Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-30 / 304. szám

1962. DECEMBER 30, VASÄRNAP rrs T MEGY El 'zJfírkm Ma^arországra látogat Igor Sztravinszkij Az Országos Filharmóniánál összeállították a tavaszi hang­verseny-bérletsorozatot. A hét — egyenként öt előadásból 'álló — bérletsorozatnál — amely február 18-tól június 3-ig tart — messzemenően figyelembe vették a közönség igényeit, s bő lehetőséget adnak a válo­gatásra. A Zeneakadémián, az Erkel Színházban, a hangver­senyeken többek között fellép Igor Sztravinszkij, vendégsze­repei a bécsi szimfonikusok zenekara, Wolfgang Sawallisch vezényletével, továbbá a Phi­ladelphiai kamarazenekar. A tavaszi műsorban még cseh­szlovák, japán, jugoszláv és olasz vendégművészek is fel­lépnek. Gondok és eredmények Év végi beszélgetés a budai fúrásban Az év végi számvetés utolsó napjaiban kerestük fel a Bu­dai Járási Tanács mezőgazda- sági osztályát, hogy megkér­dezzük, milyen eredményeket értek el a mezőgazdaság fej­lesztésében, milyen nehézsé­gekkel küzdöttek az év folya­mán, s milyen tervekkel lép­nek át az új esztendő kapu­ján. — Év elején — mondja He­tes László járási főagronómus — négy mérleghiányos tsz- ünk volt: a perbáli Petőfi, a piliscsabai Haladás, a tinnyei Üj Élet, és a torbágyi Lenin. Részben új Vezetőség került ezekbe a tsz-ekbe, részben pe­dig jobb szakemberekkel erő­sítettük meg őket, aminek kö­vetkeztében gazdálkodásuk megszilár­Az emelt összegű nyugdíjat a szokásos időben mindenki megkapja Az MTI munkatársa érdeklődött, hogyan hajtja végre az Országos Nyugdíjintézet az 500 forintnál alacsonyabb összegű özvegyi nyugdíjak felemelésére hozott kormányhatározatot. Fodor Gyula, az Orszáigos Nyugdíjintézet elnöke a következő­ket mondotta: — Az Országos Nyugdíjintézet dolgozói megbeszélték az özvegyi nyugdíjak felemeléséről szóló kormányhatározat vég­rehajtásának feladatait. Intézetünk minden igyekezetével arra törekszik, hogy a január végi nyugdíjkifizetések alkalmával vala­mennyi jogosult özvegy megkapja a kormányhatáro­zatban megszabott felemelt összegű nyugdíjat. Ez igen nagy munkát ró az intézetre, mert a rendelkezés a nyugdíjas özvegyek jelentős részét érinti. A határozat úgy in­tézkedik, hogy az 500 forintnál alacsonyabb özvegyi nyugdíja­kat 20 százalékkal kell felemelni. A felemelt nyugdíj az 500 forintot nem haladhatja meg, de 350 forintnál kevesebb nem lehet. Ez azokra a munkás és alkalmazott özvegyekre vonat­kozik, akiknek férje saját jogon 500 forint vagy ennél maga­sabb összegű nyugdíjat kapott. Azok, akiknek a férje saját jogán 500 forintnál kevesebb nyugdíjban részesült, ugyancsak 20 százalékkal felemelt nyugdíjat kapnak a jövőben. A nyug­díjemelésben részesülnek a hadiözvegyek és a mezőgazdasági dolgozók (volt OMBI-biztosítottak) özvegyei is a rendeletben megszabott mértékben. — Amint már mondottam, intézetünk dolgozói mindent elkövetnék, hótgy áz''efhe3és§S~ kápőífálates munkájúkká!'7íí&- jében elkészüljenek. Nem is fognak késni, és az emelt összegű nyugdíjat a Szokásos időben mindenki megkapja. Az emelésről szóló határozat elkészítésére és kézbesí­tésére adminisztrációs okokból csak februárban kerül­het sor. Ekkor közöljük azt, hogy a régi nyugdíjak mekkora összeggel emelkedtek. Ahhoz, hogy az Országos Nyugdíjintézet az eme­léssel kapcsolatos feladatait is el tudja végezni, zavartalan munkára van szüksége. Felhívjuk tehát az érdekelt nyugdíja­sokat, hogy sem levélbeli, sem egyéb módon való érdeklődés­sel ne késleltessék ezt a munkát. dúlt, mérleghiányuk meg­szűnt. Sajnos, azonban, hogy másik két tsz — a százhalombattai Rákóczi és a pusztazámori Tolbuchin — az év folyamán mérleghiáinyossá vált. Ered­mény és gond együttesen jel­lemzi tehát a tsz-ek megszi­lárdítása érdekében végzett munkánkat. — Gabonaneműetkben és ka­pásokban elértük a tervezett termésátlagokat. Az aratási munka 92 százalékát gépek­kel végeztük, jelentős részben a tsz-ek saját gépeivel. — Gondot okoz azonban a járás takarmányhelyzete. Szá­las takarmányban jelentős ki­esés mutatkozott a szárazság következtében. A silótakar­mányt sem tudtuk kellő meny- nyiségben biztosítani, — Az új termelési és gaz­dálkodási módszerek elterjesz­tése érdekében — folytatja Hetes László — több tapasz­talatcserét rendeztünk, gya­korlati bemutatóval. Példa­ként említhetem a solymári Hunyadi Tsz-ben tartott állvá­nyos szénaszárítási bemutatót. A tsz által' végeztetett vizsgá­latok bebizonyították, hogy a hagyományos módszerekkel szárított szénában mindössze 7,2 százalék, fehérje van. míg az állványos szárítású szé­na 15,4 százalék fehérjét tartalmaz. Példájuk nyomán a járás tsz-ei 3400 szénaszárító áll­ványt vásároltak. — A gabonavetési terv te1- iesítéséről viszont nem ad hi­bátlan képet ez a szilveszter előtti számvetés, 400 hold ga­bonavetés maradt el. Hason­lóképpen elmaradt a beterve­zett 320 hold őszibarack tele­pítése is. A mélyforgatást idő­ben elvégezték, azonban a ko­rai fagvok miatt a betelepítési munkálatok tavaszra marad­tak. Hiányosság mutatkozott egyébként a szaporítóanyag tzá Hí tájában -is.-'Mintegy száz' holdnyi területre nem kapták meg a szükséges szaporító­anyagot. — Éppen ezért — tér át az új év terveire — Érden, a Ba­rackvirág Tszcs-ben húszhol­das , faiskolát létesítettünk, hogy magunk fedezhessük csemeteszükségletünket a jö­vőben. Ezzel is biztosítani akarjuk járásunk területén a nagyüzemi baracktermelés fejlesztésének további előfel­tételeit. A tavasszal sorra kerülő telepítéseknél ugyancsak figyelembe vettük a nagy­üzemi termelés követelmé­nyeit. — Az új esztendő egyébként a tanulás éve lesz az egész já­rásban. A gazdaságok vezeté­sében minden tisztséget betöl­tő ember részt vesz valami­lyen oktatási formában. Az el­nökök és agronómusok kéthe­tes, a brigádvezetők, növény- védelmi felelősök stb. tíznapos bentlakásos tanfolyamon vvesz­nek részt — mondotta befeje­zésül Hetes László. (fzl.) Mikor készül el a kartali művelődési otthon? A községi tanács tavasszal elhatározta, hogy újjáépítte­ti a művelődési otthont. A bontási munkákat a KISZ el­végezte. A felépítést a Lőrin­ci Építőipari Ktsz vállalta. Az volt a tanács kikötése, hogy a művelődési otthont november 30-án adja át a ktsz. A ktsz vállalta, sőt, megígérte, hogy a határidő­nél korábban rendelkezésük­re bocsátja az épületet. Mindebből nem lett sem­mi! November 30-ra éppen csak tető alá került az ott­hon. Az átadás helyett újabb határidőt jelöltek meg: ez év december 31-ét. De ebből sem lett semmi! Lakosaink pedig szomjaz­nak a jó előadásokra a szín­vonalas műsoros estékre. Hi­szen Kartalon a mozin kívül jelenleg nincs más szórako­zás — és ez bizony kevés. Jó lenne, ha illetékeseink gondoskodnának arról, ha valamelyik vállalat * valamit ígér, tartsa is be. Hiszen nem mindegy, hány határidő-mó­dosítás történik, és az sem, hogy a vakolást úgy készí­tették el, a mennyezetről máris lepotyog. Mi minőségi és határidőre elkészülő munkára szerződ­tünk. Művelődési házat és nem ígéreteket akarunk! D. I. Kartell A „korona“ még hiányzik Meseország, a karácsonyi képeslapok oly kedves, téli meseországa fogadja az em­bert, midőn fenn a hegytetőn kilép a budapest—dobogókői autóbuszból. Súlyos, fehér hó­pászmák alatt roskadoznak a komorzöld fenyők, egyikükön pedig megannyi pirosán, fehé­ren, kéken, zölden, sárgán hu­nyorgó parányi izzó varázsol a parkba ünnepi hangulatot. De amúgyis látnivaló, hogy a két ünnep hetében járunk, hi­szen kocsi kocsi hátán parkol a turistaház előtt, közöttük iromba autóbuszok, s az egész hegyhát visszhangzik a síelők, a szánkázók hangos zsivajá­tól. így búcsúzik az óévtől me­gyénk egyik legszebb — sze­rintem a legszebb — kirán­dulóhelye. De vajon mivel ké­szül a következő esztendőre ? Hanem ezt már a gondnoktól kell megtudakolnom. Kökény Lászlótól, aki a maga jelleg­zetes alakjával, immár másfél évtizedes''áldozatos munkássá­gával ú”v hozzátartozik Do­bogókőhöz. akár ott szemben a Prédikálószék Dunára kiug­ró bérce. — Készülni készülünk, na­gyon is készülünk, várunk tő­le legalább annyit, amennvit ez az év hozott — magyaráz­za nagy lelkesedéssel. — A Dunakanyar Intézőbizottság ugyanis kiterjesztette ránk ál­dásos fennhatóságát, s remél­jük. hogy ez sokat segít raj­tunk. — Milyen volt az idei év? — Jó. Gyarapodtunk mo­dern bútorokkal, parkolóhely- lyel, korszerű közvilágítással, nem is szólva a százhatvan személyes nyári étteremről, no meg arról, hogy kívülről ki­festettük a házunkat. — S a forgalom? — Vagy húszezer vendég aludt nálunk, ebből három­négyszáz külföldi — mutatja a vendégkönyv maradandó be­jegyzéseit, amelyben a sok né­met, cseh, lengyel, bolgár, de angol, amerikai, svéd és af­rikai bejegyzés között ott ra­gyog korunk nagy violinistá- jának, a hegedű páratlan vir­tuózának, David Ojsztrahnak kézjegye is. — És mit hoz ezerkilenc- százhatvanhárom? — Terveink szerint végre meghozza az annyiszor és any- nyira hiányolt fagylaltgépet, a konyhába a korszerű és telje­sen higiénikus előkészítőt, az ezerhétszáz literes frizsidert. Bővítjük a büfét, bevezetjük a meleg teát, s át akarunk tér­ni az új. nyári étteremben a gyors és önkiszolgálásra. Ed­dig a tervek, a hivatalos ter­vek. De nekem, magamnak — s ezzel a Dunakanyar-bizott- ság is egyetért — volna még egv nagv tervem. Kicsi az éttermünk. Ideális esetben sem fogadhat be százhúsz embernél többet. ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v vében. Készül a látogatásra, j gyűjtögeti a rávalót, hogy a; tavasszal végre útrakelhes- \ sen, és fél évszázad után j ismét megláthassa azt a i földet, azt az országot, amely- | nek képe kis legényke ko-1 rában olyan kitörölhetetle- i nül vésődött szívébe. A rátóti botanikus kert ve- j zetője lelkiismeretesen vála-; szol a kanadai mecénás min-j den levelére. Legutóbbi le- i veiének utolsó passzusa ide-; kívánkozik. Nagyon köszönjük azt a sok utánjárást és fáradsá­got, amit még a költsége­ken túlmenően is magára vál­lalt, Remélem, hogy egész­ségének nem ártott meg. Még egyszer kérem, hogy bár a küldeményt nagy köszönettel vettük, sem anyagilag, sem egészségileg ne erőltesse meg magát. Ha majd olyan sze­rencsénk lesz, hogy itt. a helyszínen végigtanulmányoz- hatja kertünket, azt is meg­beszéljük, hogy miként tud jelentősen úgy segíteni, hogy az sem■ anyagilag, j sem fá­radságban és utánjárásban ne legyen olyan megerőltető. Kívánom, hogy minél hama­rabb hazalátogathasson. Nem tudom, rokonai vannak-e itt, az ó-hazában, de enged­je meg, hogy szerény viszon­zásul meghívhassam ide. Vác- rátótra vendégemül. Szíve- i sen látom saját házamban, j és örülnék, ha erre minél \ hamarabb sor is kerülne’’, j Jönnek a levelek, a vi-í rágküldemények szakadatla- j nul a kanadai Burlington-! bői egy hazavágyó öreg ma-! gyár kertész meleg simogatá- ! saként a felejthetetlen óhaza ! számára. ! Magyar László \ „HADD GYÖNYÖRKÖDJÖN BENNÜK A SOK MAGYAR GYEREK...“ . / . \ Burlingtoni Szabó Ambrus virágokat küld az óhazának A nyár vége felé történt, hogy kézzel írott, terjedel­mes levelet kézbesített a pos­ta Vácrátótra, a Magyar Tu­dományos Akadémia botani­kus kertjének vezetője, ár. Ujvárossy Miklós kandidátus címére. A levél igen nagy messzeségből, a kanadai Bur- Ungtonből kelt útra. Egy több mint fél évszázaddal ezelőtt kivándorolt magyar, Szabó Ambrus adta postára és csaknem hibátlan magyarság­gal azt írta meg benne, hogy egy kezébe akadt magyar fo­lyóiratban szép leírást olva­sott a rátóti tündérkertről. Az olvasmány régi emléke­ket elevenített föl lelkében, gyermekkorának színes em­lékeit az olyan régen- elha­gyott hazáról. Aztán meg a riport témája sem volt ide­gen számára, hiszen maga is kertész, ez volt egy hosz- szú életen át kenyeret adó mestersége. Mindig növé­nyekkel foglalkozott, növé­nyek, virágok között élt. Ha­mar megért benne az elha­tározás, hogy amennyire te­heti, segítséget nyújt a vác- rátóti kert fejlesztéséhez. Először arra gondolt, hogy gyűjtést indít a kanadai ma­gyarok körében, de kezde­ményezése nem talált kellő visszhangra. Erre úgy dön­tött, hogy egymaga vállalja a mecénás szerepét, igaz, hogy csak igen szerény ke­retek között vállalhatja, mert nem gazdag, sőt a jövedelme is erősen megcsappant, ami­kor előrehaladott kora és gyönge egészsége miatt abba kellett hagynia a munkát. így aztán csak kétszáz dollár értékű növényt ajánlhat fel a botanikus kertnek, részben olyan Kanadában vadon ter­mő fajokat és fajtákat, ame­lyek Magyarországon isme­retlenek, részben olyanokat, amelyek még hiányoznák a botanikus kert gyűjteményé­ből. Természetesen, csak ak­kor, ha igényt tart rájuk a rátóti kert. Dr. Ujvárossy Miklós azon­nal válaszolt Szabó Ambrus­nak. Megírta, hogy mélysé­ges meghatottsággal olvasta levelét és őszinte hálával fogadja a felajánlott érté­kes segítséget. Tájékoztatta Szabó Ambrust a kert hiá­nyairól is. Az öreg kanadai magyar kertész most már szaksze­rűen összeállított növényár­jegyzékeket, katalógusokat küldött és megírta. hogy egy holland cégnél nagy kaktuszgyűjteményt rendelt a rátóti botanikus kert szá­mára, csupa olyan kaktusz­fajtákból két-két példányt, amelyek még nincsenek meg a kert gyűjteményében. Burlington és Vácrátót. kö­zött állandó levelezés in­dult, és csak októberre sza­kadt meg, amikor Ujvárossy Miklós egyhónapos tanul­mányútra repült Kínába. November elején érkezett ha­za és már itt találta a K. Edelman holland export­cég küldeményét, a 335 hol­land forint értékű gyönyörű kaktuszgyűjteményt, amely­nek legtöbb darabja valódi ritkaság. Újból megindult a leve­lezés: Most már szakszerű tanácsokat is írogatott Sza­bó Ambrus a küldött növé­nyekhez. Megírta, hogy a kanadai vadontermő külön­legességek összegyűjtésére maga vállalkozik, bár mun­káját megnehezíti az, hogy nem rég eladta autóját, kín­zó farzsábája miatt kissé nehezére esik a természet- járás, de azért Vácrátót szá­mára csak összegyűjt min­dent, ami fontosnak látszik. Hollandiából tulipánhagymá­kat is rendelt, reméli, hogy ajándékainak küldözgetését vámakadályok nem fogják megnehezíteni. „A hagymákriak és gumók­nak jó ha előre elkészítik a csontliszt-műtrágyát — ta­nácsolta —. ha vegyes mész- és csontliszt lesz, annál jobb ha azt akarják, hogy gyorsan fszaporodjon. Mind hamarabb gyarapodik, ha két ujjnyival csekélyebben ültetik, mint az előírás, de így le kell ta­karni jó vastagon falevéllel télire. Szép lesz tavasszal látni őket, amikor bújnak fölfelé, amikor mind nyí­lik. Nálam sziklák közé voltak ezek ültetve, egyéb évelő, sziklaszerető virágok­kal együtt, hogy amikor a kis futó palánták levele le­szárad, puccolás közben ki ne vágjam őket...” Ugylátszik, Szabó Amb­rusnak a sziklakért a ked­vencé. Megható, amint így ír: Milyen szép lenne ott, Bu­da körül, ahol legkövesebb a talaj, egy ilyen kertet te­remteni. Én nem ismerem ugyan Budát, de tudom, mi­lyen sziklás és ott vannak a fürdők, amelyekből a hasz­nált vizeket fel lehetne fog­ni kis csörgős patakok, kis vízesések, és itt-ott kis ta­vak számára, hadd gyönyör­ködjön bennük a sok magyar gyerek és felnőtt. Sok olyan hely van ott, ahol az ilyen növények jobban megélné­nek, mint itt, Ontarióban. bár az Ontariő-tó partján sok sziklakertet ültettem. Az is megható, hogy nem­csak a rátóti kertre gondol. Arra kéri egyik levelében Ujvárossy Miklóst, hogy ha küldeményei között esetleg olyant is találna, amiből már van a rátóti kertnek, azt adja át a Városligetnek vagy a szegedi egyetem bo­tanikus kertjének. A jövő tavasszal — írja egyik levele végén — tudnék küldeni vagy száz fajta rit­ka növénymagot, de ezeket talán magam viszem, ka si­kerül a hazamenés. Mert hát leküzdhetetlen hazavágyás csírázott ki le­velezés közben a burljngto- ni Szabó Ambrus öreg szí­Bővíteni kellene, mégpedig minél hamarább. Hely volna hozzá... Hát ha hely van hozzá és a Dunakanyar-bizottság is egyet­ért vele, akkor talán akad hoz­zá majd forint is. Bizony, na­gyon elkéne itt egy nagyobb étterem, itt. ahonnan hazánk legszebb panorámája nyílik, ahol százszámra járnak a kül­földiek, ahol a világhíressé­gek is szívesen pihennek... De kéne ide még néhány do­log — fűzöm tovább a gondo­latot Dobog ő k ő -s ze re 1 m es lel­kemben. Itt ez a panoráma, ez a páratlan távlatú és szépsé­gű kilátás. Aki járt valaha Dobogókőn, az tudja, hogy a turistaház mögötti kilátóhely­ről kitárul az ember szeme j előtt a világ, de csak félkör­ben. Alatta a mélybe fut, a I Duna festői kanyarulatáig sza- I lad az erdőborította szakadék, szemközt a Börzsöny büszke csúcsai néznek farkasszemet, balkézről Csehszlovákia inte­get messze kéklő ormaival, csak ... csak éppen déli irány­ba, a vadregánves Pilis sze­szélyes hegyej felé, s a Duna távolban pomoázó királynője, az ezerfényű Budapestre nem szállhat a tekintet. Nem, mert útiát állja az alig hét-nyolc méter magas turistaház... Hányszor, de hányszor só­hajtottak fel már az embe­rek: ..Hej, ha lenne itt egy kis kilátó, micsoda élményt nvúit- hatnat Igazi panorámát kör­képet. olyat, amelvből nem J maradna ki a Dunakanyar J szépségeinek egyetlen mozza- £ nata sem!” £ Kollere, nagvon I? ^ kellene ez a kilátótorony. ^ Egyszerű, durva terméskőből £ összerótt, mindössze másfél- ^ két emeletnyi magas. Hadd í szárnyaljon a tekintet, hadd ^ gyönyörködjék a csúcsra hágó J ember! S olvan lehetetlen vol- £ na ez? Laikus lévén, nem ^ szolgálhatok pontos számve- £ téssel. De becslésem szerint a ^ helyszínen található köanyag- £ gal, némi tervező és építő tár- ísadalmi munkával, s hozzá a í Dunakanyar-bizottság csekély '/ anyagi hozzájárulásával hóna- ^ pok alatt fel lehetne húzni e ^ tornyot, nemcsak megyénk, de ^ országunk gyöngyszemének ^ felragyogta tására. ^ Fiatalok. KISZ-szervezetek, ^ ifjú mérnökök, természetbará- ^ tok, mi a véleményetek róla? í Fogjunk össze és ezerkilenc- í százhatvanháromban koronáz- ^ zuk meg Dobogókőt ezzel a í kilátótoronnyal! Firon András I Tízezer hold - öntözve á í A Vízügyi Építő Vállalat ^ dolgozói az idén mintegy húsz ^ termelőszövetkezet és állami ^ gazdaság fejlesztését ‘segítet- ^ ték. Csaknem 5500 katasztrá- ^ lis holdon építettek új Őntöző- £ telepet. A mezőgazdaság nagy- ^ üzemi gazdaságainak fokozot- tabb támogatása érdekében fazonban jövőre már kétszer £ akkora területet — mintegy ^ tízezer katasztrális holdat — í tesznek s íMTI) I .---------­! — Átveszi a gödöllői vtz­\ művet a Pest megyei "’ízmü \ Vállalat, január í-ével. A \ megyei vállalat *: tervek sze- ! rint új üzemi épületet is ! emel.

Next

/
Thumbnails
Contents