Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

1963. FEBRUAR 10, VASÄRNAP

rear

ttecrei

V. A. Rozsgyesztvenszkij:

A Ladoga partján

A Ladoga fölött, a láthatáron felhőgomoly,

belőle, mint egy vas- és csipkeálom, előbomol,

a felhőket s a ködöt szertefújva,

sugárosan,

s titokzatosan megszületik újra a városom,

A régi utcák, parkok, és a régi oszlopsorok,

de köztük halvány-furcsa, álombéli fény imbolyog —

talán az élet bús kísértet-árnya búvik meg itt,

s a szívéhez nőtt tájon utoljára

végigtekint.

Kínzott arcát a blokád szörnyű pokla perzselte meg,

tűzfény emléke rajta: ágyú, bomba, lángfergeteg.

ínség, sötétség, halál közepette, kínban, de élt,

lépdelt, fejét büszkén magasra vetve, s mindig remélt.

És fojtogat bár, lelkünket gyötörve, nehéz sora,

látjuk megint, sugárban tündökölve mint még soha...

A szigetek... A fákon szellő rebben... Az oszlopok..,

S a Néva kék... S a májusi menetben zászló lobog...

Végigmegyünk a kerítések mellett... Lágy alkonyat...

Nézzük a csipke-rácsú Nyári Kertet, a tornyokat.

S a nap pirosán búcsúzik, mint régen,

. míg alkonyul,

a Csatorna még feldereng fehéren, s homályba fül...

Ö, városom, a vad pokol-füzekben úgy láttalak,

mint büszke szobrot — álltái rendületlen, hős bronz-alak.

Boldog vagyok: a harcban ott lehettem együtt veled,

s a Győzelem napjáról énekeltem

Ígéretet.

Fiad ma büszke-boldogan tekint rád: a nagy csatán

golyóval s szóval védtelek, Leningrad, dajkám, anyám!

í

6 7

I. G. Ehrenburg:

Az örök város

I Elszoruló szívvel nézi az exn_'

J bér a Nyev&zlkáj J három éven át egész Oroszor- \ szag ezekre a házakra gon- í dőlt. De sokszor hallottam,

! Moszkva alatt, a Dnyepernél, í vagy Kasztornojénái, ugyan- ; azt az izgatott kérdést: „Mi 5 újság Leningrádban?”

! És íme, áll az örök város. \ Az átélt szenvedések még \ szebbé tették.

! Egy nemrég itt járt francia í mondta nékem: „Két gyönyörű város van Európában: Párizs és Eenlngrád. De Párizs-- nak most-nincs meg sem Le- ndngrád dicsősége, sem a bánata ...” Igen, új szépségre,, nagyságra tett szert a mi városunk. Köved mintha élnének, és láttufera Tyutcsev szavai jutnak eszünkbe, amelyeket a holt természethez intézett: „amit értelmes lénynél a szenvedés magasztos szégyen- lősségének mondunk”. Lenin- grád súlyos sérülései c?ak karcolásoknak tetszenek: ennek a [városnak nagyságát, amely a ikő, az ég és az ember eszmé- ínyi harmóniájával talán egyedülálló a világon, nem rendit- ; hették meg.

Éjszaka a Sztrelkáról néztem

a tengert, és megint csak hazám sorsán elmélkedtem: nagy hajóútra indult. Péter-: várt „Európára nyíló ablak nak szánták. Régen volt. ez; nagyon régen ... Oroszország' régen Európa részévé lett már,, Nyugattá] elválaszthatatlannó. És ha a fiatal dekabrista tisztek .a Szajnától a Szenátus térig hozták a szabadság eszméjét, az igazságosság eszméje viszont a Névá- tól a párizsi terekig szárnyalt. Európa szíve lettünk, hagyományainak hordozói, merészségének folytatói, Európa építőivé és költőivé váltunk. S a friss, sós tengeri szél a nagy útra figyelmeztet, minden egyes szovjet állampolgár nagy felelősségére.

Légi csata. E ■pillanatban, mint hatalmas tulipántok, világító rakéták ereszkednek alá az égből, és sárgásfehér, éles fényükkel beragyogják az öblöt. Egyre több van belőlük. Ki tudja, honnan kerültek ide. Egy részüket a mi katonáink lőtték, ki, a többit az ellenség — már minden összekeveredett. Nem nehéz kitalálni, hogy egyidejűleg a legkülönfélébb hadműveletek folynak, melyeknek, valószínűleg, semmi közük egymáshoz. Hajók suhannak el, motorcsónakok száguldanak tova, a füstfüggöny cafatokra szakad, s a becsapódó lövedékek nyomán toronymagasra szökik a víz. Leningrád mintha egy soha nem látott ünnepi kivilágítás fényözönében für- dene.

Odabent, a város szívében, nyoma sincs e megszokott kép utánozhatatlan szépségének. De itt tisztán látható, mint izzik a haragtól és a gyűlölettől az egész város. Egyre fényesebben lobban fel ütegeink torkolattüze, egyre gyakrabban keresztezik egymást a nyomjelző lövedékek. s az ágyúzás mind hevesebbé válik. Leningrád: akár egy működő vulkán.

a kármilyen komor left gyen is a látvány, mely szemetek elé tárul, azt hiszem, abban megegyezhetünk: ritka művész az a festő, ki híven megfesti a látottakat: az éjszakai csata színpompáját, a vizet, a földet, az égboltot, a le- ningrádiákat a város hű fiait, Leningrád védőit. Annak a városnak a fiait, mely a jövőt üdvözölve emlékszik vissza dicső múltjára. Leningrád kétszáz- negyven esztendős.

Ágyúink tüzelnék az öblön keresztül, hogy elnémítsák az ellenség ütegeit. A finn partok felől morgás hallatszik, mely hirtelen szörnyű dübörgésbe csap át: ég-föld beleremeg. Van ebben az új hangban valami megrendítő: megszólaltak az erő- deink.

Egy csapásra vége szakad a csendnek, s többé már nem kihalt a város. Nagyszabású, komor színjáték kezdődik: mintha az ég és a víz valamennyi csillaga, kristálya súlyos, süvítő szilánkok alakjában, zöld tajtékot verve zuhanna alá. Leningrád, s mindkét part ágyúdörgéstől hangos. Akna- sivítás, zúgás, fütyülés tölti be a levegőt, fehér, vörös, zöld rakéták röppennek fel innen is, onnan is, a fürge motorcsónakok cikáznak ide- oda. A vízre füstfüggöny terül: mögüle hajók körvonalai bontakoznak ki, mintha most bukkantak volna elő a ködből — az imént még nem voltak itt, nem láttátok őket. »

A csendes éj varázsa szerzi te foszlott. Az ellenséges part felől szörnyű robbanás hallatszik, és az erdő felett iszonyú láng vet lobot, s csap fel sisteregve az égig. Odafenn repülőgépek húznak el. A mieink vagy „ ellenséges gépek — lehetetlen megállapítani. Zúg, morajlik minden, mindkét part tűz alatt van, s közel s távol egyaránt lövöldöznek, a legkülönbözőbb ágyúk' döreje száll a víz felett. A magasban géppuskák kerepelnek.

di egyetemistákat és amerikai professzorokat hozott, kik most jártak először Oroszországban. Rajtuk kívül még más külföldiek is érkeztek. Valamennyien ott tolongtak, a fedélzeten, s le nem vették a szemüket a kibontakozó panorámáról.

Mindenki hallgatott, csupán egy amerikai hölgy titkárnője kopogott rendületlenül az írógépen, s ez az egyébként jelentéktelen zörej valósággal beledübörgött a bűvös csendbe.

— Ugyan, hagyja már abba! — szólt rá titkárnőjére az amerikai hölgy. — Hogy tehet ilyet? Tekintsen inkább körül. Alig hiszem, hogy látott már ennél szebbet életében.

S miközben az öböl csillo- gó-villogó víztükrén suhantok tova, egyre nyomasztóbbá válik minden körülöttetek. Ott, ahol a város fekszik, tűzkígyó tekereg, s óriás háromszög alakban befújta az egész partot. A sarok felől és középről vörös meg aranyszínű fonalak kúsznak a város fölé az égre, és a fénylő csillagok szomszédságában csöpp tüzes meteorok tűnnek fel, s hullanak szét a magasban. Tompa morajlás hallatszik. Légitámadás. A német légi kalózok a város fölé igyekeznek. Odalent a parton, hol eddig síri csend honolt, lángok csapnak fel, s ide hallatszik a szirénák hátborzongató, szaggatott vijjogása. A légitámadással egyidőben az ellenséges tüzérség is lőni kezdi Leningrádot. S most, mintegy nagyot sóhajtva, megelevenedik a túlsó part is.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.XXX'XXXNX'

J s>soda£zép, ünnepélyes fe- $ 1j hér éjszaka borul Le£ ningrádra. A Névn torko- % latánál fekvő szigetek _ dús í zöldjétől az akna- s gránát- f tűz perzselte ligetekig az el- \ ső vonalban, a Nyári Kert j vén tölgyeitől, melyek, közt i az éjszaka bűvös csendje '/f honol, a folyóparti bozótig, ís a városon túl, hol grá- \ nátok robbannak, és felderí- i tőink betörnek a német fe- \ dezékekbe — mindenütt ott $ vibrál a fehér éjszakák kü- (lönös fénye, s ott bújócskd- f zik a fák közt a hajnal vér- piros csíkja, s hol halvá- l nyaibban, hol erősebben csil- $ lan meg az öböl vizében. % Úgy tetszik, mintha a termé- í szét újból magára maradi $ volna: sehol egy lélek. Min- í den csendes és kihalt.

\ Am ez a csönd s ez a f kihaltság csak látszólagos, t Bár nyoma sincs most áb- Z rándozóknak, kik a parkok í, mélyén s a mély partokon, ^ teljesen belefeledkeznek bé- £ kés élményeikbe — vannak á mások, kik az eget, a föl- ? det s a néma vizeket őrzik. % Éjjé) is ott állnak a mun- ^ kapadok mellett, hadianya- $ got szállítanak a zajtalanul ^ gördülő teherautókon, az el- á ső vonalban feküsznek, őrsé- í get állnak, s az ellenséget ^ kémlelik, vagy hajókon, lég- ^ védelmi állásokban őrködnek, $ s éppúgy dolgoznak ezen a % fehér éjszakám is, mint fé- nyes nappal. Ugyanaz a feji gyelem, ugyanaz a megfeszí- ? tett munka az egész város- jí ban — és ugyanaz a szépség, ^ melyet még a háború sem ^ tudott elpusztítani, bármeny- nyíre igyekszik is immár má- C sodik esztendeje.

jä rpmlékszem, hogy tértem ;jj Juj vissza egy ilyen éjsza- £ kán Leningrádba. A göz- i £ hajó Londonból jött: oxforNy. Sz. Tyihonov:

Leningrád 1943 májusábar

Nyevszkij Proszpekt

* Nyevszkij Proszpekt nem csupán Pétervár—Leningrád £ AL központi főútvonala, legszebb, legnevezetesebb sugár- £ útja, amelynek mentén az építőművészet remekei sorakoznak,£ s e paloták mindegyike sajátos hangulatot áraszt — a Nyev- £ szíkij Proszpekt több ennél: a századok folyamán jelképpé, fo- í- gálámmá vált. |

Ezt a, sugárutat száz és száz eltéphetetlen szál fűzi a város 'j és egész Oroszország történelméhez, művészi életéhez.

a Nyevszkij és a Mojka-csatoma sarkán levő házban ta-% ztl lálkozott 1837 január 27-ének hajnalán Alekszandr^ Szergejevics Puskin, a nemzet nagy költője a párbajsegédjével, $ és innen indultak szánon a Fekete-patakhoz, a végzetes pár- baj színhelyére... ^

Ezen a sugárúton lakott Gribojedov és Herzen, Cserni- £ sevszkij és Túrgenyev; a Nyevszkijen, egy második emeletig szobácskábán írta Dosztojevszkij 1847 tavaszán a Fehér éj- | szakákat, itt született meg Puskin Dubrovszkij című elbeszé-% lése, s Étienne Falconet úr, a hírneves francia szobrászmű- j vész, e sugárút egyik épületében készítette el Nagy Péter cár % szobrának modelljét, a Bronzlovast... A 11-es számú házban t élt évekig és alkotta remekművű operáit Rimszkij-Korszakov, Z és a Nyevszkij Proszpektről írta gyönyörű elbeszélését Gogol ...j 1905. január kilencedikén, a Véres vasárnapon, a Névai% sugárút kőkockáit Öntözte a felvonuló munkások vére, tizenkét $ esztendővel később pedig ismét csak a Nyevszkij Proszpeíkten% özönlöttek végig a felfegyverzett munkások és matrózok az % ideiglenes kormány utolsó menedéke, a Téli Palota felé.... jí

A Nagy Honvédő Háború idején, a kilencszáz napig tartó, $ szörnyű blokád alatt, ezen az úton vonszolták szánkón halót- $ taikat az éhező, elgyötört, de el nem csüggedő leningrádiak. % A Nyevszkij Proszpekt évtizedek, évszázadok folyamán \ ÁS- szimbóluma lett annak a Péter várnáik, amelyet Puskin í „Pompa-város, inség-város”-nak nevezett. ^

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXVvXXXXXXXXXX\XXXXCV í

J. J. Kuznyecov:

A félbeszakadt előadás

h októberi forradalom Péteirvárott találta F. I. Sailjapdnt 1917. október huszonötödikén — e nagy napon, mely új fejezetet nyitott Oroszország történetében — Saljapin a fővárosban. A. R. Aikszarin magánoperájában, mely a pérter- váiri oldalon, a népháza épületében volt,' Verdi Don Car- losában vendégszerepelt.

Hl fiSíkdíis késve kezdődött. Ä közönség azonban — szokása ellenére — ezúttal nem méltatlankodott: a nézőtér saját külön életét élte. A széksorokban kézről kézre vándoroltak az esti újságok szótte- regetett lapjai. Fennhangon olvasták a legfrissebb híreket: a Vörös Gárda elfoglalta a bankokat, távírdákat, postahivatalokat, minisztériumokat és Pétervár valamennyi pályaudvarát. Parázs Anitákat robbantott ki az Oroszország polgáraihoz ' intézett felhívás is, mely hírül adta, hogy'a hatalom a szovjetek kezébe került. A hatalmas színházterem zsongott-zsábongott.

Az első jeleneteket — Don Carlos és Posa marid párbeszédét — minduntalan megzavarta a nézők beszélgetése. Az énekesek nem tudták: lekötni a közönség figyelmét: a színpad elszigetelődött a nézőtértől. A közönséget jobban érdekelték a forradalmi események, mint az előadás.

Természetes szövegmondással párosuló virtuóz énekével csupán a IX. Fülöpöt alakító Saljapinnak sikerült felkeltenie az érdeklődést: II. Fülöp és Posa márki találkozásakor.

A köAretkező jelenetben, alig jelent meg II. Fülöp a székes- egyház lépcsőjén, hogy tudtára adja alattvalóinak: ő Spanyolország Istenitől féltként királya, a világ első uralkodója, s máglyára küldi mind az eretnekeket, amikor a színfalak mögött, a Néva felöl megdördültek az ágyúik, s az , első lövéseket - még jó néhány követte. II. Fülöp alattvalói ösz- széfézzenték, s a színfalak mögé hátráltak. A székesegyház előtti tér elnéptelenedett. A színpadon és a nézőtéren futótűzként terjedt el a hír, hogy a Néva túltsó oldaláról az ..Auróra” ágyúi lövik a Téli Palotát.

A SlÜnctbcn kiürült a nézőtér. A folyosón, a társalgóban, az előcsarnokban, a ruhatárban: mindenütt csoportokba A^erődve tárgyalták az eseményeket. s a közönség jó része a következő felvonás kezdetekor sem foglalta el újból a helyét. A színpad nem vonzotta többé, a nézőiket: teljesen magukkal ragadták őket a legújabb politikai fejlemények.

II. Fülöp és Erzsébet királyné drámai szóváltása félig üres nézőtér előtt hangzott eL

...II. Fülöp féltékenység! rohamában azzal gyanúsítja a

XVVkWWWWWXXXWxwx^wv^xwxxxxxi xx*.xxZ

királynét, hogy bűnös szálak^ fűzik mostohafiához, a sáabad- ^ ságszerető Don. Carioshoz. Ab-^ ban a hiszemben, hogy kezé-Jj ban van a királyné hűtlemsé-^ gének bizonyítéka, durván. ^ zsarnoki módon vallatja hit-^ vesét. A megalázott, vérig | sértett Erzsébet eszméletét f veszti. II. Fülöp a felindult- ^ Ságtól támolyogva kiáltja oda a berohanó udvaroncoknak: ^ „A királyné elájult!” S mint-^ egy feleletül, a nézőtéren nagyi robajjal, egymás után csapód-^ nak a székek, és bár az operai még korántsem fejeződött be.g a nézők egykettőre szétszéled- J nek. '<

$

Visszaemlékezve eme ,az eiő-f

adásra, Saljapin utólag félje- / gyezte: nem találván béilko- í csít, „kaputól kapuig rohan- ^ va, kapualjakban rejtőzve, £ vaksötésben”. puskaropogás,! golyósűvítés közepette, gya-; logszerrel tért haza. Padlások-; rói, kapualjakból, lépes öhá-í zaiWból junkerek, tisztek és: minden rendű és rangú fehér- ■ gárdisták lövöldöztek a vö~< rösgárdista járőrökre, azok) meg vissza.

A félbeszakadt Don Carlos; előadás után, a kihalt, korom- j sötét Kamennoosztrovszkij su-! gárúlon való éjszakai „sétá-! val” ért véget Saljapin fórra-! dalom előtti utolsó f ellépése. ;