Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

1962. NOVEMBER 7, SZERDA <c/j£arfap 7 Negyvenöt esztendeje történt Eljutunk a csillagokba! Ezt a nehézséget is vállalták Közülük alig tudtak néhányan Marx—Engelsről, mégis megértették amit Lenin gondolt Milyen vidám lett az élet! Enélkül nem haladhattak vol­na. Egész Szovjetunió képezte magát Ma húszéves programjukat tervezők. Az elmúlt XXII. kongresszuson a kommuniz­mus közeli távlatát írták terveikbe. Az egész vilá­gon ők a béke követei. S nincs olyan ország, ahol a dolgozók milliói ne tekin­tenének fel reájuk. Ök a szovjet emberek! Azok, aikik maguk nyi­tották meg a boldogabb idők kapuit 1917-ben. Maiguk ve­zették győzelemre a proletar­ies radálmat. Megdöntötték a régi gyűlölt rendszert. Le­taszították trónjáról a cárt. Uj életet teremtettek. Majd egy emberöltő telt el azóta. És történelmük bevilágította az egész emberiség útját. Hosszú és nehéz volt ez az út. A szovjet emberek mégis egységesen vállalták. Ma már nincsenek egyedül! í v.: m ••• sssssss» . *xi»aistsxv:í!m>s£ A haza veszélyben! Egyszerű emberek százezrei önként vál­lalják a harcot wwwwwwww. Alekszandr Prokofjev: Itókr matróza Kék szalagja libben-lobban, — tán a Balti-tenger int? — Ő büszkén lép, zárt sorokban, hordva töltény-terhelt. Ifjú és új, mint szalagja, az a balti, lenge, kék. Menetel és büszkén tartja a gránáton tenyerét. Jobbján, balján tölténytáska, Minden csatát megnyerne! Ujja. mintha vasba vásna, vésődik a fegyverbe. Támadásra készen, zordul, igazáért, mely örök, a Litye.jnij-hídra fordul és a híd most feldörög. Majd a lávalepte parton — koszorús villámcsapás! — fényes dicsőségbe tartón levág, és a lángcsatás dübörgésbe pajzsaképpen, jelszót emel. bízva: „A szovjethatalom nevében!” Ezt kiáltja hív szava, „A szovjet...” s mint bomb>.t robban már a kor, s a vén világ roppan, és dörgő sorokban tanítok raja rohan át. Idáig fejlődött az ember. Ké­A nők ezrei tanulnak azóta. Orvosok, mérnökök, agronó- musok, tudósok váltak bclő­zierő helyett a gépek segítik Ki hinné? — ilyen házakban laktak lük Egy kultúrház a sok ezer közül Az asszonyok terhe a férfiakénál is elviselhetetlenebb volt De ki törődött akkor ezzel?

Next

/
Thumbnails
Contents