Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

* “í^ÍiHűp 1963. ÁPRILIS 34, SZERDA Hruscsov válaszai I. Pietrának, az II Giorno című olasz lap igazgatójának kérdéseire ta N. Sz. tíruscsov válaszá­ban. — Senüi előtt nem ti­tok, hogy Sztálin tevékeny- | ségének két oldalát látjuk. Határozottan bíráljuk a te­vékenységnek azt az oldalát, amely „a sztálini személyi I kultusz” elnevezést kapta. Nálunk a Szovjetunióban már leküzdöttük ennek, a szocialista rendszer termé­szetétől teljesen idegen jelen­ségnek a következményeit. Az ll Giorno igazgatója ez­után a szovjet mezőgazdaság kérdéseiről érdeklődött. Hruscsov válaszában rész­letesen elemezte a szovjet mezőgazdaság eredményeit, utalt arra, hogy 1962-ben a Szovjetunióban nyolc száza­lékkal több húst és két százalékkal több tejet termel­tek, mint az előző eszten­dőben. Ez csak egyetlen pél­da a sok közül. Válaszában utalt a mezőgazdaság irá­nyításának átszervezésére, an­nak jelentőségére, majd az amerikai mezőgazdaság ter­melési számadataival hason­lította' össze a szovjet me­zőgazdaság eredményeit, s hangoztatta, hogy bár a me­zőgazdaságnak megvannak a maga problémái és ismert ne­hézségei, de ezek a növekedés és a fejlődés problémái. Megfékezni a revansizmus erőit Pietra következő kérdése arra utalt, vajon nem lenne- e jobb változatlanul hagyni az európai helyzetet és így elkerülni a megrázkódtatá­sokat. Hruscsov válaszában utalt arra, hogy ha az Európában fennálló határok megváltoz­tatását az agresszor meg­kísérelné, csúfos kudarcot szenvedne. Ismeretes az is, hogy kiktől származnak a je­lenlegi európai határok felül­vizsgálására vonatkozó tervek. Ezek a nyugat-németországi militarista körök, akik a revansizmust állami politi­kájukká tették. Hruscsov a továbbiakban utalt arra, hogy a megoldást a NATO tagállamai és a Varsói Szerződéshez tartozó államok közötti megnemtámadási egyezmény megkötése jelente­né. r. Pietra ezután megkér­dezte Hruscsovtól, véleménye szerint hogyan járul hozzá a békéhez XXIII. János pápa és az egyetemes zsinat irányvo­nala? Érdekes kérdést tett fel — válaszolta a szovjet kormány­fő. — A béke megvédésének problémája függetlenül nem­zetiségtől, politikai és Vallási nézetektől, minden embert érint. Minden olyan cseleke­det, amely a béke megőrzésére és megszilárdítására irányul, bárhonnan is induljon ki, tá­mogatást érdemel. Ebben a vonatkozásban számunkra nem kivétel XXIII. János pá­pa, aki több elődjétől eltérően realisztikus álláspontot foglal el korunk időszerű kérdései­nek egész sorában, elsősorban pedig a béke és a leszerelés kérdésében. Üdvözöljük XXIII. János pápának a béke javát szolgáló megnyilatkozásait. Az II Giorno igazgatója kö­vetkező kérdésében a nyugati kommunista pártok helyeié­ről érdeklődött. Hruscsov válaszában hang­súlyozta, a kapitalista orszá­gokban nehéz körülmények között működő kommunista pártok tevékenységének törté­nelmi jelentőségét, és hang­súlyozta: a történelem fejlő­dése már régen napirendre tűzte az összes dolgozókkal szövetkezett munkásosztály hatalomrajutásának kérdését. Mi, marxisták ezt a folyama­tot a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet folya­matának nevezzük. Hogy ez az átmenet hogyan megy vég­be — békés, vagy nem békés úton — az az egyes országok konkrét adottságaitól függ. I. Pietra a következőkben a Szovjetunióban a művé­szetről folyó vitáról érdek­lődött. Hruscsov válaszában utalt arra, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttélése nem jelent békés együttélést az ideoló­gia területén. A művészet és az irodalom az ideológia kö­rébe tartozik húzta alá válaszában Hruscsov. Pártunk hisz a szovjet iro­dalom és művészet fiatal erőiben, hisz az idősebb nemzedék Íróiban és mű­vészeiben. Amikor íróink és művészeink fiatalabb nem­zedékének több képviselője, akik már az elmúlt évek­ben az alkotás útjára lép- i tek, az ismert tévedésekbe estek, az asztalhoz ültünk velük, és lelkűkre beszél­tünk. Azért tettük ezt, hogy segítsük az irodalom és mű­vészet eme művelőit és meg­adjuk nekik azt a lehetősé­get, hogy teljes egészében a nép szolgálatába állítsák te­hetségüket. I. Pietra a következőkben a nyugati baloldali értelmi­ség értékelését illetően tett fel kérdést, a szovjet kor­mányfőnek. Hruscsov vála­szában részletesen szólott a haladó értelmiség hatal­mas szerepéről, és ezzel kapcsolatban felelevenítette utazásai során több talál­kozását a tudomány és mű­vészet jeles képviselőivel. Részletesen beszélt a művé­szet egyes kérdéseiről, majd hangoztatta, hogy az igazi művészetnek nem lehet más célja, mint a nép szolgálata. Az II Giorno igazgatójának utolsó kérdése Hruscsov tervbe vett belgrádi látogatá­sának perspektívái és téma­körei iránt érdeklődött. Ugyancsak kérdést tett fel Hruscsov olaszországi látoga­tásával kapcsolatban is. Hrus­csov válaszában hangsúlyozta, nagy örömmel fogadta el Ti­to elnök meghívását. Vala­hányszor a jugoszláv állam­férfiakkal találkoztunk — vá­laszolta Hruscsov — mindig lehetőségünk nyílt a bennün­ket kölcsönösen érdeklő kér­dések megvitatására. Olasz látogatásával kapcsolatban kifejtette, hogy az állam­férfiak személyes találkozá­sa mindig hasznos és tovább kell folytatni az ilyen érint­kezéseket. Felborul a „kényes hatalmi egyensúly?“ A Jordániái válság veszélyezteti az angol-amerikai „átrendezési" terveket a Közép-Keleten Londonban nöyekvő nyug­talansággal figyelik a legújabb Jordániái válság híreit. Hiva­talos körök nem titkolják, hogy nem elsősorban Husszein és sivatagi királysága miatt nyugtalankodnak, hanem attól tartanak, hogy ha Jordániában a Nasszer- barát mozgalomnak sike­rül felülkerekednie, ez hasonló fordulatot ered­ményezhet Kuwaitban, a a leggazdagabb olajkutak vidékén is. Londonban most attól fél­nek, hogy a jordániai válság kirobbanása — különösen, ha az Kuwaitra is átterjed — felboríthatja a közép-ke­leti brit poziciók „ellenőr­zött átrendezésére” kidol­gozott terveket. Ezzel összefüggésben hang­súlyozzák, ha Nasszer „túlsá­gosan gyorsan és túlságosan messzire” akar menni, akkor Izrael sem maradhat tétlen „és kénytelen lesz határainak biz­tonságáról gondoskodni” eset­leg úgy, hogy megszállja Jor­dánia egy részét. Chapman Pincper, a Daily Express rendszerint igen jól értesült katonai szemlelrója szerint Nagy-Britannia és az [ Egyesült Államok közös ka- ! tonai akcióra szánná el magát, ! amennyiben a kényes közép- 1 keleti hatalmi egyensúly fel­borulásának következtében katonai konfliktusra kerülne sor Izrael és az arab országok között. Princper szerint McNa­mara amerikai hadügyminisz­ter, amikor két héttel ezelőtt Londonban járt, Thorneycroft angol hadügyminiszterrel meg­vitatta a veszedelmes jordá­niai helyzetet és azóta részle­tes terveket dolgoztak ki egy esetleges katonai beavatkozás­ra. A KÉT AGGASTYÁN SZERZŐDÉSE Erősebb lett-e a Párizs-Bon ívtengely? létrejött hadügyminiszteri és vezérkari főnöki találkozók után: fokozzák a Bundeswehr egységeinek francia földön történő kiképzésének ütemét, együttesen dolgoznak' ki had­műveleti terveket a vezérka­rok, közösen állítják elő a Freien helikoptereket, a Transall szállító repülőgépe­ket, a Foulga-Magiszter oktató­gépeket, a páncélelhárító ra­Három hónap telt el azóta, hogy a Párizsban aláírt fran­cia—nyugatnémet • szerződé­sen megszáradt a tinta. Erő­sebbé kovácsolódott-e ez alatt az idő alatt a Párizs— Bonn tengely? A szerződés beváltotta-e azokat ■ a remé­nyeket, amelyeket ahhoz két aláírója. a nyugat-európai politika két aggastyánja, Adenauer és De Gaulle fű- .zött? Elöljáróban vissza kell térnünk a hirhedt szerző­dés ismertetésére, mert vé­leményünk szerint a magyar olvasó Adenauer és De Gaulle paktumának részle­teit kevéssé ismeri. Kormányfők, miniszterek sűrű találkozói Az Adenauer kancellár ja- juár 21—22-i párizsi látoga­tása alkalmával elfogadott és aláírt szerződés első ré­szében a francia—nyugat­német együttműködés intéz­ményes megszervezéséről szól. A kormányfők évente leg­alább kétszer találkoznak, a külügyminiszterek negyed­évenként, a hadügyminiszte­rek szintén három hóna­ponként. A két ország had­seregének vezérkari főnökei már , ennél is gyakrabban: minden két hónapban ösz- szeülnek! A szerződés intéz­kedik afelől, hogy hasonló rendszerességgel találkozza­nak az ifjúság ügyeivel fog­lalkozó közoktatásügyi, csa­ládügyi miniszterek, a sport kormánybiztosai stb., vala­mint arra is kitér, hogy ismétlődő megbeszéléseken hangolják össze a két kor­mány tájékoztatási szolgá­latát is. A kormányfők és miniszte­reik találliozóinak meghatá­rozott időbeni megismétlése — De Gaulle régi vesszőpa­ripája. Már a „kis-euró- pai”, azaz a Közös Piac Eu­rópájára vonatkozó elgondo­lásaiban központi helyen sze­repelt a kormányfők „csúcs- találkozójának ’> rendszeressé tétele. 1961 ősze óta azon­ban sorra elmaradtak az ilyen legfelső szintű találkozások az Európai Gazdasági Kö­zösség viszonylatában: Fran­ciaország partnerei szembe­fordultak De Gaulle poli­tikájával. amely az angolok­nak a Közös Piacról való távoltartására irányult... Konzultáció a hidegháború szolgálatában A párizsi szerződés máso­dik része az együttműködés programját szabja meg. A két kormány külpolitikai té­ren kölcsönösen kikéri egy­más véleményét döntés meg­hozatala előtt. A konzultá­ció szükséges voltát ezekre az esetekre írja elő a szer­ződés: 1. az európai közössé­gek (Közös Piac. Euratom, szén- és acélközösség) dol­gaiban, s mindjárt utána 2. a kelet—nyugati kapcsola­tok tekintetében. legyenek azok politikai vagy gazda­sági kérdések. 3. a NÁTO és más nyugati nemzetközi szervezetekkel kapcsolatos problémákban, ide értve még az ENSZ-et, amelynek a Né­met Szövetségi Köztársaság nem tagja, de igy valóságos megbízást ad Franciaország­nak érdekei képviseletére... Mint látjuk, a francia és a nyugatnémet kormány azo­nos állásfoglalás kialakítá­sára törekszik a kelet—nyu­gati kapcsolatok dolgában is. ez adja meg Adenauer számára a Fárizs—Bonn ten­gely politikai értelmét! De Gaulle-t maga mellé állít­hatja a hidegháborús, a nyugat-berlini vagy a né­met kérdés egészének rende­zését elutasító magatartásá­ban ... Franciaország cse­rébe nyugatnémet támoga­tást leap az Euróixii Gazdasági Közösségben és a NATO- ban... Atomfegyvert jelent a „stb“ A párizsi szerződés együtt­működési programja a világ békéjére veszélyes módon kedvez a nyugatnémet milita- rizmusnak. A katonai vonat­kozású pontok közös hadmű­veleti kutatóintézetek felállí­tását irányozzák elő. A két hadsereg még tiszteket is cse­rélhet, sőt, egyes egységeket a másik állam hadseregébe ol- vanf'mi ideiglenesen (ki tud­ja? a francia atomfegyverek mellé nyugatnémet kezelő személyzet kerülhet...). s ami hasolóképpen nyugtalanító: „megfelelő fegyverek” közös tervezését, gyártását teszi le­hetővé. A szerződés előírásainál többet tudtunk meg az első kétákat, a francia- és nyugat­németországi közös radarháló­zatot. A Monde megírta, hogy a hadügyminiszterek és a ve­zérkari főnökök megegyeztek a Rajna francia oldalán levő Saint-Louis hírhedt francia— nyugatnémet kutatóintézeté­ben közös kutatási program végrehajtásában. A Monde felsorolása szerint az elméleti és kísérleti fizika, az aerodi­namika és a ballisztika, stb. területére terjed ki a közös kutatás. Megfigyelte-e az olva­só a felsorolásban a sokat­mondó „stb.” ott létét? Alig­ha tévedünk, hogy a francia és a nyugatnémet kutatók az atomfegyver-gyártás területén is együttműködnek. S itt van a párizsi szerződés legsúlyo­sabb, _ legveszélyesebb követ­kezménye: lehetőséget ad ar­ra. hogy a nyugatnémet mili­taristák tömegpusztító fegy­verekhez jussanak! Hol tanult De Gaulle németül ? Ilyen, szörnyű perspektívá­kat feltáró szerződési pontok után már - ártalmatlannak tű­nik. hogy a köznevelés és az ifjúság problémáiban is egy­behangolják politikájukat: ' a francia iskolákban tanítják a német nyelvet s fordítva ... (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a két szomszédország népei valóban alig-alig ismerték a másik nyelvét. A soviniszta franciák régebben hallani sem akartak német szót, Németor­szágban verl.ip esek at értelmi­ség egv része $a1átUotta el a franciát. Ha De Gaulle tá­bornok tud németül, ezt an­nak köszönheti, hogy az első világháború előtt a híres St- Cyr-i tiszti iskolán kötelező volt „az örökös ellenség" nyel­vének tanulása ...) Diák- és professzorcsere, a francia és a nyugatnémet diplomák egyen­értékűségének kimondása sze­repel még a szerződésben. Eddig a szerződés. Most lás- .suk a fogadtatását. Francia- országban, ahol a közvéle­ményformálás leghatásosabb eszközei, a rádió és a televízió De Gaulle propagandájának közvetlen szolgálatában álla­nak, csak a sajtóban voltak elítélő hangok. De Gaulle jobboldali és ún. „atlanti el­lenzéke” amiatt nyugtalanko­dott. hogy a túlságosan szo­rossá váló francia—nyugat­német együttműködés ellene mond a NATO egységének. Á baloldal, a kommunista párt viszont a lényeget húzta alá: ■ ez a fajta francia—nyugatné­met ..megbékélés” az agresszív tervek, a fegyverkezési haj­sza, a szovjetellenesség jegyé­ben áll! Handabanda Bonnban a szerződés eilen A Német Szövetségi Köztár­saságban sokkal nagyobb po­litikai handabandázás fogad­ta a párizsi szerződést. A nagytőke angolszász orientá­ciójú urai és politikus szóvi­vőik, még Adenauer kormá­nyának tagjai, mint Schröder külügyminiszter vagy Erhard alkancellár tartózkodva nyi­latkoztak és értésre adták, hogy a iiVncia-—nyugatnémet együttműködés nem mehet a NATO. az amerikaiakkal és angolokkal meglevő jó szö­vetségi kapcsolatok rovására. A szociáldemokraták vagy a liberálisok a NATO egységé­nek megbontásával vádolták Adenauert. Nyomásukra a kormányon levő keresztény- demokrata párt mega is bele­ment abba, hogy a parlamenti ratifikálás, a szerződésnek a Bundestag általi törvénybeik­tatása úgy történjék meg, hogy az elé nyilatkozatot il­lesszenek, ebben pedig szö­gezzék le, hogy a francia— nyugatnémet szerződés nem érintheti az NSZK egyéb szer­ződéses kötelezettségeit, nem fordíthatja Nyugat-Németor- szágot az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellen ... Nosza, megkongatták a vész­harangot a párizsi szerződés fölött a nyugati hírmagyará­zók: „félreértésen alapul” — írták, — „más és más értelme­zést kap Bonnban és Párizs­ban”, „a szerződés nem éli túl Adenauert és De Gaulle-t...” Kétségtelen, hogy a Pá­rizs—Bonn-tengely addig szi­lárd, amíg két végén a két aggastyánt találni. Márpedig Adenauer talán visszavonul az ősszel a nyugatnémet politi­kai porondról. De az is bi­zonyos. hogy sok ködösítés van a szerződést lekicsinylő nyugati sajtókommentárok­ban: leplezni igyekeznek an­nak hidegháborús, a békét veszélyeztető vonásait. Pedig sajnos, éppen erre kell felkészülnünk: ha min­den valószínűség szerint a francia—nyugatnémet szerző­dés valóban nem is irányul (mert nem . irányulhat!) a NATO egysége ellen, ha az előírásai szerinti francia— nyugatnémet együttműködés nem is .lesz olyan, amilyennek De Gaulle várná, annyi bizo­nyos. hogy az NSZK militaris­tái és nagytőkései alaposan hasznot húzhatnak belőle. Bi­zonyosak lehetünk afelől, hogy a Bundeswehr volt náci tábornokai megpróbálnak francia közvetítéssel is atom­fegyverekhez jutni, s az is két­ségtelen. hogy a nyugatnémet monopóliumok francia segít­séggel fognak ezután még job­ban behatolni az afrikai, ázsiai fejletlen országok gazdasági életébe. Pálfy József káspártok képviselőinek rész­vételével 195D-ben és 1960- ban megtartott tanácskozá­sokról kiadott dokumentu­mokra, majd így folytatta: Ami a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a Kí­nai Kommunista Párt kö­zötti viszony kérdését ille­ti, azt eléggé teljesen meg­világította a két párt közötti levélváltás, s e leveleket pedig mind a szovjet, mind a kínai sajtó, továbbá a töb­bi ország testvérpártjainak sajtója is nyilvánosságra hozza. Mint e közlemények­ből kitűnik, az SZKP és a Kínai Kommunista Párt kap­csolatainak kérdése a kom­munista pártok belső ügye. A kommunisták számára min­dennél drágább a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom egysége. A kommunis­ták kötelességüknek tartják, hogy továbbra is erősítsék ezt az egységet a marxizmus— leninizmus nagy zászlaja alatt. A kommunisták nem­zetközi egységének erősítése mindennél jobban aggaszt­ja az imperialista köröket. E körök alig várják az al­kalmat. hogy valami rést fedezzenek fel a nemzetközi kommunista mozgalomban és ezen keresztül éket verhes­senek a mozgalomba. Mind­járt meg szeretném mon­dani: ez nem fog sikerülni! Már sokszor megmondottuk és újra megmondjuk: ha az imperialisták merényletre ve­temednek a szocialista or­szágok békéje és biztonsága ellen, akkor a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az új életet építő összes né­pek egyesült erejével talál­ják szembe magukat. I. Pietra következő kérdé­se így hangzott: azt mond­ják, hogy a háborút követő időszakban Sztálin politikája szakadásokat, válságokat, visszavonulásokat idézett elő a nyugati baloldali pártok­ban. Hogyan értékeli ön eze­ket a problémákat, és ezeket "g kő vrtknrh tnye ke t ? Az á benyómítxoni, hogy ön arra akár rávenni, mondjak véleményt más kommunista és munkáspártok belső ügyei­ről. Ám, mint ön is tudja, az ilyen dolgok magukra e pártokra tartoznak — mondot­(Folytatás az 1. oldalról) légkörét, hanem gyakorlati intézkedéseket is tett és a ■ jövőben is tesz. A béke a népek érdeke A Szovjetunió Kommunista Pártja, ugyanúgy, mint min­den egyes kommunista párt, teljes egészétien a nép érde­keiből indul ki. Éppen ezért a kommunista pártok a béké­ért folyó hatalmas harc él­vonalában haladnak. Válasza további részében a szovjet kormányfő utalt a kommunista és munkáspár­tok képviselői 1960. novem­beri tanácskozására, majd hangsúlyozta, hogy éppen a szovjet kormány és az SZKP kezdeményezésére tűzték napi­rendre az általános és tel­jes leszerelés kérdését, mint a szilárd béke biztosítása ra- j dikális útjának kérdését. A továbbiakban Hruscsov el- mondotta, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja és valamennyi testvérpárt min­den tőle telhetőt megtesz a tartós béke biztosítására. Ugyanakkor nem lehet el­mondani ezt a kapitalista or­szágokról, az Egyesült^ Ál- , lamokról és NATO-beli sző- . vetségesei kormányáról. Válasza további részében Hruscsov részletezte a NATO- szövetségesek politikáját, idéz­te néhány kardcsörtető po­litikus nyilatkozatát. Erősíteni az egységet a leninizmus zászlaja alatt ,1. Pierta következő kérdése igy szólt: melyek a Moszkva és Peking közötti vita alap­vető pontjai? A taktika kö­rébe tartozó különböző ér­tékelésekről, vagy ideológiai sütőn mozgó nézeteltérések­ről van szó elsősorban azért, mert az atomkorszaknak megfelelő politikát kell foly­tatni? Hruscsov válaszában a töb­bi között hangsúlyozta: __ A z, amit ön ,,Mmzkmr-^s- ■ ‘Peking közötti vitánaíc,,'xÍo^: vez. fontos kérdéseknek a nemzetközi kommunista moz­galom soraiban jelenleg fo­lyó megvitatására vonatko­zik. Hruscsov rtt hivatko­zott a kommunista és mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents