Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-21 / 298. szám

I IV. ÉVFOLYAM, 298. SZÄM 1962. DECEMBER 21, PÉNTEK Biztosították az állatok átteleltetését Mondén riilünk, hogy az állomásról KRÓNIKA Angyalkák Monor és vidékén Rendőri hír: Sok a fe­nyőlopás járásunkban. (Csák András rajza) — Az MSZMP járási bizott­sága ma kibővített ülést tart. Napirenden szerepel az ötéves művelődési terv; a pártkong­resszusról szóló beszámoló; a választásokra való felkészü­lés. — Megnyílt Gyomron a Pest megyei Ruházati / Kis­kereskedelmi Vállalat két egysége, a készruha- és ci­pőbolt. — A Hazafias Népfront­bizottság monori elnöksége ma délután fél 5-kor ülést tart a községi tanács vb-el- nöki szobájában. Napirenden a választásokkal kapcsolatos előkészítő munkák megtár­gyalása és a jövő évi mun­katerv elkészítése szerepel. — A MÁV és a MÁVAUT közli: 23-án szombati, 24-én munkaszünetesnapi, 25-én munkaszünetesnapi, 26-án va­sárnapi, 27-én hétfői, 28-án munkanapi, 29-én pénteki, 30-án szombati, 31-én mun­kaszünetesnapi, 1-én vasár­napi, 2-án hétfői napok sze-. rinti forgalmat bonyolítanak le. — Két és fél vagon ter­ményt kever naponta a mo­nori takarmány koncentrátum üzem. Az üzem vezetősége kéri a tsz-eket, hogy az ün­nepek előtt szállítsák le a cse­reterményt, a folyamatos üze­meltetés érdekében. — Ingajáratot létesített a monori Uj Élet Tsz a földek és az istálló között. A kocsik a földekre trágyát és onnan kukoricaszárat hordanak az istállókba. — 560 ingatlan cserélt gaz­dát ebben az évben a Mono­ri Járási Ingatlanközvetítő Iroda közreműködésével já­rásunk területén. A kiren­deltség vezetője, Kaposi Ta­más közlése szerint az in­gatlanvásárlások túlnyomó része kis családi házakra irányult és a vevők nagyob bára a fővárosba járó ipari dolgozók voltak. MAI MŰ SO II Mozik Monor: A torpedó visszalő (szé­les). Vecsés:, Malachiás csodája. TIT-előadások Gomba (21-én 18 óra. kultúrott­hon). KISZ ifjúsági akadémia: Miért a munkásosztály a társada­lom vezető osztálya? Előadó: Ke­lemen Mátyás. Gyömrő (21-én. 16 óra 30. közsé­gi tanácsterem): Ülnöki akadémia: A jogrendszer tagozódása. Az egyes Jogágak, különösen a pol­gári log alaoelvei és a polgári per menete. Előadó: dr. Szigel János (21-én 14 óra 30). Szabó Ktsz sorozata: Textíliák színnyomása Előadó: Pergel László. Káva (21-én. 17 óra. kultúrott­hon). Szövetkezei téli esték: A magyar mezőgazdaság fejlődése a felszabadulás után. E’őadó: Czine- ge Béla mezőgazdász. Monor (21-én. 19 óra. kultúrott­hon). Amit érdemes tudni: A koz­metika ma már nem luxus. Péteri (21-én 19 óra. kultúrott­hon) KTSZ ifjúsági akadémia Mennyire hite'esek a bibliai ad­tok? Előadó: Bozóki Tánosné. Pilis (21-én 18 óra). TermeV szőve'kezeli akadémia: Zöldség­termesztés. Film: Korai zöldség- termesztés. Előadó: Lenthár Kál­mán. A mendei Lenin Tsz a zárszámadás munkálatainak lázában ég. Fazekas Károly elnök titokzatos, nem nyilat­kozik. Sas Kálmán főmező­gazdász 6 társával a leltáro­zást készíti. A vezetőség tagjai közül csak Csiszár János bácsi, a tsz állattenyésztője beszélget el velünk. Elsősorban asz álla­tok átteleltetéséről kérdezget­jük. — Két nyári istállót télie­sítettünk, ilyen megoldás árán biztosítva van helyiség tekin­tetében az átteleltetcs. Az el­múlt heti nagy hideget jól átvészelték a sertések, lovak, szarvasmarhák, juhok. Az ál­latgondozók helytálltak ebben az időszakban is s a jövőben is helyükön lesznek. A tsz- nek 392 számosállat ellátásá­ról kelj gondoskodnia (4,7 holdra jut egy számosállat). János bácsi elégedett, takar­mány, abrak van bőségesen. Ilyen jó bázissal még so­hasem indultunk a tél­nek. — mondja. Baj van viszont a vízellátással, de erről már Szirony János fogatossal be­szélgetünk, aki lajtjával szor­galmasan hordja istállóról is­tállóra a vizet. — A kútjaink gyorsan ki­apadnak, néha arra kénysze­Megkértem Spanits Gyula elvtársat, a Tápiósüly és Vidéke körzeti Fmsz ügyve­zetőjét, hogy legyen szíves, számoljon be a szövetkezet ez évi működéséről és terv­teljesítéséről. — A múlt évi kiskereske­delmi áruforgalmi tervünket — kezdte az ügyvezető a be­számolóját — csak 96,4 szá­zalékra tudtuk teljesíteni. Ezzel szemben az idén már december 13-án 100,4 száza­lékra teljesítettük ennek az üzemágnak a tervét. A ven­déglátóipari tervet az 1961. évben 93,5 százalékra teljesí­tettük. Ebben az évben már december 17-én e téren ugyancsak a száz százalék fö­lé emelkedtünk, s így a ta­valyi forgalmat 500 000 forint­tal szárnyaltuk túl. Ezekkel a jó eredményekkel a járás területén az elsők közé küz­döttük fel magunkat. ' — Felvásárlási üzemágunk is jól működött ebben az év­ben. A legutóbbi megyei ver­senyértékelés szerint a baromfi és a tojás felvá­sárlása terén megyei szin­ten az ötödik helyen áll­tunk. — Mindezeket a szép ered­ményeket az újjáválasztott vezetőség jó munkájának ! '-öszönhetjük. Ugyanis az év ’lején részletes intézkedési érvét dolgoztunk ki. amelyet a tavaszi küldöttgyűlés meg­hordjunk vizet. — És győzi ezt egyedül? — kérdezzük. — Igyekszem gyorsam és lelkiismeretesen dolgozni — válaszolja. , — Az ősszel furattunk egy csőkutat, víz van benne bő­ségesen, csak még nem volt meg a műszaki átadás, pedig a víz kéne — szól közbe Csi­szár elvtárs. A marhaistállóban körülbe­lül 60 tehén kérődzik jámbo­ran. Az istálló tiszta, az álla­tok előtt friss széna, az alom szintén friss szalma. A sertésszállásoknál és kutricáknál Csaba Sándor, Dudás János gondozók éppen a kukoricadarát adják a szép Cornwall sertéseknek. — 510 jószág van a kezünk alatt, mind egészséges! — büszkélkedik a két gondozó. Tegnap vittek el 33 mag­kocát anyának. Szerető gonddal ápolják ál­lataikat, a kisebb malacokat külön ólba tették. A majorban mindenütt emberek szorgoskodnak, etet­nek, trágyáznak. A fogatosok trágyát szállítanak ki a föl­dekre. Megbizonyosodtunk fe­lőle, hogy Mendón valóban rendiben mennek a dolgok. Bognár Miklós vitatott és elfogadott. Az igazgatósági tagok a reájuk rótt feladatokat maradékta­lanul elvégezték. — Az eddig elért eredmé­nyek végrehajtásában orosz­lánrésze van Horváth Jó­zsef üzemágvezetőnek, aki nagy szakértelemmel és kö­rültekintéssel harminc felvá­sárlási egység munkáját irá­nyította. Ki kell emelni to­vábbá a TÜZÉP új kollek­tívájának eredményeit. Ez a kiváló együttes már két íz­ben jól megszervezett társa­dalmi munkája révén vonta magára a figyelmet és a nagyközönség elismerését. Ugyancsak elismerőleg kell a sülyi kisvendéglő működésé­ről szólani. Itt a saját készí­tésű, ízletes ételekkel bonyo­lítottak le nagy forgalmat. — Végezetül megemlítem, hogy a vagyonvédelem terén nem dicsekedhetünk valami jó eredménnyel. A leltárhiányok az 1961. évhez viszonyítva, mind­össze csak 20 százalék­kal csökkentek. Ezenkívül, sajnos, két dolgo­zónk ellen, különböző visz- szaélések miatt, bűnvádi el­járást kellett indítani. Ezért az 1963. évben az eddigi, jó eredmények megtartása mellett, az fmsz vezetősége a vagyonvédelem fokozását te­kinti fő feladatának. Krátky László „Ilyen iskolában érdemes dolgozni" A Művelődésügyi Minisztérium meghívására két hetet tölt Magyarországon Kirszanov elvtárs, a Volgográdd Pedagógiai Intézet docense. Tanulmányútja során több iskolát, pedagó­giai intézményt látogat meg. Elsőként szerdán a monori József Attila gimnázium éle­tét tanulmányozta. A látottakról, tapasztalatairól így nyi­latkozott: — Kellemes volt ismerkedésem a járási székhellyel — az iskolával, melyekre joggal lehetnek büszkék. Jó benyomást tett rám a kitűnő igazgató áltál vezetett tanári közösség — és az udvarias, jól nevelt tanulóifjúság. Ilyen iskolában, eze­kért a fiatalokért, akik a jövő, a szocalizmus, kommunizmus építői lesznek, érdemes dolgozni. Hazatérve a Szovjetunióba, sokat fogok beszélni a magyar népről és a monori gimná­ziumról ... — őszintén megvallom — mondotta —, nem számítottam arra, hogy vidéken ilyen gazdag tapasztalatokat sikerül sze­reznem. # A Monor és Vidéke olvasóit szeretettel üdvözli: Jó a tervteljesítés, gyenge a vagyonvédelem a siilyi fmsz-nél „Na Péterki, na Péterki Ébre zsity...“ Pillanatképek a tsz-ből ÉPÜL AZ ÖTVEN FÉRŐHELYES szarvas marha-istálló. A műszaki átadás előreláthatólag december végén lesz. Bekker József építőbrigádja cs négy zsupfedő mester dolgozik az épületen. „PÉTERIBEN, PÉTERI­BEN ÉLNI JÓ..." — tartja a régi szlovák dal. Vajon úgy igaz-e? — " kérdezhetik sokan. Ezt kérdezte három tudósítónk: Blas­kó Mihály, Gyarmati Sán­dor, Ilrutka János is a dal hallatára. Élesre he­gyezett ceruzájukkal, papírral és kérdésekkel telve mentek el Péteribe. Kérdéseikkel felkeresték a tsz-t, az iskolát és még több helyen is megfordultak. A válaszok nyomán képet nyer­hetünk a község egy hétköz­napjáról. Az idegenek megis­merkedhetnek Péterivel, a helybeliek talán jobban meg­ismerik egymás életét. Hogy tényleg jó-e Péteriben élni? Olvashatunk erről jót is, rosszat is. Zavartalan jó élet talán még nincs, de már jobb, mint tegnap, holnap jobb lesz, mint ma... A SERTÉSTENYÉSZETBEN Nyikos Sándor és Tóth János- né a sertéseket hőmérőzte. — Ez lázas! — mutattak az egyikre, de máris szinte a ke­zükbe sétált a következő. Mintha tudná, hogy a javát akarják. — Hány malacot gondoz­nak? — Juhász Mihály, meg én — mondta Tóth néni — 140 kocát és süldőt, 97 leválasz­tott és 64 szopósmalacot ápo­lunk. Hogy sok-e a munkánk? Azt meghiszem. Reggel 5-től este 5-ig dolgozunk! Még azt is hiányolták, hogy kézzel kell felhúzni naponta 15 hektó vizet, holott van mo­tor is a kútban. Csak meg kellene javítani. A „TYÚKFARM” íélé tartottunk, utunk egy eső­verte szecska vágó mellett vitt el. Kiváncsi tekintetünk egy 10 kilós súlyt fedezett fel a gép alatt. Előttünk 15—20 tyúk szaladt a szabadiban a kukoricagóré felé. Kissé távo­labb egy légpuskás emberalak látszott­Talán a tyúkokat őrzi? — kérdeztük magunktól. De nem. A mintegy 300 tyúk vidáman kapirgált, kiáltásunkra ijed­ten rebbentek széjjel. De Kovács Ferenc gondozót hiába hívtuk a nap folyamán még egyszer, nem jelentkezett. Pedig nem a háromlábú csir­két akartuk látni... Az óvodában Kothencz László- né vezető óvónő hosszú évek edzet­te nyugalommal, türelemmel — a gyerek iránt ér­zett végtelen sze­retettel — vála­szol kérdéseink­re. Fél szeme azéft a Pistiké­ken, Marikákon van. Beszélgeté­sünk valahogy így zajlik: — Ma ugyan kevesen vannak bent, mert kanya­rójárvány van, s nagyon sajnálom, hogy nem látja őket együtt... Pistike, tedd le szépen a lábad, mert megrúgod a Marikát... 10 éve lesz 1963-ban, hogy a községnek óvodája van, s tíz éve vagyok itt én is ... Ügy van Józsika, szedd össze szépen a tá­nyérokat ... Hár­man vagyunk óvó­nők, s ezenkívül 2 dajka és 2 föző- nö is van. A szü­lői munkaközös­ség sokat segí­tett ... A szalvé­tából mindenki csak egyet veszps szépen megtörli a száját, majd a ke­zét ... Tavaszra az udvart parko­sítjuk. Nem pa­naszkodunk, mert szép. jól felszerelt óvodánk van. A másik terem­ben a nagyobb gyerekekkel Ko­vács József né óvónő foglalko­zik. Epífcoi aszta­loknál ülve nagy- nagy igyekezettel festegetnek., Az óvó néni itt is sze­retettel és végte­len türelemmel segít a másodper­cenként elhangzó tívánságok telje­sítésében. ÜZENET: A Mihalkó, Bódis, Duba, Paput, Farkas, Sándor, Szenyán, Hajdú-gyerekek és a többi ót>odás anyukájának, apukájának: az óvodában jók vagyunk. A riporter bácsi is látta, a kará­csonyi ajándékokat megérdemeljük. A bácsi pedig még azt üzeni: dolgozzanak nyugodtan, jó helyen és jó kezekben van gyermekük! Iskolában, órán Az alsó tagozat IV. osztályá­ban vagyunk, olvasási órán. 30 szempár figyel feszülten — olykor lélegzetét vissza­fojtva — a katedra felé, ahol a tanító néni: Szenyán Erzsé­bet magyaráz odaadóan. — A mai órán „a lélegzés­ről” fogunk tanulni. Nagyon fontos szerepe van mindany- nyiunk életében ... Folyik tovább az óra, meg­vitatják az új témát, közben egy-egy részletet is felolvas­nak a könyvből. A tanító néni kérdésünkre elárulja, hogy rájuk különösen nincs panasz, magavisele .ük jó, érdeklődnek minden iránt Különösen: Homvák Misi, Bu­jáid Laci, Nagy Péter, Ozsvald Robi, Rada Gabi és Szenyán Viki érdemelnek dicséretei. A hulladékgyűjtésben élen jár az osztály, amit bizonyít, a tulajdonukban levő elismerő oklevél is. Közben halkan ki­osonunk, a gyerekek tanulnak tovább! MARISKA NÉNI máskor Véletlenek találkozása Jegyzeteink rendezgetése közben — éppen a kenyériiz- Ietfcen tett látogatás tapaszta­latainak papírra vetésén gon­dolkodtunk, amikor a rádió­ban a „Hallottuk — elmond­juk” rovat ‘járásunk egy má­sik kis községének: Gombá­nak kenyérellátási problé­máiról beszélt. Szélsebesen ceruzát ragadtunk, s arra a jegyzetlapra írtuk a hallotta­kat, melyen a péteri kenyér­gondokat jegyeztük fel néhány órával előbb. A gondok-problémák nagy­jából hasonlatosak. Véletlenek találkozása? Igen! De az nem véletlen, hogy mindkét köz­ség egy sütőipari vállalat te­rületéhez tartozik! Péteri Gyömrőről kapja a kenyeret. Általában időben megérkezik. A kenyeret áru­sító dolgozó elkeseredése nagy, hiszen darabszám veszi át a kenyeret, s bizony, el­adáskor derül ki, hogy 10— 20 dekával kisebb súlyú sok kenyér. Többször panaszt emeltek az eladó ellen a já­rásnál, hogy a községben soha nincs elég kenyér, nincs fe­hér kenyér. Hétfőn is 50 da­rab fehér kenyeret rendelt, s 40 darab még másnap délig nem fogyotí el. — Nem is fog. hiszen szik­kadt kenyér senkinek sem kell — mondja az eladó. — Itt marad a nyakamon ez a sok szikkadt kenyér... — Másnap már nem merek csak keveset rendelni. A vállalatnak igyekeznie kellene, dolgozóinak vélemé­nye nyomán mielőbb hathatós megoldást keresni. motorkerékpáron hordja szét a postát, de most ő sem akar­ja besározni masináját, ke­rékpárral jár. Képünkön ép­pen ifjú olvasóinknak kézbe­síti a megyei hírlapot. A PÉTERI POSTÁÉ ezekben a napokban nagy a kereslet az ünnepi üdvözlő­lapok után. — Van bőven — kaptuk a hivatal vezetőjétől a felvilágosítást. Érdeklődé­sünk nyomán megtudtuk azt is, hogy lényegesen megnöve­kedett (mintegy háromszoro­sára) az érkező és az induló küldemények száma. Az ün­nepi csúcsforgalom tehát e kis községet sem kerülte el. Ha a postát már megláto­gattuk — nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, (ez nem akar ünneprontás lenni!), hogy a hivatal kívül, no és belül ' is tatarozásra szorul. Már vagy 7—8 éve húzódik a tatarozás (vagy inkább hú- zódzkodnak tőle?). A község központi helyén e sokak által látogatót hivatal méltóbb Kül­sőt és belsőt érdemelne Hat- vanháromban talán nar meg­lesz ez is. Legalábbis meg­ígérték — valahol — az ille­tékesek. Miért üres a klubszoba? Rövid idő telt el azóta, hogy megindult a klubélet a pé­teri Rákóczi Tsz klubszobájában, de valami már a kezdet kezdetén nin's valahogy rendjén. Az első napokban teli ház volt a klubban, a napi nehéz munka fáradalmait ott pihente ki a tagság zöme. kellemes szórakozás közepette. Kártyáztak, dominóztak, sakkoztak, ru­gósfocit játszottak, sőt még néhányon a könyvekbe is bepil­lantottak. Egy másik csoport a napi munkát, a tsz-ben folyó életet elemezte ki, vitatta meg. Jóleső érzés volt ezt tudomá­sul venni, mert valóban látszott, hogy valami új kezd kibon­takozni a tsz életében. Mostanában a klubszoba esténként üres, nem látogatja senki, illetve csak este 9—70 óra után tévednek be olyan vendégek, akik mögött már az italboltban lehúzták a rolót. Vajon mi az oka ennek a változásnak? Vagy csupán szer­vezés kérdése az egész7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents