Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

1963. FEBRUAR 14, CSÜTÖRTÖK; «SST JIECVEI "■sMirlsm „ Nem ígérgetéssel, hanem közös,, §é munkával szeretnék " Turjánszki Mihály választói nagygyűlése a Pestvidéki Gépgyárban Turjánszki Mihállyal, a Csé­piéi Autógyár művezetőjé­vel, Pest megye országgyű­lési képviselőjelöltjével a vá­lasztási nagygyűlés előtt né­hány perccel, a Pestvidéki Gépgyár pártirodájában talál­kozunk. Beszélgetés köze­pébe csöppenünk, s ez kapó­ra jön, hiszen a képviselő- jelöltet nemcsak a dobogó­ról szeretnénk megismerni. Éppen ő viszi a szót: Nem is olyan egyszerű... — Alig több, mint négy esztendeje, ezerfcilericszázöí- vennyolcban lettem először képviselő. A Csepel Autó­gyárban. jelöltek. Be kell vallanom, némi félelemmel fogadtam a jelölés hírét. Kér­dezgettem, milyen munká­val jár az új feladat. A vá­lasz megnyugtató volt: sem­mi különös, olykor be kell járni a Parlamentbe — mondogatták. Aztán kide­rült, nem ilyen egyszerű az egész. Valóban be kellett járni a Parlamentbe, de nem­csak az ülésekre, mert részt vettem a bizottsági munká­ban, de ezen túl ott volt vá­lasztókerületem, nyolc köz­ség, ahol bizony sok gond­dal, bajjal, problémával kel­lett foglalkoznom. Emlékek, érdekességek után érdeklődünk. A többiek is ilyenekről faggatják a képvi­selőjelöltet. — Emlékek? Érdekességek? — ismétli vontatottan a kér­dést. — Mikor megválasz­tottak és először jártam az Országházban, már az első ülés után összeültek az ál­landó bizottságok. Gondol­tam nem baj, elmegyek egye­dül. Nem sikerült. Nem ta­láltam ki az épületből. Aztán komolyra fordítjuk a szót. Turjánszki elvtárs az első nehézségekről beszél. Korábban, 1958-as megválasz­tása előtt, nem szerzett gya­korlatot az ilyen jellegű munkában. Kezdetben, míg nem ismerték, sokszor talált elutasításra. — Voltak olyan esetek — meséli —, amikor nehezen álltak szóba velem. Igaz, nem azzal kezdtem a beszélgetést, hogy képviselő vagyok, hanem a problémát ismertettem. Az­tán csak-csak megkérdezték, hogy kicsoda az elvtárs? Ek­kor bemutatkoztam. Rosszul- esefct a bemutatkozást követő hangváltás. Meg is mondtam: nem . azért kell érdemben és megértéssel foglalkozni egy-egy kérdéssel; mert azt egy országgyűlési képviselő teszi szóvá. szönhető, amelyet a helyi ve­zetőkkel közösen végeztünk. Halad az óramutató. Már csak percek vannak a nagy­gyűlés kezdetéig. Turjánszki elvtárs nehezen készülődik. — Nekem ez o legnehezebb fizilmi munka: a beszéd. Csak akkor lehet rávenni, ha nincs kibúvó. Most pedig elérke­zett ez a pillanat. Útban az étkezde felé, ahol a .nagygyűlésre kerül sor, még a tanulásról, a család­ról beszélgetünk. — Mikor megválasztottak, elhatároztam, tovább tanu­lok. Most a technikum III. osztályát végzem. A családja nagy. Négij gyerek van. A legnagyobb most kapta meg a katona­könyvét. A legkisebb harma­dikos. Felesége ugyancsak a Csepel Autógyárban dolgo­zik. Talán ő érzi csak gondnak a férjét ért megtisz­teltetést: a családra jut a leg­kevesebb idő. Kicsit szabód- va, mentegetőzve mondja a képviselőjelölt: — A fiam tizennyolc éves, a kislányom tizenöt. Ök már segítenek az édesanyjuknak, így már kevesebb a dolga, de eddig bizony, a család tér­tiéből a nagyobb részt ő vál­lalta. A teremben, mikor belé­pünk, már minden szék fog­lalt. Még a falak mentén is Többet kell tudni Sok szó esik a beszélgetés során az egyéni problémák­ról, amelyekkel az elmúlt években felkeresték. Házépí­téshez OTP-kölcsön, kórhá­zi, szociális otthoni beuta­lások, állás- és lakásügyek. — Jólesik felmérni a vég­zett munkát. Azt hiszem, minden községemben van egy picike rész a fejlődésből, amely annak a munkának kö­állnak. A képviselőjelölt mellett az elnökségben fog­lalt . helyet Bata Pál, a .Pestvidéki Gépgyár párttit­kára, Garzó András, a járási pártbizottság munkatársa . és Károly János, a megyei vá­lasztási elnökség megbízottja. A gyár párttitkára üdvözlő szavaiban néhány szóval meg­emlékezik a képviselőjelölt munkájáról, amellyel az el­múlt években becsű lettel szol- gálta választói ügyét, segí­tett, ahol tudott. Az igazi demokrácia Ezek után került sor Tur­jánszki Mihály • választási be­szédére. Bevezetőjében, mint a Csepel Autógyár dolgozója és a ráckevei járás képviselő­jelöltje, üdvözli a gyűlés résztvevőit. Néhány szóval a felszabadulás előtti Magyar- ország országgyűlési képvise­lőválasztásait idézte, majd a következőket mondotta: — A mai választógyűlésre készülve, hosszabb ideig azon gondolkodtam, miről is kel­lene beszélnem. Nem azért, mintha nem volna elég téma az ország életében. Eszembe jutott, hogy elő kell ven­nem az ötvemnyolcas vá­lasztások idején mondott be­szédemet, és meg kell néz­nem, az akkor felvetett prob­lémák meddig jutottak az elmúlt négy esztendőben. A liép viselő jelölt a továb­biakban a demokráciát érin­tő néhány kérdéssel foglalko­zott. Rámutatott:, mindig a program, és a tettek döntik el, hogy egy-egy párt milyen rétegeket képvisel. Nálunk az emberek többsége előtt ez ma már nem is vitás. De hogy azoknak is válaszoljon, akik a ügyi dolgozók, az alsó- jés kö­zépiskolai dolgozók fizetésé­nek emeléséről, amely most újra napirenden van. Sokat hallhattunk és olvashattunk azóta is arról a távlati terv­ről, amely a lakásprobléma megoldását szolgálja. A me­zőgazdasággal kapcsolatban az volt az álláspontunk, hogy nem mondunk le annak szo­cialista átszervezéséről. Azóta négy év telt el. A felvetett problémák megoldásában elő~ rehaladtuvlk. Még akkor is, ha nem mindenütt született végleges megoldás. — Négy év — folytatta Tur­jánszki elvtárs — egy nép történetében nem nagy idő. Mégis, ez a négy év a mi szá­munkra történelmi időszakot jelent. Ebben az időben rak­tuk le a szocializmus alap­jait Magyarországom,. De ezzel nem értek véget fel­adataink. Pártunk VIII. kongresszusa ezt úgy határoza­ta meg: tegyük teljesebbe a szocializmust hazánkban. Ezután a VIII. kongresz- szuson született határozatról, a szocializmus teljesebbé lé­teiéről beszélt a képviselője­lölt. Szólt még a megoldás­ra váró problémákról, vala­mint arról is, hogy céljain­kat csak úgy tudjuk meg­valósítani, ha mindenki a saját munkaterületén kellő öntudattal, odaadással dolgo- | zik. Beszélt a továbbiakban a mezőgazdaság jelenlegi hely­zetéről, valamint arról is, hogy ha ezen a területen jól dolgozunk, akkor Pest megye az ország gyümölcsöskertje lehet. Beszéde végién külpolitt- kánikikal, a Szovjetunióval és a szocialista tábor országai­val való megbonthatatlan barátsággal foglalkozott. El­mondta, hogy p tábor rugal­mas külpolitikájának kö­szönhető a béke megőrzése, ami további terveink való­ra váltását biztosítja. Beszédét a következő sza­vakkal fejezte be: — Azt kívánom, hogy erő­ben, ögészségben együtt mun­kálkodhassunk céljaink meg­valósításában és eredménye­sen végezhessük el mindazo­kat a feladatokat, amelyeket pártunk és kormányunk reánk bízott. A Pestvidéki Gépgyár vá­lasztási nagygyűlése Bata Pál párttitkáir zárszavával ért vé­get. T. T. nyugati polgári demokráciát tartják igazi demokráciának, beszélt a francia választási rendszerről. Hangsúlyozta: a mi választási rendszerünkben a választópolgárok zömének elképzelése érvényesülhet, Franciaországban ugyanez | lehetetlen! Az egész nép érdeke — Ma már világos minden- j ki előtt — folytatta —, hogy a munkásosztály alapvető ér­dekei megegyeznek az egész dolgozó nép érdekeivel, a ki­zsákmányolástól váló megsza­badulás nemcsak a munkás- osztály érdeke, hanem a dol­gozó parasztságé, az értelmi­ségé és a kispolgárságé is volt. A szocializmus felépíté­se nemcsak a munkásosztály számára jelent jobb életet, hanem az egész dolgozó nép számára is. Mi a szocialista demokrácia 'hívei vagyunk és ezt hirdetjük. Minden becsü­letes ember számára biztosí­tani akarják a nyugodt, bol­dog életet. De a szocialista demokrácia nem jelenthet fe­gyelemlazulást sem a terme­lésben, sem az állam iránti kötelezettségekben! — Pártunk irányításával — mondotta beszéde folytatása­ként — azon dolgozunk, hogy az össznépi állam gondolata és tartalma minél előbb kife­jezésre jusson életünkben. Ezt követően a jog és a munka viszonyát elemezte az előadó, majd így folytatta: Teljesítjük feladatainkat — Most újból visszatérnék azokra a kérdésekre, amelyek a megelőző választások ide- jén mondott beszédemben sze­repeltek. Abban az időben a legközelebbi évek ■ program­ját hároméves tervünk tar­talmazta. Legfőbb céljaink közé tartozott az életszínvo­nal szerény mértékben való emelése. E területen az utób­bi két évben inkább stabili­zálódásról. vagy egy-két szá­zalékos emelkedésről beszél­hetünk. Terveztük a családi pótlók felemelését, elsősorban a nagy családoknál, ahol legalább három-négy gyer­mek van. Jelenleg a kétgyer­mekes családok pótlékát ren­dezik. Sző ésett akkoriban a nyugdíjrendszer megjavítá­sáról. Most az egészen ala­csony nyugdíjakat rendezik már. Beszéltünk az egészség­Csepel autók a sivatagban Afrikai útra indult hét magyar szakember Az elmúlt esztendő őszére várták, s most végre sor ke­rült a Csepel Autógyár jár­műveinek afrikai kőrútjára. Az utasokat repülőgép vit­te, a gépkocsikat hajóval szál­lították az egzotikus konti­nensre. Egy terepjáró, egy műhelykocsi és két, 321 és 620-as típusú autóbusz több héttel ezelőtt átjutott a ten­geren. A héttagú gárda szer­dán reggel utazott el Buda­pestről. Párizsból jutnak el kiindulási pontjukhoz, Dakar­ba, Szenegál fővárosába. Két­hetes bemutatót tartanak az ottani üzletembereknek s ez­után indul a hosszú útra az autókaraván. Hatezer kilométeres körutat járnak be az előre kidolgozott tervek szerint. Keresztülha­ladnak több afrikai köztársa­ságon, megállnak a legeldu­gottabb 'falvakban és a mo­dern fővárosokban. Utuk leg­nagyobb része sivatagon ve­zet keresztül. Nem sokkal könnyebb és változatosabb a terep a nagy hőségben, vagy esetleges felhőszakadások kö­zött a pampákon sem. Az izgalmasnak ígérkező útról színes filmet forgat a ..trupp” vezetője, Kürmendy Ágoston, aki „civilben” az autógyár kísérleti osztályának vezető mérnöke. Kitűnő ama- tőrfiimes s így remélhető* hogy a televízióban viszont­látjuk. utazásuk legemlékeze­tesebb képeit. Az autókülke­reskedelmi vállalat különben propagandacélokra hasznosít­ja a színes kisfilmet. A turné hatvan napig tart s részvevői előreláthatólag április végén érkeznek haza. 70-80 millió köbméter jég a Duna magyar szakaszán • A Duna jégtakarója már Becsig ér. Általában 30—40 centiméter vastag a jégpán­cél, s a magyar szakaszon hozzávetőleg 70—80 millió köbméter jég borítja a folyót. Kedvezőtlen időjárás esetén, ha hirtelen jön az olvadás és még esőzéssel is párosul, je­ges árvíz keletkezhet a Du­nán. Az. utóbbi napok enyhe felmelegedése azonban — amint Breínich Miklós, az Országos Vízügyi Főigazgató­ság főigazgatóhelyettese tá­jékoztatójában elmondotta — nem okozott lényeges válto­zást a magyar szakaszon. A legfontosabb vízgyűjtő terüle­ten, az Alpokban nem volt olvadás. Dél-Európában erő­sebb volt az enyhülés és ’ a gyors olvadás miatt a jugosz­láv vízügyi szerveknek már meg kellett kezdeni az árvé­dekezést. Robbantással távo- lítják el a jégtorlaszokat. Ezzel a munkával nemcsak a jugoszláv, hanem a magyar szakaszon is csökkentik az ár­vízveszélyt, mert megnyitják a jég levonulásának útját. A magyar vízügyi szervek is fel­készültek az árvédekezésre. Bővítették a jégfigyelő szol­gálat feladatát, hogy ne csak a jég beállásáról, vagy zajlá- sáról, hanem a jégtakaró vas­tagságáról, keménységéről és más jellemző adatairól is rendszeresen kapjanak jelen­téseket. Jelenleg a nappali felmelegedés ellenére is ke­mény a jég, és a jégtakaró még nem mozdult meg. A víz­ügyi igazgatóságoknál azon­ban sok száz földmunkagép* gépkocsi, cölöpverő es még más berendezés várja teljes készenlétben az olvadást és a jég megindulását Mősor és könyvtájékoztato Mint korábban közöltük, a Pest megyei népművelési ta- nácsadó csoport még az ős* folyamán kísérletképpen be­szerezte és a járási művelődé­si házak részére elküldte a részletes, témakörökre bontott televízióműsort, s a megjele­nés előtt álló könyvek jegyzé­két A kísérlet hasznosnak bi­zonyult, mert a művelődési há­zak a tájékoztató birtokában könnyebben tudták megszer­vezni az érdekasebh-tej e ví ziós- adások csoportos nézését, s könnyebben igazodtak el az új könyvek között is. A Pest megyei népművelő- ‘ si tanácsadó csoport a tapasz­talatok alapján elhatározta, hogy ezeket a tájékoztatókat havonta, rendszeresen összeál­lítják, s megküldik a járási művelődési házaiénak a jövő­ben is. A napokban postázták ki a negyedik havi műsor és könyvtájékoztatót. — Száz-száz férőhelyes te­héhistálló épül ez évben a monori járás három köz­ségében: Gombán, Mandén és Tápiősülyön. | Alekszandr /$ jfj) $1$Á)i 1$ 1T 6J fff él Wb | Naszihor: MvSÍUMIIVI f íí£ ÍjÍÍMÍÍS külsejű, magas, szikár ember. Polgári ruhát viselt, akárcsak a többiek, akik a szobában tartózkodtak­— Tegyen jelentést arról az archivanyagot őrző rejtekhely­ről. Mondjon el róla mindent, elejétől kezdve. Csak röviden — mondta Likov. — Értettem. — Csisztov egy nagyot köhintett a tenyerébe, s elkezdte. — Fél évvel ezelőtt tudomásunkra jutott, hegy az RSHA-ból igen fontos utasítást küldtek szét a Gestapo, az Abwehr, az SD és az SA va­lamennyi szervezetének. Ma­ga Heinrich Himmler SS- Reichsführer írta alá. Az uta­sítás előírja ezeknek a szer­vezeteknek, valamint az Al- gem-eine-SS, a Waffen-SS, a Verfügungstruppen és a „To­tenkopf” kötelékeinek is: kö­vessenek el mindent, hogy archívumaik sértetlenül meg­maradjanak és semmilyen kö­rülmények között se kerülje­nek az ellenség kezébe. A Ke­letről való evakuálás esetén az archívumokat szigorú őri­zet mellett, a meghatározott pontokra kell szállítani, ahol azokat rendszerezik és speciá­lis fóniládákban átadják titkos megőrzésre. Azt. hogy hol, mi­lyen pontokon és kinek a ve­zetésével hozták létre ezeket a rejtekhelyeket, mennyi a szá­muk és tulajdonképpen milye­nek ezek, ezt eddig még nem tudtuk megállapítani. (Folytatjuk) i Bál a választói gyűlés után ■nagy sikerrel, ma­gyar és német nyelven több je­lenetet mutattak be. a nézőteret zsúfolásig meg­töltő dunabog- dányiaknak. Elő­adás után a helybeliek felkér­ték a vendége­ket, maradjanak még együtt, tán­coljanak egy ke­veset. A két kul- túrcsoport nem sokáig kérette ■magát, • csakha­mar táncra per­dültek a nézők, meg a vendég- művészek is. közülük is külö­nösen az öre­gebbek, még mindig őseik nyelvét beszélik. Velük találkozott dr. Wild Frigyes képviselőjelölt, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének fő­titkára vasárnap Dunabogd'ányban. A község kul- túrotthonában be­szélt a jelölt a választókhoz, és' azután ugyanott, a pilisvörösvári meg a tatai szín- , játszó csoportok Valaha úgy­szólván tiszta né­metajkú lakossá­ga volt Duna- bogdánynak, vagy ahogy régen a maguk nyelvén hívták, Donau- bogen-nek. (Szó szerint: Dunaívet, vagyis kanyart jelent). A régi, német lakosság mellé idők fo­lyamán magyarok is települtek be a ma 2900 főt számláló község­be, ahol azon­ban a régiek iva­dékai, mintegy ezerhétszázan, — Ugyan! — Homan-n elne­vette magát — Gondolom, hogy a raktárban keletkezett tűzeset előtt azt sem tudta, hogy. egyáltalán létezem. . HETEDIK FEJEZET 1. Három hét telt el azóta, hogy Aszker visszajött a front­ról, s' Likov tábornokkal be­szélt. Likov ismét Kerimov őrnagy jelentését hallgatta. Aszker beszámolt Schulz hadnagy, Herbert Lange Ober­gefreiter ég a. többiek kihall­gatásáról. meg a Georg Ho- mannal folytatott beszélgetés­ről. — Következtetéseket, őrnagy — mondta Likov, amikor Asz­ker befejezte. — Vonjon le mindebből következtetéseket! — A következtetések? —■ gondolkozott el Aszker. — Ez a következtetésem: Georg Ho­mann igazat mond. Likov mintha kissé furcsán nézett volna Aszkerre. Aztán megnyomta a csengőt. Az adjutáns jött be. — Mondja, megérkezett Csisztov ezredes? — kérdezte Likov. — Igen, tábornok elvtárs. Itt van és vár. — Küldje be. Csisztov lépett a szobába. Hetvenöt év (körüli, beteges kedveli, a katonákhoz igazsá­gos ..: Egyszer úgy adódott, hogy én mentettem meg az életét. Ütközet volt, mi éppen visszavonultunk. Schulz és én egymás mellett álltunk, ami­kor a közelben egy akna vá­gódott le. Annyi lélekjelenlé­tem még volt, hogy magam­mal együtt a földre rántottam a hadnagyot is. S abban a pillanatban akkora robbanás reszkettette meg a levegőt, hogy majdnem kiszakadt a dobhártyánk. Később, amikor magunkhoz tértünk, Schulz sírni kezdett. Igen megindult, elérzékenyült jelentést írt az esetről a parancsnokságnak. Azt gondolja, hogy szóltak hozzám egy szót is érte? Azt sem mondták, hogy fapapucs. — Most pedig szabadság is, meg elismerő szavak is? — Pontosan! És még egy: mielőtt elutaztam a szabad­ságra. odamentem Schulz had­nagyhoz. Tudja, nekem úgy tűnt:., hogyan.is fejezzem ki magam... hogy ő sincs telje­sen tisztában ezzel az egész esettel, vagy a, fene tudja ... — Régóta ismeri Hans őr­nagyot? — Nem értem a kérdést. — Szóval.;: Hans őrnagy valamiért talán kedveli ma­gát? : (zt) i * j Aszker óvatosan az élelmi- ; szerraktárban történtekre te- í relte a kihallgatás menetét. ; Úgy tartotta: a tűzesetről va- ; ló beszélgetés komoly próbakő 5 lesz Homann számára. Ha va- ; lami kémszervezet megbízásá- ! bői jött, akkor minden iigye- : kezetével ki kell emelnie, fel ! kell nagyítania a maga szere- j pét a tűz oltásában, hogy a í továbbiakban a soronkívüli í szabadságnak és az otthoni lé- í togatásnak megalapozott in­'s dóka legyen. i De Homann pontosan ellen- jí kezűleg viselkedett. Kijelen- jí tette, hogy semmi különöséb- jí bet nem tett, s tulajdonképpen ^nem sok alapja volt az ő ki- <S tüntetésének. ^ — Hagy hogy? — osodálko­zott Aszker. :S Homann vállat rántott. — Én magam sem tudom (j felfogni, miért történt az gégész. Sok minden nem egé- £ szén érthető, őrnagy elvtárs. í, Itt van például, hogy egy hó- j; nappal ezelőtt megmentettem ^ a századparancsnok életét. — ^ Homann elmosolyodott, hang- jóból melegség áradt. 'j — Volt nálunk egy Schulz ^ nevű hadnagy. Becsületes fiú, í a nácikat nem valami nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents