Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

1962. DECEMBER 9. VASÄRNAP «ST HtCff.l Aki nem a szerepe alakját látja, hanem csak a maga egyéniségét érzi, az mindent ön­magából néz és a sa­ját, primitív mértéké­vel mér. Jászai Mari Az öt esztendő további jó munkára kötelez Beszélgetés a Petőfi Színpad igazgatójával Falu Tamás; SZÍNHÁZ A nagy függöny ámul és bámul, Nem látható seholse frakk, Dolgozók ülnek elől, hátul, Hol vannak hát a jó urak? Nem ragyog a zsöllye és páholy, Nincs itt estélyi toalett, Asszonyok ülnek itt a gyárból, A sok-sok dáma hova lett? A színészek remekül játszanak, A díszlet is új és remek, És végén minden felvonásnak Tapsolnak kérges tenyerek. Szavald a beszédet, kérlek, amint én ejtem előtted: lebegve a nyel­ven: mert ha oly teli szájjal mondod, mint sok színész, akár a vá­ros dobosa kiáltaná ki verseimet. Ne is fűré­szeld nagyon a leve­gőt kezeddel, így; ha­nem jártasd egészen finomul... Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve ar­ra, hogy a természet szerénységét által ne hágd: mert minden olyan túlzott dolog tá­vol esik a színjáték cél­jától, melynek fölada­ta most és eleitől fog­va az volt, és az ma­rad, hogy tükröt tart­son mintegy a termé­szetnek; hogy felmu­tassa az erénynek ön­ábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testé­nek tulajdon alakját és lenyomatát... Shakespeare — A tervek? A színház jö- 4 vője? í y — A tervek, a jövő biztató, ^ még akkor is, ha máról hol- jj napra nem váltható mindaz4 valóra, amit el szeretnénk ér- 4 ni. A legnagyobb terv kétség- ^ télén: kivívni azt, hogy ne ^ csupán a megyei tanács és a ^ megyei közönség, de az ihleté- ^ kés felsőbb szervek is szín- ^ házzá léptessenek elő, az. ez- ^ zel járó kötelességekkel és íj jogokkal egyaránt. Ha ezt sí- '4 kerül megvalósítanunk, biztos ^ vagyok benne, hogy megyénk ^ színházlátogató közönsége az ^ eddigieknél is színvonalasabb. 4/ művészibb produkciókat lát- ^ hat majd társulataink előadá- ^ sában. S hogy ez előbb vagy utóbb valósággá válik, annak ^ éppen a napokban zárult VIII. ^ pártkongresszus a záloga, ^ amely az eddigieknél is na- ^ gyebb támogatást és segítséget ^ ígért a falvak kulturális éle- ^ tének felemelkedéséhez. Prukmer Pál ^ Művészetünk techni­kájának elsajátítása úgy történik, hogy a kezdő színész idősebbektől ta­nul, vagyis, hogy az új generáció átveszi az előbbitől a technikai készletet. Hevesi Sándor A számok tükrében év óta megszakítás nélkül dol­gozik a társulatnál. öt év alatt három irodalmi műsort is bemutatott a Pető­fi Színpad. Ezek: Szállj te büszke ének, Eltörött a hege­dűm, Szerelem. A legnagyobb színpadi si­kert a Tamás bátya kunyhó­ja érte el: százhatvanszor ját­szották. Utána a Kerekeskút következik 155, aztán a Majd a papa 150 előadással. )\\\\\\\\\\VV\\\\\\\N\\WA^^^ | BÚCSÚ j Az ötéves jubileumra már ! nem jött el. Nélküle ünnepel- : tünk, de reá gondolva, ö már • csak a fehér kórházi ágyon ; emlékezhetett. Az öt évvel ez- I előtti alakulásra, s a tavalyi i decemberre, amikor együtt ■ ünnepeltük negyvenéves szí- \ nészi jubileumát. ; Sokszor elnéztem a színpa­Olympia — Táncsics Mária, Vörös Tibor A íéTkezű Mikes — Akkor most mért nincs a helyén? Kapóm jött, hogy rákérdez­zek: — Apó a helyén van? — Én a tisztemet töltöm be — így az öreg. — A tűz őre vagyok. — Én pedig most ráérek — feleltem — majd csak a harmadik felvonásban követ­kezem. — Tudja, hogy még nem voltam színházban életem­ben? — kérdi az én embe­rem. — Az öreg hiba — toldom meg a szavait. — No, televíziót már lát­tam, de ott igazi színészek játszottak. jY em tagadom, nagyot nyel- i’ tem erre, de fő, hogy elindult a beszélgetés. — Tudja, én világ életem­ben földhöz ragadt, szegény voltam, sokszor a betévő fa­lat is hiányzott, nem még a színház. Félkezemmel is hogy jártam! Húszéves koromban Pesten lehasította a villa­mos. Pöröitem a vállalatot, mire ők 'azt állapították meg, hogy öngyilkos akartam len­ni: Azt mondták: ha sokat okóskodok, még be is csuk­nák, Kisemmiztek ... Szeren­csére jó asszonyt kaptam. Kesztölci tót lány. Kilenc gye­reket nevelt fel. A gazdák­hoz jártunk napszámba. Én övét csináltattam magamnak, és abba egy foglalatot a kapanyélnek. így éltünk csendesen, míg újabb baj nem következett. A Gömbös­kormány valami papírt kért. Én a kenyér után jártam, nem a papír után. a végén a ha­táron kizsuppoliak, egy Go­rám menti faluba. Pedig ott, csak az apám élt kicsi gye­Balatoni szerelem — Fontos 31 Magda, Hídvégi Lajos ff rekkorában. Ott se volt jó világ. Segélyből élt a sze­gény nép ott is. Hiába men­tem munka után, nem kel­lettem sehová a fél kezemmel. Jöttek aztán a falusiak, hogy Mikes! Maga is szegény em­ber, kérjen a jegyzőtől blok­kot, Úgy is volt! Elmentem... A jegyző azt mondta, hogy csak annak ad, aki három évig be volt jelentve a be- tegsegélyzőbe. Hazamentem, tanakodtunk a csöpp asz- szonnyal: hogyan tömjük be a kicsik száját, de nem men­tünk semmire. Harmadnap új­ra benyitok a jegyzőhöz: Jegy­ző úr. így és így áll a dolog... Az meg se hallgat. Csak kia­bál. hogy én lazítok, meg valami röpcédulát dobálok. Hazamegyek, mondom az asz- szonynak, mi van. Még a kalapom ott mozgott a szö­gön, mikor belépett két csend­őr. Házkutatás! Két drabális ember volt, de nem néztem ki rosszat a szemükből. Mon­dom — tessék, itt van< ez a sápadt asszony, én a fél ka­rommal, meg a kilenc gye­rek. A csendőr, a magasabbik, csak úgy, formaságból, körül­nézett, de szépen beszéltek velünk. Még egy pakli do­hányt is adtak. Mikor látták, hogy hazudott a jegyző, be­szélgetni kezdtünk. Parancs­nok úr, nincs munka, nincs segély, éheznek a gyerekek — mondtam nekik. Vakarta a fejét a parancsnok, azután azt mondta: — Idehalígasson, Mi­kes! Van a faluban két bér­lő, egyik nap az egyik, má­sik nap a másik földjéből szedjen fel egy kis krumplit. De csak úgy sötétedéskor, ami­kor nem látják. Egyszerre ne sokat. Úgy is volt. Másnap este nyolc órát harangoznak. Bent állok a krumpliban. Ki­A Pest megyei Petőfi Szín­pad fennállásának öt eszten­dős jubileumához érkezett. Milyen is volt ez az öt eszten­dő? Meddig jutottak? Milyen célok megvalósításán fáradoz­nak? Kérdés kérdést követ, érthető tehát, ha az ember a legilletékesebbhez, dr. Kowach Gyulához, a Petőfi Színpad igazgatójához fordul a vála­szokért. — Mi tette szükségessé öt esztendővel ezelőtt a Petőfi Színpad megalakulását? — Az ellenforradalmat kö­vetően, a megye területén egy­más után bukkantak fel a „maszek” színészbrigádok, hogy a művelődési házaik szín­padán alkalmi művekkel, nem­egyszer giccsel vagy népszín­művel „szórakoztassák” a színházi élményt kívánó la­kosságot. Ez a visszás helyzet szülte a megyei vezetőkben azt a gondolatat, hogy erélyesen fel kell lépni a haknibrigá­dok, a maszek színtársulatok ellen. Az adminisztratív intéz­kedés azonban önmagában még nem jelent színházi él­ményt. Ezért határozták el, hogy megalakítják a Pest me­gyei Kamara Színházat, amely az első hónapokban csupán irodalmi műsorokkal jelentke­zett. Ebből a magból alakult aztán meg a Petőfi Színpad, amely már háromfelvonásos -művekkel lépett a megye szín­házszerető közönsége elé. Az alakuláshoz mindössze 25 ezer forintot kapott a színház. Ám ahogy Déryné korában sem a gyenge lovacskák húzták a rosfcadásig megrakott eohós- szekeret. ugyanúgy a Petőfi Színpad megalakulásakor sem a benzin és az olaj volt a te­herszállításra rendeltetett fur­gonok „igazi hajtóereje”, ha­nem a színészek, zenészek, műszaki dolgozók lelkesedése, a bizalom a jó és fontos kül­detésben. S ez a küldetés: nap mint nap a falvak kulturális életének kibontakozását, fel­lendítését. a falusi emberek gondolat- és jéllemvilágának átalakulását segíteni elő. — Véleménye szerint, a Pe­tőfi Színpad eddig betöltötte ezt a hivatását? — Nehéz válaszolni erre, hi­szen ennek eldöntése nem el­sősorban az igazgató feladata. De ha már feltette a kérdést, elmondom a véleményemet. Egv példával kezdeném. Ge­rencsér Miklós Kerekeskút cí­mű, mai paraszti tárgyú drá­mája a maga százötven elő­adásával a falu szocialista át­szervezésének időszakában je­lentős politikai sikernek is számított:. Ez a minden szem­pontból hasznos és sikeres elő­adás azt is bebizonyította, hogy a közönség, az egyszerű falusi közönség is túllépett már azon a határon, hogy a szímházban csak szórakozni, nevetni akarjon. Bebizonyítot­ta, hogy m-a már a falusi em­ber is eljutott arra a fokra, amikor megérti, érzéke" i, sőt, várja is, hogy mai életünk j kis falu kultúrháza s 4f /i tikkasztó meleg ellené­ig re, zsúfolásig megtelt. Abla- 4 kait, ajtaját kitárták. Árad 4 ki a dal, a nevetés, a fény. Ze- '4 nés darabot játszunk. A má- $ sodik felvonásban nincs je- % lenésem, kimegyek az udvar- £ ra. Hűsölök a kis pádon, a 4/ gesztenyefa tövében. Bámu- { lom a csillagos eget, ismerke- 4 dem a közeli dombon fekvő $ templom stílusával. Ahogy '4 szemügyre veszem a tornyot, % a legfelső ablakban egy álak- % ra leszek figyelmes. Mereven £ áll a rácsba kapaszkodva. Fő- £ leg, mikor táncolnak a szin- 4 pádon. Úgy gondolom, a to- i ronyból beláthatott a szín- $ padra. Érdekelhette a zene, jj mert mikor énekeltek, zenél- $ tek, mereven állt, ha prózát ^ mondtak: nyújtózkodott, va- 4/ karódzott. i Furcsa egy kísértet! — ^ mondom magamban, azzal 4/ odamegyek a templomajtóhoz, 4 lenyomom a kilincset. Az $ ajtó nagy robajjal engedel- á meskedik. y '4 — Jó estét kívánok! $ — Jó estét! — felel vissza 1 egy rezes hang. í — Felmehetek? 4. — Ha jobb dolga nincs ... y £ A kövek ontják a meleget, 4 a lépcső is temérdek. A re- ’j zes hangból Ítélve, idős em- $ bér lehet odafenn. Kopog a '4 botjával. Megyek a hang £ után még egy emeletet. '4 élkezű, deres bajuszú, '4 F csontos embert találok í a torony legfelső zugában, í Kezében bot. Bemutatkozom. 4f — Mikes a becsületes ne- £ vem — feleli csendesen, az- 4 zal leültet a fal tövében levő $ kőpadkára. Ülünk és hall- J gátunk. Hallgat a nagyha- '‘.rang is. Közben az öreg \ félszemmel méreget, azután 4 megkérdez: 2 ‘ — Maga is szerepel? '4 — Igen! kapartam egy tarisznyára va-1 lót. Úgy éreztem magam, 4 mint aki a világot lopja el. í Fel akarom venni a tarisz-'', nyát, de egyszerre nehéz lett4 a karom... Nem ment a lo-4 pás ... Kitört a sírás az öreg- í bői. 5 — No, bátyám, csillapítót tam, az a világ már elmúlt.4 — Sokáig én sem bátoritot- 4 tam, mert a szívemet én is anyámtól örököltem. Ha egy- \ szer igaz illúziókat keltve! játszhatom el Katona: Tibor-4 cát, azt a félkezű Mikesnek 4 köszönöm meg. Róla elhi-í szem, hogy Jáderánál meg- 4 mentené a gyenge ifjoncot és4 apját. — Menjen le egy ki- \ csit, nézze az előadást. — Azt nem lehet, nekem '4 itt a helyem! ^ — Majd én figyelem a ha- 4, tárt, jobb szemem van. J Ráállt az öreg, ott ma- '4 radtam a toronyban, egyedül, 2 kezemben a nagyharang kö-% telével. Néztem a több ezer'4 holdas határt, az egykori 4, grófi szérűt, amelynek népe £ nem siratja most a semmit, í hanem kacagása hozzám ér 4 a magasba. Nekik játszik aj színész. Nagy taps hallik. Ve- $ ge a második felvonásnak. í y ryaktat fel az öreg. Mi-4 Ft kor felér, szabályosan je-4 leniem neki, hogy távolléte 2 alatt különös esemény nem '4 történt. Óvatosan elengedem % a nagyharang kötelét. Indul-% nék le. de az öreg elém áll: ^ — Mondja meg a társai- 2 nak, hogy éppen olyan jól ^ játszottak, mint Pesten a '4 televízióban az „igazi” színé-í szék. J A félkezű Mikes még nem 2 tudja, de leírom, hogy ha '4 legközelebb ismét a falujábaní játszunk, előre postán küldök $ neki két darab elsőrendű je-$ gyet. Neki és a kedves fele- % ségének. £ Galgóczy Imre 4 Ajánlás: Remélem, ez a véleményed, S ezt vallja mindenki fia: Ha soknak vígjáték az élet, Az kevésnek tragédia. 4 4 A Petőfi Színpad öt eszten­dő alatt három irodalmi mű- '4 sort és harmincnyolc színművet 4 mutatott be. Ebből huszonhá- 4 rom mai tárgyú darab volt. 4 4 A színpad 3563 előadást lar- '4 tott, ebből 620-at az ifjúság '4 számára mutattak be. Az elő- \ adásokat 623 749 néző tekin- j tette meg. í A megyei tanács öt eszten- í dő alatt 2 millió 800 ezer fo- '4 rint támogatást nyújtott a színpadnak. \ A megye száznyolcvanhét, 4 községe közül rendszeresen J í tartottak előadást a négy vá- '4 \ rosban és kilencvennyolc köz- 4 4Régben. További harminckét % i, községben tavasztól őszig ren-; í deztek előadásokat. 4 4 4 4 A Petőfi Színpadnak jelen- J J leg huszonhárom művészeti; Í dolgozója van. Három színész:; \ Galambos Gabi, ifj. Tóvári í J Pál és Végh József, valamint ^ ^Földeák Róbert rendező, M a-; ; ros József zenei vezető és Bér- 4 ícsénvi Tihor díszlettervező öt'* y 4/ dón hatalmas termetét, ezüst- ^ fényben csillogó haját. Ha le- ^ hunyom a szemem, ma is visz-' '4 szacseng bennem mélyzengé- 4f sű . hangja. Szavainak, monda- '4 tainak zenéje volt, sokszínű '4 zenéje, akár a hangszerek ki- I rályának. az orgonának. Volt 4f Ádám és Lucifer, Bánk, Petur '4 és Tiborc, Tartuffe és IV. '4 Henrik, aztán nálunk, a mi £ színpadunkon: Szentirmay, a '4 Kárpáti Zoltánban és Joó Fe- ; i-enc festőművész, a Dankó í Pistában, hogy csak a legem- I lékezetesebneket említsem' a ; gazdag repertoárból. S Ügy lett volna jó, ha együtt : ünnepeljük a színpad fennál- ! lásának ötödik évfordulóját. ! De Tarnay József már nem ! jöhetett. Feküdt betegen, de • töretlen hittel, hogy hamaro- : san újra eljöhet közénk. Nem 1 sikerült. Eltávozott csende- j sen és szerényen, ahogy élt ; közöttünk, emberek között. El­• távozott, de csak a szemünk i*nem látja többet öt. A szi­vünk, az eszünk megőrzi to­vábbra is olyannak, amilyen volt. —P— . időszerű problémáira irodalmi szinten és meggyőző művészi tolmácsolásban kapjon választ a színpadról is. És ami a Ke­rekeskút bemutatásánál elkez­dődött. az tovább folytatódott a többi, mai életűnk kérdései­re választ kereső darabok be­mutatásánál. Nem véletlen, hogy éppen ezek a darabok érték el a legtöbb előadást, s jelentették a legnagyobb er­kölcsi és anyagi sikert. — Milyen hibák akadályoz­ták és akadályozzák jelenleg is a Petőfi Színpadnak az ed­diginél még eredményesebb munkáját? — A hibákról hallgatni még az ünnep napján sem szabad. Beszélni kell tehát arrófl, hogy különösen az első esztendők­ben, nem egyszer elmaradt a meghirdetett előadás, amely kétségkívül az adott helyiség­ben ártott a színpad tekinté­lyének. Ha a (kifogásokat ke­resném, magyaráznám mindezt a rossz szállítási lehetőségek­kel, a kedvezőtlen időjárással és útiviszonyokkal, és így to-, vább. De ez a dolognak csak • az egyik, rajtunk kívülálló 4 oka. A másik — évi 630 elő- \ adást tartunk! —, hogy ennyi: idő alatt sem tanultuk meg i még tökéletesen a helyes szer-í vező és előkészítő munkát, í legalábbis az ilyen túl gyors; ütem mellett nem. Beszélhe- ; tek továbbá arról is, hogy oly- 4 kor — anyagi helyzetünkből \ eredően — műsorpolitikai en-; gedményeket tettünk, vagy < éppen húztuk-halasztottuk \ egy-egy mű bemutatását, vágyj nagyobb teret adtunk, a köny- ! nyebb műfajnak, mint a drá- ! mának. Természetesen sok hi- í ba eredete gazdasági nehézsé- í geinkre vezethető vissza, de! talán, ha következetesebbek,; harcosabbak vagyunk, mint 4 voltunk eddig, az említett hl- í bak egy részét elkerülhettük! volna. í r> tr ** -r s * r r* \/ r I Pcöi mnyjitl PETŐFI SZÍNPAD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents