Pest Megyei Hirlap, 1963. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

t9#3. JANUÁR 20. VASÁRNAP %%K^Cíw‘hm 3 Tanácstagot jelölt az körzet A ház lakói évek óta nem öltek így együtt, mint ezen a j péntek estén az általános is- j kői a egyik osztálytermében. A j szokatlanság az első negyed- j órában szinte kissé fagyos- légkört is eredményezett. Hoz­zájárult' ehhez, hogy ezúttal nem mint szomszédok, isme­rősök. munkatársak találkoz­tak, hanem az 54-es körzet vá­lasztóiként, akiknek törvény­adta joguknál fogva dönteniük kell: ki képviselje őket az el* következő négy esztendőben. Egymás között mostanában gyakran szó esett erről. Ki-ki elmondta véleményét, nézetét, s volt olyan is, ak; hallgatott. De ez az egy. vagy másfél óra — tudták — többet jelent, na­gyobb felelősséget, mint a lép­csőházi terefere. A jelölő gyűlés egyébként annak rendje-módja szerint kezdődött. A házbeliek beültek a padokba, az elnök, Újvári Mihálymé háziasszony pedig a premier lámpalázával kezdett mondókájába. Rövid, de sza­batos beszámolót tartott Szi- getszentmiklós község és a hozzátartozó József Attila la­kótelep fejlődéséről, eredmé­nyeiről. a tanács munkájáról, majd javasolta, fogadják el jelöltnek Varga István Csepel autógyári dolgozót. — Azt hi­szem, mindnyájan ismerik — tette hozzá. Ismerik. Most mégis min­den tekintet a sovány, közép- korú férfi felé fordult, kíván­csian, vizsgálódva. Eddig csak a ház gondnokának férjét lát­ták benne, akitől elkérték a pad'áskulcsot, akinek kifizet­ték a lakbért, ha a felesége éppen nem volt otthon. Tud­ták róla: csendes, komoly, ha­tározott ember. ■— Hozzászólás? ... Néhányan jelentkeznek. — Miért mondott le az elő­ző tanácstag, Török Gyula? — Nem mondott le, csak a törvények értelmében lejárt a mandátuma — hangzik a fel- világosílás. — Miért nem őt jelölik új­ra? Pillanatnyi csend. Aztán a volt tanácstag feláll, kissé aka­dozva beszélni kezd. — Magam is tudom — mondja —, nem úgy végeztem a munkámat, ahogy kellett volna. A tanácsülésekre eljár­tam ugyan, de beszámolót rit­kán tartottam, nem tudtam úgy foglalkozni a ház ügyei­vel, ahogy kellett volna; Vala­hogy nem volt meg közöttünk a kapcsolat. Egy asszony áll fel. — Azért, hogy így volt, mi is hibásak vagyunk. Nem mentünk hozzá, ha valami problémánk volt, magunk kö­zött beszéltük meg, vagy el­szaladtunk a tanácsházára. Szerintem ez így nem jó ... — Ügy van — élénkülnek fal a padban ülők, ezután már mindenkinek van mondaniva­lója, ha má s nem. hogy a ház előtti útrészt sóderral kellene behinteni, mert járhatatlan. — Ez most nem ide tarto­zik — szól az elnök —. ne­künk választanunk kell. — Miért nem? — méltat­lankodik a felszólaló —. ha ! már egyszer összejöttünk . . . Ezután már gyakrabban talál­kozunk ... A lakótelepi j-es épület szavazása egyébként egyhangú volt. A kézfeltartás előtt a la­kók csupán annyit kértek a jelölttől, hogy többet törődjön velük és ügyeikkel, mint előd­je. Varga István ünnepélyes és meghatott arccal bólintott igent. • B. I. Sokat köszönhet nekik a tagság Ahol az ellenőrző bizottság jéI készül a zárszámadásra \ ceglédiek országgyűlési képviselőjelöltje: Szilágyi László vezérőrnagy Továbbra is élénk érdeklő­dés kíséri a ceglédi jelölő gyű­léseket Péntek délután kö­zel ezer dolgozó jött össze a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat szerelő­csarnokaiban, hogy döntsön a körzet országgyűlési kép­viselőjelöltjének személye fe­lett. Joó Ágoston, a városi pártbizottság titkára beszélt a megjelentek előtt, szám­adatokkal érzékeltette az el­múlt négy esztendő fejlődé­sét Szólott a város fejlesz­téséről is; a tervek között víztorony építése, több száz új lakás, járdabövítés szere­pel. Ezt követően Gyenei György, a gyár igazgatója javasolta, hogy Szilágyi Lász­ló vezérőrnagyot jelöljék a dolgozók az országgyűlési képviselők listájára. Többen felszólaltak, s mindannyian állást foglaltak Szilágyi László jelöltsége mellett. Hegedűs Józsefet, a vá­rosi tanács vb-titkárát a 8. számú szavazókörzet jelölő gyűlésén jelölték a városi tanácstagok listájára. A kör­zet lakói egyhangúlag foglal­tak mellette állást. A kilencvenötös körzet je­lölő gyűlését a Cegléd—Cse- mői Állami Gazdaság mű­velődési házálban tartották. Itt két jelölt került szóba, ifjú Fehér Pál fogatos és Károly Jenő munkacsapat­vezető, mindketten, a hely­beli Kossuth Termelőszövet­kezet jól dolgozó tagjai. A jelen levők kétszeri ered­ménytelen szavazás után har­madszorra 70:30-as arány­ban Károly Jenő jelöltsége mellett döntöttek. A jelölő gyűlés ugyanakkor csatlako­zott Benke Lajosné az ország­gyűlési képviselők listájára és Tószegi Imre, a megyei tanácstagok listájára való jelöléséhez. Rendőrségi krónika Neon használt a lecke. Cser- nus László 19 éves jászka- rajenői fiatalembert tavaly lopás miatt hathónapi javí­tónevelő munkára ítélték. Nem használt neki. Most, ja­nuár elején, fiatalkorú cim­borájával együtt betört egy ceglédi garázsba, ahonnan ezer forint értékű pokrócot vitt magával. Őrizetbe vet­ték. Megfulladt a szalma alatt. Péntek délután Tahitótfalun Német János 40 éves férfi, két gyermek apja, sógorával, Bán Mihállyal, kiment a falu határába a szérűskertbe, hogy onnan szalmát vigyenek ko­csijukon haza. Rakodás közben a fagyott szalmából mintegy négy-öt mázsányi Német Jánosra dőlt. Mire kiszabadították alóla, halott volt. A vizsgálat folyik. A Magyar Televízió közli, hogy a január 22 és február 3 közötti tanítási szünetben a tanulók részére délelőttön­ként 10—12 óráig műsort sugároz. A délelőtti műso­rokban az általános iskolák és a középiskolák diákjai olyan filmeket láthatnak, amelyek tanulmányaikat is segítik. A televízió kéri az iskolák, művelődési ottho­nok, klubok vezetőit, tegyék' lehetővé, hogy a tanulók megnézhessék a délelőtti adá­sokat. Az első délelőtti köz­vetítésekre január 22-én, kedden 10 órakor kerül sor. Hetek, vagy inkább már csak napok vannak hátra a nagykőrösi Szabadság Terme­lőszövetkezet ' zárszámadási közgyűléséig. A tsz tagjai, kí­váncsian várják, hogy a veze­tőség értékelje a múlt évi j munkát, számot adjon mind- 1 arról, ami jó, vagy rossz volt I a tavalyi gazdálkodásban. Ez I minden termelőszövetkezet- j ben igy van, s így hát nem | is újság,- hogy olyan nagyon érdeklődnek a Szabadság Tsz tagjai a zárszámadási közgyű­lés iránt. Van azonban valami, ami az átlagosnál érdekesebbnek ígé­ri a Szabadság Tsz zárszáma­dását. Ez a valami az ellen­őrző bizottság beszámolója. Szerte a megyében alig akad párja annak az igyekezetnek és lelkiismeretességnek, amely lyel a Szabadság Termelőszö­vetkezet ellenőrző bizottsága készül a közelgő zárszámadási közgyűlésre: a felkészülést egy éve kezdték, s azóta hét­ről hétre, hónapról hónapra lelkiismeretesen folytatták. Hogyan? 1 Egy beszámolóra kerek egy évig tart felkészül­ni? A Szabadság Tsz ellenőrző bizottsága igennel válaszol er­re a kérdésre. Azt tartják, hogy az ellenőrző bizottság be­számolójának nem holmi em­lékirathoz kell hasonlítania, amelyet év végén állítanak össze, hanem olyan munka­naplóhoz. melynek minden fe­jezete tartalmazza az adott időszak problémáit. S hogy ez a munkanapló hasznos is, érdekes is legyen, ahhoz egész évben folyamato­san kell bele jegyezni. Az öttagú ellenőrző bizott­ság összesen száztizenöt ellen­őrzést végzett az elmúlt év­ben. Minden ellenőrzésről jegyzőkönyvet készítettek, amelyet nyomban a vezetőség elé tártak. Egy vaskos dosszié tartalmazza e jegyzőkönyvek mását; közte a vezetőség írá­sos válaszaival.' Most aztán könnyű az ellenőrző bizottság dolga, mert bőven van anyag a beszámolóhoz. Vélhetik egyesek, hogy ed­dig *még nem mondtunk so­kat, hiszen minden ellenőrző bizottságnak így kell cseleked­nie. Ez igaz. A forma minde­nütt azonos, de lássuk, hogy mi van a tartalommal. A jegyzőkönyvek lapjait forgatva kitűnik, hogy nincs a termelőszövetkezeti munká­nak és életnek olyan fontosabb ága. amelyre nem terjedt ki az ellenőrző bizottság figyelme. Áz egyik jegyzőkönyv építő­sek, ezért a vezetőség azok szerint adta ki utasítását. Mivel a száznál több ellen­őrzésről szóló jegyzőkönyvek hasonló határozottsággal szól­nak' a hibáikról, feltámadt a kíváncsiságunk: hogyan véle­kednek a bizottságról az el­lenőrizettek? Főként arra vol­tunk kíváncsiak, hogy a veze­tőség és a bizottság között nem romlott-e meg a viszony? Hiszen az ellenőrző bizottság egyetlen jegyzőkönyve sem udvarol a vezetőségnek. — Ha csupán azt monda­nám — válaszol Fekete József tsz-elnök —, hogy egyáltalán nem haragsziunk az ellenőrző bizottságra, akkor - az talán nem hangzana meggyőzően. Tény az, hogy igen barátságos viszonyban' vagyunk az ellen­őrző bizottság minden tagjá­val, különösen Forgó Mihály elnökkel. Ez a barátság a tö­rekvéseink rokonságán alapul. Nekik is, nekünk is a tagság érdekeit kell néznünk. Lócskái Lajos párttdtkár eh­hez még azt fűzi hozzá, hogy az ellenőrzések mintegy ne- gyedét-ötödét éppen a vezető­ség javaslatára végezte el a bizottság. A pártszervezetnek az a véleménye, hogy egjész évben derekasan dolgozlak Forgó Miháüyék, s ezt a zár- számadási közgyűlésen nyilvá­nosan köszönik meg nekik. Végül az érdekeltek közül Forgó Mihályé a szó: — Nem mindig és minden­ki előtt népszerű a mi mun­kánk — mondja —, de mi er­ről nem tehetünk. Azt tart­juk: vagy elvégezzük becsü­lettel, amit a tagság ránk mérti vagy nem érünk sem­mit. A néhány nap múlva sorra kerülő zárszámadás előtt csak egy dolog nyugtalanítja az el­lenőrző bizottság tagjait. A legutolsó zárszámadásán há­rom és fél millió forintos mér­leghiány volt a tsz-ben, amelyből hatszázezer a leltár­hiányból ered. Mivel ők a könyvelésben nem eléggé já­ratosak, a városi' tanácshoz fordultaik segítségért. Két le­vélben is kérték, hogy szak­embert adjon a városi tanács, de hiába. Még csak választ sem kaptak a levelükre, akár­csak arra a levélre, amelyet a megyei tanács mezőgazdasági osztályának írtak. Noha az egész évi munkájuk alapos és hasznos volt, mégis így kese­reg Forgó Mihály: „Most az­tán hogyan álljunk a tagság elé, amikor nem tudunk szá­mot adni az 1961-es leltár­hiányról?” Dehát, mi tudjuk, hogy ez már nem az ellenőrző bizott­ság lelkén szárad. Nagymiklós István Sírkcüzemünkben modern kivitelű gránit-márvány és műkő síremlékek szegélyek-márványvázák és lámpák nagy választékban KAPHATÓK Megrendelhető: Budapest X., Kozma utca 3—5. (Újköztemetőnél), valamint a farkasréti, óbudai és megyeri temetőkben Megrendeléskor 25% fizetendő FŐVÁROSI TEMETKEZÉSI INTÉZET Budapest VII!.. Mező Imre út lt. anyag jogtalan felhasználásról, a másik a kispesti elárusító- hely helytelen ügyviteléről, a harmadik a szőlőiskola veszte-^ ségességéről tájékoztat. Nem­csak a hibát, hanem annak a forrását, sőt még a kijavítás módját is tartalmazza mind­egyik. Mellettük található a vezetőség válaszlevele, amely rendszerint arról tájékoztat, hogy az ellenőrző bizottság ja­vaslatai szerint oldódtak meg a problémák. Azt hiszem, jobb a szónál, ha maga a jegyzőkönyv tanúskodik. A sok közül kiválasztottunk egyet, amelynek kivonata a következő: ........a feketei ü zemegység állattenyésztési munkájának ellenőrzése során megállapítottuk, hogy a serté­sek mély gödrökben, alom nél­kül fekszenek, turkálnak. Ért­hetetlen, hogy miért nem al­moztak alájuk!? A turkáló, állandóan mozgó állat lassan gyarapszikA kiürült istál­lókban a vályúk vízzel telten, befagyva állnak. A csibeneve­lőben a túlzsúfoltság akkora, hogy elég volt oda bejutni. Itt még mindig a régi. hagyomá­nyos, alacsony szélű vályúkat használják, amelyből a ba- romfitáp az alomra szóródik...” Ezután megállapítja a bizott­ság.. hogy a többi istállóban a lehetőségekhez képest rend, tisztaság uralkodik, majd a következőket javasolja: .. Amennyiben lehetséges, a vezetőség korlátozza a min­denáron való csibenevelést a reális lehetőségek határáig. A csibevályúkat házilag is át­alakíthatjuk és erre is adjon utasítást a vezetőség. A sertés- vályúk kiüríttetésére, a szál­lások rendszeres almozására az üzemegységvezetőt figyel­meztetjük .. S mindezek mellett a bi­zottság figyelme arra is kiter­jedt, hogy milyen javulás ta­pasztalható az előbbi ellenőr­zés óta . A tejnyilvántar­tásból megállapítottuk — hangzik a jegyzőkönyv —, hogy az utolsó három napban átlag 64 literrel emelkedett a napi tejtermelés. Vélemé­nyünk szerint ez a karfiollevél etetésének serkentő hatásának köszönhető ... Diesérően em­lítjük meg a tejházban ural­kodó példás rendet, amely az új tejházkezelő érdeme .. A részletes, mindenre kiter­jedő ellenőrzésről szóló jegy­zőkönyv még egy javaslatot tartalmaz: a vezetőség állítson fel vízmelegítőt a sertésszál- ; lásdkhoz. Erre a nagy hideg : miatt van szükség, amely le- ; hűti az itatóvizet. A jegyző- i könyv mellett lapuló vezető- j ségi határozat kimondja, hogy ! az ellenőrző bizottság megái- j lapítássíi és javaslatoi helye­i I í fut a tiszt az autó másik ol- £ dalára és alázatos jelentke- ^ zésre nyitná a száját, de: 'j — Csak semmi feltűnés J kérem, főhadnagy úr, lenne / azonban egy kérésem. Itt, a £ királyi család birtokán tiszta £ választást szeretnék látni. Vi- ^ gyázzon a rendre, de az em- 5 berek életére is. ; — Igenis! j llövid kézfogás, az autó I elindul, a katonák fegyverrel; tisztelegnek, mi meg végre — ij nevethetünk. Előttünk pedig fekete autón \ száguld a hihetetlen hír: — Albrecht főherceg őfen-; sége eljött a ráckevei választó- j kerületbe, hogy személyesen; meggyőződjön a választás < tisztaságáról. Bejárja az egész! kerületet, estig itt marad, i Nyitott vörös autón jön, a j sofőr mellett néger inasa,: mellette szárnysegéde ül. Ci-! vilben vannak. Most meré-) szelje terrorizálni a válasz- í tök at a közigazgatás! J Az út szélen facsoport zöl-; deli. Messziről látszik, csend- í őrök ezek, nem kell hozzá! nagy tudomány kitaláljuk. Az) ám, de mi lesz, ha igazoltat-: nak? 2 — Ha hozzájuk érünk, min- \ denképpen megállunk — szól; elszántan Latinovich főher- - cég. De azt, hogy miként folyt le í találkozásunk a csendőrökkel,; majd csak a legközelebbi va-! sámapon beszélem el, azt hi-; szem, érdekli az olvasót. : t Szók oly Endre ' lajdonosa volt tehát vala­mennyi Habstaprg-főherceg, a Magyarországon élő, akkor még fiatal Albrecht főher­ceg is, A fekete Rolls-Royce-ba beült a rokkant százados, meg a volt földbirtokos és nyomban elindultak. Kicsit később startolt a másik ko­csi. Ebbe a sofőr mellé nap- ellenzős, hófehér sapkában, hófehér sportköpenyben a sö­tét bőrű abesszín ifjú ke­rült, a főülésen Latinovich Tibor, meg jómagam fog­laltunk helyet. Fejünket és arcunkat autóssapka burkol­ta, és autósszemüveg tett még felismerhetetlenebbé ben­nünket. Tökölhöz közeledve, már messziről látjuk ám, hogy a faluban, gúlába tett puskák mögött, egy fél szá­zad gyalogos ül az út szé­lén, de egyszerre csak fel­ugrálnak, fegyvert a vállra, tisztjük: kardot ki, s halljuk ám, hogy a kürtösük a díszje­let — ha élnek még valahol egykori közösök, a kedvükért hadd írom ide: a generál- marsot — harsogtatja. — Na, ezek bekapták a hor­got! — mosolygunk egymásra, aztán gyorsan fenséges arcot öltünk és irigyeljük Casa Teclét, aki előttünk jókedvűen csillogtathatja a verőfényben hófehér fogsorát. Vezényszó harsan, szuronyokon és a kar­don csillog a napsugár, fegyverrel tisztelegnek nekünk a katonák. Kocsink megáll. A tiszt, előírásosan lebocsátott karddal hozzám lép, mire én a jobbomon ülőre mutatok. Át­akiket a sportember szenve­délye sodort bele a vá^ lasztási küzdelembe. Nem­csak szurkoltak valamelyik félnek, hanem tolták is az egyik vagy a másik szeke­rét, hogy diadalra segítve a lobogót, amelyhez szegődtek, átélhessék a győzelem édes mámorát. Latinovich ezek közül való és ezen a napon egyben a főherceg volt. A kisgazda párt választási vezérkara két autót bérelt. De micsoda két autót! A Hotel Ritz előtt állt akko­riban ez a két nyitott karos­szériás autócsoda. Egy fekete Rolls-Royce és egy bíborvö­rös Lamcia-Lambda idegen- forgalmunk előkelő és bő­pénzű vendégei számára ren­delt, magántulajdonban levő bérautók. Választás idején azonban leshették ezt a két kocsit az idegenek. Mind a két autótulajdonos és egy­ben saját gépkocsija veze­tője, belekóstolt a politikába. Jutányos áron beállt az el­lenzék egyébként gyengén gépesített hadosizlopába, de nemcsak fuvarozott, lelke­sen kivette a részét mind a kettő a korteskedésből is. Nem szerették a kormányt, nem csodálom, de emellett sport volt nekik is a vá­lasztási pankráció. Ezzel a két autóssal indul­tunk el reggel hét óra tájt Csepel szigete felé, ahol Ráckeve táján a királytalan m,agyar királyság királyi csa­ládjának nagy uradalma te­rült el. Az uradalom tű­je szántotta fel és vetette be kukoricával a kastélyához ve­zető utat, nehogy a végrehaj­tó odataláljon az ősszel, ami­kor különböző adósságok be­hajtása céljából látogatása esedékessé vált. Persze, a vég­rehajtó addig-addig kereste az utat. amíg karácsonytájt még­iscsak beállított a kastélyba és lefoglalt ott a hitelezők javá­ra fundust, insiruktust, meg mindent, amit csak' talált. Barátunk ezek után Abesszí­niába vándorolt, s onnan 1930- ban visszatérve összesen egy apró eleven majmot, meg egy amharra ifjút- hozott magával. CasaTeclé nevezetűt, aki egé­szen a legutóbbi időben be­következett elhunytéig pin- cérkedett később a pesti éj­szakában. Ekkor azonban még fizetésiden inasi tisztséget vi­selt a földjehagyott földesúr­nál és szintén jelentős szere­pet vitt a ráckevei választá­son. Nem egy ráckevei emlé­kezhet még ma is mosolygó fekete arcára, sokan kezet is ráztak vele. Ritka látvánv volt azidőtáit a színesbőrű ember Magyarországon, hogy­ne emlékeznének rá. Nos, a társaság negyedik — azaz az egész hajcilhót ér­telmetlenül szemlélő és va­lójában pártatlan abesszínt is számbavéve, ötödik — tag­ja, Latinovich Tibor kis va­gyona nem éppen jelentős jövedelméből éldegélt, de semmiféle politikai ambíció nem vezette a kortesútra. Jóllehet, a politika Magyar- országon ekkor úri huncut­ság volt, alvadtak mindig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents