Pest Megyei Hirlap, 1962. november (6. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-30 / 280. szám
rear MfUt I ^Cirhw 1962. NOVEMBER 30. PÉNTEK Miért veszik komolyan őket? Az elavult drágább - és mégis gyártják Budaörsön a Keményfémipari Vállalat KlSZ-szerveze- tének statisztikai adatai között szerepel egy figyelemre méltó szám: „a műszaki fiatalok 30 százaléka KISZ-tag”. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a gyár fiatal mérnökeinek és technikusainak majdnem egyharmada rendelkezik az ifjúsági szövetség tagsági könyvével. Mondhatná valaki: ez még nem minden. Valóban nem. De így könnyebben megérthetjük; hogyan tud a KEFÉM KISZ- szervezete ilyen jelentős szerepet vállálni az üzem termelési problémáinak megoldásában. A gyári KISZ-vezetők sokat tudnának mesélni arról a pár esztendővel ezelőtti időszakról, amikor a fiatal műszakiak tevékenysége főként bélyegvásárlásban merült ki. Ennek is megvolt a magyarázata. Egyszerűen nem találták a helyüket, úgy érezték magukat, akár a szűkre szabott ruhában. Akadtak akik gyerekesnek tartották, hogy a színjátszó csoportban szerepeljenek, vagy klubdélutánon „ugráljanak”. Mások méltóságon alulinak vélték a fémhulladékgyűjtést, vagy alkatrészválogatást. A KlSZ-szervezet azóta már megtalálta a nyitját, hogyan változtasson ezen. Két évvel ezelőtt megalakították a fiatalok műszaki tanácsát s azóta lépésről lépésre haladva eljutottak odáig, hogy ma már a gyárvezetőség „jobbkezének” tekinti a KISZ-szervezetet. A műszaki tanács — Szánti Iván technikus vezetésével — „kicsiben” kezdett dolgozni. Annak idején gépmódosításokat, készülék átalakításokat vállalt, különböző alkatrészek terven felüli legyártását, stb. Később — az eredményeket látva — megnőtt az igényük és önállóbb, nagyobb munkákat is elvégeztek. A vízvisszanyerő berendezés elkészítése például a maga nemében páratlan eredmény volt, amelyet azok is elismernek, akik mindaddig kétkedéssel fogadták a KISZ kezdeményezéseit. Az elmúlt év végén úgy határoztak: ezentúl a gyári műszaki fejlesztési tervhez igazodnak maid. annak e.?y- egy intézkedését valósítják meg — más szóval védnökséget vállalnak az üzem távlati elképzelései felett. \ fiatal mérnökök és technikusok szívesen vállalták ezt. Érdekelte, „izgatta” őket a dolog. Kíváncsiak voltak a maguk erejére: mit tudnak a vállalásból megvalósítani. A munkában sok KISZ-en kívüli is részt vett. Azóta kiderült, hogy nagyszerűen helytállnak. Itt van például a forgácsoló lapka ügy. Eddig ezt a szerszámot Magyarországon nem gyártották. A forgattyústengely megmunkálásához három nagyüzem használja: a Lenin Kohászati Művek, a Ganz- MÁVAG és a Csepel Autógyár. Évenként 10—12 000 darab kell belőle, s darabja 11 dollár. Valahányszor az említett üzemek kérték a gyártól. a megrendelésre azt írták válaszként: nem tudják gyártani. — Importra van szükség. Néhányan, a műszaki tanács tagjai közül úgy gondolták: kísérletezni kellene, hátha sikerülne itthon legyártani. Megkérték a technológiai osztály vezetőjét: segítsen nekik. A Lenin Kohászati Művek fiataljaival is megegyeztek; ők készítik el a köszörüléshez szükséges befogó készüléket. Most gyártják a 0 szériát és kiváncsion várják áz eredményt. Ha engedélyt kapnak a sorozatgyártásra sziiksrieük lesz usvan elv kü'földi gépre, de ez — mint mondják — még mindig olcsóbb, mint a behozatott forgácsoló lapka ára. Hasonló a helyzet a ke- ményf^m-betétes húzókövekkel. A gyárvezetőség már régebben meeállao'totta: a kövek minősége r v’lárszínvonal alatt van, drágán és elavult módszerekkel készítik. Mit tett erre a KISZ-szervezetV Nyolctagú ifjúsági műszaki brigádot alakított a húzókő gyártásának módosítására. A brigád „szabad kezet" kapott a főmérnöktől. Ellátogattak azokra a helyekre, ahol a húzóköveket nagy mennyiségben használják. Jártak a Salgótarjáni Acélárugyárban, a Kábel- és Sodronykötélgyárban, valamint a December 4. Drótműben. Észrevételeikről feljegyzést készítettek, s ennek nyomán hozzáláttak az új technológia elkészítéséhez. A gépi felhasználásnál előreláthatólag 15 000 munkaórát takarítanak meg évenként, s a minőségi javulás eredményeként, az exportlehetőségek is megnöveked n ek. A gyárvezetőség mind többet fordul a KISZ-hez segítségért. Legutóbb például írásban kérték a fiataloktól: segítsenek javítani az üzem munkavédelmi helyzetén. A munkát brigád végezte, egy műszaki tanácstag vezetésével. — Minden üzemben másmás mérnök vagy technikus vizsgálta meg a dolgozók munkakörülményeit. Hosszú hetekig folyt a munka, végül pontos jelentésben számoltak be tapasztalataikról. Külön-külön feltüntetve, melyik munkahelyen milyen változást kell alkalmazni ahhoz, hogy a dolgozók egészségesebb munkakörülmények között dolgozzanak. A fémkerámia üzemben például a lapcsiszoló gépek porelszívói annyira kisteljesítmé- nyűek voltak, hogy nem sikerült ,,elnyelniük” a keletkezett port, s az szabadon szállt, rakódott le a helyiségben. A gyárvezetőség azóta már gondoskodott nagyobb teljesítményű porelszívókról. A többi javaslatot is elfogadták. A jövő esztendőben hozzákezdenek megvalósításukhoz. A KISZ- szervezet dicséretet kapott. Mindez azt jelenti, hogy — néhány más üzemtől eltérően — adnak a fiatalok véleményére, „komolyan veszik” őket, s ez buzdítást ad a további munkához. Beszélgetésünk során az egyik fiatal mérnök megjegyezte: „tudja, mi szeretjük a reprezentatív megbízásokat”. Ügy tűnik, ez a meghatározás a KlSZ-szerve- zet eredményeinek jelentős forrása. A fiatalok egészséges hiúságára, szakmai becsvágyára apelláltak, és nem is hiába. Ugyan melyik ifjú szakember ne szeretné kipróbálni erejét, ne lenne kiváncsi képességeire. Erre pedig az a pluszfeladat, amelyet napi munkájukon felül vállaltak, tökéletesen módot adott. E szerencsés felismerésnek köszönheti a KlSZ-szervezet, hogy sikerült tartósan megnyernie a gyár fiatal mérnökeinek és technikusainak nagyrészét. Ez a felismerés a gyárnak és az ifjúsági szövetségnek egyaránt jelentős anyagi és erkölcsi sikert jelent. Bende Ibolya Egy üzemi beszélgetés is alkalmas lehet arra, hogy országos horderejű dolgokra hívja fel a figyelmet. Ezek közé tartozik az az eszmecsere is, amit néhány napja a Prés- és Kovácsoltárugyárban folytattunk Széli Gusztáv igazgatóval. Tóth György főmérnökkel és Czinkotai Mihály gyárrészleg-vezetővel. Három esztendeje annak, hogy egyesítették a Prés- és Kovácsoltárugyárral a volt Ipari Szerelvények Gyárát. Természetszerűleg az egyesülő gyár termékei is átkerültek az új gazdához, s hovatovább ma ezek a gyártmányok a fő profilt képezik a (rövid nevén) Préko-ban. Az ipari szerelvények forgalma nem közhasználatú. Ezért mindjárt a bevezetőben néhány szóval be kell mutatnunk beszélgetésünk tárgyát. Víz- és gőzvezetéket már mindenki látott. Azt is látta, hogy ezeken a vezetékeken különböző csapok, szelepek találhatók. Nos, az ilyen szerelvényeket hívják ipari szerelvényeknek. Nemzetközi viszonylatban, ha méretbontásban vizsgáljuk az egyes gyártmányféleségeket, tízezres nagyságrendről beszélhetünk. Hazánkban ugyanilyen szemszögből nézve körülbelül ezerféle ipari szerelvényt gyártanak. Ebből a Prés- és KovácsoltárugyárKözponti irányítást az ipari szerelvény gyártásnak! ötszáz cikkféA KGST SEGITSEGEVEL A TELJES VETÉSTERÜLETEN RENDSZERESÍTIK A BURGONYA-VETŐGUMÓ FELÚJÍTÁSÁT Az utóbbi évek burgonya- ellátási problémáinak egyik legfőbb oka az volt, hogy hazánkban a burgonya gyorsan leromlik. Az éghajlat, valamint a talaj korai fel- melegedése rövid idő alatt élettani elöregedést, az újabban terjedő vírusos fertőzés pedig betegségeket okoz. Ezeknek a káros hatásoknak teljes mértékben ellenálló burgonyafajta egyelőre nincs, ezért a terméshozamok növelése érdekében gyakrabban kell felújítani a leromlóban lévő vetőgumót. Eddig 3—4 évenkint került sor vetőgumó-cserére, s akkor is csak a vetésterületeik mintegy egyharmadán. A Földművelésügyi Minisztérium nemrégiben intézkedett. hogy azokon az alföldi, tiszántúli vidékeiken, ahol a leromlás gyorsabb, kétévenként, másutt pedig háromévenként megfelelő minőségű, új szaporítóanyagot biztosítsanak a termelőszövetkezetek egész burgonyavetésterületére. Egyedül ennek az intézkedésnek a megvalósításától körülbelül 30 százalékos terméstöbblet várható. A nagyarányú veíőgumó- felújítás biztosítására a szaporítást a legkedvezőbb termőhelyekre — a Nyírségbe, az északi hegyvidékre és a Közép-Dunántúlra — koncentrálják, a szükséges meny- nyiségű és minőségű vetőgumót azonban így sem lehet hazad termésből fedezni. Burgonya-problémánkat ezért a KGST-országok segítségével oldjuk meg. Az idén a KGST több illetékes bizottságában és munkacsoportjában vitatták meg a magyar küldötteknek azt a javaslatát, hogy a burgonyatermesztéshez kiváló természeti adottságokkal rendelkező Német Demokratikm Köztársaság és Lengyelország szállítson vetőgumót £ délebbre fekvő KGST-álla- moknak. A Mezőgazdasági Fajfa- , és Termeléstechnikai Minűsítő Intézet az utóbbi években a KGST-országoknak mintegy 25 burgonyafajtájával végzett kísérleteket. Részletesen tanulmányozták az említett burgonyafajták termelési és étkezési értékét, valamint alkalmasságát a hazai termesztésre, s a tapasztalatok alapján választották ki az NDK-ból és Lengyelországból behozatalra kerülő fajtákat. Ezek azonban, bár a vírusfertőzéssel szemben ellenállóak, jó minőségű és bő termést is adnak, mégsem elégítenek ki minden követelményt. Szakemberek szerint ugyanis az egész európai kontinensen egyedül hazánkban kedvelik a rózsa típusú, fehér és kevéssé omlós burgonyát; másutt már szinte kizárólag a sárga húsút termesztik és fogyasztják. Hazánkban jövőre 34 000 holdon vetnek német és lengyel burgonyát. Bár a hirtelen beállott hideg és havazás késlelteti a szállítások befejezését. az egészséges, jó termést adó külföldi vetőgumó zöme már megérkezett, s kinn is van az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetekben. (MTI) ban mintegy leség készül. önmagában ez a néhány szám is alkalmas arra, hogy érzékeltesse, nem könnyű ebben a gyárban a vezetők és a munkások dolga. A Szerelvényértékesítő Vállalat a megrendelőjük. Elég megrendelést kaptak tőle, de sok az apró tétel, s így nem nyílik mód a megfelelő szériagyártás megszervezésére. Azt gondolhatná bárki, hogy ezen nem könnyű segíteni. Rendeljen nagyobb szériákat a Szerelvényértékesítő Vállalat. A kérdés sajnos nem ilyen egyszerű. A kialakult helyzetnek nem a szerel vényér tékesítő az oka. S itt túlnő a kérdés a Prés- és Kovácsoltárugyár falain. Az említett beszélgetéskor kiderült, hogy az ipari szerelvény gyártásnak nálunk nincs gazdája. Az országban mintegy harminc vállalat, köztük kisipari szövetkezet ig foglalkozik ilyen gyártmányok előállításával. Ezek a vállalatok tehát hét tárcához, illetve országos felügyeleti szervhez tartoznak. Ezek az irányító szervek törődnek saját vállalataikkal. de országosan senki sem fogja össze megfelelően ezt a témát. Az igények egyre nőnek. Fejlődik a vegyipar, az energiaipar, az élelmiszeripar, a bányászat, ezen belül a kőolajipar, s a többi iparág is. Ez a fejlődés sok minden mellett óriási mennyiségű ipari szerelvényt is igényel. Ennek a termelési ágnak a szakemberei azt szokták mondani, ha növekszik a csőgyártás, akkor nekik is többet kell termelniük. A csőgyártás pedig óriási mértékben nő. Beszélgető partnereinknek alkalmuk volt körülnézni szomszédainknál is. Elmondták. hogy Csehszlovákiában külön iparágként kezelik a szerelvénygyártást. Egy tröszt egyesíti a hozzá tartozó gyárakat, köztük az öntödéket is, ahol az ipari szerelvények öntvényei készülnek. így egy kézben összpontosul a fejlesztő és a kutatómunka, valamint a bel- és külkereskedelem. Lengyelországban különböző tárcákhoz és iparágakhoz tartoznak a szerelvénygyártó vállalatok, de az országos tervhivatal mellett működik egy központi szerv, amely végső soron összefogja az említett gyárakat. Ez a szerv rendelkezik a kapacitás felett, megszabja a fejlesztés irányát és az export—import lebonyolítását is a kezében tartja. Nálunk — amint már említettük —, csak a készletezés központosított. Ezenkívül .az Országos Tervhivatal keretében működik a szerelvény import bizottság, amely felülvizsgálja az ország ösz- szes külföldre küldendő szerelvény-megrendelését és dönt, hogy azokat honnan elégítsék ki. Magyarul, ott tartunk, hogy az elosztást már meglehetősen szervezetten végezzük, a gyártás irányítása azonban nincs megfelelően megoldva. Ebből egyenesen következik, hogy az anyagellátás sem a legtervszerűbb. Elképzelhető, hogy a szerelvénygyártással foglalkozó, mintegy harminc vállalat hány helyről szerzi be a szükséges öntvényeket. Ehhez azt is vegyük hozzá, hogy a legtöbb vállalatnál mellékpro- filként szerepel az ipari szerelvénygyártás. Az öntödék is ugyanilyen mellékesen kezelik a sok kistételű rendelést. így aztán szó sem lehet megfelelő műszaki fejlesztésről. A központi irányítás megoldatlansága okozza azt is, hogy például teljesen azonos funkciót ellátó szelepeket három-négy vállalat is gyárt. Ezen túlmenően olyasmi is előfordul, hogy a tíz atmoszféra névleges nyomású, átmeneti elzárószelep három és fél kilót nyom, és 144 forint az ára. ugyanakkor a hasonló funkcióra hivatott, magasabb teljesítményű, tizenhat atmoszférás szelep csak három kilós és csupán 127 forintba kerül. Mégis, mindkét szelepféleséget gyártják valahol, pedig a nagyobb teljesítményű, könnyebb és olcsóbb szelep gazdaságosabban felhasználható ott is, ahol csak tíz atmoszférás nyomásnak kell ellenállnia. Sok, hasonló példát sorolhatnánk, úgy gondoljuk azonban, hogy az elmondottak is világosan bizonyítják a meglevő helyzet tarthatatlanságát. Országosan egyértelműen tisztázni kellene, hogy mi tartozik az ipari szerelvények fogalma alá. Ezek után gyártmánycsoportonként egy- egy vállalatot ki kellene jelölni csoportgazdának, amely egy-egy gyártmányféleség Ö6Z- szes problémáit kézben tartaná. Nem ártana nálunk sem például az Országos Tervhivatal kebelében létrehozni egy tárcáktól független szervet, amely összefogná az ipari szerel vény gyártást. Ezt a szervet, persze, megfelelő hatáskörrel és jogokkal kellene felruházni. Van mód ennek a végrehajtására, hisz a Kohó- és Gépipari Közlönyben' 1962. október 28-án megjelent az Országos Tervhivatal elnöke és a kohó- és gépipari miniszter együttes utasítása, amely mindjárt a bevezetőben így intézkedik: „A gépipar gyártmány- és technológiai szerkezetének tervszerű fejlesztése szükségessé tette a vállalati profilok rendezését, a gépipari termékcsoportok és termékek gyártásáért és fejlesztéséért felelősök kijelölésének szabályozását és az ezzel kapcsolatos feladatok, jogok és kötelességek meghatározását." Ugyanennek az utasításnak egy másik mondata így hangzik: „A profilgazda felelős a részére kijelölt termékcsoportokban a gazdasági tervekben meghatározott szükséglet (belföldi és exportszükséglet) tervszerű, magas minőségű és gazdaságosan előállított termékekkel való kielégítéséért, továbbá a saját és a profiliársak munkájának összehangolásáért." Ez a rendelkezés azonban csak a kohó- és gépipar üzemeire vonatkozik, s mint ilyen. csak kiindulópontul szolgálhat ahhoz, hogy az ipari szerelvénygyártást a lehető leghamarabb rendezzük Farkas István TÁRSADALMI MUNKÁVAL Átadták rendeltetésének a társadalmi munkával épült Lajos-forrási- autóbusz-kitérőt és autóparkírozót. A Lajos-forrási Ságvári Endre turistaház mellett a helyi tanács és a tömegszervezetek, a honvédség és a szentendrei KISZ közreműködésével 3500 köbméter földet ástak ki a hegyoldalból, amelynek helyén cut /parkírozót és autóbusz-fordulót építettek. A társadalmi munka értéke több mint 600 ezer forint. Az új hegybevájt autóparkoló (MTI Foto, Friedmann felv.)
