Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-24 / 94. szám
narr MFC ''■zJlíriw 1963. Április zí, szerda Megújítják a működési engedélyeket A Népművelési 'Intézet június végéig bevonja a műkedvelő színjátszó csoportok és irodalmi színpadok szakmai vezetőinek működési engedélyét. Uj működési engedélyt az előírt jelentkezési lapon május 15-ig lehet igényelni. Azoknak, akik május 15-ig nem nyújtják be jelentkezési lapjukat, új működési engedélyt kiadni sem a felülvizsgálat során, sem később, egyedi elbírálás alapján nem lehet. Egymillió levenduíapalánta A Tihanyi-félsziget déli fekvésű domboldalain a meszes talaj és a páradús levegő kiválóan alkalmas a francia levendula termesztésére. 1920 óta minden júliusban, a levendulavirágzás . idején illatárban úszik a félsziget. A Kertimag Vállalat gazdaságának tihanyi levendulatelepeiről az idén már a termelő- szövetkezeteket és az állami gazdaságokat is ellátják szaporítóanyaggal. összesen egymillió palánta vár elszállításra. Eredményes baromfitenyésztést mozgalom Sínek között A Magyar Nők Országos Szövetségében értékelték a február elején indított baromfitenyésztést versenymozgalom első eredményeit és számba vették a mozgalom további terjesztésének lehetőségeit. Mint tájékoztatásul elmondották, a nőbizottságok már évek óta eredményesen segítik — főleg szervezéssel — az üzemi és háztáji baromfitenyésztést. Abban, hogy 1961- ben például a baromfihústermelés országos előirányzatát 500 vagonnal, a tojás termelését 30 millió darabbal, a tavalyi baromfihús termelési tervet pedig 700 vagonnal túlteljesítették, nagy része volt a helyi nötanácsok munkájának. Az idén a verseny fő célja a termelőszövetkezetekben az, hogy a nevezett nőcsoportok gazdaságos taicarmányí elhasználással minél olcsóbban nagy mennyiségű ánibaromfií neveljenek fel, Meghosszahbíioll nevezési hffltcridő Jó kezdeményezés Fejér megyében PERMETEZÉS ü cég: eBcséfoibgsi minél nagyobb tojáshozamokat érjenek el. A háztáji és kisegítő gazdaságokban' pedig az, hogy a törzsállomány minőségi javításával növeljék a baromfihús- és tojástermelést továbbá, hogy az 1962. évihez képest növeljék a szerződéses értékesítést. A verseny megyei döntőiben és az országos versenyben a legjobb eredményeket elérő munkacsapatok között csaknem 150 000 forintnyi pénzjutalmat, a háztáji és egyéni gazdaságok legjobbjai között pedig értékes ajándéktárgyakat, illetve a baromfitelepeken jól hasznosítható felszereléseket osztanak ki. A versenymozgalom gyorsan terjed. Borsodban eddig több mint 40 termelőszövetkezet nevezett be. A Nógrád megyei Hollókő községben 1962 tavaszán még csak 200 naposcsibét igényeltek - az egyéni és háztáji tenyésztők, 1963 első tavaszi hónapjaiban pedig már csaknem ötezernél tartanak. A Pest megyei Törtei községben 37 000 pecsenyekacsára kötöttek szerződést a termelőszövetkezeti munkacsapat tagjai. Hajdú megyében március végéig 15 termelőszövetkezet és 200 háztáji gazdaság kötött szerződést a földművesszövetkezeti szervekkel baromfihús, illetve tojás szállítására. Tolna megyében a bonyhádi járás közös gazdaságai 600 000 tojásra szerződtek. Érdekes kezdeményezés született a Fejér megyei Bodajk község termelőszövetkezeteiben, ahol több ezer pecsenyecsirkét tartanak a háztáji istállókból átalakított helyiségekben : az alom alatt. 32 fokos meleg vízzel töltött üvegeket helyeznek el, felül pedig infravörös lámpákkal melegítik a csirkéket. Ezeken a baromfitelepeken az elhullás szinte teljesen megszűnt, s az állatok fejlődése is sokkal gyorsabb. Szükségesnek. látszik, hogy a SZÖVOSZ megszervezze a versenymozgalom eredményeinek nyilvántartását, továbbá, hogy a versenybe benevezett munkacsapatok, illetve háztáji gazdaságok a saját takarmány kiegészítésére megfelelő mennyiségű csibe-, illetve tojótápot kapjanak. A többnyire kukoricából készített saját takarmánnyal ugyanis nehezen érhetik el a verseny feltételeiben megszabott gyors fejlődést, illetve hozamot. Jellemző például, hagy a csibetáppal etetett Lohmann- csibék egyes gazdaságokban 2,8—3,5 kiló takarmánytól fejlődnek egykilós súlyra, míg a hagyományos takarmányozás mellett ugyanehhez öt kiló abraktakarmány szükséges. A Magyar Nők Országos Tanácsánál közölték, hogy a februári felhívásban szereplő nevezési határidőt felfüggesztették^ úgy hogy továbbra is elfogadnak nevezéseket. Félelmetes a vágányok mellől az eldübörgö moz- Upnyóriás. Akit megvág a szerelvény viharos szele, ösztönösen hátrább lép. Á .két sínen futó vaskolosszus robogásában nem ismer akadályt ... Képek és drámai események csattognak elő a kerekek alól: a gondolkodó ember nemcsak a gyorsszárnyú segítőt becsüli a vasúiban, de bölcs óvatossággal respektálja is. Egy év — két és félszáz halálos baleset — ennyit bizonyít á statisztika. Ennél is jóval több embert ért szerencsétlenség, akik nem életükkel fizettek, de sérüléssel, testi épségükkel. Szomorú téma, de szólni kell róla: mindig több lesz a baleset a vasútnál. A legfőbb bűnös a figyelmetlenség, a modern ember nemtörődömsége és szkepticizmusa. „Engem nem érhet baj” — tartja a legtöbb utas. — De legkevesebb, hogy vállalja a könnyelmű koókázatot. Átbújik a sorompónál, a kerekek alatt, felugrik, lelép ... s ezek még a szolid esetek kategóriájába sorolhatók. Az értelem itt is vitatható, de valamit magyarázhatunk a a kockázatvállalás izgalmával. De ha a hősiesség drámává érik?! __ V annak kategóriák, ahol már semmit sem sorakoztathatunk mérséklő körülményként vagy indokként. Itt a rettenetes aszódi tragédia. Nem árt feleleveníteni. A hangosbemondó szólt, szólt, beszélt, jelzett, de se látott, se hallott a sok ember. Az átrobogó borsodi expressz elé futottak, hogy a következő vágányon álló személyvonatnál egymást előzzék a felszállásban. Véresek lettek az expressz kerekei... Mi ez? Könnyekre ható sikervadász iromány? Nem szeretne az lenni. Sajnos gazdag a tárház, nem kell keresgélni az eseteket. Az üllőiek, emlékeznek arra a vonatra, amelyik éppen beállt az állomásra. S valaki kieseit a peronjáról. Túri Bálintot halálra gázolta a fékező vonat. Elgondolkodó pillanatok, a kapaszkodó eleresztése, rohanás a helyért, álldogálás zsebretett kézzel, az üjtótlan, nyitott, zötyögő peronon — apró ügyek. Mégis mennyi szenvedés, gyász, családi tragédia a záróakkordja. Az ember manapság nem veszi jónéven a rendőr intését, a rendreintést, hát még a rendreutasítást. Dehát szabadságában sértik, vagy korlátozzák-e azt, akit óvni igyekeznek a katasztrófától, s példák és szörnyű, szomorú szerencsétlenségek nyomán meggyőzzék az embert a bölcs igazságról. Csak a dübörgő vonatok járjanak a sinek között! T. Gy. Több javítanivalót derített fel a kisvendéglőkben az ÁKF vizsgálata Közérdeklődésre számot tartó vizsgálatról készült jelentés az Állami Kereskedelmi Felügyelőségnél. Az ÁKF 187 állami és 188 földművesszövetkezeti kisvendéglő munkájút [ ellenőrizte. A vizsgálat kiterjedt a fogyasztók érdekvédelmeit szolgáló utasítások megtartásának és a társadalmi tulajdon kezelésének ellenőrzésére is. hiba, hogy elhanyagolják az étel- és itallapok készítését. Csak hetenként készül étlap, több helyütt azonban még ennél is ritkábban. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség megállapította, hogy a kisvendéglők elterjedése hasznosnak bizonyul, nagymértékben hozzájárul a lakosság olcsó ételekkel való ellátásához. A vizsgálat azonban felderítette, hogy sok még a hiba, a tennivaló ezen a területen. A vizsgálatról készült jelentést az ÁKF átadta illetékeseknek, a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főigazgatóságának és a SZÖVOSZ-nak, hogy mint felettes szervek, mielőbb megtehessék a szükséges intézkedéseket a hibák kijavítására. FILOZÓFUS ELME luiu?Ez szükségszerű ... vagy véletlen? 1 Mindkét területen akad ja- j vítani való. A kisvendéglők | 20 százalékában például ti- . zedes mérleg hiányában nem tudták az árukat, a húst stb. lemérni. Az állami kisvendéglőkben az ételek választék általiban jobb, mint a földművesszövetkezetick- ben. Sok földművesszövetkezeti kisvendéglőben csak egy- vagy kétféle á la carte ételt készítenek, sőt az is előfor- ; dúl, hogy egyet sem, hanem i az előfizetéses menüből elé- ; gítik ki az étlap szerint ét- ! kezőket is. i A legtöbb a panasz a hely- j ; télén kalkuláció és az árdrá- ! gítás miatt. A Délbudai Ven- i \ déglátó Vállalat négy kis- i ; vendéglőjében például a < ! 14,45 forintos halat 17 fo- ■ j rintra kalkulálták. Általános ] » __ • mm ■ .1 . ‘ / ■— Téged még nem láttalak; ■— hörögte. \ Aztán visszaesett a mélység- \ be, le-fölszaladgáló ádámcsut-j kaja jelezte csak, hogy van; benne élet. Sápadt arca, zava-\ varos tékintete elriasztotta a; betegeket. Újra megjelentek a fehérkö- \ penyesek, vitték a mütő felé.' Utánuk mentem. Kint a folyosó két oldalán, j mintha vezényszóra cseleked- \ tek volna, két tömött sorban • álltak a betegek. Az ápolónők \ is közöttük voltak, talán még \ orvos is akadt. — Légy erős, légy erős —; suttogták jobbról is balról is j az elhaladó ikocsira. \ i A feher ajtó becsukódott\ mögötte, bent ollók, kések \ csettegtek. A betegek eltün- tek a folyosókról, s amint az\ egyik szobába belestem, lát- i tam, hogy nyitott szemmel bá- i múlnak, mintha hallgatózná-! nak. Én a hátsó lépcsőhöz i mentem, vártam, mikor gör-: dűl ki újra a fehér ajtón a \ tolókocsi. Két óra múlva egy tagbaszakadt orvos lépett ki. — Az operáció? — kérdeztem riadtan. — Nagy műtét volt, sikerült ... A betegek ebből egy szót sem hallottak, de egy perc múlva valamennyien a folyó- són voltak, mosolyogtak, tréfálkoztak egymással. Váratta-, nul barátságos lett a rideg folyósó. Bementem a szobába, papírt és ceruzát vettem elő, felírtam a család és a munkatársak üzenetét. Megkértem az\ egyik ágyszomszédját, adja át\ a betegnek, ha fölébredt az altatásból. Kilódultam az épületből, csupán a portásnál álltam meg egy pillanatra. Megráztuk egy-\ más kezét, ő mosolygott és megcsóválta a fejét. Rehák Ferenc í — Már nem lehet, elkésett, miért nem jött előbb? ■— mondta távozóban. A szobából egymás után jöttek ki a betegek. Volt már annyi hely, hogy közelebb, legalább felismerhető távolságba érjek a fekvő emberhez. A bent tartózkodók csak most vettek észre, de csupán egy pillanatra, amíg kifejezhetik egyetlen szempillantással a sajnálkozásulcat. Mintha - ezt mondták volna: mit akarsz vele, minek háborgatod? A betegek elmentek, az ágyak, székek fehéren, ridegen vették körül a fekvő embert. — Üzenetet hoztam a családodtól, kislányaidtól, meg a fiúktól, bentről — motyogtam a lábánál. Mintha felnyitotta volna a szemét, talán mondott is valamit, csak nem ért el hozzám a hangja? Két fehérköpenyes férfi surrant be, sűrű éterszagot hoztak magukkal, tolókocsi zárta el a kijáratot. A szobából nem tudtam kimenni. A köpenyesek tolókocsira tették, nem nézték rá. — Itt most már ráér —. mondták és kimentek. Kérdeztem ókét, nem válaszoltak. Álltam, vártam, nem tudom miért, talán az üzenetet nem akartam visszavinni magammal, vagy látni akartam, részese akartam lenni egy olyan pillanatnak, amelynek kimeneteléről fogalmam sem volt? Égy-egy beteg sajnálkozva nézett a mozdulatlan testre. Egyszer csak fölnyitotta szemét a beteg. — Szevaszl — Szevasz, Laci! Üzenetet hoztam... osztályon most nem volt csöndes pihenő, talán máskor sem. Itt nem a szanatóriumi rendszabályok, hanem a folyosók végében levő műtőszobák diktálják a rendet. Itt óránként változik az emberek hangulata, attól függően, hogy kit milyen betegséggel fektetnek asztalra. Az orvosok keveset beszélnek az operációkról, a betegek azért mégis tudják, talán a percek múlásából, az orvosok arcvonásából és abból a levegőből, amire egy egészséges ember azt mondja, hogy olyan, mint másutt, hogy ki milyen nehéz műtétre kerül. Sőt, egyesek a műtét kimeneteléről is solcszor tökéletes véleményt tudnak mondani. Most a 34-es szoba előtt csoportosultak a papucsos, hálókabátos, pizsamás betegek. Bent a szobában is sokan voltak, egy ágyat vettek körül, szomorúan, részvéttel nézték az ágyon fekvő, bekötött fejű, mozdulatlan embert. — Itt van Kóródi János? — kérdeztem halkan az egyik betegtől. — Igen — felelte bágyadt tekintettel és elfordult tőlem. Mindenki látta, hogy tanácstalanul szemlélem a járkáló- kat, de senkitől sem kaptam egyetlen biztató tekintetet sem. Újra kérdeztem a nevét, a kérdezett az ágy felé nézett és szótlanul elfordult tőlem. Ez sír — villant át agyamon a gondolat... Meghalt? Nem, ez lehetetlen, üzenetet hoztam a kislányaitól, Piroskától, Erikától, meg a többiektől, a barátaitól, a munkatársaitól, akik között nem tellett el nap a neve említése nélkül. Egy másik beteghez fordultam és kértem, mondjon el mindent. Ö is olyan furcsa volt, mintha égett volna a szeme. Rám : nézett. Mogorván, elutasítóan nézett rám a portás. A kapu közepén szétvetett lábakkal, csizmásán, nagykabátosan úgy őrizte a szanatórium bejáratát, hogy akaratlanul a pompái római katonát juttatta eszembe. Csakhogy itt nem láva hömpölygőit, hanem hóvihar tombolt, valóságos hóhegyeket sodort a januárvégi szél. — Reggel operálják Kóródi Jánost, kisgyerekeitől, meg a munkatársaitól hoztam üzenetet ... Messziről jöttem... — A szanatóriumban csöndes pihenő van, nem lehet, kérem. Kezét a zsebébe dugta a portás és méltóságteljesen tovább ballagott. A hideg egyre elviselhetetlenebb volt. Mit tegyek az üzenetekkel? — tépe- lödtem. A munkatársai, gyerekei biztosak abban, hogy át-, adtam — talán az utolsó — üzenetüket. És a portás! — Tessék jönni a telefonhoz! — kiáltotta ekkor a portásfülke ablakából egy középkorú asszony. A portás besietett. Én meg, mintha a szél sodort volna, visszatarthatatlanul nyomultam be a szanatórium területére. Az épületek ablaksorai vakcm meredtek a hóba temetkezett tájra. Az egyik pihentető dombtetőn szenet lapátoltak le a pótkocsiról, a keskeny hócsapásokon fehérköpenyes orvosok tűntek fel néha. Az egyiket megszólítottam. Halkan, majdnem suttogva igazított útba. Furcsának találtam a suttogását, érthetetlen volt számomra a „csöndes pihenő” szabályainak betartása a havas utakon, a szabadban, A sebészét második emeletén halkan, tétován jöttek- mentek a betegek. Ezen az A NAGY MŰTÉT Másodszor permeteznek a dánszentmiklósi Micsurin Tsz 172 holdas gyümölcsösében. Farkas Ferenc és iíj. Gallé Mihály munka közben (MTI Foto, Hadas János fetv.)
