Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-20 / 91. szám
rt«r MEGVF.t ’^MirUrn 1963. Április 20, szombat Tárgyalások Genfben a Kreml és a Fehér Ház közötti közvetlen távbeszélő-összeköttetésről A magyar társadalom koszorúja a varsói gettó hőseinek emlékművénél Afrikában meghátrálnak a gyarmatosítók Pénteken délelőtt a tizenhéthatalmi leszerelési értekezleten elsőnek felszólaló Steile amerikai küldött örömmel üdvözölte, hogy a Szovjetunió elfogadta a Kreml és a Fehér Ház közötti közvetlen távbeszélő- vagy távgépíró-vonal létrehozására előterjesztett amerikai javaslatot és utalt arra, hogy az értekezlet két társéi* nőké már nem hivatalos megbeszéléseket folytatott erről a kérdésről. Arthur Lall, az indiai küldöttség vezetője, javasolta, hogy a „forró drót7’ amerikai indítványának szovjet résziről történt elfogadása után az éi- tekezlet két társelnöke most vitassa meg a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási szerződés szovjet: javaslatát. Garapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője, ismételten hangsúlyozta a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási szerződés megkötésének fontosságát, majd hosszan foglalkozott azzal a súlyos veszéllyel, amelyet a nyugatnémet militarizmus a világ békéjére .jeleni. A Német Szövetségi Köztársaság' — hangoztatta — megalakulása óta arra törekszik, hogy megkaparintsa a támadó háborúhoz szükséges fegyvereket. Ha azt akarják, hogy Április 19-én délután, a varcsökken tsék a nyugatnémet sói gettó felkelésének 20. év- i militarizmus veszélyét, akkor j fordulóján, a lengyel főváros- az értekeidet részvevőinek j ban koszorúzása ünnepséget egyet kell érteniök az olyan szovjet javaslatokkal, mint a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtámadási szerződés megkötése, atomfegyvermentes övezet létesítése Közép-Eu* rópában és az összes külföldi nukleáris, támaszpontok felszámolása — mondotta végül Carapkin. Az értekezlet hétfőn délelőtt tartja következő plenáris ülését. I rendeztek a varsói gettó hőseinek emlékműveinél. Az emlékmű talpazatát elborították a. lengyel párt- és állami szervek. a társadalmi szervezetek és a lakosság koszorúi, virágcsokrai. Elhelyezték a kegyelet viráI gait az ünnepségekre Varsóba í érkezett külföldi küldöttsé- j gek, soraikban a 'Magyar Par- ! tizán Szövetség, a Magyar Iz- 1 ragliták Országos Szövetségé | nek és más magyar társadalmi 1 szervek képviselői is. . ..Rhodesia és Nyasszaföldi Államszövetség felbomlását nem lehet megakadályozni. Az utóbbi időben a politikai helyzet annyira megváltozott, hogy már csak ideiglenes államról lehet beszélni” — írta nemrég a közép-afrikai koUrnia- lista államszövetségről a Deutsche Zeitung című nyugatnémet lap. Az utóbbi hónapokban a világsajtóban számos hasonló cikk jelent meg. A The Times 1962. szeptember 19-i vezércikkében írta: „Valamilyen megoldást találni Rhodesia és Nyasszaföld számára a legnehezebb feladat, amit az angol kormánynak a kolonializmus alkonyán végre kell hajtania”. Nos, az A kétnapos bonni tanácskozáson nem sikerült kiküszöbölni a nézeteltéréseket a sokoldalú NATO- atomhaderö kérdésében Szerdán és csütörtökön kétnapos tanácskozás folyt a bonni hadügyminisztériumban az amerikai és nyugatnémet katonai szakértők között a tervezett NATO- atomhaderő második lépcsőjének, a később létrehozandó, úgynevezett sokoldalú NATO-atomhaderőnek részletproblémáiról. A tanácskozásokat először kizárólag j,technikai jellegűnek” minősítették. Éppen ezért meglepetést 1 keltett, hogy Von Hassel hadügyminiszter csütörtökön váratlanul megszakította szabadságát és visszatért Komiba, hogy részt vegyen a befejező ülésén. Megbízható forrásokból származó értesülések szerint a bonni tárgyalásokon nem siker-ült közelebb hozni a nyugatnémet és amerikai álláspontot két fontos kérdésben: 1. az Egyesült Államok felszíni hajókon akarja elhelyezni a Poláris-rakétákat, Adenauer viszont tengeralattjárókat követel. 2. az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik a vétó jogához az atomfegyverek bevetése kérdésében, a bonni kormány viszont olyan ígéretet szeretne kicsikarni, hogy egy bizonyos idő után az amerikai vétójog szűnjék meg és a résztvevő hatalmak többségi szavazattal döntsenek az atomfegyverek bevetéséről. Az amerikai szakértők ezzel kapcsolatban azt hangoztatták a mostani tárgyalásokon: a washingtoni kongresz- szus sohasem járulna hozzá, hogy az amerikai kormány kiadja kezéből a végső döntés jogát. A nepáli király országának kül- és belpolitikájáról Mahendra nepáli király | csütörtökön a parlament ülésszakán trónbeszédben ismertette országa kül- és belpolitikájának legfontosabb elveit. A külpolitikáról szólva hangsúlyozta, hogy a nepáli komnány szilárdan tartja magát a semlegességi politikához, hogy baráti kapcsolatokat fejleszthessen ki a világ valamennyi országával. Az ország előtt álló bel- j politikai feladatokkal kap- | csolatban Mahendra király j kijelentette, hogy meg kell'i teremteni a nemzeti ipart | és fejleszteni kell a mező- i gazdaságot. Az 1962-től 1965- j lg terjedő hároméves terv j keretében egy sor ipari vál- j lalatot építenek. közülük sokat a Szovjetunió baráti segítségével. A nyugatnémet acélipari munkások sztrájkkal is hajlandók harcolni bérkövetelésükért „A barométer l ez” — írják sztrá jkot je- ] pénteken a I Letartóztatták a tavaly augusztusi De Gaulle-ellenes merénylet egyik szervezőjét A francia rendőrség pén- i teken bejelentette, hogy le- tartóztatta Jean Murat ha- j iáira ítélt. OAS-tagot, a De Gaulle ellen múlt év aúgusz- I tusában megkísérelt merény- j lei egyik szervezőjét. Pénteken hajnalban a rend- ! őrök letten értek két gép- ! kocsitolvajt a Pantheon tő- j szomszédságában. Amikor ' személyazonossági igazolást | kértek tőlük, a két egyén ! egyike rálőtt. az egyik rendőrre és súlyosan megsebesí- I tette, majd a két tétlenért menekülni próbált. A rendőr ellen eröszako- 1 sán fellépett személyre a rendőrik lövést adtak le és eJ is találták, társát is letartóztatták. A rendőrséget is meglepte, hogy a letartóztatott Serge Bernier nem más, mint a távollétében halálra ítélt Jean Murat. Újabb sztrájk Párizsban , A francia repülőterek személyzete pénteken sztrájkba lépett, a távolsági járatok Párizsba tartó gépei Londonban és Brüsszelben szálltaik le. A repülőterek foi-galmá- nak alig egyötödrészét tudták lebonyolítani. Az állami tisztviselők és alkalmazottak képviselőinek Joxe államminiszterrel folytatott tárgyalásai eredménytelenül végződtek. nyugatnémet lapok, miután Baden-Wüttenbergben az acélipari munkások hatalmas többsége, 87.23 százaléka amellett szavazott, hogy a szak- szervezet a sztrájk eszközeit is vegye igénybe a béremelési követelés kiharcolásáért. A jövő héten április 24-én Észak- Rajna—Weszifólia acélipari üzemeiben szavaznak. A fémipari szakszervezet vezetőségétől függ most, hogy követi-fe a munkások akaratát és megadja-e a jelt a sztrájk megkezdésére. A szak- szervezet vezetősége egyelőre még habozik, s azt várja, hogy a munkáltatók javasolják a félbeszakított tárgyalások folytatását és újabb ajánlatot tegyenek. A félbeszakadt tárgyaláson a szakszervezet nyolc százalékos béremelést követelt, a munkáltatók viszont csak három százalékot ajánlottak. angol gyarmatosítók mindent megpróbáltak a föderáció megmentésére. A „megoldás” keresése során nem hiányoztak a kolonialisták imert érvei: a terror és a zsarolás, a huzavona taktikája és a látszatengedmények sem. A nemzeti felszabadító mozgalmat az afrikai földrész e részében sem tudták megállítani. A legelső terület, ahol az angol gyarmatosítók engedményre kényszerültek. Nyaszr szaföld volt. Az 1961. őszén i megtartott választásokon a í függetlenségért, és az állam- j szövetségből való kilépésért síkra szálló Malawi Kongresz- szus Párt abszolút többséget ért el: megszerezte a szavazatok 99 százalékát, és ezzel a 28 mandátumból 22-t. Az afrikai lakosság teljes támogatását élvezve, az 1962 novemberében Londonban sorra került tárgyalásokon a nyasszaföldi küldöttség erélyesen visszautasította az angol kormány „javaslatát”, hogy a tanácskozást csupán alkotmányos vitára szűkítsék le. A tárgyalások tíz napig tartottak, s végül London kénytelen volt beleegyezni, hoqy 1963 februárjától önkormányzatot adjon Nyasszaföldnek. Amint a nyasszaföldi kormány bejelentette: az év végéig kilép e kolonialista álam- szövelségböl.... Az államszövetségnek búcsút mondó Nyasszaföld 389 000 négyzetkilométernyi területen terül el. Az ország 2,7 millió lakosából csupán 7000 európai. Nyasszaföld az 1953-ban kierőszakolt kolonialista államszövetségben az olcsó munkaerőt szolgáltatja. A gyarmatosítók számítása a három tagállam közötti gazdasági viszonyon alapult. Az államszövetség létrehozásának politikai vonatkozásai mellett, fő gazdasági célja az olcsó nyasszaföldi néger munkaerő felhasználása az észak-rhodc- siai bányákban, valamint a dél-rhodesiai gyárakban és ültetvényeken. Nyasszaföld kiválása éppen a fentiek miatt, alapjában bontja meg az államszövetség amúgyis ingatag gazdasági és politikai egységét. Nyasszaföld példája nagyon hamar követőre talált. Az 1962. december 10-i észak- rhodesiai választásokon újabb döntő fordulat következett be. Noha a kolonialisták igyekeztek elejét venni az afrikai lakosság választási győzelmének ... A bennszülött lakosság 97 százalékát megfosztották szavdzati jogától és az ország hárommillió táltosából csupán 90 000 afriltai kapott szavazati jogot! E nyilvánvaló választási komédia ellenéré, az afrikai nép jelöltjei legyőzték We. ............ ) ESZAEÍ - (WODbStA V*NVXX>XXXX>X\\V>XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVXXXVVVXXVVXXVXXXXXXXV>XXXXXX> az Elbán leg-í :jte- ? lensky hírhedt pártjának kandidátusait. Kudarcba fulladt a kolonialisták mester kedése, hogy a két afrilcai párt közölt ellentéteket szítsanak. A Kenneth Kuanda vezette Egyesült Nemzeti Függetlenség Párt és az Afrikai Kongresszus Párt a válasz- tásolcon a 37 mandátumból 21-et megszerzett. A választások után Eszak- Rhodesia népe folytatta harcát a föderációból való kiválásra. „Nyasszaföld kilépése után semmi sem kötheti Észak-Rhodesiát az államszövetséghez” — mondotta Kenneth Kuanda a választások után. Eszak-Rhodesiában a függetlenségért folyó harc szorosan összekapcsolódik a kegyetlen kizsákmányolás elleni küzdelemmel. E rendkívül gazdag országban — amely a második helyet foglalja el a világon a réztermelés terén, a „rézötvözet” érctarlalékait pedig 700 millió tonnára becsülik —, a lakosság nehéz körülmények között él. Míg a Rhodesian Anglo American Corporation, a Rhodesian Selection Trust, a Trüber and Neicle és más monopóliumok hatalmas profitokat zsebelnek be (évente mintegy 80 millió font sterlinget), addig az afrikai munkások embertelen körülmények között élnek. Az afrikai bányász 10—12-szer kevesebb fizetést kap ugyanazon munkáért, mint a fehér munkás. Nyasszaföld után, Észak- Rhodesia harcolt ki magúnak jelentős lépést a függetlenséghez vezető úton. E győzelem hírét Észak-Rhode- sia lakossága kitörő örömmel fogadta. Lusakában és más városokban embertömegek özönlöttek el az utcákat, a közeli függetlenség perspektíváit táncnál és dallal ünnepelték. a főváros utcáin „győzelmi” parádét tartottak... M. K. (78) Másnap reggelre megjött a döntés: Upitznak szolgálati szobát kellett cserélni Seiferí- tel. Seifert nemcsak magasabb beosztást, (hanem tábornoki rangot is kapott, s hozzá a lovagkereszttel tüntették ki. Ez volt Sepp Seifert. Upitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlslusteba érkezett. Úgy érezte: vajmi kevés jóval kecsegtet a vele való eszmecsere ebben a városban. Éppen ezért szándékosan halogatta a találkozást, abban reménykedve, hogy végül valami majd csak közbejön, s akkor nem kerül sor erre az egész kényszerű és kellemetlen randevúra. De hiába volt minden: Seifert kitartóan sürgette a beszélgetést. Kétszer is rátelefonált Upitzra . . . Miután üdvözölték egymást. Upitz megmagyarázta, miért jött késve. Beszámolt a Gans- Behner hadianyaggyár felrobbantásáról. azokról az akcióikról, amelyeket az Abwehr folytatott az illegális antifasiszta szervezet és a szovjet felderítők felkutatására és likvidálására. — Maga bizonyos benne, hogy éppenséggel az orosz felderítők munkája volt ez az egész? — kérdezte Seifert. — Igen, bizonyos vagyok. — S az a csoport lenne, amely korábban Karlsluste- ben működött? — Igen, — állította határozottan Upitz. Seifert elgondolkodott. — Nos — szólalt meg kis szünet után — azt hiszem, igaza van. — Egy nagyon fontos, körülményt feltétlenül számításba kell vennünk. Azóta, amióta a szovjet felderítők nyomára bukkantunk Ostburgban, Karlslusteból. semmiféle életjelt nem adtak magukról ezek az orosz ügynökök. A rádió- figyelő szolgálat azelőtt rendszeresen észlelte egy ismeretlen rádióleadó jelzéseit, amely a számításaink szerint, valahol KarlsJuste környékéről sugárzott. Ez az adás már nem működik. Ellenben egy titkos adó rendkívül aktív tevékenységét észleltük. .. — Ostburgban? — Igen. S ugyanazon a frekvencián. — Felesleses folytatni. Minden világos — Nem, ez fontos. Éppen akkor, miközben készültem, írcgyr idejövök, véglegesen megbizonyosodtunk, hogy sikerült átjátszanunk az oroszokat. — Érdekes. — Georg Homann és Ottó Liss átdobásának akcióját ön ismeri, ugye? — Igen. Annak idején maga tett jelentést nekem erről. — Szóval Ostburgban megjelent egy illető, aki Homann vallomásának igazát, az ügy bizonyítékait kutatja. A Gans- Behner-gyár raktárosa jelentette ezt. A raktárkezelőt idejében és megfelelően kioktatták a mi embereink. — Nem fogták el az illetőt? — A legjobb nyomozóinkat bíztuk meg, hogy kerítsék. kézre. Ugv gondolom, hogy a letartóztatása csak idő kérdése. Különben a föld alatti antifasiszta mozgalom vezetőjét, az ön által is jól ismert Oscar Schubertét megsemmisítettük. — Schubertét! Nagyszerű, Upitz! — Ép is úgy gondolom, hogy valóban jelentős sikert tudhatunk vele magunkénak. — És kinek sikerült leszámolnia vele? — Torp Sturmführernek. Nagyon tehetséges fiatal fickó. — Megjegyezzük a nevét, — Seifert egy darabig hallgatott, majd váratlanul megkérdezte: — A rejtekhely messzi van ide? Upitz etkomorodott. — Nincs nagyon messze — mormogta alig hallhatóan. — Mutassa meg nekem. — Miért? — Upitz felállt, s kesernyésen folytatta: — Vagy már nem bíznak bennem? ... Felállt Seifert is. Néhány másodpercig farkasszemet néztek egymással. — Mit akar vele? — kérdezte nyers, rekedt hangon Upitz. — Miért van erre szüksége önnek? Seifert elfehéredett. A szeme . szikrákat szórt. Ökölbe szorította a kezét, s a szája szélét harapdálta. — Hallgasson ide, Upitz — kezdte, s látszott rajta, hogy igyekszik nyugalmat parancsolni magára. — Én nagyon jól tudom, hogy maga milyen érzéseket táplál irántam. Illúzióim ebben a tekintetben nincsenek. Csak annyit mondhatok: ez az érzés kölcsö ... De most nem erről van szó. Tudni akarta, miért van szükségem az archívumokra. Megmondom: ugyanazért, amiért magának. — Seifert elhallgatott, s a következő pillanatban mosoly jelent meg az arcán, úgy folytatta: — Thedder csak az után beszélt magával, miután én beleegyeztem. Upitz mélyen bent ülő, apró szemében zavar látszott. — Hol hagyta Theddert? — kérdezte Seifert. Upitz némán állt a tábornok előtt. Csak a válla rándult meg idegesen, egyszer-kétszer. — Itt van most Thedder? — Seifert kijött az asztal mögül. — Beszéljen, a krisztusát magának! — Igen. — Jól van. Akkor ő is velünk jön. — De. . . —: De? Mi ez a „dé‘, Upitz Gruppenführer? Hiszen maga Úgyis készült rá, hogy megmutassa neki a rejtekhelyét! HUSZONKETTEDIK FEJEZET X. A szovjet felderítők hármas célt szerettek volna elérni a kastélybeli telefonüggyel. Mindenekelőtt — s ez volt a legfontosabb — el akartak rejteni Seifert szobájában egy hordozható hangfelvevő készüléket, amelyet ultraérzékeny mikrofonnal szereltek fel. A magnetofon műszereit egy kis dobozba szerelték, amely szivartartó kazettához hasonlított. A készülék konstrukciója olyan volt, hegy több órán át működhetett, egyfolytában. Ljulko százados, miközben a szoba falán végighúzódó telefonvezetéket vizsgálta, észrevétlenül a falon függő Hitlér- kép mögé csúsztatta a magnetofont. (Folytatjuk)
