Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-06 / 30. szám

1963. FEBRUÁR 6, SZERDA “"^tfírtem 3 A lábadozó beteg Bizakodó hangulat a torbágyi Lenin Tsz zárszámadó közgyűlésén — Tudja-e. hogy a torbágyi parasztok felülmúlják G&ga- rint és a többi űrhajóst? — Nem én, miért? — Mert ök állandóan kerü­lik a földet. Nagyokat kacagva sütötted előttem, mint tapasztalatlan idegen előtt, a viccet Sándor Ferencné, a Lenin Tsz egyik vezetőségi tagja. Ö és a körülötte álló töb­bi asszony: Hompót Istvánné, György Bálintné, Antal Dezső- né, Kocsis Istvánné és Steer Jánosné is jót múlattak a tréfán, amelynek igazsága, szerencsére, már-a múlté, mert időszerűségét maga a termelő- szövetkezet tagjainak nagy többsége temette el 1962-ben végzett szorgalmas munkájá­val. Igaz, a közös munkában ál­landóan részt vett 84 férfi, s asszony javára írt munkaegy­ség értéke — egyenként 19,50 forint —, elég alacsony, s nem ad hű képet a valóságos igye­kezetről. Nem. mert a torbá" gyi Lenin Tsz-ben az egy tagra eső jövedelem a közös gazdálkodás bevételé­ből csak 7505 forint volt 1962- ben. Tehát ha csak ezt a szá­mot nézzük önmagában, bi­zony elcsodálkozhatunk azon: máért volt mégis derűs és bi­zakodó a tagság hangulata a zárszámadó közgyűlésen? Aki megismeri a torbágyiak helyzetét, s megtudja, honnan jutottak el nem egészen egy év alatt idáig is, az megérti bizakodásukat. Ugyanis az 1961-es eszten­dőt közel 200 ezer forint mér­leghiánnyal zárták és csak hi­telből tudta az akkori veze­tőség a munkaegységenként! 14 forintot a tagoknak kifizet­ni. Leromlott állatállomány, ta­karmány. és trágyahiány, a tagoík között csüggedtség, el­keseredés. Ilyen körülmények között került ide tavaly már­ciusban a Kiskunsági Állami Gazdaságból az új elnök, Se­bestyén Ferenc. Vele együtt kezdett dolgozni Szabó József mezőgazdász és Sándor And­rás brigádvezető, valamint az új főkönyvelő is. Azt mondani sem kell, hogy nem volt köny- nyű dolguk. De sikerült maguk mellé állítaniok előbb a közös nagyüzemi gazdálkodás lehető­ségeit felismerő, tapasztalt gazdákat, majd, ahogy a té­nyek bizonyítják, az egész tag­ságot is. Hogy milyen eredménnyel? Ezt talán a legszemléltetőb- ben néhány számmal lehet bi­zonyítani: búzából 9,7 mázsát takarítottak be, az dőző évi 7,52 mázsával szemben, rozs­ból 11,5 mázsát, szemben a öl­ben termett 6,6 mázsával, őszi árpából 13,8 mázsát, az dőző 11 helyett, tavaszi árpából pe­dig 20,8 mázsát — 9 helyett. S bár 115 holdról a mustár, s 15-ről a cukorrépa, nem adta meg a várt hozamokat, a ter­melőszövetkezet a növényter­mesztés tervét 135 százalékra teljesítette és mintegy 290 000 forint többletjövedelemre tett szert. Az állattenyésztést átszer­vezték, az itt rendkívül rá­fizetéses sertéstartást meg­szüntették. Helyette húscsirke nevelésére és juhtartásra rendezkedtek be. A tavaly épített új ne­velőházból csak ősszel jött ki az első turnus, s a 8000, egyenként 80—90 dekagram­mos csirke máris 44 ezer fo­rint tiszta jövedelmet adott. _ Mindennek, a vezetőség egyetértő irányításának, a tag­ság fáradozásának köszönhe­tő, hogy ledolgozták, kifi­zették az előző év mérleg­hiányából keletkezett adóssá­got, s ugyanakkor 118 000 fo­rinttal növelték a fel nem osztható szövetkezeti alapot. Tiszta vagyonukat pedig több mint a kétszeresére, 944 000 forintra gyarapították. S ami tavaly ilyenkor még dkép- zdhetetlen volt: most, az év elején, 200 000 forinttal ren­delkeznek, ebből biztosítják a tagok számára a rendszeres havi előlegfizetést. Megemlítendő az is, hogy igen szép példáit mutatták a szocialista segítségnyújtás­nak, a termdőszövetkezetet támogató budafoki Kemény­fémipari Vállalat és a Her- ceghalomi Állami Gazda­ság. Az üzem vezetői és pártszervezete sok hasznos ta­nácsot, szervezési útmutatást adott a szövetkezetnek, szak­munkásai pedig motorokat, szerszámokat javítottak ré­szükre soron kívüL Az állami gazdaság egy Zetort kölcsön­zött, munkagépekkel, pótko­csival, aratás idején pedig négy kombájnt küldött az árpa betakarításához. Ennek köszönhető, hogy a termelést szemveszteség nélkül, idejé­ben, mint első osztályú sör­árpát, mázsánként 295 forin­tos áron tudták értékesíteni. Ilyen, s hasonló segítségre tovább is kérik a torbágyiak barátaikat, hiszen a szövet­kezet — mint ahogy az el- nők mondotta — betegségeiből még nem gyógyult ki telje- sen, csak lábadozik. A fő, hogy egészsége visz- szatérőben van, s már meg is tette az első lépést előre. Most készülő terveik szerint, az eddiginél ösztönzőbb pre­mizálás, jövedelemelosztás be­vezetésével, jobb talaj műve­léssel, a kertészet, a nö­vénytermesztés hozamainak növelésével, a baromfi- és a juhtartás fokozásával idén még jobban meg akarnak erősödni. A közgyűlés után beszél­gettem az egyik fogatossal, a kommunista Sibli Jánossal. Ö azt mondta: — Bizony, nem könnyű ki­tartani. Mi hatan vagyunk ott­hon, a gyerekek még kicsik, tizenkét éves a legidősebb, így a feleségem nem tud dol­gozni. Én tavaly 460 mun­kaegységet teljesítettem, a ha­vi átlagkeresetem nem volt több mint 1000 forint De most már én is remélem, hogy felfelé megyünk. Ha a tagok hangulata, s munkához való kedve egész év folyamán olyan lesz, mint amilyennek a zárszámadó közgyűlésen tapasztaltuk, ak­kor minden bizonnyal Hetesi Ferenc Pál Új éremritkaságok A Történeti Múzeum érem­tárában több ezer értékes rit­kaságot őriznek. A gyűjtemény most újabb érmekkel gazda­godott. Magánszemélyektől megvásároltak két régi orosz rendjelet. Ugyancsak nemrég került a múzeum tulajdoná­ba Mátyás királynak egy arany forintja, amely a Hu- j nyadiak családi pecsétjével van ellenjegyezve. Az arany forint történeti ritkaság, amelynek értéke felbecsülhe­tetlen. (MTI) Papíron és a valóságban Bugány István, az ab0. nyi Kossuth Termelőszövetke­zet párttitkára kétszer is ki­húzza íróasztala fiókját, hogy onnan vegyen elő írásos bi­zonyítékot: valóban van mun­katervük és valóban írás is rögzíti, kinek milyen párt­munkát adtak. A munkatervet most itt for­gatom a kezemben és tűnő­döm: Bugány Sándor — a párttitkár édesapja — ennek a szövetkezetnek az alapítója volt. Akkor még fia iskolába járt. Ma pedig már mindket­ten tagok. Az apa vagyonőr, a fia, a munkája mellett, a kom­munistákat irányítja. Egyfor­mán őrzik: jól fejlődjön, jó úton haladjon a gazdaság. Az apáról azt mondják: nagy része van abban, hogy a tsz idáig jutott. És a fiát is dicsérik: fiatalember, s fiatal­ságának minden energiáját a közösre fordítja. A munkaterv szabályos, pontos — még gép- és helyes­írása is elbírná a legszigorúbb bírálatot — mintha sok éve tapasztalt szervezet készítette volna. Külön jelölték a poli­tikai, a pártépítési munkát. A pártcsoportok, a tömegszerve­zetek tevékenységét is magá­ba foglalja, összegezi: mit tegyenek a munkaversenyért és mikor miről tartsanak meg­beszéléseket. Fő feladatként határozták meg, hogy a munkatervbe foglaltakat a tavalyinál követ­kezetesebben hajtják végre. Gondolnak olyasmire is. hogy I a vakét még az eddiginél is jobban hrnnniák a munkába. Választottak már nőket a tsz vezetőségébe, a pártvezetőség­be is, a férfiak elismeréssel szólnak róluk, de számará­nyukhoz, rátermettségükhöz képest még mindig van lehe­tőség új párttagok felvételére. A műveltségi színvonal emeléséről sem feledkeztek meg a tervben: „.. .a fiatalok­nál a nyolc, az idősebbeknél a hat általános iskola legyen o követelmény...” S amikor be­szélgetünk, Bugány István párttitkár is bevallja: ő most végzi az utolsó osztályt az ál­talános iskolában. Van már egyéves pártiskolája is, de a tanulást ezután sem hagyja abba. Egymásközt beszélték már: szükség van a gazda­ságnak a képzettebb emberek­re. A kommunistákat minden munkaterületre szétosztották — s ahogy a papír is tanús­kodik róla — mindenkinek meghatározták a feladatát. Ki pártcsoportbizalmi, ki a pár- tonkívüli aktivistákat irányít­ja. ki gazdasági ügyekkel fog­lalkozik, ki a szociális felada­tokat intézi. A gazdasági munka segíté­sére pedig elhatározták, hogy egv-egy szakterületet megvizs­gálnak és javaslatokat dolgoz­nak ki a hibák megszünteté­sére. Januári vezetőségi ülésü­kön például a többi között megvitatták a tsz új munka- szervezetének kialakítását, á sertéstenyésztés helyzetét, a propagandaanyag, a sajtó, a szaklapok terjesztését. Nem terveztek egyetlen olyan vezetőségi ülést sem, amelyen ne szerepelne vala­milyen fontos tsz-ügy. így sor kerül majd a szerződéskötések helyzetének felülvizsgálására, a tsz-ben folyó oktatás érté­kelésére, a zárszámadási mér­leg értékelésére, a közgyűlés előkészítésére. Később pedig a tavaszi kampányterv megtár­gyalására, a vezetés helyzeté­re, a gépes brigád munkájá­nak értékelésére és feladatai­nak megtárgyalására. A sok­sok fontos gazdasági munka ellenőrzésén túl minden alka­lommal megvizsgálnak egy- egy pártépítési kérdést is. Márciusban értékelik a párt­csoportok tevékenységét, a kö­vetkező hónapban a pártépí­tés helyzetét, a vezetőségi ülé­sek színvonalát. És még sokat idézhetnénk a gazdag, jól át­gondolt tervből. A papír önmagában ter­mészetesen nem határozhatja neg teljesen: valóban színvo­nalas-e egy pártszervezet munkája, vagy sem. A terv ellenőrzése közben azonban megállapítottuk: eddig követ­kezetesen teljesítették a ma­guk számára meghatározott feladatokat és sok-sok tag is­mételte, amit Győré Sándor tsz-elnök is vallott: — A kommunisták szilárd támaszai a szövetkezetnek. így hát a munkaterv nem­csak formájában, de tartalmá­ban is megfelel egy jól dolgo­zó tsz fejlődő pártszervezeté­nek, amelynek élén olyan fia­tal párttitkár áll, akinek édes­apja ott volt már azok között, akik alapjait teremtették meg a közös gazdaságnak. Sági Ágnes TISZTELT NÉVTELEN LEVÉLÍRÓ! Önhöz írjuk e levelet, aki hol „több régi újságolvasó nevében” — vagy „egy régi előfizető” — „aggódó édes­anya” — „a gyár dolgozói” — „az utasok” — és még ki tud­ja, hányféle aláírással je­lentkezik, Önhöz tisztelt Is­meretlen, igen Önhöz lenne egy kérésünk. Talán már kitalálta miről is van szó? Igen, a névtelen levélről. Arról, amelyet az ember sohasem tud a megfe­lelő kategóriába sorolni. Névtelen levél — apró-csep­rő ügyben, mondjuk egy autóbuszmegálló áthelyezé­se érdekében, sűrűn előfor­dul. De névtelen levél ko­moly ügyben, emberek ügyé­ben — már újabb kategó­ria. Azt válaszolhatja erre: tegyünk hát különbséget. Igen egyetértünk. Különbsé­get is teszünk. Mit szólna ön egy olyan levélhez, melynek szerzője könyökig vájkálna éppen az ön becsületében, rágalmazná, gátlástalanul? Bizonyára megvetéssel haraggal szólna róla. Nos, mi most nem a megvetés és a harag jegyé­ben, hanem a mindenkinek kijáró emberiesség nevében kérünk mindenkit: bátran írják alá nevüket minden ügyben, hiszen hogyan kap­hat hitelt egy névtelen, isme­retlen szerző olyan dolgok­ban, melyek mások becsüle­tébe vágnak? Milyen ítélő­szék fogad el ilyen „tanút”? A párt VIII. kongresszusa megvonta a politikai helyzet pontos lelkiismeretes mér­legét. S mit mutat a mérleg? Azt, hogy közéletünket mind jobban áthatja a felelősség­tudat, az egészséges, normá­lis közszellem amelyben a bíráló szellem az élet serken­tője éltetője. S aki ennek el­lene szegül, a párttal talál­ja magát szemben! A párt­tal, amely helyes és jó po­litikája nyomán nagy tekin­télyt, bizalmat szerzett né­pünk körében. Érti, kedves Névtelen Le­vélíró, miről van szó? Hisz- szük, hogy érti hiszen ön is és a többiek általában jót akarnak ezért sincsen sem­mi értelme a lepelbe bújta­tott álnévnek, aláírásnak. Akik pedig rosszat akarnak — mert azért ne tagadjuk, ilyenek is vannak — azok­kal nem tudunk és nem is akarunk szót érteni, levelük a megérdemelt helyre, a pa­pírkosárba kerül. Bízva abban, hogy monda­nivalónk utat talál az ön szívéhez, legközelebbi leve­lét aláírással várjuk a legőszintébb tisztelettel. A SZERKESZTŐSÉG Ez nem társadalmi munka G. Mártonné, aszódi olva­sónk levélben fordult hozzánk, amelyben elpanaszolja, hogy a községi tanács megépítette Aszódon a halottasházat, de nem rendezte be. Azt kérde­zi, helyesnek tartjuk-e, hogy a lakosság adja össze tíz­húsz forintonként a berende­zés árát? Ezt a megoldást nem helyesüljük. A községi tanács kötelessége berendezni a ha­lottasházat. A társadalmi mun­kát pedig, amelyet az össze­gyűjtött pénzzel akarnak meg­váltani, jobb, ha munka for­májában a községi építkezé­sekre fordítják. Pacsirta rádiót vett Lukács Gábor, szent- mártonkátai olvasónk. Leve­lében elpanaszolta, hogy a rádió nem működik. Sorait közöltük Az olvasók fóru­mában és az alábbi választ kaptuk: „Irtunk a panasztevőnek. Felkértük, hogy rádióját a vásárlási blokkal és a ga­rancialevéllel együtt juttassa el kőbányai áruházunkba (Fővárosi Szivárvány Áru­ház, Budapest, X., Körösi Csorna u. 2.) és amennyiben gyártási hibáról van szó, úgy rádióját az Orion-szer- vízen keresztül megjavíttat­juk. Fővárosi Szivárvány Áruház” BOSSZÚSÁG A BERVA-MOPED Hogyan telefonáljunk? címen cikk jelent meg a Pest megyei Hírlap november 28-i számában, amely a Ceg­lédi utcai távbeszélőfülke ki­javítása érdekében íródott. Értesítem a szerkesztőséget, hogy a fülke kijavítása ügyében intézkedtem. Saj­nos, a javítás és a fülkéhez szükséges különleges vas­tagságú üveg leszállítása és felszerelése hosszabb időt vesz igénybe. ★ tettel a hivatal vezetője ne­gyed óra elteltével újra bekap­csolta a rádiót. Tehát a ze­neszolgáltatás nem az egész éjszaka folyamán, csak ne­gyed óráig szünetelt. Kelemen János, a Budapestvidéki Posta- igazgatóság ig. vez. tvk. h. címen közölte levelemet Az olvasók fóruma, amelyben el­panaszoltam, hogy kismoto­romhoz nem tudok alkatrészt kapni. A levél gyes megjele­nése után azonnal jelentkezett a Pest megyei Iparcikk Kiske­reskedelmi Vállalat 259. sz. váci boltja és megküldte a fő­tengelyt. A gyors intézkedést köszönöm mind a szerkesztő­ségnek, mind a váci üzlet ve­zetőjének. Macsuka András Gyömrő Mire való a hangerősitő? „Elkésett szilveszteri pa­nasz” címen Az olvasók fó­ruma kifogásolta, hogy Tú­rán szilveszter éjszakán ki­kapcsolták a vezetékes rá­diót. A panaszt személyesen megvizsgáltam, s megállapí­tottam, hogy az automata bekapcsoló óra a rendes mű­soridő végeztével, 0.30 óra­kor kikapcsolta a rádiót, ám a szilveszterre való tekin­közlekedés dolgozóinak mun­káját, ám vannak olyan bosz- szantó apróságok, amelyeken egy kis figyelemmel segíteni lehetne. Ilyen Veresegyház ál­lomás hangosbemondója. A hangosbemondó csak az utolsó pillanatban közli a hidegben fagyoskodó, a kis várótermek­ben összezsúfolódott emberek­kel, hogy „személyvonat érke­zik Vácról a második vágány­ra. Tovább indul Főt, Rákos­udvar felé azonnal. A vonat minden állomáson és megálló­helyen megáll!” Jó volna, ha a fenti szöve­get nem a vonat befutásakor sorába. Az előfizetési díj csak három forint egy évre — ez a csekély összeg igazán megéri önnek, hogyha például otthon tölti szabadságát, akkor ne kalljen Pestre utaznia köny­vekért. közölné a hangosbemondó —■ és szeretnénk, ha minden eset­ben bemondanák a vonatok várható késését. F. M. A Pest megyei Hírlapról Állandó levél­íróink közül né­hányon az utób­bi időben azt kérték, hogy a MÁV-ot, a MÁ- VAUT-ot és a postát most ne bíráljuk, hanem dicsérjük meg. Szerkesztőségünk tökéletesen egyet­ért ezekkel a ja­vaslatokkal, hi­szen tudjuk, hogy a szokatlanul ke­mény és hideg időjárás, az ál­landó hóesés mi­lyen sok nehéz­séget és gondot okoz a közlekedés és a posta dol­gozóinak. Am az említett szervek dolgozói a mosto­ha időjárási vi­szonyok ellenére is, mindent meg­tesznek azért, hogy munkájukat zavartalanul vé­gezhessék, s ez­által az utasok és a levelet, cső­magot, táviratot küldeni szándéko­zók is időben el­érjék céljukat, időben eljuttat­hassák küldemé­nyeiket. Ezért a mindennapos, ke­mény helytállásért valóban dicséret illeti az említett szervek valameny- nyi dolgozóját. \ Csak megyei könyvtári olvasóknak! eseményekkel mindig lépést tartó újságot. Épp ezért örül­tem armalt, amikor a hírlap ez év január 30-i számában meg­jelent a Tízezerrel nagyobb példányszám című cikk, amely a Pest megyei postás lapter­jesztők tanácskozásáról tudó­sítja az olvasókat és közli, hogy a cél: tízezerrel felemel­ni a Pest megyei Hírlap pél­dányszámút. Nagyon örültem ennek a hír­nek. A posta lapterjesztői fá­radságos, nehéz munkát vé­geznek. különösen most, a szokatlanul mostoha időjárási körülmények között — ám munkájukat siker koronázza, hiszen a példányszám állan­dóan emelkedik. S ez nemcsak a lap hírnevét öregbíti, de minden új előfizetőnek is hasznára válik, hiszen a Pest megyei Hírlappal jól szerkesz­tett. élvezetes újságot kapnak kézhez. Varga Géza Ernő Budapest, I. Batthyány u. 53. Budapesti lakos létemre, a Pest megyei Hírlap állandó olvasója és levelezője vagyok. Szeretem ezt a jól szerkesz­tett, érdekes, változatos, az MÁV, MÁVAUT, posta Galbács István olvasónk (Al- bertirsa, Viola u. 24.) azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy ő, aki a budapesti mun­kahelyén levő üzemi könyvtár olvasója, részt vehet-e a la­punkban megjelenő írók, mű­vek, hősök cimű irodalmi rejt- vénypályázaton. Kedves olva­sónk, a pályázat feltételei kö­zé tartozik, hogy ezen csak megyénk könyvtárának olva­sói vehetnek részt. Azt taná­csoljuk tehát, hogy lépjen be az albertirsai könyvtár olvasói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents