Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-23 / 300. szám

"T/CíHan 1962. DECEMBER 23, VASÄRNAP Amikor a kéményseprő is hivatalos személy Kedden meglátogatta a ké­ményseprő Veres János, 42 éves tápiószőllősi tsz-tagot, hogy beszedje tőle a ké­ményseprési díjat. Veres in­gerülten fogadta a kémény­seprőt, és kizavarta a házá­ból. Néhány perc múltán azonban utána eredt, a szom­szédban utolérte, elvette tőle a kaparóvasat és azzal ar- concsapta. Veres János, akinek nem volt kedve kifizetni a ké­ményseprésért járó díjat, most majd törvényes úton fizet tettéért, mert hivata­los személy elleni erőszak címén bűnvádi eljárást indí­tanak ellene. I LEGYÜNK ŐSZINTÉK AZ EMBEREKHEZ n Váci Városi Pártbizottság ülése Csütörtökön délután tartotta idei utolsó ülését a Váci Vá­rosi Pártbizottság, a Csányi úti székiház nagytermében. Először Búzás Istvánná, a városi párt- végrehajtóbiziottság titkára tartott beszámolót a párt Vili. kongresszuséról, melyen a vá­ros küldöttéként, 6 ás részt vett. Ezután került sor a helyi KlSZ-bizottság és a KISZ- alapszervezeteik munkájának megvitatására. Ritz Sándor, a napirend előadója, elmondotta, hogy Megkezdődött a tél Napközeiben a Föld _Miért rövidebb egy héttel a téli félév, mint a nyári Szombaton, december 22-én reggel pontosan negyed tíz órakor megérkezett a tél. A Nap — mintha a tél őt is elólmosátaná, akárcsak va­lami öreg mackót —, most a „legaluszékonyabb”. A csilla­gászok már régen jól tudják, és dr. Kulin György, az Urá­nia Csillagvizsgáló Intézet igazgatója el is mondta, ho­gyan szokta „lebonyolítani” a Na:p ilyenkor nappali prog­ramját. A Nap ma is nagyon „nehe­zen kecmergett ki”, reggel 7 óra 29 perckor a látóhatár alól, hogy már 5 perccel négy óra előtt nyugovóra térjen. Bár „ébredése" után most is kötelességszerűen nekiindult pályáján szokásos egészségügyi sétájának, „ébrenlétének” nem egészen 8 és fél órájából hosz- szú túrára nem tellett. Amikor három perccel há­romnegyed 12 előtt meg­érkezett útjának felére, a deleiére, még mindig csak 19 fokkal volt a látóhatár felett. Tovább aztán már nem is ka­paszkodhatott. A teljes „má­sodik félidő” a leszálláshoz kellett. A Nap most túljutott az „álomkép periódusán, ezután már egyre frissebb lesz: mind korábban ébred és tovább „marad fenn”, lassan-lassan újra elhozva hozzánk a ta­vaszt és a nyarat. Tévedés lenne azt hinni, hogy télen azért van hideg, mert messze vagyunk a Nap­tól, éppen mostanában já­runk hozzá a legközelebb. A legkisebb távolság — 147 millió kilométer — ja­nuár 4-én lesz köztünk, legtávolabb 152 millió kilo­méterre pedig, éppen július elején, a nyár derekán leszünk tőle. Hogy mégis akkortájt van a legme­legebb, annak egyszerű a magyarázata. A Nap azok­ban a hetekben már 66 fok­kal emelkedik a látóhatár fö­lé és átlag 16 órán át küldi felénk melengető sugarait. De van még egy különbség a telünk és nyarunk között. Most, a napközeiben száguld a Föld a leggyorsabban a ma­ga elliptikus pályáján. Sebes­sége ezekben a napokban má­sodpercenként 30.3 kilométer, nyáron viszont csak 29.3 kilo­méter. És ebből az a nagy előny származik ránk, az észa­ki félteke lakóira, hogy lénye­gesen gyorsabban jutunk át a telet magában foglaló féléven, mint a másikon. Szeptember 23-a és március 21-e között ugyanis pontosan egy héttel rövidebb a „félév”, mint már­cius 21-től szeptember 23-ig. Az északi félgömbnek ez a kedvező helyzete azonban nem tart örökké. Potom 11 000 évet kell még várniuk a déli fél­teke népednek, s akikor — a napközeli pon/t vándorlása folytán — az ő nyaruk lesz a hosszabb és a telük rövidébb, S a mi utódainknak akkori­ban miég rosszabb lesz, mint most a délieknek. Azokban az évezredekben ugyanis az észa­ki félgömbre éppen akkor ér­kezik majd el a hosszabb tél, amikor a legtávolabb lesz tőle a Nap, tehát sugarai is a leg­gyengébben érkeznek ide. (MTI) a rohamosan iparosodó Vá­cott szinte a szemünk lát­tára növekszik az ifjú szakmunkások hada, s az új műszaki értelmiség. Nem közömbös a párt számá­ra: hogyan irányítja tanulásu­kat munkájukat, s milyen se­gítséget ad az ifjú kommunis­ták szervezetének. Vácott 93 KlSZ-alapszerve- zet működik, s a tagság szá­ma jelenleg több mint 2800 fő. A városi csúcsbizottság munkájában jelentős változás történt az új titkár megválasz­tásakor, aki azonban kezdet­ben nem kapta meg a kellő segítséget. Ez a helyzet bizta­tóan csak az 1962-es KISZ vá­rosi értekezlet után javult meg. A KISZ-alapszervezeti vezetőségek munkájához az eddiginél több és színvonala­sabb segítséget kell adni ok a pártalapszeirvezeteknek. A fia­talok nevelése legyen váro­sunkban is az egész társada­lom ügye — mondotta az elő­adó. Az ifjúság általános művelt­ségének emelését, haladó szel­lemben való nevelését jól segíti az ifjúság a szo­cializmusért mozgalom, melynek városunkban is több száz résztvevője van. A szakma ifjú mestere, a szo­cialista ifjúsági brigádok és a fiatal műszakiak klubja von­zó hatást gyakorol a KISZ-en kívül állókra is. Az értekezlet napirendjén szerepelt az a jelentés is, amely beszámolt a város la­kosaival, dolgozóival folyta­tott beszélgetések tapasztala­tairól. Ez a nagyarányú beszélgetés, mint arról beszámoltunk, fél évvel ezelőtt zajlott le. Jó ha­tást keltett a lakosság sorai­ban és segített elmélyíteni a párt és a tömegek közötti kap­csolatot. A pártbizottság tagjait ezért érdekelte: történtek-e intézke­dések az elhangzott javaslatok alapján? Mit tett a tanács, mit tettek az üzemek, az em­lített hibák megszüntetéséért? A jelentés megdicsérte Vogel Gyulát, az összefoglaló készí­tőjét Melyek az eddigi eredmé­nyek? Megoldódott az iskolá­sok tejjel való ellátása, javult a város nagy filmszínházainak műsorpolitdkája, fejlődött, erősödött terme­lőszövetkezetünk, szervezik a szövetkezeti lakásépí­tést, csökkent a szövőgyári admi­nisztratív dolgozók túlterhelé­se. A beszámolót élénk, sokol­dalú vita követte. Böhm elv­társ (területi alapszervezet) fel­hívta a figyelmet, hogy a ta­nácstagi beszámolókon felve­tődött javaslatoknál sokszor késik az intézkedés.1 Pribél párttitkár (népbolt-központ) rövidebb terminusokat java­solt a határozati pontok végre­hajtására. Vida elvtárs (föld- művesszövetkezjet) azt jelentet­te be, hogy a helyiség, és a pénz biztosítva van arra, hogy a lakosság által kért háztartás si gépkölcsönzés megkezdőd­hessen. Forgács elvtárs (ven­déglátói pari vállalat) szerint, hálózatuk fejlesztése lehetővé teszi majd a diákélelmezés, illetve az esiü ét élakció meg­szervezését. Fónagy elvtárs (MÁVAUT-áliomás) elmon­dotta, hogy máris több vál­toztatást eszközöltek a helyi menetrendeken, a lakosság ja­vaslatai alapján, de a heten­kénti módosításokat senki ne kívánja. Málnámé elvtársnő (kisipari szövetkezetek) a TÜZÉP-inoda előtti sorbanál- lás felszámolására tett javas­latot. Búzás Istvánná részletesen válaszolt a felszólalásokra. Be­jelentette, hogy jövő ősszel ha- í sonló módon, ismét beszélget- ^ nek a pánt aktivistái a lakos- £ sággal. Őszintének; kell lenni jí az emberekhez; el kell monda- !j ni, hogy mit tudunk és mit 8 nem tudunk megvalósítani. | így növekszik, erősödik majd | a bizalom é® még jobb lesz a | kapcsolat a párt tagjai és a| város lakosai között, (p. r.) | Üdülő szövetkezeti gazdák A Pest megyei termelőszövetkezeti tagok önsegélyező biztosítási csoportja költségén decemberben 80 szövetke­zeti gazda üdült. A második csoport — amely negyven sze­mélyből állott —, Görömbölytapolcán töltött el 10 napot. A következő év három hónapjában további 120 szövetkezeti gazda utazik 10 napra az ország legszebb üdülőhelyeire. es Ebédelnek a szövetkezeti gazdák az üdülő modern ebéd­lőjében 4 Egy kis agytorna. Bőven van idő a sakkozásra | (Foto: Mihók) .(\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\W\\V Négy kérdés válasz a — A Budai Járási Pártbi- j zottságot keresem. — Halló! Itt Tuza Sándomé, a Budai Járási Pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője beszél. Mivel foglalkoznak je­lenleg a pártbizottság tagjai? — Legnagyobb gondunk, hogy tanácsainkkal közösen megjavítsuk rétjeink, lege­lőink minőségét. A vízügyi igazgatósággal közösen mindent elköve­tünk, hogy használhatób­bak legyenek legelőink. Még csak a munka kezdetén tartunk. A fiatalok segítségé­vel most készítjük elő az árok­tisztításokat, a rétek víztelení­tését. Természetesen a vízle­vezetés hosszabb időre szóló feladat. Ügy hírlik, Zsámbé- kon kezdenek először munká­hoz. Zsámbék példáját egy­más után követi majd Telki, Budajenő, Tök község ifjúsá­ga. Reméljük, igyekezetünk si­kerrel jár. © Milyen feladattal gyür- kőznek még? I — Szeretnénk előbbre lépni : a jövedelemelosztás módszeré- i nél. A növénytermesztésnél í beváltak elgondolásaink. A já­rási pártbizottság mellett mű- ; ködő állattenyésztési társadal­mi bizottság (elnöke Csécs Já­nos, a pátyi Petőfi Tsz főál­lattenyésztője), most javaslatot dolgozott ki az állattenyésztők pre­mizálására. A jövedelemelosztási társa­dalmi bizottság — amely már régebben működik —, javas­latával együtt már a szőlő-, a gyümölcstermelésre, a segéd­üzemek jövedelmének felhasz­nálására szóló tervezet is kinn van a termelőszövetkezetek­nél. — Ezenkívül a termelőszö­vetkezetek vezetőinek jövedel­mét szeretnénk egységes ala­pokra helyezni. Eddig a tsz­o Hogyan lehet jó bort venni? Gondban vagyok: ha ki­írom a nevét, még megkö­veznék őt a borosgazdák, lia nem írom ki, akkor meg rámfoghatnák, hogy én ta­láltam ki, amit mondott. Tö­röm a fejem, melyik rosz- szat válasszam a kettő kö­zül? Van ugyan még egy harmadik rossz is, de arra még gondolni sem merek, mert az meg az olvasók kárára volna: ha most abbahagy­nám ezt az írást. Kinek akarjak rosszat? Kényes di­lemma ez, de megpróbálom, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon. Elhallgatom hát az őszinte ember nevét, de tanút idézek arra, hogy amit írok, azt nem a kisujjamból szoptam. Jó lesz tanúnak Majoros Ist­ván? Már most nevetek azo­kon, akik úgy vélik Tápió- szentmártonban vagy másutt, hogy majd ők kitalálják, ki lehet az a csomótlan nyel­vű ember, aki elárulta a borosgazdákat. Azt ugyan ku­tathatják, hogy kik jártak pénteken Majoros Istvánnál, ahol én a titkot megszeret­tem. ügylehet, éppen az is ott járt, aki legjobban nyo­moz a hírforrásom után. Na, de hát nem mindenki ismerős annyira Tápiószent- mártonban, hogy tudná: Ma­joros István fodrász a falu­ban. Naponta többen is be­térnek műhelyébe, egyében kívül híreket is szerezni. Magam is ilyen, nem titkolt céllal foglcfltam helyet az egyik széken, amikor egy más falubeli fiatalembert borot­vált a fodros. XJgylehet, egészen más tájra való, mert ily módon kezdte: — Lehet itt jó bort kapni, mester? — Miért ne lehetne ugyan? — De nekem csak az a jó ám, amelyik fajtatiszta. — Éppen hogy az van ná­lunk, színtiszta kadar. — Az nekem nem jó, mert a vörös bor savas. Fehé­ret mondjon. — Fehér? Az nincs. Ebben a párbeszédben még nem lappangott a titok, oda sem figyeltem, csak amikor egy ősz hajú, kövérkés bo­rosgazda vette át a szót. — Tudja mit, fiatalember? Miért venne maga szentmár- toni bort? Széles vidéken legjobban terem a szőlő Bicskén. — Tápióbicskén? — Ott. a szentmártoni gazdák borai sem teremnek másutt, mint éppen a bics­kei dűlőben. Aztán Bicskén még fehéret is kap. — Kinek van jó bora Bicskén? — Hát... a legeslegjobb ép­pen az orvosnak. Az még di­jaidat is nyert vele. — Van neki fehér is? — Annak van. — Na, akkor tőle veszek. — Csakhogy az drágán mé­ri ám a borát! a járásról vezetők alig kerestek többet egy közepesen dolgozó állatte­nyésztőnél. Az a célunk, hogy a te­rület nagysága, a gazdasá­gi eredmények, az áruter­melés figyelembe vételé­vel határozzuk meg a tsz- vezetők jövedelmét. Másszóval: a jobban gazdálko­dó szövetkezetek vezetői töb­bet keressenek, érdekeltek le­gyenek a tsz fejlődésében. Hozzákezdtek-e már a tanácsválasztások előké­szítéséhez? — December 20-án tartot­tunk értekezletet a községi tanácselnökök, párttitkárok és a termelőszövetkezeti párttit­károk számára. Bori Rudolf, a járási pártbizottság titkára, Lapusnyik András, a járási tanács elnöke tájékoztatta a tennivalókról a megjelente­ket. A pártépítésben milyen eredményeket értek el ebben az esztendőben? — 184 tagjelöltkérelmet bí­ráltunk el. A tavalyihoz ké­pest tovább javítottuk mun­kánkat. A következő eszten­dőben elsősorban a termelő- szövetkezetben kívánjuk so­rainkat erősíteni. A tagfelvé­telek nemcsak számbeli, de minőségi erősödést is jelentet­tek pártszervezeteinkben — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Tuza Sándorné. (s. á,) o f Szórványos száj- és körömfájás Csobánkán 6 — Hat állatarvös járt kint nálunk a megyéből, 6 elvégez­ték az előírt szűrést. A teg­napelőtt megsemmisített tehé­nen és üszőn kívül más beteg vagy betegségre gyanús állatot nem találtak. A bizottság most járja végig a tíz kilométeren belüli környező falvakat, hogy meggyőződjék: nem hurcol­ták-e át véletlenül oda a kór­okozókat? Ennek a vizsgálat- az eredményét még nem is­merjük. A száj- és körömfá­jás lappangási ideje két hét, de reméljük, ez az idő elmúlik újabb megbetegedés nélkül — mondotta a csobánkai tanács­elnök: (f. a.) — Meg az, ha nem tőikén termett. — Már akkor csakugyan •megpróbálom. Aztán almája van-e? Az sincs? Akkor ajánlom, vegyen. Tudja, ha megeszik egyet, akkor utána minden aromát megérez. Alma nél­kül le ne menjen a pincébe. Bicskén azt is veheti de ne egyet, mert akkor gyanút fognak. Mondjuk, úgy két kilóra valót, az már gyanút­lan. Akkor aztán a szájába veszi az almát és a gazda már nem is mer a rossz bor­hoz nyúlni. Gondolja, magá­ban emberére akadt. — Hát törökborsa? — Az is legyen? — Na hallja, fiatalember! Hogyan akar maga jó bort venni? Fogadok, hogy még majoránnája sincs magának! Pedig a borral pórul járhat, ha nem eléggé elővigyázatos. Vegyen, míg nyitva az önki- szolgáló, mert nem soká be­zár. — Hallja, öreg, ne gúnyo­lódjon velem! — Kicsoda? Én? Ne legyen komám a komám, ha nem ta­nítani akarom magát! Elhi­szi? Hitte-e, nem-e a fiatal­ember, nem tudom. Jómagam hittem a tanításban, okul­tam is belőle úgy, hogy Tá- piószentmártonban rendeltem meg a karácsonyfa, alá va­lót. Elvégre nem cipelhetem magammal Bicskére az egész tápiószentmártoni boltot!... Nagymiklós István Hírét vettük, hogy Csobán- kán száj- és körömfájás ütötte fel a fejét. A hír nyomán fel­hívtuk a községi tanácsot, s megkérdeztük; nagyobbszabá- sú járványról van-e szó? — Eddig csupán egy udvar­ban észleltük a betegséget — válaszolt Turcsányi Imre ta­nácselnök — s azt az udvart, illetve a körzetét csütörtökön tizennégy napra zár alá vet­tük. Maga Csobánka nincs vesztegzár alatt, bár a falun természetesen nem szabad ser­tést, kecskét és juhot áthajta­ni. A szükséges őröket kiállí­tottuk. — További megbetegedésre utaló jelek nincsenek? — Mennyiért? — Gondolom, tizennyolc­húszért. — Hátha jó a bora — nem bánom. — Ügy hallom, nem adja el, mert kell neki is. — Hát akkor mi a csudának emlegeti? így pergett a beszéd, amely egyre érdekesebbé vált, míg kilyukadt oda, hogy hí­res a bora a bicskei Nagy Mihálynak is, aki a homok­bánya mellett lakik. Én ugyan nem tudom, ott lakik-e, vagy lakik-e egyáltalán Tápióbics- kén Nagy Mihály, csak úgy írom, ahogyan mondták. Ha nem lakik, vagy ha nem ott lakik, a továbbiakban hal­lottak értékéből nem von le semmit. Ha meg mégis la­kik, azaz mégis ott lakik, annál valószínűbb, hogy őszintén beszélt a derűs már- toni ember. — De vigyázzon ám a vé­telnél, mert még becsapják. Tudja, a régi nagy boros- gazdák nemcsak szőlőből csi­nálják a bort. Van magánál szódabikarbóna ? — Szódabikar ... Hát az minek? — Beleteszi a pohárba és ha csinált a bor, akkor az megfeketedik tőle. Olyan fe­kete lesz a kadar, mint a szurok. Csak meg kell pró­bálni. — A fehér bor is megfeke­tedik?

Next

/
Thumbnails
Contents