Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-08 / 5. szám
«IT itccrei k/Círlap 1963. JANUÁR 8, KEDD „Erősítsük a kommunista mozgalom egységét a béke és a szocializmus diadala érdekében“ i\ lpruvíÍ4i szerkesztőségi cikke leni harcot hangsúlyozzák, s | méghozzá olyankor az alkotó marxizmus—leninizmust tűn- j tetik fel „revizionizmusnak". | s ezzel nyilván zavart kelteA Pravda hétfői száma szerkesztőségi cikket közöl „Erősítsük a kommunista mozgalom egységét a béke és a szocializmus diadala érdekében” címmel. A két teljes oldalt betöltő cikk bevezetőül megállapítja: Az emberiség fejlődésében egyik legfelelősségteljesebb szakaszhoz érkezett. E szakaszt rendkívül fontos események, valamint a szocializmus és a béke erőinek éles összecsapásai jellemzik az imperializmus, a reakció és a háború erőivel. Az új világ: a béke, a szabadság és a boldogság világa, az emberiség igazi tavasza erősödik és bővül, szőkébb körre szorítja a régi világot: a kapitalizmus, az erőszak és a kizsákmányolás világát. 1962 eseményei újabb szemléltető bizonyítékot szolgáltattak erre. 1962 fő eredménye: * meghiúsult az imperialisták Kuba elleni támadásának terve A Szovjetunió, a többi szocialista ország, külpolitikai tevékenységének, a kubai nép, a békeerők hősj harcának fő eredménye az elmúlt esztendőben az volt, hogy meghiúsult az agresszív amerikai imperialista körök gondosan előkészített Kuba elleni támadása. Elhárult az emberiség feje felől a termonukleáris világháború veszélye. A nemzetközi kommunista mozgalom nagyszerű sikereket ért el. Mindenekelőtt azért, mert harcának minden szakaszában szentül megőrizte hűségét a «marxizmus—leniniz- mus zászlajához, egész tevékenységében e győzelmes tanítást követte. A világ fejlődésének menete megcáfolhatatla- nul igazolja, hogy minden győzelem záloga: a hűség ehhez a vonalhoz, a kommunista mozgalom egysége. Az SZKP XXII. kongresz- szusán, majd Bulgária, Magyarország, Olaszország és Csehszlovákia kommunista és munkáspártjainak kongresszusán a Kínai Kommunista Párt küldöttsége azt állította, hogy hiba volt nyíltan bírálni az albán vezetők irányvonalát és a testvérpártokra igyekezett hárítani a felelősséget a felmerült nézeteltérésekért. Ilyesmit állítani azonban egyértelmű azzal, hogv szembe- szállnak a megcáfolhatatlan tényekkel, mentesítik a felelősség alól azokat, akik valóban harcot folytatnak a marxista—leninista pártok egységes vonala ellen. Az albán vezetők már 1960. novemberében, a 81 kommunista párt tanácskozásán közvetlen támadásokat intéztek az SZKP XX.. kongresszusának vonala ellen, az 1957-eg moszkvai nyilatkozat tételei ellen. Ki szegte meg a moszkvai nyilatkozatot? Az Albán Munkapárt vezetőinek antileninista irányvonalát az 1960-ban megtartott moszkvai tanácskozás résztvevői határozottan visz- szautasítotték. Ám az albán vezetők nem hallgattak a józan észjárásra. Az Albán Munkapárt 1961. februárjában lezajlott IV. kongresszusán felléptek a kommunista pártok tanácskozásain elfogadott nyilatkozat és kiáltvány alaptételei ellen és szembeállították ezekkel saját külön álláspontjukat. Jogosan merül fel a kérdés: vajon ki szegte meg a tanácskozás elvét? Ki ■kezdte meg a támadásokat a kommunista mozgalom ellen, e mozgalom kollektív 'alapon kidolgozott programdo- kümentumai ellen és ki folytatja a támadásokat már néhány éve? Hogyan minősítsük ezoknak az állításait, akik az igazságot a hazugsággal helyettesítik, és semmibevéve a nemzetköz: kommunista mozgalom akaratát, nyíltan buzdítják c szakadó rókát oly módon, hogy terjesztik ezek nézeteit és védelmükbe veszik a jogos bírálattal szemben? Az a vita, hogy milyen • irányvonalat kövessen a kommunista mozgalom, nem elvont, hanem mély elvi vita. amelynek elsőrendű jelentősége van. A marxistáiknak—leninistáknak az a vonala, amelynek célja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének megszilárdítása, .a szocializmus gazdasági versenye a kapitalizmussal és e körülmények között a kommunizmus győzelmének biztosítása sohasem látott vonzóerőt kölcsönöz mozgalmunknak, oldalára állítja a legszélesebb néptömegeket. Ez a vonal viszont, amelyet a szektások és a dogmatikusok próbálnak erőszakolni, nem bízik a kommunizmus, a néptömegek erejében, nem hisz abban, hogy a szocializmus győzelemre juthat újabb országokban államok közötti háború nélkül, világháború nélkül. Enver Hodzsa nem ért egyet a békés együttélés politikájával Az albán vezetők, például Enver Hodzsa azzal dicsekednek, hogy ők nem értenek egyet azokkal, akik szerint „a békés együttélés, a szocialista országok külpolitikájának jő irányvonala”. Ámde sikkor mi a fő irányvonal? Tehát a háború? De ha így áll a dolog, akkor a kommunizmus, vagy a kapitalizmus győzelme kérdésének és e kérdés megoldásának ilyen megközelítése miben különbözik az imperialista kalandor körök álláspontjától? Akkor lényegében véve csak az a különbség, hogy a bősz imperialisták elvesztették azt a hitüket, hogy a kapitalizmus kiállja a ‘ versenyt a szocializmussal, a dogmatikusok viszont nem hisznek abban. hogy a kommunizmus győzhet, a különböző társadalmi rendszerű államok bé- kés versenye alapján. Ámde ki ért egyet a marxista—leninisták közül azzal, hogy a kommunizmus győzelmének útja termonukleáris háborún át vezet? Az SZKP és más marxista —leninista pártok, amelyek szilárdan a nyilatkozat és a kiáltvány álláspontjára helyezkednek, ilyen hatékony harcot vívnak az imperializmus ellen. „A kommunisták nemcsak abban látják történelmi küldetésüket — mondja a moszkvai nyilatkozat —, hogy az egész világon megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort és egyszer s mindenkorra kiküszöböljék bármely háború lehetőségét az emberi társadalom életéből, hanem abban is, hogy már a jelenlegi korszakban megszabadítsák az emberiséget az új világháború lidércétől. terhe a szovjet nép vál- laira hárult. E terhet viselni nem könnyű. Nemritkán a szovjet embereknek még a szükségeseket is meg kell tagadniuk maguktól emiatt. Ám a szovjet emberek öntudatosain vállalják, ezt, mert tudják, hogy szükséges az egész világ népeiért, s a ma élő és a jövő nemzedékért, a kommunizmus győzelméért. A háború utáni években nem volt élesebb nemzetközi válság, amely termonukleáris világégéssel fenyegetett, annál a válságnál, amelyet nemrég hozott létre az amerikai imperializmus a Karib-tenger térségében. Vajon milyen álláspontra helyezkedtélk abban a felelősségteljes órában a tiranai rilkoltozók? / Támogatták-e a Szovjetuniót, amely a forradalmi Kubát védelmező fő erő volt és útját állta az atom-mániákusoknak? Nem. nem ezt tették. Ámde mégsem zúdult a népekre az atom- és hidrogén- bombák mindent elnyelő örvénye. Az egész világ elismeri, hogy ez a Szovjetunió érdeme volt. A szovjet kormánynak, vezetőjének, Hruscsov elvtársnak szilárd és hajlékony politikáját, amely megakadályozta a termonukleáris katasztrófát, nagyrabecsüli a hálás emberiség, mint a bölcsesség, a józan ész, az igazi békeszeretet és a népek sorsával való törődés példaképét. A dogmatikusok nem értenek ezzel egyet. Most, amikor elmúlt a válság legélesebb szakasza, a baloldaliaskodók rágalmazó módon úgy próbálják beállítani a dolgot, mintha | a Szovjetunió kapitulált volna [ az imperializmus előtt, sőt, elfogadott egy „második Münchent”. A Karib-tengeri válság a Szovjetunió, a kubai nép részéről az agresszorok ellen tett határozott lépések alapján és annak a támogatásnak segítségével oldódott meg, amelyet az egész szocialista közösség, a béke minden harcosa nyújtott a kubai nép igazságos ügyének. Ugyanakkor a válság kölcsönös engedmények és ésszerű kompromisszumok alapján nyert megoldást. Az államok közötti vitás kérdések háború nélkül, békés úton való megoldása: a békés együttélés politikájának megvalósítása. Mindenki előtt világos, hogy Kuba helyzete lényegesen szilárdabb lett, nemzetközi tekintélye pedig megnőtt. A , szabadság világító tornya sé nyugati féltekén még erősebben világít. Vajon ez „München”, vajon ez meghátrálás? Úgy látszik, azok, akik a „második München” meghatározását készítették, nem ismerik a történelem elemeit és olyasmiről beszélnek, amivel maguk sincsenek tisztában. nek a kommunista mozgalomban. A balos, szektarianizmus betegsége a nacionalizmusból táplálkozik, s egyben táplálja azt. A tapasztalatok azt bizonyítják. hogy a balos szektarianizmus betegsége különösen tűrhetetlenné válik, ha hatalmon levő párt tevékenységében nyilvánul meg, annyival is inkább, mert a kommunista mozgalom vonala ellen irányul olyan létfontosságú kérdésekben. mint az egész emberiség sorsát érintő háború és béke kérdései. Ezért a kommunista világmozgalomban a baloldali opportunizmus, a dogma- tizmus és a szektásság mind súlyosabb veszéllyé válik. A testvérpártok nagy tapasztalatokra tettek szert a revizionizmus elleni harcban, amelyet egyébként könnyebb felismerni. A baloldali opportunizmust nehezebb leleplezni, mert kapitulálna mivoltát „ultra forradalmi” frazeológia mögé réjti, s a tömegek érzelmein játszik. Ilyen körülmények között a kommunisták számára csakis egyetlen helyes irányvonal lehet: határozottan harcolni mind a jobboldali, mind a baloldali opportunizmus, mind a revizionizmus, mind pedig a dogmatizmus és szektásság ellen, kérlelhetetlenül harcolni a marxizmus—lenini zmus bármiféle “eltorzítása ellen. Nem papírtigris az imperializmus A Szovjetunió Kommunista Pártja, csakúgy, mint a többi marxista— leninista párt, internacionalista kötelességének tekinti, hogy szigorúan betartsa a moszkvai tanácskozáson elfogadott okmányok tételeit, s hogy a kölcsönös' kapcsolatok terén az említett okmányokban lefektetett elveknek megfelelően járjon el. Ezért a kommunistákban feltétlenül komoly aggodalmat kelt az utóbbi Időben napvilágot látott azon tézis, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban „ideiglenes többség van”, amely „makacsul kitart hibái mellett” és „ideiglenes kisebbség”, amely „bátran és határozottan védelmezi az igazságot”. Merőben helytelen és a kommunista mozgalom érdekei szempontjából káros az az igény, hogy valamely kommunista párt fenntartsa magának a csalhatatlan- ság jogát, s ugyanekkor figyelmen kívül hagyja a többi kommunista párt véleményét. Minden megengedhetetlen ah olyan országokban kialakult helyzet értékelésében, ahol egy másik testvérpárt működik és harcol. Még tűrhetetlenebb ez, amikor olyan igen fontos kérdésekről van szó, amelyek nemcsak egy pártra vagy néhány ország pártjára, hanem a világ valamennyi kommunista pártjára tartoznak a nemzetközi reakció, az imperializmus és a háború erői ellen küzdő nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom közös harci kérdéseit érintik. Minden kommunista pártnak ragaszkodnia kell az 1957-es és az 1960-as moszkvai tanácskozások okmányaihoz A nemzetközi kommunista mozgalom ismeri Lenin meghatározását az imperializmusról és évtizedek óta ezt követi. Az imperializmus lenini meghatározása mélyreható és sokoldalú, nincs meg benne az imperializmus erőinek sem a túlbecsülése, sem a lebecsülése. Ez a meghatározás ugyanúgy, mint a kapitalizmusról Marx által adott elemzés régóta azt a meggyőződést öntötte az öntudatos dolgozók soraiba, hogy elkerülhetetlenül győznek a kapitalizmus és az imperializmus erői fölött. Vajon miért volt szükség arra, hogy Marx és Lenin e meghatározásaival szembeállítsanak egy más, házi sütetű tételt a „papírtigrisről”, ami az imperializmus erőinek lebecsülését jelenti. A „papírtigris” kifejezés lényegében véve leszereli a tömegeket, merte azt a gondolatot sugalmazza, hogy az imperializmus ereje csak mese és azt nem .kell számításba venni. Az ilyen frázisok csak közömbösséget kelthetnek a népekben, az éberség elalta- tására vezethetnek. Akik ilyen frázisokat terjesztenek, azt is mondják, hogy stratégiai szempontból meg kell vetni az ellenséget, viszont taktikai szempontból teljesen komolyan kell venni. Csakhogy az efféle „kettős könyvelés” ellenkezik a marxizmus—leni- nizmussal. Marxista értelemben a stratégia és a taktika egységes. A taktika feladata, hogy szolgálja a stratégiai cél elérését; a stratégia nem el A szovjet nép vállaira hárul az imperialista háborús gyújtogatok elleni harc fő terhe A világ kommunista pártjai egész erejüket és energiájukat e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik”. A Szovjetunió kommunistái, az egész szovjet nép, erejét nem kímélve, lenkezik a taktikával, hanem még jelentősebb történelmi célok elérésére irányul. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy az ellenséget úgy kell kezelni, hogy egyaránt józanul figyelembe vesszük történelmi perspektíváit és mai erőit és ezen az alapon dolgozzuk ki a stratégiát és a taktikát. A nemzetközi kommunista mozgalom jól tudja, hogy az imperializmus hanyatlóban van, hogy történelmileg túlélte önmagát, de azt is tudja, hogy az imperializmusnak atomfogai vannak, amelyeket használhat. Egy atomháború s okszáz- millió ember kiirtására, a termelőerők óriási pusztulására vezetne. Ez rendkívül megnehezítené egy új társadalom felépítését az atomvilágháború után megmaradó romokon. A kommunistáknak nem szabad hallgatniok erről, hanem egyenesen és nyíltan kell beszélniük a tömegeknek a fennálló veszélyről. Ez elősegíti, hogy a népek harcba induljanak a tartós békéért az imperializmus ellen. Milyen következtetés adódik a kérdések vizsgálatából? A következtetés nyilvánvaló: a testvérpártok 1957. és 1960. évi tanácskozásán közösen kidolgozott marxista—leninista stratégia és taktika, az egyedül helyes. E stratégia és taktika következetes végrehajtása biztosítja a kommunisták, az ösz- szes forradalmi erők számára a döntő győzelmet a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért folyó harc frontján. Egyszersmind ez azt is jelenti, hogy napjainkban forradalmi ügyünk további sikereinek legfontosabb feltétele, hogy küzdenünk kell a kommunista világ harci fegyverének tompítására gyengítésére irányuló minden kísérlet ellen. A marxizmus—leninizmus tisztaságáért, a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak összefogásáért vívott harc minden kommunista párt internacionalista kötelessége. A kommunista és munkáspártok képviselőinek nyilatkozata kiemeli, hogy a kommunista vi- | lágmozigalomban a fő veszély a revizionizmus. Ugyanekkor a nyilatkozat hangsúlyozza: ..a dogmatizmus és a szektás- ság mind az elméletben, mind a gyakorlatban, ha nem harcolnak következetesen ellene, szintén fő veszéllyé válhat egyes pártok fejlődésének egyik vagy másik szakaszában." Ez helyes és messzete- kintő következtetés. A világ kommunista mozgalmának e kérdésekben elfoglalt álláspontját az 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozások okmányai fejtik ki. Minden kommunista pártnak szigorúan figyelembe kell vennie és be kell tartania a kommunista világmozgalomnak ezt az egységes véleményét. Más út nincs. Lehetetlen meg nem látni, hogy az imperialisták igyekeznek hasznot húzni a kommunisták között keletkezett nézeteltérésekből, nyíltan kijelentik, hogy ez „előnyös a Nyugatnak, gátat vet a kommunista sikereknek”. Igen jellemző, hogy ezzel párhuzamosan felhívásokat adnak ki „a szabad vijág erősítésére”, „a nyugati szövetség tömörítésére'’ stb. Ha senki sem fog csökönyösen ragaszkodni saját külön álláspontjához, ha mindenki a marxizmus—leninizmust követi, ha az egész mozgalom legfontosabb közös érdekeiből indul ki, ha megtalálja „az értelem fizikai erejét” az egész mozgalommal való lépéstartáshoz akkor a kommunista mozgalom internacionalista összefogása biztosítva lesz. Az SZKP-nek a XX. és XXII. kongresszuson meghatározott irányvonala a szocializmus összes erőinek tömörítését, valamennyi testvérpárt egységének erősítését, az anti- iperialista front minden erejének összefogását szolgálja. | Ezen az irányvonalon nyugszik a szocialista Jugoszláviával való viszonyunk fejlesztésének álláspontja is. A jugoszláv kommunisták és vezetőik által bel- és külpolitikai téren az utóbbi időben tett lépések sokat törlesztettek abból, ami hibás volt és Jugoszláviában a szocializmus építésének ártott. A jugoszláv kommunisták lépéseket tettek az egész kommunista világmozgalomhoz való közeledés és a vele való egység érdekében, s akik azt állítják, hogy Jugoszláviában „restaurálták a kapitalizmust”, hogy ott „új bur- zsoá elemek” foglalták el a vezető pozíciókat, szándékosan valótlant mondanak, nem akarják elemezni a tényeket és jelenségeket, s azokat koholmányokkal cserélik fel, megkísérlik egy egész ország népét kitaszítani a szocializmusért küzdő harcosok soraiból. Az SZKP nyíltan kijelenti, hogy a jugoszláv kommunisták szövetségével még egész sor ideológiai kérdésben nézet- eltérések vannak. Ám Jugoszlávia közeledése ahhoz az országhoz, amely a kommunizmust építi, vitathatatlanul elősegíti számos ideológiai kérdésben a nézeteltcrtísek mielőbbi leküzdését. Vajon megfelel-e a szocializmus erőinek konszolidálása a kommunista mozgalom érdekeinek? Kétségtelenül megfelel. Éppen ezért az SZKP arra törekszik, hogy tömörítse, s nem arra, hogy elválassza egymástól a szocialista országokat, az ösz- szes kommunista pártokat. A vitás kérdéseket* eszmecserével kell megoldani Az SZKP mindig következetesen harcol a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság ellen Az SZKP mindig következetesen harcolt és harcolni fog ' mind a revizionizmus, mind a dogmatizmus és szektásság el len. Egyesek viszont egyoldalúan csupán a revizionizmus elLenin pártja, amely elsőnek építette meg a szocializmushoz vezető utat. elsőnek ostromolja a kommunizmus magaslatait, amely minden testvéri segítséget megad más országokban a szocializmus építőinek. a nemzeti felszabadító mozgalom harcosainak, amely fáradhatatlanul tömöríti a kommunista mozgalmat, amely magasra emelte a békeharc zászlaját, a termonukleáris háború szörnyűségeitől való megszabadulás zászlaját, mindezzel és más cselekedeteivel becsülettel teljesíti internacionalista kötelességét. Aki pedig a tényev ellenére, megpróbálja az SZKP internacionalizmusát, a felszabadító világmozgalomhoz való nagy hozzá i áru’ását befeketíteni, az árt minden nép felszabadító harcának. A kommunista pártoknak van egy kipróbált módszerük: a vitás kérdéseket eszmecsere útján oldják meg. Pártunk mindig síkraszállt e módszer mellett. Az SZKP-nek mélységes meggyőződése, hogy a jelenkori világfejlődés legfontosabb kérdéseinek .kollektív megvitatása lehetővé teszi a nemzetközi kommunista mozgalom tömörítését. A Szovjetunió Kommunista Pártja, a marxizmus—leninizmus nagy elvei alapján, a nemzetközi kommunista i mozgalom egységének erősítése jegyében a jövőben is fáradhatatlanul harcolni fog a népek nagy szocialista közösségének egységéért, minden szakadár tevékenység ellen. \- küzd azért, hogy tényleg tel- ■ jesítse e nagy küldetést. Olyan történelmi helyzet _ J alakult hl. hogy az Imit I perialista háborús gyúj- i togatók elleni harc fő
