Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1963-03-14 / 61. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA É S A MEGYEI TANÁCS LAPJA Vn. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1963. MÁRCIUS 14, CSÜTÖRTÖK Növekedik a sertésszaporulat Sikeres a kocakihelyezési akció a ráckevei járásban Holnap már javulás várható Néhány helyen már apad a víz - A nagykátai járásban még tartja magát A párt és az állam! szer­vek erőfeszítései nyomán nö­vekszik a sertéstenyésztési kedv a falvakban. A legfris­sebb jelentések szerint fl ráckevei járásban rövid né­hány hét alatt teljesítették az évi előirányzatot a háztáji kocaállomány növelésében. Ezt a gyoTs fejlődést főként a kocakihelyezési akciónak köszönhetik, amelyet az Ál­latforgalmi Vállalat bonyolít le a járásban. A Pest—Nóg- rád megyei Állatforgalmi Vállalat értékelése szerint ezzel a teljesítménnyel a me­gye valamennyi járását és vá­rosát megelőzték a rácke­veiek. Mivel a korábbi tapaszta­latok azt mutatták, hogy a kellő erőfeszítések ellenére sem sikerült nagyobb arányú szerződéses kocatartást bizto­sítani az egyéni és a háztáji gazdaságokban, kíváncsian érdeklődtünk a ráckevei si­ker „titkai” iránt A járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának főállattenyésztője, Síó Levente válaszolt kérdéseink­re. — Mióta tapasztalható a háztáji sertéstenyésztés fel­lendülése a járásban? — Csupán az utóbbi néhány hétben. Korábban mélypon­ton volt a járási kocalétszám. Míg 1959-ben 1710 háztáji egyéni és termelőszövetkezeti koca volt a járásban, addig 1963 januárjában alig ha­ladta meg az ezret a kocák száma. A nagyarányú csök­kenés főként a háztáji és az egyéni gazdaságokban tör­tént, s bár a tsz-állomány növekedett, az előbbi csök­kenést nem pótolta. A nagyarányú csökkenés veszélyeztette a járás idei húsértékesítési tervének telje­sítését és a jövő évi szaporu­latot is. A járási pártbi­zottság, a járási tanács és az állatforgalmi vállalat járási kirendeltsége látta ezt a ve­szélyt, és mindent megtett annak elkerülésére. A megyei szervek is arra szólították fel őket, hogy megfelelő szerve­ző és felvilágosító munkával növeljék a kocalétszámot a járásiban. A ráckevei járás előirány­zata szerint május 30-ig 250-nel kell növelni a ház­táji és az egyéni kocák létszámát, míg a termelőszövetkeze­tekben hÚ6z százalékkal na­gyobb kocaállományra van szükség a jelenleginél. Ha ezt a növekedést elérik, a ko­calétszám mintegy 1450-re emelkedik a járásban. Mivel a háztáji állomány a várt­nál hamarabb növekedett az előirányzathoz képest, igen biztatóak a kocaállomány nö­velésének kilátásai. — Honnan szerzik a nagy­arányú növeléshez a kocákat? — A háztáji gzadaságoknak a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok süldőállo­mányából válogatjuk ki a te­nyésztésre alkalmas állatokat, — mondja Sió Levente. — Becslésünk szerint a tsz-ek 150, az állami gazdaságok száz tenyészérett süldőt adnak a háztáji gazdaságoknak egy hó­nap alatt. Eddig már 74 kocát helyez­tünk ki a szerződések alapján, A termelőszövetkezeti állo­mány növeléséhez szükséges anyag is rendelkezésre áll. sőt bízunk abban, hogy az elő­irányzott húsz százalék helyett 25—30 százalékkal növekszik a termelőszövetkezetek kocaállo­mánya május végéig. Ezek a számok önmagukért szólnak, de nem hallgathatjuk el a járási tanács mezőgazda- sági osztályának és felvásár­lási csoportjának lelkes igye­kezetét. Hasonlóan dicséret il­leti az állatforgalmi vállalat járási kirendeltségét is, amely­nek dolgozói rendszeresen jár­ják a falvakat az akció sike­rességének érdekében. Azt mondják, nem elégednek meg a terv teljesítésével, hanem annak túlteljesítésére töreked­nek. A legszerényebb becslé­sek szerint arra számítanak, hogy 1500 fölé emelik a járási kocalétszámot. Hamis lenne azonban a kép, ha csak a szervező és felvilá­gosító munkának tulajdoníta­nánk a kocakihelyezési akció sikerét. A valóság az: az akció sikerének alapját az állam biztosította azzal, hogy rendkívüli kedvez­ményeket nyújtott a szer­ződéses sertéstenyésztés­hez. A tsz-tagok és az egyéni állat­tartó gazdák kedvezően fogad­ták például a kocakölcsönt és az olcsó abrakot. Az állam ugyanis lehetővé tette a szer­ződők számára, hogy a kihe­lyezett kocákat egyszeri szapo­rulatból, süldőkkel térítsék vissza. Emellett valamennyi j kihelyezett koca után négy mázsa abrakot vásárolhatnak a szerződők, állami felvásárlási áron. Nem csoda tehát, hogy nap- ról-napra többen érdeklődnek a szerződéses sertéstenyésztés iránt a ráckevei járásban. Az állami kedvezmények és a fel- világosító szó hatására Dömsö- dön például 51-en. Tökölön 31-en, Ráckevén pedig 25-en kötöttek szerződést kocatartás­ra, s a járási szervek szerint még ez a szám sem végleges, mert mind többen kapnak ked­vet a szerződéses kocatartás­hoz. (n. i.) Az emberek az Valóságos boszorkányéj volt a szerdai éjszaka a dühöngő Galga mentén. S a rombo­lás démona csak azért nem tombolhatott kedve szerint, mert a gátakon a szó szoros értelmében férfiak, fáradtsá­got nem ismerő tűzoltók, ön­feláldozó katonák vetették meg lábukat. Kedd déltől özönlött a víz a váci határ vízválasztójánál kezdődő völgyben Héviz- györk és Túra felé. S az órák alatt szétterült húsz-hu­szonöt kilométeres galgai Ba­laton arról beszél, hogy a belvíz, a „kis árvíz” sokkal, de sokkal alattomosabb, mint a Duna gátszakítása. Vi­szont nem kevésbé veszélyes. Itt soha nem tudni, hogy mikor, merről, honnan zú­dulnak elő a bömbölő, fél-, egyméteres, pusztító hullá­mok. Tegnapelőtti, Galga menti kőrútunk befejeztével ezért hatott a meglepetés erejével a lapzártakor érke­zett jelentés: Hévízgyörk és Túra jó részét váratlanul el­öntötte a szennyes ár. Midőn e sorokat írom, éj­jel 23.46-ot mutat az óra. Ebben a pillanatban fordul­nak be a falu -felől a hévíz- györki vasútállomás felé a több ponton átszakított töl- tésútra a miskolci és a szol­noki tűzoltóság kocsijai, rohamcsónakokkal. Nagy kerülőt tettek, amíg ideértek. Hatvan irányából már nem juthattak be, mert az ottani utakat az esté fo­lyamán felrobbantották. Az útmenti jegenyéken hevenyészett füzérben vil­lanykörték fürtjei. Fényük­ben a falubeliek százai fa­gyoskodnak dideregve. Né- hányuk kis motyóval, batyuval, holmiját menti. Ezek most lábaltak ki valahogy az ára­datból. Többségük azonban komoran néz a távolba. Lá­buknál a kavargó, örvénylő, robajló víz tépi a töltést. Te­kintetük pedig a messzeség­ben jár, ott, ahol a már tóvá szelídült víztükör a szu­roksötét éjszakában száz és ezer méterekre remegteti a házakban égő, a házuk­ban égve hagyott vil­lanyfényeket. Ahány fény, annyi ház, ahány fény, any- nyi család ... A tűzoltóknak nincs idejük az ép emberi ész számára hihetetlen képen elmerengeni. Pattogó parancsszavak, s Hévízgyörkön, ahol csóna­kot eddig aligha láttak, máris két rohamcsónak fúrja or­rát dörgő motorral a víz­ben álló falurész felé. Az első rohamcsónakkal a Tavasz utcába hatoltunk be elsőként. Téglakupac tetején kuporgó férfiakat veszünk a csónakba. Velük együtt, to­vább, a Nyár utcába. Fé­lelmetes csónakázás ez, sen­kinek nem kívánom. Hold­fényben, fáklyafényben. A háztetőkön, padlásokon ku­tyák vonítanak. Szívszorító pillanatok minden ház előtt: vannak-e még benne emberek. A Nyár utca közepén két házban is találunk em­bereket. Zdenkó Sándorék nem hajlandók elhagyni házu­kat, mert „már úgy sem lesz nagyobb a víz”. A szom­szédjuk viszont azért marad, mert „a tehén nem fér be a csónakba, akkor inkább ő is ott marad”. Az Ősz utca a harmadik forduló. Onnan már mindenki elmenekült. ' 1,28-kor érkezünk vissza a „partra”. Zokogó fiatalaszony, Sápi Mihályné könyörög, hogy segítsenek rajta, mert a férje katona, s ő egyedül van. Azon­nal csónakba szállhat és in­dul a házuk felé. A rohamcsónakot vezető tűzoltók első kőrútjának ösz- szegezett jelentéséből kialakul a kép: noha a méteres, sőt em­bermagasságú ár súlyos káro­kat okoz, az elöntött rész — szerencsére? — újdonatúj há­zakból áll. S ezek már nem vályogból, de téglából épül­tek, masszív kőalapokon! Ha a víz gyorsan eltakarodik, tán nem lesz oly szörnyű a kár ... Két óra harminc perckor érünk Túrára. Itt javában fo­lyik a mentés, mintegy száz­húsz embert már kiragadtak a hullámok közül, bár itt is sokan drágábbnak tartották a jószág, mint a család életét, s inkább a lakásban kuporogtak tovább. Már ahol lehet. Mert a Gyártelep ötven-hatvan há­Megyénk legfrissebb árvíz­jelentését abban foglalhat­nánk össze, hogy miközben a víz több helyen lassan apadni kezdett, a nagykátai járásban tartja magát, s több helyen váratlanul új táma­dásra indult. Tegnap hirtelen mzár ön­tötte el a váci nemzetközi vasútvonalat és a dunake­szi sporttelepnél átvágta azt. Emiatt a délutáni órákig a közlekedés szünetelt, illetve átszállással, ingajáratokkal bonyolították le. A tűzoltóság és a MÁV pályafenntartás nagy erőfeszítéssel nák azonnal a lakosság se­gítségére siettek. A Tápió vízrendszerében Tápiósülyön, Tápióbicskén, Tápiószentmártonnál, Tápió- szelén és Tápiógyörgyén a helyzet változatlan. E köz­ségek jelentős részét hatal­mas víztömegek fogják kö­rül, amelyek itt-ott átsza­kították az országutakat. Ezért a gépjárművezetők, mi­előtt útnak indulnának, győ­tegnap esti órákra a fal­vakban. A tűzoltóknak tegnap ki kellett vonulmok Dömsödre, ahol 36 ház forgott veszély­ben, Ráckevére, Szigetszent- mártonba és Tökölre. to­vábbá Budakalász Szent Ist­ván telepre, a Szentendrei Kocsigyárba, • s Visegrá.dra, illetve Alsónémedibe és Öcsá­ra. Honvéd alakulatok tevé­biztosította, hogy a vona­tok, ha erősen csökken­tett sebességgel, de ismét megindulhattak. Váratlanul kilépett medré­ből Gödöllőn a Rákos-pa­tak. Elöntötte a Kazinczy és a Szőlő utca környékét. Több családot ki kellett lakóitatni. A mentésnél a szovjet kato­homokzsákokkal, nyálgáttal (Gábor felv.) zát embermagasságban lepte el a víz. Az Éva utcában, a Gyár utcában, a Patak utcá­ban és a Ságvári úton jórészt üresek a házak. A katonák A szennyes-sárgás hömpölygő áradat nem ismer akadályt. Országutat, betonhidat ragad el. Szentlőrinckáta környé­kén, s a nagykátai járásban többfelé, ilyen a helyzet próbálják menteni, ami ment­hető. A Víz sori kerteket, s ezzel a község kétharmadát védik az elöntéstől. A küzde­lem azonban egyenlőtlen. A katonák kevesen vannak, s pa­naszkodnak, hogy a falubeliek közül alig segítenek nekik. Közben a víz állandóan emel­kedik, mert valahol „a szom­szédban” ismét átvághatták a töltéseket, s a vízáradat erre­felé hömpölyög. A tanácsházán ott vannak a járási és a helyi szervek ösz- szes vezetői. A honvédek szá­mára a helybeli nőtanács főzi az Illatos kolbászos vacsorát, s a forró feketét. Az árvízvéde­lem vezetői felkészülnek a Kossuth Lajos utcáig és a Sztálin térig terjedő rész terv­szerű kiürítésére, mert a víz már a kertek alatti nyulgátak tetejét nyaldossa... Nehéz, kegyetlen félórák vánszorognak. Végre felvirrad. A víz még nem csökkent, s nem csökken a készenlét sem. Az északi lejtőkön jócskán hó­takaró. De amint jobban kö­rülnézünk, már biztatóbb a kép. A kelő nap sugarában a dombvonulat déli oldala már mindvégig az újjászülető élet barnás-zöldes tavaszi színeivel kiáltja: túl vagyunk a nehe­zén! Firon András ződjenek meg az útviszo­nyokról. Tárnoknál, a Benta-patak partján a tegnapra virradó éjszaika öt vályogház összedőlt. Az épületekben emberek nem voltak. A hirtelen jött víz Pécelről és Isaszegről is levonult tegnapra. Ugyancsak ami­lyen váratlanul támadt az áradat végig a Galga völgyén, olyan gyorsasággal apadt a kenykednek Túra, Szent-. lőrínckáta. Tápiógyörgye és Főt térségében. A jelentések alapján az az általános benyomás alakult ki, hogy a déli fekvésű lej­tők hótömegeinek hirtelen és immár teljes elolvadásával a Pest megyei bel- és árvíz- veszély már tetőzött, illetve ezekben az órákban tetőzik. Bízunk benne, hogy holnap már a helyzet lényeges eny­hülését jelenthetjük. Ijabb pályarongálódások a MÁV vonalain A MÁV Vezérigazgatósága közli, hogy március hó I3-án a nagy olvadás és a belvíz okozta pályarongálódások mi­att az alábbi vasútvonalakon szünetel a forgalom: Gyomoré—Győrszemes kö­zött (győr—celldömölki vona­ton), Csémpuszta—Nagyig­mánd között (Székesfehér­vár—Komárom vonaton), Vér­tesboglár—Vértesacsa között bicske-—székesfehérvári vona­lon), diósjenő—romhányi vo­nalon, Balassagyarmat—Szé­csény között, (aszód—balassa­gyarmati vonal). Balassagyar­M.tipztírítiknr jelentik ­Az Ipoly tegnap délután fél három óra tájban Ipoly- tölgyes községnél kilépett a medréből. Noha szokatlan gyorsasággal öntötte el a község mélyein fekvő terü­leteit, az áradás károkat nem okozott a község lakó­épületeiben. Előreláthatólag a várható 15—20 centiméte­res vízszintemelkedésnek ve­szély nélkül ellenállnak az épületek. Az országúti köz­lekedést az est beálltáig a MÁVAUT menetrend szerinti járatai zavartalanul lebonyo­lították annak ellenére, hogy Letkés és Ipolytölgyes. va­lamint Ipolydamásd és Letkés között a hömpölygő ár 600, illetve 100—100 méteres sza­kaszon elöntötte az ország­utat. Az árvízvédelmi szolgálat teljesen felkészülten áll az elemekkel szemben. mat—Magyarnándor között (aszód—balassagyarmati vo­nal). Rákospalota—Alagi ma­jor között (rákospalota—ve­resegyházi vonal), Jászárok- szállás—Jászdózsa között (vá- mosgyörk—Ujszászi vonal), Feldebrő—Aldebrő között (kál-kápolna—kisterenyei vo­nal). Tállya—Boldogkőváralja között (Szerencs—hidasnémeti vonal), Lengyeltóti—Öreglak között (kaposvár—fónyódi vo­nal), Tamási—Fürgéd között (Dombóvár—Lepsény vonal), Szany—Rábaszen tanórás— Pápa között (pápa—csornai vonal), Drégelypalánk—Dejtár között (Vác—Balassagyarmat vonal), tokod—ebszőnybányai vonalon, Gecse—Gyarmat— Győrszabadhegy között (győr—celldömölki vonal), Nógrádkövesd—Aszód között (aszód—balassagyarmati vo­nal). A fenti vonalak közül Rá­kospalota—Alagi major között és Tállya—Boldogkőváralja között az utasforgalmat autó- buszjáratokkal bonyolítják le* a többi helyen autóbuszjára­tok nem tudnak közlekedni* mert a közutak ig járhatatla­nok.

Next

/
Thumbnails
Contents