Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜL JETIK f VEST MEGYEI VI. EVFOLYA.V 301. SZÁM 1962. DECEMBER 24, HÉTFŐ AZ MSZM P; PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA É S A MEGYEI TANÁCS LAPJA Irta: Fábián Zoltán K arácsony a békesség ünnepe és az ajándékozásé. Adni akarunk, adni valamit önmagunkból. így tartjuk évszázadok óta. Milyen különös, milyen meghökkentő ellentmondás: a szó — karácsony — egészen más fogalmat őriz, ezt — harácsolni. A török hódoltság idején a pasák végrehajtói december utolsó hetében szedték be az az évi adót, a harácsot; innen a szó: karácsony. (Micsoda karácsonyok lehettek azok!) Hihetetlenül hangzik, de tény. Nincs benne tulajdonképpen semmi különös, semmi hihetetlen; az ember legsajátabb ember volta szülte ezt a szóképzési ellentmondást, az •*a természetes igény, emberi automatizmus, amely minden rosszat, minden szörnyűt igyekszik ellentétbe váltani. A felejtés reflexe — akartam írni; nem, többről van szó. A teremtés mozdulata ez, a harmónia követelő ereje a lélekben, az izomrostokban, a sejtek hártyafalú mag- vában. A békesség igénye szült a harácsodás idejéből karácsonyt és a harácsból karácsonyi ajándékot, ajándékot, amely az önmagunk-adásá- nak jelképe. Békesség. Csak az tud a maga szőkébb és tágabb közösségében rendet teremteni, békességet adni, aki békében van önmagával. Mindenki önmaga lelkiismerete előtt felelős; az is, aki ezt a cikket írja, s azok is, akik az ünnepek csendes nyugalmában elolvassák, miközben a karácsonyfa édes gyantaillatával és a gyertyák, csillagszórók pörk-szagával van tele a szoba, az asztalon pedig itt van a mákos- meg a dióspatkó. Békében lenni önmagunkkal — írtam. Lehet-e anélkül, hogy szembe ne nézzünk dolgainkkal, tetteinkkel, érzéseinkkel és gondolatainkkal, szembe ne nézzünk önmagunkkal? Nem lehet. Ez elől nincs kitérés. Nem szándékunk, akaratunk függvénye — belső törvény kényszerít rá mindnyájunkat, az öntudat törvénye, amelynek engedelmeskednünk kell. |em tudom, ki hogyan van vele, de velem számtalanszor előfordult már, hogy rég elfelejtettnek hitt gondolatok, megfogalmazások egyszerre csak — sokszor minden különösebb indok nélkül — eszembe jutnak. így jártam nemrég egy Marx-idézettel. „Milyen mértékben lett az ember genetikus lény, s menynyire értette meg önmagát az embert? Milyen mértékben vált az ember szükséglete emberi szükségletté, mennyire van tehát szüksége egy másik emberre, s hogyan lett legegyénibb létében a közösség része is?” Mellbevágó kérdés. Miért jutott eszembe? Békét kívántam önmagámmal, fel akartam mérni; mennyire értettem meg önmagamat, az embert, s mennyire vált legsajátabb szükségletem a másik, ember, a közösség. H Olyan korban élünk, amely érettséget követel az embertől. ■ Ideje már, hogy mindnyájain felelősek legyünk a közügyekért. Szabadság nincs felelősség nélkül, és ennek a felelősségnek alapmotívuma az az elv, hogy a társadalmi fejlődés legfőbb tényezője az egyén személyes érdeke. A kommunizmus nem csupán az anyagi javak jobb elosztásáért lázad; a kommunista lázadás egy egészen más, jobb emberi életért történik, amelyben a javak igazságos elosztása, a magán- tulajdon megszüntetése csupán alap, előfeltétel, hogy létrejöhessenek a teljesebb emberi kapcsolatok, hogy valóra válhasson a gazdagabb, szebb, az emberibb emberi élet. A plazma állapot az anyag negyedik halmazállapota. Néhány éve fedezték fel. Ez van a Nap, a csillagok belsejében, ez világít kék, zöld, vörös és sárga fénnyel a neoncsövekben, ez keletkezik a hid- rogémbomha robbantásakor, s ezt kell majd létrehozni a fúziós erőművekben, amelyek ja. hidrogénbomba energiáját váltják át ellentétükbe — akár az emlékezés a harácsot karácsonnyá —, és teszik értelmes, hasznos erőforrássá, olyan erőforrássá, amelyhez hasonló még sohasem volt az ember kezében. Félelmetes, ma még csak ezredmásodpercekre fékezhető energiák szabadulnak ki az anyagból a plazma állapotban. A három régóta ismert halmazállapotnak — szilárd, cseppfolyós, gáznemű — szinte egyetlen törvénye sem úgy igaz benne, ahogy addig ismertük, ahogy azt az iskolában megtanultuk. Uj, eddig ismeretlen erők jelentkeznek — új törvényeket kell megfogalmaznunk. A plazma állapot hőjét, feszültségét nem bírja el semmiféle eddig ismert anyag, minden elolvad, szétmállik hatására; elektromágnesek erővonalai tudnak csak falat húzni köré, tudják csak egybemarkolni, hogy energiáját mederbe tereljék, s megnyerjék az ember élete számára. Láthatatlan erővonalak. Eszembe jut a fizikai kísérlet, amelyet hajdani tanárom mutatott be. Papírlap, rajta vasreszelék, alatta mágnespatkó; megkocogtatta a papírt, s a vasreszelék a két pólus fölött egymásnak kari- kázó, szétnyíló ívekbe rendeződött a fehér papíron. Furcsa volt, tréfának tűnt, bűvészmutatványnak. Emlékszem rá, nevettünk rajta. Az egész osztály. Mit tudtuk még akkor, hogy ezek a szinte varázslatra megjelenő görbék, mágneses erővonalak a szétrobbanni akaró anyagot fogják majd össze, és váltják a pusztító robbanást teremtő energiává, hogy ezek kerekednek a történelem korongo- zóján az emberiség életének edényévé. Mágneses erővonalak: békesség. Nem folytatom tovább a gondolatot; hasonlatnak szántam, de nem hason(Koppány György felvétele) W\\\\\\\\\\\\\vw\\\\\\\v^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vv\\\\\\\\\\^^^ Több mint ötvenezer lakás, minden faluban lesz villany Az 1963. évi népgazdasági terv A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: amint arról a sajtó már korábban hírt adott, a Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta és jóváhagyta az 1963. évi népgazdasági tervet. A kormány megállapította: a népgazdaság az idén is számottevően fejlődött. Az ipari termelés a tervezettnek megfelelően emelkedett, a mező- gazdasági termelés — az aszály ellenére — kis mértékben nőtt. Előnyösen éreztette hatását a szocialista országok nemzetközi együttműködésének fejlesztésére irányuló törekvés. Különösen örvendetes, hogy a népgazdaság fejlődésével összhangban jelentősen javult a termelés tervszerűsége: tervtúlteljesítésekre — a korábbi évekkel ellentétben — általában csak olyan területeken és olyan mértékben került sor, ahol és amennyire ezt a tényleges szükségletek megszabták. A népgazdaság fejlődése még gyorsabb lett volna, ha a két egymást követő aszályos év nem hatott volna kedvezőtlenül a mezőgazdasági termelésre. Az ipari termelés színvonala — előzetes adatok szerint — az 1961. évinél kb. 8 százalékkal lesz magasabb. Az ipar szerkezeti átalakítása az ötéves tervben meghatározott irányban haladt: a termelés a népgazdaság fejlődése szempontjából legfontosabb iparágakban az átlagosnál gyorsabban nőtt. Jelentősen emelkedett a termelékenység, az ötéves terv céljaival összhangban o termelés emelkedésének csaknem kétharmada a (Folytatás a 6. oldalon) ^J\e((eme5 karácsonyi ünnepeket! Gondolatok ka I lat — lényeg. A béke fogja ^ egybe a plazma állapotba for- £ rósodott és feszült huszadik ? századot, a béke ad értei- ? mat mindennapi életünknek. ^ H ányszor kimondj uk: ^ huszadik század. Hol ? ámulattal, hol büsz- ? kén, hol félve, s nagyon^ gyakran így. Félünk. Fé- ^ lünk századunktól, amely —^ akár a palackjából kienge- ^ dett szellem — nő, nő mind^ ijesztőbben a fejünk fölé; ^ így terült az első atom- d bomba gombaalakú füstfel- í hője Hiroshima egére. Egyik kezünk felől a tel- ^ jes megsemmisülés, a poklok ^ pokla, amelynél iszonyúbbat ^ Michelangelo nem festett, ? Dante nem írt, Liszt zené-1 be nem fogalmazott; nem is? sejthették, mit tud „terem- ^ teni” az ember a maga és^ minden élet elpusztítására. ^ Másik kezünk felől az élet^ nagy kiteljesedése, a soha^ még csak meg sem álmodott? aranykor. Időszámításunk második év- £ ezredének végén felkaptuk a ^ leckét, magunk adtuk féli magunknak: vagy megtanu-^ lünk végre emberek lenni, | vagy... Itt állunk a válasz- ? úton. Elhangzott az első ^ Máltás: Emberek! Komrnu- ^ n isták kiállították. Értünk ^ kiáltották és mindenkiért és ^ mindenért. y Kinyúlt a kéz, megállítottad a radioaktív végzet perpe-? tuum mobiléjét. Európából ^ nyúlt ki az a kéz, Európa^ másik feléből; mert Európa^ nem az Alpoknál végződik,^ hanem az Uralnál. A hu- ^ szadik század mi vagyunk ^ — /mondja Európának ez a? másik fele; mi, mai embe-? rek, öregek és fiatalok: nem ^ vehet erőt rajtunk. Nem, ha^ megtanulunk emberek lenni. ^ Hit nélkül lehet? í y Hiszünk a kézben. A kéz- ^ ben, amely simogat és szer- ^ számnyelet markol, amely £ szétnyíló ujjakkal magyaráz és j kormánykereket forgat, amely ? teremt és csak teremt. Hi- £ szünk a kézben, amely az ^ Akropolisz márványait fa- £ ragta, a hajók acéltestét sze- ^ gecseli, amely az Örömszim- ^ fónia hangjait kottára vetet-^ te, s rakéták indítógombját * lenyomja. Hiszünk a kézben, amely a Semmi iszo-1 nyatát a Minden kiteljesedésé- j vé váltja — az ember kezében. Századunk hite ez, ellentmondásokkal terhes korunké, amikor a műholdak a világmindenséggel fércelik össze az életünket, és kiáltásunk a csillagködök tündöklő falán ver echót, amikor az elektromágnesek láthatatlan vonalaik markába zárják a hidrogénbomba robbanásának erejét, hogy fényt adjon és meleget. II Af arácsony. „Béke a föl- llVk. a jóakaratú 11'^ embereknek” — mondja a régi karácsonyi ének. Mit adhatnánk mást egymásnak, mint a béke hitét és két kezünk munkáját? Van ennél több? Nincs. Ezek teremtik meg azokat a láthatatlan erővonalakat, amelyek markában értelmet nyer az életünk, amelyek emberré tesznek bennünket.
