Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-28 / 302. szám

rerr mer ei k/Cirhm 1962. DECEMBER 28, PENTEK MEGHALT SÁNDOR KÁLMÁN Sándor Kálmán Kossuth- dijas író hosszú szenvedés után, 66 esztendős korában, a hétfőre virradó éjszaka elhunyt. A kiváló írót a Ma­gyar írók Szövetsége saját halottjának tekinti. AZ AKADÉMIAI KIADÓ ÚJ KÖNYVEI Az Akadémiai Kiadó magyar klasszikus sorozatai két érté­kes könyvvel gazdagodtak a legutóbbi napokban. Jókai ösz- saes műveinek kritikai leadá­sában ezúttal a Szegény gaz­dagok, a nagy író egyik leg­kedveltebb alkotása jelent meg. A Mikszáth-kritikai so­rozat új kötete a több mint száz novellát magában foglaló elbeszélések első csoportját nyújtja át a közönségnek. A pályáját kezdő fiatal Mikszáth jórészt ismeretlen novellái gaz­dag jegyzet- és képanyaggal kiegészítve látnak ezzel napvi­lágot. A magyar nyelv értelmező szótárának befejeztével Or- szágh László professzornak, a nagy munka egyik vezetőjének szerkesztésében megjelent könyv: A szótánrás elmélete és gyakorlata a magyar nyelv értelmező szótárában, összege­zi a 12 évig tartó szótárkészí­tés gazdag elméleti és gyakor­lati tapasztalatait. A könyv ér­tékes segítség a szótárirodalom jövendő munkásainak, de a nagyközönség is sok érdekeset talál benne. (MTI) Robotgép — mint festőművész Raymond Auger francia mérnök önálló festményeket készítő robotgépet szabadal­maztatott. A készüléknek kar­ja és keze van, amelyekkel meg tudja fogni és festékbe mártani az ecsetet, majd a festéket ügyes mozdulatokkal a vászonra keni. A robotfestő meglepően mo­dem, sőt kizárólag absztrakt képeket fest... Nem szeretik már a szűzdohányt — mégis szívesen termesztik Tápiószentmártonban A Rákóczi Termelőszövet­kezet irodájában cigaretta- füstbe burkolózva beszélge­tünk. Ketten dohányzunk hármónk közül, az , elnökhe­lyettes és én, míg a dohány- termesztési brigádvezető elné­ző mosollyal hajtogatja maga elől a füstöt. Ö is dohány­zott valaha, de már leszo­kott a nikotin élvezetéről, nem azonban a termesztésé­ről, amellyel már egyéni gazda koréban is foglalko­zott. Mint mondja, akkor még csak kicsiben, most pe­dig egészen nagyban. Az idén ötvenhárom holdon ter­mesztettek dohányt a ter­melőszövetkezetben, Németh János irányítása mellett. Ek­kora területen nemigen ter­mel dohányt más termelő- szövetkezet a megyében, bár igencsak gazdaságos vállal­kozás ez, mint a tápiószmt- mártoniak mondják. A hazánkban honos do­hányfajták közül itt kettöt termesztenek, névszerint a Virginia és a szabolcsi faj­tát. Az előbbiből szivart az utóbbiból cigarettát gyárt az ipar. A Rákóczi Tsz tag­jainak véleménye szerint mi­nőségileg is jó az a do­hány, amely a termelőszö­vetkezet pajtáiból és istálló­padlásairól a dohánygyárba kerüL Akik nem ismerik a do­hány útját a szántóföldtől a dohánygyárig, furcsának tartják, hogy télvíz idején beszélünk a termésről. Már­pedig előbb nem lehet pon­tosan megállapítani a ter­més minőségét és mennyisé­gét, mert az nemcsak az idő­járástól, hanem a szárítástól, csomagolástól is jócskán függhet. A Rákóczi Tsz- ben most tart a befeje­zésnél ez a munka, néhány nap múlva végeznek vele. — Milyen az idei termés? — kérdezzük Németh Já­nostól. TANTEREMBEN - MŰHELYBEN A Szentmártonkátai Gépállomáson megkezdődött a téli szakoktatás. A termelőszövetkezetek 30 fiatalembert küldtek ide hogy elsajátítsák a traktorvezetés tudományát. A gépállo­más szakemberei szívesen vállalkoztak erre a feladatra. A 12 hetes alapfokú tanfolyam hallgatói elméleti és gyakorlati ok­tatáson vesznek részt. Január elején a gépállomási traktorosok részére is megkezdődik a továbbképzés. — A Virginiával nem túl­ságosan dicsekedhetünk, bár az sem rossz, mert tizenhá­rom holdon 258 mázsa zöld­termést értünk el, de a sza­bolcsi dohány az időjáráshoz képest jól fizet. Gondolom, alig lesz néhány kiló híja a nyolcmázsás holdankénti szárított levél termésnek a szabolcsinál. Ha rájár az idő, akkor a tizenkét-tizennégy mázsát is elérhettük volna. A termelési érték így sem kevés, hiszen az eddigi száz­hatvanezer forintos bevétel­hez még úgy kétszáznyolc- vannyolcezer forintot várnak^ a szállítások befejezése után. Ha ezt úgy röptében átszá­mítjuk, kiderül, hogy mint­egy nyolc és félezer forint a dohánytermesztés idei holdan­kénti jövedelme. Mindezt az 53 holdon 21 ezer forint köz­vetlen költséggel érték el, bár az összeg a tsz-tagok munkadíját nem foglalja ma­gában. Sajnos, ezt még nem tudhattuk meg, a könyvelés nem készült el az ágazati bontással. Ennek hiányában is látható azonban, hogy a dohánytermesztés jól jövedel­mez a tsz-nek. Szeretik is a dohányt a Rá­kóczi Termelőszövetkezet tag­jai. Mindenki szívesen részt vesz annak minden munkájá­ban. Most válogatják, cso­mózzák, bábuzzák és báláz­zák a szállításra kerülő leve­leket, amelyekből még mint­egy nyolcezer kötélnyi függ a szedriákon. Naponta hetven­nyolcvan ember — öreg és fia­tal — kér részt ebből a mun­kából. Érdekes, hogy ők nem simítják a dohányleveleket, mert mint mondják, arra nem szerződtek az átvevőhellyel. Említettem, hogy istálló- padl'íson -is tárolnak dohányt. Ez ugyan nem árt a dohány­nak, de célszerűbb lenne paj­tákban szárítani. Most még ikergórék között is tárolnak dohányt, de jövőre már nem lesznek ilyen kényszerhely­zetben. A meglevő két pajta mellé még hatot építenek, s annyj már elegendő kapacitást jelent a jövőre tervezett hat­van holdnyi terméshez. Kiváncsi voltam arra, hogy a tsz dohányos tagjainak ho­gyan ízlik a saját termés? Gondoltam, csak megkóstol­ják néha, amikor vele dolgoz­nak. Valamikor, nem is túl ré­gen márkának számított a szűzdohány. — Nemigen kóstolgatják a tagok — mondja Németh Já­nos —, mert mindenki kész ci­garettát szív. Néha én is bizta­tom egyiket-másikat: ugyan, gyújts már rá belőle. De még á pipás embereket is hiába biztatom, nem tömnek ők sem belőle. Azt mondják, olyan az, mintha nyersen ennék a krumplit. Az az igazság, hogy a Rá­kóczi Tsz tagjainak állandóan van pénzük dohányra. Nem­csak azért, mert most már több az évi jövedelmük, mint azelőtt, hanem azért is, mert pénzfizetésből élnek. Ügy mondják, a dohánytermesztés­nek köszönhetik főként, hogy nem lesz kevesebb a terve­zettnél az idei pénzrészesedés. Nagymiklós István 99 Ok ketten...6< A tv szerda esti műsoráról Tisztesség ne essen szól­ván: az efféle ötleteknek nincs sok létjogosultságuk a tv képernyőjén. Vgy látszik, Ádám Ottó rendező és Szász Péter szövegíró más vélemé­nyen van. Szerintük egy szí­nész házaspár — T örőcsik Mari és Bodrogi Gyula — elegendő ahhoz, hogy egy óra hosszat lekösse ünnep­nap, szerda este a nézők fi­gyelmét. Tévedtek. Hiába a legjobb szándék — amihez bizonyá­ra hozzájárult néhány kül­földi tv életrajz film adta inspiráció —, Shakespeare sehogysem fért meg a mo­dern muzsikával. Szívesen látnánk a tv-ben ötletes, ze­neileg is jól megoldott mű­sorokat, azt azonban kár erőltetni egy drámai színész­nőtől, hogy mégoly kitűnő táncdalt is élvezhetőén tol­mácsoljon, vagy elhitesse velünk, hogy éppoly ügyesen táncol, mint ahogy — mond­juk — klasszikus szerepei­ből recitál. így aztán a tiszteletre méltó szándék visszájára fordult. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, amikor Szepesi György megjelent és rögtönzött interjút készí­tett a művész házaspárral. Féltünk, netán őt a rendezői utasítás twistelni vagy áriázni kényszeríti. Ámbár— az előzményekből ítélve — tán ezen sem csodálkozhat­tunk volna.., Így) A FOLYAMAT LASSÚ, DE EREDMÉNYES A DUN AH ARASZT! IFJÚSÁGVÉDELMI BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL Látszólag apróság. A duna haraszti mozi ban a híradó és a nagyfilm között megjelenik a vásznon néhány figyelmeztető sor arról, hogy a fiatalok köszönjenek egymás­nak és az idősebbeknek tiszte­lettudóan, legyenek udvaria­sak és előzékenyeiké A hatás? A nézőtéren — főként a 30 éven felüliek közül — néhá- nyan egyetértőén bólogatnak, mások összesúgnak, kuncog­nak, van, aki oda se néz. De talán ... Talán valaki elgon­dolkodik az olvasottakon, s másnap a harsány „szia” he­lyett az mondja majd: szer­vusz. S ha nem? — Nézze, az ilyesmi hatását sem kiszámítani, sem lemérni nem lehet — magyarázza Schmákli István, a községi ta­nács elnöke. — Mi, minden­esetre úgy gondoltuk, nem árt, ha erre is felhívjuk a figyel­met. A „mai”: az ifjúságvédelmi bizottság. Két esztendővel ez­előtt alakult meg Dunaharasz- tin. A bizottságnak nyolc „bel­ső” embere van: a tanácsel­nök. a helyettese, a vb-titkár, a rendőrség körzeti megbí­zottja, a szülői munkaközösség egy tagja, a községi védőnő és két pedagógus. Ezenkívül pe­dig „alkalmi” segítőként nyug­díjas tanácstagok, háziasszo­nyok, szülők. Programjuk változatos és sokrétű. Keveset üléseznek — legfeljebb havonta egyszer —, tevékenységüket a spontaneitás jellemzi. Működési területük: iskola, vendéglő, sportpálya, utca. Figyelnek, tapasztalato­kat, észrevételeket gyűjtenek, javaslatokat tesznek és segíte­nek is, ahol erre lehetőség van. Ifjúságvédelem. Hat fiú ül a szobában, zavartan, tétova tekintettel. Ki hinné, hogy kinn az utcán és a tánchelyiségben ők a „nagy­menők”. A beszélgetés során igyekeznek minél kisebbnek és jelentéktelenebbnek látszani. Józanul, meggondoltan próbál lelkűkre beszélni a bizottsági tag Higgyék el, nem az a le­gény a gáton, aki elsőnek „ug­rik” bele a verekedésbe, vére­sen, tépett ruháiban megy ha­za, vagy esetleg a — rendőr^- ségre. A fiúk arca kiismerhetetlen. Hallgatnalk-e a szóra — nem tudni. A beszélgetést minden­esetre szigorú határozat sum­mázza: fél esztendeig nem lá­togathatják a kultúrotthon*. Négyen belenyugszanak a dön­tésbe, ketten „önérzetesked- nek” egy darabig, végül ők is azzal búcsúznak, hogy igyekez­nek változtatni magatartásu­kon. Ifjúsátgvédelem. ■ Fiatal lány sír a tanácselnök szobájában. Nemrégen szaba­dult a börtönből. Nem tud eb helyezkedni. Bárhová megy, kíváncsi, kutató pillantások fogadják és tagadó válasz. Félnek tőle. Félnék, hogy szé­gyent hoz munkahelyére, hogy sokat kell bajlódni vele. Az elnök megígéri: segíte­nek! Ö sem biztos a dolgá­ban. Ki tudná előre meg­mondani, megváltozik-e a lány, lehet-e hinni az Ígé­retének. Dolgozni, kenyeret keresni viszont kell. Enél- kül könnyen visszajuthat ar- : ra az ingoványos útra, amely ( egyszer már a börtönhöz ve- | zetett. ! Fűt-fát megmozgattak az ! érdekében. Nem volt köny- : nyű dolguk. Rosszallással, : ellenszenvvel találkoznak. \ És kérdéssel: — Mi a biztosí­ték, hogy megbecsüli ma­gát? — Semmi... Legfeljebb az adott szava és a fiatalsá­gai E korban még könnyebb új útra térni. A lányt sikerült elhelyezni a bölcsődében takarítónőnek. Töprengenek a további sor­sán, de most is érdeklőd­nek utána. Azt mondják: rendesen végzi a munkáját, néhány jel pedig arra mu­tat. hogy a bölcsőde dolgozói, a kezdeti idegenkedés után „védőszárnyaik” alá vették a fiatal teremtést. Nincs két egyforma eset. Tőzsér Mihály, a gépállomás fömezögazdäszä a traktor működési elvét magyarázza a tanfolyam hallgatóinak. A műhelyben Kornyik József gyakorlati oktató ismerteti meg a tsz-tagokkal a tengelykapcsoló-rendszer lényegét. (Foto: Koppány György) Tíz éve — vagy talán több ideje is — köl­csönösen harag­ban vagyunk egy­mással. Az Autó­busz-Kalauz meg én. Persze, nem igazi harag, hi­szen — lehetősé­geim ellenére — első eset, hogy szóvá teszem ja­vulásra szoruló viszonyunkat, ami eddig nem lépte túl magánügyünk határait. Hogy hol kezdődött a do­log? Nehéz vol­na rá felelni. Annyi bizonyos, hogy kicsinyesen idegesít, ha a ropogós tízforin­tos és a vonal­jegy ára közötti különbözeiét visz- szaadva, egy ma­rék aprópénzzel terHeli meg zse­bemet. Én szó nélkül eltűröm, hogy esti elszá­molásának meg­könnyítéséhez — jólnevelt ségemnél fogva — már déli tizenkét óra­kor hozzá kell járulnom, ő azon­ban halálosan megsértődik, ha félóra múlva ab­ból az apróból váltok jegyet, amely még kezétől meleg. Nem tar­tom magam go­nosz embernek, de nemrégiben elha­tároztam, hogy szokásos ultipar­timból hazatérve, összes nyeresége­met jegyre köl­tőm. Elképzel­tem: felszállók az utolsó járatra és az elszámolásba mélyedé kalauz­nak — a KA- LAUZ-nak — asztalára borítok, mondjuk hat-hét forintnyi apró­pénzt és kérek érte megfelelő számú vonatje­gyet. A sors azon­ban némileg más­ként rendezte a szépen kitervelt, színjátékot. Ama bizonyos estén egy ropogós tízesen kívül minden ap­F.-ék a rosszhírű csalá­dok közé tartoznak a köz­ségben. A szülők éjjeleken át isznak, kártyáznak, a gye­rekek sokszor még éjfélkor is az utcán csatangolnak. A rendőrségi körzeti meg­bízott meglátogatja őketj megpróbál a „lelkűkre’’ be­szélni. F.-ék fogadkoznak, de a kártyázás, ivás — úgy hal­lották — folyik tovább. A bi­zottság tagjai figyelemmel kí­sérik őket, s még huszon­nyolc hozzájuk hasonló csa­ládot. Ha szükség van rá, közbelépnek, „hatósági eszkö­zökkel” is. Szeretnék azon­ban, ha erre nem kerülne sor. Ezért hívták el F.-nét a nőtanácsi összejövetelre (el is ment) s a többiekkel együtt meg is ajándékozták. Hátha ez a közeledés többet ér, mint a hivatalos szigor. Egy időben sok panasz volt a fiatal sportolók magatartására, tanulmányi eredményeikre. Megszületett egy javaslat: csak azok ve­hetnek részt a sportkörök munkájában, akik legalább hármas tanulmányi átlagot érnek el. A sportkörök a javaslatot magukévá tették. Az edzők először megijedtek: mi lesz ebből, elnéptelened­nek a szakosztályok? Erre azonban nem került sor. A gyerekek nekidurálták magu­kat. Cs. Lajos, az egyik közismerten tehetséges ifjú­sági ökölvívó, a határozat hallatára valósággal kétség- beesett, aztán egyike volt azoknak, akik ugrásszerűen javítottak osztályzataikon. Ami az ötleteket illeti, a bizottság cseppet sem szűköl­ködik bennük. Ankétot ren­deztek a vendéglősök szá­mára, javasolták, hogy a ta­nács anyagilag is segítse elő a KISZ- és az MHS-szerveze- tekben az ifjúsági mozgalom fellendítését, a „szolidabb” szórakozás érdekében ötórai teákat rendeztek az egyik vendéglőben. Schmikli István jól mond­ta beszélgetésünk elején: ezt a munkát nem lehet szaka­szokra bontani, mérni. Né­hány tény azonban önmagáért beszél: az elmúlt hónapban egyetlen bűncselekményt sem követtek él fiatalok, egyes osztályokban javéit a tanul­mányi átlag, kevesebb a ren­detlenkedő fiú és lány az utcán. S habár az egész fo­lyamat lassú és bonyolult, ezek a „részeredmények” azt bizonyítják, hogy az ifjú­ság védelmével megbízott du­naiharasztiak megértették a lényeget. Bende Ibolya Testvér háborúság — késsel ban szállítottak kórházba. Gro- zinger Istvánt letartóztatták. Cegléden csaknem azonos eset játszódott le. Itt Gyura István 37 éves sertésgondoző veszett össze Gábor testvéré­vel, akit azután ugyancsak konyhakéssel mellbe szúrt. Gyura Gábort szintén életve­szélyes állapotban ápolják a kórházban. Gyura Istvánt is letartóztatták. A BOSSZÚ rópénzemet el­vesztettem. En­nek okából is le­sújtva ballagtam a megálló felé, amikor a ka­nyarból váratla­nul előbukkant, majd az orrom előtt elhúzott a farmotoros. Ro- í hanva tettem meg a százméteres távolságot, ám egy buckára lép­ve, hasravágód- tam, elterültem, mint a béka. Azonkívül, hogy jó darabon fel­töröltem a sá­ros járdát, más bajom nem tör­tént. Talpra is ugrottam, daccal és restellkedéssel. Felszállhattam volna a türelme­sen dohogó, di­rekt rám várako- ] zó járműre, de : nem mozdultam, i Lábam lecövekel- : ve, konokul áll- : tam a kalauz j hívó tekintetét. \ Megbüntettem, i (andrás) : Karácsony estéjén megyénk- : ben két helyre is ki kellett vo- ! nulniuk szirénázó kocsival a ■ mentőknek. i Ráckevén, Király Lászlóék I házában hajbakapott Grozin- \ ger István 26 éves büntetett ■ előéletű férfi a nála három év- ; vei fiatalabb öccsével. A vita í azzal végződött, hogy a báty I konyhakéssel hasba szúrta ccs- : eset, akit életveszélyes állapot-

Next

/
Thumbnails
Contents