Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

0 1963. JANUÁR 27, VASÁRNAP rrxr he erei 'y^€h4a0 Reflektorfényben AGÁRDI ILONA * neonlámpák izzanak. A Katona József Színház előcsarnoka már üres. Az előadás már véget ért. Orbán Róza, Németh László: A két Bolyai című előadása után az öltözőtülcör előtt, az éles fény­ben most ismét főiskolai hall­gató lesz, arcán kedves, gye­rekes mosollyal. Vagy Júlia a Leleplezésben, talán Polja a Kispolgárakban, Fontsa a Fur­fangos menyasszonyban, avagy Lorca kedves kis Rost­tá ja? A tükörből mégsem dk mosolyognak vissza. Talán Éva, a Pesti háztetők című magyar filmben? Rosita, Fe- nisa, Polja, Júlia és Orbán Róza megszemélyesítője mo­Miiut Rosita, a Lorca-darabban Mindem szerepet szeretek ... sőlyog vissza, a végzős főisko­lai növendék, Agárdi Ilona. A főiskolára ritkán jár be, mert a film, a Nemzeti Szín­ház, a televízió egymás után kéri ki az előadásokról. A kérdés önkéntelen: — Mit vár a végzős növen­dék az új esztendőtől? — Nagyon sók szép szere­pet. Legyen ez az év is Olyan gazdag, mint az 1962-es volt. Az első ajándék máris megér­kezett. A Mindennap élünk című új magyar film női fö- szerepét kaptam meg. A fii-fi met Rényi Tamás rendezi. Egy huszonhatéves, elváló fél­ben levő asszonyt alakítok. Egyébként a tervezések, álmo rí ozások, elképzelések észtén-fi dejének képzelem ezt az évet. fi Vidékre akarok kerülni —fii, Kaposvárra, hol férjem. Szó-fi Icolay Ottó, a Csíki Gergely fi Színház tagja, két év óta dől- fi, I gozik. A vidéki színház na-1P gyón jó iskola. Ott válik iga- fi, zán színésszé az ember. S afi vidék után aztán azt szeret- fi rém, ha újra Budapest jönne, | [ a megszokott közönség, a for-1. ró tapsiok. jrákra, regényekre, színda-'fi \ 1 rabokra terelődik a szó. fi ! — Leglcedvesebb írómi. Tolsztoj, Karenina Anna a drámairodalom legszebb nő­alakja. Aztán Stendhal kö­vetkezik, Matild de Lamole j és Lujza két csodálatosan szép \ női szerep. Hogy milyen szc-|' , repeket szeretnék eljátszani. % Catherine Deneuve a franciafi A válasz nagyon egyszerű fi filmgyártás új üdvöskéje | minden jó szerepet. | A színházi lapok úgy emle-fi getik, mint az 1962-es év fel- 'fi, fedezettjét. Figyelem az Urak fi és emberek tv játéknak bátor j kis tanítónőjét. Elhhtároztam„ hogy kikémlelem emberi és j színészi titkait, s közben ész-1 revétlenül közönségévé válók, 5 Pedig most nem is színpadon j van, nem játszik szerepet, s] mégis magával ragad, az ál-\ landóan változó arc, a beszé-í des szem, a rendkívül meleg,] hajlékony alapszínű hang. \ Az előadás véget ért. Agár-íj di Ilona ismét főiskolai hall- fi I gató, akinek élete a színház, j a filmgyár, a főiskola falai j között telik és — nagyon ] boldog. Ladányi István w.v.\v.\\\\>x\\\\\\\\\\\\\\\\\\vv\%\\\\\\\\\m\\\w\\v\\\\w Az író és a társadalom ; % „Véleményem szerint a szo­cialista-realista magyar iroda­lom megteremtését nem az irodalmi „beltenyészet!" vitái, torzsalkodásai segítik elsősor­ban, hanem az írók és az ol­vasók közvetlen, alkotó kap­csolata. Ltár felnőtt az igé­nyes olvasók tábora, akik köz­vetlen javaslataikkal, észre­vételeikkel is segítik a mi vi­lágunk, a mi embereink ábrá­zolását .. Ez az emberi—írói hit­vallása ösztönzi arra, hogy he­tenként utazzék. Most éppen Hajdúböszörménybe és Bihar- keresztesre készül. Februárban pedig szőkébb hazájába, Veszprém megyébe látogat. Kővágószöllősön megyei érte­kezletet tartanak a termelő­szövetkezeti akadémiák mun­kájáról, tapasztalatairól. S ez őt itt, új lakóhelyén, Leány­falun is érdekli, haza utazik. S javaslatára ezen az értekez­leten, a legérdekeltebbek plé­numa előtt a falu művelődés- ügyét, a parasztemberek mű­velődési igényét, s annak ki­elégítését is napirendre tű­zik. S lehet-e napjaink vál­tozását figyelő, s abban részt vevő .kommunista írónak en­nél izgalmasabb élménygyűj­tés? Hiszen a volt zsellérek, cselédek, írást azelőtt alig is­merő emberek beszélnek majd ott a falu változásáról. S valahol, valamelyik életünk­ről, gondjainkról szóló regé­nyében majd ezekkel az élmé­nyekkel is találkozunk. S bi­zonyára az országjárásnak majd ezek a benyomásai is olyan történetekké kereked­nek, amelyekben magunkra, életünkre ismerünk, s amelyek tettekre, cselekvésre ösztö­nöznek bennünket, mint a néma ember portréja, a né­máé, aki naponta teszi kocká­ra életét, kevés örömet él t y rokkant testét, hogy átjárót? keressen a népeknek a befa-| gyott Duna jegén. | Tenkely Miklós fi Baranyi Ferenc: A GYÖNGESÉG ERŐDJEI (Részlet) ’ Van szerelem bevallhatatlan, vállalt nyugalmad őrződ abban te döntöttél ekként magadban: titok legyen. Bevallhatatlan. Azt dédelgeted, ami gátol, ami megóv a kimondástól, úgy őrződ, mint koldus a rongyát, hogy tested pucérnak ne mondják. Észrevétlenebb a fedettség, a megtagadott meztelenség, a félbenyelt döbbentő mondat, sírja bebeszélt nyugalomnak. Elhessegetsz sok sas-szerelmet ha kotlós-biztonság melenget, moccanna vágyad bár: cseréld el a meleget a repüléssel... A szárny alatt a szárnyalás-vágy gyutacsát-vesztett, bamba gránát, sorsától fél: robbanni reszket, magát alázza játékszernek. Élve maradt, szomorú bomba, egykedvű csirke, puha toliban, szélárnyékban delelő koldus, vigyázatodban egyszer fölbuksz! Félelmed rongyod-óva koldul: y szabályos koldus. Sose fordul senki feléd. Nincs szava, élce, nincs tetteden meghökkenése. örülsz, ha rád se pillant senki, ha nem kényszerül észrevenni, tekintetek pergőtüzének körében kényelmetlen élned. Miről titkon tartod: bolondság — őrződ, akár koldus a rongyát, talpig beléje-öltözöííen lapulsz ártalmatlan közönyben. Van szerelem bevallhatatlan, vágyói rá — s benned van, magadban, ragyogását rongy alá loptad, magad előtt is letagadtad. A szép Sabine Sin jen játssza fi, (Ki-ki maradjon párja mellett, nem vallom be, ha tán szeretlek, nem állom, ha szemek aláznak, s ha szírieken szelek tépáznak.) jelenet a Rendkívüli kiadás című szélesvásznú francia filmből, amelyet februárban Cegléden és Szigetszent- miklóson mutatnak be Szentiványi Kálmán: A NÉMA zetik a forintot szívesen, a túlsó oldalon van egy kis la­diké, ha nem áll őrt, abba dobják a pénzt. Naponta többször ellenőrzi a jeget, figyeli a napsütést, olvadást — s időben figyel­mezteti az embereket. Ha szükséges, másutt jelöl ki át­kelőt. Mindezt jelbeszéddel mond­ta el nekem. Soha nem tudtam azelőtt, hogy a süketnémáknak ilyen beszédes és élénk a tekinte­tük, ha meg akarnak valamit értetni. Szőke Lajos azt is elmond­ta — jelbeszéddel — kétoldali sérve van, igen elhanyagolt állapotban, nem tudja, kihez kellene fordulnia, hogy meg­gyógyulhasson. Ezúton is felhívom az ille­tékesek figyelmét rá — sze­mélyesen is szót értek majd Jáhner Vilmos megyeri ta­nácselnökkel és a körzeti or­vossal; küldjék kórházba Sző­ke Lajost. Nyilván nem közölheti minden megfigyelését a mi vi­lágunkról — mert megtudtam azóta, iskolában, intézetben nem volt, csak a nevét tudja leírni; ővele másképpen és többet kell törődnünk! jpgész nap a korcsolyázó £j gyerekekre, s az átkelők­re ügyel a befagyott Dunán — megérdemli. lölje ki a korcsolyázó helyet. Furcsán kiabál a gyerekekre. S aztán elindul kanyarogva felém. Lépéseivel próbálgat­ja a jeget, kikerüli, ahol gyen­gének látszik. Időnként visz- szatér a partra fűzágakért. Mert három-négy méteren­ként lyukat vág, letűzi a jel­zést. Utat keres a jégen. Eltartott két óra hosszáig, míg átért. Alacsony, rongyokba bugyo- lált lábú, borostás, negyven­éves forma férfi, szemei élén­ken villognak, s amint han­got ad, megértem: néma. — Oooóóó... — ennyit tud kimondani nagy erőlködéssel. Jelbeszéddel adja tudtomra — arcához kapja jobb kezét, mint babájukat altató gyere­kek, aztán tagadóan mt — hogy nem aludt az éjjel, a Dunát figyelte. F isszament az általa kije­lölt átkelőhelyen, egy vö­dörben sódert hordott, s az utat behintette. Sűrűbben tű­zött be gallyakat, oda-vissza ballagott néhányszor. Vártak a megyeriek már, s néhány asszony elindult, át­kelt utána. A pléhkisbíró bemondta, hogy az iskolás gyerekeket—• ideát tanítják a felsősöket — várja a busz, de azok megin­dultak már a jégen, hosszú láncban... S láttam, hogy a némának pénzt adnak az át­kelők. A parton karót vert le mindkét oldalon, s mint egy révész, várta az utasait. Átjött, megállt előttem, csak a szeme beszélt, ugrált: hideg van! Látta kezemben a papírt, ceruzát, nyúlt érte, s jegyzet­blokkomra írta a nevét, sza­bályos szép írással: „Szőke Lajos”. Ilyen módon bemutatkoz­tam én is. Biccentve nyug­tázta. Hamarosan megtudtam, csa- ládtalanul él, alkalmi munká­ból. Nyáron könnyebb a sor­sa — télen a Duna tartja el. A korcsolyázó gyerekekre ügyel — ez az ő tisztsége, s a tanácselnök is megdicsérte érte. A Dunát jól ismeri —az emberi beszédet nem, de a zajlást hallja ő ... Szeme meg kitűnő, végigjárta a. partot hajnál óta, csak itt van alkal­mas átkelő hely. Őbenne meg­bíznák a szigetlakók, mindig ő utána indulnák el, s megfi­AJÁNLÓLEVÉL NÉLKÜL Közeledik a félévi bizo­nyítványosztás. Az érettségi­zők mind többen jelentkez­nek egyetemre, főiskolára. A szülők megrögzött, rossz szo­kásként protekció után ku- I tatnak. Könnyíteni szeretné- : nek gyerekük előbbró jutá- ; sán. Nem hiszik még sokan, ; hogy ma már háttérbe szo- ; rul az ilyen ajánlások jelen- \ tősége. Nehezen értik ezt ; meg. Nehezen érti meg az ; az édesanya is, aki egyene- ! sen az égjük járási pártbi- \ zottság vezetőihez fordult. Ér- ; deklődötí: adnának-e gyéré­ül kének néhány ajánló sort? £ Az édesanya elmondta, hogy j fia most tavasszal éreítségí- í zik. A gyerek „egyéb” szár- mazású, de miután a párt- 4 kongresszus úgy döntött, hogy t ezután már nem számit a í származás a továbbtanulásnál, í ő kéri, adjon segítséget a já- rási pártbizottság az ő gye- ^ reke egyetemi jelentkezéséhez. Az édesanya törekvése, ha j nem is értünk vele egyet, ; emberileg menthető, hiszen j gyereke érdekében, a jő ! szándék hitében igyekszik elö- í nyökre szert tenni. Ez í minden anyának elismert jo- J ga. Elismerte ezt a jogát a ? pártbizottság titkára is, de \ ajánlólevelet nem ígért. ; Igaz az, hogy ma már nem a származás számít, nincs ; ilyen megkülönböztetés a to- J vábbtanulásnál, no, de ha a !< munkásgyerekeknek nem adunk ajánlólevelet, miért ad- ; nánk egy ..egyéb’* származá- ^ sú gyereknek? Hát ez nem í megkülönböztetés? í Demokratikus intézkedés, ' hogy a munkásgyerek sem ^ élvez származási előjogokat ^ más gyerek rovására, no de hátrányt sem szenvedhet \ azért, mert munkásszülők ji gyermeke! .Nem az az igazságos, s nem 4 az következik a kongresszus \ szelleméből is, hogy egyik í sem kap ajánlólevelet, ha- nem mindkettőjük továbbta- ' nulását a bizonyítvány dönti \ el? * (TM) I í A jégtáblák súrlódva mo- ; f i zogtak a Dunán, éles ne- l szék keltek a sötétedésben. j Goromba szél nyargalt a Fel­vidékről, s hazaindultam, nem í tudom tettenérni, mikor be- i áll a folyam. í Reggel a csend ébresztett \ fel, elhalt a zajlás minden ne- szezése. Leballagtam a part­im­í Pócsmegyer alatt befagyott í a komp, s az átkelő csónak, í Még nyiladékok vannak (mindkét part mentén; néhol í hóbuclcák, másutt tompán í fénylik, aztán recés vonulat — J ott még kártyás. Ahol kilát- $ szik a víz, páragomályok száll- $ nek. % A megyeri oldalon gyere- (kék korcsolyáznak, közelem- í ben meg jégvágók csákánya } villog a napsütésben. A szi- % geti falvak népe hetek óta % busszal jár ki a tahi hídon, ez nagy kerülő, s nem olcsó mu- ^ latság. % A hideg levegőben pendül % a téli fény. % A megyeri kikötőnél egy % alacsonytermetű ember néze- ^ lődik. Csáklyaszerű szerszám- $ mai piszkálja a jeget. Fenye- % geti a korcsolyázó gyerekeket, í tapogató lépésekkel elindul a 4 jégen, övéből baltát húz elő, léket vág, s kis botokat tűz ^ le ... Elmerészkedik a vizes $ nyiladékig, úgy viselkedik, * mintha megbízták volna, je­Olvasom Szentiványi Kál­mán írását, „A néma” című tárca kéziratát. Megragad az írás szépsége és a történet drámaisága. Hősként nézek az egyszerű emberre, a némára, aki a falu elesettje, de na­ponta teszi életét kockára a Duna jegén, amikor elindul, hogy átjárót keressen kéret­lenül is, mert törvény ide, törvény oda, az emberek így szokták meg: ha beáll a Du­na, nem kerülnek, hanem a jégen kelnek át. És a szerény honorárium kenyeret jelent annak, aki társtalanul, testi hibája számkivetettjeként él köztünk, morzsolja napjait megszokásból, szeretet, együtt­érzés nélkül. Az íróember szeme, amint kitekint a jól fűtött, s sze­rény kényelemmel berendezett lakása ablakán, megakad a jégen bóklászó emberen, s készülő regénye kéziratát ott­hagyva siet ki a partra, is­merkedni, barátkozni. Az elesettség láttán a kommunis­ta íróember emeli fel segítsé­get gyógyítást, rendezett élet-,, viszonyokat kérő szavát. Az$ az író, aki vallja, hogy az; irodalom embert és társadat-^ mat formáló erő, de ha kell,; nemcsak a tudatalakítással, j hanem közvetlen beavatko- \ zással, figyelemfelhívással is < tenni akar, mert nem függet-! len a környezetétől, nem füg-j getien az őt körülvevő világ- i tói, a társadalomtól, amelynek : magánemberként is építő tag-: ja. i A néma ember egyszerűségé-! ben is drámai alakja személyes j ismerősömmé vált, s órák ótai töprengek, hogyan segíthet-: nék rajta, mit tehetnék érde-i kében. Még nem tudom, hogy; melyik lesz a legjárhatóbb út; azok közül, amelyek eszembe \ jutottak, de hogy valamit te-! szelt, az biztos. S amikor ez jár az eszemben, j ismereteim halmazából egyre-: másra törnek elő az olvasott; Szentiványi-regények részletei, i Azok a részletek, amelyek már j olvasás közben is meggyőz-: tek: aki ezeket írta. velünk: együtt éli az élet hétköznap-: jait, ismeri valamennyi gon­dunkat. bajunkat, de ismeri a gyárak és termelőszövetkeze­tek belső életét is. Szentiványi Kálmán író nyoic regény, két elbeszélés- kötet és egy verseskötet után •zt vallja;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents