Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-04 / 259. szám
"k/Ű,rSaD 1962. NOVEMBER 4, VASÁRNAP A tervezettnél több búst értékesítenek Tovább fejlesztik az állatállományt a tápiószentmártoni Úttörő Tsz-hen A forgalmas útvonaltól és a legközelebbi falutól — Tá- piószentmártontól — távol, kinn Söreg-pusztán élnek az Úttörő Termelőszövetkezet tagjai. A tanyában van az irodaház, meg az istállók nagyobbik része, de a legtöbb ember a határban szorgoskodik. Vágják a kukoricaszárat, kévébe kötik és haza szállítják, mert jó lesz a télre tüzelőnek, sőt még takarmánypótléknak is. A sietség oké pedig a vetés, amelyből néhány holdat azért hagytak hátra, hogy ne kerüljön sokszor búza után a búza. Néhány perc alatt ezt mondja el sietve Lendvai Sándor, a téliesen öltözött főmezőgazdász. Nincs náluk semmi különös újság — mondja az olyan ember meggyőződésével, aki mindennap ott van mindenütt, s nem érik váratlanul a dolgok. De azután eszébe jut, hogy mégis érdekelheti valami az olvasókat a sőregi hírekből. Az irodában az üzemgazdász előtt a húsárutermelésről szóló bizonylatok hevertek. Ha már a véletlen így hozta, eziránt érdeklődtünk. Az Úttörő Termelőszövetkezet idei sertéshizlalási terve kétszáz hízó, október 30-ig százötvenhatot adtak le az Állat- forgalmi Vállalatnak. A főmezőgazdász elmondja, hogy még nyolcvannégy sertés hízik az ólakban, vagyis összesen kétszáznegyven hízót adnak el az államnak. Hízómarhából is néhánnyal többet adnak el a tervezettnél, meri a huszonöt helyett harminc a sőre. Mindez csak része az idei húsáru-termelésnek, mert az eddigieken kívül mintegy 180 mázsa baromfihúst és 13 mázsa pecsenyebárányt adtak el az állami vállalatoknak. A baromfihús-eladást érdemes részletesebben is megnézni, mivel annak jelentős része nem szerepelt a tervben. A tsz eddig már eladott tízezer pecsenyecsirkét és háromezernyolcszáz pecsenyekacsát az államnak. A tizenhárom mázsa pecsenye bárányhúst pedig száz választási bárány adta ki. Elmondotta a főmezőgazdász, hogy a sertések átlag száztíz kilós élősúlyban, a hízómarhák pedig átlag 430 kilós élősúlyban kerültek piacra. Ehhez már csak a közös szántóterület nagyságát kellett ismernünk, hogy kiszámíthassuk: hány mázsa áruhúst termelnek az idén az egységnyi szántó- területhez viszonyítva? Száz hold szántóföldre számítva néztük meg ezt és a következő képet mutatta: összesen 1084 hold a szántó és 687 mázsa az idei hústermelés a tsz-ben. így tehát száz hold szántóra 40.79 mázsa áruhús a tsz állattnyészté- sének idei produktivitása. Ez az eredmény ugyan nem szóm rtható országos rekordnak. de nem .is a legrosszabb eredmény. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy ez évről évre növekvő szám, akkor még szépnek is találhatjuk. A fejlődés, a növekedés arányait a jövő évi Haszonvas, idomvas, cső j Finom, közén és durva'emcz nagy választékban kapható a MÉH VAK-AAIrAT Pest—Bács—Nógrád megyei telepein átvevőhelyein Asztalosok, hangszerkészítők feldolgozásra alkalmas furnírdobokat korlátlan mennyiségben vásárolhatnak a vállalat Budapest XIII.. Kresz Géza utcr 45. sz. alatti gong) ölegtelepén tervszámok. illetve lehetőségek mutatják. Az idén már sikerült szilárd törzsállományt kialakítaniuk mind a sertéstenyésztésben, mind a szarvas- marha-, juh- és a baromfi- ! tenyésztésben. Jelenleg het- i venöt anyakocája, nyolc- I vannégy hízója, 180 sül- I dője. 164 szarvasmarhája (ötvenkét tehén) nyolcvan J lova, hatszáz birkája (négy- i száz anyajuh) és 680 tyúk- j ja van a termelőszövetkezet- j nek. Ez a szóm lényegesen nem változik már jövőre, mert most már a nrnőségi fejlesztésre törekednek inkább. Csupán a szarvasmarha-állomány növekszik valamelyest, a tehénállomány például ötvenkettőről hatvanháromra és a tyúktörzset fejlesztik kilencszáz tojós létszámúra. A törzsállomány lényeges növelése nélkül is jelentős emelkedés lesz azonban a húsáru-termelésben, mert e jelenlegi állomány jelentősen nagyobb a tavaly év végi állománynál. A hetvenöt anyakoca jövő februári szaporulatából például ötszázat kívánnak meghizlalni, tehát több mint kétszeresét az ideinek. Ugyanakkor kétszeresére növelik a szarvasmarha-hizlalást is és többszörösére a baromfihús-termelést. A juhoknál nem terveznek jelentős húsáru-termelést, mivel ez az állatfaj inkább a gyapjútermelés célját szolgálja. A minőségi fejlesztés célja a munka termelékenységének növelése és az egy tenyészállatra jutó termékhozam növelése. E téren az idén és jövőre ugrásszerű fejlődést érnek el, mégpedig költségráfordítás nélkül. Jól illusztrálja ezt a sertésszaporulat alakulása. Amíg ugyanis a tsz nem a saját szaporulatát nevelte, hizlalta, veszélyes méreteket öltött a ser- téselhullás. Az elhullást okozó sertésbetegségeket a különböző helyeken vásárolt kocák és malacok hurcolták be. Ezek között a betegségek között a járványos elvetélés. valamint a gyomor- és bél,gyulladás volt a leggyakoribb. Ezek a betegségek teljesen megszűntek és most már nem fenyeget a behur- colás veszélye sem. így tehát a megfelelő törzs- állomány kialakításával utat nyitottak a minőségi fejlődés előtt az Úttörő Tsz tagjai. Az eddigi nehézségeik ellenére biztató színvonalat értek el az állattenyésztésben, amely már az Idén is jelentősen pótolja az aszály sújtotta növénytermesztés kieséseit. Az idén még csak olyan mértékben ugyan. ! hogy harminc forintot oszt- j hatnak munkaegységenként, de jövőre már nem elégednek meg ennyivel. Azt mondják: tudják, hogy raj- j tűk múlik a jövedelem, s j megtesznek mindent, hogy az j a lehető legmagasabb legyen. 1 Mnlnu-. dió-, cprrtelcpílé« a szobi járásban A szobi járás termelőszövetkezetei és termelőszövetkezeti csoportjai ötéves távlati gyümölcstelepítési tervüknek az idei őszre eső részét csak részben teljesítik. Az eredetileg 155 holdas málnatelepítés nagyjából már megtörtént, vagy folyamatban van, csupán két szövetkezeti gazdaság nem tudja teljesíteni azt. A nagybörzsönyt Hunyadi Tsz húsz hold málnát akart telepíteni, egyelőre azonban nem kapott hozzá megfelelő szaporító anyagot. A bemecebaráti Barátság Tszcs húsz, a fésűi Béke Tsz és a nagybörzsönyi Hunyadi Tsz öt-öt holdon tervezett őszi epertelepítése jövő tavaszra marad, mert a szárazság miatt ez idén a szaporító anvaghoz kellő időben nem juthatott hozzá. Ugyancsak a szárazság miatt kellett tavaszra halasztani a szobi Új Barázda Tsz tervezett húszholdas diótelepítését. Hiába állnak rendelkezésre a mi- lotai fajtájú diófacseméték. a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt a talajelőkészítési munkálatokhoz nem lehet kompon átvinni traktort a He- lemba szigetre. A nagybörzsönyi Hunyadi Tsz viszont harminc holdas diótelepítését csak részben valósíthatja meg. nyolc hold telepítésére valószínűleg már csak jövőre kerülhet sor. A felsorolt akadályokon túl a járás szövetkezetei és szövetkezeti csoportjai őszi gyümölcstelepítési tervüket akadálytalanul végrehajtják. lljabb hírnév előtt a „Prumus persica“ Kivénült őszibarackos helyén nagyüzemi telepítés Nehéz lenne ma mór pontosan felkutatni, kik és mikor ültették el Buda környékén az első őszibarackfákat. Tény, hogy a „Prumus persica” évezredekkel ezelőtt került át kínai őshazájából Európába, s nálunk a XVI. század elején kezdett meghonosodni. Végül is a magyar őszibarck- termeszíés a múlt század vége felé lendült fel igazán, mikor is a filoxera pusztításai miatt a déli domboldalak sző- lőpásztái tönkrementek. Ekkor alapították a budai Sashegyen, a Gellérthegyen, majd Nagytétényben és Buda környékén a mai őszibarackosokat. Jelenleg a budai járás területén közel egymillió őszibarackfát tartanak számon — hadd tegyük nyomban hozzá, sajnos ezeknek a fáknak nagy része elhanyagolt, kiöregedett. A környék ugyan országos rangot vívott ki magának az őszibarackkal, ám az ötvenes évek elején nem fejlődött olyan ütemben a Buda környéki őszibaracktermesztés, mint ezt a növekvő piac és az egykori hagyományok megkövetelték volna. * Most viszont újabb hírnév előtt áll ez a gyümölcstermesztési ág az elhanyagolt, kiöregedett fák helyére új gyümölcsösöket telepítenek. Mind többet áldoznak az őszibarackosok felújítására és új telepítésekre a környező termelőszövetkezetek. Három hónapja sincs még. hogy körülnéztem a budaörsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet birtokán. Demeter Miklós, a tsz mezőgazdásza kísért végig a kivénült szőlők, őszibarackosok között. Akkor még csak mint megvalósításra kerülő tervről beszélt, ho- ; gyan változik majd meg a Hirsch-dülő arculata, hová kerül az új százholdas nagyüzemi őszibarackos és mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás a félezer holdas, sajátos körülmények között dolgozó 80 tagú termelőszövetkezetnek. Szavaiból érződik, hogy amit j mond, azt a jövőben bízó. dol- ■ gozni és boldogulásra vágyó felszabadítani a területet a forgató eke alá. Szerencsére nem maradtak egyedül ebben a munkában a budaörsiek, az útépítők (a szövetkezet határán keresztül halad az épülő nemzetközi műút) munkaszüneti napokon kölcsönadják a gépeket a szövetkezetnek a terület „letisztításához”. Ily módon még a fagyos idők beállta előtt előkészíthetik a telepítésre szánt területet, s megoldják a terep rendezését. 1965-re száz hold. 1970-re pedig újabb száz hold nagyüzemi őszibarackost mondhat magáénak a budaörsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet ezzel is elősegítvén a Buda környéki őszibaracktermesztés felvirágoztatását. Súlyán Pál Kirándulás Tokajba Nagyszabású autóbuszkiránduláson vett részt a napokban kétszáz Pest megyei termelőszövetkezeti gazda. A termelőszövetkezeti tagúk biztosítási és önsegélyező csoportjának elnöksége az Állami Biztositó megyei igazgatóságával karöltve Észak-Magyarország nevezetességeivel ismertette meg a részvevőket. Ellátogattak a Pest megyeiek Tokaihegyaljára, ahol éppen most szüretelnek, megkóstolták a híres tokaji aszút. Miskolcon, városnézés, Lillafüreden hegyi kirándulás tarkította a kétnapos programot. Tokajtól Egerig sok felejthetetlen élménnyel gazdagodtak a szövetkezeti kirándulók. tt ....wnm: I smerkedés Tokajhegyaljával, Pest megyei szövetkezeti parasztok a tarcali szőlődombon Lillafüred festői környékével ismerkednek a ceglédiek J-íVSÍ Egervár bástyájáról kémlelik a várost a zsámbokiak (Súlyán felv.) Erdészek között elég. Sajnos azonban hogy pusztul, mert c kapta a fránya szilfavész és az végez ve kérlelhetetlenül. Mi továbbra is telepítjük azonban, hogy lcgyen elegendő ebből a kiváló szerszámfából. így beszél pártfogókig a különböző fákre' a többi erdei szakember is. Van aki az év 400—500 hektáros új telepítést, van aki a 20 fajta csemete nevelést, míg mások a jövedelmező gazdálkodást említik meg. Azért, hogy szépüljön az erdő, sok ember töri a fejét, s még többen a tenyerüket. A különbőz' fenyő, tölgy, juhar és nyárfafajok vastagod„ törzse manapság nem független már az emberi gondoskodástól. Ügy érzi magát az cm bér erről hallván, mintha már nem is erdőben, hanem gondozott parkban járna. Mondják az erdészek, hogy maguk is úgy érzik, más világban járnak, ha cserkészik az erdőt. A csend és a nyugalom üdíti a lelket, tágítja a tüdőt és megnyugtatja a szívet. Szépség és öröm a munka az erdőben, de csak annak, aki érti és szereti a dolgát, mert munka ott is van elég. A kerületvezető Gádor Ferenc így beszél erről: „Sokon azt hiszik, hogy az erdész munkája ebből áll: vállára veszi a puskát, félre csapja a kalapot és elindul az orra után. Pedig ez nem így van, az igazi erdész már az első fánál szolgálatban áll. íJ~ a szolgálat pedig éppen annyi áldozatkészséget, mint tudást követel az erdei szakemberektől. Ráveszi őket a legnehezebb fizikai munkára éppúgy, mint a laboratórium talajvizsgáira. Nem állja meg köztük az a helyét, aki ebben is, abban is nem egész ember. Nagymiklós István , ' ; Kivezetés Sgtát tehet a természetkedvelő, ; rnég ilyenkor ősszel is, a gödöllői arboré- '■ tumban. Ez a 135 hektáros élőfa múzeum ■ csodálatos színekben ragyog, zöld, sárga, ni- : ros levelein az esőcseppek megannyi apró \ drágakőhöz hasonlatosak. A színek és illatok szépségén kívül a szakember szemét még \ a fafajok sokrétűsége is megkapja, a tanul- : ságok seregéről nem szólva. í A szerencsés turista örömeit a tudás íze- ; siti meg. amelyet Palicza József, Gerendái ; Mihály és Gádor Ferenc erdészek szolgál- ; tatnak, lelkesen önzetlenül. Ök járják napon- í ta ezt az erdőt, szerveznek, terveznek lomb- ; jai között és ismerősként „köszöntik” a fáikat. A lomb- és tűlevelű fáknak kilencven- ; kilencven faját ültették ide vagy hatvan éve, \ de ez a szám kevesebb ma már, mert a há- % ború itt sem vonult el nyomtalanul. Azt < mondják, hogy néhány év múlva szebb és ■/ gazdagabb lesz az arborétum, mint bármi■ kor. de addig céltudatos munkára van szükség. ; Egy’ öszhajú erdész, a népszerű idős 'j Cselédes Mihály például a szilfák történeté- 1, bői mond el érdekes részleteket. Ismeri jól 'j az erdőt, hiszen vagy negyvenöt éve szolgál 'j a környéken. 1, — Igaz-e, hogy a szilfát mesterségesen írt$ ják az országban? Azt mondják nem sokérő íj fa a szil, s ezért nem tűrik meg az erdőben a 1 szakemberek. 1 — Tévhit az egész, nem egyéb — válaszolí ja. A szilfa igenis hasznos, bár volna belőle meggyőződés hatja át. Most ] ugyancsak vele nézem itt a ! lánctalpas traktort, amely már forgatja a földet az új telepítés aló. Baloldalt még az elöregedett őszibarackfák sütkéreznek az október végi napsütésben, alattuk a kivénült foghíjas szőlősorokkal, jobbol- j dalt pedig a jövőt hirdető, felszántott, telepítésre váró nagy tábla. Huszonöt hold, körülbelül ennyit forgatott meg Gaál József, a gépállomás traktorosa, akiről az ag- j ronómus csak elismeréssel beszél. Éjjel-nappal dolgozik a i gép, ötven centiméter mélyen forgatja a talajt. — Ez itt még a múlt, a küsz- ] ködéses kisüzem — mutat De- i meter Miklós a „halálra ítélt”, J kiöregedett szőlőtőkékre, meg ; az itt-ott már korhadt törzsű őszibarackfákra. — Amott pedig a jövő, gazdaságunk szervezeti megváltoztatásának első lépései. Még az idén előkészítjük itt az ötven holdas területet őszibaracktelepítés- 'j hez. Jövő ilyenkorra aztán, f mert addig a talajt ülepedni í hagyjuk, hozzálátunk a cse- J meték kiültetéséhez. Már er- ; ről is gondoskodtunk saját / erőből, mi magunk állítjuk; elő a 31 ezer darab szem-; zést. ; Budaörs határában ezekben ; a napokban még javában fo- \ lyik a kinti munka. Legtöb-! ben szüretelnek a szomszédos \ szőlőkben szövetkezetiek sze-; dik a csiri-csurit. meg a bor- ; nak való szőlőt. Itt bizony 1 ez az utolsó szüret, de nem • rosszkedvűek sem a tagok, i sem pedig a vezetők. Ezeken : a parcellákon már alig termett gyümölcs, szőlő. Annál többet várnak majd a leendő őszibarackostól. Amíg a környéket bejárjuk,' önkéntelenül is felvetődik a: kérdés, vajon nem vállalkoz-: nak-e erejüket meghaladó feladatra a Vörös Csillag Tér- í melőszövetkezet gazdái. Mert nem könnyű alig pár nap alatt a sok száz fát és a még több ezer szőlőtőkét kivágni,
