Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-20 / 91. szám

W«T MECTCI 1963. Április 20. szombat Tárgyalások Genfben a Kreml és a Fehér Ház közötti közvetlen távbeszélő-összeköttetésről Pénteken délelőtt a tizen-1 dés és a NATO tagállamai héthataimi leszerelési érte- közötti megnemtámadási szer­kezeten elsőnek felszólaló Ereile amerikai küldött övöm­mel üdvözölte, hogy a Szov­jetunió elfogadta a Kreml és a Fehér Ház közötti közvet­len távbeszélő- vagy távgép­író-vonal létrehozására előter­jesztett amerikai javaslatot és utalt arra, hogy az értekezlet két társéi* nőké már nem hivatalos megbeszéléseket folyta­tott erről a kérdésről. Arthur Lali. az indiai kül­döttség vezetője. javasolta, hogy a forró drót" amerikai indítványának szovjet részi'ol történt elfogadása után az ér­tekezlet két társelnöke most vitassa meg a Varsói Szerző­ződés szovjet javaslatát. Carapkin nagykövet, a szov­jet küldöttség vezetője, ismé­telten hangsúlyozta a Varsói Szerződés és a NATO tag­államai közötti megnem­támadási szerződés meg­kötésének fontosságát, majd hosszan foglalkozott azzal a súlyos veszéllyel, amelyet a nyugatnémet milllariamus a világ béké­jére jelent. A Német Szövetségi Köztársa­ság — hangoztatta — megala­kulása óta arra törekszik, hogy megkaparintsa a támadó háborúhoz szükséges fegyvere­ket. Ha azt akarják, hogy csökkentsék a nyugatnémet militarizmus veszélyét, akkor az- értekezlet részvevőinek egyet kell érleniök az olyan szovjet javasiátokkal, mint a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtá­madási szerződés megkötése. afomfegyvermenles öve­zet létesítése Közép-Eu* ropában és az összes kül­földi .nukleáris támaszpon­tok felszámolása — mondotta végül Carapkin. Az értekezlet hétfőn délelőtt tartja következő pienáris ülé­sét. A magyar társadalom koszorúja a varsói gettó hőseinek emlékművénél Április 19-én délután, a var­sói gettó felkelésének 20. év- i fordulóján, a lengyel főváros- j ban koszorúzása ünnepséget rendeztek a varsói gettó hősei­nek emlékműveinél. Az em­lékmű talpazatát elborították a lengyel párt- és állami szer­vek, a társadalmi szervezetek és a lakosság koszorúi, virág­csokrai. Elhelyezték a kegyelet virá­gait az ünnepségekre Varsóba érkezett külföldi küldöttsé­gek, soraikban a Magyar Par­tizán Szövetség, a Magyar Iz­raeliták Országos Szövetségé­nek és más magyar társadalmi szervek képviselői is. Afrikában meghátrálnak a gyarmatosítók ..Rhodesia és Nyasszaföldi Államszövetség felbomlását nem lehet megakadályozni. Az utóbbi időben a politikai hely­zet annyira megváltozott, hogy már csak ideiglenes állatidról lehet beszélni” — irta nem­rég a közép-afrikai kolonia- lista államszövetségről a Deutsche Zeitung című nyu­gatnémet lap. Az utóbbi hóna­pokban a világsajtóban számos hasonló cikk jelent meg. A The Times 1962. szeptem­ber 19-i vezércikkében írta: „Valamilyen megoldást talál­ni Rhodesia és Nyasszaföld számára a legnehezebb fel­adat. amit az angol kormány­nak a kolonializmus alkonyán végre kell hajtania”. Nos, az A kétnapos bonni tanácskozáson nem sikerült kiküszöbölni a nézeteltéréseket a sokoldalú NAT0- atomhaderő kérdésében Szerdán és csütörtökön két­napos tanácskozás folyt a bonni hadügyminisztérium­ban az amerikai és nyu­taimak többségi szava­zattal döntsenek az atom­fegyverek bevetéséről. Az amerikai szakértők ezzel katonai szakértők kapcsolatban azt hangoztat­ták a mostani tárgyaláso­kon: a washingtoni kongresz- szus sohasem járulna hozzá, hogy az amerikai kormány a végső dön­gatnémet között a tervezett NATO- atonihaderő második lépcső­jének, a később létrehozan­dó, úgynevezett sokoldalú NATO-atomhaderőnek rész- | kiadja kezéből létproblémáiról. A tanács- tésj jogát, hozásokat először kizárólag technikai jellegűnek” minő­sítették. Éppen ezért meglepetést kelteit, hogy Von Has­sel hadügyminiszter csü­törtökön váratlanul meg­szakította szabadságát és visszatért Bonnba. hogy részt vegyen a befejező ülésen. Megbízható forrásokból szár­mazó értesülések szerint a bonni tárgyalásokon nem sikerült közelebb hozni a nyugatnémet és amerikai ál­láspontot két fontos kérdés­ben: 1. az Egyesült Államok felszíni hajókon akarja el­helyezni Adenauer viszont tenger­alattjárókat követel, 2. az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik a vétó jogá­hoz az atomfegyverek be­vetése kérdésében. » bonni kormány viszont olyan ígéretet szeretne kicsikarni, hogy egy bi­zonyos idő után az ame­rikai vétójog szűnjék meg és a résztvevő ha­A nepáli király országának kül- és belpolitikájáról Máhendra nepáli király csütörtökön a parlament ülés­szakán trónbeszédben ismer­tette országa kül- és belpo­litikájának legfontosabb el­veit. A külpolitikáról szólva hangsúlyozta, hogy a nepáli kormány szilárdan tartja magát a semlegességi poli­tikához, hogy baráti kapcso­latokat fejleszthessen ki a, világ valamennyi országával. Az ország előtt álló bel- j politikai feladatokkal kap- j csolatban Mahendra király I kijelentette, hogy meg kell I teremteni a nemzeti ipart és fejleszteni kell a mező- j gazdaságot. Az 1962-től 1965- ig terjedő hároméves terv keretében egy sor ipari vál­lalatot építenek. közülük sokat a Szovjetunió baráti segítségével. A nyugatnémet acélipari munkások sztrájkkal is hajlandók harcolni bérkövetelésükért „A barométer sztrájkot je­lez” — írják pénteken a Letartóztatták a tavaly augusztusi De Gaulle-ellenes merénylet egyik szervezőjét A francia rendőrség pen- ' meglepte, hogy a letartózta- teken bejelentette, hogy le- -tott Serge Bernier'nem más, tartóztatta Jean Murat,ha­lálra ítélt OAS-tagot, a De Gaulle ellen múlt év augusz­tusában megkísérelt merény­let egyik szervezőjét. Pénteken hajnalban a rend- _ , . , őrök tetten értek két gép­a P0^r''ato:akal' kocsitolvajt a Pantheon tő- szomszédságában. Amikor személyazonossági igazolást kértek tőlük, a két egyén egyike rálőtt az egyik rend­őrre és súlyosan megsebesí­tette. majd a két tétlenért menekülni próbált. A rendőr ellen erőszako­san fellépett személyre a rendőrök lövést adtak le és el is találták, társát is letar­tóztatták. A rendőrséget is mint ítélt a távoliélében halálra Jean Murat. Újabb sztrájk Párizsban A francia repülőterek sze­mélyzete pénteken sztrájkba lépett, a távolsági járatok Párizsba tartó gépei London­ban és Brüsszelben szálltak le. A repülőterek forgalmá­nak alig egyötödrészét tudták lebonyolítani. Az állami tisztviselők és al­kalmazottak képviselőinek Joxe államminiszterrel folyta­tott tárgyalásai eredményte­lenül végződtek. nyugatnémet lapok, miután Baden-Wüttenbergben az acél­ipari munkások hatalmas többsége. 87,23 százaléka amel­lett szavazott, hogy a szak­szervezet a sztrájk eszközeit is vegye igénybe a béremelési követelés kiharcolásáért. A jövő héten április 24-én Észak- Rajna—Wesztfália acélipari üzemeiben szavaznak. A fémipari szakszervezet vezetőségétől függ most, hogy követi-e a munkások akara­tát és megadja-e a jelt a sztrájk megkezdésére. A szak- szervezet vezetősége egyelőre még habozik, s azt várja, hogy a munkáltatók javasolják a félbeszakított tárgyalások folytatását és újabb ajánlatot tegyenek. A félbeszakadt tárgyaláson a szakszervezet nyolc százalé­kos béremelést követelt, a munkáltatók viszont csak há­rom százalékot ajánlottak. angol gyarmatosítók mindent megpróbáltak a föderáció megmentésére. A „megoldás” keresése so­rán nem hiányozlak a kolo- nialisták imert érvei: a terror és a zsarolás, a huzavona tak­tikája és a látszat engedmé­nyek sem. A nemzeti felsza­badító mozgalmat az afrikai földrész e részében sem tud­ták megállítani. A legelső terület, ahol az angol gyarmatosítók enged­ményre kényszerültek, Nyasz- szaföld volt. Az 1961. őszén megtartott választásokon a függetlenségért, és az állam- szövetségből való kilépésért síkra szálló Malawi Komgresz- szus Párt abszolút többséget ért el: megszerezte a szavaza­tok 99 százalékát, és ezzel a 28 mandátumból 22-t. Az afrikai lakosság teljes támogatását élvezve, az 1962 novemberében Londonban sorra került tárgyalásokon a nyasszaföldi küldöttség eré­lyesen \ visszautasította az an­gol kormány „javaslatát”, hogy a tanácskozást csupán al­kotmányos vitára szűkítsék le. A tárgyalások tíz napig tartottak, s végül London kénytelen volt beleegyezni, i hogy 1962 februárjától önkor­mányzatot adjon Nyasszaföld­nek. Amint a nyasszaföldi kor­mány bejelentette: az év vé­géig kilép e kolonialista álam­szövetségből ... Az államszövetségnek bú­csút mondó Nyasszaföld 389 000 négyzetkilométernyi területen terül el. Az ország 2,7 millió lakosából csupán 7000 euró­pai. Nyasszaföld az 1933-ban kierőszakolt kolonialista ál­lamszövetségben az olcsó munkaerőt szolgáltatja. A gyarmatosítók számítása a három tagállam közötti gaz­dasági viszonyon alapult. Az államszövetség létrehozásának politikai vonatkozásai mellett, fő gazdasági célja az olcsó nyasszaföldi néger munkaerő felhasználása az észak-rhodé- siai bányákban, valamint a dél-rhodesiai gyárakban és ül­tetvényeken. Nyasszaföld kiválása éppen a fentiek miatt, alapjában bontja meg az államszövetség amúgyis ingatag gazdasági és politikai egységét. Nyasszaföld példája nagyon hamar követőre talált. Az 1962. december 10-i észak- rhodesiai választásokon újabb döntő fordulat következett be. Noha a kolonialisták igyekeztek elejét venni az af­rikai lakosság választási győ­zelmének ... A bennszülött lakosság 97 százalékát meg­fosztották szavazati jogától és az ország hárommillió lakosá­ból csupán 90 000 afrikai ka­pott szavazati jogot! E nyilvánvaló választási komédia ellenére, az afrikai nép jelöltjei legyőzték We­*5 • A ** affauuf- , „ f: KMODMA j* ' '^pHODÉSiAl N í >.../ Alekszandr Naszibov: az Elbán (78) Másnap reggelre megjött a döntés: Upitznak szolgálati szobát kellett cserélni Seifert- tel. Seifert nemcsak magasabb beosztást, hanem tábornoki rangot is kapott, s hozzá a lo­vagkereszttel tüntették ki. Ez volt Sepp Seifert. Upitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlslusteba érke­zett. Úgy érezte: vajmi kevés jóval kecsegtet a vele való eszmecsere ebben a városban. Éppen ezért szándékosan ha­logatta a találkozást, abban reménykedve, hogy végül va­lami majd csak közbejön, s akkor nem kerti] sor erre az egész kényszerű és kellemetlen randevúra. De hiába volt min­den: Seifert kitartóan sürget­te a beszélgetést. Kétszer is rátelefonáit Upitzra ... Miután üdvözölték egymást. Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a Gsns* Behner hadianyaggyár felrob­bantásáról. azokról az akciók­ról, amelyeket a? Abwehr foly­tatott az illegális antifasiszta szervezet és a szovjet felde­rítők felkutatására és likvidá­lására. — Maga bizonyos benne, bogy éppenséggel az orosz fei­derítők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely korábban Karlsluste- ben működött? — Igen — állította határo­zottan Upitz. Seifert elgondolkodott. — Nos — szólalt meg kis szünet után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos körül­ményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szovjet felderítők nyomára bukkantunk Ostburgban. Karls!üstéből, semmiféle élet­jelt nem adtak magukról ezek az orosz ügynökök. A rádió­figyelő szolgálat azelőtt rend­szeresen észlelte egv ismeret­len rádióleadó jelzéseit, amely a számításaink szerint, valahol Karlsluste környékéről sugár­zott. Ez az adás már nem mű­ködik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük... — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frekvencián. — Felesleges folytatni. Min­den világos. — Nem, ez fontos. Éppen akkor, miközben készültem, hogy idejövök, véglegesen meg­bizonyosodtunk, hogy sikerült átjátszanunk az oroszokat. — Érdekes. — Georg Homann és Ottó Láss átdobásának akcióját ön ismeri, ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nekem erről. — Szóval Ostburgban meg­jelent egy illető, aki Homann vallomásának igazát, az ügy bizonyítékait kutatja. A Gans- Behner-gyár raktárosa jelen­tette ezt. A raktárkezelőt ide­jében és megfelelően kioktat­ták a mi embereink. — Nem fogták el az illetőt? — A legjobb nyomozóinkat bíztuk meg. hogy kerítsék kézre. Ugv gondolom, hogy a letartóztatása csak idő kérdé­se. Különben a föld alatti an­tifasiszta mozgalom vezetőjét, az ön által is jól ismert Oscar Schubertét megsemmisítettük. — Schubertét! Nagyszerű, Upitz! — Én is úgy gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudhatunk vele magunkénak. — És kinek sikerült leszá­molnia vele? — Torp Sturm filhrernek. Nagyon tehetséges fiatal fic­kó. — Megjegyezzük a nevét. — Seifert egy darabig hallgatott, majd1 váratlanul megkérdez­te: — A rejtekhely messzi van ide? Upitz elkomorodott. — Nincs naigyon messze — mormogta alig hallhatóan. — Mutassa meg nekem. — Miért? — Upitz felállt, s kesernyésen folytatta: — Vagy már nem bíznak bennem? ... Felállt Seifert is. Néhány másodpercig farkasszemet néztek egymással. — Mit akar vele? — kér­dezte nyers, rekedt hangon Upitz. — Miért van erre szük­sége önnek? Seifert elfehéredett. A sze­me szikrákat szórt. Ökölbe szorította a kezét, s a szája szélét harapdálta. —• Hallgasson ide. Upitz —1 kezdte, s látszott rajta, hogy igyekszik nyugalmat paran­csolni magára. — Én nagyon jól tudom, hogy maga milyen érzéseket táplál irántam. Il­lúzióim ebben a tekintetben nincsenek. Csak annyit mond­hatok : ez az érzés köicsö ... De most nem erről van szó. Tudni akarta, miért van szük­ségem az archívumokra. Meg­mondom: ugyanazért, amiért magának. — Seifert elhallga­tott, s a következő pillanatban mosoly jelent meg az arcán, úgy folytatta: — Thedder csak az után beszélt magával, mi­után én beleegyeztem. Upitz mélyen bent ülő, apró szemébe« zavar látszott; .r*r«iK*t \ JKÖtT£«M| i lensky hírhedt pártjának kandidátusait. Kudarcba ful­ladt a kolonialisták mesterke­dése, hogy a két afrikai párt közölt ellentéteket szítsanak. A Kenneth Kuanda vezette Egyesült Nemzeti Független­ség Párt és az Afrikai Kongresszus Párt a válasz­tásokon a 37 mandátumból 21-et megszerzett. A választások után Eszak- Rhodesía népe folytatta har­cát a föderációból való ki­válásra. „Nyasszaföld ki­lépése után semmi sem köt­heti Észak-Rhodesiát az ál­lamszövetséghez” — mondotta Kenneth Kuanda a válasz­tások után. Észak-Rhodesiában a füg­getlenségért folyó harc szo­rosan összekapcsolódik a ke­gyetlen kizsákmányolás el­leni küzdelemmel. E rendkí­vül gazdag országban — amely a második helyet fog­lalja el a világon a rézter­melés terén, a „rézötvözet” érctartalékait pedig 700 mil­lió tonnára becsülik —. a la­kosság nehéz körülmények között él. Míg a Rhodesian Anglo American Corporation, a Rhodesian Selection Trust, a Trüber and Newle és más monopóliumok hatalmas pro­fitokat zsebelnek be, (évente mintegy 80 millió font sterlinget), addig az afrikai munkások embertelen körül­mények között élnek. Az af­rikai bányász 10—12-szer ke­vesebb fizetést kap ugyan­azon munkáért, mint a fe­hér munkás. Nyasszaföld titán. Esza k- Rhodesia harcolt ki magú­nak jelentős lépést a függet­lenséghez vezető úton. E győzelem hírét Eszak-Rhode- sia lakossága kitörő örömmel fogadta. Lusakában és más városokban embertömegek özönlöttek el az utcákat, a közeli iüggetlenség perspek­tíváit tánccal és dallal ünne­pelték, a főváros utcáin ..győ­zelmi” parádét tartottak... ? — Hol hagyta Theddert? —? kérdezte Seifert. Upitz némán állt a tábornok^ előtt. Csak a válla rándultj meg idegesen, egyszer-kétszer. S — Itt van most Thedder? —6 Seifert kijött az asztal mögül.? — Beszéljen, a krisztusát ma- ^ gának! — Igen. | — Jól van. Akkor ő is ve- í lünk jön. — De ... | — De? Mi ez a ,,de'‘, Upitz? Gruppenführer? Hiszen maga ^ úgyis készült ra, hogy meg- £ mutassa neki a rejtekhelyét! | HUSZONKETTEDIK \ FEJEZET í A szovjet felderítők hármas^ célt szerettek volna elérni a ^ kastélybelj telefonüggyel. Min- ^ denekelőtt — s ez volt a lég- ^ fontosabb — el akartak tej te- ^ ni Seifert szobájában egy hor- 2 dozható hangfelvevő készülő-^ két, amelyet ultraérzékeny £ mikrofonnal szereltek fel. A ^ magnetofon műszereit egy kis ^ dobozba szerelték, amely szi- vartartó kazettához hasonlí- ^ tott. A készülék konstrukciója^ olyan volt, hegy több órán át ^ működhetett egyfolytában. ^ Ljuiko százados, miközben a ^ szoba falán végighúzódó tele" ^ fonvezetéket vizsgálta, észre- ^ vétlenül a falon függő Hitler-;! kép mögé csúsztatta a magne- j! tofont. ^ (Folytatjuk) ' <

Next

/
Thumbnails
Contents