Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-08 / 5. szám

4 BW ME evei 1963. JANUAR 8, KEDD AZ ELMARADOTTSÁGTÓL A FELVIRÁGZÁSIG Néhány szó Baskiria múltjáról Baskiria. Amikor ' ezt a szót kiejtem, ieílrémlenek előt­tem a beláthatatlan sztyeppék, a csodálatos erdők, a hegyek és hegyvonulatok kékje, a mi számunkra kedves folyók ezüstös szalagjai, a tavak méltóságteljes nyugalma, a termékeny szántóföldek és a kövér legelők, és természete­sen a haza, az én hazám barátságos, jólelkű és na­gyon szorgalmas, munkasze­rető népe. Szovjet Baskiria területe több mint 148 ezer négyzet- kilométer. Magában foglalja az Ural hegység melletti nagy síkságot, a gigantikus hegyvonulat gendás hírű nemzeti hősük, Jemelján Pugacsov harcostársa lankáit és az Urálon túli terület egy részét. Köztár­saságunk több mint egyhar- madát erdő és gazdag fauna borítja. Baskiria földjének méhe gazdag olaj- és gáz- lelőhelyeket, vasérctelepeket, bauxitbányákat, arany-, ezüst- és különféle fontos építő­anyag-lelőhelyeket rejt ma­gában, nem is beszélve sok más, fontos termékről. Az 1917-es októberi szocia­lista forradalomig az or­szág minden gazdagsága, a föld méhének kincsei a kapi­talisták, a földbirtokosok, a múllak, a nagygazdák, a hit­bizományosok kezében volt. A városi és a falusi dolgozó emberek a legkíméletlenebb elnyomás alatt ékek. Arról, hogy milyen szörnyű viszo­nyok között tengették éle­tüket, hogy mennyire nem voltaik jogaik a politikai élethez, a művelődéshez, egészen a forradalomig, ékes­szólóan tanúskodnak a régi mondák, népmesék, a nép aj­kán született és formálódott dalok. Ezekben a sötét év­századokban született példá­ul az a már nagyon is türel­metlen hangulatú baskír szó­lás-mondás, hogy: Élünk a földön, de nincs földünk, vannak folyóink, de még sincs italunk, s bár aratunk, nem eszünk kenyeret. S valóban, a baákir nép­nek a maga gazdag földjén nem volt joga fát vágni a melegedéshez, halat fogni a folyókban és gyümölcsöt en­ni a fáról. A cári hivatal­nokok által behajtott külön­féle adók, büntetéspénzek ne­héz teherként nyomták a sze­gények vállát. A munkások és a parasztok szüntelenül a kapitalisták. a földesurak és a nagygazdák zsebére dol­goztak, maguk meg éheztek, rongyosak voltak. A cári és személyes jóbarátja, Sza- lovata Jugaly vezetésével a baskír dolgozók szétzúzták a cári csapatokat az orenbur- gi síkságon, az egész Dél- Ural vidékén és a Volga vi­dékén. A XX. század elején Baski­ria a kapitalista-földesúri rendszer elleni harc egyik legjelentősebb részévé vált. A baskiriai forradalmi harc viharos fejlődése szorosan összefügg a nagy Lenin ne­vével és tevékenységével. V. I. 'Lenin 1901—1902-ben két­szer is ellátogatott Uzdebe. ahol N K. Krupszkája az időben tartózkodott és ahol az egész Ural-vidék legte­kintélyesebb szociáldemokra­ta csoportja működött. Ami­kor csak Uzdeben időzött Lenin, behatóan érdeklődött a szociáldemokrata mozga­lom helyi csoportja iránt, amely már abban az időben szilárdan a marxizmus tala­ján állt, hosszasan elbeszél­getett a csoport tagjaival és nagyon fontos útmuta­tásokat. tanácsokat adott, amelyek megkönnyítették a bolsevikok forradalmi har­cát. Nem lehet véletlennek te­kinteni, hogy Uzde az 1905— 1907-es első orosz forradalom egyik legfőbb támaszpontja volt. Uzdeban, mint Oroszor­szág más nagy ipari központ­jaiban, már akkor létrejött a dolgozók küldötteinek taná­csa, amely a bolsevik szerve­amelyeket a bolsevikok vezet­tek. Baskiria pártszervezete, benne a legtapasztaltabb bol­sevikok (Izgoruno, Brgohja- nov, Kagppcev és mások) már az első időben nagyon sokat tettek azért, hogy a forrada­lom célkitűzéseit megvalósít­sák: azt tartották legfonto­sabb dolguknak, hogy ellás­sák a proletárközpontokat élelemmel és fegyverrel. A külföldi katonai interven­ció és a belső ellenforradalmi támadás időszakában egész Baskiria területén kiterjedt, elkeseredett polgárháborús harc folyt. Az egész dolgozó nép harcba szállt a szabadsá­gért, a szovjet hatalom végső győzelméért. A burzsoá-nacio- nalisták és ‘ a feketeszázak együttes fellépése eredménye­ként az ellenforradalmi erők időlegesen sikereket is arat­tak. A külföldi csapatok, az intert’enciósok Kolcsak ellen- forradalmi bandáinak segítsé­gével még egy ideig rabolták, szipolyozták, pusztították né­pünket. Ám a dolgozó nép még nagyobb erővel, még na­gyobb aktivitással harcolt a restauráció erői ellen. Már 1919 nyarán megtisztították egész Baskiriát a kölcsakis­fáktól és az intervenciósoktól. 1919. június 9-én a dicsőséges fiatal vöröshadsereg Frunze, Csapajev, Furmanov vezetésé­vel, a dolgozó nép aktív tá­mogatásával felszabadította Uzdet és a távoli vidékekre, Szibériába űzte a kolcsakis- ta csapatokat. Uzde volt az intervenciósok és a velük szö­vetkezett ellenforradalmárok utolsó mentsvára. Nagy öröm­mel írhatom meg, hogy a Baskiria felszabadításáért ví­vott harcokban, a főváros visszaszerzéséért folyt küzde­lemben dicsőségesen küldött VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK ^fllődi/fíriajr^? JÓ ÜTEMBEN HALAD A ZÁR­SZÁMADÁSOK ELŐKÉSZÍTÉSE a magyar nép sok hős, zet vezetésével nagyszerű for­radalmi tevékenységet folyta­tott. Az emberek tízezreit ra­gadta magával a forradalmi harc. Különösen a vasutas­műhelyek munkásai, az egy­kori Putman-gyár, a belorecki fémmű és más nagyüzemek dolgozói voltak áthatva forra­dalmi lendülettel, a szabadság és a szociaT*»mus ügye iránti odaadó hűséggel. Baskiria, különösen pedig UzdAjnunkásosztá 1 ya, a bolse­vikok még nagyobb szerve­zet tséggei és még nagyobb ön­tudattal vétették bele magu­kat a februári burzsoá-de- mokratikus és a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomba. Közvetlenül azután, hogy Pet- rográdban, Moszkvában és más nagy ipari városokban győzött a forradalom, Uzde­ben és az ország más jelen­tős kerületeiben is átment a hatalom a tanácsok kefébe, Péntek délelőtt tartotta a Ceglédi Járási Tanács végre­hajtó bizottsága az 1963. évi első ülését. Az első napirend keretében megvitatták a ter­melőszövetkezeti zárszámadá­sok előkészítéséről szóló je­lentést. Megállapították hogy a zárszámadások előkészítése jó ütemben halad. A leltározás rövidesen befejeződik. Felhív­ták a zárszámadás készítésé­ben közreműködő szervek fi­gyelmét a határidők pontos be­tartására, hogy sí közös gazda­ságokban mielőbb sor kerül­hessen a közgyűlésökre. A to­vábbiakban a járási tanács végrehajtó bizottsága megtár­gyalta a panaszügyek intézé­sét és a tsz-ek 1963. évi jöve­delemelosztási formáiról szó­ló javaslatot. ! rakományt — mintegy hatvan- i öt-hetven vagont — zúdítottak az állami gazdaságra, hogy azt lehetetlen volt időben elszállí­tani onnan. Szinte felmérhe- | tetlen a kár és a sok fekbér i költség. Vajon ki a felelős | mindezért? — teszik fel a kér- í dést az arra járók. Joggal, mert ilyen hanyagságnak nem szabadna előfordulni. Felavatták a Kutyakaparó csárdát Csúcsforgalom a monori postán Űj köntösben, korszerűsített formában nyitották meg a kö­zelmúltban Kocsér határában a nevezetes Kutyakaparó csár­dát. Ősszel a külsejét hozták rendbe, most pedig a berende­zését újította fel a helyi föld­művesszövetkezet. Az avatás első napján a Petőfi Tsz zöld­ségtermelő szakcsoportja a gazdaság vadászaival közösen nyúlvacsorát rendezett. A va­csora' rendkívül jó hangú lat­ban másnapra is áthúzódott. Aítnap a gazdaság állatte­nyésztő brigádja birkapörkölt vacsorára invitálta meg ven­dégeit. Ez sem ért véget a reg­geli órák előtt, és a harmadik napra ismét esett összejövetel. Így aztán három nap. három éjjel tartott a vigalom, a csár­da ismételt avatása. Az ünnepek előtti forga­lom nemcsak a kereskede­lemre, hanem a postára is hatalmas feladatokat hárí­tott. Monoron decemberben a napi levélforgalom 13—14 ezer volt. Decemberben 870 táviratot kézbesítettek és 7700 forint értékű képeslapot adtak el. Ehhez hozzá kell tenni, hogy „csendes” hóna­pokban mindössze kétszáz- háromszáz forint értékű ké­peslap fogy Monoron. A feladott csomagok száma de­cemberben meghaladta a kilencszázat, a kézbesített csomagoké pedig az 1200-at. A helyi telefonbeszélgetések száma hatezerrel szárnyal­ta túl a november 'hónapit. A posta dolgozói megnöve- ked-tt feladataikat sikerrel, közmegelégedésre ellátták. Felszámolják a cigánytelepet MOMQROVlBCgE nagy tetteket véghezvivő fia, akiknek emlékét nagy szere­tettel őrzik honfitársaim. 1919. március 23-án V. I. Lenin aláírta a Baskír Auto­nóm Szocialista Szovjet Köz­társaság megalapításáról sz°l° történelmi dekrétumot. Büsz­kék vagyunk arra, hogy Bas­kiria volt az első autonóm köztársaság az Orosz Födera­tív Szovjet Szocialista Köztár­saságban. A kommunista párt, annak központi bizottsága, nagy ve­zérünk és tanítónk, V. I. Le­nin mindig és nagy figyelem­mel kísérte a fiatal baskír köztársaság életét, fejlődését, minden lehetséges segítséget megadtak számára, amelynek eredményeként népünknek vi­szonylag gyorsan sikerült -rá­találni az alkotó munka útjá­ra, helyreállítani a háborús évek alatt tönkrement gazda­sági életet és szocialista fej­lődés útjára lépni. x. V. Ki a felelős ? A járókelő végigmegy a mo­nori vasútállomással szemköz- ; ti oldalon, az egyik vágány melleit hatalmas cukorrépa­szelet hegyet lát a földön és a sínen tárolva. Az értékes ta- j karmány hosszabb ideje ott j hever a földön, kitéve a fagy- j nak és az esőnek. A Monori Állami Gazdaság minden igye- í kezete kudarcot vall, hogy a hegyet mielőbb eltüntesse. Egyszerűen nem győzik a szál­lítást. A cukorgyárból olyan 1 mennyiségű cukorrépaszelct Az MSZMP nagykőrösi vá­rosi bizottságának és a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottságának közös határoza­ta értelmében nyárra felszá­molják a város határában húzódó cigánytelepet. A ta­nács hitelt nyújt a cigá­nyoknak, hogy azok megf e­lelő lakóhelyhez juthassa­nak. Ezen túlmenően fel­merült egy másik gondolat is. A nagykőrösi gyárak, in­tézmények. vállalatok, tsz- ek, az állami gazdaság, a nötanács és egyéb szervek elvállalnák egy-két cigány- család patronálásít. Állan­dóan figyelemmel kísérnék életkörülményeiket, tálcásu­kat és munkalehetőségeiket. A cigányok Ígéretet tettek, hogy családonként három- négyezer vályogot készíte­nek, így aztán a tanács támogatásával nyárra már felépülhetnek az új ottho­nok. Jt megzavart ózertartdó Birkapaprikás!... A falusi embernek összefut a nyála er­re a szóra, mert nincs ennél ünnepibb, igazibb étel. Persze nem úgy, ahogy a városiak csinálják, Icát kiló húsból, a gázláng fölött, hanem úgy, ahogy a tágas portákon szo­kás: egész birkából, bogrács­ban, lassú tűzön ...- Asszony ne is fogjon hozzá! Rideg pusztai ember érti en­nek a módját, ezt a magasztos szertartást, aki a tilos grófi jószágot csenve főzte a fasor­ban, vagy ott leste el a soha senkinek ki nem adott recep­tet. Minden faluban megvan en­nek a szertartásnak az egye­düli főpapja, ponti fex maxi- musa. Ó öli le az áldozati ál­latot, ő trancsírozza a húst. s maga teszi a bográcsba is szi­gorú rend szerint, nehogy ösz- szekeveredjen az oldalas a zsigerrel, s a comb a nyakas­sal. Sőt, paprikát, hagymát maga hint rá, ő rakja a soha­sem lángoló, de mindig eleven parázzsal izzó tüzet, s a for­gatást se bízza másra. Akku­rátusán terpeszt csinál a tűz fölött, két kézzel marokra kapja a bogrács fülét és ügye­sen kanyarint vele háromszor jobbra. Egy szem hús sem pá­lyázik el eközben a másik mellől, csak éppen kavarodik kicsit a bográcsban. V ~ mány. Ha nem erős és nem tűzpiros, mint a templomi kis- kancsóban, a jó szakács rá se teszí a húsra. így aztán rend­szerint köze van a borvásór- hoz is. A faluban, ahol a zárszám­adás ért, Pipás Miska ennek a mestere. Kis töves ember, s szájában tényleg mindig ott tüzesedik a cseréppipa, akkor is, mikor a bográcsot forgatja. Egyszer csak megesett vele, hogy ilyen művelet közben rá­kiáltott a nászuramra a Gera Panni lakodalmán — mert ott okvetetlenkedett a bogrács kö­rül — és a bagó a husiba poty- tyant, de hiába csúfolták vele, csak nem hagyta el a pipát ilyenkor sem. Már csak azért sem, mert ezután sem csap­pant meg a falu bizalma — májusi majálison, ünnepi ban­ketten, lakodalomban —, min­dig őt kérték a bogrács mellé. így csöppent j^e a téesz mulatságára is, pedig se ku­tyája, se macskája a közöskö­dőknek. Az elnök üzent neki, beígért egy pár liter bort, meg egy tál paprikást a csa­ládnak, ez is kitesz annyit, mint egy napszám, s ráadásul azt is meglátja, milyen vígan lesznek a téeszesek: hány mun­kaegységnyi futja nekik az evésre-ivásra. Látta. h^tgy magas vendégek is vannak, s jobban ügyelt a bográcsra: hadd menjen híre a tudományának. Bent a nagyteremben már folyt a -poharazás, de nem úgy, mint szokott. Éppenhogy csak nyalogatták az emberek a po­hár szélét, az asszonyok meg rá se igen néztek. Mindenki a vacsorát várta, mert arra le­het inni. annak minden falat­jára. Pipás könnyebben volt, mert egy-egy darab félfővés- ben levő húst megmártogatott a csöndesen rotyogó lében, azonmód melegen bekapta, s nagyot húzott rá a demdzson- ból, ami kettős célt szolgált a bogrács mellett. Egyszer fű­szer volt, másodszor meg ven- dégkínálgató. Mert amikor a hús szaga hosszúra nyúlik, és fölszippantják az emberek, jön ám a kóstolgató deputá- ció! Először az elnök fordult be a féltetejű szín alá, de éppen jókór, mert Pipást el kellett igazítani a fa dolgában. In­dult is mindjárt, hogy markol­jon egy hónalj akáctuskót. Maga az elnök maradt addig a bogrács őrzője. Kóstolgatta, kóstolgatta a párolgó húst, s úgy találta paraszti nyelvével, hogy kevés benne a bor. Nem szólt Pipásnak. mert tudta, hogy ebben nincs alku, ha­nem fort a a nagy üveget, és jó liter erejéig belekötnyeles- kedett a szertartásba. Aztán a bogrács fölötti gőzben össze­dörzsölte a két tenyerét, a csizmája sarkát is összekoc­cantotta, s a közeledő Pipás­nak így tett: — Ez még jobb lesz. mint amit a novemberi ünnepre fő­zött. Pipás nem szólt rá semmit, csak a tűzre rakott nagy gond­dal, s hagyta, hogy menjen az elnök. Biztos volt » dolgában, esküdött rá. Hamar híre ment a füstön- fült teremben, hogy odakint már nemcsak a hosszú szag, hanem a csiklandós is ví­gan bugygog, s a kéttucatnyi társaságból többen nem bír­ták ülve kivárni a tálalást. Különösen a virgoncabb fia­talok settenkedtek ki egyen­ként vagy párosával a tűz mellé, azzal a kettős szándék­kal, amivel már előbb ott járt az elnök. Annyit mindenki tud a nagy szertartásból, hogy boron fő a jó birka-paprikás, s ők úgy is voltak vele: ha a bor is meg a paprikás is igen­igen jó külön-külön. micsoda szentséges lehet az együtt! Az egyik kis csapat valami lányüggyel traktálta Pipást, hogy félrevonja figyelmét, amíg egyikük kotnyeleskedik a borral, a másik meg egy marék cigarettával bolondí­totta • el. Aztán a magas vendégek akartak ismerkedni a szertartás főpapjával, s aki eddig őrizte a bográcsot, ugyancsak engedett a csá­bításnak, mert az úgy lesz jó... És jött az ünnepélyes pil­lanat ... Pl pás előtt, a bogrács kö­rül, három fehérkötényes lány sorakozott nagy porce- lántálakkal. Térültek-fordul- tak, s a hosszú asztalon mindenki elől magas gőz­oszlop szállt fel a dúsan rakott tányérokról. Beszéd alig volt, mindenkit lefog­lalt a csodálatos élvezet, a nagyszerű ízkeresés. Újra meg újra fordultak a lá­nyok. Elhangzott az első felhívás is — az első közös pohárra. Ahogy fogyott a szaftos hús, úgy engedtek fel lassan a nyelvek. Mindenki Pipást dicsérte, aki ugyan­csak jó étvággyal kanalazott egy tálból. Szemmel látha- tóan nemigen érdekelte a kol­lektív vállveregetés, inkább azon volt, hogy idejében ha­zaérjen a paprikással meg a borral a családhoz. Az evés­sel azért nem kergette ma­gát, szedett háromszor is, mert úgy érezte, mintha tényleg önmagát múlta volna felül ezzel á birkával. Ha azt mondták, igyék, ivott is, egészségeset szuszogott utána, s várta a jussát. Észrevette az elnök, s emelkedett volna az asztaltól, de hirtelen érde­kes zsibongást érzett a lábá­ban. azt a bort, amit kikészítettem, meg a tál paprikást a lá­nyoktól. Menni akar ... Valamelyik asszony közbei arról beszélt, hogy mám. még akarta tréfálni emberét túl akart rajta inni, de olyar ez a bor, hogy már a sza.gí is megzsibongatja az em bért. Itt van ni, alig ivott. d< máris olyan táncolhatnék]! van ... Lett IS hamar olyan viga­lom, mintha tíz menyasz- szonyt kellett volna az új- asszony-szoknyába rázni, pe­dig a bor alig fogyott. A vendégek is elcsodálkoztak, hogy micsoda varázslatos étel ez a falusi birkapaprikás .;; Pipás közben a kerítés mögül elő-előugró csahoso- kat kergette végig a falu hosszú országútján, és zsi­bongó fejjel tisztázta magá­ban, hogy közelebbi útra hol is szokott befordulni. Az utcájuk végén már a pipát is kivette a szájából és nótáz- ni kezdett. Hirtelen jött me­legségéből csak az asszony hangja hütötte le a gangon. — Ejnye, csak nem tán? — villant át barna homlokán a magát vádló kérdés. — Hi­szen még alig ittam... Aztán hirtelen az jutott eszébe, hogy nem is illik a vendégeket magukra hagyni, s intett a brigádvezetönek. — Add már oda Pipásnak — Harminc éve, sose jött kend nótázva ebbe a házba! Tán csak nem babonáziták meg!? — Ugyan no, hát alig it­tam. — Akkor bizony az a nagy hírű paprikás keverte meg biztosan — csattant rá in gerkedve. S nem is sejtette, hogy mi­lyen igazat mondott. Sz. Simon István népelnyomó rendszer és ki­szolgálóinak gyarmatosító po­litikája következményeképpen ugyanakkor majdnem az egész lakosság analfabéta maradt. A tüdőbaj és más népbetegségek az emberek százezreit ragadták el, s a trachoma sorvasztotta a bas­kír nép többségének szemét. Az egyik régi kormányzó, [ amikor a felsőbb hatóság ; egy körlevélben azt kérdezte tőle, hogy mi növekszik leg- , inkább Baskiriában, nem minden él nélkül, lakoniku­san, ennyit válaszolt: Náilunk mindenek fölött a temetők növekednek! S ez valóban így is volt. A kapitalizmus ! korszakában nálunk minden jel a baskír nép teljes kipusz­tulására mutatott. Szabadságszerető népünk azonban a sok mepróbáltatás, a nyomor közepette sem haj- I tóttá igába a fejét. Hányszor, de hányszor felemelte a nemzeti szabadság zászlaját, ám lehetőségei, a körülmé­nyek. saját ereje kevésnek bizonyult a kapitalizmussal összefonódott feudális elma­radottság elleni sikeres harc­hoz. Négyszázhat esztendővel ez­előtt, 1557-ben a baskírok önkéntesen csatlakoztak — más népek közül elsőként — az orosz államhoz. Ezt a szövetséget népünk nem a cárizmussal kötötte, hanem az orosz néppel, amely ugyancsak nem tudta már elviselni, s gyűlölte az ön­kényuralmat és minden ere­jét összefogva harcot is in­dított ellene. Ettől az idő­től a baskír nép harca min­dig céltudatos, aktív jelle­gű nemzeti felszabadító küz­delem. A történelem azóta nem egy hatalmas, sok em- j bért megmozgató baskír fel- ! kelésről tud, amelyet e nép : szabadságáért, a kenyérért, a kizsákmányolás és a sze­génység ellen folytatott. Az orosz nép történelmé- | nek egyik legragyogóbb lap- ! ja, mint az közismert, a | Pugacsov felkelés volt, | amely magával ragadta csak- ! nem az egész országot, s amely megrendítette a cári | hatalmat. Ebben a hatalmas népi mozgalomban, amelyet Jemelján Pugacsov vezetett, I a baskirok voltak a legak­tívabb résztvevők. Nagy. le-

Next

/
Thumbnails
Contents