Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-10 / 263. szám

1962. NOVEMBER 10, SZOMBAT res» #tEGVFI itMMm 3 Kakucsi számadás Lakodalmi menet kígyózik a kakucsi főutcán: bájos menyasszonnyal az élen, se­lyembe, nylonba öltözött ko­szorúslányokkal. táncoló nász­néppel. Forrnak a borok, itt is elkezdődnek a hét falura szóló vidám lagzik. A demi- zsonokat emelgető ‘bokrétás menet széltében is elfoglalja az utat, autónk lépésben tud csak haladni- Sebaj, hiszen öröm nézni ezeket az embe­reket, olyan jókedvűek. Én azonban most mégis mást fi­gyelek. Számolom a kétoldalt sorakozó vadonatúj épülete­ket, s kutatom, akad-e még köztük zsúpfedeles ház. Köz­helyként hat már az összeha­sonlítás. mit változott a ma­gyar falu. mégis az idegent, aki 15—20 évvel ezelőtt járt abban a helységben, ez a kü­lönbség ragadja meg legelőbb. Valahogy én is így vagyok ez­zel, mert utoljára mint alsó­tagozatú elemi iskolás jártam itt, negyvennégy nyarán. Mon­danom sem kell, akkor bizony nem így nézett ki ez a félköz­ség rangú, Inárcshoz kapcsolt település. — Hát, „egy kicsit” bizony megváltozott a mi falunk — mondja amolyan idézőjeles hangsúllyal Kuli Imre, a Le­nin Termelőszövetkezet elnö­ke. Jegyzetfüzetemben oldala­kat töltök meg a változás számadataival, s közben kérdéseimmel arra próbálok választ kapni, ho­gyan élnek ma a kakucsiak, mit produkál az összefogás az idei évben? Hallgatom a kunosarcú halkszavú, de határozott el­nököt, s ami leginkább meg­lep: rövid sza valcba foglalt bölcsessége, nagy élettapasz­talata, amit a szövetkezet irá­nyításához mindig felhasznál. Igaz, nem tegnap került ő* vezető posztra, negyvenöt óta dolgozik már a közösségért. V6lt tanácselnök, állami gaz­daság igazgatója, agronómus. Jól példázza a kakucsiak akarását, szorgalmát a nehéz­ségekkel való bátor és fölé­nyes szembsszállását az el­múlt fél esztendő. Kezdődött a szőlő lefagyásával; százhar­minc holdon még a hivatalos szervek is 80 százalékos fagy­kárt állapítottak meg. Szilvá­ból 300 mázsa, almából 100 mázsa a terméskiesés. Aztán jött a homokverés; 70 hold kukoricát tett töpkre. Sum- ma-summárum, a félévi fel­mérés 1600 000 forint kárt mutatott. Ez is közhelyként hangzik, de tény, hogy az egyéni gazdaságok az ilyen aszályos esztendőt, mint a mostani, nehezen tudták vol­na átvészelni. — Emberek, nem szabad el­csüggedni, előre kell men­nünk! — ezt mondta akkor' Kuli Imre a tagoknak; s bi­zony, saját magával is szem­be kellett szállnia, mert a le­fagyott szőlő láttán hovato­vább benne is úrrá kezdett lenni a kilátástalanság. De a kakucsiak előre tudtak lépni. Ez pedig a szőve ikezeti összefogás érdeme. Négyszáznegyvenkét tagból — leszámítva az öregeket — va­lamennyi munkaképes gazda dolgozott és dolgozik ma is. Sőt, mi több, a családtagokat is magukkal hozták. A veze­tőség pedig úgy okoskodott:, amit a fagy elvitt, pótolhatja a víz. Az öntözéses kertész­kedést 165 holdra növelték, másodvetéssel pótolták a ho­mok kártevését. Igazságtalan lennék, ha elhallgatnám, mekkora je­lentőséget tulajdonítottak — különösen ezen a nyáron — a kakucsi termelőszövetkezet vezetői a munka alapos meg­szervezésének. Óramű pon­tossággal dolgoztak a brigá­dok, a munkacsapatok.-Kakucs — az itteniek 'leg­alábbis ezt vallják — hosz- szú ideig árnyékába került a szomszédos, miár országos nevet és rangot szerzett inárcsi termelőszövetkezetnek. Egyik célkitűzésük éppen ezért az volt, hogy kitör­jenek a „névtelenségből”, be­bizonyítsák. hogy többre is képesek. Kuli Imre szerint nincs már messze az idő, hogy utolérjék a riválist. A verseny, egyébként, smelv a két termelőszövetkezet kö­zött folyik, nyilvános, s hogy a kakucsiak célja nem is olyan távoli, azt bizonyítja az elnöki irodában látható piros kis versenyzászló. Mi­tagadás, a verseny egy-egy negyedévében már meg is előzték a kakucsiak az inár- csiakat. Ami még hátra Hegyen-völgyön lakodalom Egy fegyelmi ügy tanulságai Történetünk színhelye a Szentendrei Cementáruipari Vállalat. Főszereplője B. László kubikos, a vállalat volt dolgozója. Azért csak volt, mert fegyelmi úton el­bocsátották. A történet rövid és látszó­lag egyszerű: B. László a közelmúltban nyolc napig nem ment be munkahelyé­re. A kilencedik napon meg­jelent és azt állította, hogy beteg volt. Amikor orvosi igazolást kértek tőle, előbb kifejezetten megsértődött, majd bevallotta, hogy lako­dalomban volt. Nyolc na­pig • ■ ■ Mihály „Miklós, a vállalat párttitkára, tudomást szerez­ve a dologról, nem akart hinni a fülének. Ami — ha jól meggondoljuk — nem is cso­da: ritkán hallani manapság nyolc napig tartó lakodal­makról. Mihály elvtárs sze­ret meggyőződni az igaz­ságról. ezért megkereste B. Lászlót és megpróbálta — még ha utólag is — jobb be­látásra bírni. Jó szándékát nem koronázta siker: B. Lász­ló semmi kivetni valót nem talált abban, hogy nyolc na­pig fütyült a kötelességére, s a munkafegyelemre. Ellenke­zőleg, buzgón bizonygatta, hogy nyolc nap nem is olyan sok. Kellett néhány az elő­készületekre — mintha leg­alább is ő lett volna a menyasszony —, a lagzi sem ért véget huszonnégy óra alatt, s utána meg kellett ün­nepelni, hogy ilyen jól sike­rült ... Itt végződik a történet, és itt kezdődnek a tanulságai. Megyénk üzemeinek jó ré­sze munkaerő-hiánnyal küzd. Vannak olyan vállalatok, ahol évente 25—30 százalé­kos a fluktuáció. S kik azok, akik üzemről üzemre vándo­rolnak? Azok, akik visszaél­nek társadalmunk alapvető törvényével, a munkához való joggal; azok, akiknek mun­kakönyvében sűrűn ismétlő­dik a „fegyelmi úton elbo­csátva” és az „önkényesen kilépett” bejegyzés! Mi történhetett vajon B. Lászlóval? Rágva’a munka­nélküliek keserű kenyerét, szánja-bánja fegyelmezetlen­ségét? Szó sincs róla! Azóta már bizonyára másutt dolgo­zik. S ha majd új munkahe­lyén ismét lagziba hívják — legfeljebb megint tovább áll egy házzal... A Cementáruipari Vállalat pedig kezdheti elölről: új munkaerőt felvenni, betaní­tani, kioktatni a munkavé­delmi előírásokra, megvár­ni, míg teljesítménye eléri a gyakorlott munkásokét — és így tovább, a fluktuáció törvényei szerint. A történet látszólag egysze­rű: egy munkás elment, jön helyette másik. S amíg nem jön, addig a többiek dolgoz­nak B. László helyett is. Ök vannak többségben: a köte­lességtudók, a fegyelmezet­tek, akikre mindig lehet szá­mítani. Most is az ő segítsé­güket kérjük: támogassák a vezetőiket a munkafegyelem megszilárdításáért vívott harc­ban. Támogassák a munkás­kollektíva nevelő erejével, a munka becsületét magasra emelő közszellem kialakításá­I val. i ny. é. van, az az egy tagra jutó jövedelem növelése. Nem öncélú ez a vetélkedés: eredményeit a jövő évi meg­alapozottabb termelés fon­tos dátumai jelzik. Például a vetést október 20-ra befe­jezték a kakucsiak. Itt nyom­ban meg kell említeni Szili Miklós traktorost, aki az elmúlt hetekben éjjel-nap­pal a traktoron ült. szán­tott, vetett De megérdem­lik az elismerést a gépállo­másiak is. Gálik János és Rapcsák Gyula lelkiismere­tes munkájával ugyancsak kivívta a kakucsiak elisme­rését Mostanában gyakran em­legetik Zsíros Pál és Lilik József fogatosok nevét is, akik szintén nem nézik még most sem, milyen napot mu­tat a naptár. Ám nemcsak a férfiak, hanem a nők is helytállnak ebben a termelő­szövetkezetben. A tagok fele asszony. Róluk különösen sok jót mond az elnök. Nem válogatnak a munkában, amit rájuk bíztak, rpég ha ne­héz volt is, maradéktalanul elvégezték. Csernák István növénytermesztő brigádjában a hatvan asszony különösen a kukoricatermesztésben tűnt ki. Ifjú Maczák Józsefné. Skodák Istvánná, Zsolnai Pálné — hogy csak* néhá­nyat említsünk közülük — épp úgy megállták a helyü­ket. mint az Erős Pál bri­gádjában dolgozó asszonyok. Erősék egyébként a terve­zett 80 000 forint értékű csíra® burgonya helyett 190 000 forinttal gyarapítot­ták a szövetkezet bevételét. A kertészet 1 000 000 forint többletbevételről adhat sza­mot. Még csak egyetlen ada­tot: a kakucsi Lenin Ter­melőszövetkezet év végéig 340 vagon mezőgazdasági ter­méket ad el az államnak. Ezen az őszön Kakucson hamarább került: -földbe a kenyérgabona magja, mint eddig bármikor. A betakarí­tással is végeztek már, még egy kis silózás van hátra. Hogy jól dolgoztak, előbbre léptek. bizonyítja a harminchatfo­rintos munkaegység, amit már most is ki tudnának fi­zetni. Ennyit terveztek, pe­dig akkor nem számítottak a pusztító aszályra. Alkonyodik amikor elbú­csúzunk a községtől. Nem számolom már a takaros új házakat, hiszen minden azt tanúsítja: boldogulnak itt az emberek, jó úton jár a falu népe. Súlyán Pál GÉPKOCSI NYEREMÉNY­BETÉTKÖNYV SORSOLÁSA Az Országos Takarékpénz­tár november 14-én, szerdán rendezi a gépkocsi-nyeremény- betétkönyvek hatodik sorso­lását. Az első öt húzáson ösz- szesen 267 autónyeremény ta­lált gazdára. Azóta tovább növekedett az autó-nyere- ménybetétkönyvek száma. A legutóbbi húzáson 77 gép­kocsit sorsoltak ki, amostanin pedig már 89 jut a szerencsés nyerteseknek. Ezúttal is Moszkvics, Skoda, Trabant, Wartburg, Renault és Hillam típusú autókat sorsolnak ki, s újdonságként először Simca Arianet is. (MTI) Magyar-lengyel árucsere­forgalmi tárgyalások Az 1961—65. évekre vo­natkozó hosszúlejáratú meg­állapodások alapján Budapes­ten a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban megkezdődtek az 1963. évre irányuló ma­gyar—lengyel árucserefor­galmi tárgyalások. (MTI) Könnyelműségéért az életével fizetett Az egyik este a nagykétai vasútállomáson a személyvo­natról leszállt sört inni Sánta József 25 éves farm ősi lakos. Már mozgásban volt a szerel­vény, amikor kiszaladt a vá­gányhoz. A paklikocsiból rá­szóltak, hogy ne ugorjon fel, mert már gyorsan megy a vo­nat> Sánta visszaszólt, hogy ne féltsék őt, majd lendületet vett és fel akart ugrani az utolsó előtti kocsi lépcsőjére. A sötétben megcsúszott, vagy megbotlott, a lépcsőről vissza­zuhant és a kerekek alá esett. A vagon kereke egyik lábát comtotőben, a másikat boká­ban levágta. A könnyelmű em­beren az orvosok már nem segíthettek, öt órával a kór­házba szállítás után meghalt. Szovjet tervek magyar hengerműhöz Az Uráli Nehézgépgyár szakemberei elkészítették egy magyarországi hideg acélhen­germű első részlegéhez a gépi berendezések terveit. A tervezett gépi berendezé­sek termelékenysége hét szá­zalékkal múlja felül a szoká­sos kapacitást, ami annak kö­szönhető, hogy minden tech­nológiai folyamatot gépesítet­tek és automatizáltak. Az üzem már ebben az év­ben megkezdi működését. AUTOGRAM A szovjet filmhét alkalmából szovjet filmművészek tar­tózkodnak hazánkban, köztük a tehetséges Zsanna Proho- renko, akit már a Ballada a katonáról című filmből jól ismerünk, jelenleg pedig a Hátha mégis szerelem című film főszerepét alakítja. A fiatal filmszínésznőt nagy szeretettel fogadta a pesti közönség s bárhol is jelenik meg, mindenütt autogramkérők veszik körül jí (Koppány felv.) í .,w.\\\\\v\\\\\\\\\\\\w\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ A kérdések kérdése Egy bűnügy, s ami mögötte van Mondják, hogy minden cso­da Nagykőrösön is csak három napig tart. De azért vannak dolgok, amelyek fe­lett hónapszámra sem tér­nek napirendre. Ilyen azok­nak a fiatalembereknek az ügye, akikről a multkorá- ban megírtuk, hogy miféle garázdálkodással tartották iz­galomban a kisvárost. Éj­nek idejérí ittas embereket vertek össze rés raboltak ki, motorkerékpárt loptak. több­felé betörtek, még a Ba­laton partjára is leruccan­tak némi ,zsákmány” remé­nyében. S ezek a falkába ve­rődött tizennyolc éves fia­talemberek talán azzal hök­kentették meg legjobban a közvéleményt, hogy még a rendőrségi cella hűvösében sem érezték tettük súlyát. Vallomásukban így nyilat­koztak; — .. .a haverok mentek, én is mentem velük... — ... csak a többiekkel együtt jártam verekedni, le­ütni embereket, kirabolni őket. Sportból, az izgalom kedvéért tettem... — ... nekem volt pénzem, nem kellett a lopott pénz, de mentem velük mert en­gem senki ne nézzen gyá­vának! __ — _a szajrét stopkocsi­v al felvittük Pestre, az óra ment a zaciba, mi pedig a Vidám Parkba ... — ... tettemet kalandvágy­ból követtem el... A vak is látta hogy ezek a fiatal emberek, noha a tör­vény előtt már nagykorú­nak számítanak. valójában éretlen neveletlen suhan- cok. Olyanok, akiknél még nagyon is szükség volna a szülői nevelő szóra. Éppen ezért a bűnügyről három héttel ezelőtt adott tudósí­tásunk végén feltettük a kérdést: ,,... nem kellene-e esetükön elgondolkozniok kis­sé a felnőtteknek, a szülők­nek, akik még idejekorán megragadhatják a rossz útra térő fiatalok kezét?” Most, amikor az ügyészség már kiadta a bűnper vád­iratát. s a bírósági tárgyalás küszöbön áll, felkerestem a fiatalok szüleit. s választ kértem e három hét előtti kérdésre. Jobb családból való gyerekek... K. József az érettségi előtt álló technikumi diák édes­anyjával két és félszobás, ra­gyogóan tiszta, szépen be­rendezett lakásukban beszél­gettem. Jómódúnak látsza­nak, ami nem is csoda, hi­! szén a fiatalember apja 1951- ig hentes és mészáros volt, s tizenkét shold földön gaz­dálkodott. Nem az anyagi szükség vitte rá a gyere­ket a bűnre, annyi szent. — Nem is tudom elhinni, hogy az én fiam elkövette, amivel vádolják — zokog­ja a megtört asszony. — Tes­sék elhinni, minden remény­ségünk a Jóska volt, min­dent megadtunk neki, hogy ember legyen. Tizennyolc­ezerért még motort is vet­tünk. mert Ceglédre járt a technikumba, hogy többet tanulhasson... A rossz tár­saság, az a sok rossz ka­masz vitte félre őt... A kis szégyenlős... A szintén jobb családból való, templomba járó Dini, a tizennyolc éves ipari tanuló apját és anyját a pipagyárral szemközti Kispipában talá­lom. A férfi a kiskocsma üz­letvezetője, az asszony kise­gíteni van ott. — Meg voltam döbbenve, amikor hallottam, hogy mit tett a fiam — így komoran az apa. — Szinte hihetetlen, hogy ezt megtette, s érthetetlen, miért tette. Mert pénzre nem volt szüksége. — Mennyit keresett a fiú? — Azt nem tudom. De ha kért egy tízest-huszast, azon­nal adtam neki.-r- Nem lehetett volna szi­gorúbban fogni? — Keményen fogtam én, dehát nem lehet egy tizen­nyolc éves fiút megkötni. Minden hiába, ha egyszer a gyerek szégyenlős és nem mondja el nekem, mit csinál másutt. Persze, hogy hiába pofozta az apja! A szégyenlős fiú apjától K. Dezsöékhez, a csoport legfia­talabb tagjához vitt az utam. Ö még fiatalkorú. Tizenhat éves, szintén ipari tanuló. Édesanyja ugyancsak nagyon rendes, tiszta, becsületes asz- szony. Zokogva beszél gyer­mekéről: — Talán az volt a baj, hogy gyengék voltunk vele szem­ben. A Balatonra sem akar­tuk elengedni, mégis elment. Kierőszakolta. — Hogyan tanult az iskolá­ban? — Nem akart tanulni. Hár­masra állt. Nem vették vol­na fel a körösi gimnáziumba, ezért küldtük el Debrecenbe, hogy tanuljon. De megbukott. Így lett ipari tanuló. — Anyagilag hogy volt „el­eresztve?’* — Tőlünk igazán mindent megkapott. Tessék megnézni, a szekrényben három rend öl­tönye is van! A pénze sem hiányzott. A nyáron, a bátyja mellett, aki brigádvezető az állami gazdaságban, egy hó­nap alatt kétezret is megke­resett. Legyen meg drága kisfiamnak az öröme... G. Béla jól kereső pincér volt, az apja fodrászmester. A fiatalember — ha minden jól ment — havi háromezret ke­resett. — Mennyit adott haza ebből a pénzből? — kérdezem apját és anyját. — Hazaadott néha ötszázat is — válaszolják. — Igazán jó gyerek, el lehet hinni. Itt vannak például a bélyegalbu­mai. Ez volt mindene, a leg­kedvesebb szórakozása. — Amióta bent van — szól közbe fájdalmas hangon az asszony —, azóta is vettünk neki egész sorozatokat, nem néztük, mennyibe kerül. Le­gyen meg drága kisfiamnak áz öröme, ha majd újra itthon lesz... — És hogyan került Béla erre a rossz útra? — vetem közbe. — Én, higgye el, mindig a jobb gyerekekkel hoztam ösz- sze. Azoknál a Kisséknél is ládaszámra áll a pénz. Ki gon­dolta volna, hogy az a gyerek ilyet csinál? Az én fiam is csak büszkeségből ment közé­jük. Amikor nem engedtem el a többiekkel a Balatonra, amíg kicsomagolta a holmiját, ígv tett nekem szemrehányást: „Anyukám, drágám, te min­denki előtt leégetsz engem...” Hej, az a „majomszeretet"! Hát, nehéz volna eldönteni, hogy a fiatalok és a szülők közül végül is ki kit „égetett le”? Annyi biztos, hogy ez a sok jobb családból való fiú nem hozott valami nagy di­csőséget a szüleire. Pedig azok „mindent” megtettek, ami az erejükből tellett, no, persze, nem értük, hanem nekik. Hagyták őket éjszaka kimara- dozni, olvasatlanul adták a pénzt, sorozatban vették az öl­tönyöket, vásároltak motor- kerékpárt, sőt, még gyerme­kük bélyeggyűjtő szenvedé­lyére is volt gondjuk. Vagy talán éppen ez a szü­lői elvakultság. a kényeztetés, a majomszeretettel egyenérté­kű ..gondoskodás” taposta ki a fiatalok útját a bűnözés­hez? Nehéz kérdés ez. Nem csoda, hogy nem lehet rá há­rom nap alatt megválaszolni... Firon András I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents