Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

4 1963. Április 25. csütörtök wtst tizem vf/p/flD 1 .4 második lépés Nagyüzemi módszerek az inárcsi Március 21 Tsz 400 holdas öntözéses kertészetében Szalad az idő. A kora tava­szon múlt négy éve, hogy az marosiak megtették az első lé­pést a közösségi élet felé. Jól emlékszem: szép tavaszi napfényes délutánon Perényi Istvánná};, az akkor még egyé­ni gazdának a portáján be­szélgettünk. A nagydarab, erős ember szíve tele volt aggódás­sal és reménységgel; aggódott, mert ha nem jól választ az alakuló közgyűlés, akkor ne­héz lesz az indulás és a bol­dogulás az új tsz-ben; re- { ménykedett, mert bízott ab- í ban, hogy a gazdák mégis | megtalálják a módját a j nagyüzemi gazdálkodásnak. A kultúrterem zsúfolásig megtelt. Olyan viharos, szen­vedélyes gyűlésen azóta sem vettem részt (pedig most is járom a falvakat), mint ami­lyen az inárcsi volt. A ker­tészkedéshez jól értő gazdák vitatkoztak itt, vajon lehetsé­ges-e kertészkedni nagyüzem­ben és mi lesz a jövőjük, ho­gyan élnek majd a szövetke­zetből. Az új tsz-tagofc Perc­nyi Istvánt választották meg elnöknek. A négy esztendő alatt [ s aztán úgy vitték be a szövet­kezetbe. Külön-külön ültették a szövetkezet által kijelölt parcellákon, tették ezt azért, mert a tsz-nek nem volt pa­lántanevelő üvegháza. és krumplicsíráztatáshoz szük­séges meleg helyisége. Ezért a nagyüzemi módszer kevere­dett a kisüzemivel, s bizony ez néha vitára adott okot. Most ez már a múlté! Az Inárcsra vezető kövesút- I tói jobbra „gyárkémény'’ ma- ' gasodik a szántóföldön. és a nagyüzemi’ módszerekkel az eddigieknél nagyobb ered­ményeket érnek el. A második lépést is megtet­ték az inárcsi szövetkezeti gazdák. Igaz, eddig is közösen tenyésztették az állatokat, a növénytermesztésben is egy­mást segítve dolgoztak, mégis az igazi nagyüzemi gazdálko­dás megvalósulását másfél- 1 milliós költséggel épült haj- ! tatóház, a 400 hold öntözés « kertészet jelenti. Mert az j inárcsiak kertészkedő embe­Fenyőmag- külföldi megrendelésre Az Erdészeti Tudományos Intézet kezelésében van Kö- zép-Európa legnagyobb fenyö- oltvány-telepe. Innen nyerik a nemesített vetőmagot az új fenyvéselc telepítéséhez, a ré­giek felújításához. A magter­més általában igen bőséges: van olyan oltvány, amely egy­maga egy hektárnyi erdősítés­hez elegendő, kiváló minőségű magot ad. Mivel a mi éghajlati és talajviszonyaink kedveznek a fenyőmagtermesztésnek, kül­A tsz hajtatóházának kivirágzott a termelőszövetkezet, tagjai jólétiben élnek. Az aszá­lyos évek ellenére is jól osz­tott, 35—45 forint között. Pe­dig ez a négy év az indulás, a megszilárdulás évei voltak. Nagy beruházásokat eszközöl­tek, s emellett az inárcsiak a tsz-ben többet termeltek, mint a korábbi kedvező időjárású években az egész falu ter­melt. Négy év alatt megszilárdult és országos hírre tett szert az inárcsi Március 21 Tsz. Az első lépés jól sikerült. A másodikat ezen a tavaszon tették meg. Végérvényesen szakítottak azzal, ami még az egyénihez kötötte őket gondol­kodásban és gazdálkodásban egyaránt. Az inárcsi kertész­kedő gazdák ugyanis eddig odahaza nevelték a palántá­kat, csíráztatták a burgonyát, kéménye. Az 1400 négyzetmé­ter alapterületű hajtatóházat 1 400 000 forintért készítették. Kétszáz hold paradicsomot, paprikát és salátát termesz­tenek, összesen 400 hold öntö­zéses kertészetük lesz. A nagyüzemi módszerek gyakorlatba való átültetése rengeteg előnnyel jár. Eddig huszonnégy brigádvezető kel­lett, most hat elég. Tóth Ist­ván kertész csak a hajtató­házban dolgozik, az ő irányí­tásával serénykednek az asz- szonvok. Ősszel már virágot is termesztenek az üvegházban és friss zöldséget küldenek majd karácsonyra a pestiek­nek. Száz hold újburgonyát ül­tettek az inárcsiak, az ülte­téshez szükséges 12 vagon gu­mót már a hajtatóházban csí­ráztatták. Hatvan hollandi ágyat készítettek. A faanya­got saját kerékgyártó üzemük­ben állították elő, így teszik olcsóbbá a palántanevelést. Mindezt Helik János párt- titkártól tudom meg, akivel a I gyönyörű tavasai napon a | hajtatóház környékét járom. A j földeken asszonyok dolgoz- j nak: Vasvári Sándorné, Babu- j sa Pálné, ifj. Bozsok Gábor- | né, Prauda Gáborné, Bednárik í Jánosné, Szebenyi Jánosné, J Kurta Györgyné. Helik János­né. Kurta Jánosné és Suhajda [ Teréz. ■ - ' ■ A tsz-tagok bizakodnak. | Remélik, hogy az időjárás az ; idén jobb lesz mint a tavalyi. rek; s jövedelmük zöme is ebből származik. Gáli Sándor i földi erdőgazdaságok számára is állítunk elő szaporító anya­got. Új HÉV-, MÁVAUT-menetrend Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának Köz­lekedési Igazgatósága beje­lentette, hogy május 28-tól a MÁV, ' MA VAUT és HÉV egyidőben új menetrendet léptet érvénybe. A Budapesti Helyiérdekű Vasút szentendrei és gödöl­lői vonalán új menetrend lép életbe. Szentendre—Buda­pest között az 1958-as év ötvenkét perces menetidejé­vel szemben az új. menet­rendben a személyvonatok negyven, a sebesvonatok har­mincöt perces menetidővel közlekednek. Gödöllő—Budapest között hatvanhét percig tartott az út négy évvel ezelőtt. . A most életbelépő menetprog­ram szerint a személyvo­natok ötvenkét, a sebesvona­tok ötvenegy perc alatt teszik meg az utat. A menetidők ily módon je­lentősen csökkenték. Ezt a pomázi, illetőleg a mogyoró­di új áramátalakító állomás felépítésével, üzembe helyezé­sével, a nagyméretű pálya­korszerűsítéssel és az NDK- ból beszerzett hajtómotorok felszerelésével érték el. TŰKOR ELŐTT Reggel sokáig kutattam a szekrényben: mit vegyek magamra? Végül a halványkék szövetruhámra esett vá­lasztásom. A tükör előtt sokáig igazgattam. A hajamat ötször is átfésültem, s mindaddig nem váltam el tükörké­pemtől, amíg az óra nem figyelmeztetett: elkésem. Napközben többször végigsétáltam irodánk folyósóján és boldogan hallgattam kollégáim elismerését, örültem, hogy igyekezetem nem veszett kárba. Már előre moso­lyogtam férjemen, mit szól, ha munka után meglát ebben a ruhában, hiszen ezt szereti rajtam a legjobban. Délután sokszor pillantottam az órámra: lassan telt az idő, de végre a kismutató közeledett az öthöz. Rendbe- tettem az íróasztalom, megmostam a kezem, még egyet igazítottam a hajamon és már rohantam is le a lépcsőn. Ott vár mindig a férjem. Most is ott állt. Szívesen vet­tem volna kettesével is a lépcsőt, de fékeztem jókedvem; ®PP, amikor melle értem, egy szőke szépség viharzott el mellettünk. Üde, bájos jelenség volt. A férjem, mint a nap után a napraforgó, fordult a nő után, s közben sut­togva kérdezte: — Ki ez? S míg a váratlan jelenség el nem tűnt a folyósó ho­mályában, le sem vette róla a szemét. Követtem tekinte­temmel szeme sugarát, miközben megjegyeztem: — Igen, csinos, de egyikünk sem szereti —. undok. És szinte észrevétlenül egy rendetlenkedő cern^zálat vet­tem le tavaszi kék ruhámról; —ág— z /\\\\\\W\\\\\\\\\W\\\\\\\\V\\\\V\V\\\VV\\N\\\\XX^WXX\WVWNWXXXXWXXWAV^ MICSODA KÜLÖNBSÉG! AVAGY IDILL A HÉV-EN A SOLYMÁRI KRUGHANZELGRABENEN Ebben a völgyben, Solymár község határában, magyarul: a Korsó János dűlőben kezdte meg az elmúlt hét elején a Hu­nyadi Tsz tagsága az új, összesen 300 holdra növekvő, nagy­üzemi gyümölcsös telepítését. Az összefüggő hatalmas te­rületet, amely lenyúlik egészen a bécsi országúiig, egyetlen ke­rítés fogja majd körbe. Idén tavasszal 70 holdba őszibarack­csemetéket helyeznek, egy 30 holdas táblába pedig cseresznye- fákat, n híres Solymári Politúr-fajtából. Az alábbi kép a nagy­arányú telepítési munka első napján készült. A gödöllői postások elnyerték a kiváló hivatal címet metszi, készíti elő az A férfiak brigádja a fák gyökereit ültetéshez (Kozma László felvétele) nyomban Délután öt óra. A Keleti mellett, a HÉV-végállomá­son, csúcspont­ján a csúcsfor­galom. a gödöl­lői szerelvény ko­csijaiban is egy­máshoz préselőd- ve állnak már az emberek. Nekem az egyik peronon jutott egy talpa­latnyi hely (csak a féllábamnak, a másik még le- M&l>t , 'kát;' nagyon fuu.' tál lány, két na­gyon fiatal fiúval. A lányok tupi- rozva. Orkán-kö­penyben. tűsarka­kon, a fiúk bor­zason, Orkán- köpenyben, tra­péz nadrágban. A fiúk karja át- fcmja a valószí- nütlenül karcsú leányderekakat, a lányoké, mind a kettő, a fiúk nyakában. Nem látnak, nem hal­lanak semmit: egymás fülébe sutyorognak, és... oh, csókólóznak. Nagyon kedvesek, szépek. (Középko­rú, feltehetően lányos mamák, rosszalló pillan­tásokkal nézik őket. én gyö­nyörködve, s iri­gyen.) A másik oldalamon, az ajtó mellett, még egy, náluk talán valamivel idősebb pár áll. Kezük­ben csomagok, be­szélgetnek. A ka­lauz már éppen frpelj ^zájálipp.tiz . indító sípolt ami- > kor felugrik a lép­csőre egy testes, negyvenes férfi, s könyökkel. térd­del, vállal — be- nyomul. Az ak­ció olyan erőtel­jes, hogy a két tűsarkú kislány elveszti amúgy is labilis — egyen­súlyát, s mind­egyik, ha lehet, még szorosabban öleli a saját fiú­ját. A másik, a kicsit idősebb ifjú párt is alapjai­ban rendíti meg a nem várt tá­madás. De csak egy pillanatig ka­paszkodnak egy­másba, a követ­kezőben már a férfi villámló szemekkel for­dul az új utas felé,: — Köszönöm uram, hogy be- lémgyalogolt —• mondja dühösen — talán bocsát-, natot kéme? — Ugyan, hagydi nem történt semn mi! — szól a ve­igavűtt „lepő '■(áttér nő, búrjd suttogva hozzáte­szi: — Itt akarod megnevelni? — Te ne szólj bele — torkolja le a férfi — mond­tam már neked, hogy ne szólj bele. És ingerül­ten, suttogva, el­kezdenek vitat-, kozni. Alig néhány év­vel lehetnek csak idősebbek a mel­lettük turbékolá kamaszoknál, de ahogy nézem, ezek már háza­sok­Oh, micsoda kü­lönbség! (hetesi) sa Elbán litó teherkocsival találkozott útközben. Az autó hat kato­nát vitt a kastély felé. Este történt a dolog, s ebbői felté­telezni lehetett, hogy az SS- tábornokok éjszakai őrzésére mentek a katonák. Az út felénél járhattak, amikor észrevették az őröket. Aszkerék — a bokrok mögé rejtőzve — lélegzetvisszafojt­va követték tekintetükkel a sétányon kimért léptekkel ha­ladó két géppisztolyos kato­nát. Olyan közel haladtak el mellettük az őrök, hogy akár kézzel is megérinthették volna őket. Aszker és két társa kivárta, amíg veszélytelen lesz a hely­zet, aztán folytatta az utat. A sétány végére ériek. Egy tisz­tást láttak maguk előtt. A tisztás közepén állt a kastély főépülete. Alacsony sövény övezte a kastélyt. Az ódon épület egyetlen ab­laka sem világított. Mozdulat­lannak látszott minden. Csak a bejárat előtt fel-alá járó őr léptei alatt recsegő homok alig hallható zaja törte meg , csendet. Hamarosan megje­lent még egy katona, amely az épület körül járt körbe- körbe. — A negyedik —, szólalt meg Ljulko. — Azt hiszem, ennyi az egész őrség. — De hiszen hatan voltak —. vetette közbe Percev. — Kettő minden valószínű­ség szerint pihenőben van. Majd váltják őket. — Ez csak feltételezés —, kapcsolódott a beszélgetésbe Aszker is. — Hányadik ablak? — Hetedik a bejárattól, bal­ra. Az épületet körbe járó ka­tona ismét megjelent. — Egy perc —, mondta Per­cev, aki azt figyelte, mennyi idő alatt járja körbe a kas­télyt az őr. Vártak. A fegyveres katona még háromszor kerülte meg az épületet. A következő pillanatban ki­gyulladt egy lámpa a főbejá­ratnál, világos lett az egyik ablak is, s még két őr jelent meg a ház előtt. — Ne! — suttogta Aszker Percevnek, miközben vissza­rántotta az őrnagyot árnyé­kosabb helyre. — Nem lehet kockáztatni. Elronthatjuk az egész dolgot. Alighogy elhangzottak Asz­ker szavai — szinte válasz­ként azokra — valahol a kas­télypark mélyén ugatni kezd­tek a kutyák, s az épület újabb ablaka lett világos. — Mitévők legyűrik? — sut­togta Percev. Aszker nem felelt. Meg­hiúsult az egész terv, amelyet a két SS-tábornok és Freed Thedder beszélgetésének le­hallgatása után állított össze a csoport. A terv fő célkitűzé­se az volt, hogy megszerez­zék aunak a kémösszekötőnek a címét, aki Seiferték és Thed­der között tartja majd a kap­csolatot. Aszker ebbén a pil­lanatban elállt a tervtől, hogy behatolnak a kastély dolgozó- szobájába. A legkisebb pontat­lanság, egy apró véletlen eset, s kárbaveszhet még az is, amit olyan emberfeletti erőfe­szítés árán sikerült eddig el­érniük. — Mit csinálunk? — ismé­telte a kérdést Percev. — Visszamegyünk. Aztán majd meglátjuk... A park sétányán, a csipkés fogazató fal tövében, s a bo­gárhátú hídon ismét végigsu­hant három árny. Aszkerék távolibb mentek az úttól, a sűrűn benőtt mo­gyoróbokrok felé. Ott várták meg a reggelt, mert éjjel a városba menni nem volt ta­nácsos. Aszker a földön ült, fejét a tenyerébe temette, s közben a homlokát dörzsölte az ujja hegyével. Mitévők legyenek? Hogyan szerezzék meg a Thed- derrel kapcsolatot tartó ügy­nök címét? Nagyon sok mú­lik azon. hogy ki tudják-e de­ríteni, hol tartózkodik ez az ember. , Ezen töprengett a másik két felderítő is. Semmi okos megoldás nem jutott az eszükbe. Eltelt egy óra, kettő, s ők még mindig ugyanazon a he­lyen, a bokrokkal benőtt domboldal egyik mélyedésé­ben ültek. Harmatos lett alattuk a ki- vénült fű. Lassan előtűntek a dombtetőn álló kastély kör­vonalai. Érdekes látvány volt. Mintha az előhívó oldatba tett fénykép rajzolódna ki. Közeledett a hajnal. Aszker felemelte a fejét. Borzongás futott rajta végig. — Nem sikerült — mondta maga elé csendesen. — Pe* dig Thedder ma elutazik!..; „Ma elutazik”. Mintha vil­lámütés érte volna Percevet. — De hiszen a kastélyból még nem memt ki.;. — ra­gadta meg Aszker karját. Egy másodpercig egymásra néztek. Aztán Aszker hirtelen odahajolt és megölelte Perce­vet. Megértette a társát fél­mondatból is. Valóban, a Sei- ferttel és Upitzcal folytatott beszélgetés után nem hagyta el a kastélyt, tehát ott éjsza­kázott. Ma pedig elutazik. A közeli órákban tehát talál­koznia kell az emberével, hogy átadhassa neki a kettétört fé­sű felét. S fha Thedder nyo­mába szegődnek... * (Folytatjuk) A gödöllőiek megfogadták: ezután is jól dolgoznak, olyan jól, hogy egy év múlva elnyer­hessék a szocialista hivatal címet. Ennek érdekében rövi­desen megalakítják a hivatali pártszervezetet. (cs. j.) A jól végzett munka tudatá­ban ültek össze ünnepi terme­lési tanácskozásra a gödöllői postások. Az ünnepségen meg­jelent Nagy Belőné, a Buda- pest-vidéki Postaigazgatóság vezetője, Szabó Pál, a Postás Szakszervezet főtitkára. Ga­lambos István, a Postaigaz­gatóság osztályvezetője, Budáig Zoltán, a Gödöllői Községi Párt- £ bizottság titkára és Nádaski f Sebő, a községi tanács elnök- V helyettese. A tanácskozási í Nagy Bélán é nyitotta meg,^ aki örömmel jelentette, hogy ? a gödöllői 1. számú postahiva- 'j tál Irházi József vezetésével £ elnyerte a kiváló hivatal cí-^ met. S ezzel a gödöllői posta ^ már nemcsak felzárkózott a ^ Komárom 1. és Balassagyar- mat 1. számú hivatalhoz, ha- ^ nem meg is előzte azokat. íj Amíg a posta dolgozói idáig í jutottal?, sokat kellett dolgoz-? niok, sőt, hogy az eredményt £ tartani tudják, a jövőben még £ nagyobb feladat vár rájuk. A 'j városiasodó Gödöllőn a postá- sok munkája és felelőssége is £ napról napra nő. Az, hogy ^ jó eredmények elérésére ké- ^ pesek, annak köszönhető, hogy ^ a hivatalban jó a közösségi ? szellem és mindenki rendsze- í résén tanul. A hivatali KISZ-szervezet \ nemcsak vállalta a szocialista \ munkaversenyt, hanem valóra < is váltotta. Az idősebb szak- \ társak tanitják a fiatalokat. A! szakma ifjú mestere címért fo-í lyó verseny ért éledése után ! most többen elnyerték a KISZ! aranyérmét. László Jánosnál szb-titkár jel vény es kiválói dolgozó, Országh Márton és; Kocsis Ilona okleveles kiváló; dolgozó kitüntetésben része-j sült. öten a szakma ifjú mes-; terei lettek és ugyanezek aj kitüntetettek átvették a József; Attila olvasómozgalom jelvé-: nyét is. Tizenketten pénzjuta-; lomban részesültek. (82) — Nézze meg a kaput. Ljulko bólintott, s eltűnt a fal sarka mögött. Néhány perc múlva ismét megjelent. — Zárva van. Nincs más hátra, mint a falon át. Tudok I egy helyet, ahol a legalkal- ! masabb. : — Vezessen. \ Ljulko előre ment. A töb- : biek utána indultait. ; — itt —, szólalt meg Ljulko, í amikor a csoport egy öreg fe- ! nyőhöz ért. A fa magas volt, i felső ágai a csipkés fal tete- ! jét súrolták, s behajtottak a \ kastély parkjába. Mind a { hárman egymás után felmász- ! tak a fára, az egyik vastag \ ágba kapaszkodva a fal tete- 5 jéig leúsztak. Onnan már í könnyűszerrel le tudtak eresz­ig kedni a parkba: — Ljulkonál volt kötélhágcsó. A gazos, elhanyagolt, buján $ benőtt park belsejébe egy kis ^ sétány vezetett. Aszker. és tár- j; sai, a fák sötét árnyékába rej- j, tőzve, óvatos léptekkel indul- ij; tak el ezen a sétányon. Időn- ^ kint megálltak és hallgatóz- tak. Valahol őrnek kellett len- ^ nie a parkban. Ljulko száza- ^ dós, amikor a kastélyban tett £ második látogatásáról jött ‘ visszafelé, egy kis személyi zál-

Next

/
Thumbnails
Contents