Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
«ST »r F.GYEI K^Ciriar» 1963. JANUÁR 22. KEDD Hruscsov—Kennedy levélváltás az atomrobbantások betiltásáról (Folytatás az 1. oldalról) zeledni önökhöz ebben a kérdésben is. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy október 30-án A. Dean, az. ön képviselője New Yorkban V. V. Kuznyecovval, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesével folytatott megbeszélés során kijelentette, az Egyesült Államok kormányának véleménye szerint elegendő lenne, ha a Szovjetunió területén évente 2—4 helyszíni ellenőrzést végeznének. Emellett A. Dean kijelentése szerint — az Egyesült Államok hajlandó lenne kidolgozni olyan intézkedéseket, amelyek kizárnának mindennemű lehetőséget, hogy e megfigyelések leple alatt kémkedés történjék. Ezen intézkedések közé tartozna például az, hogy az ellenőröket szovjet legénység által vezetett, lefüggönyözött ablakú, szovjet repülőgépek szállítanák, megtiltanák, hogy az ellenőröknél fényképezőgép legyen stb. Mi mindezt figyelembe vettük, és abból a célból, hogy kikerüljünk a zsákutcából, és végre kölcsönösen elfogadható megegyezésre jussunk, hajlandók lennénk olyan esetekben, amikor ez szükségesnek bizonyul, beleegyezni évenként 2—3 ellenőrzésbe minden egyes nukleáris hatalom területén, a szeizmikus övezetekben, ahol gyanús talajrengések történhetnek. Magáitól értetődik, hogy a föld alatti nukleáris kísérletek eltiltásáról szóló egyezmény ellenőrzésének alapját a nemzetek birtokában levő észlelési eszközök alkotnák az önműködő szeizmikus állomásokkal együtt. A helyszíni ellenőrzésekre, Dean kijelentései szerint, óvintézkedésekkel kerülne ?or, amelyek meg-/ akadályozzák, hogy az ellenőrzést/ kémkedésre használják féltigy véljük, (hogy most már egyenes és világos az út a megegyezéshez. 1963. január 1-től kezdve a világ mentesülhet a nukleáris robbanások dörejétől. A népek ezt várják, és erre szólított fel az ENSZ közgyűlése. A kubai válság megszüntetésével megszabadítottuk az embereket attól a közvetlenül fenyegető veszélytől, hogy a halált hozó nukleáris fegyverek háborús használatára kerül sor. Vajon nem oldhatjuk meg békésen a kísérleti nukleárisfegyver-rob- bantások megszüntetésének sokkal egyszerűbb kérdését? Azt hiszem, mi meg tudjuk ezt tenni, és meg is kell ezt tennünk. Ez kötelességünk országaink és minden más ország népei iránt. Megvan e kérdés gyors megoldásának minden feltétele. Ha ez megtörténik, ezzel meg- könmyíthetjük a leszerelési szerződés kidolgozását és még határozottabban hozzáfoghatunk a közöttünk, sajnos, bőségesen fennálló többi, halaszthatatlan probléma megoldásához is. Kennedy válasza 1962. december 28-án Igen tisztelt Elnök úr! Nagyon örültem 1962. december 19—i levelének, amelyben ön kifejtette a nukleáris kísérletekre vonatkozó nézeteit. Úgy tűnik, nincs eltérés az ön és az én nézeteim között abban a vonatkozásban, hogy atomszázadunkban ki kell küszöbölni a háborút. Talán csak azok, akik felelősséget éreznek a nukleáris fegyverek ellenőrzéséért, vannak teljes tudatában annak, milyen borzalmas pusztításokat okozna e fegyverek használata. E megfontolások alapján, az atomfegyver-kísérletek eltiltásának problémáját illetően, őszintén remélem, hogy az ön levelében tett javaslatok hasznosnak bizonyulnak olyan szempontból, hogy a megegyezés felé haladhatunk. Felbátorít az a tény, hogy Ön hajlandó elfogadni a helyszíni ellenőrzés elvét. Fontosnak tartom ezt nemcsak azért, mert kongresszusunkban nyugtalanság tapasztalható, hanem azért is, mert úgy vélem, ezek az ellenőrzések a nukleáris fegyverkísérleteknek véget vető megbízható egyezmény leglényegesebb részét érintik. Ha nekünk az a szándékunk, hogy béke legyen az ideológiailag messzemenően eltérő rendszerek között, akkor meg kell találnunk az eszközöket, hogy csökkentsük vagy kiküszöböljük a félelem és a gyanakvás ismétlődő hullámait, amelyek a tájékozatlanság talajából, a kölcsönös megértés hiányából, vagy abból fakadhatnak, hogy az egyik_ vagy másik fél szerint szerződésszegés történt. Számomra a biztosíték eleme életbevágóan fontos tényező a békés kölcsönös kapcsolatok szélesebb körű kibontakozásához. Ami a helyszíni ellenőrzés kérdését illeti én természetesen elfogadhatónak tartok bármely ésszerű javaslatot, amelyet Ön terjeszt elő annak ellensúlyozására, hogy a helyszínre utazó ellenőrök — miként ön aggódik — „kémkedésbe keveredjenek”. Az ENSZ-ben elhangzott nyilatkozatában Stevenson kijelentette: az Egyesült Államok hozzájárul bármiféle ésszerű biztonsági intézkedéshez, arra az időre, mialatt az ellenőröket a helyszínre szállítják, azzal a feltétellel, hogy az ellenőrök ésszerű módon megbizonyosodhassanak, valóban azon a helyen vannak, ahová indultak és olyan szabadsággal rendelkeznek, amely az illető körzet ellenőrzéséhez szükséges. A helyszíni ellenőrzések számát illetően, úgy látszik, bizonyos nézeteltérés forog fenn. A jelek szerint önnek az a benyomása támadt, hogy Dean azt mondta Kuznyecov- nak: az Egyesült Áüamok elfogadhatna évenként 2—4 helyszíni ellenőrzést. Dean engem úgy tájékoztatott, hogy az az egyetlen szám, amelyet Kuznyecov külügyminiszterhelyettessel folytatott megbeszélései során említett, 8—10 volt. Ez már azt jelentette, hogy az Egyesült Államok lényegesen csökkentette követelését, mert azelőtt 12—20 volt j \ az a szám, amelyhez ragaszkodtunk. Azt reméltem, hogy az Egyesült Államoknak erre a lépésére a Szovjetunió egyei|- értékű lépéssel válaszol, ahelyett a két vagy három helyszíni eűenőrzés helyett, amelyet bizonyos idővel korábban j tett kijelentése szerint meg- ; engedhetőnek tart. Tudom, hogy a helyszíni ellenőrzés / kérdése lényeges I nehézségeket teremtett az ön számára, bár nem értem tel- i jesen. miért kell ennek így lennie. Számomra annyira fontos a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés'' hathatósága, hogy nem engedném meg, hogy egy ilyen nemzetközi egyezményt megzavarjon azon óhajunk vagy bármely más országnak azon óhaja, hogy másféle értesüléseket próbáljon szerezni a Szovjetunióról. Teljes őszinteséggel feltételezem, hogy ki lehetne dolgozni olyan egyezményt, amely meggyőzné Önt és minisztertársait, hogy így áll a dolog. Ebben az összefüggésben bizonyos nehézséget támaszt számunkra az az utalás is, hogy a helyszíni ellenőrzésnek a szeizmikus körzetekre kell szorítkoznia. Igaz, az események szokásos menete esetén nyugtalanságot kelthetnek bennünk a szeizmikus körzetekben előforduló jelenségek, mégis az igazi komoly gyanakvást az olyan fel nem derített szeizmikus jelenség keltené, amely olyan térségben zajlik le, ahol rendszerint nem fordulhatnak elő földrengések. Az Egyesült Államok fel- j tételezése szerint, ilyen körülmények között a Szovjetuniót megilletné a helyszíni ellenőrzés joga, ha ilyen jelenség megy végbe a mi területünkön. Ennélfogva az Egyesült Államoknak szintén rendelkeznie kell ugyanilyen joggal az évi ellenőrzések számának keretei között. Ön talán azt mondja, hogy az ellenőrzésre kijelölendő körzetek közül esetleg olyan Ijelyen fordul elő szeizmikus jelenség ahol rendkívül titkos védelmi objektum van. Elismerem, hogy ez tényleg probléma, de úgy vélem, hogy bizonyos intézkedések kidolgozásával meg lehet gátolni, hogy a kevéssé valószínű lehetőség leküzdhetetlen akadályt jelentsen. Hasznos, de véleményem szerint nem eléggé messzemenő az a javaslata, amely sze- j rint a Szovjetunióban három I helyen lehetne létesíteni sze- ‘ mélyzet nélküli szeizmikus állomásokat. Ezek az állomások ugyanis kívül esnének azokon az övezeteken, ahol a leggyakoribbak a szeizmikus rengések és így nem regisztrálnának minden olyan jelenséget, amely ezekben az övezetekben történik. Ezek az állomások hasznosak lehetnének az egész észlelőrendszer lehetőségeinek fokozása szempontjából, de kétlem. hogy ugyanilyen értékük lenne abból a szempontból, hogy csökkenjen a gyanús szeizmikus jelenségek száma oly módon, hogy e jelenségekről kiderítik, földrengéstől származnak. Ezért a személyzet nélküli szeizmikus állomásoknak, a földrengésektől leginkább fenyegetett övezetekben kell • lenniök. Nem pedig ez övezetek határain túl. Ennek érdekében egész sor állomást kellene felállítani Kamcsatka övezetében és a tasken,ti övezetben. — Természetesen kissé csökkenteni lehetne a Szovjetunió területén létesítendő állomások számát oly módon, hogy állomásokat létesítenek Hokkaido szigetén, Pakisztánban és Afganisztánban. Ha a szovjet területen levő állomásokat ott állítanák fel, ahol nincsenek helyi rengések és ezeket az állomásokat időszakonként megvizsgálhatnák illetékes amerikai vagy nemzetközi megfigyelők, akiknél hordozható földrengésmérők lennének és ezeket a megfelelő pontokon elhelyezhetnék; ez nagyon elősegítené az észleléssel járó problémák számának csökkentését. ön hivatkozott arra, hogy a szeptemberben Londonban lefolyt 10. Pugwash-értekez- leten az úgynevezett „fekete dobozokról” megvitatásra került javaslat az Egyesült Királyság javaslata volt, amellyel az Egyesült Államok is egyetértett. Nem hiszem, hogy így állt a dolog. Ahogy velem közölték, ez szovjet javaslat volt, amely egyes amerikai tudósok részvételével került megvitatásra. A nyilatkozatot aláíró amerikai tudósok közül senki sem képviselte az Egyesült Államok kormányát és nem vitatta meg ezt a dolgot felelős hivatalos személyiségekkel. Mindaz, amit mondtak, saját véleményük volt, és közülük senki sem volt szelz- mológus. Egyetértésük csak azt jelentette, hogy ez olyan terület, amely további tanulmányozást érdemel. Az Egyesült Államok kormánya elvégezte ezt a tanulmányozást, és ennek eredményeként jutott a fentebb említett következtetésekre. E problémák ellenére felbátorított az ön tevéié. Nem hiszem, hogy az általam érintett problémák közül valamelyik is megoldhatatlan lenne. Meg kell őket oldani. Szeretném tudni, hogy az ön véleménye szerint miként láthatnánk ■ hozzá a legjobban e kérdések megvitatásához, aminek során szükségessé válhat bizonyos technikai kérdések rpeg vitatása is. Gondolom, talán az ön óhajának is megfelel. hogy az Önök képviselője találkoznék William C. Fosterrel, a leszerelési cs fegyverzetellenőrzési hivatalunk igazgatójával, egy kölcsönösen megfelelőnek látszó helyen, például New Yorkban vagy Genfben. örülnék, ha megtudnám, mik az Ön javaslatáig erre nézve. A tárgyalások után értékelhetjük majd, mire jutottunk és folytathatjuk közös munkánkat abból a célból, hogy létrejöjjön egy hatékony egyezmény az összes nukleárisfegyver kísérletek megszüntetéséről. Hruscsov viszontválasza Hruscsov szovjet miniszter- elnök január 7-én válaszolt Kennedy amerikai elnök 1962. december 28-1 üzenetére. E levél néhány részletét ismertetjük; Megelégedéssel tölt el, hogy Ön helyesen úgy értékelte a szovjet kormánynak ebben az üzenetben előterjesztett javasltait, mint olyanokat, amelyek arra irányulnak, hogy a legrövidebb időn belül biztosítsák az összes nukleáris kísérleti robbantás betiltását — írja Hruscsov. Válaszát úgy értékeljük, hogy ön nem tiltakozott azel- len, hogy a föld alatti nukleáris robbantási kísérletek betiltásával kapcsolatos egyezmény ellenőrzésének alapja a nemzeti ellenőrzési eszközök legyenek, az automatikus földrengésjelző állomásokkal együtt, ön nem tett semmiféle megjegyzést az Altáj-övezet- ben, Bodajbo város térségében elhelyezendő önműködő földrengésjelző állomásokkal kapcsolatban, és így ezt a kérdést mi elfogadottnak tekinthetjük. ön azonban kétkedését fejezte ki másik szovjetunáóbeüi szeizmográ- fikus övezetben létesítendő földrengésjelző automatikus állomással összefüggően — a távol-keleti és a középázsiai állomások kérdésében. 11a Önök célravezetőbbnek tartják áthelyezni ezeket az állomásokat, mj nem tiltakozunk ezellen. Egyet- értenénk azzal, hogy az önműködő földrengésjelző állomást helyezzék át Taskent térségébe, Sza- markand város közelébe. A távol-keleti övezet állomását pedig állítsák fel a kam- csatkai szeizmográfikus térséghez tartozó Szejmcsanlban. Úgy tűnik, hogy ily módon megállapodottnak tekinthetjük a Szovjetunió közép- ázsiai és távol-keleti szeizmográfikus övezeteiben elhelyezendő önműködő földrengésjelző állomások kérdését is. A szovjet kormány a szakértőivel folytatott tanácskozás után arra a következtetésre jutott, hogy as Szovjetunió területén teljesen elegendő három önműködő földrengés- jelző állomás létesítése. A szovjet kormány megnevezte azokat a helyeket, ahol a ^ Szovjetunió területén önműködő földrengésjelző állomásokat lehet felállítani. Ezenkívül, Elnök Ur, figyelembe véve az ön óhajait, hozzájárulunk ahhoz, hogy két állomást új pontokra helyezzünk át. Teljes joggal várjuk ezért, hogy az önök részéről is nevezzék meg azokat a bizo' nyos térségeket, amelyeken az Egyesült Államok területén ilyen állomásokat helyeznek el és az amerikai fél az állomáshelyekkel kapcsolatos megállapodásban szegye figyelembe a mi óhajainkat is. Amint látja, igen komoly lépést tettünk előre, figyelembe véve az ön elgondolásait. Valamennyi nukleáris hatalom területén végzendő ellenőrzések általunk javasolt száma teljesen elegendő. Magától adódik, hogy az ellenőrzéseket mindenekelőtt a szeizmográfikus térségekben célszerű végezni, ahol a legtöbb fel rom ismert szeizmográfikus jelenség / léphet fel. Ha Ön azonban szükségesnek tartja, nem tiltakozunk az ellen, hogy ellenőrzéseket végezzenek a nem szeizmográfikus térségekben, azzal a feltétellel, hogy ezek az ellenőrzések megmaradnak az általunk javasolt, évenkénti szám keretében. A szovjet miniszterelnök levele befejező részében arról ír, hogy Kennedy elnök levelében elismeri az ésszerű óvatossági intézkedések szükségességét, amellyel meg lehet akadályozni, hogy az ellenőrzést titkos adatok szerzésére használják fel. Szól a szovjet miniszterelnök a két ország képviselőinek tárgyalásairól is. Az ENSZ-csapatok bevonultak Kolwezibe Az ENSZ Katangában tevékenykedő csapatai hétfő délelőtt, helyi idő szerint 11 óra 40 perckor, bevonultak Kolwezibe, abba a városba, amely a szakadár Katanga tartomány utolsó bástyája volt — közölte Léopoldville- ben a világszervezet szóvivője. A nyilatkozat szerint Kol- weziben az Union Miniere bányatársaság tulajdonát képező létesítmények ellen a katangai csendőrség nem követéit el merényletet. „Hruscsov szárnyakat adott a reménynek" ő A Hruscsov—Kennedy üzenetváltás visszhangja Az angol külügyminisztérium szóvivője vasárnap este üdvözölte Hruscsov szovjet miniszterelnök új javaslatait az atomfegyver-kísérletek betiltására. Kijelentette: „ez nyilvánvalóan fontos fejlemény. különös tekintettel arra, hogy a szovjet kormány elfogadja a helyszíni ellenőrzés elvét”. A külügyminisztérium nyilatkozata hangoztatja, hogy „még számos probléBefejeződött az NSZEP VI. kongresszusa Hétfőn reggel a Német Szó- cialista Egységpárt VI. kong- í resszusa zárt ülést tartott, hogy megválassza a párt vezetőszerveit. A zárt ülés végeztével, déli 12.00 órakor I megszólaltak a harsonák és a zenekar hangjainál bevonult az úttörők küldöttsége, hogy ; üdvözölje az NDK kommunistáinak nagy tanácskozását. Ezután dr. Wehner Hardtke professzor, a berlini Német Tudományos Akadémia elnöke az NDK tudósainak üdvözletét tolmácsolta, majd a testvérpártok küldöttségei üdvözölték a kongresszust. A Japán Kommunista Párt nevében Hirojuki Okamoto, a központi bizottság tagja hangsúlyozta, hogy következetesen küzdenünk kell a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért. Basir Hadzs Ali, az Algériai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság létrejötte és szüntelen erősítése a világ valamennyi népének, a világbéke megőrzésének érdeke. A nemzetközi kommunista mozgalom egységének problémáira rátérve, felszólította az albán vezetőket, hogy azonnal vessenek véget a Lenin pártja és személy szerint Nyikita Hrziscsov ellen intézett minősíthetetlen támadásaiknak. Ezután Waldemar Schmidt, a demokratikus Berlin helyettes főpolgármestere, a kongresszusi választási bizottság elnöke bejelentette, hogy a küldöttek egyhangúan választották meg a központi bizottság és a központi revíziós bizottság valamennyi tagját és póttagját. Végezetül Walter Ulbricht lép>ett a szónoki emelvényre, hogy elmondja záróbeszédét. A világ szeme ezekben a napokban a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusára tekintett — mondotta és hangsúlyozta, hogy az NDf# dolgozói most a Német Szocialista Egységpárt vezetésével hozzálátnak a szocializmus átfogó építésének munkájához és ezt sikerrel be is fejezik. ma megoldásra vár”, s hozzáfűzi: „erősen reméljük, hogy a mostani tárgyalások eredményre vezetnek, s aláírhatjuk az egyezményt az atomfegyver-kísérletek betiltásáról”. A nyilatkozat bejelenti, hogy Nagy-Britanniát Sir Davis Ormsby-Gore washingtoni nagykövet képviseli majd az amerikai fővárosban kedden kezdődő háromhatalmi tárgyalásokon. A hétfő reggeli angol lapok hatalmas, elsőoldalas szalagcímekben üdvözlik a szovjet kormányfő javaslatát. Újabb kínai határőrcsapatokat vontak vissza A kínai—indiai határ keleti részén a kínai határőrcsapatok elhagyták Jujütucgt és Cajul térségének már olyan helységeit, amelyek az 1959. november 7-én fennállott ellenőrzési vonaltól északabbra terülnek el — jelenti az Uj Kína. 1962. december elseje óta — amikor kiürítették a Va- longtól délre fekvő Csila és Szamuber helységeket — a kínai határőregységek több mint száz kilométert vonultak vissza Valong térségének mélyébe. (MTI) Megkezdődött a De Gaulle—A denauer- tanácskozás De Gaulle francia államelnök hétfő délelőtt tíz órakor a párizsi Elysée-palotá- ban két és fél óráig tárgyalt Adenauer nyugatnémet kancellárral. Megbeszélésükön rajtuk kívül csak egy tolmács vett részt. Francia források szerint a két államférfi hétfő délelőtt arról tárgyalt, hogy Franciaország és Nyugat- Németország működjék együtt a fegyvergyártás területén, a két ország tartson közös hadgyakorlatokat a két hadsereg cseréljen tiszteket, s nyugatnémet csapatokat francia táborokban képezzenek ki. A Reuter-iroda jelentése szerint Adenauer szóvivője a tárgyalások megkezdése után kijelentette: a bonni kormány támogatja Anglia csatlakozását a Közös Piachoz, „s változatlanul fenntartja e kérdésben elfoglalt álláspontját’-. A szóvivő hozzáfűzte: az angol csatlakozásra vonatkozó brüsszeli tárgyalások nehézségei „puszta véletlencégből estek egybe időben” De Gaulle és Adenauer jelenlegi tárgyalásával;
