Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

1962. NOVEMBER 4, VASÁRNAP Uj házak - régi Malomkő a nyakon - önként Ki is a tisztességes asszony? Gafgahévízen nyomtalanul múlik az idő? Hallottak-e már olyan em­berről, aki saját jószántá­ból malomkövet köt a nya­kába és erre még büszke is? Nem is szaporítom a szót, in­kább megmondom, kik ezek: a galgahévízi asszonyok. Azok. akik híres ötösfogatukr ól, a jóízűen daloló asszonytár­saikról nevezetesek az egész országban. Ismerik szép hím­zéseiket is és az utóbbi években híresek termelőszö­vetkezeteikről, busásan fi­zető munkaegységeikről. Hát még akinek az útja is er­re visz, a nagy faluban lép- ten-nyomon meresztheti a szemét: ejha, itt van csak sok pénz! Úgy nő a sok uj ház, akár a gomba. És még hozzá milyen házak! B -íl- lenének bármelyik nyaraló­helyre, villának. Cifra kö­vekből rakott kerítések, a tetőkön, meg ágaskodó, eme­letes tv-antennák. A Kossuth Tsz 1960-ban alakult, módosabb középpa­rasztokból. A régi Uj Alkot­mány Termelőszövetkezet a falu kisparasztjait fogta ösz- sze. Ám a fejlesztés után más lett a helyzet. Belépett sok jómódú paraszt is. a megnőtt szövetkezet felvette a Haladás nevet. Egyik szövetkezet vezetősé­gében sincs nő, bár a tag­ság többsége asszony, lány. Vajon miért? Keressünk választ a Haladásnál, amely­nek elődjében, az Uj Alkot­mányban a nők. számará­nyuknak megfelelően jutot­tak vezető szerephez. A Haladás Tsz-be rend­szeresen háromszázhuszan jár­nak dolgozni, 80 százalék­ban nők. Munkájukról csak dicsérettel lehet szólni, ezt mutatja az aszályos év elle­nére is 66 forintot Ígérő munkaegység. Az elnök, > Gödör Mihály szemmel láthatóan meglepő­dik, amikor a szokványos termelési kérdések helyett arról faggatom: miért „kop­tak ki” a nők a vezetőség­ből? Gondolkodik, hümmög, kevés idejére hivatkozik, de aztán csak hozzákezd az okok kereséséhez — talán önmagának is most először. Ahogy mondja. abból érez­ni: őszinte véleménye, hogy hasznos volt a régi vezető­ségben az asszonyokat meg­hallgatni. Darnikné, Péliné és mások, ismerték a tsz ügyeit, harcos, okos asszo­nyok, tele tervekkel, lelke­sedéssel. Mégis később, ahogy nőtt a tagok száma, megvál­tozott a helyzet. Mind több bántalom érte őket a férfiak, sőt a jómódú tsz-asszonyok részéről. Megtörtént, hogy Pélinének azt vágták oda egy alkalommal: jobban ten­né, ha litániára menne! Az való neki. nem a férfiak kö­zött forgolódni. — Késő este tartanak veze­tőségi üléseket — sorolta tovább az elnök —. néha éjszakába is nyúlik a meg­beszélés. Tisztességes asz- szony mit keresne ilyenkor az utcán? Másnap nem áll­hatna meg a falu előtt. Elein­te mind ritkábban jöttek, míg egyszer az elnökség ha­tározatba foglalta: „önként kimaradtak”. Gódor Mihály párttag. Szé­gyenkezve mondja, hogy ő bizony mit sem tehet a köz­hangulat ellen! S hogy nem is nagyon harcolt az asszonyokért, kiérzik min­den szavából. Augusztus végén jártam G algahévízen először, körül­nézni. Hosszasan beszélget­tem a tanácselnökkel és bi­zony riasztó benyomások kel­tek harcra bennem azzal a régi, idillikus szemlélettel, ahogy erre a nótáskedvű, rá­tarti falura mindig gondol­tam. Mert mi az igazság például a rátartiság körül? Szép az, ha valaki ismeri a saját ér­tékét. s annak megfelelően vi­selkedik. példát mutat. De szép dolog-e vaion a gőg, az úrhatnámság? Szép-e, ha az egyik tsz kocsija üresen megy ki a határba, de a má­sik tsz tagját fel nem ven­né a hétvilágért sem? Okos dolog-e, hogy megépítik a három szoba. összkomfortos házukat, berendezik új bú­torral, szőnyeggel, de a csa­lád továbbra is lenn lakik a nyárikonyhában, férfi, nő, gyerek ott húzza meg magát naphosszat? A Haladás Termelősizövetke- zetnek van nőbizottsága — de nem működik. Péli Gáborné lenne a vezetője, akit sok közös és egyéni sérelem ért. Damikék háza a Honvéd utcában van. Itt. errefelé lak­nak a legelső, a régi tsz-ta- gok. Közülük való Damik Andrásáé. Tizenkét éve a szö­vetkezetben, egyike ő is a ve­zetőségből kimaradt nőknek. Elmondja, régen becsülték őket, később a Haladásban kinézték a nőket a vezetőségből. Ha felszólaltak, nem lett sem­mi foganatja. Állandóan asz- szonyvoltuk miatt hallgattat­ták el őket. Megpróbálkoztak itt olyasmivel is — mondotta —, hogy a hónap végén a fér­fiaknak eggyel több munka­egységet számoltak el, mint a nőknek Azt állították, ez jár a férfiaknak. A jogos felhábo­rodás azonban olyan nagy volt a nők között, hogy hama­rosan felhagytak ezzel a gya­korlattal. Bent a tsz-irodában egy asz- szonyt hivott oda az elnök, adjon választ kérdéseimre. Nevét nem írhatom meg, mert én sem tudom: feltételül kö­tötték ki a névtelenséget. Ke­reken kijelentette: szívesen be­szél, de őt ne szapulja majd a fél falu. amiért asszony lé­tére „nyilatkozott”. Szapora szóval, egy-kettőre kifejtette, hogy rendes asz- szonynak nincsen mondaniva­lója ott, ahol a férfiak is dönt­hetnek. A nő dolga az, hogy dolgozzon, tegye azt. amit a férje akar. Hiszen egy férfi mindig „feljebbvalója” a nő­nek, még akkor is. ha esetleg az asszony az ügyesebb, oko­sabbik Nem lehet rendes nő­személy az olyan, aki férje, családja nélkül elmegy más férfiak közé. Ha az asszony­nak véleménve van, mondja el otthon a férjének, az majd el­juttatja oda, ahova kell—már ha egyetért vele. Hol vagy sajtó, rádió, tele­vízió? Hol vagytok előadások, nőtanács és a többiek? Tudják róluk, hogy ebben az évben ki, melyik tsz-paraszt jelentet­te be auíóigényét Galgahéviz- ről ez közismert, de azok a nézetek, amelyeket csendes ei- ániuiással végighallgattam, azok vajon ugyanilyen közis- mertek-e? — Hogy lehet még csak el­gondolni is — fejtegette to­vább az asszony őszinte ször­nyülködéssel —, hogy olyan asszony dirigáljon itt. akinek semmije sem volt, soha a s a - játjában nem kapált. Ha ők, a volt gazdánék nem akar­nak parancsolni, ne akarjanak a semmitlenek se! Hiába minden ellenérv, hi- vatkozhatom más községek, a közeli Kartal példájára, asszonyokra, akik az élet minden területén kitűnően megállják a helyüket, a vá­lasz konokul csak ennyi: má­sutt. a városban, más vidéken lehet, hogy úgy van jól, de ná­lunk meg emígy! Jártam egy másik asszony lakásán is; ő is könyürgött, hallgassam el a nevét. Bizony­gatta, hogy egy asszony leg­feljebb a szülői értekezletre járhat el. Ha a gyerekekről van szó. tele az iskola édes­anyákkal. Az ő véleménye is az hogy asszony asszonnyal, férfi férfival tárgyaljon. He­lyesli, hogy ne hánytorgassák fel egymásnak, kinek mije volt, mert ami volt, elmúlt. Do'gozzon mindenki, hiszen most is a magáéban dolgozik — de még munka közben is fölösleges olyan nagyon elele­gyedni. Aki asszony-lány ad valamit magára, az nem kí­vánkozik közszereplésre. Hát ez az ez az önként nyakba vett. malomkő. Ez a maradiság. a jólét mögött meghúzódó szellemi igényte­lenség nyomja mázsás súllyal a galgahévízi nők legjobbjait. Bizonyára van közöttük, aki tevékenységre, többre vágyik, s munkássága hasznos is len­ne a közösségnek. Van, de nem bontakoztathatja ki ké­pességeit. mert a közönyből, tudatlanságból táplálkozó köz­hangulatban megvetésnek tér­né ki magát. Ez ellen harcolni egy-két ember kevés. Néhány aktív, többre vágyó volt sze­gényparaszt asszony ereje is kevés hozzá. Különösen akkor, ha magukra maradnak, ha a községi vezetők csak sajnál­koznak rajtuk, de nem segí­tenek. A járási nőtanács jól ismeri ezt a he’vzetet — mégis hagyja, hadd múljék az idő s Galgahévizen tovább éljen a maradiság. Komáromi Magda EZ A DIVAT Néhány szép munka a sok közül — szövetkezet elnöke ezt mutatja a — A legújabbak ... — Csinosak... ez az egész készlet? — Ugyan! Az einökasszony tréfás sér­tődöttséggel tálalja elénk rész­ben szóban, részben láthatóan, I a sokféle ruhaneműt. Nézzük j sorba a produktumokat. — A Vecsés és Környéke j Háziipari Szövetkezet tízezer női kartonkötényt ■ varrt az elmúlt hónapban .... ... Nyugati exportra köze! ötezer kék-piros, rátétes hím­zésű kötényruhát szállítottak. Az elmúlt hónap listáját la­pozgatva, még ilyen tételeket találunk: ezer, krepp anyag­ból, (hímzéssel készült női há­lóing, 1500 szövet bébiruha, szovjet rendelésre ... — Ezek már nagyipari ada­tok! — bólintok nevetve, még­is elismeréssel. — Nem csodálható! Az el­múlt három hónap alatt két­szer annyit dolgoztunk, mint ahogy azt előre számítottuk. S ez nemcsak 200 százalékos tervteljesítést jelent, de több mint kétmillió forintos emel­kedést ez évre. Lehet, hogy többet — még két hónapunk van. Azért ennek az itt munkál­kodó sok asszonynak mégis­csak marad ideje arra, hogy ifjú szakmabelieket is nevel­jen. A rögtönzött divatbemu­tatóra két tanulólányt jelölt Zsebük Józsefná, az elnökasz- szony. Bámulom, milyen ter­mészetes kedvességgel találják fel magukat a fényképezőgép előtt. Nincs bennük egy grammnyi manöken-mester- kéltség! Kivallatom őket: Sárosi Erzsi női felső- és gy ennek ruhakész í lésre vállal- j kozott. Sokat nem tudhat, mert l két hónapja, hogy ideszegő­dött. — Anyuka akarta? — Nem. Ügy gondoltam, a munka sem nehéz, ülő foglal­kozás és igazán szép. Folyton - divatlapokat bújom — mo- ’ellek után kutatok. — Később? — Vagy üzletet nyitok, '•agy részlegvezetőnek készü- ’ök. (Mondja valaki, hogy 'ncs benne vállalkozó szel- '■ m!) Lautner Mária a női-férfi fehérnemű készítője lesz. — Nagyon szeretek varmi — így a tizennégy körüli 'v hiány. — Három-négyéves voromban már gyakran fog­tam tűt. — Akkor kevesebb sikerrel, ugye? — Nem emlékszem rá, de azt hiszem ... most otthon is "olyton dolgozom. Babaruhá­kat varrók. — Babázik? — Természetesen a húgom­nak készül stafírung. — Az lesz az igazi, ha va­lóságos, s nem babastafírung- •;al ajándékozza meg. A ter­vei? — Három év után mester­ózsgát teszek, s akkor ketten leszünk itt a családból. A nagyapa segédmunkás itt. Nem kérdem, hogy lesz-e egykor főnöke a nagypapának Annyit azonban elégedetten láthat mindenki, hogy törek­vő és ügyeskezű lányok. Hisszük, hogy sok szép modell kerül ki majd ötleteikből, s munkájukból. Akkor majd a mostaninál is gazdagabb lesz a statisztika, s a rögtönzött di­vatbemutató. (t. gy.) — Ezt megigazítjuk! — így készülődik a két tanulólány- manőken, de közben már elkattan a fényképezőgép (Gábor felv.) a megjelenő könyvekről Halálos fölfedezés medve, ökölbe szorított kezek­kel feküdt a ravatalon. Nem­csak a felesége óhaját, de azt, sem értette, hogy Szlopák kar- ] társ miként emlegeti öt úgy, j mint a legtisztább lelkületű j kollégát, azt a dolgozót, aki- ] nek dicső élete örök példaként ] lebeg a vállalat dolgozói előtt.] Ó, szegény Ficzere! De nagy ] az ő tragédiája. Meghalt és ] még csak nem is sejtette, hogy ] ő a legjobb, a leghűségesebb, ] a legdrágább, a legértékesebb j apa, testvér, férj, szerető, ba-! rát, kolléga, sporttárs, kar- \ társ. (A nem kívánt rész tör-! lendő!) De azért Ficzere nem haiti meg hiába! Elindított útjára\ egy gondolatot. Nevezetesen \ azt a felismerést hogy — há-\ la a gazdag magyar nyelvnek \ —, nincs az az értéktelen em-‘. bér, aki halálában ne dicsőül-] ne kiválóvá. Mert életünk je-'] lensége, hogy halála utánmin-l den ember hibátlan lesz. És ha ma jd az életben is így ] történik, akkor lesz igazán] szüret. Nem úgy, mint most, ] amikor még gyötör bennünket ] a vágy: bárcsak a fele annyi] jót tartanának rólunk az éle-] tünkben, mint amit elfecseg-] nek a halálunk után, Szikora István Tájékoztató a művelődési házak részére, csoport munkatársai a könyv­kiadó vállalatoktól beszerzik a várható új könyvek listáját, szépirodalmi és szakkönyvek listáját egyaránt, s erről tá­jékoztatót küldenek ki a já­rási művelődési szerveknek, akik gondos áttanulmányo­zás vagy akár véleménykuta­tás után, idejében dönthetnek egy-egy új könyv megren­deléséről, megvásárlásáról. A két kezdeményezés sok segít­séget jelent a népművelők munkájához. Mint már korábban közöl- [ tűk. a megyei népművelési I tanácsadó csoport igen helyes í kezdeményezéssel segíti a művelődési házak tv-néző programját. Hónap elejéin, témakörönként csoportosítva, körlevélben megküldik a te­levízió műsorát, s a művelő­dési házak idejében tervbe vehetik egy-egy tv-előadás közönségszervezését. Most a napokban egy má­sik. nem kevésbé hasznos ! kezdeményezésről kaptunk I hírt. A népművelési tanácsadó l dott jó lélek volt. Például a fizetés előtti napokon Ficzere minden estét a családja köré­ben töltötte. Ügy ám... Per. sze — mondta Ficzeréné —, néha-néha előfordult, hogy a férje kimaradt és megcsalta. Na, de kit nem csalnak meg? öt is megcsalta Ficzere. De csak a szó hétköznapi értelmé­ben, mert lelkében Ficzere mindig hű maradt hozzá!!! Ezt maga Ficzere mondogatta volt. És az is valótlan — folytat­ta Ficzeréné —. hogy Ficzere a gyerekeket koldulni zavarta. Ugyan, dehogy... Mindenki­nél jobban törődött velük. Még utcai politechnikai okta­tást is szervezett nekik, hogy a Ficzere-gyér ekek is tudják, miként kereshetik meg a ke­nyerüket. És hogy neki mit je­lentett Ficzere, azt a temeté­sen is bemutatta. Odaállt a ravatalhoz és a haját tépve könyörgött: „Fricikém, csak még egyszer üss meg. hiszen tudod, hogy lánykoromban is azzal a baromi erőddel vettél le a lábamról...” De az áldott Ficzere már béna mozdulatlanságba der­Ficzere temetésén érdekes dolgokra jöttem rá. Hogy mik ezek?. Elmondom. Az előzmény csak annyi, hogy amíg Ficzere élt, örökké rosszat hallottam róla. Azt, hogy züllött ember. Mértékte­lenül iszik és a fizetésével együtt gyakran elveri a felesé­gét is. Erkölcstelennek mond­ták. Olyannak, aki állandóan nőket hord föl a lakására. És közben a gyermelceit koldulni zavarta. Azt is hallottam, hogy korrupt, megvesztegethe­tő. Mesélték, hogy Ficzere sik­kasztó. Ellóversenyezte a Sal- :gó nászajándékát, amit a hi- ivatalban gyűjtöttek össze... ; Szóval, amíg Ficzere élt, csu- ] pa ilyen dolgot hallottam róla. ] Ezek után könnyen elkepzel- \ hető, mit éreztem, amikor kö- \ zös sportegyesül etünk képvi- ! sóletében nekem is el kellett 1 mennem Ficzere temetésére. ÍDe most már bevallom, na- Igyon kellemesen csalódtam. í A temetésen megtudtam, l hogy a Ficzeréről hallott dol- ! gok. nem is úgy állnak. Ficze- \ réné elmondta — és ezt ö iga- ' zán tudhatja —, hogy férje ál-

Next

/
Thumbnails
Contents