rolása is már folyamat­ban van. A brigád tagjai: Varga Li­dia, Szól István, Kenyeres László, Halász György, Kecs­keméti Antal, Hasur Dénes és még körülbelül 15 fő éj­jelt nappalt eggyé tesznek, hogy az időjárás okozta el­maradást minél hamarabb behozzák. — Bakonyi — A ceglédi járás, Cegléd, Nagykörös 32 úttörő-csapatve­zetője gyülekezett a nagykőrö­si tanács'háza előtt. Az „is­merd meg hazádat” mozgalom keretében indultunk el, hogy megismerkedjünk hazánk északi tájaival. Nagy reményekkel indul­tunk az útra, de felkészültünk a gépjárművek felett állan­dóan lebegő rémre: a defektre is. Nem is váratott sokáig ma­gára. Abonyban égett gumi­szagot éreztünk. Kétórai vá­rakozás után átszálltunk egy másik autóbuszra, s Szolno­kon pedig a harmadikba. Ez­zel a huzavonával azonban annyi időt veszítettünk, hogy — fájó szívvel — le kellett mondanunk a hajduszoboszlói gyógyfürdő meleg, simogató hullámairól. Debrecenben sem volt több szerencsénk, mert az idegenvezető nem győzött ben­nünket várni, s zárt ajtót ta­láltunk. így magunkra ma­radtunk, de igyekeztünk a rendelkezésűinkre álló rövid időt hásznosan eltölteni és mindent megnézni. A Nyíregyházán eltöltött éj­szaka után vasárnap Sóstó szépségében gyönyörködtünk. Csibenevelő — csibék nélkül A KISZ HÍREIBŐL Nyáron tábor, ősztől tavaszig tanulás és munka M '"‘í/v m Dehát akkor minek építet­ték? Pardon! Még nem készí­tették el egészen. 180 ezer fo­rint vesztesége van idáig a Dózsa Termelőszövetkezetnek, mivel a Bács megyei Építő­ipari Vállalat nem adta át ba­táridőre a csibenevelőt. A húszezer férőhelyes csi­benevelőt egymillió-hatszáz­ezer forintért készítette a ter­melőszövetkezet hosszúlejára­tú kölcsönnel. Az első neve­lésű csibékért az állam dara­bonként húsz forintot fizet, il­letve enged el az építési köl­csönből, ami 400 ezer forin­tot tesz ki. A csibcnevelést csak május vége felé tudják elkezdeni, mert a gépi felszerelések hiá­nyoznak. Még ebben az évben háromszori nevelést tudnak elérni, ami-a termelőszövetke­zet vagyonát körülbelül a becslések alapján 540 ezer fo­rinttal növeli. A Dózsa Termelőszövetkezet 21 tagot számláló KlSZ-szer- vezetének tervei gazdag prog­ramot kínálnak a fiataloknak. A tanulni vágyók egy ré­sze állami oktatásban vesz részt, A fiatalok általános is­kolába, mézőgazdasági techni­kumba, iparitanuló-iskolába járnak, ezüstkalászos gazda­tanfolyamon vesznek részt. Azt mondják a városi KISZ- vezetők, hogy termelőszövet­kezetben a kulturális feladatok teljesítése a legnehezebb. A Dózsa Tsz fiataljai azonban igyekeznek ezt az elméletet megdönteni. A terveik között szerepel csoportos színház- látogatás, minden este lehető­ségük van tv-nézésre. Saját és munkatársaik szórakoztatásá­ra kultúrcsoportot szerveztek, amelynek közreműködésével műsoros estre készülnek. A sportolni vágyók is megta­lálják számításukat. Labda­rúgócsapatuk járási bajnoksá­gon'’ szerepel rendszeresen. Röplabdacsapatuk még fiatal, de barátságos mérkőzésekre máris ki mer állni. A kultúra és a sport igé­nyeit egyaránt kielégíti a nyári és őszi kirándulási tervük. Tábort szerveznek a nyáron Balatonszárszón, a tavalyi tá­bor sikeres megismétléseként. Ősszel autóbusztúrára indul­nak a fiatalok. A Dózsa Termelőszövetkezet fiataljai dolgozni is szeretnek. Ezt bizonyítja, hogy a tavalyt kampánymunkákban szívesen vettek részt minden anyagi el­lenszolgáltatás nélkül. Ezt az idén is vállalják. Kötelező társadalmi munkájukat há­romszorosan túlteljesítették ta­valy, az idén ezt az eredményt is túlszárnyalják. — g. k. — Ide szívesen eljönnénk a nyá­ron is két hétre. Tokajnál nemcsak a felszín emelkedett, hanem a hangulat is. A han­gulatot fokozta a gyönyörű vidék. Örök élményt jelent szá­munkra Sárospatak. Minden­hol a történelem levegője len­gett körül bennünket. Megille- tődve álltunk az 1531-ben ala­pított kollégium ódon falai, között, ahol egyszer Comenius is tanított. ’ Csodálattal szem­léltük a hatalmas teremkönyv­tárat, amelynek polcain 25—26 ezer könyv van. A történelmi környezetből — rövid idő alatt — Tolcsvá- ra érkeztünk, ahol a ma friss levegője mellett az ötputto­nyos tokaji aszúból is ízlel­tünk. Az állami pincegazdaság földalatti ágainak hossza kb. 4—5 kilométer, s kétoldalt szépen sorakoznak egy­más mellett az egyenlő nagy­ságú hordók. Jókedvűen foly­tattuk útunkat Miskolc felé. A Bodrog árterületén ma is ha­talmas víztükrök csillognak, A kidőlt falak mutatják a vrz pusztítását. A Bükk utál’ a Mátra csúcsai köszöntöttek bennünket. A napos hegyolda­lakon már fehérszirmú hóvi­rágok csalogattak bennünket. Salgótarjánban a városi KISZ-titkár ismertette velünk a város és a szénmedence táv­lati fejlesztési tervét. Megláto­gattuk a salgótarjáni üveg­gyárat is. A nagyon szép út­törőház megtekintése után hazafelé vettük az útirányt. — Diz — — 160 000 forintot fordít az idén a Hunyadi Termelő- szövetkezet húsz höld zöld­séges kert öntözésére. — A tormási új városrész közvilágítására 300 ezer fő-« rintot fordítanak. SPORT A Nagykőrösi Spartacus SK-róI és a kézilabdáról­Térzene 10- tői £ Vasárnap délelőtt , 11 óráig a konzervgyár fúvós- f zenekara a művelődési ott-i hon előtt térzenét ad. Rossz í idő esetén a térzene elmarad. £ Többsincs királyfi y Vasárnap este hét órakor az ' Arany János Általános Is- j koia közössége bemutatja ? Benedek Elek: Tőbbsincs 5 királyfi című mese játékát a f művelődési ház színházterme-£ ben. í------------------- | — Napi 8000 forint átlag? forgalmat bonyolított le a: földművesszövetkezet mara-1 dékboltja az első negyedév- r, ben. * XX. MOST MÁR a társaságnak kisebb csapatokra kell szét­válni. Külön-külön kell be­jutni a tárosba. Minden cso­porttal egy vezető jog men­ni, aki tudja az utat és is­meri a várost. Azután különváltunk és folytattuk utunkat a város felé, egyenesen Szi-Musztah- fához. Mire beértünk, már estele­dett. A járókelők között el­vegyülve mentünk. Minden feltűnést kerülve, a kacska- vingós utcák sokaságán ha­ladtunk át, amikor vezetőnk az egyik ház előtt megállt és intett, hogy kövessük. — Itt van ő — szólt és le­nyomta a kilincset. BELÉPTÜNK. Szorongó szívvel, kíváncsian léptünk be a pazarul berendezett, de berendezésében mégis egy­szerű szobába. Szemben az ajtóval hatalmas íróasztal, középkorú férfival a háta mögött. — Ö lenne? — böktem ol­dalba Zsovinecet. Feleletet már nem tudott adni, mert az íróasztal mögött az em­ber megmozdult és barátsá­gos mosollyal közeledett fe­lénk. Az üdvözlések után el­mondta, hogy a többiek már befutottak. Mi azt hittük, a többiekkel valami baj tör­tént, Rövid beszélgetés mán a következőket mondotta: — Itt nem sokáig fogtok maradni. Még az éjszaka fo­lyamán biztonságosabb hely­re, Spanyol-Marokkóba, Te­tuánba kell átmenni. Én ma­gam fogom a társaságot el­kísérni. Addig, míg el nem indulunk, lássunk erőgyűj­téshez. ATK1SÉRT a másik szobi­ba, onnan egy lépcsőn ke­resztül egy alsó helyiségbe vezetett bennünket, ahol bajtársaink aggodalmasan vártak ránk. Ök is arra gon­doltak, hogy hátha az úton történt valami bajunk. Étke­zés után rövid pihenőt java­solt Szi-Musztahfa. Egyi­künk se mondott ellent, mi­vel az egésznapos gyaloglás a tűző napon, úttalan utakon próbára tett bennünket. Né­hány órai alvás után — ami csak perceknek tűnt — be­szélgetésre ébredtem. Indu­lásra készült az egész társa­ság. Hosszú út állt előttünk. A Francia-Marokkóból, Uzs- dából, Spanyol-Marokkóba, Tetuánba vitt utunk. 560 ki­lométer út ált előttünk. Ha ezt az utat sikeresen átvé­szeljük, viszonylag bizton­ságban leszünk. Ott már nem leszünk kiszolgáltatva a francia hatóságok kényéhek- kedvének. Mindannyiunkon ez a gondolat lett úrrá, s a bajtársak arcán bizalom su­gárzott. Olyan ember volt a vezetőnk, akiben bízni lehe­tett. Bizonyára már nem először tette meg ezt az utat Szi-Musztahfa szökött légió­sokkal, és tudja a módját, hogyan kell kijátszani a franciák figyelmét. Bizal­munkban nem csalódtunk. Vezetőnk mindén különö­sebb baj nélkül juttatott el bennünket Tetuánba. Igaz, hogy mindenütt, amerre mentünk, segítő kezekre ta­láltunk. ügy éreztem, e nagy összekötő kapocs láttán, hogy az egész algériai nép egy hatalmas beindított el­lenállási gépezet, amely úgy működik, mint a jól olajo­zott motor. TETVANBA való érkezé­sünk után nyugodtabb körül­A labdarúgáshoz hasonló, izgalmas, változatos, élénk iramú és igen kedvelt labda­játék a Kispályás kézilabda. Sajnos, Nagykőrösön elég sokáig váratott a meghono­sodásra és még a mai na­pig sem honosodott meg és vert gyökeret teljesen. Az első ’ kispályás kézilabda- mérkőzések 1955. évben kez­dődtek a II. Rákóczi Ferenc általános iskolában Medve László testnevelő tanár szer­vezésében. Később bekap­csolódott az Arany János általános iskola, majd a többi általános iskola is és rend­szeres iskolabajnokságot ját­szottak. Sajnos, a jó anyag az általános iskolából kike­rülve, a középiskolában vagy az élet egyéb területén — további játéklehetőség, hiá­nyában — a kézilabda szá­mára elveszett. Pedig en­nek a szép és élvezetes sport­nak főleg a -középiskolá­sokra kellene épülnie. Végre 1960 októberében a Nagykőrösi Gépjavító és Fa­ipari Ktsz patronáláséban Pomasi Kálmán vezetésével és agilis közreműködésével a Spartacus Sportkör •kebe­lében megalakult a kézi­labda-szakosztály és fejlő­désinek indult a kézilabda­sport. A sportkör jelenlegi vezetősége: elnök Csurgat Sándor, szakosztályelnök Ke­lemen Sándor, intéző Szűcs Dénes, edző Medve László, 5 gazdasági felelős Hanny Vil- Í mos dr. Az egyesület veze- ^ tősége a csapat számára J mindenkor biztosítja az uta- J zá-si, és még télen is a kel’ő J felkészülési lehetőségeket (té- f li teremtorna). { 1961-ben járási bajnoksá­got nyert a Spartacus csa- \ pata, 1962-ben pedig a me- £ gyei bajnokság II. osztályá- J ban a 3. helyen végzett, í A múlt évi megyei téli te- J remtorna-bajnokságban az 5 utolsó lett a körösi csapat, 2 ezzel szemben az idei téli 5 tornán a B. csoportban a 2. \ helyen végzett, az utolsó for- !> dulóban nagy meglepetést J szolgáltatva, mert az éllo- í vas Turát is , legyőzték fö­lényesen (23:16) és így a tabella a következőképpen £ alakult: \ 1. Túra 6 6 — 2 151—11112 J 2. Nagyk. 8 5 — 3 114— 96 10 { A gólarány jobb védőjá- J tékra és eredménytelenebb í támadójátékra enged követ- J keztetni, de ettől függetlenül, } összegezve az eredményeket lés figyelembe véve a fej- l lődést, elismerés illeti úgy j a vezetőséget, mint a játé- l kosokat a sikeí-es téli sze- ; rep’ésért. Reméljük. hogy Ja jó felkészülésnek az 1963- J as bajnoki évben meglesz ; a kellő eredménye. sikeres szabadtéri mérkőzésről szá­molhatunk be és az év vé- , gén a megvei I. osztályban : üdvözölhet jük a csapatot. (Folytatjuk) menyek közé kerültünk. Ci­vil ruhával látott el ben­nünket az arab felkelő szer­vezet. Zsebpénzt kaptunk ki­sebb kiadásainkra. Néhány nap múlva már arra is gon­doltunk, hogy el kellené menni valamelyik lokálba szórakozni — hiába, a sza­badság érlelte a gondolatot A keserves légiós idők, « hosszú veszélyekkel terhei út, a szökés, a halál torká­ból való menekülés utat most végre biztonságbar, éreztük magunkat. Vágy­tunk egy kis szórakozásra Szi-Musztahfa óva intett a: ilyen nyilvános kiruccaná­soktól. — Biztonságban vagytok de azért nem árt óvatosnál lenni — mondta. — Tetuár hemzseg a francia kémektől és még valami baj kevered­het az esti kiruccanásokból AZ EGYIK ESTE mégii rászántuk magunkat. Azzal indultunk el szállásunkról hogy nem leszünk sokáig, csak éppen egy órácskára megyünk el. Nehezen egyezett bele, de a végén azzal a jótanáccsal indított útnak, hogy úgy vi­selkedjünk, hogy a figyelmei ne tereljük magunkra. „Csak csöndben, minden feltűnél nélkül.’’ Megmondtuk, me­lyik bárba megyünk, közel a szálláshelyünkhöz. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents