Pest Megyei Hirlap, 1962. december (6. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-18 / 295. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJÉTEK! PEST MEGYEI VI. ÉVFOLYAM, 295. SZÁM 1962. DECEMBER 18, KEDD AZ MSZMP PEST MEGYE! BIZ O T T $ Á G A É S A MEG VEI TANÁCS LAPJA AZ IFJÚSÁGOT IS TETTEI ALAPJÁN BÍRÁLJUK Ezekben a hetekben párttagok és pártonkívülieik ezrei tanulmányozzák az időszerű kérdések szemináriumán a kommunista erkölcs követelményeit. Az első foglalkozások tapasztalatai nyomán, segítségül a vitás kérdések tisztázásához, november 30-i számunkban cikket közöltünk az egyéni és a közösségi érdek összefüggéseiről. Első cikkünk folytatásaként, ez alkalommal olyan kérdéssel foglalkozunk, amely talán a legtöbb vitát váltia kj napjainkban: az ifjúság erkölcsi arculatával. Az ifjúság erkölcseiről minden korosztálynak megvan a maga — többnyire kritikus — véleménye. Bírálják a fiatalok öltözködését, viselkedését, életmódját, munkáját. A tárgyilagosak kritikája segítőszánaékkal párosul. Sokan azonban egyszerűen legyintenek: a mai ifjúság könnyelmű, erkölcstelen. Miért nincs igazuk az utóbbiaknak? Először is azért, mert általánosítanak: a törpe kisebbséget az egész ifjúsággal azonosítják. Másodszor azért, mert elfogultak: az ifjúság életkori sajátosságai szemükben eltorzulnak, felnagyobbodnak. Harmadszor nincs igazuk azért, mert felszínesen, a látszatból ítélnek, s figyelmen kívül hagyják azt, ami a külső mögött van: o letteket. Eh'télik a fiatalokat ízléstelen öltözködésükért, mondván: jampecek, huligánok; de elfelejti^, hogy a feltűnő ruhadarabokat is az állami és a szövetkezeti ipar gyártja! Szidják a fiatalokat viselkedésükért: nyeglék, szemtelenek, tiszteletlenek. Csak azt hallgatják el. hogy nem minden fiatal ilyen, s hogy a nyegléket is meg lehet — meg kell — nevelni. Ha a szülők elmulasztották — a közösségnek. Nem akarjuk túlbecsülni az életkori sajátosságokat, de lebecsülnünk sem szabad. Az ifjúságban felgyülemlett fölös energiát, amj kiutat keres magának, s ami okos irányítással jóra hasznosítható. Mohó kíváncsiságát, amivel meg akarja ismerni a világot; rajtunk is múlik, mit ismer meg belőle! Könnyen lelkesülő, fellángoló természetét, kalandvágyát, ami hasznos is, káros is lehet. A körülményektől függ, hogy e tulajdonságok hibákká, vagy erényekké válnak. Nem elég sopánkodni, hogy milyen ember lesz belőlük, a választ is tudni kell: amilyenekké neveljük őket! Vitathatatlan, hogy a mai fiatalok egészen mások, mint a harminc-negyven évvel ezelőttiek voltak. Felszabaduí- tabbak, műveltebbek, önállóbbak. Szüleiknél jobb anyagi körülmények között, más társadalmi rendszerben nőnek fel, más eszmék hatnak rájuk. Életükből — szerencsére — hiányzanak azok az élmények, amelyek apáikat félszegekké, olykor alázatosakká tették. Nem ismerik a létbizonytalanságot, céltudatosan készülnek elfoglalni helyüket a szocialista társadalomban: ugyan miért volnának félszegek? Pártunk helyes politikája kihúzta a talajt a „ne szólj szám, nerh fáj fejem” áligazság alól: miért kellene tehát meghunyászkodniuk? Sok minden, ami a felnőtteknek szinte megfoghatatlan technikai csoda, számukra természetes, hiszen az iskolában, a szakkörökben tanulják: miért ne lehetne ezekről önálló véleményük? A vita-készség még nem azonos a tiszteletlenséggel, s az önállóság sem jelent egyet az erkölcsi normák felrúgásával! Rosszak a mai fiatalok — hallani gyakran a sommás ítéletet. Szó se róla, vannak könnyelmű, szabadosán viselkedő fiatalok is. Kevesebben mint a szolídak, de jobban szembetűnnek. Hogy miért? Mert a kirívó hamarabb megragadja a figyelmet, mint a hétköznapi, a megszokott. Ha csak a külső szerint ítélnénk, hova sorolhatnánk azokat a diákokat, akik furcsa frizurával, cowboynad- rágban, de fáradhatatlanul törték a követ, ásták az árkot, hordták a téglát a nyári építőtáborokban?! Ha az ifjúság erkölcsi fokmérője csupán a viselkedés volna, hogyan ítélhetnénk meg azokat a hangoskodó, gyakran zabolátlan fiatalokat, akik felvágják a beteg öreg emberek tűzifáját, letörik a tsz- r.yugdíjas háztáji kukoricáját, műsorral, ajándékokkal kedveskednek a szociális otthonok idős lakóinak?! Az öltözködés, a viselkedés még nem minden. Mi azt mondjuk: az embert a tettei alapján kell megítélni. Nos, mit mondanak az ifjúságról a tettek? Elmondják, hogy az 1961/ 62-es tanévben a magyar úttörők 5 755 000 óra társadalmi munkát végeztek, aminek értéke meghaladta a 21 millió forintot. Mindezt ugyanazok a kisdiákok tették, akik olykor hangosak, máskor dacosak. Az elmúlt évben több mint 18 ezer Pest megyei fiatal — KISZ-tag és szervezeten kívüli — tett eleget az Ifjúság a szocializmusért mozgalom valamennyi követelményének. Megyénk üzemeiben 1961-ben 8350 ifjúmunkás vett részt a munkaversenyben, s harmincöt brigád nyerte el a szocialista munka ifjú brigádja címet. Egy év alatt 751 fiatal újítását fogadták el, s az újításokból származó megtakarítások ösz- szege megközelítette a nyolc és fél millió forintot. A KISZ megyei küldött- értekezletén — annak idején — a fiatalok elhatározták, hogy csatlakoznak a takarékossági mozgalomhoz, s 1861-ben húszmillió forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. Vállalásukat több mint hárommillióval túlteljesítették, A Pilisi Szénbányában a legnehezebb munkahelyekre a fiatalokat küldik. A Nagykőrösi Konzervgyárban külön ifjúsági üzemet létesítettek. A ceglédi járásban kilenc mezőgazdasági ifjúsági brigád nevezett be a szocialista címért indított kongresszusi versenybe. A Ceglédi Téglagyár Hámán Katóról elnevezett , ifjúsági szocialista brigádja már október 4-re befejezte egész évi munkatervét. A bankházi fiatalok elvállalták nyolc hold napraforgó megmunkálását. Táblájukat messziről megismerhette bárki: az volt a legszebb a környéken! A Pest megyei ipari tanulók legszebb munkáiból rendezett kiállításokról idős szak112 milliós húszezer férőhely A termelőszövetkezeti építkezések évi mérlege A megyei párt-végrehajtó bizottság ülése Az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottsága 1962. december 17-én ülést tartott. Felkerestük a Pest megyei Tanács termelőszövetkezeti beruházó irodáját, hogy megtudjuk: milyen eredménnyel végződnek idén, a mezőgazdaság fejlődése szempontjából annyira fontos termelőszövetkezeti építkezések. Kérdéseinkre Kovács Ferenc megyei főépítész és Bagyinszky Kálmán, a beruházási iroda főmérnöke válaszolt. — Az előző, 1961-es évhez hasonlítva, emelkedett-e idén a beruházások száma és ösz- szege? — Jelentősen. Míg tavaly 95 millió forint értékű beruházást valósítottak meg, idén 17 millióval többet, összesen 112 millió forintot fordítanak építkezésekre, egyéb létesítményekre megyénkben a tsz- ek. — Hogyan oszlik meg ez a nagy összeg? — Elsősorban az állattenyésztés fejlesztését szolgálja, azon belül is. a szarvasmarha tenyésztését. Elmondhatjuk, hogy az idei építkezések jelentősen hozzájárultak a korszerű (nagyüzemi állattartás feltételeinek megteremtéséhez. Pedig tehénistálló nem épült idén a tsz-ekben. Ennek oka: egy épület beruházási költsége 1 300 000 forint. Ez túlságosan drága. Ehelyett a szövetkezeteknek az országos típustervek felhasználásával általunk tervezett növendékmar- ha-istálló építését javasoltuk. Ez a típus is gépesíthető, él van látva etetőúttal, vízvezetékkel, szennyvízelvezető csatornával és emésztőgödörrel. Átmenetileg igen alkalmas tehénistállónak is és előnye, hogy 500 ezer forintból megvalósítható. Ebből a százférőhelyes típusból idén 56 épült a tsz-ekben. Ezek az istállók tehát 5600 növendékmarhának, illetve tehénnek biztosítanak férőhelyet. Ezenkívül a korszerű ridegnevelés körülményeinek megfelelő 96 férőhelyes önitatós, szabadtartásos borjúnevelőkből Tápiósápon és Györgyén, Pándon, Inárcson, Ráckevén, az előirányzott terv szerint idén még ezer férőhely készült el. — A tsz-ek sertésállományának növelését milyen mértékben teszik lehetővé a beruházások? — Ebben az évben tizenkétezer sertés számára épült férőhely, főként háromszázas hizlaldák és kocaszállások formájában. Ha hozzávesszük még az egyenként 30, és ösz- szesen 1000 férőhelyet adó új típusú' fiaztatókat is, elmondhatjuk, hogy ezzel megteremtettük a lehetőséget megyénkben a sertéslétszám gyorsütemű emeléséhez. Nagyban hozzájárulnak ehhez az olyan létesítmények, mint a Monoron kialakuló sertéstelep, amely részére idén két fiaztató és 600 férőhelyes hizlalda épül. A járási tanács által kezdeményezett, a helyben és a környező falvakban működő tsz-ek által létrehozott közös telepen, megfelelő szakvezetés mellett történik majd a tenyészállatok szaporítása és a hizlalás. — Legalább ilyen, jelentőségű az a beruházás, amely a baromfitenyésztés és a húscsirkenevelcs nagyarányú növelését eredményezi, már a jövő évben. Azokról a húszezres, modem, gépesített csibenevelőkről van szó, amelyeket egyenként egymillió-négyszázezer forintos költséggel már építenek az albertirsai Szabadság, a ceglédi Táncsics, a nagykőrösi Dózsa, a kátaj Kossuth és a gödöllői tsz-közi baromfi- telep számára. Az eredeti tervben csak 51 ezer új férőhely építése serepeit, év közben azonban ez a keret több mint kétszeresére, 116 ezerre emelkedett. Ezek lesznek az első, valóban nagyüzemi jellegű, baromfinevelők, a megye termelőszövetkezeteiben. Reméljük, az épületek a jövő év közepéig folyamatosan átadásra kerülnek, és megkezdődhet bennük a hústermelés. — Fontos feladat az öntözés fejlesztése. E téren mi történt? — A lehetőségek a mi megyénkben igen nagyok, és ezt mindenütt igyekeznek kihasználni a tsz-ek. 1961-ben 2200 hold öntözését biztosították a beruházások. Idén a tervben 3100 szerepelt, de összesen 4670 hold új terület vált ön- tözhetővé. Elsősorban a ráckevei járásban, ahol a legkedvezőbbek a feltételek. — Beszámolhatunk más előrehaladásról is. Idén elkezdődött a megyében az évek óta sok nehézséget okozó magtárhiány megszüntetése. Harminckét vagon termény befogadóképességű típusterv alapján, ötvennégy magtár- épület készült el az év folyamán. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy az új, szél- csatornás górékban 1130 vagon tengerit lehet tárolni, összesen közel háromezer vagonnal nőtt a tárolótér a tsz-ekben. Igaz, a magtárak felépítése nem ment zökkenők nélkül: aratásig be kellett volna fejezni a munkát, de az Építésügyi Minisztérium nem tudta időben biztosítani az előregyártott vasbeton födémelemeket. Emiatt a magtárak csak ősszel készültek el. — Utolsó kérdésünk: hogyan lehetne megvonni az idei építkezések mérlegét? — Ez az év igen jól zárult: nem több, csupán mintegy két százalék az áthúzódó építkezés. A tanácsi vállalatok — elsősorban a Pest megyei és a ceglédi tanács építővállalata — általában a tervben előírt ütemezés szerint, időben készültek el a munkákkal. Külön említést érdemel, hogy az összberuházások több mint felét, hatvanmillió forint értékben, a termelőszövetkezetek saját erőből, saját építőbrigádjaikkal valósították meg. Kiválóan dolgoztak, jó minőségű munkát végeztek az építőbrigádok mindenütt, de különösen az inárcsd, sári, herI nádi, tépiósápi tsz-ekben és a kiskumaeházi Petőfiben. Tény, hogy többnyire sokkal gondosabban dolgoznak, mint egyes építőipari vállalatok. — Szükségesnek tartjuk azt is megemlíteni, hogy a beruházások megvalósításához igen nagy és sokoldalú segítséget nyújtottak a Földművelésügyi Minisztérium illetékes szervei, a Nemzeti Bank megyei igazgatósága és az anyagellátó vállalatok. Nélkülük bizony nem tudtunk volna megoldani sok solyan problémát, amely az év folyamán felmerült. A kérdéseinkre adott, nagy fejlődést, előrehaladást tanúsító válaszokhoz hadd tegyük hozzá a magunk részéről a következőket: a termelőszövetkezeti építkezéseket irányító megyei beruházási iroda dolgozói is derekas munkát végeztek. Hogy csak egy példát említsünk: mintegy 600 ezer forintra tehető az az összeg, amelyet az itt dolgozó mérnökök, szakemberek által elkészített tervezéssel megtakarítottak. És ezenkívül állandóan járták a megyét, mindenütt megjelentek, ahol gyors, bürokráciamentes intézkedésre volt szükség. Nem kis részük van az elért eredményekben. (h. f.) Napirenden szerepelt a megyében folyó honvédelmi tömegmunka helyzete, valamint az 1963. évi országgyűlési és tanácsválasztásokra való felkészülés irányelvei. A végrehajtó bizottság az informatív jelentések között megtárgyalta a megyei úttörőmozgalom munkájáról szóló előterjesztést. Valamennyi napirendi pontban megfelelő határozatok születtek. Díszelőadásban Kodály Háry Jánosa Kodály Zoltán születésének 80. évfordulóján az Állami Operaház díszelőadásban újította fel a Háry Jánost. Az előadás megkezdése előtt a közönség percekig tartó tapssal köszöntötte Kodály Zoltánt, akinek a második felvonást követő szünetben Házy Erzsébet az együttes nevében koszorút nyújtott át. (MTI) ÚJ MESTERSÉGES HOLDAT LŐTTEK FEL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Négylépcsős rakéta segítségével „Explorer” típusú mesterséges holdat lőttek ki vasárnap az Egyesült Államok Wallops Island-i támaszpontjáról. A mesterséges hold feladata a világűrben található mikrometeoroidok tanulmányozása.' A műhold pályájának legközelebbi pontja hét- százhetvenkét kilométerre, a legtávolabbi pedig ezerhetvennyolc kilométerre van a földtől. Működik a Mariner—2 Az Egyesült Államok Űrhajózási Hivatalának közlése szerint a Mariner—2 elnevezésű űrrakéta, amely „tisztelgett” a Venusnál, péntek óta több mint egymillió kilométerrel elhagyta eredeti célpontját, de műszerei változatlanul közölnek adatokat a Kaliforniában, Ausztráliában és Dél- Afrikában működő megfigyelő állomásoknak. Magyar—szovjet tudományos együttműködési munkaterv Hétfőn délután dr. Lissák Kálmán akadémikus, a magyar orvostudomány; küldöttség vezetője, Moszkvában Vlagyimir Tyimakov akadémikussal, a Szovjet Orvostudományi Akadémia alelnökével, aláírta a Magyar Tudományos Akadémia és a Szovjet Orvos- tudományi Akadémia 1963— 64-es tudományos együttműködési munkatervét. A munkaterv előírja a két akadémiához tartozó tudományos kutatóintézetek közvetlen együttműködését 16 kutatási témában — gyermekbénulás, tüdő-, reumás szívmegbetegedések. érelmeszesedés stb. —, valamint előirányozza a szovjet és magyar tudósok csereutazásait és az együttműködés egyéb formáit. emberek is elismeréssel nyilatkoznak. Az 1961-es évben több mint 21 ezer ifjú vett részt a szervezett politikai, a szakmai és az állami oktatásban. Nem kétséges, hogy a munkaverseny, a szakma kiváló tanulója és a szakma ifjú mestere mozgalmak, a községfejlesztést segítő társadalmi munkaakciók nép- gazdasági hasznukon túlmenően. erkölcsi haszonnal is járnak: munkaszeretetre, közösségi szellemre, felelősség- érzetre. egymás megbecsülésére nevelik a fiatalokat. A szellemi vetélkedők, s a kulturális szemlék is többet jelentenek számukra a puszta szórakozásnál: tanulásra. művelődésre ösztönzik őket. Ezrével sorolhatnánk tovább a példákat; fiatal pedagógusokról, akik szabad idejüket az úttörő mozgalomnak, vagy a falu művelődésének szentelik. Ifjú műszakiakról, akik a műszaki fejlesztés fontos problémáit oldják meg önállóan, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. KISZ-istákról, akiknek védnökségével épül a Dunai Cement- és Mészmű. s akik a százhalombattai hőerőmű és kőolajipari vállalat határidő előtti felépítéséért küzdenek. Termelőszövetkezeti fiatalokról, akik rohammunkával mentik a termést a vihartól s két műszakot töltenek egymás után a traktor nyergében. Bárhová nézünk, ahol hasznos munka, alkotás folyik, a fiatalokat mindenütt ott találjuk. Búzát termesztenek és vásznat szőnek, vizsgára készülnek és kombájnt vezetnek, falakat húznak — és munkájukkal, tetteikkel döntögetik az előítélet falait. Hibáznak is közben, s van, aki rossz útra téved. De többségük napról napra gyarapodik tudásban és emberségben. Nyíri Éva