Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-06 / 260. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLTETEK) MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁG A MEGYEI TANACS. LAPJA VI. ÉVFOLYAM. 260. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1862. NOVEMBER 6, KEDD * Ülést tartott az országgyűlés Elfogadta a magyar-indonéz barátsági és együttműködési szerződés törvénybe iktatásáról, a villamosenergia fejlesztéséről és elosztásáról, valamint a tanácstagok választásával összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslatokat Hétfőn délelőtt 11 órakor összeült az or­szággyűlés. Részt vett az ülésen Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czott- ner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, IVku Pál, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Re­zső, Papp János, Péter János, Tausz János, dr. Trauttmann Rezső miniszterek, dr. Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy Fekete Miklós ország- gyűlési képviselő lemondott mandátumáról, s a Bács-Kiskun megyei választókerületben így megüresedett képviselői helyre Csík Antal pótképviselőt hívta be. Az országgyűlés ez­után jóváhagyólag tudomásul vette az Elnöki Tanácsnak a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeleteSkről szóló jelentését, majd Rónai Sándor javaslatára elfogadta az ülésszak napirendjét. A napirend a következő: 1. A Magyar Népköztársaság és az Indo­néz Köztársaság között Djakartában 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együtt­működési szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A villamosenergia fejlesztéséről, átvi­teléről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. A tanácstagok választásával összefüggő rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tár­gyalása; 4. A legfőbb ügyész beszámolója. A magyar-indonéz barátsági és együttműködési szerződés törvénybe iktatása Kiss Károly előadói beszéde és Péter János felszólalása Az országgyűlés ezután meg­kezdte a tárgysorozat megvita­tását. Kiss Károly, a külügyi bizottság elnöke, az első napi­rendi pont előadója emelkedett szólásra. — Megtisztelő feladatnak tartom — mondotta —, hogy a külügyi bizottság nevében az országgyűlés elé terjeszthetem törvénybeiktatás céljából a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelynek ratifiká­ciós okmányait a napokban cseréltük ki. Az indonéz—magyar ba­rátság szilárd alapját ké­pezi, hogy a nemzetközi politika alapvető kérdései­ben azonosak nézeteink. — Kapcsolataink a baráti Indonéziával örvendetesen fej­lődtek az utóbbi időben és együttműködésünk kiterjed a politikai, gazdasági és kultu­rális élet számos területére. Kormányunk és népünk együttérzett és támogatást adott az indonéz népnek és kormánynak abban az igazsá­gos harcban, amelyet Nyugat- Irián felszabadításáért foly­tatott. — Gazdasági és kulturális kapcsolatainkat szintén egyez­mények szabályozzák, amelyek fontos kiegészítései a barát­sági szerződésnek. Kormá­nyunk nagy gondot fordít az országaink közötti egyezmé­nyek következetes végrehajtá­sára. — A magyar nép őszinte, baráti érzelmeket táplál a sza­badságszerető indonéz nép és vezetői iránt. E gondolatok jegyében kérem a tisztelt or­szággyűlést, emelje törvényre a magyar—indonéz barátsági és együttműködési szerződést. Ezután Péter János külügy­miniszter szólalt fel. — Tisztelt országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Neve­zetes államközi szerződést iktatunk ma törvénybe — mondotta többek között Péter János. — Ez az első barátsági és együttműködési szerződés, amely a Magyar Népköztársa­ságot egy nem szocialista or­szággal köti össze. Első, de bi­zonyára nem utolsó. Amilyen mértékben erősö­dik a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élése, olyan mér­tékben növekszik majd a különböző rendszerű or­szágok együttműködésének alapelvcit és kereteit meg­határozó szerződések szá­ma. — A magyar—indonéz ba­rátsági szerződés nemcsak a Magyar Népköztársaság nem­zetközi kapcsolataiban jelent kiemelkedő eseményt, hanem jelentős esemény általában is a különböző országok együtt­működésének fejlődésében. A volt gyarmatokat nem múlt­beli gyarmati sorsuk, hanem jelenlegi és jövendő nemzet­közi szerepük tükrében kell szemlélnünk. — A Magyar Népköztársa­ság és Indonézia között a nagy távolság és a különbsé­gek ellenére — folytatta — a barátság és az együttműködés sokféle területe és formája alakult ki. — A barátsági és együttmű­ködési szerződés aláírása óta kapcsolataink tovább bővül­tek, mind egymáshoz való vi­szonyunkban, gazdasági és kulturális együttműködésünk­! ben, mind pedig nemzetközi vonatkozásban, az Egyesült Nemzetek Szervezetében is. A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság delegá­ciói a nemzetközi szervezetek­ben a legfontosabb nemzetkö­zi kérdésekben együtt foglal­nak állást. Itt az országgyűlés előtt is ki szeretném fejezni köszönetünket kormányunk és népünk nevében Indonézia kormányának azért, hogy a hidegháború élesebb idő­szakaiban is Indonézia delegációi bátran álltak ki a nemzetközi fórumokon a magyar delegációk mel­lett. Az úgynevezett magyar kér­désben is — annak hideghá­borús jellegét leleplezve és megbélyegezve — mellettünk foglaltak állást. — Ennek a barátsági és együttműködési szerződésnek a neve és tartalma egyaránt kifejezi, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem­csak a különböző rendszerű országok békében való egy­más mellett létezését követeli, hanem ennél sokkal többet: alkotó együttműködést a gaz­dasági és a kulturális, sőt a politikai élet területén is. A békés együttműködést nem­csak olyan országok között le­het gyümölcsözően megterem­teni, mint a Magyar Népköz- társaság és Indonézia, ahol a barátság előfeltételei különö­sen kedvezőek, hanem olyan országok között is megteremt­hetők az együttműködés felté­telei, amelyeknek viszonyában sok a kölcsönös ellentmondás. — Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között kötött barátságii és együtt­működési szerződésről szóló törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság és az In­donéz Köztársaság között Djakartában 1961. augusz­tus 23-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangú­lag elfogadta. Czottner Sándor: A villamosenergia az életszínvonal emelésének egyik nagyon fontos eszköze Ezután következett a vil­lamosenergiai fejlesztésről, átviteléről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgya­lása. Czottner Sándor ne­hézipari miniszter emelke­dett szólásra. Bevezetőben megállapítot­ta, hogy a népgazdaságunk előtt álló rendkívül nagy feladatok megoldásának egyik alapvető feltétele a villa- mosenergáa-ellátás megfelelő biztosítása. Hazánk összes energiaigényének csaknem negyedrészét ma már villa­mosenergiából fedezik, s él­talános elv, hogy a villa- mosenergia-ellátásban min­denki egyformán részesülhes­sék —, hiszen a villamosítás az életszínvonal emelésének, a kultúra terjedésének egyik nagyon fontos eszköze. — Az ország gazdasági fej­lődése mind több villamos­energiát igényel — folytat­ta a miniszter. — A felhasz­nálás mértékének növeke­désére jellemző, hogy 1960- ban 45,5 százalékkal több villamosenergiára volt szük­ségünk, mint 1955-ben s ez alatt az öt év alatt az ipar fogyasztása 43,3 százalékkal, a mezőgazdaságé 177,7 szá­zalékkal, a háztartásoké pe­dig 92,5 százalékkal emel­kedett. A villamosenergia­fogyasztás egy főre jutó há­nyada szintén hű képet raj­zol a fejlődésről, az igények növekedéséről. 1938-ban hazánkban az egy főre jutó viMamos- energia 147,7 kilowattóra volt. Ez a szám 1961-re 802 kilowattórára — te­hát napjainkig csaknem hatszorosára — emelke­dett. A növekedés nemcsak azért (Folytatás a 3. oldalon) Ünnepi est a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulója alkalmából November 5-én este 7 órakor a megyei tanács dísztermé­ben az MSZMP Pest megyei Bizottsága és a Pest megyei Ta­nács közös ünnepi esttel emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 45. évfordulójáról. A vörös- és nem­zeti színű lobogókkal díszített tanácstermet az ünnepség kez­detére teljesen megtöltötték a meghívottak, megyénk párt- és társadalmi szervezeteinek vezetői, üzemi, mezőgazdasági dol­gozók. Az elnökségben helyet foglalt: Horváth András, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Pest megyei Párt- bizottság első titkára, Keleti Ferenc, a Pest megyei Tanács VB-elnöke, Szakali József, a megyei pártbizottság titkára. Pa­lotás Károly, a SZMT vezető titkára. Arató András, a Pest me­gyei KISZ-bizottság első titkára. Ott volt az elnökségben Csala László, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának elnöke, Kovács Antalné, a Pest megyei nőtanács elnöke. Hege­dűs Istvánná, az MSZBT megyei elnöke. Szilágyi János ren­dőrezredes, megyei főkapitány, valamint a hazánkban ideig­lenesen tartózkodó szovjet hadsereg magasrangú tisztjei. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Horváth András, a megyei pártbizottság első titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Baráth Károly, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője mondotta el ünnepi beszédét. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után színvonalas műsor következett, amelyben többek között fellépett Solthy Bertalan Kossuth-díjas színmű­vész, Svéd Nóra, Varga András és Joviczky József, az Opera- ház tagjai. __________ KEG YELETES GYÁSZÜNNEPSÉG A MEGYEI TANÁCSHÁZÁN Meglíoszoráiték at 1956-os ellenforradalom mártírjainak emléktábláját Hétfőn délelőtt a meghívott hozzátartozók, valamint a Pest megyei Tanács dolgozóinak jelenlétében kegyeletes gyász- ünnepséget tartottak a megyei tanácsháza udvarán elhelyezett emléktábla előtt, amelyet az 1956-os ellenforradalom Pest megyei mártírjainak emlékére helyeztek el. Tizenegy órakor a borús őszi ág alatt felcsendült a Him­nusz, majd utána a fájdalmas dallamú gyászinduló hangjaira egymás után helyezték el a koszorúkat. Az MSZMP Pest me­gyei Bizottsága nevében Baráth Károly osztályvezető. Dr. Farkas Mihály, a megyei tanács vb-titkára, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa képviseletében Horváth Sándor titkár. Kovács Antalné, a nőtanács Pest megyei titkára, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Pest megyei Bizottsága nevében Mise­fa János, a Pest megyei Rendőrkapitányság, nevében Szilágyi János ezredes, rendőrkapitány, Arató Jenő a munkásőrség Pest megyei parancsnoka és Orbán László alezredes. Pest megyei kiegészítő parancsnokhelyettes helyezett el koszorút az emlék­táblánál. A koszorúk elhelyezése után a megemlékezés az Intema- cionálé hangjaival ért véget. A mélyszántásra kell átcsoportosítani az erőt Az ősziek. 99 százalékát elvetették a megyében Az idei őszön először sike­rült optimális időben elvetni a kalászosok legnagyobb ré­szét. A megye termelőszö­vetkezeteinek többsége példa, mutató módon szervezte meg a talaj előkészítési és a vetési munkákat és most már teljes erővel áttérhet az őszi mély­szántásra. A korábbi évek­hez mérten a kukorica betakarítása és a szárvágás is job­ban halad, bár néhány járásban kifo­gásolható ez a munka. A megyei tanács főmezőgazdá­sza, Prezenszky Gábor elv­társ az alábbiak szerint tá­jékoztatta lapunkat az őszi mezőgazdasági munkákról. — A megye idei őszi ve­tési terve — mondotta — 124 400 hold, amelyből no­vember 4-ig 122 500 holdat teljesítettünk. Ez a több mint 98 százalékos teljesít­mény példa nélkül áll a megye mezőgazdálkodásában. A termelőszövetkezeti moz­galom első komoly eredmé­nyéről van szó tehát, mert az optimális időben vég­zett vetési munkák sike­rét a nagyüzemi gazdálko­dásnak köszönhetjük. —Az őszi vetésekből még hátra levő 1900 holdat egy­két nap alatt be lehet fejezni, csak megfelelő gépátcsoporto­sításra van szükség. Míg a vetési munkák zö­mének elvégzéséért dicséret illeti a termelőszövetkezete­ket, a hátra lévő ezerkilenc- száz holdra már nem talál­ható mentség. Most már az­zal sem védekezhetnek az elmaradó tsz-ek, hogy ku­korica után kívánnak vet­ni, mert már a kukorica is régen beérett, s mindenütt hetekkel ezelőtt megkezd­hették a betakarítást. A hiányzó másfél százalékért főként azok a termelőszö­vetkezeti vezetők felelősek, akik nem jól szervezték meg az őszi vetési, illetve betaka­rítási munkákat. Ilyen ter­melőszövetkezeti vezetők fő­ként a budai, nagvkátai, ceg­lédi, ráckevei, szentendrei és a szobi járásban vannak, mert még ezekben a járások­ban nem fejezték be a vetést. Különösen a budai és a nagykátai járás elmara­dása kirívó, mert a két járásban kilenc- száz, illetve hatszáz hold a hiányó — S nemcsak a vetési, ha­nem a betakarítási munkák is az említett járásokban késnek. Míg a megyében mintegy 80—90 százaléknál tartanak a kukoricatöréssel, addig a ráckevei járásban 55 százalékos, a budai járás­ban 58 százalékos, a nagy­kátai járásban 68 százalé­kos ez a munka. Ezekben a járásokban most már gyö­keres fordulatra van szük­ség, mert a rossz munka- szervezés veszélyezteti az őszi mélyszántás befejezését. — Hasonló a helyzet a ku­koricaszár betakarításában is. A megyében eddig 65 szá­zaléknál tart a szárvágás, de a budai járásban még csak 25 százaléknál, a szentend­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents