Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-20 / 16. szám
1-8*. JANUAR 20. VASÄRNAP rf.Tr HEGYEI 3 * Vaszilii Szubbotyin: Prológus A mindennapos, egyszerű szavak közt A háború, még nem volt megszokott. A többi szótól különvált, magányos: Újszerű is volt, s kissé megkopott. Régmúlt évek nagy harcait idézte, Apáinkat a Bugyonnij-sisakban. De nem tárult fel azonnal előttünk, Hogyan edződik az acél a harcban. Tüzektől piroslott az éji égbolt, Rügyek helyett ágyúdörgés fakadt. Kiev mellett egy vörös lovas-század Felszabadította a falvakat. Korcsagm Pavkát Sepetovba vitte Szélvészlábú és hűséges lova, S az út pora vad falkákban csatangolt, Vagy viharként szállt, száguldott tova. S lapoztuk bár e lapokat ezerszer, >Ieg is tanultunk számos hős-nevet: Hogy e könyv még megismétlődhet egyszer — Xcm gondoltunk rá, játszó gyermekek. (Havas Ervin fordítása) ^{^2/ 1/W&fyCtC A sachsenhauseni ismeretlen költő:! Megvetem, ki féli a halált Nem tudom feledni azt a földet, Hol születtem, éltem és ahol Felnőtt lettem — hű szerelem tölt el — Versem is csak teérted dalol, Hozzád tör át száz kínon keresztül, Át a Gestapo börtönfalán ... De a kezem ököllé fehérül, S nem csikordul sírásra a szám. Szégyen nélkül feltárom a lelkem, Versem jövő századokra Iát. Milyen veszély rettenthet meg engem?... Megvetem, ki féli a halált. (Havas Ervin fordítása) juttatok közül Ahmatova, Rozs- 4 gyesztvenszkij és sok más, él- vonalbeli szovjet költő verseit % foglalja magába ez a kötet, $ amelyet a Zrínyi Kiadó adott 4, ki az elmúlt napokban. A raj- % zokat Würtz Ádám készítette, ^ Ebből a kötetből mutatunk % most be néhány szép verset % és illusztrációt. 4 Alekszej Szurkov: Ketten Gyűrűbe fogták mindkettőjüket. S az egyik, gyáván futásnak eredt. Villámot vetve négyszer szólt a fegyver, az áruló hátába négy acél szöget ver. A másik nem tett egy lépést se hátra. Fütyült a szörnyű, bömbölő halálra. A sánc felett mint karcsú szálfa állt, makacs rugóként megfeszült a teste, gránátja, kardja osztott száz halált s a kör falát, mint sziklatömb kitörte, tizet lesújtva tán egy perc alatt. Élni akart. És életben maradt. (Arvay János fordítása) fVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXNXX'WXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^VXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXNXXXXXXXX ^ Alekszandr Tvardovszkij: Mikor mégy a seregek útján Mikor mégy a seregek útján át fagyon, esőn és ködön, akkor érted meg, milyen áldás az éji szállás és a puha ágy mily öröm. Mikor mégy a háború útján, akkor érted meg, katona, mily jó, s mit ér a friss kenyér s a korty víz tiszta itala. Amikor mégy az ilyen úton — s nem egy vagy két napig, szived érezni kezdi, hogy mit jelentett az otthonod s hogy mily drágák a tieid. S a tudományok tudománya, mikor már sajátod, a harc, megérted, mi volt igazán barátod, ha fiú, ha lány s mily édes minden régi arc. S a kötelesség nem üres szó lesz benned s a hős becsület: saját magad fölé ragad kibomló, legjobb jellemed: az leszel, aki jő barátnak és akit elveszteni kár, akivel — mint .mondják a népek — könnyebb az élet és vigasztalóbb a halál. (Szabó Lőrinc fordítása) Leonyid Martinov: Háború után f A bőgő rádiót, 2 rossz lemezek rekedtség — y zaját, abbahagyott jí könyveink vádló csndjét, ^ holdfényt az ablakon, ^ mely megfoszt álmainktól. £ tudtuk mindezt bizony, y j; becsülni jól csak akkor, | midőn az iszonyat ^ múltával újraéledt ^ a motor-zaj, a vad, | s a zene meg az ének, ^ s a könyv lap-szeme, mit ^ nem tudtunk befejezni | s a hold, ahogy szelíd ^ képét függönybe rejti... ^ S a fény, mit inni kezd í pitymallatkor a földünk ... ^ Gondoljátok meg! Ezt 2 jöttek ellopni tőlünk! I á (Illyés Gyula fordítása) Alekszandr Resetov: \ Órák, vagy évek? 4 Örák, vagy évek Hosszú útja vár rám? Hogy meddig élek — Meg nem jósolom. Ki csodálkozik r/ 2 az ember halálán, ^ '4 Mikor tűz ég, országnyi romokon, g 4 4 (Havas Ervin fordítása) Robert Rozsgyesztvenszkij: Rekviem (Részlet) Ne feledd! Ha szállnak az évek, se feledd azokat, kik vissza már sose térnek, ne feledd! S ne sírj! Torkodba fúljon a könnyek őzönje, bánat özönje. Légy a halottak nevéhez méltó, méltó örökre! Dallal, kenyérrel, verssel, reménnyel, tág életeddel, légy perceiddel, lélekzeteddel méltó örökre! Ember! Amíg a szived ver, ne feledd, milyen áron vették örömöd — míg élsz, ne feledd el! Ha dalod röppen az égnek, ne feledd azokat, akikhez nem jut már soha énék — ne feledd! Majd fiadnak beszélj felőlük — ő se feledje! Fiad fiának beszélj felőlük — hogy ő se feledje! Nagy korszakok, újak, jöjjenek; ne feledd! Hajód a tejút felé lebeg: azokat akkor se feledd! Köszöntsd a tavaszt, föld népe! Pusztítsd el, öld meg a háborút átkozd meg örökre! Majd álmaidba az évek árasztanak életet... De őket, kik vissza már sose térnek, — örökül hagyom ezt — ; ne feledd! (Rab Zsuzsa fordítása) A szovjet irodalom legnagyobb élményanyaga az elmúlt két évtizedben a Nagy Honvédő Háború volt. Elbeszélő költemények, lírai versek és balladáik egész sora született azóta, olyan bő termésben, hogy nehéz dolog volt egy vékony kötetre valót kiválogatni közülük. Tvardovszkij, Szurkon, Szimonov, Martinov, a % Konszfantyin Szimonov: £ Várj reám Várj reám s én megjövök, f hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom; várj, ha havat hord a szél, £ várj, ha tűz a nap, várj, ha nem is jön levél innen néhanap; várj, ha nem vár senki ott f haza senki már, s ha nógat is bárki, hogy i. nem kell várni már. Várj reám, s én megjövök, ^ Fordulj daccal el, ha áltatják ösztönöd, hogy: feledni kell... ha lemondtak rólam már apám s lányom is, s jóbarát már egy se vár —^ ... szinte látom is: borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, rám gondolva. De te várj s ne igyál velük. í * Várj reám! Ó, átkelek minden vészen én. Aki nem várt, rámnevet: „Szerencsés legény”. Nem tudhatja senki sem, ^ te meg én csupán, hogy te jártál ott velem öldöklő csatán, s te mentettél meg, de hogy7? Egyszerű titok: várni tudtál rám, ahogy J; senki sem tudott. (Lányi Sarolta fordítása) '• .WWWWWVWWV.WVVWWWWWWWWWVWWVWWWVVVWWkWVWNWWVWWWWWVWWVWV Anna Ahmatova: í j Elmúlt öt esztendő... \ í Elmúlt öt esztendő s lassan beszőtte ^ a háború ütötte sebeket; / hazámra és a tág orosz mezőkre megint a hűvös csend ereszkedett. A fároszok a tengerparti éjben égnek megint; fényükbe bízva néz, akár egy régi jóbarát szemébe, a távol tengeren a tengerész. Most traktor szánt, hol egykor tank dübörgött, í s hol tűzvész pusztított, virág fakad. ; Könnyű autók szelik a sima földön az egykor gödrös országutakat. 2 \ Hol torz kezükkel bosszút követeltek í a vén fenyők, most új fenyőfa nőtt, $ s hol búcsúzok szeme könnyel telt meg, most anya dúdol bölcsője előtt. Szabad s hatalmas lettél újra, édes hazám, * de őrzi hű emlékezet í kincsesházában mindörökre néped az elhamvadt háborús éveket. ; * t Hogy békén éljenek új nemzedékek, a Sarkoktól a Kaspi-tengerig a rcmbadőlt, üszőkbe fúlt vidéken nagy városok emelik fel fejük. (Szabó Magda fordítása) Júlia Drunyina: j Este ^ < Az erdő kontúrjai élesebbek, Lilásodik az ég. ! Már hull a rőt lepel. ; Egy felderítő kislány énekel Hogy ne legyen sivár a fedezék. í í t Kedves! ; i Lehet, e dallam bűnös abban, Hogy nem jön álom a szememre. , Mintha parancs is lenne: Nekem — Nyugatra, Neked — tán másfelé. A futóárkon túl — falusi este. Csillagok ringanak a hűs tavon. Ma nagyon asszonyosa-n búsulok, Nagyon katonátlan a bánatom. (Havas Ervin fordítása)
