Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-11 / 264. szám

1962. NOVEMBER 11, VASÁRNAP A termőíves gyümölcsösök telepítésének előnyei Az almával tetjeseh azonos módon kell kialakítani a nagyüzemi körtetelepítéseket Is. A többi gyümölcsféle tör­pefa típusainak kialakítása még folyamatban van. Ilyen munka folyik a kertészeti fő­iskola gazdaságainak sziget­csépi és halásztelki kerületé­ben is. amelyet a főiskola gyümölcstermelási tanszéke végez. Főző József, a kertészeti főiskola sorok­sári gazdaságának főkertésze Az élelmiszeripari gépgyár­tás fejlesztésével foglalkozó ankét részvevői szombaton folytatták tanácskozásukat az ÉDOSZ székházában. Bogi Mihály, a KGM Általános őépipari Igazgatóságának fő­mérnöke, az élelmiszeripari gépgyártás helyzetéről és táv­lati fejlesztéséről tartott elő­adást, amit széleskörű vita követett. A fejlesztés irá- nyainák kérdésében kifejtet­ték véleményüket az Orszá­gos Tervhivatal, az Élelme­zésügyi Minisztérium és kü­Ma már mindenki tudja, hogy a KGST-országok közül elsősorban a mi feladatunk lesz a következő évtizedekben a gyümölcstermelés. Ezért a második ötéves tervben száz­ezer hold gyümölcsöst telepí­tünk. Ennek megvalósítása már kezd közüggyé válni, de sokan megkérdezik azért, ho­gyan merünk ilyen nagy fel­adatra vállalkozni? Igaz, hogy hazánk földje Európában a legalkalmasabb gyümölcstermesztésre, de mi­lyen módszerrel, milyen üze­mi szervezetben történik a gyümölcsösök telepítése? Meg- birkóznak-e szakembereink e nagy feladattal úgy, hogy 20— 30 év múlva ne kelljen szé­gyenkezniük utódaik előtt? A kérdésekre határozott igennel válaszolhatunk. Az elmúlt évtizedben — elsősor­ban az állami gazdaságok szakemberei — a külföldi és hazai tapasztalatok alapján olyan módszereket dolgoztak ki, amelyekkel a magyar nagyüzemi gyümölcstermelés a világ legjobbjai közé kerül. Mi a lényege ezeknek a módszereknek? Az, ami minden más mező- gazdasági nagyüzemi terme­lésnek: a) egységnyi területen töb- i bet termelni; b) jobb árut adni; c) csökkenteni a munkaira- ! fordítást; d) csökkenteni az ányagrá- ! fordítást; e) amit csak lehet gépesí­teni. ' Azért, hogy ezeket a köve­telményeket legjobban megkö­zelíthessük, a telepítési módok és rendszerek legkülönbözőbb formáit próbáltuk ki, amíg aztán kialakult a mai kívánal­maknak szinte minden tekintetben megfelelő: az alacsony törzsű törpe, vagy úgynevezett termő- karos orsó-gyümölcsös fogalma. Nevét onnét kapta, hogy ki­alakításánál legfőbb feladat az oldalágakat, illetve a vessző­ket lekötözni és ezeket termő karokká kialakítani. Ezek a karok a törzsön orsószecűen helyezkednek el. Ez a korona alak nem új, már több évti­zede ismerik egy-két típusát, de az akkori társadalmi vi­szonyok, a technikai színvo­nal nem tette lehetővé és szükségessé ennek alkalma­zását. A termőfa típusának ilyen alapvető megváltoztatása a gyümölcstermelésben kiváltja a legbecsületesebb és legjobb | szándéké szakemberek ide­genkedését is. Ezért vállalkoz­tam arra, hogy egy cikk meg­írásával közelebb vigyem a szakembereket, a tsz-tagokat ehhez az új módszerhez. Miben különbözik a törpe gyümölcsös a korábbi gyümöl­csöstől? A legjelentősebb gyümölcs­fajt, az almát, régen zömmel vadalanyú közepes, vagy ma­gas törzsű fákon termelték. A fákat 8—10 méterre ültet­ték egymástól, egy-egy hold­ra mintegy 57—90-et. A fa csak .12—14 éves korában adott teljes termést, 60— 80—100 mázsát Ma az almát zömmel törpe alanyon termeljük. Korai ter­mőre fordítás és a korona ki­alakítása érdekében a fa oldalhajtásait az első három­négy évben vízszintesre le­kötjük; A fák egymástól a sorban, 4—4,5 méterre, a sorok pedig 6—7,5 méterre kerülnek. így egy holdon 176—240 fa,fér el, s ezek 3—4 éves korban holdanként 25— 30 mázsát, 6—8 éves korban 100—120 máiasát és 10—15 éves korban 150—200 mázsa almát-teremnek. Régen a fa kialakításánál a fő munka a* metszés volt, itt pedig a» lekötés. A termőíves fa tel­jes fejlettségében sem éri el a 2 és fél—3 méter ma­gasságot. Igen fontos jellemzője az új típusú gyümölcsösnek a széles-soros telepítés. Ez abból áll, hogy a fák egy­mástól egyik irányból más­félszer olyan távolságba ke­rülnek, mint a másik irány­ba. A keskenyebb távolsá­got benövi a fa, a szélesebb táv viszont teljes termőkor­ban is fedetlen marad. Miért van szükség erre a változtatásra és mik az elő­nyei? A megváltozott társadalmi viszonyok a gyümolcstérmesz- tésben is teljesen új hely­zetet teremtettek. Ma már nem tűrhetjük, hogy az em­berek napokig nehéz és egészségükre egyébként is ártalmas permetezőgépeket hordozzanak a hátukon, vagy a létra tetején állva szed­jék a gyümölcsöt, veszélyez­tetve ezzel egészségüket. A régi típusú gyümölcsösök­ben az évi munkaerőszük­séglet 60—70 százaléka — a szedés, csomagolás — 6—8 hétre összpontosult. Ma már egyre inkább egész évre kell biztosítanunk a dolgo­zóknak a munkalehetősége­ket. Tudott dolog, hogy a trá­gyaszükséglet ma sokkal na­gyobb, mint az évi előállí­tás. A széles-soros telepítés lehetőségeit felhasználva, a zöldtrágya, kellő mű­trágyával kiegészítve, tel­jes értékű tápanyagután­pótlást biztosit. Ilyen és ehhez hasonló okok kényszeritették a nagyüzemi termőkar os-orsós rendszer kialakítását, amelynek elő­nyeit most már röviden az alábbiakban foglalhatjuk ösz- sze. Tekintve, hogy korán ter­mőre fordul és nagyobb a ter­mőképessége. a beruházott vagyon gyorsan megtérül. A termőkaros-orsós gyümölcsö­söknél a metszés szinte telje­sen elmarad. A növényvédel­mi munka eredményesebb, mint a 4—5 méter magas fák­nál. Ezek tetejét ugyanis szakszerűen nem lehet kezel­ni és itt a pajzstetűfertözés a legnagyobb A széles soros te­lepítésnél minden időben au­tomata gépekkel tudjuk per-' metezni a szinte falszerüen kialakult sorokat, a talaj­munka az oldalazó talajmű­velő eszközökkel már megol­dott és a korábban már emlí­tett rendszeres zöldtrágyázás pótolja a szervestrágyát. A szedésnél az átlagteljesít­mény a réginek háromszoro­sa Lényegesen csökken tehát az őszi nagy munkaerőszük- ságlet. Ezen túlmenően a sze­dés is előnyösebb. Eddig leg­jobb esetben is a gyümölcs 50—60 százaléka volt export­képes. Az idén a halásztelki gyümölcsösökben például a termés 82 százaléka exportmi­nőségű 1 volt. A fenii eljárásokkal ak egy holdra eső költsége­ket 2—3 ezer forinttal le­het csökkenteni és az al­ma önköltségét ezekben a nagyüzemi gyümölcsösök­ben a mai 3—4 forintról kilogrammonként egy fo­rintra tudjuk szorítani. Azt is me.4 kell azonban mon­dani. hogy a termőíves gyü­mölcsöstől csak szakszerű és időben végzett munka esetén várhatunk kiváló eredménye­ket. További előnye e telepítési rendszernek, hogy gazdaságo­san alkalmazható a gépi tech­nika, egyöntetű, vagyis azo­nos típusú gyümölcsöt ter­melhetünk nagy tömegben. A most meginduló telepítések­nél már előírják: minimálisan száz hold gyümölcsöst kell egy helyre telepítem. Ennél is kedvezőbb azonban a 400—500 ^holdas telepítés. Ma már nem ritka az ezer holdas. vagy ezer holdon felüli törpe gyümöl­csös nagyüzem. A Kertészeti és Szőlészeti Fő­iskola gazdasága, a többi ál­lami gazdasághoz hasonlóan, már négy évvel ezelőtt el­kezdte a törpegyyimölcsös te­lepítését és a második ötéves tervben ezt 1200 holdra növe­li. Kísérleti szarvasmarha-tenyésztelep- szépséghibával Tápiógyörgyén sok évtizedes hagyománya van a szarvas­marhatenyésztésnek, amely előtt a nagyüzemi gazdálkodás körülményei között széles le­hetőségek nyíltak meg. A fa­lu határában, a Zöld Mező Tsz területén épült fel mintegy két és félmillió forint beru­házással a Földművelésügyi Minisztérium egyik kísérleti szarvasmarha tenyésztelepe. A szövetkezet számára a léte­sítmény igen előnyös, mert a kapott hosszúlejáratú hitel visszafizetését csak öt év múl­va kell megkezdeni. Az épületeket a jelenleg ismert legkorszerűbb tenyész­tési elvek, módszerek figye­lembevételével tervezték. A telep közepén egy vasszerke­zetű, üvegtetős, 104 férőhelyes tehénistálló húzódik, amely 400 állat számára, váltott szá­zas csoportokban a leápolás után biztosítja az etetéssel egy időben elvégezhető gépi fejést. A tehenek számára két-két sorban épített állások között elektromos targonca szállítja a takarmányt. A nagy épület mellé négy, egyenként száz férőhelyes, szerfás, íélszabadtartásra al­kalmas pihentető istálló ke- > rül. Mellettük helyezkedik el • a zárt ellefőistálló, amelyből ! tíznapos korukban kerülnek a ! borjak ’a korszerű etetőkkel ! ellátott nevelőépületbe. Az is- ! tállócsoporthoz még két fél- j szabadállásos borjúnevelő is ! csatlakozik. A korszerű istái- i lókat önitatókkal, vízvezeték- ; kel, valamint csatornákkal, í emésztőgödrökkel látták el. í Ezek a tartási körülmények \ maximálisan biztosítják az j állatok számára a takarmány- \ értékesítést és a tejhozam nö- ; velését. Az új istállórendszer, az ál-! latok etetésének, fejésének, ! nevelésének szervezett módja,; a nagyfokú gépesítés nem- í csak a nehéz testi munkától i szabadítja meg a gondozókat, 1 de a lényegesen olcsóbb szer- \ fás épületek, s a jelentős! munkamegtakarítás révén! nagymértékben csökkenti a! szarvasmarhatenyésztés ön- í költségét is. Bár valamennyi épület még j nem készült el, a Zöld Mező ; Tsz már fokozatosan áttért az ; új tenyésztési módszerekre.! Miután a szabadtartásos te-; nyésztés egyik előfeltétele a! teljesen egészséges állomány,! már elvégezték a szükséges í gümőkór-vizsgálatokat, s az í uj kísérleti telepen csak tbc- 1 fertőzéstől mentes állatokat! helyeznek el. >■ Sajnálattal látjuk azonban, hogy a 25. számú építőipari vállalat által kivitelezett és már átadott épületek vízszol­gáltatása még nincs biztosít­va. A Vízmű- és Kútépítő Vállalat ugyan elkezdte már a kútfúrás és a vízvezeték földmunkáit, azonban közölte a szövetkezettel, hogy azokat ez év decembere helyett csak a jövő év áprilisában tudja befejezni. A tápiógyörgyeiek örömébe jelenleg tehát egy kis üröm is vegyül. Az önitatókkal el­látott korszerű istállókba rész­ben lajttal hordják a vizet, részben pedig „hagyományos” módon, itatóvályúkhoz hajt­ják ki naponta többször az ál­latokat. Nem tudjuk ugyan, kit tér- > hel ezért a felelősség, de fel- ! vetődik a kérdés: baj lenne-e, ha a közművesítést az építke­zéssel együtt befejezték vol­na? Mizsei István, a Szentmártonkátai Gépállomás traktorosa és Nagy III. Sándor, a MÁV Autofuvarozó Vállalat dol­gozója — aki az őszi idényben segít a gépállomás traktoro­sainak — „kergetik" egymást a szövetkezet tábláin. E ver­senynek a szövetkezet gazdái látják hasznát + Kele Imre, a gépállomás traktorosa a kukoricaszár leta- karításában segít a szövetkezetieknek (Mihók felv.) Kék munkaköpenyt visel, a fején meg zöldes erdész- kalapot. Bérelszámoló ugyan­is Kemencén, az erdészet­ben. Ezenkívül a községi könyvtár vezetője, sőt. a községi művelődési házé is. A kemencei múzeumnak pe­dig őre, direktora, alapítója, jóformán a néprajzi gyűjte­mény minden darabját saját maga szedte össze, nagy hoz­záértéssel. Ilyen sokóldalú és ilyen sok foglalkozású ember Domszky Pád, ezt azonban már tudják, ugyebár, hiszen néhányszor megemlékeztünk róla és a munkásságáról. De sejtik-e a múltját is? Mindössze tizennégy esz­tendővel ezelőtt tűnt fel Ke­mencén. Balassagyarmatról jött. De honnan oda? Sut­togtak eddig is sok mindent róla, találgatták, miért te­metkezett el itt, a Börzsöny alján, amikor qpvnyi min­denhez ért, annyi mindent tud, csak nyelvet is vagy hatot, hetet. Igaz, a'magyart idegenes kiejtéssel beszéli, de hiszen lengyel, nyilván ezért. Beszédes ember, ha iroda­lomról vagy tudományról esik szó. de menten szófu­karrá válik, amint a szemé­lyére, múltjára terelődik a beszélgetés. Hát ilyen. Tisz­teletben tartotta eddig min­denki ezt a szokását, őrizze az inkognitóját, ha akarja, nem nagyon feszegették, mit csinált, mielőtt Kemencére jött. Afféle deklasszált elem­nek tartották általában, va­lakinek, aki itt keresett „rej­tekhelyei’". Bérelszámoló tisztségéért senki sem iri­gyelte. Vezető szerepet ját­szik viszont a község kul­turális életében, kiveszi a részét a közösségi munká­ból. Hasznos ember. Volt, aki volt, mindegy, éldegéljen Kemencén, senki sem harag­szik rá inkább hogy szere­tik az emberek. Ezért aztán csak súgva be­széltek arról egyes, ki tudja, honnan, jól értesültek, hogy nagy a titka Domszky Pál­nak; gróf volt. Némelyek arról is tudtak, egykor ke­rek húszezer holdas uradal­ma busás jövedelméből élt valahol a Visztula mentén és a kastélya még a kemencei általános iskolánál is sokkal nagyobb lehetett, pedig ez valaha Hont vármegyeháza volt. Rejtélyek és titkok vették tehát körül, pedig amúgy igazán szerényen viselkedik és csak sokféle munkájának él. Megözvegyült, két fia kirepült a házból, a nagyob­bik már végzett elektromér­nök, a kisebbik még műegye­temi hallgató. Egyedül él most a kemencei házban, az erdészet udvarán, szolgálati lakásban. — Az 1848-ban Magyaror­szágon harcolt 3500 lengyel életrajza — mutat Domszky Pál a sok paksamétára. (Gábor felv.) Kora Ősszel kivette a sza­badságát és elutazott Lengyel- országba. Nemrég jött vissza onnan, s alig, hogy megérke­zett, mindenféle hírek szivá­rogtak lengyelországi útjá­ról Kemencére. Sok magyar jár a baráti Lengyelország­emencei ienemijei Megölte a bor gáz Tápiószecsőn a múlt hét egyik napján rokoni látogatás­ra ment Kis Lászlóné. Este kilenc tájban ért haza, de a férjét sehol nem találta. Mi­után a férfi reggelre sem ke­rült elő, az asszony nyugtalan­kodni kezdett. Tűvé tette érte a házat, s végre a pince be­csukott ajtaja mögött ráakadt férje holttestére. A rendőri vizsgálat megál­lapította, hogy Kis László elő­ző nap délután ittas állapot­ban lement a pincébe, ahol a hordókban két hektó bort tar­tottak. Alighanem megszédül­hetett. s többé már nem tu­dott felállni, mert a borgáz megölte. lönbözo tervező intézetek szakemberei. , A kétnapos vita alapján, a tanácskozás résztvevői hatá­rozati javaslatot fogadtak el. Ebben felkérik a Kohó- és Gépipari Minisztériumot és az Élelmezésügyi Miniszté­riumot, hogy együttes kollé­giumon vitassák meg az élel­miszeripari gépgyártás fej­lesztésének kérdéseit, s ha­zánkban mindenekelőtt olyan gépek gyártását honosítsák meg, amelyekhez már meg­vannak a technikai feltéte­lek. Befejeződött az élelmiszeripari gépgyártási ankét Versenyben az időjárással A szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezetben is nagy gondot jelentett a kenyérgabona elvetése, az ősziek beta­karítása. S ha a többi termelőszövetkezetekhez képest késve is tették földbe a magot, de magában a községben még soha nem vetették el az őszieket november első napjaira. Így tehát mindenképpen győzelemnek kell elkönyvelni a tsz tagságá­nak erőfeszítéseit. A kenyérgaborya elvetése után minden erőt a betakarítás­ra és a mélyszántásra összpontosítanak a szövetkezetben. Versenyt futnak az idővel mert a szövetkezet gazdái novem­ber 28-ra — csakúgy, mint a járás többi termelőszövetkezeté­ben — be akarják fejezni a mélyszántást. Erről a.z erőfeszítés­ről készítettünk két képet a szövetkezet határában.

Next

/
Thumbnails
Contents