Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-27 / 22. szám

mr MH. VF 1963. JANUÄR 27, VASÄRNAP Narancsdzsem — szilváié A Nagykőrösi Konzervgyár üzemeinek több mint fele tel­jes kapacitással dolgozik. Mindenekelőtt kész ételeket gyártanak és savanyúságot. Újdonságuk a rövidesen üzle­teinkben is megjelenő na­rancsdzsem. A gyári programban szere­pei a gyümölcslé-választék bő­vítése. Az eddig gyártott és a nagyközönség által is jól is­mert rostos gyümölcslevek mellett ugyanezek szűrt, tisz­tított változatát is forgalom­ba hozzák. Emellett szűrt szil­váiét és szőlőmustot is palac­koznak. Az elmúlt és mostani na­pokban mindenütt gondot okoz a rendkívül hideg időjá" rás. Az energia-, szénellátás akadályozza a gyárak, válla­latok és a közlekedés munká­ját. A Nagykőrösi Konzerv­gyár örömmel jelentette, hogy szénhelyzetük normalizáló­dott, s három-ötnapos csök­kentett munkaütem után, is­mét a régi tempóban dolgoz­nak. A keménykezű elnök Mindenki megtalálja a számítását — Gondok és örömök Bővítik az öntözőhálózatot a gyom Egyetértés Tsz-ben — Nem szeretem a kirakat­politikát, nincsen abból hasz­na senkinek. E szavakkal kezdte a be­szélgetést a barátságosnak nem nevezhető fogadtatás után Katona János, a gyóni Egyetértés Tsz elnöke. Nem nehezteltünk rá, amikor meg­tudtuk, hogy látogatásunk napján a zárszámadó közgyű­lésre készült, hozzá akart fog­ni éppen az elnöki beszámoló megírásához. És különben is: azt hallottuk róla, hogy éles- szavú, nem udvariaskodó em­ber. Valóban nem az, természe­te, hogy kimondja szépítgetés nélkül az igazságot. Most is, hogy a szövetkezet tavalyi eredményei felől faggattuk, ezt mondta: — Sok kárunk volt a múlt évben. És nemcsak a száraz­Tápiószcntmártoniak a fővárosban „Építik a tá- piószentmártoni Kossuth Tsz tag­jai.” Sokan megle­pődnének, ha ilyen feliratú táb­la lenne a Bá­nyászati Terve­ző Intézet buda­pesti építkezésé­nek bejárata fö­lött. Pedig ez az igazság. A ki belép a frissen f elásott munka­gödrökkel hatá­rolt udvarba, tá- piószentmá’rtoni tsz-tagokkaJ, ta­lálkozik. A munkagödör alján lapátol egy iäösebb párás-1- ernber, akiről megtudjuk, hogy Magyar János, a tápiószentmártoni Kossuth Tsz tag­ja. Tőle kérdez­zük meg, hogyan kerültek a fő­városba, az ÉM 41-es Állami Épí­tőipari Vállalat „állományába”. / — Ilyenkor a hideg időben ki­halt a határ — mondja az idős parasztember, minden mező- gazdasági mun­kát elvégeztünk a tsz-ben, de télen is jól jön egy kis kereset. Hasonló véle­ménye van Hor­váth Ernőnek. aki a termelőszövet­kezetben vonta­tót vezet. A Palace Szálló építkezésén is tá- pióssentmártoniak dolgoznak. A tég­larakásnál szór. gpskodó Farkas Gábor mondja el, hogyan kerültek ismeretségbe az . ÉM 41-.es számú •Állam i Épitöipa-: ri Vállalattal: — Régről is­merjük már őket, 1959-ben ők épí­tették községünk­ben a kultúr- otthent. Hatá­runkban pedig se szeri, ma az tállóknak, lyek az se sza- új is- ame- ő ke­zük nyomán nőt­tek ki a föld­ből. * Most vi­szont mi jöttünk el segíteni, hogy idejében befeje­ződhessenek épít­kezéseik. — Számunkra éppen a leg­jobbkor érkezett a segítség — mondja Wenczel Gyula építésve­zető. Mintegy száz szövetkezeti gaz­da dolgozik több építkezésünkön. A téli időszakban dolgoznak ná­lunk, a tavaszi napsugár már a földeken találja őket. Reggelenként két Ikarus autó­busz hozza fel Pestre a tápió- szentmártoniakat és munkájuk vé­geztével ugyan­csak így jut­nak haza. A szö­vetkezeti gazdák szállodákat, isko­lákat, színháza­kat, tervezőinté­zeteket építenek a főváros külön­böző pontjain. Jól járnak ők is, de munkájukkal jól jár az épí­tőipari vállalat is. F. J. ELŐNYÖS FELTÉTELEKKEL KÖTHET SZERZŐDÉST EÖIDMŰYESSZÖVETKEZETEKI csiflt(£FtE ’ÄiiBABA. hízott KACSÁRA, pulykára KEDVEZMÉNYEK: TOJÁSRA ELSŰ FÉLÉVBEN DARABONKÉNT 8 DKG. MÁSODIK FÉLÉVBEN DARABONKÉNT 15 DKG. LIBA UTÁN DARABONKÉNT 10 KG. PULYKA UTÁN DARABONKÉNT 5 KG.TAKARMÁNVJUTTATÁS ÁLLAMI ÁRON ALIBA ÉS PULYKA ÁRA KGrKÉNT 2.FMAL MAGASABB. MINT 19S2.ÉV8E8 Télen is élvezheti kedvenc nyári qyümölcsét! izét, zamatét megtalálja a M 9 0 GYUMOLCSLEVEKBEN! ALMA, BÍR S, ŐSZIBARACK. SÁRGABARACK. MEGGYLÉ között választhat. IGYON FOLYÉKONY GYÜMÖLCSÖT! ság miatt, Meg nem azért, mintha a tagság szorgalma hiányzott volna, dolgozott mindenki derekasan. Hanem a vezetőség hibájából. Igen, megtörtént, hogy ta­valy a vásárolt 150 mázsa ve­tőburgonya nagy részét fel kellett etetni az állatokkal. Túlságosan vastag földréteg­gel takarták be, nem szellő­zött, befulladt. Uj vetőmagot kellett beszerezni, amelyből húsz hold helyett csak tízre futotta. A kár, a kiesés emiatt' 99 ezer forint. A kertészetben késtek a palánták kiültetésé­vel, a szükséges növényápo­lást sem végezték el idejében. Paradicsom nyolc holdon csak feleannyi termett, mint amit vártak, a tíz hold diny- nyéből úgyszólván semmit sem túdtak értékesíteni. A veszteség itt is legalább 50 ezer forint. — Nem lehet a közösség vagyonával, ezrekkel, dobá­lózni — ez a véleménye Ka­tona Jánosnak. Ö maga komolyan veszi ezt az elvet, de megköveteli má­soktól is, hogy eszerint dol­gozzanak. Persze, ebből adód­tak nézeteltérések, nem örült mindenki az ilyen szigorúság­nak. Nem volt könnyű dolga Ka­tona Jánosnak, amikor három éve az Öcsai Gépállomásról idejött elnöknek. Három kis tsz egyesült akkor, mindegyik mérleghiánnyal, s az emberek is nagynehezen szoktak össze. De még abban az évben kifizették a 300 ezer forint adósságot, és zárás után 40 forintot, s tavaly is ugyanennyit, számoltak el egy munkaegységre. Az Egyetértés most sem nagy szövetkezet: 1525 hold az összterülete, de ebből csak 858 a szántó, a többi főleg rét és legelő, meg egy kis erdő, nádas. De nem mindig a holdak száma teszi a nagyüzemet, hanem inkább az, hogyan gazdálkodnak, kihasználják-e az adott lehetőségeket. A gyóniakról el lehet mon­dani, hogy az elmúlt évek­ben erre törekedtek és meg­teremtették a nagyüzemi gaz­daság alapjait. A már emlí­tett veszteségek ellenére, az itteni szélverte homokon, igen szép eredményeket értek el tavaly is. A növényter­mesztésből 790 ezer forintot terveztek és több, mint egy­millió forint lett a bevéte­lük. A gépi talajmunka, a műtrágya és a tagok igye­kezete például 80 mázsás burgonyatermést adott, öntö­zött lucernájuk pedig 40 mázsát. Egyéb szálas takar­mányuk is termett bőven, silózni valóból is sokat ta­karítottak be. így 147 ezer forint helyett 400 ezer volt a bevételük takarmányfélék­ből, amelyekből jutott bő­ven, vagy 14 vagonnal, ér­tékesítésre. Teljesítették az állattenyésztés tervét is: százas marhaállo­mány, százötvenes sertéste­nyészet mellett, 160 hízott disznót, 33 marhát adtak át az Állatforgalmi Vállalat­nak. — Mindezek ellenére nem tudtuk teljesíteni az egy­millió-nyolcszázezer forintos áruértékesítési tervet, amit a járási tanács mezőgazda- sági osztálya kívánt tőlünk — mondja az elnök. Igen, a túlzott járási ter­vezés miatt 400 ezer forint­tal kevesebbre sikeredett ez a teljesítés. Bár', azt. hogy sok — úgy mondja Katona János —, a tanácsnál is el­ismerték még évközben, még­sem módosítottak rajta. Ért­hetetlen dolog ez, hiszen emiatt a szövetkezet elesik mintegy 70 ezer forintot ki­tevő kedvezménytől. Tanulnak' a szövetkezeti sertésgondozók Január hetedikén a megye tizennyolc termelőszövetkezeté­ből ugyanennyi sertésgondozó érkezett a Felsőbabádi Állami Gazdaság sáribesnyöi üzemegységébe. Egy hónapot töltenek itt és ez idő alatt igyekeznek elsajátítani a nagyüzemi sertés- tenyésztés alapvető tudnivalóit. A gondozók a tanfolyam vé­geztével vizsgán adnak számot felkészültségükről. A tanfolyam hallgatói fogazzák a kismalacokat A kismalacok súlygyarapodását rendszeresen ellenőrzik A \ -T Góg Mátyás üzemegységvezető a fehér hússertés tenyész­tésének előnyeit ismerteti a hallgatókkal. Asztalon a szemléltetőeszköz / (Koppány felv.) t A végeredménnyel azonban így is elégedett lehet min­denki az Egyetértésben: míg három éve 733 ezer forint volt," most; kétmillió-három- száztizenhétezer forint, a fel nem osztható szövetkezeti ‘ vagyon, amely 385 ezerrel növekedett csak 1962-ben. A tervezett 38 forint helyett , pedig 43 forintot ér egy munkaegység, s mintegy 18 ; ezer forintra tehető az egy tagra eső átlagjövedelem. Kint a határszéli erdőben, 1 megkérdettük a fakiterme­lésen dolgozó embereket: Fe­hér Sándort. Szabó Imrét, Gáerhosz Pétert, Somogyi Andrást és ifjú Tóth Fe- , rencet, mi a véleményük arról a szép előrehaladásról, amelyet az elmúlt években tettek? Talán amit Tóth Ferenc , mondott, az fejezi ki a legin­kább a tagság nézeteit: — Az elnök kemény ember, gyakran szigorú is. De ez csak azoknak nem tetszik, akik munka nélkül akarnak pénzt keresni. így van, de ez csak keve- ' sekre vonatkozik. Mert a mun­kaegység mellett alkalmazott teljesítmény-normák, a havi 20 forintos előlegfizetés mel­lett, mindenki megtalálja a számítását az Egyetértésben. Az elnök azonban elégedet­len: — Elérhettük volna az 50 forintos munkaegység értéket is — mondja, de azért hozzá­teszi: — Ez az első év amikor megalapozottan/ megyünk to­vább. Tavaly még rövid lejá- , ratú hitelt vettünk igénybe az év eleji előlegfizetésekhez. Idén már megvan rá a biztos fedezetünk. Azt akarják, hogy ez a biz­tonság idén tovább növeked­jék. Ezért emelik mintegy 300 holdra, a 60 hold kertészet­ben, a szántóföldi növények­nél és a takarmánytermesztés­nél. — új csőkutakból, a Du- navölgyi főcsatornából nyert vízzel — az öntözött területet, ezért akarnak idén még szer­vezettebben dolgozni, nagyobb termésátlagokat elérni. Estébe hajlik már a dél­után, amikor a szövetkezet irodájából elindulunk. Haza­visszük közben az elnököt, a falun kívül, messzire levő la­kásába. Valamikor urasági, most állami szőlő közepén, egy régi villában, illetve annak két nyári vendégszobájában lakik a feleségével és kislá- nyával. Az itteni körülmények bizony nem rózsásak: az asz- szonyka mutatja, hogy a tető- szerkezet nélküli, kátránypa­pírral fedett épületrész, fölül­ről több helyen is beázik, de a rossz szigetelés, alapozás miatt alulról is felszivárog a vékony falakba a nedvesség. Ha nem fűtenek fél napot, már fagypontig lehjil a levegő. — Csak ideiglenesen jöttünk ide, de már három és fél éve fagyoskodunk itt — mondja Katonáné. — És idén még csak január van, máris 30 mázsa tüzelőnél tartunk. A valóság az, hogy a szö­vetkezet már akart bent a községben részükre lakást vásárolni, de nem sikerült nyélbeütni a | dolgot,'' mert a házak drágák 1 voltak, igaz, kaptak már azóta többen lakást Gyónón, de úgy látszik Katonáékról meg­feledkeztek. Kiderül, hogy az elnökön is múlott a dolog: — Nekem ne tegyen senki szemrehányást, hogy emiatt kevesebb lett a tagság jöve­delme — mondja. Becsülendő ez a szerénység. De az a véleményünk, Katona János már tett annyit a ter­melőszövetkezetért, a közös­ségért, hogy megérdemel egy lakást, bent a faluban. Reméljük, felfigyelnek erre azok, akik segíteni tudnak ... Hetes! Ferenc Pál i

Next

/
Thumbnails
Contents