Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
na r MEGYEI 1962. DECEMBER 24, HÉTFŐ Az erdő üdülőn világ, s az erdészek és a vadőrök, akik a rengeteget járják, irigyelt emlberek. Távol a viliág zajától élik csendes, ugyanakkor élményekben gazdag életüket Mert nem egyhangú üt az élet, a természet bőségesen kárpótolja az erdei embereiket önkéntes «száraid vetettségükért”. Mi, akik „csak” az országutakat járjuk, csodáljuk az erdőt, de nem értjük az erdő életiét. Hálásak vagyunk, ha az erdei emberek egy-egy pillanatra féllebfoemtik a függönyt a vadon világa előtt Schweindt Rudolfnál keresve sem találhatnánk illetékesebbet. Az ötvenedik életévét még be nem töltött vadász harminc esztendőt élt le az erdőben. Az ország valamennyi jelentősebb erdőségét bejárta, s jelenleg a Gödöllői Vadgazdaság nagyvadban. igen gazdag galga- mácsai kerületének fővadásza. Különös jelentőséget ad beosztásának, hogy ezt a területet igen sok külföldi vadász keresi fel. Kint a tél uralkodik. A vadászikastély — amelyet körülölel az erdő — nyitott kandallójában pattog a tűz, s az égő fahasábok barátságosan. árasztják a meleget. Hamisítatlan vadászkörnyezet. A falon az olajfestmény vadászjelenetet ábrázol, körben szarvasagancsok. Az előttünk levő kis asztalon, poharakban vörösbor, s a konyha felől ínycsiklandozó illatok terjednek. Az újságírónak ezúttal könnyű dolga van, mert a házigazda gyakorlott vadász és magas fokon, műveli a társalgás tudományát is. Ahogyan ürülnek a poharak és hamvadnak el a fahasábok a kandallóba«, úgy rajaolódik ki előttünk a Gálgárnacsa környéki, mintegy hétezer hektárnyi erdő élete. A vadászol-: előtt a rangot ennek az erdőnek az az itt található sok nagyvad adja; a hozzávetőleges számlálás szerint mintegy 250 szarvas, 80—100 dámszarvas, 120—140 őz és 70—80 vaddisznó. Az erdő a háború előtt kormányzósági terület volt, s az erdőgazdálkodást teljesein a vadászati érdekek alá rendelték. Ma kettős gazdálkodás folyik; erdészet és vad- gazdálkodás, egymással azonos jelentőséggel. Ebből néha bonyodalmak is adódnak, az erdészek sokallják a vadállományt, a vadászok meg arra panaszkodnak, hogy a zajos fakitermelés zavarja az állatok életét. A vita folyik, az erdő vadjai azonban nem zavartatják magúikat és szemmel láthatóan jód érzik magukat. Vadgázdálkodás. Ez a fogalom sokak számára ismeretlen. A vad születik, növekszik, él mindaddig, amíg egy vadász puskavégre nem kapja. Ebből a hitünkből Schweindt Rudolf ábrándít ki bennünket. A vadgazdálkodás tervszerűen, a korszerű követelményeknek megfelelően folyik. Magyarázata köziben olyan fogalmakkal ismerkedünk meg, mint oz erdő vadeltartó képessége, s az ivara/rány. Az előbbi azt jelenti, hogy legmegfelelőbb az állomány akkor, ha 55— 70 hektárra jut egy szarvas. Az utóbbi akkor kielégítő, ha egy szarvasbikára két-három szarvastehén jut. Ezeknek az irányelveknek megfelelően kell gazdálkodni, vagyis any- nyi vadat kell kilőni, hogy ezt az arányt elérjék. A fővadász elismeri, hogy ez bizony még nem sikerült. Több a nagyvad a kelleténél, és az ivararány sem a legmegfelelőbb, de állandóan javul a mutató. Nem véletlenül esik legtöbb szó a szarvasról. A Mácsá környéki erdő legnemesebb vadja. Az országban ez a bőgős idején a szarvasbikák, nagy párbajokat vívnak a tehenekért. Ilyenkor az a bika győz, amelyik erősebb, ügyesebb. A „gyilkos” bikákkal azonban, bármilyen erős bika is nagy hátránnyal veszi fel a küzdelmet. Ezek agancsán ugyanis az ágak ritkábban helyezkednek el, az alsó ágak messze előre nyúlnak. Párbaj közben „beszúrnak” vetélytársuknak. A fővadász ennek bizonyítására be is mutatja egy „gyilkos” bika agancsát és egy olyan agancsot is, amelynek gazdáját egy ilyen bika sebezte halálra. A „gyilkos” bika előreálló agancsa keresztülfúrta a koponyáit. Ugyancsak selejtezésre kerülnék az 1937-ben idetelepített, de az ezen a területen elkorcsosodott dámszarvasok is. Ezek ugyanis a köny- nyű lösztalajú erdőkben nevelnek nemes agancsot... Vadászélmények elevenednek meg a kellemes környezetben., törtéhetek, amelyek során hol a vadász, hol pedig az erdő vadja került ki győztesen az egymás közti harcból. Élmények, amelyek a komoly munka közben adódtak a fővadász életében. A feltálalt pompás vadvacsora közben, is folyik az anekdotázás az erdei életről, a vadászatról. Vacsora után még egy „külön szám” következik.' Schweindt Rudolf egy trotonr-kagy lót emel le a fali polcról, s hamisítatlan módon utánozza a különböző korú szarvasbikák bőgő hangját. A szairvasbőgés hangpárbaja elevenedik meg néhány percre a vadászkastélyban. Mihók Sándor A külügyminiszter fogadta az új koreai nagykövetet Péter János külügyminiszter — megbízólevelének a közeljövőben történő átadásával kapcsolatban — vasárnap fogadta Szón Csan Jomot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság új rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Vigyázz a kályhára! Csütörtök este jól megrakták a cserépkályhát brikettel Erd-parkvárosban, a Selmeci utcában, Dinnyéé k- nél, majd lefeküdtek aludni. Reggelre kelve Dinnye Vince még kiment a ház elé, beszélgetett ismerőseivel, majd midőn visszatért a házba, összeesett és rövid szenvedés után meghalt. Felesége Dinnye Vincéné, továbbá Fenyvesi Lajos és Fenyvesi Lajosné, akik szintén abban a helyiségben aludtak, ekkor ébredték fel és különleges rosszullétröl panaszkodtak. A kihívott orvos húsmérgezésre gyanakodott. Közben azonban eszméletét vesztette a három másik ember is, alakét a mentők a budapesti baleseti kórházba szállítottak. A kórházban, valamint a lefolytatott rendőri vizsgálat keretében megállapították, hogy mind a négyen szénmo- noxid mérgezést szenvedtek. A cserépkályha túlzott megra- kása és idő előtti lezárása okozta a 23 éves Dinnye Vince halálát, s a másik három ember súlyos szerencsétlenségét, akik a mai napig is élet-halál között fekszenek a kórházban. A rendőrség ez alkalommal is felhívja a figyelmet, hogy a sok kormot képező szénfajtákkal fűtött kályhákat mindenki, a saját érdekében, hetenként tisztítsa ki. MÚZEUM A NAGYKŐRÖSI ARANY JÁNOS GIMNÁZIUMBAN Nagykőrösön az Arany János gimnázium múzeumában értékes gyűjteményt őriznek a nagy költő emlékeiből. A gyűjtés és rendezés dr. Tőrös László tanár érdeme, aki 40 éve tanít a gimnáziumban. A múzeumban mintegy 100 eredeti kézirat, több száz fakszimile, kép és Arany János Nagykörösön irt eredeti műveinek kiadványai találhatók. Dr. Törös László tanár Arany Jánosról beszél a IV/b osztályban Naponta sok látogató keresi fel a gimnázium Arany János múzeumát (MTI Foto, Hadas János felv.) A galgamácsai erdő világa második legjobb szarvasterü- | let. Az itteni erdőben — va- 1 dászkifejezéssel élve — jó i az agancs fninősége. Ez pe- ! dig mágnesként vonzza ide a külföldi vadászokat. Az ősz ] eleji szairvasbőgés idején 1 szinte egymásnak adják a „kilincset” a nyugati országokból érkező vadászok, s legtöbbjük értékes trófeával vagy trófeákkal távozik. Az idén hetven külföldi vadász fordult meg a galgamácsai erdőiben. Beszélgetésünkben elérkeztünk a számunkra is izgalmas témához, a vadászathoz. Hogyan történik a vadászat? A vadász azt a szarvasbdkát lő- heti ki, amelyiket éppen akarja? Mind válaszra váró kérdés, s a fővadász nem is marad adós. Amikor megérkezik a külföldi vendég, nyomban az erdőbe szeretne menni, vadat látni és lőni. A vadászatnak azonban írott és íratlan szabályai vannak. Elszállásolja a vendéget a kényelmesen berendezett vendégszobába, s a tett- reikész vendég legalább egy napot eltölt azzal, hogy ismerkedik a terű let-tel. Schweindt Rudolf kikérdezi a kívánságairól; milyen trófeával rendelkező bikát akar lőni, és hányat. Azt csak természetesnek tartjuk, 1 hogy mindenki a legszebbre, a legjobbra pályázik. A vadászszenvedély ezt diktálja, de a kívánságoknak határt szabnak az anyagiak. A vadászati szenvedély és a trófea ugyanis nem olcsó mulatság. Ezután következik a szemrevételezés. A vendég megtekinti a vadállományt. Olyan gyakorlott, és a területet jól ismerő vadásznak, mint Schweindt Rudolf, nem okoz különösebb nehézséget, hogy mindig a legjobb helyre és a legjobbkor érkezzen vendé-} gével. Ezután következik csak! i a vadászat. \ A vadász éjszaka nem al-j szik, és szinte se nem lát,; se nem hall, amikor elérke-j zik az indulás ideje. A fő-! vadász sem tagadja, hogy! ilyenkor rajta is erőt vesz! a különös izgalom-, amelyet! csak azok éreznek, akik pus- í kával a kezükben vadászatra\ indulnak. A násizukat tartó* szarvasok közelébe cserkészik! magukat, a vendégvadász ki-! választja az áldozatot, a fő-í vadász engedélyt ad a lövés-! re, s aztán * * é dörren a puska. A vadászetika tiltja, hogy a! vadász nyomban a lelőtt vágy j megsebzett állathoz közeled- í jen, vagy azt üldözőbe vegye. í A lövés után ugyanis a szarvas \ halálvágtája következik, amely! sikeres lövés esetén is leg-; alább 50—60 méter. A nagy! izgalomra egy cigaretta kö-j vetkezik, majd a fővadász: útnak indul felkeresni a va-i dat. Ö ad jelt a vadásznak! a közeledésre. Az elejtett vad; fölött újabb szertartás követ-; kezik. A fővadász hármas j tölgyfalevelet megfürdet az elejtett állat vérében, s ezt: átadja a szerencsés vadásznak,! aki arról egyet letép és visz-i szaadja a segítőtársnak, a fő— i vadásznak. A vadászszenvedélyből kö- i vetkezik, hogy a legnagyobb: veszély a legszebb aganccsal: rendelkező bikát fenyegeti. A: fővadász kötelessége ügyelni arra, hogy ezeket ki ne i pusztítsák. Az agancshozó képesség ugyanis öröklődik, tehát a vadgazdálkodás leg-i fontosabb feladata, hogy elegendő standbika legyen az\ állományból, ezek utódai sza-\ porodjanak el. A selejtezés a fővadász: legfontosabb tennivalója. A: kicsi, vagy hibás agancsú bi-; kákát ,a fővadász lövi ki. ; A selejtezésnél elsősorban a „gyilkos“ bikák kerülnek terítékre. Ezek ugyanis rengeteg kárt tehetnek a szarvasállományban. A MIÉRT ISZIK A FÉRFIEMBER? Faradt öregasszony vagyok már én, csak amolyan „gyüjjön ide, menjen oda Mariska néni”. Itt éldegélek a bögrézö mellett, a kis kamrában. Elmosogatom a poharakat, kitakarítgatok, s olykor a padlót is fel kell mosnom, amikor lerondítják. Megcsinálom, mert akit kegyelemkenyéren tartanak, annak hallgass a neve ... Azért, ha nem is szólok, látni látok én sok mindent. Hej, de mennyi mindent megértem, s mennyi az, amit meg nem értettem... Itt van mindjárt ez a bor, \ sör, meg a pálinka. Ki a fe- ! ne érti ezt? A háziak azt : mondják, hogy kell ez a fér- : fiembemek! Meg hogy amíg : lesz bor a földön, meg amíg \ olyan lőrét mérnek a kocs- ! mában, addig lesz nálunk ven- ! dég bőven. De ugyan ki tud- ! ná megmondani nekem, hogy ! miért iszik a férfiember? ! Miért iszik annyit? Bá- : natból? Vagy virtusból? Tán ! hogy mert elrontották az éle- ! tűket? No, azt ugyan nálunk ! meg nem javítják. Pedig ak- • kor is itt eszi őket a fene, ! amikor igazán otthon volna a ! helyük. ! Jó két éve még karácsony- ! kor sem volt nyugovásunk. ! Szentestén, amikor minden ; jótét lélek hazafelé tapossa az \ utat, csak üldögélt itt néhány \ nyughatatlan. Szó, ami szó, ! eleinte nem volt nagy ricsaj, ! inkább csak maguknak dudo- ! rásztak az asztalok mellett. ! Nem volt sok dolgom, hát a ! szegletben szunyókáltam. ! Tán nem is lett volna sem- \ mi baj, ha nem nyit be úgy ! kilenc felé az a Pista gyerek, ! aki a postán van. A barátjá- ! ml gyütt. s én még mondom í ts magamban, ugyan, mit keres \ ez itt, miért nincs otthon a \ gyertyagyújtásnál? Hiszen azt ! beszélik, hogy megint váran- ! dós a Rózsikája. Mit kujtorog \ a szentestén, amikor még el ; sem. koptatta az esküvői ru- ! haját? Hanem akkor én már ! láttam, hogy baj lesz itten. ! Merthogy a szomszéd asztalhoz ültek le, Pista régi haragosa, a Feri mellé. Az, amióta kijött■ a gyárból, műszakban ivott itt egész este. Először csak rásandítottak egymásra, rendeltek, ittak, rendeltek, ittak. Csak néztek egymásra, mint két veszett kan. Egy ideig csak a bögréket csapkodták az asztalra, egyébként csend volt. Elszunyókáltam kissé, aztán arra riadtam, hogy valaki felrúgott egy széket, s a férfiak ugyancsak perelnek. — Hallod-e, komám, emlék- szel-e még a tavalyi bunyóra? — így az egyik. — Eriggy az anyád keservébe! — vágja rá a másik. — Eriggy te! — bömböli amaz. Már-már ölre mentek, de valaki közibük állt. Erre elcsendesedtek, de vörösek voltak, forrt bennük az indulat. A Pista gyerek aztán nagy- hirtelen odaszólt a barátjának: — Na, gyere barátom, nem ülünk itt egirütt ezzel a ga- néjjal! Később már csak annyit láttam, hogy amint elmentek a másik asztal mellett, a Feri kezében meglódult a krigli, a Pista képébe vágódott és darabokra tört. Annak az arcál meg nyomban elöntötte a vér. Fogta az arcát két kézzel, tá- molygott kifelé, összegörnyedt, az ajtónál meg elesett. Fel akarták segíteni. de nem ment. Csak feküdt és jajgatott Valaki orvosért futott. Jött is az morogva, hogy aszon- gva a fene a sok büdös részegít, még karácsonykor sem hagyják nyugton az emberi. Aztán mondta, hogy hű, itt baj van, kórházba kell a fiút vinni. El is vitte a mentő még azon a szent estén ... így volt ez két éve, nagykarácsony éjszakáján, ha jól emlékezem, márpedig jól emlékezem, mert később behívattak a bíróságra is. Tanúskodni. Ott hüllőm ám, hogy a Pista gyereknek kifolyt a szeme, kivágta a szilánk. Ott sirt, jajveszékelt az asszonyka is, Pista pedig fehér bottal kopogott. Ügy vezették oda. az emelvény elé. — Mondja csak kérem — szólt neki a bíró —, aztáy miért jár ezzel a fehér bottal? A másik szemére csak lát? — Nem látok én, bíró úr — válaszolta Pista. — Hogyan, hát ott a bögrézőben mindkét szemét kiverték? ' , 4 — Nem, kérem tisztelettel, csak az egyiket. De amikor a kórházban két hét múlva levették a kötést, oszt kérdezték, hogy látok-e, mondtam, hogy sötét van, nagyon sötét van... Hogy lehet az, kérdezte a főorvos úr, hogy lehet, hát a másikon sem lát?... Akkor később azt is megvizsgálták és azt mondták, hogy én bizony egészen vak vagyok. Mert a másik szememen szürke hályog nőtt, már régóta, olyan lassan, hogy észre sem vettem... Vak vagyok, kérem én, egészen vak... — Dolgozni tud-e? _ — Már hogy tudnék? Leszázalékoltak a postától, kérem. Rokkant vagyok azóta. — S mennyi rokkant-díjat kap? * — Az ezerháromszázas fizetésem helyett hétszázötvenet ... Akarom is kérni a tisztelt bíróságot, ítélje meg nekem a különbséget, mert ebből nincs a családomnak mit ennie ... Nemrég jött a második gyerek, az asszony sem mehet munkába... — Nohát. álljon fel, M. Ferenc, mit szól ehhez? Megfizeti-e azt az ötszázötvenet a haragosának? A Feri gyerek reszketett mint a nyárfalevél. — És meddig kellene nekem azt fizetnem, bíró úr kérem? — kérdezte izzadva. — Amig él, barátom, amíg él. Mindvégig — mondta szigorúan a bíró. — Nem én. nem fizetek semmit — csuklóit el a Feri gyerek hangja. — Ö kezdte, ő a bűnös. Miért jött. ki hívta oda? — Hogy ki a bűnös, azt majd mi mondjuk meg — felelt neki a bíró — De mondja meg maga, hogy miért jár oda? — Az az én dolgom! — vágta vissza dacosan Feri. — Én már ott ültem. De ő ha látta, hogy ott vagyok, miért nem ment máshová? Nem én vagyok a bűnös, nem engem kell elítélni. Én nem tudok fizetni. Odahaza én is hat szá jnak adok kenyeret... — Tudom, tudom — bólogatott szomorúan a bíró és előszedett valami pecsétes leltelet. Felolvasta. Az állt benne, ami igaz is, hogy a Ferinek van egy nyolcéves, meg egy másféléves porontya, az asszony odahaza van, mióta urát a börtönben tartják, a két öreg ágyban fekvő, az asszony öreganyja meg mán hetvennégy esztendős. Aztán az öregek teljesen gyámoltalanok. Ingatta fejét a bíró: már most ő hogy ítéljen? Az egyiknek oda az, élete, a másikat börtönbe kell csukni, mi lesz a családdal, az egyikével is, a másikéval is? Nagyon, nagyon nagy szomorúság volt ott a bíróságon. Végre aztán fel kellett állni mindenkinek. A bíró kimondta az ítéletet. A Feri gyerek fél évi börtönt kapott, meg mondták, hogy fizessen , Pistának kétezer forintot az orvosra, s amíg él, t pótoljon havi félezret a vak ember családjának. De ezt visszamenőleg, teháit kilencezret egy summában. A Feri kezére azonnyom- ban rárakták a vasat, mi pedig, asszonyok, sírtunk-ríttunk és ott sírt a négy gyerek is. Közöttük az a három szép fiú. Vajon mire megnőnek, mire férfiember lesz belőlük, ők is olyanná válnak, mint az apjuk? ök is elisszák az eszüket? Szerettem volna még ezt megkérdezni a bíró úrtól, de nem mertem, mert hátha ő sem tud rá megfelelni... Firon András
