Pest Megyei Hirlap, 1963. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-13 / 36. szám
«ST NICKI cJCírlaP 1963. FEBRUAR 13, SZERDA SZÁMOK ÉS EMBEREK Hiaal&m és savrcíct — Szoros hopcsolot « rálaszíóliktil — Többet. tnintlitj jobbun 1%éf/yedszer is a jelöltlistán sonyban, ahol a legnagyobb volt a pusztulás. Átvette a helyreállítással megbízott operatív bizottság munkájának irányítását, hosszú hónapokat töltött a pusztulás színhelyén, Taksonyban, Dunaharasztin, Szigetszentmiklóson, amelyeknek lakossága ma is a legmélyebb hálával emlékezik rá. Az újságok sárguló lapjai híven őrzik a róía, önfeláldozó munkájáról írt sorokat. — Tehát nincs pardon — mondtam a most is vonakodó Mátyás Boldizsárnak .—, mert ha nem kapok választ kérdéseimre, közlöm az akkori újságok valamelyik róla írt riportját. Megadta magát, de olyan arccal ült le, szemközt velem, megyeházi szerény hivatalszoA megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárságán pontos kimutatást vezetnek a tanácstagok működéséről. — Tanácstagjaink között — mondják — egyike a legszorgalmasabbaknak és leglelkiismeretesebbeknek dr. Mátyás Boldizsár, a megyei tanács tervosztályának vezetője. Dr. Mátyás Boldizsárt — a megyei tervek gazdáját — nehéz szólásra bírni, különösen akkor, ha magáról van szó. Az újságíró most talán megbocsátható indiszkréciót követ el, ha elárulja, hogy végtelen sokszor volt már áldozata — jobb meggyőződése ellenére — a szigorú tervosztályvezető „zsarolási manőverei’-nek. Félreértés ne essék, gyorsan elárulom, mibén állnak ezek a manőverek. Nagyon sokszor megesik, hogy egy- egy közérdekű riporthoz nélkülözhetetlen szükség van a tervosztály felvilágosításaira. — Egy feltétellel válaszolok — mondja ilyenkor dr. Mátyás Boldizsár —, ha Ígéretet kapok, hogy a nevem nem szerepel az újságban. Ez a magyarázata annak, hogy a neve valóban nagyon ritkán szerepel riportjainkban és tudósításainkban, csakis az olyanokban, amelyekhez nem volt szükség személyes fölvilágosítá- saira, 'tehát nem volt alkalma a „zsarolásra’’. Most azonban nem volt pardon. Szerepet cseréltünk magam csaptam föl zsarolónak. Ha nem áll kötélnek — mondtam neki — más forrásokból szerzett információk alapján olyan szépeket írok róla, hogy magam is belepirulok. Mert sok minden dolgáról tudok. Tudom azt, hogy tőrőlmetszett Pest megyei. Ócsán született 1921- ben, hogy az apja BSZKRT- kocsivezető volt, ő maga vasas, a Ganz Vagongyár szerszámlakatosa. Tudom, hogy a háború alatt tüzér volt, tűzszerész, és egy szétszedés közben felrobbant döglött gránát szakította le bal kezét. Nyolcvan százalékos hadirokkant lett így belőle. A háború után nem mehetett vissza a szakmájába, nem lehetett többé vasas. A fel- szabadulás után így lett ipari előadója Pestlőrinc városának, majd az akkor még Pest megyéhez tartozó Kiskunfélegyházán járási főjegyző. Innen hozták föl a megyéhez tervosztályvezetőnek 1950-ben. tehát tizen három évvel ezelőtt. A megyeházán a tervosztály az egyetlen, amelynek élén azóta nem történt változás. Ez egymagában is elég sokat mond. Tudom azt is róla, hogy 1950 ó'a tagja a tanácsnak és 54- tol, amióta körzetesítették az előbb lajstromős választási rendszert, a Kismaros—Nagymaros—Zebegény kerületei képviseli. Most is őt jelölték a következő ciklusra, mégpedig olyan egyhangú lelkesedés? j sei, ami megmutatta, hogy mennyire szeretik kerületében. Tudom róla továbbá, hogy | egyike a megye legtanulnivá- | gyóbb és legszebb eredményekkel tanuló tisztviselőinek. 1952-ben beiratkozott a közgazdasági egyetemre, azt, 1957-ben végezte el kitűnő eredménnyel és 1958-ban avatták doktorrá. Az egyetemtől azóta sem szakadt el, meghívott előadóként igen sokszor tart előadást két nagyon fontos tárgyból, tanácsi tervezésből és gazdasági földrajzból. Fél füllel azt is hallottam, hogy tudományos fejlődését még most sem érzi befejezettnek, állítólag aspiranturára pályázik. Aztán sok minden egyeben kívül azt is tudom, hogy 1956- ban, az emlékezetes január 12-i pusztító földrengés után a helyreállítási munkálatoknak ő volt a „félkarú hőse”. A kora reggeli órákban történt katasztrófa után alig néhány órával, már délelőtt tíz órakor a helyszínen volt, Takv<xjaua.ii, jlj.ij._i.linó. <x x.v székében kínáltam volna hely- lyel. — Az első kérdésem: — kezdtem a vallatást: — Dr. Mátyás Boldizsár tanácstag hogyan támogatta dr. Mátyás Boldizsár tervosztályvezető munkáját? — Nem is olyan veszedelmes kérdés — válaszolt megadó mosollyal —, igen könnyen felelhetek rá. Nemcsak a körzetem. hanem az egész megye fejlesztéséért folyó munkában nagy könnyebbséget jelentett mindig az, hogy tagja voltam a tanácsnak, mert így igen közvetlen kapcsolatot tarthattam fenn a lakossággal. — Kielégíti-e ez a munka? Néhány pillanatig gondolkozik, aztán halkan mondja: — Hát bizony, nagyon nehéz szívvel kezdtem meg új életpályámat. A háború után valósággal búskomor voltam, amikor tudomásul kellett vennem, hogy rokkantságom miatt régi szakmámba nem mehetek vissza. Mert hát szív- vel-lélekkel vasas voltam. Aztán meg ez a rokkantság. Elveszett balkezem súlyos kisebbrendűségi érzést égetett belém. Fölvettem a küzdelmet ellene. Azt hiszem, sikerült. Vaddisznót lőttek Abonyban Nagy riadalom volt Abony- ban vasárnap, hajnali háromkor. A korán kelő, vasúthoz induló abonyiak a Vasút utcában vaddisznóval találkoztak. Az állat fenyegető viselkedése érthető ijedtséget keltett. Jó néhányan elszaladtak a rendőrségre, s elmondták találkozásukat a hívatlan, nem kívánatos és veszélyes vendéggel. A rendőrség azonnali fegyveres járőrt indított a\ helyszínre, amely a vadállatot üldözőbe vette, majd lelőtte. A vaddisznó húsát átadták ai vadgazdaságnak. Együtt tanulnak az állami gazdasági dolgozók és termelőszövetkezeti tagok Több mint félezer kiváló mezőgazdasagi szakember tart előadásokat a téli tanfolyamokon Az állami gazdaságokban ezekben a hetekben a vezető szakembereknek több a dolguk, mint nyáron. Nemcsak a mérlegkészítés,' az üzemtervek kidolgozása, a tavaszi munkák előkészítése jelent Számukra nagy feladatot, hanem az oktatás is. Több paint félszer egyetemet, vagy technikumot végzett, nagy gyakorlattal rendelkező vezető kapcsolódott ugyanis be a téli oktatásba. A tanfolyamokon az állami gazdaságok dolgozói mellett termelőszövetkezeti tagoknak is biztosítják, hegy megismerkedjenek a korszerű nagyüzemi gazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdéseivel. A szakmunkásképzés három évfolyamán főleg a kertészeti és állattenyésztési szakmában csa.t- nem hétszer állami gazdasági dolgozó és kétezerötszáz termelőszövetkezeti tag tanul, az üzemi traktorcskápzésben jelenleg 2500-an vesznek részt, s ezeknek mintegy fele termelőszövetkezeti tag. Egyes különleges szakértelmet kívánó feladatokra központilag szervezett tanfolyamokon specialisták oktatják a dolgozókat. Bács, Pest és Békés megyében tanulják az öntöző- gépkezelést és szerelést. Mezőfalván fejőgulyásiképző üzemi szakiskola működik. Deve- cseren pedig a baromfitenyésztőket oktatják, 80 állami gazdaságban működik jelenleg kihelyezett mezőgazdasági tanulóképző iskola, ezeken háromezer állami gazdasági és kétezer termelőszövetkezeti fiatal ismerkedik a szakmával. Mennyit ivott a megye 1962-ben? Egészen pontosan nem lehet kiszámítani. Hiszen arra nincs statisztika, ki mennyit fogyasztott saját termésű borából, sem arra, hogy mennyi bort mértek ki a bögrecsárdákban. Ami azonban a tanácsi és földművesszövetkezeti vendéglátóhelyeket, s élelmiszerboltokat illeti, ezekben mennyi bort fogyasztottak a vendégek, illetve vásároltak a vevők az elmúlt év folyamán, most pontos statisztikai kimutatás készült. Eszerint 1962- ben 41 900 hektoliter palackban árusított, vagy poharazva kimért bor csúszott le a megyei gégéken. Szinte centiliterre ugyanannyi, amennyi 1961- ben. Ez a nagy mennyiségű bor azonban nem is sok, ha számításba vesszük, hogy belőle a csecsemőket is beleértve, Pest rftegye minden egyes lakosára évi átlagban fejenként csupán 5,35 liter jutott. Még szerencse, hogy a csecsemők általában antialkoholisgyobb lehetett az egy főre eső borfogyasztás. De készült sörstatisztika is, amely hívebb a borénál, tekintve, hogy seritalt nem mérnek a bögrecsárdában. Bár itt- ott némi komló, sok helyütt pedig árpa is terem, a kisipari sörtermelés mégsem lehet valami jelentős megyénkben. Ellenben a fogyasztás annál inkább, sőt egyre jobban nő. Mert 1961-ben még csak 271 000, de 1962-ben 300 890 hektoliter sört mértek ki a vendéglátóhelyek, illetve adtak el palackozott állapotban a boltok. Ebből a mennyiség" bői tavaly az egész év folyamán — természetesen a csecsemőket és egyéb sernemissza egyéneket is beleértve — megyénkben az egy főre eső sör- fogyasztás 38,22 liter volt. Megállapíthatjuk, hogy se az egy főre eső bor, se a sör nem sok. Ebből is látható, milyen józan a mi megyénk. A statisztikai kimutatás mindenesetre bizonyság rá. Népi „távprognózisok“ az időjárásról Mit ígér Biilint, Zsuzsanna és Román ? Áprilisban országos, júniusban nemzetközi kutyakiáliítást rendeznek Budapesten létén június 22-en és 23-an rendezik meg a Kutyatenyésztők Világszövetsége, az F. C. I. védnökségével. A verseny programjában munkakutya és műkotorék-bemutatók, szépségversenyek szerepelnek, többek között kiadják a nemzetközi szépség Championatus díját is. A nemzetközi kiállításra és versenyre május 15-ig fogadja el a szövetség a nevezéseket. A külföldi és a vidéki részvevők utazási, elszállásolási és ellátási ügyeit az IBUSZ bonyolítja le. Országos jellegű kiállításokat rendeznek az idén Debrecenben, Szegeden, Pécsett és Miskolcon is. (MTI) Az idei, szokatlanul kemény téliben,, hazánkban is milliók kísérik figyelemmel a meteorológusok előrejelzéseit, nem elhanyagolható azonban a házi távprognózisban hívők tábora sem. A szántóvető emberek, őseik sok évszázados megfigyelései alapján, a verőfényes és a zord napok periodikus változásaiból igyekeznek következtetni egész évszakok időjárására, a várható terméseredményekre. Valószínűleg, a közelgő tavasz az oka, hogy a legtöbb népi távprognózis éppen a februári napok megfigyeléséhez fűződik. A hónap első időjelző sztárja, közismerten a medve, kevésbé köztudott azonban, hogy egyes vidékeken a kígyók viselkedése sem kő- j zömbös a várható időjárás szempontjából. A hegyi pásztorok február 11-én minden esztendőben érdeklődéssel fiFokozott gonddal kell törődni a legyengült vadállománnyal Az Országos Erdészeti Fő-j igazgatóság vadgazdálkodási j és vadászati osztályának szakemberei felhívással fordultak j a vadászokhoz és a lakosság- ' hoz. Eszerint a három hónapja tartó kemény tél, a hó komo- j lyan veszélyezteti hasznos vad- j jaink és madaraink létét. Kö- j zelít ugyan már a tavasz, de ezekben a napokban a korábbinál is nagyobb gondot kell fordítani a vadállomány megóvására. A nappali olvadás után ugyanis rendszerint éjszakai fagy követkefifc, s ez az erősen meggyengült állatokra rendkívül veszélyes. Sok vad, főleg fiatal őzgida hullik el a f elf ázás következtében fellépő hashártyagyulladásban. Fontos, hogy a vádak az etetők körül tnost is megfelelő fekhelyet találjanak. Célszerű továbbra is tengeriszárat, szalmát kirakni a pihénőhelyekre. Az eljegesedett hóban a kiéhezett, eigyengült vádak nehezen mozognak, s könnyen a kóbor* kutyák, az erdei ragadozók zsákmányává válnak. Ajánlatos az ebeket éjszakára megkötni, mert az éhség a vadakat most a lakóhelyek közelébe kényszeríti. Számos helyen szép szokás alakult ki: a kertek végére takarmányt tesznek gyelik, hogy a csúszómászók előbújnak-e odújukból. Ha igen, koraj tavaszra van kilátás. Ilyen esetben február 19-án Zsuzsanna elviszi a havat, s megszólaltatja a pacsirtákat. Ha ez mégsem történne meg, úgy e feladatot öt nap múlva elvégzi helyette Mátyás. Ha Mátyás sem töri fel a jeget, gyenge termés, de kárpótlásul bőséges halzsákmány várható. Különösen azoknak a halászoknak ígér a néphit jó évet, akik február 24-én kerítik hálójukba az első fogást, Mátyás csukáját. Lidia és Bálint napja már a tavaszi munkák indulásának kezdetét jelenti. A néphagyomány szerint akkor lesz tele a magtár, ha február 12-én elkezdik a vetést. Február 14-e viszont az aprójószágok ültetésére a legalkalmasabb nap. A régi öregek szerint a jó termésért vállal felelősséget Román, ha névnapján, február 28-án derűs az idő. A legújabb megfigyelések alapján azonban terméskilátásaink azóta javulták, amióta ezt a felelősséget magukra vállalták a termelőszövetkezetek munkaibrigádjai. Csupán az a kívánságuk, hogy Román napján kívül is még sok derűs és esős nap termékenyítse meg a földet. lünk talált mészkérgek még az eljegesedés idején, a mésztartalmú talajvízből kifagyva rétegeződtek egymásra. Hazatérte után a francia tudós ezt a magyarázatot, mint a kérdés egyetlen helyes megoldását az egyik francia szaklapban rögtön nyilvánosságra is hozta, most pedig saját gyűjtésű antarktiszi kőzetmintáit küldte el, hogy a magyar geológus állapítsa meg, ezek is hasonló folyamat eredményeként kapták-e mészpáncéljai- kat. A kőzetmintákat most készítik elő a részletes mikroszkópos. röntgen- és vegyszeres vizsgálatokhoz, de Kriván Pál kétségtelennek tartja, hogy ezek a mészkérgek az Antarktiszon napjainkban nontosan ugyanúgy alakulnak ki, mint ahogyan nálunk legalább tízezer évvel ezelőtt, még a jégkorszakban létrejöttek. 1 Eleinte idegen volt számomra | az íróasztal, de lassanként rá- ! jöttem, hogy íróasztal mellett | is lehet az embereken segíte- i ni, a társadalomért, a .fejlődé- i sért, a szebb jövőért dolgozni. | Most már végtelenül szeretem új munkakörömet. Állandó aktivitásra serkent a tudat, hogy még igen sok a tennivaló, a megoldásra váró feladat. — A tervosztályvezető Mátyás Boldizsár hogyan támogatja a tanácstag Mátyás Boldizsár munkáját? — A tervosztálynak az a rendeltetése, hogy a lakosság jogős igényeit kielégítse. A távlati terveket csakis akkor állíthatjuk össze helyesen, ha az alulról jelentkező igényeket, javaslatokat figyelembe vesszük, és beépítjük a tervekbe. A tervek megvalósítását jelentősen megkönnyíthet- jük és meggyorsíthatjuk, ha a tanácstagoknak segítséget nyújtunk a helyi anyagok és erőforrások okos kihasználásához. A megyei tanács titkárságán arról is tudnak, hogy Mátyás Boldizsár tanácstag töméntelen köszönőlevelet kap kerületének választóitól, amiért magáénak tekinti ügyeiket és ahol teheti, segítséget nyújt Most ezekről a levelekről faggatom. — Hát igen — mondja vonakodva — jönnek ezek a levelek elég szép számban. Bevallom azt is, hogy jólesnek. Biztatást, támogatást, segítséget érzek bennük a további munkához. Magyar László Gazdag Kiamiasi es versenyprogram előkészítésén dolgoznak a Magyar Ebtenyésztők Országos Szövetségében. Puy Aladár, a szövetség főtitkára tájékoztatásul elmondotta, hogy április 21-én és 28-án Budapesten, a Fővárosi Állat- és Növénykert területén országos kutyakiállítást rendeznek. Az április 21—i programban a vadászkutyákat és a jellegzetes magyar kutyafajtákat rangsorolják, 28- án pedig az úgynevezett őrzővédők, továbbá a német juhász és minden más, kisebb fajtacsoportba sorolt kutya szerepel a bírálati körökben és a bemutatókon. Mindkét országos verseny nevezési határideje április 10. Az idei — a jelek szerint minden eddiginél nagyobb- szabású — nemzetközi kutya- kiállítást az ipari vásár terükí a községek szélén levő házak lakói, s itt éjszakánként eléséget találnak az erdők kiéhezett vadjai. (MTI) Különös küldeményt hozott a posta Párizsból. Feladója André Cailleux, a Sorbonne egyetem professzora, címzettje dr. Kriván Pál kandidátus, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem földtani tanszékének adjunktusa, tartalma pedig néhány kődarab, amelyeket a francia professzor az Antarktiszon talált. Mindegyiket vékony mészkereg borítja, s éppen ennek köszönhetjük azt. hogy most már hazánkban is van néhány darab a hatodik kontinens felszínének anyagából. Ilyen mészkérgek ugyanis sokfelé találhatók a világon — így nálunk is és Francia- országban is —, de hogy miképpen keletkeztek, arra a geológusok sokáig nem tudtak rájönni. Mikor azonban a francia professzor az ősszel Magyarországon járt, megismerte dr. Kriván Pál magyarázatát, amely szerint a náAntarktiszi kiivek Magyarországon — Tudom, a Pest megyei Hírlap hasábjain már többször foglalkoztak azzal, hogy a nagy hidegben, amikor hó borítja a tájat, fokozottabban kell védeni és etetni az értékes vadállományt, ám mégis szeretnénk, ha újra foglalkozna ezzel a témával a szerkesztőség — mondja a telefonba Várallyai Béla, a tápió- szentmártoni művelődési ház ] igazgatója. — Ha érdekeset tud Vár- allyai elvtárs mondani... —Úgy hiszem, elég érdekeset. Ugyanis a vadászterületünk szomszédságában, a pesti vadásztársaságok bérleményén, erősen pusztulnak a vadak. Nálunk nem. Pedig nálunk is ugyanolyan hideg van, ugyanúgy megjegesedett a hó. Csakhogy a mi vadászaink — a termelőszövetkezet tagjai — nem sajnálják sem az anyagi áldozatot, sem a fáradságot és gondozzák a vadállományt. A hó legutóbbi eljegesedése óta például ismét ötven zsák ocsút és tíz mázsa szálastakarmányt helyeztek ki. A foglyok háromszázas csoportokban veszik birtokukba a vadetetőket, s a hideg ellenére is elég vígan vannak, hiszen olyan ember vigyáz rájuk, mint Szabó Pál, a tsz vadász- társaságának elnöke, aki még a nyáron minden eshetőségre készen, beszerezte a szükséges eleséget. — Ez valóban dicsérendő. — Ez igen. De az már nem, hogy sok helyütt az elgyengült vadak elejtésére, befogására törekszenek az emberek. Jó volna, ha még idejében gondoskodnék mindenki arról, hogy a vadállomány megfelelő segítséget kapjon a hideg télben. (m. j.) Gondoskodjunk a vadállományról
